| 2014.08.18 - 2014.10.04 »» 3/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
20. nap, 2014.09.06. , Még több szörf, még több evésA többi hajós is csatlakozott a szörfözés programunkhoz (német és svájci). A legjobban a szomszédaink 15 lóerős motorjával száguldottunk. Még a 9 éves Laura is élvezte a sebességet a deszkán, pedig nem könnyű egyensúlyozni.
Este ismét a svájci katamaránt látogattuk meg a német hajóval egyetemben. Úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy vendéglátóink elfelejtették feltálalni a halat, csak a köretet hozták ki. Mi nem bántuk, mert már napok óta halat eszünk és a német hajósok sem bánták, mert kiderült, hogy vegetáriánusok. Végre nem halvacsora volt! Megjegyezzük, hogy mi már reggelire is halat fogyasztunk, hogy semmi ne vesszen kárba belőle. |
22. nap, 2014.09.08. , Ismét két nap összefoglalásaMint említettük, nyaralósra vettük a formát, ezért nem is írunk naplót, csak minden második nap. Még mindig az Oyster sziget mellett horgonyzunk, csak a hajók száma nőtt meg és az idő változott meg. Egy osztrák-ausztrál hajó állt be mellénk. Az osztrák származású legénység felmenői között magyar nagypapa van, így néhány szót beszélnek is magyarul. Sajátkészítésű sörükre kóstolót hirdettek meg az estére. Legalább össze tudjuk hasonlítani a Gösserrel. Így a svájci, a német és a magyar hajósok egy osztrák-ausztrál hajóra gyűltek össze. Nem semmi, Európa fölényben van a csendes-óceáni horgonyzóhelyen!
Az időről pedig annyit, hogy utoljára a Port Sandwich fesztivál után volt egy kis eső (augusztus 7-én). Most ismét esősre és szelesre váltott az idő, de legalább gyűjtjük a vizet a tartályba a dinghy-boardozások közben. A tengervíz pedig nem hűlt le, 27-28 fok körül van ebben az öbölben. . | | | | Vízgyűjtés palackba | Hamarosan van 200 literünk (140-ről) | Vízgyűjtés tartályba | | | | | | |
|
23. nap, 2014.09.09. , Búcsú a hajósbarátoktólA szeles-esős idő most már érezhetően lehűtötte a levegőt és egy kicsit a tengert is. Az Oyster sziget mellett pedig elérkezett a búcsúzkodás ideje. Még egy utolsó száguldás a Matavulu folyón, egy hajmosás a folyóban és végül az egész itt horgonyzó társaság az Oyster sziget éttermében kötött ki egy utolsó marhahús kóstolóra. A vegyes társaság jó kis sztorizásra adott alkalmat az indiai hippi évektől a vanuatui cápa és krokodil történetekig (sósvizi krokó a Banks és Torres-en van). Ki tudja, hol találkozunk barátainkkal legközelebb?
Sajnos a santo-i lessless (vagy malmal) emberkéket nem sikerült megismernünk, mert turistáknak már nem mutogatják magukat. Ezek az emberek csak 1 méter magasak és a dzsungelben élnek. Korábban előjöttek, de ma már elég nehéz idegenvezetőt találni hozzájuk és nem örülnek az idegeneknek (mi több idegenvezetőnél is próbálkoztunk, de lehet, hogy másnak több szerencséje lesz velük). . | | | | Az Oyster sziget étterme | Az üdülő bejárata | Barátokkal az utolsó marhavacsora | | | | | | |
|
24. nap, 2014.09.10. , Az indulás előtti készületek | | Ambae az Endeavour nevű űrrepülőgépről (Wikipedia) |
Az indulás előtti bevásárlást Luganville-ben ejtettük meg. Frissárú a piacról, marhahús a hentestől (nemcsak magunknak, hanem a svájci hajósok is rendeltek) stb.
Kiderült, hogy Levy atya (a Gaua szigetről) nemcsak egy email-címre szeretné küldetni a képeket, hanem az egyik hajóval külön üzent nekünk, hogy nyomtassuk ki neki a mérges tengerikígyó varázslatos képet. Ezt meg néhány képet kinyomtattunk, de nem volt alkalmunk átadni a postahajónak, mert az esti dagállyal kiálltunk a horgonyzóhelyről mielőtt visszaértek volna a faluból. Pedig a magyar pálinkát is bekészítettük arra az esetre, ha időben visszaérnek. Így csak egy email üzenet maradt számukra, hogy Port Vilában adjuk majd fel a képeket.
A mai vacsorával fogyott el az utolsó darab halunk a hűtőből. Sebaj van marhahús helyette!
Az esti izgalmak részeként, két katamarán jött be az öbölbe, miután a német hajó kihajózott. Mivel látták, hogy a hajó hogy kerüli az első póznát, magabiztosan hajóztak be. Arra már nem figyeltek, hogy itt két csatornán kell behajózni és az első hajó magabiztosan tartott a második csatorna melletti zátonyok felé. A szürke felhők miatt semmilyen láthatóság nem volt. Gyorsan hívtuk őket a VHF-en, de kiderült, hogy a hatos csatornát hallgatják helyette (ki tudja miért). Szerencsére a második katamarán résen volt és rajtuk keresztül üzentünk nekik, hogy rossz a poziciójuk és ezt az irányt követve perceken belül zátonyra fognak futni. Pont a zátony előtt sikerült őket megállítani és a második csatornába irányítani őket (nem vették észre, hogy több pózna is van).
Az éjszakát a Peterson öbölben töltjük, hogy holnap korán indulhassunk a következő szigetre, Ambae-re (vagy Aobe-nek is hívják). Ambae-n az egyik horgonyzóhely kb 48 tengerimérföldre esik keletre Santo-tól. |
25. nap, 2014.09.11. , Ambae | | Mahi-mahi | | | Filézés közben | | | Mares katamaránnal hajózunk |
Az óra pontban 5:10-kor csörgött a sajtalakú hold szépen világított. Mindjárt indultunk is Ambae-re. A negyedszél is kellemes volt (11-18 csomó) egészen Ambae szigetéig. Utána 12 km-en keresztül majdnem szélcsend vagy szembeszél a sziget takarása miatt, de legalább hullámok sem voltak. Mögöttünk a Mares nevű svájci katamarán tűnt fel, majd a szigethez közel utol is ért. Mivel alig voltak hullámok, fotókat készítettünk egymásról, ahogy a két hajó együtt hajózott. Kiderült, hogy ők is a Lolowai öbölbe jönnek, Ambae-re. A VHF-en hallottuk, hogy fogtak egy kis sárga uszonyú tonhalat. Ezután a mi damilunk is megfeszült és fogtunk egy 110 cm-es mahimahi-t. Gyönyörű hal volt. A sárgás-zöldes és kékes színük miatt mindig sajnáljuk őket kifogni, de aztán eszünkbe jut az íze és akkor a gyomrunk irányítása győz. A mahimahi általában nem adja könnyen magát, harcol az utolsó végletekig, ezért egy ilyen nagy halat vagy egy 1 óráig tart kifogni és kifilézni, de legalább nem unatkoztunk.
A sziget északi részén, a Lolowai öbölhöz érkezve ismerős hajókat láttunk, az új-zélandi alapítvány hajót és egy német hajót, akikkel még Fidzsin, majd Port Sandwich-nél találkoztunk. A dagály 2 órával előbb van, mint Santo-n. Körülbelül délután 2 után érkeztünk és a víz éppen felfelé haladt. A VHF-en konzultántunk a bennáló német hajóval és a katamaránnal mögöttünk. A dagály körülbelül 4-kor tetőzik, úgy döntöttünk, hogy a katamarán megy előre az öbölbe, mert csak 1.2m-es volt a merülése a mi 1.7m-es merülésünkkel szemben. Mi követtük Mares-t a bejáraton (irányjelző volt a parton). Bőven volt alatta víz kb 2.8m, így mi is lehorgonyoztunk az öbölben, mely egy beszakadt kráter (kicsit szűkös, mert a komp is bejön és helyet kell neki hagyni). Ezután lefoglaltuk a holnapi túrát a kráter tavakhoz lásd a sziget közepén a tavakat az előző napi Ambae képen (a túra holnap hajnali 4:30-kor indul) és osztogattuk a hajósok között a fogott halat. Majd kieveztünk a partra és a halfejet az egyik háznak adtuk a faluban. Eléggé meglepődtek a fej nagyságán. | | | | Mares képe a Rotorról | Mares panoráma képe a Rotorról (Ambae mellett hajózunk) | Ambae beomlott krátere a partról | | | | | Mares-t követjük bemenetelkor | Ismerősök integetnek | A horgonyzóhelyen (kráterben) | | | | | | |
|
26. nap, 2014.09.12. , Kirándulás helyett fesztivál Ambae-nA VHF (a 17-en álltunk standby, ahogy a hajósokkal megbeszéltük) reggel 4:00-kor szólalt meg. A német hajóról fejfájás miatt lemondták a túrát. Ezután a mi óránk is csörgött és ideje volt összekészülődni és indulni a 4:30-as találkozóra. Felvettük a Mares katamarán legénységét a kiscsónakkal és kieveztünk a partra. A hold szépen világított miközben vártunk a teherautóra. Vártunk, vártunk és vártunk, de teherautó nem jött. Próbáltuk a túraszervezőt hívni, de a mobilja ki volt kapcsolva, ezért csak üzenetet hagytunk. Ezután pirkadt és több teherautó is jött a helyi piacra egy csomó áruval felpakolva. Kérdeztük tőlük, hogy ismerik-e a sofőrt akinek értünk kellett volna jönnie, de nem volt szerencsénk és amikor felvetettük, hogy elvinnének-e minket a túraszervező faluba, elszálltak az árral. De ekkor már valószínűleg késő is lett volna elindulni, hogy a napi túrát végigcsináljuk. Elindultunk hát a város irányába (kb 15-20 perces séta a Lolowai öbölből). Közben a túraszervező felhívott, hogy elnézést kérnek, de a sofőr elaludt és ezért nem érkezett meg. Biztos túl sok kávát ivott előzőnap - gondoltuk.
A városba érkezve nagy készülődést láttunk a focipálya körül. Kiderült, hogy a Penama fesztiválra készülődnek. Délután csapatok érkeznek a Penama tartomány szigeteiről (Pentecost, Ambae és Maewo) a futballmérkőzésekre, melyeket itt tartanak Ambae szigetén (hat tartomány van összesen Vanuatun). Kültéri standokat és lelátókat állítottak fel, ezekkel csábítva a látogatókat. A szigeten a hajókat leszámítva nincsenek turisták, a látogatók alatt a többi szigetről ideérkező vanuatuiakat értjük. Egy gyors reggeli keretében fogyasztottuk el a bepakolt szendvicsek egy részét, melyhez hideg kakaót és kávét kaptunk a jól felszerelt kisközértben (a közért mellett van hentes is). Egy tengerparti kitérővel visszakirándultunk a hajóhoz és ebédre a maradék szendvicset is megettük.
Délután visszamentünk a városba pénzt váltani és megnéztük a turista irodában nyitott kiállítást. Itt ismét összefutottunk azzal a homokrajzolóval, aki Port Vila-ban is bemutatott néhány rajzot a múzeumban. Két kísérőt is kaptunk a kiállításra, Salome-t és Rosalin-t. Ezután megnéztük az egyik focimérkőzést. Miközben a standoknál folyami rákot, fánkot és kókuszsütit vettünk, Rosalin sietett hozzánk. Azt mondta, ő abból a faluból jött, amelyhez a kráter tavak tartoznak és ő a túravezető a tavakhoz. Ezen meglepődtünk, de megígértük, hogy a vasárnapi kastom fesztivál alatt megkeressük, hogy időpontot egyeztessünk vele. Mielőtt visszatértünk a Rotorra, a német hajó sörre invitált minket, melynek eleget is tettünk.
Van internet (TVL), de elég lassú, ezért nem tudunk skype-olni. |
27. nap, 2014.09.13. , Befutott a postahajóAz éjszaka 40 liter esővizet sikerült gyűjtenünk.
Halo, halo-ra ébredtünk reggel. Egy helyi falubeli kenuval járta körbe a hajókat. Csak minket sikerült fölébresztenie. A többi hajón még javában aludtak (a tegnapi korai kelés mindenkit kiütött). Azt mondta egy kis gyümölcsöt hozott (2 grapefruit, 1 papaya). Amikor megkérdeztük, hogy mit adhatunk cserébe, kérdezte, hogy van-e halunk. Mivel még maradt a mahimahi-ból adtunk neki egy szeletet. Elég fordított világ van itt, ha a falubeli halászok halat kérnek a hajósoktól. De érthető is, mert a kis kenukkal nem mernek nyílt vízre menni, ezért csak pici halakat fognak a környéken, ha fognak egyáltalán halat. Persze az is lehet, hogy az elajándékozott halfejnek ment híre a faluban és ezért próbálkoznak.
Amíg a faluban fociztak, addig a külső horgonyzóhelyre befutott az osztrák-ausztrál hajó. Meghívtuk őket egy banánsütis reggelire és odaadtuk a képeket, melyeket Levy atya kért tőlünk, mivel visszahajóznak a Gaua szigetre. Végül egy kis halszeletet is adtunk nekik. Közben a német hajó szemetet gyűjtött a hajósoktól és elvitték a partra elégetni.
Hogy végére érjünk a halas sztoriknak, meghívtuk Mares-t egy esti kártyázással egybekötött mahimahi vacsorára. Segítség! Segítség! - szakította félbe a vacsoránk. A sötétben nem láttuk mi történt, de a fiúk rögtön a bociba ugrottak. Kiderült, hogy a helyiek kismotorcsónakja robbant le, evező nélkül voltak és sodródtak a nyílt vízre. A furcsa csak az volt, hogy amikor fiaink evezve utolérték őket, akkor még a segélykérők vontatást kértek a parthoz, hogy még 4 embert felvegyenek (így összesen 6-an voltak), mielőtt visszaeveztették magukat a halászhajójukra. |
28. nap, 2014.09.14. , Kastom tánc a Penama fesztiválon Éjszaka ismét 50 liter vizet gyűjtöttünk a tartályba.
Ebéd után Laurával együtt (kimenőt kaptak a szülők) csatlakoztunk a német hajósokhoz és besétáltunk a városba. A város elég kihaltnak tűnt, az üzletek zárva voltak, csak a kávabárok dolgoztak, de mit is várhatunk, elvégre vasárnap van. A focipálya mellett beszédet tartottak, kiderült, hogy a Penama tartomány elnöke is eljött a fesztiválra. A rendőrség mellet az asszonyok már elkészültek a laplap-pal. A férfiak törték a kávagyökereket, a gyerekek pedig beöltöztek a kastom tánchoz. Az elnök táncolva érkezett a rendőrség mellé és együtt táncolt a gyerekekkel. A rendőrségi kordon biztosította sértetlenségét, de nem sok néző volt, rajtunk kívül. Ezután a kávaivás következett, de a fintorgó arcokon lehetett látni, hogy ez a káva igen erős. Végül az ételeket osztották ki fonott tálcákon letakarva levelekkel. Ebből minket is megkínáltak. Kávával is megkínáltak, de az arcokat előzőleg látva, ezt most nem kívántuk. Amikor azt mondjuk, most nem jó a gyomrunk a kávaiváshoz, azt sosem veszik sértésnek.
A műsor végeztével egy-egy kókusz társaságában visszamentünk Lolowai öblébe. A Mares katamaránon már turmixolt papaja frissítővel vártak ránk.
Néha egy-egy zápor olyan sok esőt hoz, hogy már félig van a tartályunk vízzel. Ezzel szemben napközben jórészt meleg és napsütéses az idő. |
29. nap, 2014.09.15. , Kirándulás a közeli tavakhoz Ambae-n | | Horgonyzóhely a kráterben |
Borús napra ébredtünk, és egész délelőtt záporok húztak el felettünk. Délután kezdett kicsit felszakadozni a felhőzet, de már nem volt értelme nagy programot csinálni. A faluban - biztosra vettük - hogy megy a focibajnokság, melynek a dőntője holnap lesz a Penama fesztivál utolsó napján.
A foci helyett inkább sétálni mentünk az öböl környékén. Ambae-n hat nagy kráter-tó van, de több kisebb tavacska is található a szigeten. Az egyik itt van a horgonyzóhelytől nem messze. A futónövények már teljesen körbenőtték és nem is tudtuk körbesétálni, mert vagy kert vagy mocsaras vidék van körülötte. A jelzőtáblát is útba ejtettük a szigeten (a hajóknak jelzi, hol kell bejönni az öbölbe) és megállapítottuk, hogy már csak a lélek tartja. | | | | Tóparton | Tóparton | Tó | | | | | Hegyről le | Jelző | Horgonyzóhely a kráterben | | | | | Lemegy a nap | Naplemente | Naplemente színek | | | | | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
