Hajónapló: Vanuatu harmadik rész in English

     2014.08.18 - 2014.10.04                                   ««   1/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 

Rotor az Aore Resort előtt
A kompon
Az Aore Resort előtt állunk egy bóján Espiritu Santo-n. A reggeli komp vitt minket Luganville-be. Első utunk a vámhivatalhoz vezetett. Le kellett adnunk a hajózási engedélyünk, melyet Efate-n állítottak ki. Ezután megkértük és kaptuk a hajózási engedélyt a Banks szigetekre és a keleti szigetekre vissza Efate-ig. A fesztiválok még augsztusban is tartanak Vanuatun. Augusztus 21-én kezdődik a Vissza a Gyökerekhez fesztivál Ambrym-on, de mivel mi már láttuk a ROM táncot, úgy gondoltuk, hogy a Banks szigeteken, név szerint a Gaua szigeten rendezendő 23-i fesztiválra mennénk helyette. Vanuatu északi részét (Banks és Torres szigetek) már nem lesz alkalmunk idén körbebehajózni, de azért egy ízelítő erejéig kiváncsiak vagyunk a Banks szigetekre is. Ezért a Banks érintésével kanyarodhatnánk vissza Santo-ra majd innen vissza Efate-re a keleti szigeteken keresztül. Ezek csak tervek, de természetesen az időjárás függvényében változhat az utirányunk.

Az engedély után már minden egyszerű. Gyors bevásárlás a városban, Luganville-ben, mely erősen kicsinyített mása Port Vila-nak. Az üzletek is kicsik, de azért amit akartunk be tudtunk szerezni. A piacon pedig vettünk gyümölcsöt. Jól felpakolva mentünk vissza a komppal a resort előtt álló hajóhoz (250 vatu oda-vissza).

Napi pozíció:
00:00 15-32.29S 167-10.80E log= 128475.1
Fish and chipsLuganville üzletekLuganville Toyota kereskedés
Luganville a tengerpartonGyökerek a piaconA piac
Kilátás a folyóra (piacról)Rengeteg Matiz szalad az utakonA piacon
Malekuláról ismerősünk (Moris balról)Vanuatu kerékpárVárjuk a kompot


2. nap, 2014.08.19. Kedd, A Millió Dolláros Pont

Hajóroncs a folyó bejáratánál
Felbocizunk a folyón a piac elé
A korálok már benőtték a rozsdás elemeket
Korábban már írtunk róla, hogy a világháború idején az amerikaiak itt állomásoztak Vanuatun. A háború végén az amerikaiak felajánlották a gépeket és a berendezéseket a helyi ültetvényeseknek poton összegért, de az ültetvényesek megtagadták a fizetést, mert azt gondolták, hogy az amerikaiak úgysem fogják elszállítani ezeket és akkor ingyen juthatnak hozzá az eszközökhöz. Több sem kellett az amerikaiaknak és az egész berendezést, gépekkel és járművekkel együtt a tengerbe szórták (olajostul, mindenestül). Az évek során a korálok és a halak újra belakták a területet, ezért ez a pont ma már természetvédelmi terület és semmit nem lehet elvinni innen. Azt hallottuk, hogy az amerikaiak gondolkodnak rajta, hogy esetleg kitakarítják ezt az öblöt. Mindenestre a vanuatuiaknak legalább a turizmuson keresztül származik valamilyen hasznuk belőle (a belépő a parkba 500 vatu és van zuhanyzó és WC). Sznorkelezve vagy búvárkodva is fel lehet fedezni a területet, ahol elsűllyedt hajókat, lánctalapas és egyéb járműveket, hangár vázakat és irodát is lehet látni a tengerfenéken. A helyieket ez sem akadályozza meg abban, hogy halásszanak a területen. Az egyik halász puffer halat lőtt a szigonyával.

Egy búvár csapattal mentünk vissza a városba, mert a taxisunk, akinek idefele elkértük a számát, kikapcsolta a mobilját. Feltöltöttük a benzintartályunkat és még egy kört tettünk a bevásárlás ügyében. Mivel idefele lekéstük a kompot, Rotorkával szeltük át a csatornát Luganville és az Aore Resort között. A franciák nem is Santo-nak hívják a helyet, hanem Kanal-nak a csatorna után. A csónakot a folyón tettük le egy háznál, ahol a helyiek megígérték, hogy vigyáznak rá és ez így is történt. Szerencsére visszafele sem volt erős szél (még mindig gyengül) és így legalább volt egy kis idő nézelődni a városban (az utolsó komp 16.30-kor indult volna, de később értünk vissza a kikötőbe).
Felborult lánctalapasElsűllyedt HajóTeherautó motor
Halász a puffer hallalTeherautó alváz futóművelPlatós teherautó
DzsipFelborult lánctalapasEzt már benőtte a korál
Elsűllyedt hajóA halak jól érzik magukatA folyó előtt felpakolva


3. nap, 2014.08.20. Szerda, Tintahal az Aore Resort előtt

Tintahal
Lógott az eső lába egész nap, ezért csak a hajó körül sznorkeleztünk az Aore Resort előtt. Mégiscsak kellemesebb, mint az üdülő medencéje. Valahol olvastuk, hogy itt nem egy nagy szám a sznorkelezés, mert csak egy-két korál kertecske van a szokásos trópusi halakkal. De azért mi szeretünk mindent magunk kipróbálni, és így sikerült a lencsevégre kapnunk egy tintahalat. Rögtön meg is mutattuk a képet a tengerbiológusoknak, akik ismét itt állnak egy melletünk levő bóján. Azt mondták, hogy ritkán lehet ilyet látni. Reggel befutott a Salamon szigetekre tartó hajójuk is.

A tintahal nemcsak a színét változtatja, hanem ha az ember a kezével bábozik neki, akkor utánozza a csápjaival. A lencsevégre kapott tintahal éppen a korálok között álcázza magát.

Mára csak a vízfeltöltés és a számlarendezés az üdülővel maradt hátra. Persze az étterem burger vacsorájáról sem mondunk le mielőtt továbbindulunk.
TintahalPuffer hal, leengedveKorál kertecske


4. nap, 2014.08.21. Csütörtök, Érkezés Gaua szigetére

Törzsfőnök az unokájával kenuval érkezik
Törzsfőnök az unokájával a Rotoron
Hajnali fél háromkor indítottuk a motort és engedtük el a bóját. Csak egy kis sarló látszódott a holdbol. A Gaua sziget az első sziget délről a Banks szigetek között és itt rendezik meg a hétvégi fesztivált. A 80 márföldet negyedszelezve tettük meg, a kellemes 14-16 csomós szélben és délután 4 óra előtt dobtunk horgonyt a sziget mellett. Itt már egy kenus fogadóbizottság várt minket a falu főnökével (John Star) együtt. A főnököt és unokáját felinvitáltuk a fedélzetre egy teára. Kérték, hogy írjunk a vendégkönyvükbe. A főnök mesélte, hogy az első fesztivált az előző évben rendezték meg (erre nem hívtak látogatókat). Kicsit mesélt a faluról, hogy kb 80 ember él itt és egy csomó gyerek. Az iskola angol nyelvű és csak általános van a sziget nyugati oldalán. Megkérdezte, hogy esetleg tudnánk-e adni neki egy elemet (a lámpájához) es egy kis üzemanyagot (a kertjéhez akart menni). Igért cserébe dinnyét. Mondtuk neki, hogy csak holnap reggel megyünk a partra, mert össze kell pakolnunk a hajón és a fokvitorlát is leakarjuk cserélni, amíg nincs erős szél. Azt tervezzük, hogy a fesztivál után visszamegyünk Santo-ra és a széltérkép folyamatos erősödést mutat, ezért az erősszeles vitorlát húztuk fel.

Alig ment el a fogadóbizottság, egy újabb kenu jelent meg a hajónknál. Stephen, a faluból magot hozott, angolul zöld magnak nevezte (itt úgy hívják nangai). Azt mondta, hogy ő maga nem tud írni és olvasni. A sziget nyugati oldalán nincsenek utak, se repülőtér, se semmi. Egy nagy tó van, de messze a horgonyzóhelytől. Itt csak a vitorlások állnak csak meg, akik átutazóban vannak Vanuatu és a Salamon-szigetek között.

Mire összepakoltunk és lecseréltük a vitorlát már lement a nap. Ezen a szigeten nincs internet, ezért csak a jövőhéten leszünk ismét internet közelben.
VitorlacsereMég egy látogatóZöld mag (csak a termés héja zöld)


5. nap, 2014.08.22. Péntek, Sznorkel és ismerkedés a helyiekkel

Nakamal (csak férfiaknak!)
A sznorkelezésnél nem számítottunk fantasztikus látványra, mert a homok fekete a parton. Azért érdekes volt úszkálni a repedéssel képződött vízalatti szétnyílt sziklák között. Éreztük, hogy meleg víz kavarog a hús tengervízben. Biztos valamilyen vízalatti vulkáni aktivitásnak köszönhető ez az érzés, a szigetet magát az egyik legveszélyesebb vulkánok közé sorolják Vanuatun. Közben folyamatosan érkeztek a hajók a fesztiválra. A falubeliek nagyon aggódtak az előző nap, hogy csak mi leszünk a fesztiválon. De felesleges volt az aggodalmuk, mert 7 hajó érkezett a horgonyzóhelyre.

Délután sétáltunk a parton fekvő két faluban. A sétánkhoz egy fogorvos is csatlakozott, akivel már tavaly Fidzsin is találkoztunk. A helyieket várja rendelésre a fesztivál után. Stephen háza a sziklán fekszik, fantasztikus kilátással az öbölre. Megismerkedtünk Levy atyával és édesapjával Willy-vel is. Levy megmutatta egy öreg úr nakamal-ját is, pesze csak férfiak mehettek be.

Napi pozíció:
00:00 14-18.79S 167-25.80E log= 128550.1


6. nap, 2014.08.23. Szombat, A fesztivál első napja

A fesztivál első napja a látogatók üdvözlésével kezdődött. Itt a malacot is komolyan leölték a kastom szerint. Azt mondták, ebből csak férfiak ehetnek. A ceremónia a nakamal előtt történt, a törzsfőnök saját kezűleg ütötte le a malacot. A nap jórészt a kastom táncok és szokások bemutatásával (pl. hogy oldják fel a falubeliek az ellentéteket a törzsfőnökök vezetésével), a főzés rejtelmeinek megismertetésével telt. (A fesztivál két napra 4000 vatu volt, frissítőkkel, ebéddel és vacsorával.) Nagyszerű volt, hogy a szokásokat ötletesen mutatták be (pl léleknek öltözött figurák szaladgáltak és ijesztgették a gyerekeket és asszonyokat) és láttunk olyan táncokat és maszkokat, melyeket eddig sehol máshol nem láttunk. A falubeliek pedig nagy lelkesedéssel táncoltak reggeltől estig és láthatóan maguk is élvezték a műsort, amit még nézni is fárasztó volt, nemhogy végig ugrálni.

Az is fantasztikus volt, hogy az egész falu beöltözött a kastom szerint. Stephen elárulta, hogy ha valaki nem akarna beöltözni és részt akart volna venni a fesztiválon, annak a falubelinek 1500 vatut kellett volna fizetni. Pedig biztos nem voltak motivációs tréningen.

A tűzgyújtás és a káva után azt gondoltuk, hogy a vacsoráról elfeledkeztek, a vacsorát mégis felszolgálták. Igaz, kicsit későn, amikor a társaság nagy része (velünk együtt) már a francia hajón partizott egy kis pesto jegyében.
Az sem derült ki, hogy a malacot végül kik ették meg, mert a parton csirke volt vacsorára.


7. nap, 2014.08.24. Vasárnap, A fesztivál második napja

Az anglikán istentiszetletre már mi is beöltöztünk, a lányok a szigeti ruhát viselték. Ezután a nakamalt meg lehetett nézni (csak férfiaknak, kedvezményes 500 vatuért). És még több álarcot mutattak. Állítólag, a fesztiválra készített maszkokat elégetik és jövőre újra elkészítik. A pandanus fonás és faragás után öt varázslatot mutattak be a falubeliek. Az első varázslattal a mérgező csíkos vizikígyót nyelte le az egyik varázsló. Ezután a kókuszdióban lévő levet varázsolták pirosra. Az utolsó három varázslattal pálmalevelekkel csalogattak és emeltek fel egy kagylót, egy kókuszdiót majd egy követ. Mindenestre jó kis trükkök voltak. Géza ezután gyorsan megnyerte a kenuversenyt.

A nap egyik fénypontja a vizizene volt. Ez a Banks szigetekről ered és az asszonyok olyan technikával verik a vizet a kezükkel, hogy úgy hallatszik, mintha igazi dobokat szólaltatnának meg. A Balatonon sem lenne rossz egy ilyen koncert. A falubeliek bátran véleményt kértek a fesztiválról és ezt sem motivációs tréningen tanulták. Az ezt követő dáridó másnap reggelig tartott.


8. nap, 2014.08.25. Hétfő, A rendelés napján másnapos a falu

Hiába hírdették meg a fogorvosi rendelést mára, a falubeliek közül csak tizen jelentek meg. Hogy mit csináltak a többiek? Másnaposan feküdtek a fekete tengerparton. Eszünkbe jutott a misszionáriusok figyelmeztetése, hogy ünnepek után nem túl jó bemenni a faluba. A helyiek a kókuszléből élesztő hozzáadásával alkoholt gyártanak és ez a kávával együtt nincs túl jó hatással rájuk.

Már 9-kor benn voltunk a faluban és azt gondoltuk, hogy Levy atya várni fog ránk (eredetileg 7-kor akart találkozni velünk). De még fél tízkor is a felesége rángatta ki a kunyhójából. Megkért, hogy segítsünk meghírdetni a következő évi fesztivált és küldjük el a képeinket egy megadott helyre. Ahol tudunk, ott segítünk. Végül abban is megállapodtak a két faluban, hogy jövőre is csak egy fesztivál lesz és mivel az ez évi bevétel csak az egyik falut illette, jövőre a másik falut fogja. Két év múlva pedig felezni fogják a bevételt.
Végül a helyi iskolának füzeteket stb küldtünk vele, majd elbúcsúztunk a törzsfőnöktől, a feleségétől (Susan) és azoktól is, akik frissek maradtak a fesztivál napjai után.

Miután sikerült visszatérni a hajóra, Rotorka elsűllyesztés próbát tartottunk, de szerencsére nem sikerült elsűllyeszteni. Este a francia katamaránon tartott szülinapi bulira voltunk hivatalosak (itt legalább tutira volt malac, melyet a faluból rendeltek).


9. nap, 2014.08.26. Kedd, Vissza Santo-ra, Champagne part

Mint utóbb kiderült a falu ma is ünnepel. A templom ünnepének szentelték eat a napot és ugyanazokat a kastom táncokat tervezik előadni, melyeket mi is láttunk, csak most saját maguk szórakoztatására. Mi ezt már nem vártuk meg, mert reggel 5.30-kor indítottuk a motort és felhúztuk a horgonyt, hogy visszavitorlázzunk Santo-ra. Az erősődő szél előrejelzést helyett most már gyengülő szeleket látunk a széltérképeken. Az 54 tengeri mérföldre fekvő Santo, Hog nevű öblét céloztuk, ahol a tenerpart a Chamapgne Beach (Pezsgő part) nevet kapta. A délkeleti szelet keleti szél váltotta fel és a barométer kicsit estett, melyből arra következtettünk, hogy egy magasnyomású ciklon halad el Új-Zéland felett, mely változó időjárást eredményez.

Az öbölbe négy előtt érkeztünk, és északi hullámzás volt. Sikerült egy olyan helyre horgonyoznunk, ahol a hullámok csak dagálykor törtek át a zátonyon, ezért horgonyzáskor elviselhető volt a hullámzás. Amikor partra eveztünk a falusiak azt kérdezték, hogy fogtunk-e halat. Sajnos nem fogtunk, de kiderült, hogy a mellettünk horgonyzó új-zélandi sporthorgász motoros hajó egy hatalmas marlint fogott (vitorláskardoshal-féle). A sporthorgászok általában megjelölik a halakat, de ezután visszaengedik a vízbe. Ebben az esetben a kötél rácsavradott a halra és a hal megdöglött amikor kihúzták a vízből. Így legalább a falubeliek kaptak egy hatalmas halat, melyet rögtön aznap éjjel meg is ünnepeltek.

A Champagne tengerpartot csak naplementekor néztük meg, ezért már senki nem kérte az 500 vatus belépőt tőlünk. A fehér homok olyan finom volt a parton, mint a liszt.

Ebben az öbölben csak a Digicel szolgáltató netje működött és ez elég gyors volt (a TVL nem).

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2086994