| 2007.08.29 - 2007.09.29 »» 2/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
10. nap, 2007.09.07. , Moorea, Cook-öbölKorán reggel a pöttyös sasrája elhozta megmutatni nekünk a párját. Csodálatosan repültek a víz alatt kettesben, és amióta itt vagyunk Tahitin, a mi horgonyunkat különösen kedvelik. Meg is hirdettük, hogy a hajónk körül érdemes sznorkelezni, már csak pénzt kellene szedni a környező hajósoktól, akik ide járnak a horgonyunkhoz ráját nézni.
Hihetetlen, hogy ismét eljött egy péntek és megint most sikerült útnak indulni. De legalább a motor szépen működött Moorea felé, amely mindössze 17 mérföldre van Tahititől. Kellett is a motor, mert semmi szél nem volt, csak hullámok. Ez a 3 óra motorozás legalább arra jó volt, hogy az akkumulátorok szépen, teljesen feltöltődjenek, a hullámok pedig arra voltak jók, hogy nézzük a szörfözőket a Tahiti-t körbevevő korallgyűrű egyik bejáratán, ahol elhagytuk a szigetet. Itt csak akkor szabad átmenni,
ha nyugodt az idő, különben nehéz a járaton áthaladni hiába van kibójázva, nagyon kicsi a vízmélység a szélén - kb 2 méter (az útvonalon egyébként 6 méter). Megspóroltuk azt a 3 mérföldet, amellyel a reptér mellett kellett volna elhaladnunk és engedélyt kérnünk az áthaladásra.
Moorea északi oldalán bálnák fogadtak (sajnos csak egy pillanatra láttuk őket a távolban, így képek ismét nem készültek róluk, talán még lesz rá egyszer alkalmunk), majd a szigetet védő korallgyűrű nyílásán áthaladva a Cook-öbölbe érkeztünk.
Tahitiben több 100 hajó horgonyozott körülöttünk, arra számítottunk, hogy itt is lesz legalább 10, ehhez képest egyedül horgonyoztunk (amit amúgy cseppet sem bántunk, sőt!). Az öböl tökéletesen védett az óceán hullámaitól, az egész olyan, mint egy nagy tó. Érdekes, hogy a zöldes barnás víz színe is feledteti velünk azt, hogy még a tengeren vagyunk, mert a hegyekből a folyók ide hozzák az agyagos hordalékot (nem igazán fürdőzőknek való). De a hajóról csodálatos látvány tárult elénk a hatalmas hegyekkel
körbevett nyugodt öbölben.
A parton van egy kis falu, és a szigetet hasonlóan lakják a tengerpart mentén Tahiti-szigetéhez. Az út is ugyanúgy körbe vezet a szigeten. A helyi boltban meglepetésünkre elektronikus árcédula volt minden polcon, amit központilag programoztak az üzletben. Ilyet még sehol nem láttunk eddig! Péntek lévén egész este szólt a helyi diszkó, amit a fedett kosárlabdapályán hoztak össze.
Napi pozíció:
12:00 17-30.10S 149-49.30W log= 22688.2
|
11. nap, 2007.09.08. , Kirándulás Moorea-nA reggelihez készülődtünk, amikor befutott Hafskip. Mivel ők is kiránduláshoz készülődtek a szigeten, velünk tartottak a kilátóba. Mindössze 4-5 km a horgonyzóhelytől. Moorea-ról azt mondják, hogy a Társasági-szigetek közül a legszebb, Tahitiről is ide látogathatnak a túristák komppal. Be kell vallani, hogy a hegyek valóban fantasztikus látványt nyújtanak.
A kirándulásunk során több gyümölcsös kert mellett haladtunk el a hegyekben, ahol papaya-t, pomplemouss-t, banánt stb termesztettek, azonban a sziget fő terménye a vanilia és a kávé. A kilátóból a Cook és Opunohu öblét láttuk, illetve a korál gyűrűt, amely a szigetet körbeveszi (van egy-kettő archeológiai hely is az út során néhány érdekes kővel). Azonban a vészjósló felhők mindig itt gyülekeznek a hegyek felett, és nem is olyan ritkán kiadják az önmagukba zárt csapadékot. Pont a kilátó után olyan
felhőszakadás kezdődött, amely egész estig nem állt el és mire visszaértünk a hajóra jó vizesek lettünk, de ezt már megszoktuk Tahitin is. Mindenesetre érdekes volt látni a hegyekből lehömpölygő kis patakokat a földes utakon. |
12. nap, 2007.09.09. , Opunohu BayA Cook-öbölben élveztük a nyugalmat, a hegyek csodálatosak, de a víz továbbra is sárga volt. Reggeli után átálltunk a Cook-öböltől fél órára levő, szomszédos Opunohu-öblébe.
Most azonban nem az öböl mélyébe horgonyoztunk, hanem az öböl szája mellé, sok más vitorlás közé. A bejárat a koralgyűrűn széles, egyszerű, érthető, hogy a horgonyon láttunk itt több mint 100 lábas vitorlás hajót is.
A víz itt a horgonyzóhelyen csak 4 méter és türkiz, kiváló hely a fürdőzéshez. Körbelátogattuk a körülöttünk lévő hajókat. A legérdekesebb hajó egy Kanadában épült, kínai dzsunka vitorlázattal rendelkező fa hajó volt. Összeismerkedtünk az angol gazdájával, aki élvezettel vezetett minket körbe a hajóján, és bemutatta a lehető legkevesebb pénzből vitorlázás receptjét:
1. Kanadában építsd meg fából.
2. A vitorlázat kínai dzsunka legyen - nincsenek tartósodronyok, csörlők, a vitorla egyszerű, költsége töredéke a bermuda vitorlázatnak
3. Motor helyett tégy egy evezőlapátot a kormány mellé. Ez többszőrősen is jó, mert nem kell motort venni, nem kell karbantartani és a helyére egy csomó minden elfér és a propeller sem lassítja a hajót.
4. Ha már úgysincs nincs lyuk a csavartengelyhez, akkor másikat ne is fúrj rá. Így nincs gondod drága csapokra, WC-re, fürdőszobára. Végy egy müanyag edényt azonban, hogy a mosogatóból ki tudd merni a vízet. WC, fürdőszoba gyanánt a vödör is megteszi.
5. Víztartálynak jó lesz a gallonos kanna is, gálolajnak pedig... gázolaj nem is kell.
A bácsi 6 éve hajózik, keresztbe-kasul bejárta a Csendes-óceánt. Évi 3000 dollárból él, ami tartalmazza a hajó karbantartását is.
Egy másik hajó, Moonshadow is felkeltette a figyelmünket, mert a kapitány felesége tudott pár szót magyarul. Kiderült, hogy magyar édesapja van. Ismét kicsi a világ.
A horonyzóhely mellett drága üdülőhely van. A tengervíz felett, cölöpökön álló kis házakhoz mindenkinek saját stég dukál.
Délután a német Muline nevű hajóra látogattunk, ahol Martina megmutatta, hogy kell a vitorla kidörzsölés gátlót saját kezüleg elkészíteni, elhasználódott kötelekből. Ez nagyon hasznos lesz a Rotoron is.
Este befutott Hafskip és mindjárt vacsorára invitált minket Mulinnal együtt. |
13. nap, 2007.09.10. , Sting Rays - Tüskés rájákReggel 9-kor kezdődött az általunk szervezett boci verseny. A résztvevők: Muline, Hafskip és a Rotor legénysége, a cél pedig a körülbelül 1 órányi boci lovaglásra levő távoli 2 sziget a lagúnában. Ezen a versenyen mindenki csak nyertes lehetett, mert a célnál egy 1 méteres sekélyes vízben tüskés rájákkal lehetett együtt úszkálni, sznorkelezni.
Ahogy horgonyt dobtunk, és a tiszta vízben rájacsapat közeledett. A tüskés rájákkal óvatosan kell bánni, mert a farkuk végén levő tüskével súlyos sebet okozhatnak, de itt a lagúnában már teljesen megszelidültek - állítólag. Kissé haboztunk, mielőtt a vízbe léptünk volna. Fantasztikus. Csak álltunk a vízben, amikor feltűnt a 15-20 méteres rájából álló raj, és egyenesen felénk, nekünk úsztak. Mozdulni sem mertünk. A ráják finoman végigsímították bőrünk, testünk, keresték, hova dugtuk a halat, amit
másoktól meg szoktak kapni, majd tovább lebegtek.
És ez ismétlődőtt újra-meg újra 2-3 percenként.
Ahol ráják vannak, ott a cápák sem maradnak távol, így sikerült egy jópofa vízalatti felvételt készítenünk egy fekete foltos uszonyú szirti cápáról, amely kb 1.5-2 méteres lehetett, de emelett nagyon félénken viselkedett.
Visszafelé körülnéztünk, felszerelkeztünk friss bagettel a kis faluban a korálgyűrű bejáratánál.
Az esti vacsorát ezúttal Muline a fedélzetén szolgálta fel. Saját kezüleg készített és kifőzött tészta volt paradicsomos káposztával. |
14. nap, 2007.09.11. , Indulás Raiatea-raTovábbindultunk a nyugatra fekvő Raiatea szigete felé. Csodálatos napsütésben kellemes vitorlázás volt egész nap. És hogy miért pont Raiatea szigetét választottuk? Ez legyen a következő nap meglepetése még, de tény, hogy magunkkal csábítottuk Muline legénységét is ugyanabba az öbölbe, ahova mi indultunk.
Út közben a Muline-től tanult kidörzsölés gátlót készítettünk a vorstagokra. Éjszakára megmaradt a kellemes szelecske 12 csomó körül és a hullámzás sem volt vészes. Igazán örültünk, hogy egy squall sem talált meg minket. Valószínűleg mind a szigeteken levő hegyeknél csoportosulnak az óceán helyett, például Moorea szigeténél.
|
15. nap, 2007.09.12. , Királytalálkozó Raiatea 1. nap | | A fogadó delegáció | | | Táncosok | | | Örömtánc | | | A delegációk érkezése | | | A Húsvét-szigetekről |
Reggel futottunk be Raiatea szigetének Opoa öblébe. A parton már messziről láttuk a nagy készülődést. Miután ledobtuk a horgot 3 óra múlva megérkezett mellénk Muline is. Rajtunk kívül más vitorlás nem volt a környéken, amin igencsak csodálkoztunk.
Opoa öblében a parton áll Marae Taputapuatea, amely Francia Polinézia egyik legjelentősebb történelmi helyszíne. Más ugyan nem látható itt, mint vulkánikus kövekkel kirakott szöglegetes alap, de egykor itt született meg Oro (a termékenység és háború istene). Valamikor itt a szentélyen üléseztek polinézia legmagasabb rangú törzsfőnökei, és emberi áldozatokat mutattak be. Egy fontos szertartás volt a tüzön járás is, amely az ember és isten közötti spirituális kapcsolatot teremtette meg. A tűz szintén az ősi navigátorok iránymutatója volt és azt mondják Raiatea volt az a hely, ahonnan megindult a polinézek vándorlása csillagászati navigációjuk alapján kelet felé meghódítva Marquesas-t majd később a Hawaii-szigeteket.
Nem raboljuk tovább senki türelmét, pár nappal ezelőtt Papeete-ben megláttunk egy plakátot, mely szerint ezen a helyen szeptember 10-től 14-ig összehívták a csendes-óceáni szigetek királyait, királynőit, törzsfőnökeit, akik megemlékezve az ősi tradicióról ismét találkozhatnak, először ebben az évben. Az ünnepségen az új-zéladi maoriktól kezdve a Húsvét-szigeteken keresztül a Hawaii-szigetekig az összes csendes-óceáni ország és szigetcsoport méltóságai és képviseletük megjelent az eseményen. A legérdekesebb az volt számunkra, hogy az esemény méretéhez képest nem sok látogató volt, turistát nem is láttunk és a képviseletek között lehetett sétálgatni vagy akár beszélgetni is velük. A televizió társaságok (pl a Maori TV) és tudósítók mind megjelentek az eseményen, néhány helyi lakossal vegyítve. Találkoztunk ismét azokkal a riporterekkel, akik Raroia-n is ott voltak.
Bevalljuk, hogy nem tudtuk előre pontosan milyen eseménynek nézünk elébe, mert a plakátból úgy tűnt, hogy lehetséges, hogy zártkörű és a helyeket foglaltatni kell. De a jó az egészben az volt, hogy az esemény messze felülmúlta még a mi várakozásainkat is, és a helyiek ismét nagylelkűségükről és vendégszeretetükről tettek tanúbizonyságot előttünk.
Dél körül megérkeztek a méltóságok, legtöbben a helyi népviseletükben, teljes harci díszben. Nekünk a legjobban a Húsvét-szigetek (Rapa Nui) reprezentatívjai tetszettek, de más törzsek képviselői is kitettek magukért. Raiatea táncosai fogadták őket dobpergéssel és táncokkal és bevezették őket a szent helyre (vulkánikus kövekre), ahova mezítláb léptek be és mindenki helyet foglalt a köveken körben. Majd egy kórus hangzott fel, és köszöntötték az egybegyülteket tahiti nyelven. Ezután a köszöntés egyesével is megtörtént, úgy hogy egy speciális rituális szeszesitalt készítettek, amelyet egyesével minden egyes méltóságnak hajlongva odavittek, majd miután megitatták őket, bemutatták őket a többieknek és üdvözölték őket. (Ezt az italt mi is megkóstoltuk a ceremónia után. Érdekes gyümölcsös-vizes íze volt.)
A bemutatkozás után egy közös étkezés kezdődött, amelyet a méltóságoknak készítettek és meglepetésünkre minket is meghívtak rá. Svédasztalos terítékkel mindenféle helyi gyümölcsöt és süteményeket tálaltak fel. Ismét a helyi ételekkel ismerkedtünk például a Taro-val. Nyami volt! A következő meglepetésünk az volt, hogy a megmaradt ételeket odaadták nekünk, hogy vigyük magunkkal a hajóra, így következő nap sem kell főzni, és azt is mondták, szívesen látnak minket a következő napi eseményekre is. Azt gondoljuk, megint jó helyre érkeztünk.
Napi pozíció:
10:00 16-50.00S 151-21.90W log= 22785.3
| | | | Hol vannak a többiek? | Gyertek, barátaim! | Táncosok | | | | | Nagy-gyülés | Ceremónia | Felszolgálás | | | | | Sokan vagyunk | A varázsital | Kokúszfröccs a nagyfőnökkel | | | | | A nagy zabálás | Terülj-terülj asztalkám | A maradékok | | | | | | |
|
16. nap, 2007.09.13. , Királytalálkozó 2. nap | | Dobok | | | Polinéz verseny kenu érkezése | | | Drukkerek | | | A fogadó fűzérek |
A második napi kora reggeli eseményekről lemaradtunk, de a hajóról hallottuk a templom felől érkező kora reggeli dobpergést a kakasszó helyett. Azonban a 11 órai események felkeltették az érdeklődésünk, így partra bociztunk. Éppen jókor, mert a polinéz kenu verseny résztvevői futottak be szépen sorban az öbölbe. A versenyzők a majdnem 20 mérföldre levő Huahine szigetéről indultak és az első csapat, Bora Bora érkezett egy picivel több, mint 3 órányi evezés után (ami fantasztikus mert több mint 6 csomós átlagsebesség). A második Huahine lett (lehet, hogy könnyű volt a hazai pálya nekik). A versenyzőket a helyiek virágfűzérekkel fogadták és az eredményhírdetés végén pénzjutalom lett a legjobb csapatoké. A nagy drukkolás során jócskán megéheztünk, és amikor a delegációknak és szervezőknek ismét terítettek minket megint meghívtak ebédelni Muline-val együtt, pedig csak a későbbi program után érdeklődtünk az egyik szervezőtől. Így történt, hogy a déli órákban a helyi pörköltet majszolgattuk.
Este azonban olyan rituális eseménynek voltunk tanúi, amelyet csak nagyon kevesen láthatnak francia polinéziában. A tahiti delegáció újraszervezte a tűzön járást, amely az ember és isten közötti spirituális kapcsolatot teremti meg a polinéz kultúra szerint. A tüzön járásnak, amit az Umu-ti-ben (egy elkerített rész) gyakorolnak szigorú szabályai vannak, amelyeket kötelező betartani.
A szabályok a következők voltak:
- Az eseményt tilos volt bármilyen módon kamerával vagy fényképezőgéppel rögzíteni, de amúgy is nagyon sötét volt, így nem lett volna sok értelme.
- Aki alkoholt fogyasztott annak tilos volt a tüzön járni.
- Terhes nőknek tilos volt tüzön járni.
- Azoknak a nőknek, akiknek periódusuk volt csak külön engedéllyel lehetett tüzön járni, amit Tahiti főméltóságától kellett kérni.
- A tüzön járás alatt nem lehetett megfordulni, vagy visszanézni.
- A tüzön járás alatt nem lehetett beszélni.
- A tüzön járást mezítláb kellett végicsinálni.
- A tüzön járóknak minden szabályt el kellett fogadni és azt is tiszteletben kellett tartani, hogy ennek az eseménynek vallási szerepe van a polinéz kultúrában.
A tüzön járást ugyanúgy készítik elő, ahogy a föld tűzhelyet készítik az ételekhez. Az égő tűzre köveket helyeznek, amelyen a tüzön járást végre kell hajtani. A tüzön járást a tahiti méltóságok (akik a főszervezői voltak a ceremóniának) kezdték meg. A királyi család egyik leszármazottja, fiúgyermekével. A tüzön járás előtt levelekkel csapkodják meg a köveket, ekkor lehet látni, hogy felizzik a tűz, majd a fenti szabályokat betartva végig sétálnak a tüzön. Ezután szólították a delegációk más tagjait is. Miután a méltóságok végeztek, a többi jelenlevőt is tűzönjárásra hívták.
Átszellemülten, hosszú sorban jöttek egymás-után az emberek, köztük a Rotor és Muline kapitánya is. Egy-két kisebb bőrpírral meg is úszták.
| | | | Itt várunk vízesen! | A versenyzők jutalma | Hajrá! | | | | | Mamik | Nyertünk! | Versenygép | | | | | Ingyenebéd | A díjkiosztás | Forma 1 autóra emlékeztet... | | | | | | |
|
17. nap, 2007.09.14. , Királytalálkozó 3. nap | | A maori delegáció | | | A kinyújtott nyelv jelentése: megeszlek! |
Az események utolsó napján a ceremónia reggel 9-kor kezdődött. Az összes delegáció a legdíszesebb harci ruhákat öltötte fel. Ezúttal a maorik is beöltöztek és arcukat is a maori kultúra szerint festették ki, a hölgyeknek is csodálatos moko-t festve az állukra. A delegációk dalokkal és táncokkal vonultak az előkészített ünnepségre. Ezúttal egy háromszög alakú követ lepleztek le, amelyet egy húsvét-szigeteki művész készített. A háromszög három sarkában a csendes-óceáni területet határoló három ország és sziget (Új-Zéland, Hawaii és Húsvét-szigetek) foglalt helyet, magukba foglalva az összes közöttük levő többi szigeteket. A kő a kultúrális egységet jelképezte ezen országok és szigetek között, amelyet ezután a delegációk egymásnak adott ajándékaival pecsételtek meg. Az ünnepség végén a delegációk fákat ültettek közösen, ami ennek az egyességnek a jövőjét és erejét ábrázolta jelképesen.
Ezután ismét a fogadó sziget (Raiatea) táncai következtek és ezzel lett vége a díszes ünnepségnek.
Ismét számítógép szervizt nyújtottunk, ezúttal Muline-nak, mert leállt a navigációs szoftverük. Nagyon hálásak voltak, hogy megcsináltuk nekik, ezért egy kis ajándékot kaptunk tőlük. Valahogy megszerezték az ünnepi események reklám polóját, amelyet szaloncukor csomagolásban hoztak át nekünk. Így igazi emlékünk van az eseményekről. Este babgulyást készítettünk nekik. | | | | Moko-val | Én vagyok az erősebb! | A delegáció és a mosolygó ebéd | | | | | Táncosok | A Húsvét-szigetek delegációval | Tahiti táncosok | | | | | Húsvét-szigeteki varázsló | Pillanat | A csendes-óceáni háromszög jelképe | | | | | Mi is itt voltunk! | | |
|
18. nap, 2007.09.15. , Faaroa-folyóRaiatea a második legnagyobb szigete Tahiti Polinéziának, innen vándoroltak tovább a polinézek, és ami a legérdekesebb az ősi neve Raiatea-nak Havaii volt.
Kisebb felfedezőútra indultunk. Nagyszerű, hogy szinte az egész sziget körbehajózható az óceáni hullámoktól védett lagunában. Felhajóztunk Faaroa öblébe, amely mindössze félórányira volt Opoa öblétől. Magunk mögött hagytuk a gyülekezőhelyet, a falu templomát. Lusták voltunk, csak a genoa-t bontottuk ki, így is könnyedén sodort minket a szél a nem messze levő, hosszúkás öbölbe, ahova a szárazföldről a Faaroa folyó ömlik. Lehorgonyoztunk, Mulin pedig egy közeli bólyára kötött. Stefannal hármasban feleveztünk a folyón. Pár mérföld után egy kis vízesés zárta el utunkat, visszafordultunk. A folyó mentén házakat, különböző gyümölcsültetvényekket láttunk. Nagy csend és nyugalom volt körülöttünk, a vizet néha csak egy-egy édesvizi angolna kavarta fel.
Raiatea-t a virágok szigetének is nevezik, mert minden háznál és az utcán is csodálatos színű virágok nyílnak (néha még a csatornákban is).
Az este elbúcsuztunk Muline-tól, akik Bora Borára indultak tovább. Mi még maradunk.
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
