Hajónapló: Tarsasag-szigetek in English

     2007.08.29 - 2007.09.29                                   ««   1/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 

1. nap, 2007.08.29. Szerda, Az előző napok összefoglalása

Tahiti-re erkezes
Colophazak a part menten
Pottyos Sas Raja
Polinez csonak naplementeben (Moorea hatter)
Talakozas a kelet-europai hajosokkal
Talakozas a kelet-europai hajosokkal
Régebben Francia Polinéziáról előszőr mindig Tahiti jutott eszünkbe. Tahiti, ahol az európai felfedezők a paradicsomot vélték felfedezni, a sziget, ahol csak fel kellett nyúlni a fára a gyümölcsért, ahol a napok dobolással, tánccal és szerelmes játékokkal teltek. Ahol mindenki boldog és gondtalan...
Persze azóta már eltelt pár száz év, de mégis ezekkel a gondolatokkal közeledtünk az első Társasági-sziget felé, Tahitihez.
Tahiti fiatal atoll, a vulkánikus hegy még nem süllyedt el teljesen. A korálzátony mögött egy keskeny lagúna fekszik, középen hatalmas hegyek emelkednek. Viccess. A korallzátony nem éri el a vízfelszínt. Csak a hatalmas törőhullámok jelzik.
A zátonyon keresztül több átjáró vezet a védett vízekre. A hajók közlekedését a Papeete-i kikötőkapitány vezérli.
- Papeete Harbour Control! Papeete Harbour Control! Papeete Harbour Control! This is Rotor. Can you read me? (Vesz engem?)
- This is Papeete Harbour Control. Please identify yourself! (Azonosítsa magát!)
- This is Sailing Vessel Rotor. Romeo Oscar Tango Oscar Romeo. Callsign Hotel Golf Bravo Kilo. (Itt a Rotor vitorlás...hívójelem...)
- Thank you. What can I do for you? (Köszönöm, mit tehetek önért?)
- Asking permission to enter Papeete Harbour through the Papeete Pass. (Engedélyt kérek a Papeete-kikötbe behajózni a Papeete bejáraton keresztül).
- The chanell is clear. You can proceed. (A csatorna üres, jöhet).
- Thank you, Rotor is clear. (Köszi. Rotor kikapcs)
A bocinkon még mindig a hajónk korábbi neve díszeleg: Tender To Queen II. Mindig mosolygunk, amikor ránézünk. Mert elképzeljük az előző párbeszédet, ahogy a Queen II kérne engedélyt a behajózásra. A kikötőparancsnokságon meg távcsővel keresnék, hogy hol van a behajózást kérő hatalmas óceánjáró...
A horgonyzóhely a bejárattól délre, a repülőtéren túl helyezkedik el. Az egyetlen kifutópálya végeinél sem szabad csak úgy áthaladni:
- Papeete Harbour Control! Papeete Harbour Control! Papeete Harbour Control! Rotor. – hívtuk ismét a kapitányságot.
- Go ahead Rotor. (Mondja, Rotor!)
- Asking permission to pass airport north side. (Engedélyt kérünk a reptér északi végén elhaladni)
- Hold on, calling air traffic control. (Várjon, megbeszélem a légiirányítással)
2 perc szünet...
- Rotor, this is Papeete Harbour Control.
- Papeete Harbour Control, this is Rotor.
- You can proceed. (Áthaladhat)
- Thank you, Rotor is clear. (Köszi, kikapcs)
Útközben vitorlásokat, gyors motorcsónakokat, vizisíelőket és sznorkelezőket láttunk, nem is beszélve a versengve száguldó polinéz csónakokról. A part mentén hoteleket, strandokat láttunk. A tahiti stílusban cölöpökre épült házak vonzák leginkább a szemet.
Miután áthajóztunk és átdumáltuk magunkat a belső vízi útakon, a Maeva-beachen egy marina előtt horgonyt dobtunk kb. 50-60 hajó közé.
A lagunában a vízmélység 2-20 méter, a sekélyes víz aljára szépen le lehet látni. A horgonyláncunk mellett köröző pöttyös sas ráját is szépen láttuk.
A horgonyzóhelyen nem volt könnyű helyet találni, mély (15-20 méter) a víz, és a hosszú láncon csüngő hajókat a szeszélyes áramlások és szelek össze-vissza forgatják. Többen össze is koccantak. Sokan nem bírják a stresszt és - napi 25 dollárért - inkább beállnak a marinába.
Kizökkenve eddigi magányunkból (óceánátkelés-Marquesas-Tuamotu), belecsöppentük egy rohanó, túristákkal teli világba. Ehhez elég nehéz hozzászoknunk. Talán a legsokkolóbb élmény az utcára kilépni, ahol 4 sávon hömpölyög az összefüggő kocsisor.
Itt is be kellett jelentkeznünk, még akkor is, ha ezt már Marquesas-on megtettük. Szerencsére a Franciák ezeket a dolgokat egyszerűen intézik, csak egy papírt kellett kitöltenünk és vámmentességet is kaptunk az üzemanyagra. Mindez kb 10 percig tartott.
Első este Dingoékat látogattuk, majd másnap este egy Volt-Kommunista-Ország-Találkozót tartottunk egy cseh és egy bolgár hajó legénységével.


2. nap, 2007.08.30. Csütörtök, Papeete

Forgalomas ut
Az első utunk Tahiti fővárosába Papeete-be vezetett. A horgonyzóhelytől busszal vagy autóstoppal is könnyű bejutni a városba. Ugyanakkor a reggeli vagy délutáni csúcs mindennapos a nagyvárosban és környékén.
A város maga nem igazán látványos építészetileg, de színes és forgalmas, tele üzletekkel, kirakodó vásárokkal, utcai árusokkal és a kikötővel. Mi ellátogattunk a Notre Dame-nak nevezett kis katolikus templomba, melynek érdekessége, hogy festményei polinéz arcokat ábrázolnak. Megnéztük a városházát és elsétáltunk a Gyöngy Múzeumba, ahol mégjobban kiokosodtunk a gyöngyhalászatról és farmokról. A múzeum Robert Wan híres gyöngytermelő kiállításával van egybekötve, ahol egyes kiállított darabokat meg is lehet vásárolni, és a gyöngykiállítás csodálatos ruhakölteményekkel van ötvözve. Van egy Gyöngypiacnak nevezett üzlet is a városban, amely több atoll gyöngyeit is árulja, és a vásárlók saját ízlésük szerint készíthetik el ékszereiket a kiválasztott gyöngyökből.
A virágok csodálatosak a szigeten és a Tiare virág Tahiti szimbólumává vált. Ezeket a virágokat dugdossák a helyiek a fülük mögé. A virág kitűzésének jelentése van. Ha egy hölgy a jobb füle mögé tűzi, akkor még szabad, ha a bal mögé, akkor már elkelt. A férfiak zárt virágot tűznek a fülük mögé.
Amikor visszaérkeztünk a hajónkra barátaink hajója, Yagoona közelített a hajónkhoz kapitány nélkül a horgonyzóhelyen. Könnyű építésű Bavaria hajójuk szó szerint leng a szélben, ellentétben a Rotorral, amely mintha cölöpökön állna egy helyben. Mivel ők nem voltak a hajón, mi horgonyoztunk odébb pár méterrel. Reméljük, így már nem csúszik össze a két hajó.
BuszokA buszonTahiti tengerpart
Robert Wan kiallitasTahiti Notre DameTahiti Notre Dame
KikotoTiare viragBoltok
Gyongy-gyongyUzletekYagoona es Rotror


3. nap, 2007.08.31. Péntek, Kirándulás Tahitin I.

A legtöbb vitorlázó alig áll meg a szigeten, csak bevásárolnak, körül sem néznek, csak mennek tovább a többi szigetre. Ennek az az oka, hogy itt Tahitin csupán a tengerpartot népesítették be a lakosok, a házak a part mentén épültek, így a szálloda területeket figyelembe nem véve, nem mondhatnánk, hogy rengeteg strand van a szigeten. Ráadásul a part sok helyen fekete a vulkánikus kőzet miatt. Az autóút is egy körgyűrűn megy a szigetet körbeölelve. A sziget belseje szinte lakatlan, maximum egy-két kóbor ház található a hegyekben, ahol rengeteg a csapadék (szinte mindennap esik). Mi két napos kirándulásra indultunk a sziget belsejébe a hegyek közé német barátainkkal, Yagoona-val. Nem kellett messzire mennünk, hogy elhagyjuk a forgalmas utakat, zsúfolt településeket.
A sziget lakói nagyon barátságosak ezért könnyen lehet autóstoppal utazni. Még úgy is elviszik a stopposokat, ha nem arra akad dolguk, amerre a stoppos megy. Miután autóstoppal eljutottunk a sziget északi részére Papenoo-hoz gyalog elindultunk, hogy két napos túrával keresztül vágjuk a szigetet és visszaérkezzünk a déli részére. Az első nap kb 5 órát gyalogoltunk szakadó esőben, vízlepte utakon a hegyekben, de a látvány mindent megért. A hegyekből zubogó vízesések, a buja növényzet és a természet csendje együtt bíztatott minket, hogy haladjunk tovább. Az út felvezetett a hegyekbe, majd le egy völgybe, majd ez ismétlődött az egész út során. Délben egy vízerőmű menedékében ebédeltünk, velünk volt egy kis gázmelegítő, amivel megmelegítettük a konzervet. Estére egy kis hotelben szálltunk meg a hegyek között, ahol mindenkinek jól esett a meleg fürdő és utána a száraz ruha felvétele.


4. nap, 2007.09.01. Szombat, Kirándulás Tahitin II.

A második nap a hotelból indultunk és már reggel úgy tűnt felszakadozott a felhőzet. Először egy arheológiai területhez kirándultunk, amely a XVI. században lakott volt, de mára már nem sok maradt belőle csak kövek. Érdekes, hogy régen a hegyekben laktak és nem a tengerparton, de ehhez tudnunk kell, hogy a polinézek földműves emberek voltak hajdan és nem halászok, a hegyekben pedig közel volt az édes víz.
Közben 3-szor kellett átkelnünk ugyanazon a folyón térdig gázolva a vízben és itt találtunk régi épület maradványokat és néhány szállást, amit 2 dollárért kínáltak, de mi jobban örültünk az előző napi hotelnek és a melegvíznek.
Ezután egy nehéz szakasz következett felfele a hegyre, amelyet ezúttal a tűző napsütésben a nehéz hátizsákokkal tettünk meg. Legalább olyan vizesek lettünk, mint az előző nap, pedig egy cseppet sem esett. Mégis, továbbra is élveztük a hegyek és völgyek közelét, a folyók, tavak szépségét.
Pont naplemente előtt értünk ki a sziget déli részén haladó útra, de busz nem jött (utólag megtudtuk, hogy hétvégén nem jár). Egy rendes helybeli felvett minket és elvitt teljesen a marináig, pedig nem is arra akadt dolga. Alig tudtunk leszállni a pick-up-ról úgy sajgott a lábunk, amit a vizes cipők törtek fel. De tele voltunk élményekkel és meg tudjuk erősíteni azt a mondást, hogy Papeete nem Tahiti, mert ott ma már nem annyira mosolyognak az emberek.


5. nap, 2007.09.02. Vasárnap, Papeete Piac

Ahogy eljön a vasárnap Papeete piaca megtelik emberekkel. A piac bizony hajnali 3-kor nyit, és igyekezni kell, hogy jó árut találjon az ember. A piac nagyon sokszínű és rengeteg mindent lehet kapni, a szuveníroktól kezdve az alapvtő élelmiszerekig mint pl. a kenyér. Eljött az idő, hogy mi is feltöltsük a Rotor apadó friss gyümölcs és zöldség készleteit. És mindig megtaláltuk azt az árust, aki egy kicsit olcsóbban adta a portékáját, mint a másik.
Délután kipróbáltuk a marina mosógépeit is, amelyek 7 db 100 frankossal mennek. Elég nehéz az elhasznált 100 frankosokat beletukmálni a gépekbe, de azért sikerült, így ezúttal a mosást sem a fedélzeten végeztük.


6. nap, 2007.09.03. Hétfő, Kijelentkezés I

Kokusz Rakok
Carrefour
Carrefour
Carrefour
Reggel Géza a gázfeltöltést intézte a városban Marc-kal Yagoona-ról, amíg a Éva Svenjával feltöltötte a képeket a website-ra.

A palackokat az őrnek tudtuk átadni a feltöltő állomáson, aki azt kérte, délután kettőre menjünk vissza értük.

Ezután a kijelentkezést kezdtük intézni, de az emigrációs iroda melletti kikötő kapitányság egész nap nem nyitott ki.

Délután kettőkor visszaértünk a töltőállomásra, ahol nem túl kedvesen közölték, hogy nem töltik fel a gázpalackjainkat, mert túl rozsdásak. (Közép és Dél-Amerikában ez eddig nem volt probléma és ezek a gázpalackok pár hónap alatt berozsdásodnak a hajón a sós víztől, pedig festjük is őket.) Mondtuk nekik, hogy teszteljék le, hogy tölthető-e. A négyből egy tölthető palackot találtak, mert azt mondták annak nem annyira rozsdás az alja. De sajnos egy feltöltött palack nekünk kevés, és nem tudjuk, hol tölthetjük őket legközelebb. Egyébként azt az egy palackot is csak a következő napra ígérték. Próbálkoztunk még a helyi MOBIL kutakon, mert ezeken láttunk palackokat, de kemping palackot egyik sem cserélt, csak nagyobbakat. Ekkor pillantottuk meg a Brico Store-t (és ez most itt nem a reklám helye, csak hasznos információ). Már csak alig pislákoló reménnyel ugyan, de azért becaplattunk az információs pulthoz, és megkérdeztük, hogy van-e nekik kemping gázpalackjuk. A nagyon kedves hölgy a pultnál, mondta, hogy menjünk a kertészeti részlegükbe, ott majd megmondják. A kertészeti részlegben egy nagyon kedves úr elvezetett minket egy polchoz, amin vagy 7 db szinte vadi új gázpalackot találtunk. Elővarázsoltuk a hátizsákból a vastagon rozsdásodó palackokat, majd az eladó megrökönyödésére megkérdeztük, hogy becserélhetjük-e őket. Nem mert nemet mondani, hívta inkább a menedzsert, aki szemügyre vette a rozsdás palackjainkat, hosszan sóhajtozott. Már akartuk mondani, hogy nem baj, ha nem, amikor egy mély lélegzetvétel után csak ennyit mondott: jó, cseréljük. Ezen mi is meglepődtünk, de mindössze 2,300 polinéz frankért 3 szinte vadi új, teljesen feltöltött palackot kaptunk és megszabadultunk a rozsdásoktól (egy új palack 6000 polinéz frank volt és csak a feltöltés 700). Ezután már csak a hajósok között kellett elterjeszteni ezt az információt. Gondoljuk, másnap minden hajós a Brico-ban kezdett.

Este Sushi vacsorára voltunk hivatalosak Yagoona-ra, itt volt még Hafskip (hollandok) és Muline (németek) legénysége is. Marc japán konyhaművészetével kápráztatott el minket és bemutatta, hogy milyen egyszerű elkészíteni ezeket az ételeket a hajón is. Csak arra kell vigyázni, hogy minden friss legyen, mert Galapagoszon például három hajó legénysége is rosszul volt egy ilyen sushi vacsora után. Most könnyebb dolgunk volt, mert itt a Carrefour szupermarketben (nem messze a horgonyzóhelytől) minden áru csodálatosan néz ki, a halak is, rákok is stb.
Sushi partiSushi partiSushi parti


7. nap, 2007.09.04. Kedd, Kijelentkezés II

Másnap ismét a gázfeltöltő állomáson kezdtünk és megkaptuk a feltöltött palackot. Ezután ismét a Brico-ba mentünk és vettünk még egy tartalékot. A kikötőkapitányság következett, de kapitány ismét sehol nem volt, pedig nekünk kell a papír, hogy Francia Polinéziából a Cook-szigetekre tudjunk menni. Az érdekes az, hogy innen már bejelentkezés nélkül látogathatjuk az összes francia polinéz szigetet (Moorea-t és Bora Bora-t is).
Ezután bevásároltuk a friss ételeket Carrefour-ban, majd kaptunk egy VHF hívást Hafskip-éktól, hogy telefonon beszéltek a kikötőkapitánnyal, ha délután 3-ra beérünk a városba, akkor elintézi nekünk a kijelentkezést. Már 3 előtt ott vártunk a kapitányságon, de a kapitány ismét nem jött. Kiderült, hogy már az emigrációs iroda aszisztense is felhívta a kapitányság főnökét, hogy a kapitány 2 napja nem nyitott ki és a hajósok itt állnak sorba minden nap a kijelentkezésre várva.

Érdekesség: Itt Tahitin először lettünk figyelmesek arra, hogy az utcákon, buszokon vagy akár a szupermarketben többször látunk női ruhába bújt férfiakat. Úgy éreztük, erről a jelenségről muszály valahol információt találnunk, és a következőket találtuk:
A polinéz kultúrában mahu-knak hívják a harmadik nem képviselőit. Egy fiatal fiú választhat magától is, vagy családi döntésre is női szerepet a társadalomban. Ők általában női munkát végeznek a családban, és női munkát keresnek a hétköznapi munkahelyen is (eladónak mennek, vagy pincérnek stb.). Általában egy mahu létezik egy faluban, amely bizonyítja, hogy szociológiai funkciót töltenek be és teljesen elfogadottak a társadalomban, még akkor is, ha a fiatalabbak megmosolyogják őket az utcán. Azt sosem lehet tudni, hogy a mahu-kat férj vagy feleség várja otthon. De tény, hogy a harmadik nem, mindig része volt a polinéz társadalomnak és ma már szépségversenyeket is rendeznek számukra.


8. nap, 2007.09.05. Szerda, Kijelentkezés III

Éjszaka egy front vonult át felettünk, 25-30 csomós szeleket hozva és nem kis rémületet okozva a horgonyzóhelyen, ahol több hajónak is újra kellett horgonyoznia az éj leple alatt, természetesen felkeltve szomszédaikat. Mi az 50 kilós horgonyunkkal nem zavartattuk magunkat, csak attól tarthattunk, hogy valaki esetleg nekünk jön, de szerencsére az előttünk álló katamarán mooring-on volt. Mi általában nem értjük, azokat a hajósokat, akik a 37 lábas hajójukon 16 kilós horgonyukkal próbálnak nyugodtan aludni, de ez legtöbbször saját bevallásuk alapján sem megy nekik. Vagyonokat költenek elektronikára, de a horgonyukat nem cserélik ki, hogy biztonsággal tudjanak horgonyozni.

Éva tollából:
Reggel Géza és Joost (Hafskip) ismét bementek a városba, hogy a kijelentkezést intézzék, mindez idő alatt nagy vihar támadt a horgonyzóhelyen és egyszer csak Joost kopogtatott a hajón.
Kicsit meglepődtem, mert azt hittem együtt vannak Gézával, de kiderült, hogy miután végre sikerült minden papírt elintézniük a kikötőkapitánnyal, Géza összefutott Áronnal (aki megérkezett Tahitire) Papeeteben, így ott maradt egy kicsit beszélgetni vele.
Joost kétségbeesetten mondta, hogy a bocink a viharban (amiből a városban semmit nem lehetett érezni) fel van préselődve a dokkra és telement vízzel, így nem sokáig fog kitartani. Jóllehet tudtam, hogy Géza meg fog lepődni, ha visszajön, de nem volt mit tenni, megkértem Joost-ot, hogy hozza vissza a bocit a hajónkra.
Miután lekötöttem a félig leeresztett bocit. Joost-ék már kimerték belőle a vizet út közben, bekapcsoltam a VHF-et és reménykedtem, hogy Géza fel fog hívni a marinából az egyik hajóról, ha visszaérkezik. Közben azért távcsővel lestem néha a partot. Jó messze horgonyoztunk a parttól, csak körvonalakat lehetett látni.
A távcsővel láttam Gézát visszaérkezni, a rikító piros polójában, és elkezdtem Hafskip-et, majd Yagoona-t hívni, hogy vegyék föl őt a partról. Hafskip ugyan bekapcsolta a VHF-t, de az antennáját elfelejtette bedugni, Yagoona pedig bement a városba közben, így hiába hívtam őket. Ekkor láttam, hogy a Muline kapitánya egyenesen a partra tart, és felvette Gézát a parton. Mire visszaértek a hajóra mindkettőjük ruhájából csavarni lehetett a vizet.

Egy utolsó olaj ellenőrzés és motorindítás, hogy minden rendben van-e indulás előtt. Ekkor egy furcsa kifújó hang ütötte meg a fülünket a motorból. Valahol kifúj a motor, valami nincs rendben!
Az injenktornál melett szelelt a motor. Kibányásztuk az injenktort de a naplementében sajnos már nem sokat lehetett látni. A sötétben, úgy tűnt, mintha a motor hengerfej lyukadt volna ki. Reggel majd többet tudunk...


9. nap, 2007.09.06. Csütörtök, Motor project

Géza tollából:
Hajnalban keltünk. Az injektor lyukát bedugaszoltam egy szőlőzsírnak a házával, hogy ne hulljon a dugattyúhoz be a kosz, majd szép óvatosan kitisztogattam az injektor üregét. Hála az égnek, a hengerfej sértetlen. Szemügyre vettem az injektort: a porlasztócsúcsot tartó speckó anya volt 2 mm mélyen elrepedve, a repedésen keresztül szelelt a motor.
Wifin keresztül letöltöttem és kinyomtattam a Papeete-i szervizek címét és nyakamba vettem a várost.
Hamarosan a DieselEc szervizállomáson kötöttem ki. Ígéretesnek tűnt, a polcokon csupa dízeladagolók várakoztak. Új anyájuk nem volt ugyan, de délutánra találtak egy használtat.
Hamarosan ismét vígan pöfögött a Volvo motorunk. Holnap most már tényleg indulunk...

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2086962