| 2010.01.09 - 2010.01.10 «« 1/1 oldal ««
1. nap, 2010.01.09. , Waiheke kirándulásBela tollából:
Mivel Rotor nagyfelújitás utáni első útja sikerrel zárult (nem süllyedt el, nem szakadtak szét a vitorlák, árbocok nem törtek ketté), ezért elhatároztuk, hogy a Rotor Tours-nál befizetünk egy hétvégi túrára. A teljes ellátást választottuk, ez 7/9 adag sajtos pogácsába, 70dkg csirkemellbe és 2dl kék kupakos tejszínünkbe került két és fél főre.
Számunkra az út nem igényelt különösebb előkészületet: megfelelő ruházat összekészítése a fürdőruhától kezdve a hálózsákon át a télikabátig. Pár kisebb bőröndbe ez bele is fért és a hajóról is csak a mentőfelszerelést kellett a kikötőben hagynunk, hogy mindez fel is férjen.
Javasolt extraként vásároltam még ragtapaszt, aminek a fül mögé ragasztásával megszűntethető a hajó imbolygása. Végül ennek használatára nem került sor a 3 A4-es oldalnyi mellékhatás miatt.
Az indulás a hatalmas távolság, a kiszámíthatatlan szelek es áramlások miatt hajnali fél kilencre volt meghirdetve. Úticélnak a kapitány Oneroa Bay-t tűzte ki Waiheke szigetén. Szerencsénkre tengerre néző kabint kaptunk, bár erkély nem tartozott hozzá. Kárpótlásként az út során többször is felmehettem a hajóhídra és kormányozhattam az óceánjárót!
A kikötőből való kimotorozás után vitorlát bontottunk (a kapitány) és máris 8 csomóval (helyenként) riogattuk a halakat. Az első nevezetesebb látnivaló Devonport volt, ami arról híres, hogy itt fogyott el a sajtos pogácsa (bár lehet, hogy Rangitotoig is kitartott, erre már nem emlékszem pontosan). Motutapu Island után a szél kezdeti lelkesedése alább hagyott és ez odáig fokozódott, hogy vitorlásból motorossá változtunk, ami hangos és gázolaj szagú. Így viszont elértünk ebédre Oneroa Bay-be. Az otthonról hozott parizeres szendvicsek elfogyasztása előtt a kapitány installálta a mélytengeri horgászfelszerelést, hogy vacsorára cápauszonyba tekert bálnafalatkákat tudjunk enni. Az előző túráról maradt romlott baconnel való beetetés után a Rotoron talált motorcsónakkal partra szálltunk. A fiúk és a lányom egy feláras fakultatív programmal kezdtek, körbejárták a "Kétéltű járművek Waiheke északi partjainál" című kiállitást.
A víz kissé hűvösnek bizonyult, ezért inkább a homokvár építést választottuk a fürdés helyett. Volt még ezen kivül játszótéri hintázás és kagylógyűjtés. Miután a lábfejem már nem tudott tovább égni a lenyugvó napon, visszamotoroztunk a Rotorra.
Csalódottan állapítottuk meg, hogy a horogra akadt bálnát a cápa leette és így kénytelenek voltunk Stroganoff csirkét enni rizzsel. Vacsora után kb. hatodszor is boldog új évet kívántunk egymásnak egy üveg helyi buborékos bor elfogyasztásával.
Mia annyira elfáradt a kimerítő programtól, hogy saját magától lefeküdt aludni és kérte, hogy csukjuk be az kabinajtót! Szárazföldön ilyen még sosem történt! (mondjuk a lakásunkban nincs is kabinajtó, valószínűleg azért)
A felnőttek számára pedig elérkezett a nap fénypontja: wc öblítés sötétben! Fluoreszkált a víz! A kapitánytól megtudtuk, hogy a sós tengervízben élnek bizonyos planktonok, amik külső energia hatására (vízáramlás a pumpa hatására) fluoreszkálnak. Öblítettem újra!
Itt szeretném megköszönni a hajó felujítását végző cég szakembereinek alapos munkáját: az öblitővíz csövét átlátszó műanyagból készítették és a lehető leghosszabb úton kanyarították a csészéhez!
Holnap megyünk tovább. Vissza. |
8. nap, 2010.01.16. , Motutapu kirándulásEgy újabb kirándulás következett barátokkal.. |
15. nap, 2010.01.23. , Kawau kirándulásAz előrejelzés igencsak jó szelet jósolt, amivel mi elhajóztunk a Kawau szigetre. A szigeten több meglepetés várt ránk, mint gondoltuk. De beszéljenek a képek magukért. A bozótosban kengurukat találtunk és éjszakánként a régi kormányzó épületet teljes fénnyel kivilágítják. . |
29. nap, 2010.02.06. , Szombat esti lázSzombat este van... hova menjünk? .... Menjünk a Rangitotóhoz!. | | | | Elhagyjuk Aucklandet | A nap is elhagy minket | A Parti-őrség vontat egy hajót | | | | | Meg egy másikat, forgalmas napjuk van - általában | | | | | | | | |
|
30. nap, 2010.02.07. , A Rangitoto vulkánnálHatodszor horgonyzunk a vulkán mellett. Végre meg is másztuk!. |
43. nap, 2010.02.20. , Motutapu és Motuihe kirándulás | | A csapat ismét összegyűlt és mentőmellény próbát tart | | | Enni és vezetni egyszerre? A jó kis húsgombócot nem lehet kihagyni. | | | A gumicsónakon a legjobb napozni | | | A Rotor kalózai I. |
Este indultunk, mert vendégeink még nem tapasztalták az éjszakai vitorlázás élményeit. A gyors mentőmellény próba után, a következők voltak láthatók: csodálatos naplemente, fények a város felől, kivilágított partfal és a Rangitoto vulkánhoz közeledve a hajózási csatorna fényei. Most nem részletezzük a déli földteke csillagképeit. Mindezt egy adag húsgombóc társaságában élveztük. Megérkezéskor a mesebeli fürdőzés sem maradhatott el a fluoreszkáló élőlényekkel.
Másnap a Motutaput megmászva régi világháborús fegyver raktárt találtunk, ami ma már múzeum funkciót tölti be a hegytetőn.
Ezután a társaság egyik felével sznorkelezésre adtuk a fejünk. A Motuihe sziget melletti sziklafalaknál próbálkoztunk. Azért csak próbálkoztunk, mert szó szerint az orrunkig sem láttunk a vízben. A Hauraki öbölben a hatalmas apály-dagály különbség felkavarja az iszapot a szigetek között, így majdnem mindig zavaros a víz. Egyikőnknek azért sikerült egy 1 méteres ráját megpillantani, de mást a sziklafalon kívül nem láttunk. Azért a hűsítő víz jól esett. A társaság másik fele mindez idő alatt hasznosan töltötte a múló perceket és az egyik sziklára elbocizva osztrigákat gyűjtöttek. Mindezt vacsoránál köszönhettük meg nekik, csak sajnos citrom nem termett a szigeten és a spejzunk éppen hiányt mutatott ilyen téren.
A következő napi fürdőzés is felejthetetlen, hiszen a víz elérte a 21-22 fokot (ez itt igen meleg). Nem voltak hullámok sem így kötéllel huzattuk egymást a vízben. Ki bírja tovább a csomókat játék. Egyben a szigetet is bejártuk és megállapítottuk, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Auckland környékén Motuihe-n van a legjobb strand. Homokos part a vékony sziget mindkét oldalán, természetes sziklával körülvett hullámfürdő és fagyizó.
Visszafele tartottunk a városba amikor észrevettünk egy nagy vitorlást, vitorláival kibontva a Rangitotó tövében, de nem haladt semerre. Visszaemlékezve ezek fél órával ezelőtt előztek meg minket és ahol mi bóját láttunk a vulkán tövében egy hatalmas kanyart tettünk az öböl másik oldala felé, ők ezt nem tették. Előkaptuk a távcsövet, de akkor már hallottuk a vészjelzést a rádióból. Egy hajó fennakadt a vulkánon. Csak egy? A vészjelzés egy kisebb hajóról szólt. De akkor már láttuk hogy két vitorláshajó nem messze egymástól vergődik a sziklákon.
Valószínüleg nem vették észre a jelző bóját és mert az egyik magabiztosan száguldott a tiltott területre a másik ugyanacsak magabiztosan követte azt.
Egy pár másodperc múlva a nagy vitorlás is leadta a vészjelzést. Mi azonnal megálltunk és felfújtuk a bocit a fedélzeten. A rádión felvettük a hajó kapitánnyal és a Auckland Maritime radióval a kapcsolatot akik már küldték is ki a jelzést a parti őrségnek. Mi a Rotor merülése miatt nem tudtunk behajózni a sziklák közé mert ez őrültség lett volna, de folyamatodsan szemmel tartottuk a hajót és mentés készültségbe helyeztük a bocit, arra az esetre ha a hajó elsüllyedne. Mint a kapitánytól megtudtuk 6 személy volt a fedélzeten. Közben a kishajó valahogy kiszabadult a sziklák közül, és szerencsére a parti őrség gyorsan megérkezett, hogy a nagy hajót is leszabadítsa a szikláról. Érdekes volt látni a mentési folymatot is. Az egyik felhúzókötéllel döntötték meg a vitorlást és vontatták le a szikláról. Nekünk megköszönték az aszisztálást és végül mindkét hajó sikeresen behajózott a kikötőbe. | | | | A Rotor kalózai II. | Egy kis osztrigát? | Mmm, igen. | | | | | Egy kicsit nyúlós | Ki az aki ilyen bátor? | Van már 5 csomó? | | | | | 6.5 csomó! | Egy hajó a sziklán | Vitorlás mentés | | | | | | |
|
50. nap, 2010.02.27. , A tsunami jelzésA hatalmas földrengés ami Chilét megrázta megtette hatását a Pacifikon. Néhány óra alatt több tzunami jelzés volt érvényben a világ több pontján. Vasárnap reggel 7.50-kor édesdeden himbálózva a Rangitotó Islington nevű öblében a parti őrség hangosbemondója ébresztette a hajósokat. Tsunami figyelmeztetés lépett érvénybe és a hajókkal el kell hagyni az öblöt - szólt a hangosból. Ezen kívül még azt is bemondták, hogy az első tsunami hullámok 10 óra körül érik el Új-Zéland partjait. A parti őrség javaslatára az összes hajó velünk együtt horgonyt húzva, mély vizeket keresett minimum 3 mérföld távolségot a szárazföldtől. Mi végül 30-40 méter vízben állapodtunk meg és egész nap sodródtunk az áramlatokkal. A VHF rádión követtük az eseményeket.
9:10
"Security, Security, Security. Itt az Aucklandi Kikötő Írányítás beszél. Felhívjuk minden állomást, hogy tekintettel közelgő Tsunamira az összes kereskedelmi hajó elhagyja Auckland kikötőjét. Kérjük figyeljék a 12-es csatornán a hajók mozgásáról szóló közleményeket és készüljenek fel az erős forgalomra. Aucklandi Kikötő Írányiáts, vége."
9:20
"Aucklandi Parti Őrség - Aucklandi Parti Őrség - Aucklandi Parti Őrség. Itt Buccanneer 15"
"Buccaneer 15 itt Aucklandi Parti Őrség. Miben segíthetünk?"
"Tájékoztatom Önöket hogy a Golf Harbour Marinába érkezünk 15 perc múlva"
"Értem. Tisztában vannak azzal, hogy Tsunami veszély van, és mi azt javasoljuk, hogy mindenki hagyja el a kikötőket és hajózzon mély nyílt vízre?"
"Igen. De nekünk családi rendezvényünk van délután"
"Értettem, tudomásul vettem."
9:50
"Pan-pan pan-pan pan-pan. Itt az Orion Parti Őrség felderítő repülőgépe. 6 mérföldre keletre Új-Zélandtól detektáltuk az első hullámot. Orion vége."
Az első tsunami hullám valóban valamivel 10 óra után érkezett, a nagysága 1 méter volt.
Ezt nem ugy kell elképzelni, hogy 1 méteres hullámok mossák a partot. A hullámok alapból nagyobbak. Hanem úgy, hogy a tengervíz-szint megemelkedik és lesüllyed 1 métert 20-40 percenként. A víznek be- és ki kell áramolni a kikötőkbe, tengerszorosokba, hosszú öblökbe ami igen erős áramlást okoz.
14:20
"Pan-pan pan-pan pan-pan. Itt az Aucklandi Hajózási Rádió. Tájékoztatunk minden állomást, hogy az Újzélandi Polgárőrség véleménye szerint már közelebb lehet jönni a partokhoz, le lehet horgonyozni és meg lehet közelíteni a kikőtőket. Kérjük azonban hogy fokozott
figyelemmel navigáljanak, különösen a hajórámpáknál."
Még a horgászásról itt nem írtunk. A halaknak van egy minimális mérete amit itt ki lehet fogni. A Hauraki öbölről és az itteni szigetekről nem szabad elfelejteni, hogy védettek. De a horgászást itt újra kell tanulni, mert a halak inyencek és nem könnyű egy jó halat kifogni.
Mi a nap folyamán néhány hajós beszélgetését döbbenten hallgattuk a parti őrséggel. Valaki a veszély ellenére a kikötőbe igyekezett és hiába ismételte meg nekik a parti őrség a rádión, hogy ne tegyék és tudnak-e a tsunami jelzésről, ők lazán közölték, hogy nekik sietni kell egy családi rendezvényre. | | |
|
