| 2014.05.11 - 2014.06.11 »» 2/2 oldal ««
| | ...folytatás az előző oldalról |
8. nap, 2014.05.18. , Atkeles 3. napMa ugyanolyanok voltak a nappali körülmények, mint tegnap, egy kicsit keletiesedett széllel és még több napsütéssel (töltenek az aksik). Rengeteg madár élvezi a vitorlázást velünk együtt. Passzátszél felh?k úsznak az égen. Az els? hullám ma csapódott be a cockpitba, ezért felszereltük a hátsó fröccsvéd?nket (védi a vezet?ülést).
Este 7-kor beer?södött a szél 20-22 csomósra ezután egész éjfélig 4-5-ös beaufortot jegyeztünk a hajónaplónkba. 20 fok körüli az átlagh?mérséklet.
Este 7-kor rádióztunk a Norvikkal. Kb. egy nap múlva érkeznek Fidzsire.
Éjfélkor 616 tengeri mérföld van még hátra.
. |
9. nap, 2014.05.19. , Atkeles 4. napHajnalban a szél folyamatosan er?södött 26-28 csomósra n?tt az alapszél 30+ befúvásokkal. A hajnalban mért legnagyobb sebességünk 12.3 csomó volt egy hullámról lefelé szörfözve, de több hullámon elértük a 10 csomós sebességet. Továbbra is pillangózunk, de reffeltük a betekerhet? génoát. Napközben t?z? napsütés, nincs felh? és a Rotor halad, rohan, száguld Vanuatu felé. Az éjfélt?l számított napi átlagsebességünk 6.4 csomó. Próbálunk nem nézegetni hátrafele, mert mögöttünk háznyi magas hullámok jönnek a folyamatos, er?s szélt?l. A tengert a nagy hullámok ellenére sem neveznénk viharosnak, hiszen nincs vihar (nincs igazán szavunk a jelenlegi körülményekre). Az anticiklont fékezi a most már Tongánál járó ciklon, a kett? között présel?dnek az izobárok. Ez az elméletünk erre a helyi er?s szélre. A szélkormányunk nagyon jól tartja az irányt. Csak egyszer-kétszer kellett belenyúlnunk a kormányzásba, amikor egy-egy nagyobb, megtör? hullám teljesen kitérítette a hajót az utirányból. A kormányzás nehezét a szélkormány végzi, így az út nem fárasztó. A száguldás alatt bálnák jelenlétét észleltük messze a hajótól, de csak a kilövellt szök?kutakat láttuk. Jó lenne ilyen sebességgel nem elütni ?ket. Egy motoros hajó haladt el mellettünk, de a hullámzásban csak akkor láttuk amikor a hajó is és mi is a hullámok tetején voltunk. Kicsit sajnáltuk, mert láthatólag csak nagyon lassan haladt szembe a széllel. Estére befelh?södött az ég, de az el?rejelzés csökken? szeleket jósol. (Ezeket a hullámokat nem igazán sikerül lefényképezni, mert a képen nem lehet látni a hullámoktól, hogy hova esik a horizont, és hogy ahhoz képest mekkorák, talán a videón ez jobban látható.)
Este 7-kor ismét rádióztunk a Norvikkal. Reggel fognak megérkezni Fidzsire.
Éjfélkor 462 tengeri mérföld van még hátra. Túl vagyunk az utunk felén (a mai nap 154 mérföldet száguldottunk le).
|
10. nap, 2014.05.20. , Atkeles 5. napA szél enyhülo, de stabil, 18-20 csomó 20+ befújásokkal. A mért legnagyobb sebességünk 14.8 csomó volt. Hiába enyhült a szél a napi átlagsebességünk megint 6.4 csomó lett, annak köszönhet?en, hogy a hullámok is enyhültek (vitorla reffelve volt). A szárnyas halak a 27. foktól folyamatosan rárepülnek a fedélzetre. A hajó menetfénye vonza oket, ezért este nagyon aktívak. A naplemente tolódik el, ahogy érkezünk a trópusokra. Tegnap dícsértük a szélkormányt, de ma észrevettük, hogy meglazult egy csavar rajta. Into jel volt, hogy az elozo napi nagyobb hullámzás mást is szétrázhatott a hajón, ezért menet közben átnéztünk minden csavart, seklit. A tengervizet is egyre melegebbnek érezzük (24 fok a levego). Ma egy pici madár szállt a hajóra, valamelyik szigetrol. Nem a csipogásából értettük, hogy szigeti, hanem mert a szárnyfesztávolsága volt nagyon kicsi a tengeriekhez képest. Nagyon fáradtnak t?nt, mert az sem zavarta, hogy lencsevégre kapjuk.
Éjfélkor 308 tengeri mérföld van még hátra (a mai nap is 154 mérföldet tettünk meg).
|
11. nap, 2014.05.21. , Atkeles 6. napHajnalban úgy éreztük, hogy az Angry Bird játékba csöppentünk. A repül?halak tömegesen támadták a fedélzetet és nem gy?ztük ?ket visszadobálni a tengerbe, illetve fedezékbe bújni ell?lük a fröccsvéd? mögé (ahelyett, hogy megettük volna ?ket). Egyik-másik azonban megszenvedte az éjszakát és már csak kés?n, reggel vettük észre a fedélzeten, mert például valami alá berepültek, vagy oldalra, esetleg a dodzser tetejére szálltak. A cockpit reggel úgy b?zlött, mint egy heringes doboz, még a köteleknek is hal szaguk volt. Megjelentek az els? igazi kis viharfelh?k is (squallok), így ismét reffeltük a vitorlát. A két génoás vitorlabeállítás tökéletes erre az átkelésre, mert a szelet mindig közel hátulról kapjuk, így a refelléskor sem kell a hajót kitéríteni a menetirányból, egyszer?en csak betekerjük a vitorlát és ráadásul a f?vitorlával sem kell bajlódni.
A szélb?l déli órában szélcsend és néha szell?cske lett, a hullámok lecsendesedtek, ezért bezzizzentettük a motort és átkapcsoltunk szélkormányból autopilotra, miközben a számítógépeket is töltöttük. Beindult az es? a fölöttünk lev? nagy szürkeségb?l. A csendesed? id?t hajótakarítással ütöttük el, a cockpitot is felsúroltuk, hogy megszabaduljunk a heringszagtól. Miután a felh?k távoztak, visszajött a szél (12-16 csomó) és mi ismét vitorlát bontottunk, a szokásos pillangót, hogy továbbra is szárnyaljon a hajó. A squallokat ezúttal kerestük, hogy gyorsabban haladjunk.
Éjfélkor már csak 176 tengeri mérföld van hátra.
|
12. nap, 2014.05.22. , Atkeles utolso napA Baktérít?t elhagyva a trópusopkon hajózunk. Napsütés, 26.5 fok (pont mint most Magyarországon, csak itt tél van) és kellemes szél van (délel?tt 13-16 csomó és délután 15-20 csomó). A leveg? is kezd egy kicsit párásodni. Lefotóztuk az idei els? trópusi naplementénk, de kicsit felh?s volt az ég.
Éjfélkor már csak 49 tengeri mérföld van hátra. Várhatóan holnap délel?tt érkezünk Vanuatura.
. |
13. nap, 2014.05.23. , Megerkezes VanuaturaA holdból már csak egy sarló látszik, de ebben a holdfényben is körvonalazódtak Vanuatu legdélebbi szigetének hegycsúcsai. Éjszaka még a vízalatti vulkanikus hegyek csúcsait kerülgettünk, mert a több ezer méteres mélységb?l egy-egy helyen például csak 39 méteressé válik a víz. Ez veszélyes azért is, mert az amúgy lapos, de több méter magas óceáni hullámok itt feltornyosulnak és veszélyes tör?hullámzás alakulhat ki. Másrészt nem szeretnénk ha éppen pont alattunk egy vulkán kitörne (és akkor beesnénk a tenger fenekére, mert a vulkanikus gázok nem tartanák a hajót mint a víz - talán?). Visszatérve a valóságba, reggel már teljes valóságában állt el?ttünk egy a tengerb?l kiemelked? vulkáni hegy, amikor 11-kor horgonyt dobtunk Aneityum (vagy ha jobban tetszik Anatom) szigeténél. Pontosan egy héttel ezel?tt indultunk Opuából (péntek 11-kor).
El?ttünk egy óceánjáró utasszállító kanyarodott be az atoll bejáratánál és elég furcsa látvány volt ez az óriáshajó csúszdával felszerelve a zord vulkanikus sziget el?tt. De azt mondják, hogy ennél a szigetnél kiváló a sznorkelezés a szigettel szemközti homokzátonyon, és ezért az óceánjárók is erre kanyarodnak kb 3000 utassal a fedélzeten havonta 6-szor (a vámhivatalnok szerint).
Szokásunkhoz híven lobogtattuk a sárga lobogót, majd elindultunk a szigetre bejelentkezni. Timothy, a hivatalnok éppen az óceánjáró utasait léptette ki a szigettel szembeni homokzátonyon, addig mi meglátogattuk a bankot, hogy pénzt váltsunk. A bank egy helyi bungalóban volt (nem láttunk biztonsági berendezést, csak egy hölgyet csomó pénzzel). Ahhoz képest meglep?en jól váltották az új-zélandi dollárt a helyi vatu-ra. Délután Timothy visszaért a helyi rend?rségi épületbe és fogadta az összes bejelentkez? hajóst. Timothy, a helyi vámhivatalnok és az egészségügyi tiszt is egyben, de útlevelet nem kezelhet, amit majd külön Port Vila-ban kell kezeltetni. Mindenesetre a hajózási engedélyünket kiadta Anatom-tól Efate-ig az összes szigetre egy leragasztott, lepecsételt borítékban, amit meg sem tudunk nézni és amelyet majd Port Vila-ban kell leadni (Efate szigetén). A beléptetést lazán kezelte, a hajóra nem jött fel és az sem érdekelte, hogy ki mit vallott be papíron, pl a megengedettnél több alkoholt vagy zöldség-gyümit vagy akár húsárut (pedig egyik ismer?sünkt?l aki repül?vel érkezett korábban, még az itt kapható sajtot is elvették). Ezután felhúztuk Vanuatu lobogóját a keresztmerevít?re, mert a hivatalos beléptetés megtörtént. A vizumot 30 napra automatikusan megkaptuk, de ha valaki tovább akar Vanuatun maradni, annak itt ezen a szigeten nem lehet hosszabbítást kérni, csak Port Vilaban. Port Vilaban lesz még néhany hivatalos körünk, úgy t?nik. De addig is mi nagyon izgatottak vagyunk, hogy tényleg megismerjük Vanuatut, hiszen ez az egyik olyan hely a világon, ahol évszázados rituális szokások, ünnepségek és ?si kultúrák és hiedelmek még ma is, nagyon is élnek. A szigetek melanéz lakói hisznek benne és ezekkel élnek együtt.
|
14. nap, 2014.05.24. , StatisztikaStatisztika az útról
Távolság: Opua -Anatom 934 tmf légvonalban
Távolság amit megtettünk: 964 tmf
Átlagsebesség: 5.7 csomó (7 nap alatt)
Motor járatása: 4.5 óra (benne van a kiállás a kikötobol és érkezéskor a horgonyzás)
Szél: végig közel hátszél
Szélcsend: kb 2 óra
Vitorlabeállítás: végig 2 génoa, pillangó
Napsütés: minden nap, néha felhosödéssel
Eso: kb 1-2 óra
Összességében szerencsénk volt az idovel, és talán a négy oda-vissza átkelésbol a trópusok és Új-Zéland között a legegyszerubb átkelésünk volt.
A bejelentkezési díj: 6000 vatu volt Vanuatun és Anatom sziget az egyetlen sziget Vanuatun, ahol nincs malária az utikönyvek és a vámhivatalnok szerint. A más szigetekrol érkezo lakosoknak vérvétel alá kell vetniük magukat, ha ide jönnek akár repülovel akár hajóval érkeznek. Ennek azért is örültünk, mert már a bejelentkezésnél is megtaláltak minket a szúnyogok. Mivel a többi szigeten van lehetosége a maláriának, mi megkezdtük a gyógyszer szedését (a malaront 2 nappal kell elkezdeni a következo sziget elott).
A mai nap sznorkeleztünk a szemközti homokszigeten. Nagyon érdekes és szabályos korálképzodmények vannak. A hajó aljának takarítása közben pedig észrevettük, hogy beköltözött a propellerünk mellé egy halacska. Biztosan a halak model világába készült, mert folyamatosan pózolt a fényképezogép elott. De az is lehet. hogy csak a saját területének vagy menyasszonyának vélt hajópropellert védte. Holnap nem írunk naplót, mert mi is vasárnapot tartunk a hajón.
|
| | |
|
