Hajónapló: Vanuatu harmadik rész

in English

     2014.08.18 - 2014.10.04                                   ««   1/5 oldal   »»

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5

Rotor az Aore Resort előtt A kompon Az Aore Resort előtt állunk egy bóján Espiritu Santo-n. A reggeli komp vitt minket Luganville-be. Első utunk a vámhivatalhoz vezetett. Le kellett adnunk a hajózási engedélyünk, melyet Efate-n állítottak ki. Ezután megkértük és kaptuk a hajózási engedélyt a Banks szigetekre és a keleti szigetekre vissza Efate-ig. A fesztiválok még augsztusban is tartanak Vanuatun. Augusztus 21-én kezdődik a Vissza a Gyökerekhez fesztivál Ambrym-on, de mivel mi már láttuk a ROM táncot, úgy gondoltuk, hogy a Banks szigeteken, név szerint a Gaua szigeten rendezendő 23-i fesztiválra mennénk helyette. Vanuatu északi részét (Banks és Torres szigetek) már nem lesz alkalmunk idén körbebehajózni, de azért egy ízelítő erejéig kiváncsiak vagyunk a Banks szigetekre is. Ezért a Banks érintésével kanyarodhatnánk vissza Santo-ra majd innen vissza Efate-re a keleti szigeteken keresztül. Ezek csak tervek, de természetesen az időjárás függvényében változhat az utirányunk. Az engedély után már minden egyszerű. Gyors bevásárlás a városban, Luganville-ben, mely erősen kicsinyített mása Port Vila-nak. Az üzletek is kicsik, de azért amit akartunk be tudtunk szerezni. A piacon pedig vettünk gyümölcsöt. Jól felpakolva mentünk vissza a komppal a resort előtt álló hajóhoz (250 vatu oda-vissza). Napi pozíció: 00:00 15-32.29S 167-10.80E log= 128475.1 Fish and chips Luganville üzletek Luganville Toyota kereskedés Luganville a tengerparton Gyökerek a piacon A piac Kilátás a folyóra (piacról) Rengeteg Matiz szalad az utakon A piacon Malekuláról ismerősünk (Moris balról) Vanuatu kerékpár Várjuk a kompot

2. nap, 2014.08.19. , A Millió Dolláros Pont Hajóroncs a folyó bejáratánál Felbocizunk a folyón a piac elé A korálok már benőtték a rozsdás elemeket Korábban már írtunk róla, hogy a világháború idején az amerikaiak itt állomásoztak Vanuatun. A háború végén az amerikaiak felajánlották a gépeket és a berendezéseket a helyi ültetvényeseknek poton összegért, de az ültetvényesek megtagadták a fizetést, mert azt gondolták, hogy az amerikaiak úgysem fogják elszállítani ezeket és akkor ingyen juthatnak hozzá az eszközökhöz. Több sem kellett az amerikaiaknak és az egész berendezést, gépekkel és járművekkel együtt a tengerbe szórták (olajostul, mindenestül). Az évek során a korálok és a halak újra belakták a területet, ezért ez a pont ma már természetvédelmi terület és semmit nem lehet elvinni innen. Azt hallottuk, hogy az amerikaiak gondolkodnak rajta, hogy esetleg kitakarítják ezt az öblöt. Mindenestre a vanuatuiaknak legalább a turizmuson keresztül származik valamilyen hasznuk belőle (a belépő a parkba 500 vatu és van zuhanyzó és WC). Sznorkelezve vagy búvárkodva is fel lehet fedezni a területet, ahol elsűllyedt hajókat, lánctalapas és egyéb járműveket, hangár vázakat és irodát is lehet látni a tengerfenéken. A helyieket ez sem akadályozza meg abban, hogy halásszanak a területen. Az egyik halász puffer halat lőtt a szigonyával. Egy búvár csapattal mentünk vissza a városba, mert a taxisunk, akinek idefele elkértük a számát, kikapcsolta a mobilját. Feltöltöttük a benzintartályunkat és még egy kört tettünk a bevásárlás ügyében. Mivel idefele lekéstük a kompot, Rotorkával szeltük át a csatornát Luganville és az Aore Resort között. A franciák nem is Santo-nak hívják a helyet, hanem Kanal-nak a csatorna után. A csónakot a folyón tettük le egy háznál, ahol a helyiek megígérték, hogy vigyáznak rá és ez így is történt. Szerencsére visszafele sem volt erős szél (még mindig gyengül) és így legalább volt egy kis idő nézelődni a városban (az utolsó komp 16.30-kor indult volna, de később értünk vissza a kikötőbe). Felborult lánctalapas Elsűllyedt Hajó Teherautó motor Halász a puffer hallal Teherautó alváz futóművel Platós teherautó Dzsip Felborult lánctalapas Ezt már benőtte a korál Elsűllyedt hajó A halak jól érzik magukat A folyó előtt felpakolva

3. nap, 2014.08.20. , Tintahal az Aore Resort előtt Tintahal Lógott az eső lába egész nap, ezért csak a hajó körül sznorkeleztünk az Aore Resort előtt. Mégiscsak kellemesebb, mint az üdülő medencéje. Valahol olvastuk, hogy itt nem egy nagy szám a sznorkelezés, mert csak egy-két korál kertecske van a szokásos trópusi halakkal. De azért mi szeretünk mindent magunk kipróbálni, és így sikerült a lencsevégre kapnunk egy tintahalat. Rögtön meg is mutattuk a képet a tengerbiológusoknak, akik ismét itt állnak egy melletünk levő bóján. Azt mondták, hogy ritkán lehet ilyet látni. Reggel befutott a Salamon szigetekre tartó hajójuk is. A tintahal nemcsak a színét változtatja, hanem ha az ember a kezével bábozik neki, akkor utánozza a csápjaival. A lencsevégre kapott tintahal éppen a korálok között álcázza magát. Mára csak a vízfeltöltés és a számlarendezés az üdülővel maradt hátra. Persze az étterem burger vacsorájáról sem mondunk le mielőtt továbbindulunk. Tintahal Puffer hal, leengedve Korál kertecske

4. nap, 2014.08.21. , Érkezés Gaua szigetére Törzsfőnök az unokájával kenuval érkezik Törzsfőnök az unokájával a Rotoron Hajnali fél háromkor indítottuk a motort és engedtük el a bóját. Csak egy kis sarló látszódott a holdbol. A Gaua sziget az első sziget délről a Banks szigetek között és itt rendezik meg a hétvégi fesztivált. A 80 márföldet negyedszelezve tettük meg, a kellemes 14-16 csomós szélben és délután 4 óra előtt dobtunk horgonyt a sziget mellett. Itt már egy kenus fogadóbizottság várt minket a falu főnökével (John Star) együtt. A főnököt és unokáját felinvitáltuk a fedélzetre egy teára. Kérték, hogy írjunk a vendégkönyvükbe. A főnök mesélte, hogy az első fesztivált az előző évben rendezték meg (erre nem hívtak látogatókat). Kicsit mesélt a faluról, hogy kb 80 ember él itt és egy csomó gyerek. Az iskola angol nyelvű és csak általános van a sziget nyugati oldalán. Megkérdezte, hogy esetleg tudnánk-e adni neki egy elemet (a lámpájához) es egy kis üzemanyagot (a kertjéhez akart menni). Igért cserébe dinnyét. Mondtuk neki, hogy csak holnap reggel megyünk a partra, mert össze kell pakolnunk a hajón és a fokvitorlát is leakarjuk cserélni, amíg nincs erős szél. Azt tervezzük, hogy a fesztivál után visszamegyünk Santo-ra és a széltérkép folyamatos erősödést mutat, ezért az erősszeles vitorlát húztuk fel. Alig ment el a fogadóbizottság, egy újabb kenu jelent meg a hajónknál. Stephen, a faluból magot hozott, angolul zöld magnak nevezte (itt úgy hívják nangai). Azt mondta, hogy ő maga nem tud írni és olvasni. A sziget nyugati oldalán nincsenek utak, se repülőtér, se semmi. Egy nagy tó van, de messze a horgonyzóhelytől. Itt csak a vitorlások állnak csak meg, akik átutazóban vannak Vanuatu és a Salamon-szigetek között. Mire összepakoltunk és lecseréltük a vitorlát már lement a nap. Ezen a szigeten nincs internet, ezért csak a jövőhéten leszünk ismét internet közelben. Vitorlacsere Még egy látogató Zöld mag (csak a termés héja zöld)

5. nap, 2014.08.22. , Sznorkel és ismerkedés a helyiekkel Nakamal (csak férfiaknak!) A sznorkelezésnél nem számítottunk fantasztikus látványra, mert a homok fekete a parton. Azért érdekes volt úszkálni a repedéssel képződött vízalatti szétnyílt sziklák között. Éreztük, hogy meleg víz kavarog a hús tengervízben. Biztos valamilyen vízalatti vulkáni aktivitásnak köszönhető ez az érzés, a szigetet magát az egyik legveszélyesebb vulkánok közé sorolják Vanuatun. Közben folyamatosan érkeztek a hajók a fesztiválra. A falubeliek nagyon aggódtak az előző nap, hogy csak mi leszünk a fesztiválon. De felesleges volt az aggodalmuk, mert 7 hajó érkezett a horgonyzóhelyre. Délután sétáltunk a parton fekvő két faluban. A sétánkhoz egy fogorvos is csatlakozott, akivel már tavaly Fidzsin is találkoztunk. A helyieket várja rendelésre a fesztivál után. Stephen háza a sziklán fekszik, fantasztikus kilátással az öbölre. Megismerkedtünk Levy atyával és édesapjával Willy-vel is. Levy megmutatta egy öreg úr nakamal-ját is, pesze csak férfiak mehettek be. Napi pozíció: 00:00 14-18.79S 167-25.80E log= 128550.1

6. nap, 2014.08.23. , A fesztivál első napja A fesztivál első napja a látogatók üdvözlésével kezdődött. Itt a malacot is komolyan leölték a kastom szerint. Azt mondták, ebből csak férfiak ehetnek. A ceremónia a nakamal előtt történt, a törzsfőnök saját kezűleg ütötte le a malacot. A nap jórészt a kastom táncok és szokások bemutatásával (pl. hogy oldják fel a falubeliek az ellentéteket a törzsfőnökök vezetésével), a főzés rejtelmeinek megismertetésével telt. (A fesztivál két napra 4000 vatu volt, frissítőkkel, ebéddel és vacsorával.) Nagyszerű volt, hogy a szokásokat ötletesen mutatták be (pl léleknek öltözött figurák szaladgáltak és ijesztgették a gyerekeket és asszonyokat) és láttunk olyan táncokat és maszkokat, melyeket eddig sehol máshol nem láttunk. A falubeliek pedig nagy lelkesedéssel táncoltak reggeltől estig és láthatóan maguk is élvezték a műsort, amit még nézni is fárasztó volt, nemhogy végig ugrálni. Az is fantasztikus volt, hogy az egész falu beöltözött a kastom szerint. Stephen elárulta, hogy ha valaki nem akarna beöltözni és részt akart volna venni a fesztiválon, annak a falubelinek 1500 vatut kellett volna fizetni. Pedig biztos nem voltak motivációs tréningen. A tűzgyújtás és a káva után azt gondoltuk, hogy a vacsoráról elfeledkeztek, a vacsorát mégis felszolgálták. Igaz, kicsit későn, amikor a társaság nagy része (velünk együtt) már a francia hajón partizott egy kis pesto jegyében. Az sem derült ki, hogy a malacot végül kik ették meg, mert a parton csirke volt vacsorára.

7. nap, 2014.08.24. , A fesztivál második napja Az anglikán istentiszetletre már mi is beöltöztünk, a lányok a szigeti ruhát viselték. Ezután a nakamalt meg lehetett nézni (csak férfiaknak, kedvezményes 500 vatuért). És még több álarcot mutattak. Állítólag, a fesztiválra készített maszkokat elégetik és jövőre újra elkészítik. A pandanus fonás és faragás után öt varázslatot mutattak be a falubeliek. Az első varázslattal a mérgező csíkos vizikígyót nyelte le az egyik varázsló. Ezután a kókuszdióban lévő levet varázsolták pirosra. Az utolsó három varázslattal pálmalevelekkel csalogattak és emeltek fel egy kagylót, egy kókuszdiót majd egy követ. Mindenestre jó kis trükkök voltak. Géza ezután gyorsan megnyerte a kenuversenyt. A nap egyik fénypontja a vizizene volt. Ez a Banks szigetekről ered és az asszonyok olyan technikával verik a vizet a kezükkel, hogy úgy hallatszik, mintha igazi dobokat szólaltatnának meg. A Balatonon sem lenne rossz egy ilyen koncert. A falubeliek bátran véleményt kértek a fesztiválról és ezt sem motivációs tréningen tanulták. Az ezt követő dáridó másnap reggelig tartott.

8. nap, 2014.08.25. , A rendelés napján másnapos a falu Hiába hírdették meg a fogorvosi rendelést mára, a falubeliek közül csak tizen jelentek meg. Hogy mit csináltak a többiek? Másnaposan feküdtek a fekete tengerparton. Eszünkbe jutott a misszionáriusok figyelmeztetése, hogy ünnepek után nem túl jó bemenni a faluba. A helyiek a kókuszléből élesztő hozzáadásával alkoholt gyártanak és ez a kávával együtt nincs túl jó hatással rájuk. Már 9-kor benn voltunk a faluban és azt gondoltuk, hogy Levy atya várni fog ránk (eredetileg 7-kor akart találkozni velünk). De még fél tízkor is a felesége rángatta ki a kunyhójából. Megkért, hogy segítsünk meghírdetni a következő évi fesztivált és küldjük el a képeinket egy megadott helyre. Ahol tudunk, ott segítünk. Végül abban is megállapodtak a két faluban, hogy jövőre is csak egy fesztivál lesz és mivel az ez évi bevétel csak az egyik falut illette, jövőre a másik falut fogja. Két év múlva pedig felezni fogják a bevételt. Végül a helyi iskolának füzeteket stb küldtünk vele, majd elbúcsúztunk a törzsfőnöktől, a feleségétől (Susan) és azoktól is, akik frissek maradtak a fesztivál napjai után. Miután sikerült visszatérni a hajóra, Rotorka elsűllyesztés próbát tartottunk, de szerencsére nem sikerült elsűllyeszteni. Este a francia katamaránon tartott szülinapi bulira voltunk hivatalosak (itt legalább tutira volt malac, melyet a faluból rendeltek).

9. nap, 2014.08.26. , Vissza Santo-ra, Champagne part Mint utóbb kiderült a falu ma is ünnepel. A templom ünnepének szentelték eat a napot és ugyanazokat a kastom táncokat tervezik előadni, melyeket mi is láttunk, csak most saját maguk szórakoztatására. Mi ezt már nem vártuk meg, mert reggel 5.30-kor indítottuk a motort és felhúztuk a horgonyt, hogy visszavitorlázzunk Santo-ra. Az erősődő szél előrejelzést helyett most már gyengülő szeleket látunk a széltérképeken. Az 54 tengeri mérföldre fekvő Santo, Hog nevű öblét céloztuk, ahol a tenerpart a Chamapgne Beach (Pezsgő part) nevet kapta. A délkeleti szelet keleti szél váltotta fel és a barométer kicsit estett, melyből arra következtettünk, hogy egy magasnyomású ciklon halad el Új-Zéland felett, mely változó időjárást eredményez. Az öbölbe négy előtt érkeztünk, és északi hullámzás volt. Sikerült egy olyan helyre horgonyoznunk, ahol a hullámok csak dagálykor törtek át a zátonyon, ezért horgonyzáskor elviselhető volt a hullámzás. Amikor partra eveztünk a falusiak azt kérdezték, hogy fogtunk-e halat. Sajnos nem fogtunk, de kiderült, hogy a mellettünk horgonyzó új-zélandi sporthorgász motoros hajó egy hatalmas marlint fogott (vitorláskardoshal-féle). A sporthorgászok általában megjelölik a halakat, de ezután visszaengedik a vízbe. Ebben az esetben a kötél rácsavradott a halra és a hal megdöglött amikor kihúzták a vízből. Így legalább a falubeliek kaptak egy hatalmas halat, melyet rögtön aznap éjjel meg is ünnepeltek. A Champagne tengerpartot csak naplementekor néztük meg, ezért már senki nem kérte az 500 vatus belépőt tőlünk. A fehér homok olyan finom volt a parton, mint a liszt. Ebben az öbölben csak a Digicel szolgáltató netje működött és ez elég gyors volt (a TVL nem).

Folytatás a következő oldalon...

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5