| 2014.08.18 - 2014.10.04 »» 4/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
30. nap, 2014.09.16. , A Penama fesztivál utolsó napja | | Kértek kókuszt? | | | Felsorakoztak a csapatok |
A Penama fesztivált a helyiek maguknak szervezik, ezért elnézhető nekik, hogy nem a meghírdetett programot követik. Úgy döntöttek, hogy a kórussal kísért zászlófelvonásokat (vanuatui és a penamai zászlók) és hosszú beszédeket (erre azt mondják kis beszéd: small toktok) követően a kastom táncot kihagyják, mert számukra ez nem olyan érdekes, mint maga a foci. Mi pedig kihasználtuk az alkalmat, hogy a helyi bódékban árult ételkülönlegességeket megkóstoljuk a foci közben. Természetesen a kávabárok is dolgoztak. Nagyon meleg volt az előző nappal ellentétben. Néha a pályán átszaladó kutyákkal elég kutyául bántak a helyiek, és az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a tribünök helyett néhányan a fára építettek fészket, hogy onnan nézhessék a meccset. A döntőben a narancssárga csapat (dél Ambae) vesztett a kékkel szemben (kelet Ambae), mert Maewo-t és Pentecost-ot már korábban kiejtették a játékból. A kupát is megcsodálhattuk, és érdekességként a nyertes csapatra egy banánlevélbe burkolt csoda is várt - valószínűleg többféle étel lehetett benne.
Érdekesség még, hogy több vezető tisztségviselő származik erről a szigetről - az iskolák sokkal jobbak lehetnek, mint a többi szigeten. Megtudtuk, hogy fiatal amerikai tanárok tanítanak az általános-és középiskolákban és a középiskolában van számítógépes oktatás is (az informatika tanár is amerikai).
Hamár érdekesség, akkor azt is megtudtuk a fesztivál alatt, hogy Ambae-n a tisztségviselőknek különböző rangot kell elérniük (a férfiaknál 5 rang van, a hölgyeknél 3 rang van). Ez a többi szigeten is igaz, de a rangok különbözőek lehetnek. Ezeket a rangokat a disznóölés ceremóniával szerzik meg. Egy törzsfőnöknek mind az 5 rangot meg kell szerznie. | | | | Laplap | A lelátón | A kupa | | | | | Játék közben | A díjhoz tartozik | A játék vége | | | | | | |
|
31. nap, 2014.09.17. , Manaro kráter-tó túra | | Kísérőkkel a lávafolyáson | | | Kísérőkkel | | | Laplap az erdőben | | | Szép ugye? | | | Huh-kifújjuk magunkat | | | Manaro tó felülről |
Ambae a második legmagasabb szigete Vanuatunak. Szintén az egyik legkiszámíthatatlanabb vulkánt tudhatja magáénak.
A fesztivál végeztével kicsit tartottunk tőle, hogy valami biztos megint közbe fog jönni, mely meghiúsítja a kráter-tavi kirándulásunkat, mert a fesztiválok után a csendélet a falvakban általában nem festői. De ennek ellenére egy olyan fogadtatásban és kirándulásban volt részünk, mely számunkra örökre egy élmény marad. A hajósok a kirándulást általában a keleti Ambanga nevű faluban szokták kezdeni, mi mégis, szokatlan módon egy déli Sarabulu faluban vágtunk neki az útnak. Rosalie-val véletlen hozott össze minket a sors a fesztivál alatt, és örök hálával tartozunk neki és a falujának, hogy egy ilyen komoly túrát csak kettőnknek megszerveztek.
A teherautó Rosalie-val együtt érkezett hajnali 5:15-kor a Lolowai öbölbe. A vezetője (Sam) a tegnapi 13-as számú narnacssárga játékos volt (sajnos ők vesztettek), ezért a vezető elég fáradt lehetett, de mégis nagyon jókedélyű volt. 6:00-kor a faluban voltunk, a teherautó több lávafolyáson épitett úton haladt keresztül. A faluban az emberek összejöttek és egy bemutatkozó-üdvözlő ceremóniát tartottak, melyet egy reggeli követett. Az asszonyoknak ezt kb hajnali 4-kor kellett elkezdeniük készíteni, mert meleg laplap-ot tálaltak elénk. Az első alkalom volt, hogy a laplap-ot kumala-ból (édeskrumpli) készítették számunkra (eddig banánból, maniókából yamból vagy taróból készítették). Ezután a falu törzsfőnökének jóváhagyásával a falubeliek utunkra bocsátottak minket 2 férfi (Donald és Stanley) és három női kísérővel (Rosalie-val). A kísérők felajánlották, hogy hozzák a táskáinkat. Az út meredek hegymászással kezdődött, de jószerencsének tekintették a kísérők, hogy a kingfisher madár üdvözölt minket. Egy óra után elértük a felhőbe burkolózott esőerdőt, ahol a maradék laplapot is feltálalták, szépen levelekkel lefedve. Rosalie egy áldást mondott és kérte az égieket, hogy hajtsák el a felhőket. Az erdő a felhőben nagyon misztikus volt. A szigeten kb 12-féle orhídea van, ebből kettőt láttunk útközben. További kapaszkodás után, összesen 4 óra menetelés főleg hegynek felfelé (1400 méter), elérkeztünk a kráter peremére. Szerencsénk volt az idővel, elvonultak a felhők és megláttuk a Manaro és a Voui tavakat a három nagyobb tó közül. A Voui tó körül a fák teljesen kiégtek (ez korábban egy jelenség volt arra, hogy kitörés lehet). A Manaro vulkánnak nincs látható nyílása csak kráter-tava, de ettől még aktív. 2005-ben az egyes szintről kettesbe lépett az aktivitás, ezért a falvakat áttelepítették és a szigetet felkészítették a kitelepítésre (11000 lakos). A kráter-tó miatt a vulkán a kitöréskor hatalmas robbanást eredményezhet-mondják a kutatók.
Jelenleg az aktivitás csak egyes szintű. A Manaro tóhoz fél óra alatt ereszkedtünk le a csúszós-sáros lejtőn. A tó mellett a szikla füstöt engedett, a helyiek szerint így üdvözölt minket a vulkán. A szendvicseink elfogyasztása után visszaindultunk (a Manaro tóban fürdeni szoktak a gyerekek), az út meglehetősen könnyebbnek tűnt visszafelé. A faluban kastom tánccal fogadtak és Rosalie összegezte mit kell még tenniük, hogy beinduljon a falusi turizmus. Ezután egy helyi szokás szerint a törzsfőnök családtagjainak (gyermekeinek) fogadott minket egy-egy csésze káva után (mely rendkívül ízletes, de erős volt) és kaptunk egy ajándék pandanus-ból fonott terítőt is tőle. Mivel a törzsfőnöknek három fia volt, így lett három fogadott fiútestvérünk is. Ezután az egész család asztalhoz ült majd megvacsoráztunk együtt, mielőtt visszavittek minket a Lolowai öbölbe. | | | | Páfrány | Manaro és Vui tavak | Vui tó (kiégett fákkal körülvéve) | | | | | Manaro tó, ebédidő | Manaro tó, füst a háttérben | Pihenő | | | | | Csúzli verseny | Esőerdő a felhőben | Stanley testvér | | | | | Adoptáció, az ajándék átnyújtása (a törzsfőnökel és Rosalie-val) | Vacsora | Apró folyami rákok | | | | | A falu ahonnan mi nem indultunk (Sarabulu déli falu nincs a térképen) | | |
|
32. nap, 2014.09.18. , Még egy nap a Paradicsomban - MaewoAzelőtt sokszor hallottuk, hogy a csendes-óceáni térség egyik legszebb horgonyzóhelye Maewo szigetén van. Természetesen ezek után látni szerettük volna az Asanwari öblöt Maewo-n. A hely szépségét az adja, hogy egy vízesés zubog az öbölben, melyet akár a hajórol is élvezhet az ember. Ugynakkor ez a vízesés elég zajos, ezért lehet, hogy a hajóval mégis kicsit jobb messzebb horgonyozni, de ezt mindenki saját maga eldöntheti. Mindenesetre a horgonyon állva a Paradicsomban éreztük magunkat. Egy étterem és egy yacht club is van a parton. Az étterem nyugágyakat bocsát a vendégek rendelkezésére, melyről élvezhetik a víz zubogását. Egyetlen probléma, hogy az étteremnek még nincs hűtője (nincs elég áram hozzá) és ezért hideg sör sincs. A helyi különlegességet a folyami rákokat istenien készítik el (1500 vatu), a Mares legénységével vacsoráztunk a parton.
Isabel (Francis felesége, aki az étteremben dolgozik) körbevezetett minket a falvakon. A kertek szépek és rendezettek voltak. Nelson törzsfőnököt azonban az előző évben temették el és Isabel megmutatta a sírját. Jelenleg Alex foglalkozik az étteremmel és láthatóan ez versenyzik a yacht clubbal, melyet az elhúnyt törzsfőnök utódja vezet.
Isabel édesapja pedig teknőst tart háziállatként. Kicsit sajnáltuk a jószágot, mert úgy tűnt, nagyon ki akar mászni a cseppnyi kádból.
Alex álma, hogy egy nap ez a hely világhírű legyen, reméljük úgy lesz és mi is itt hagytuk névjegyünket a vendégkönyvben. | | | | Kievezünk Maewo szigetére | Nakamal előtt | Isabel bemutatja a falut | | | | | Pentecost látványa Maewo-ról | Házi teknős | A Rotor | | | | | Isabel bemutatja a falut | A Rotor | A horgonyon | | | | | A Rotor | Naplemente | Vacsora a bárban | | | | | | |
|
33. nap, 2014.09.19. , Maewo barlangja és rákászás | | A horgnyzóhely | | | Kis falu a hegyen |
Maewo ugyancsak híres a denevérek lakta barlangjáról. A terület tulajdonosa Barry, aki szívesen kíséri az embereket kiskutyájával (Lion névre hallgat) 1000 vatuért a barlangjához (kb 2 óra séta a hegyre fel). Életünkben nem láttunk ennyi denevért. Amikor a barlang kistermébe léptünk, vagy inkább kúsztunk, többszáz denevér tódult kifelé a szük járaton. Egy-egy jószág majdnem az arcunkba csapódott, de az utolsó pillanatban elkanyarodott, így jórészt csak a szelüket éreztük. A barlang több méterre lefelé folytatódik, de Barry még sosem nézte meg mi van az alsó járatban, és csak kötélen lehetne leereszkedni hozzá, amelyre ő nem vállalkozott. A barlang szintén történelmi emlékmű, mert emberi csontokat és koponyákat rejt még a kannibalizmus idejéből, amikor a melanézek törzsei csatároztak a vidéken.
A visszafelé vezető úton kis kitérővel a patak egyik elágazásához értünk. Itt egy felduzzasztott pocsolyában pálmalevelek alatt lapultak a rákok. Barry leengedte a vizet és próbált minket is ösztönözni, hogy kapjuk el az elmenekülő nagyobb példányokat, de ő sokkal ügyesebb volt nálunk. Azért sikerült egy zacskónyi rákot összeszednünk vacsorára. Barry szerint a pocsolyát naponta kell leengedniük, hogy ne legyen túl nagy a szaporulat és a rákokat kókusszal etetik a pálmalevelek alatt. | | | | Vad taró levelek | Indák (ezt használják az ugrásra Pentecost-on) | A gordiuszi csomó | | | | | A barlangnál | A barlang | A barlang bejáratánál | | | | | Emberi csontok | De sötét van! | Alvó denevér | | | | | Ez már nem alszik | Denevérek | Fejünkön a denevérekkel | | | | | Végleg felébredtek | Jaj már megint denevérek | Kijáratnál | | | | | Csavarodó fotel-fa | Rákot fogunk | Egy zacsknónyit gyűjtöttünk | | | | | Itt tenyésztik őket kókuszroston | Úszkálás a vízesésben | Mosás a vízesésben | | | | | Előtte | Utána | Vacsora a Rotoron | | | | | | |
|
34. nap, 2014.09.20. , Vissza Ambrym-raMaewo-tól végighajóztunk Pentecost nyugati partja mellett, mely védelmet nyújtott a passzát szél gerjesztette hullámoktól. Tökéletes vitorlázós idő volt, nem túl meleg, de ki-kibukkanó napsütéssel. Ambrym előtt a horgra akadt egy nagy mahimahi, de egy óvatlan damil lazítással az utolsó pillanatban elvesztettük a halat. később hallottuk, hogy az utánunk haladó hajó kifogta (120 cm volt). A halat már eléggé legyengítettük, de mivel vitorláztunk, nem mentünk vissza érte. Ambrym fekete füstje keveredett az esőfelhőkkel és Ranvetlam falu elé, Mares mellé dobtuk a horgonyt.
Azt terveztük, hogy két napos túra keretében megmásszuk a vulkánt. A faluban Sandy-t kerestük és kiderült, hogy a vulkán az egyes veszélyeztetettségi szintről a kettesre emelkedett. Azt mondta holnapra megmondja, hogy fel lehet-e menni, de éjszakára akkor sem lehet fennmaradni. Rögtön rákerestünk a neten és kettes szintnél nem ajánlják Ambrym megmászását. Másodszor is ki kell hagynunk ennek a vulkánnak a megmászását, az égiek így akarták. . | | | | A Rotor Ambrym-nál horgonyzik | Helyi gyerekekkel | Ambrym fekete partja | | | | | | |
|
35. nap, 2014.09.21. , Vissza Port SandwichSandy (aki egyébként férfi) hívott reggel, hogy mehetünk fel a vulkánra. Mondtuk neki, hogy sajnáljuk, de a kettes veszélyeztetettség miatt mégsem kívánunk felmenni. Felhúztuk a horgonyt és Port Sandwich felé indultunk. Ambrym mellett végig védett vizeken haladtunk. A fővitorlába két reffet tettünk, mert tudtuk, hogy a sziget után erősödni fog a szél. Így is lett a szél is beerősödött (délkeleti 20 csomó körülire), melyet negyedszélen kaptuk és a hullámok is megnőttek. Mares egy darabig mögöttünk járt, majd a katamarán felvitorlázva 9 csomóval száguldott el mellettünk (mi 5-6 csomóval haladtunk a reffelt vitorlával). Így dobtunk horgonyt Port Sandwich-ben ismét Mares mellett.
Szerencse, hogy nem a vulkánon vagyunk, mert a borult időben nem sokat lehetne látni fenn Ambrym-on. Azért a szakadó eső sem tartott vissza minket egy kis sétától. . | | | | Mares Ambrym előtt | Esik az eső | Ázottan | | | | | | |
|
36. nap, 2014.09.22. , Megint beborult az idő | | Port Sandwich, nyugodt horgonyzóhelye |
A reggeli futás, kenyérvásárlás (Rock-tól) és a zöldség-gyümi vásárlás (a tengerparton a teherautóra váró piaci kofáktól) után a borult időben nem sok kedvünk volt kirándulgatni, de azért az esti játékpartit megtartottuk a Mares-en. A svájci főmenü mellé gondoltuk jól megy egy kis magyar császármorzsa. A kártyajáték neve koszos malac volt, így az este a poénok sem maradtak el. |
37. nap, 2014.09.23. , Találkozás az ismerősökkel a Maskelyne-ről | | Kalo a falubeliekkel | | | A faluban |
Az egyik folyón felbocizva egy faluhoz jutottunk. Furcsa látvány fogadott minket, mert egy csomó kutya és férfi volt a faluban. Nőket nem nagyon láttunk. Egyszer csak Kalo lépett elő. Kalo a Maskelyne szigetekről (Malekula déli részéről). Ő a turisztikai bizottság egyik tagja és valami útépítés miatt jött ebbe a faluba. Kiderült, hogy hiába küldtük el a fesztiválos képeket Santo-ról, még mindig nem kapták meg őket.
Sétának indultunk a faluban és a kerteket nézegettük. Leginkább maniókát, kávát és szigeti salátát (nyálkás főzéskor és jó az emésztésnek) láttunk. No meg nangalatot, de szerencsére ezt már messziről elkerüljük az erdős részeken. Egy boci társaságában fogyasztottuk el az ebédünket az egyik környékbeli hegytetőn. Egy házaspárral találkoztunk, akik szintén a Maskylene szigetekről jöttek. Az ő bungallójuk mellett úszkáltunk az óriáskagylókkal a Maskelyn-en. Mares legénysége élelmiszer cserét szervezett velük (általában rizst vagy mást gyümölcsért). Laurával pedig a beleegyezésükkel megkopasztottuk a citromfájukat, mert már csak citromlevelet használunk teának. A hajóhoz visszamenet pecáztunk, de csak egy gally akadt a horogra, mely elriasztotta az igazi vacsorának való halakat.
Hideg sör már csak a Rotoron van, ezért az utolsó partit itt szervezzük. Várjuk, hogy a szél keletiesedjen és akkor a következő fuvallattal visszahajózunk Port Vila-ba (talán egy rövid Epi megállóval, hogy elbúcsúzzunk a dugongtól). | | | | Szigeti káposzta? | A folyón | Mangrove | | | | | Panorámakép (Mares-től) | | |
|
38. nap, 2014.09.24. , Utolsó napunk Port Sandwich-benEz a pillanat is eljön, amikor végleg búcsút intünk Malekula szigetének. Még egy utolsó játék ebben az öbölben és természetesen a varázslat sem maradhat el, ha már Vanuatun vagyunk. A tűzvarászlók a Rotorra is ellátogattak, és amit bemutattak az nem boszorkányság volt, hanem igazi mágia svájci fűszerekkel. . | | | | Rizikó parti | Csiribu-csiribá! | Lányok | | | | | Fiúk | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
