| 2014.08.18 - 2014.10.04 »» 2/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
10. nap, 2014.08.27. , Santo, Peterson öbölAz új-zélandi motoros hajó egy manőverrel átadott néhány zöldséget és gyümölcsöt, mert túl sokat kaptak a faluból a halért cserébe.
Mivel a szél teljesen legyengült átmotorláztunk a délre fekvő Peterson öbölbe. Egy leszúrt pózna volna az öböl mellett, de nem tudtuk, hogy merre kell kerülni és az elhaladó felhőktől és a szembesütő naptól nem volt jó a láthatóság. Szerencsére pont jött ki egy nagy vitorlás a kikötőhelyről és így megnéztük merről kerülik a bóját (már azon gondolkoztunk, hogy rádión felhívjuk az egyik hajót). A mélység a bejáratban 4 méter körül volt (dagálykor). A bemenetelkor a bóját jobbról kerültük, majd ledobtuk a horgonyt rögtön a zátony mögött.
Megismerkedtünk egy helyi kajakozóval (Silverrel), aki a mellettünk levő szigeten épített kis bungikat a helyi turizmushoz.
. | | | | Hog öböl | Hog öbölben átmanőverezik a zöldség-gyümölcsöt | Peterson öböl | | | | | | |
|
11. nap, 2014.08.28. , Földrengés rázta meg a Rotort a Peterson öbölbenA reggelink befejeztével, egy földrengés rázta meg a Rotort a horgonyzóhelyen pontban 10:11-kor. Tisztán lehetett érezni, de csak néhány másodpercig tartott. Még sose éreztünk a hajón földrengést, de ahogy a víz rezgett, a hajótest is átvette a rezgést. Mivel nem tudtuk, hogy milyen messziről jött a rengés, azon kívül, hogy elég erős volt, rögtön felhúztuk a horgonyt és kimotoroztunk a horgonyzóhelyről a mélyebb vizekre (10:20-kor már mély vízben voltunk), mivel a földrengést tsunami követheti. Ha a rengés ilyen közel van a tsunami riasztás már valószínűleg túl későn jön. A Peterson öbölben TVL net működik és kihajózás után rákerestünk a Vanuatu geológia megfigyelő honlapján a rengésre. Már 10:30-kor megjelent a honlapon, hogy az 5.8-as rengés Santo, Orly pontjától kb 30 km-re, a földfelszín alatt 100 km-re történt. Miután vártunk egy órát, a csendes-óceáni tsunami riasztó központból nem jött riasztás (erre regisztrálva vagyunk), ezért visszahajóztunk a horgonyzóhelyre. A mellettünk álló másik két hajón is érezték a földrengést, de mégsem hagyták el a horgonyzóhelyük.
A délutáni dagállyal behajóztunk az Oyster szigethez. A pilot könyvek szerinti waypointok rossz helyen vannak (sikerült a hajó tőkesúly aljáróll letörölnünk a koszt, ahogy közelítettünk, de szerencsére nem bíztunk a waypointban, így szinte csak csorogtunk, láttuk a korálfejeket és rögtön sikerült visszamanőverezni a hajót). A waypointokkal ellentétben a furcsán lehelyezett póznákat kell követni a zátonybejárathoz és a póznák között kell elhaladni, bármilyen furcsa is a derékszögben hajló bejárat (van benne egy 90 fokos forduló) és a nagyon sekély víz. A felfelé emelkedő vízben a Rotor alatt kb 40-50 cm víz lehetett a korálok felett (1.7 m a merülésünk).
A mi taktikánk egy ilyen szűk bejárat behajózásakor a következő: jó láthatóság kell (de a sekélyesben mindenhol korálokat lehet látni), előzetes felderítés a bocival vagy sznorkelezve (kitüremkedő korálfejek feltérképezése), nagyon óvatos közelítés a hajóval, emelkedő víz (ha zátonyra futnánk akkor még a hajó leakadhat a zátonyról), a fővitorla készenlétbe helyezése (arra az esetre, ha a zátonyra futáskor meg kell billenteni a hajót).
Ez a napunk elég izgalmasra sikerült, de a nap végén a nyugalmas kikötőhely az Oyster sziget mellett minden fáradozásunkat kárpótolta.
|
12. nap, 2014.08.29. , Luganville és repülőgép roncsok a Peterson öbölbenBemutatkoztunk a körülöttünk álló hajóknak és bejelentkeztünk az Oyster sziget üdülőjébe. Innen is szerveznek túrát a Millenium Cave-hez (Ezredforduló Barlang). Onnan kapta a nevét, hogy csak 2000 óta működik a túra, ekkor fedezték fel a turizmus számára (lehet, hogy a helyiek már előtte is tudtak a létezéséről, csak titokban tartották). Az egyik helyi törzsfőnökhöz tartozik a terület.
A túrához szendvicset kellett csomagolnunk és mivel kifogytunk a kenyérből, egy teherautóval elvitettük magunk Luganville-be (csak 200 vatu egy irányba). Itt sikerült bevásárolni. Délután a Peterson öbölben sznorkeleztünk, mert egy térkép szerint itt van egy világháborús repülőroncs. Amikor Silver erre kajakozott megkérdezte, hogy halakat nézünk-e, majd felnevetett amikor mondtuk neki, hogy nem halakat hanem repülőgép roncsokat. Azt mondta, itt nincs repülő. A sznorkelezés közben megtaláltuk a repülőgép propellerét, majd a testet és végül a farkát is, de nem sikerült megtudnunk, hogy került ide, mert itt nem voltak harcok, csak az amerikaiak használták a szigetet háttérbázisként.
Ezután megmutattuk Silvernek, hol vannak a repülőroncsok, de nem akarta bedugni a fejét a vízbe, mert túl hideg volt neki.
|
13. nap, 2014.08.30. , Millenium barlang túraHa valaki eljön Santo-ig akkor ezt a túrát nagy kár lenne kihagynia. Összefogllava, van benne túrázás, barlangászás, sziklamászás a kanyonban és úszás a folyóban ugyanabban a kanyonban. A túrát az Oyster sziget recepcióján foglaltuk le, de a recepciós a helyiekkel egyeztette le a túrát, így a 7000 vatu teljes egészében a falut illeti, nem a külföldi befektetőket. A falu szervezi meg a buszos szállítást és idegenvezetőket is a faluból kaptunk. A túrát nehéz leírni, mert a barlangászás érdekes volt a denevérekkel, fecskékkel, fehér pókokkal, egyéb rovarokkal és a cseppkövekkel, de a kanyon maga mesésen csodálatos volt, igazi elrejtett világ (Hidden World). Igaz ugyan, hogy az ember tetőtől talpig vizes lesz, ezért érdemes megvárni a jó időt a túrával, mellyel nekünk szerencsénk volt. Az úszás is kb 40 perces a kanyonban a folyó hűs vízében, de a barlangban is derékig vizesek lettünk. A faluban egy tábla jelzi, hogy a túra megszervezése ausztrál és új-zélandi támogatással jött létre, melynek végeredményeként a helyi vezetők professzionálisan végzik a dolgukat, a karabinerek felszerelésétől a látogatók támogatásáig (elemlámpákat és mentőmellényeket adnak). Emelett az út is kiépített kapaszkodókkal és falétrákkal. Azt nem sikerült kiszedni a vezetőkből, mennyi ideig tartott a felkészülés és a pálya kiépítése, mert ők ezt időben nem mérik. Szendvicseket saját magunk csomagoltunk az útra, de a helyiek arra is gondoltak, hogy ezeket és a váltóruhákat szárazon kell tartani, ezért a túra közben néhány gyerek a faluból viszi a csomagokat a hegyeken körbe, mint a kis sherpa-k.
Feltöltődve érkeztünk vissza a horgonyzóhelyre. A kompnak kolompoltunk (itt úgy kell), hogy jöjjön értünk, mert az üdülő szigetén hagytuk a bocit, de nem hallották meg. Szerencsére pont erre járt egy hajós, akivel még Opuában találkoztunk (kétárbocos katamaránja van) és eldobott minket a szigetre. (Hallottuk, hogy manapság a Balatonon is kétárbocos katamaránnal nyerik a Kék Szalag versenyt, de az új-zélandi hajónak nincs jibje és nagy kabinja van.) Vacsorára a szigeti étteremben maradtunk. Az arcunkon még rajta volt az agyag festék, melyet a helyiek tettek ránk rituálisan, első utunként a barlangba. A személyzet óvatosan megkérdezte, hogy nem akarjuk-e rendbe tenni magunkat vacsora előtt, de már olyan éhesek voltunk, hogy nem akartuk, de azért az agyagot eltávolítottuk magunkról. Eddig azt gondoltuk, hogy az ecuador-i marha volt eddig a legízletesebb, de most azt gondoljuk, hogy a vanuatui marha legalább olyan jó, vagy talán még jobb is. A tulajdonos a saját farmjáról szolgálja fel az étteremben a teheneket. |
14. nap, 2014.08.31. , Matavulu kék lagúnaAz Oyster sziget előtt van egy folyó, mely egy forrásból ered és itt folyik bele a tengerbe. Felpumpáltuk a paddle boardokat és feleveztünk a folyón a kék lagúnához. Dagálykor könnyebb felmenni a folyón. A folyó a lagúnához közeledve olyan tiszta, hogy látni lehet az úszkáló angolnákat és más halakat benne. Azt mondják, hogy 500 vatuba kerül a belépő, de amikor felértünk csak helyiek voltak a lagúnában és senki nem kért pénzt tőlünk. A lagúna vize erősen kék, ahonnan a hely is kapta a nevét. A helyiek egy hatalmas banyan fáról ugráltak bele a kristálytiszta, hűs vízbe.
Az interenet úgy működik, hogy felhúzzuk az árbocra a telefont (TVL szolgáltató). |
15. nap, 2014.09.01. , Luganville kép projekt | | Éttermek a piac mellett | | | Szigonypuska | | | Kétárbocos katamarán |
Amíg a Banks szigeteken voltunk vagy 11 üzenetet kaptunk a Maskelyne szigetről, hogy küldjünk nekik képeket a fesztiválról, mert a Turisztikai Bizottság be akarja mutatni őket valahol. A képeket Luganville-ben sikerült fotóminőségben kinyomtatnunk és végül postára adnunk. Reméljük a Big Sista gyorsan elszállítja majd a Maskelyne-re. Hiába élnek a helyiek tradicionális életet, mobiltelefonjuk az van.
Ha már a városban voltunk, kipróbáltuk a piac melletti étkeztetőt. A konyha előtt van egy ablak, ahol kiadják az ételt, az ablak alatt pedig van egy pad, ahol el lehet az ételt fogyasztani. Ami igazán vicces, hogy minden egyes konyhához egy külön pad tartozik. A gyümölcskészletünket is frissítettük és aminek igazán örültünk, hogy a szigony puskánkba kaptunk szigonyt, mert a régit még korábban egy kőbe lőve sikerült elgörbítenünk. Most újra tudunk majd halakra lőni. Megjegyezzük, hogy Vanuatu vizeit már eléggé lehalászták.
A közértben két hajós ismerősbe is belefutottunk (Supermaramuról és az alapítvány hajóról). Hazafele a benzinkúton foglaltunk egy helyi kisbuszt magunknak, melyen már alig volt ülés, de még a pótüléseket is betöltötték. Ez a kisbusz igazi városnézésre vitt minket egy hivataltól kezdve a helyi kórházig, ahol megvártuk hogy valakit meglátogassanak, majd visszavitt a városba még valami csomagot felvenni és végül egy faluból egy hölgy csecsemőjét is felvette. Ezután már vitt is az Oyster szigethez, de a helyiek előtte aggodva kérdezték a sofőrt (Rex) a nagy ide-oda kavarodásban, hogy ugye nem feledkezett meg külföldi vendégeiről sem, vagyis rólunk.
Visszaérve a horgonyzóhelyre svájci hajós ismerőseink futottak be (Port Sandwich-ben találkoztunk velük), akiknek kis paradicsomot és paprikát adtunk új szerzeményeinkből a piacról, no meg egy kenyeret.
Ezután még energikusan letakarítottuk a hajónk alját, mert itt a folyó mellett kezd egy kicsit szakállasodni.
|
16. nap, 2014.09.02. , Ismerkedés a hajósokkalReggel a svájci hajó legénysége kajakozni indult, de előtte ellátogattak a Rotorra két frissen sült zsemlével, egyenesen a sütőből.
Egész jól összegyűltünk a horgonyzóhelyen, ezért ismerkedtünk a többi hajóssal. Este az étteremben nagy vacsorázós bulit tartottunk, néhány gekkó társaságában. Nemzetközi parti sikerült, ausztrálokkal, új-zélandi, svájci és persze magyar legénységgel.. |
17. nap, 2014.09.03. , A Nagy Ho-ho-ho-horgászok Mivel maradt néhány kiszáradt kiflink, mákos gubát készítettünk belőle. Nincsen mákdarálónk, ezért mozsárban törtük össze a mákot. Ekkor még nem sejtettük, hogy a következő néhány napban folyamatosan halat fogunk enni.
Míg a hölgyek a svájci katamaránon zenéltek, a férfiak halászatra indultak. A kiscsónakkal kimotoroztunk a nyílt tengerre ahol két hatalmas wahoo-t fogtunk (a wahoo magyarul: Nyugat-afrikai spanyolmakréla). A helyet, ahol fogtuk, elneveztük Wahoo Point-nak. A nagyobbik hal 140 centis volt. A helyiek meg akarták venni, de csak a halak fejét adtuk oda nekik. Ezt is nagyon szeretik. Nekünk pedig végre van halunk!
A mákos guba csak holnapra marad, de egy részét odaadtuk a svájci szomszédunknak. Kiderült, hogy nekik volt mákdarálójuk, de ez már késő.
Este hal parti volt a katamaránon, előételként nyers wahoo (sushi), főételként sült hal gyömbérrel, hagymával és egyéb fűszerekkel és végül a desszertre már nem maradt hely a gyomrunkban. | | | | Mario és Géza a horgászok | Igazán nagy hal | Mértük, 140 cm | | | | | Mindenki a csodájára járt a halaknak | Felvágni sem volt könnyű | Vacsora közben | | | | | Vacsora közben | | |
|
19. nap, 2014.09.05. , Az elmúlt két nap összefoglalásaItt az Oyster sziget mellett igazából nyaralunk, nem csinálunk semmit, csak aktív sportolunk. Ebben az öbölben hihetetlenül nyugodt a víz és már hivatalosan is El Nino év van, ezért sokkal kissebb a szél, mint általában. A víz jelenleg 27 fokos (mintha a Balatonon nyaralnánk), de az áramlat néha egész erős. Az üdölőhelyen mosást vállalnak, így azzal sem kell bajlódnunk (kár, hogy nem szárítják), csak a búvárfelszereléseket öblítjük ki a mellettünk fekvő folyóban, mely egy forrásból ered. A folyó hűs vízében még néha jobban is esik úszni, mint a meleg tengervízben. Van egy iható forrásvíz is egy betonfal mögött a folyó mentén, de ezt egy generátorral szippantják fel és folyatják egy tárolóba, amelybe a természetből minden belehullik, ezért ezt a vizet meg kellene szűrnünk, hogy a tartályba töltsük, így inkább máshol szerzünk majd vizet.
Most napokon keresztül csak úszunk, dinghy-boardozunk, evezünk a folyón és a környéken és sznorkelezünk. Ezen kívül, eszünk, eszünk és eszünk, mert a fogott hal jó sokáig kitart. Protein kúra.... | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | És a vízalatti repülőgép roncsok | A propeller is előkerült | Ezt már benőtte a korál | | | | | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
