| 2007.07.30 - 2007.08.30 »» 3/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
17. nap, 2007.08.15. Reggel Lee is továbbindult, így egyedül maradtunk a szigeten. Fantasztikus érzés, hogy pár napig csak a miénk az egész atoll.
Körülnéztünk a szigeten, majd folytattuk a tegnapi sznorkelezést.
A part itt nem homokos, hanem sziklás, korallos. Az óceán teljes koralltemetőt hord a szigetre, amiből a sziget tovább épül.
A szigeten lehet kókuszrákokat fogni (a kókuszrák kiváló élelmiszer), de mi nem bántottuk őket, csak a fényképezőgép villanófényébe állítottuk be őket, majd elengedtük. A kókuszrákok egyébként érdekesen viselkednek. Fiatalkorukban még remeteráknak álcázzák magukat, és csigaházat vesznek a hátukra, amíg ki nem fejlődik saját páncélzatuk. Nehéz őket megfogni, mert éjszaka aktívak és szeretnek a kókuszpálmafára mászni. Van egy érdekes narancssárga lián a szigeten, amely felkapaszkodik a fákra, bokrokra,
és amely csodálatos színt ad a szigetnek a pálmafák mellett. Úgy tűnik egy idő után, úgy benövi a fákat, hogy azok elpusztulnak vele együtt.
Rengeteg a remeterák is. |
18. nap, 2007.08.16. Reggel újra rendeztük a hátsó kabint, amit az óceán átkelés óta élelmiszer-raktározásra használtunk. Igazából azt mértük fel, hogy mennyi élelmiszerünk van még. Megállapítottuk, hogy a friss ételeket (zöldség, gyümölcs, hús, kenyér) leszámítva, készleteink elegendőek még jó darabig. Tahitin még vizet kell szereznünk, de ennek beszerzése egyszerűnek tűnik.
Mivel a gyümölcsökből már kifogyóban vagyunk (citromunk még van sok, de ezen kívül már csak egy pár pomplemousse), úgy döntöttünk egy kis kókusszal frissítjük a táplálkozásunk. A szigeten lehet kókuszt gyűjteni, amiből ma már csodálatos dolgok készülnek a fedélzeten. Készítünk kókusztejet belőle, amiből főzünk, kókuszreszeléket, kókuszrízst és különböző süteményeket is.
A kókusz kiváló élelmiszer és laktató, de vigyázni kell vele, mert ha túl sokat eszünk belőle egyszerre, könnyen megfekszi a gyomrot. Azonban a még zöld, de már félig érett kókusz leve nagyon egészséges és rendkívül sok ásványi anyagot tartalmaz.. |
19. nap, 2007.08.17. Erős szélre és borús időre ébredtünk. A széljelző a 25 csomó körül lengedezett. Azt terveztük, hogy meglátogatjuk az elhagyott települést a szigeten, de ez a település előtti nyitott a horgonyzóhely méteres hullámokkal, úgyhogy ezt inkább kihagytuk. Érdekes, hogy a sziget egykor lakott volt, de ma már teljesen elhagyott és néha csak a kókuszt jönnek leszüretelni a környező atollokról. Az atollokon a megélhetés nehéz a szűkös élelmiszer, ivóvízforrás és a kevés hely miatt. A víz csak az esőből származik,
amit nagy tartályokban gyűjtenek a házak mellett. Az, ami a szigeteken a jómódot biztosítja a támogatott kopra és a gyöngyhalászat (vagyis ma már a gyöngykagylók tenyésztése). Az atollokon láthatóan kevés a termőföld és a sziget nagy részét korall törmelékek borítják, gyümölcsfák nem igazán teremnek itt a kókuszpálmákon kívül. Néha egy-egy megművelt területen banánfát lehet látni. Az élelmiszer ellátás is nehéz főleg azokon a szigeteken, ahol nincs repülőtér. Érthető, hogy a francia állam támogatja,
ha valaki el akar költözni innen, ugyanakkor szomorú, ha belegondolunk, hogy ez a kultúra és életmód, amit a polinézek ezeken az atollokon folytatnak egyszer majd a múlt homályába vész.
Most egy másik atollhoz készülődtünk. Egy olyan atollhoz, ahol a gyöngykagylók tenyésztése nagyban folyik, hiszen kiváncsiak voltunk egy igazi farmra, ami itt az atollokon az igazi megélhetés.
A 70 mérföldre levő Kauehi-t vettük célba. Mivel figyelembe kell venni az atollok bejáratánál az áramlást és a távolság sem kevés, egy éjszakai vitorlázást terveztük. A csendes víz (csendes víz= nincs áramlás) után hajóztunk ki az atollból, amikor még csak 1-2 csomós szembeáramlás volt. Igazán könnyen ment. Azonban sréhen szembe kaptuk a 25 csomós szél hullámait, a csökkenő fenéken 4-5 méteresre is feltornyosultak, de szerencsére csak éppen a tetejük tőrt meg. Ha a szél a bejárattal szembe fújt volna,
meg kellett volna várnunk amíg fordul, mert a törőhullámokkal szemben nem nagyon lehetett volna hajózni. A menetet mégis egy paprikás krumpli társaságában élveztük. Egy idő után a hullámok kissé fröcskölőssé váltak, így párszor át is kellett öltöznünk, de legalább tényleg jó szelünk volt.
Nem siettünk, hiszen reggelre kell csak Kauehihez érnünk. |
20. nap, 2007.08.18. Hajnalban jöttek-mentek a squallok, fújt a szél, zuhogott az eső, de legalább az óceáni hullámoktól védett minket 1-2 atoll. Reggel 6-ra érkeztünk Kauehi elé. Korábban erre az atollra érkezett Dingo és Yagoona, tőlük tudtuk, hogy nincsenek zátonyok a bejáratnál, így nem vártunk a déli napsütésre, elindultunk befelé. Úgy kalkuláltunk, hogy hajnalban dagály lesz, ilyenkor elvileg befele áramlik a víz, segit minket bejutni. Hiába azonban az elmélet, másfél csomós szembeáramlás lassított minket. Valószínűleg
az atollon körben megtörő óceáni hullámokból is töltődik vízzel a kőrgyűrű, és ez a víz áramlott kifelé az átjárón.
A változékony szelet és nagy hullámokat a szélkormány is megszenvedte, elrepedt a széllapátja. Nem baj, van másik!
A település az atoll átellenes oldalán van, így a passzát-széltől védett, azonban nekünk az egész atollon végig kellett motorozni a keskeny csatornában az erős szembeszélben. Már rég nem motoroztunk ennyit, összesen 2-2,5 órát. Vitorlázni nem mertünk, mert a hajnali fényben a csatornán kívül megbújó zátonyokat nem vettük volna észre.
Messze a parttól, még mély vízben horgonyt dobtunk. Elpakoltunk, pihentünk. Meg kellett várnunk a napot, hogy lássuk a víz alatti korallzátonyokat. Amikor a nap mögénk ért horgonyt vontunk és szép lassan bekanyarogtunk a korallzátonyok közé és 5 méteres vízben lehorgonyoztunk.
Kauehi egy alacsony, zöld atoll. A település kicsi, de az emberek nagyon barátságosak és nyitottak. Amikor a szigetre léptünk többen a házukból integettek felénk. A sétánk a főúton először egy halakat filéző férfihoz vezetett, csupán kiváncsiságból. Meglepetésünkre a férfi adott nekünk egy halat, és először kiváncsian néztünk rá, mennyiért adja, de ez felesleges volt, mert ajándéknak gondolta. Csupán úgy érezte új jövevények vagyunk a faluban, ezért valamit adnia kell nekünk, visszautasítani nem
lehetett ezt a gesztust. Azt mondják, a helyiek tudják melyik hal ehető és nem mérgezett. Ezután a sétánk folytatódott és egy házhoz vezetett, ahol fiatalok ültek. Jó kedvük volt, megmutatták gyöngy gyűjteményük, hátha cserélünk whiskeyre. De mi nem cseréltünk, mert egyrészt nincs is rá szükségünk, másrészt a hajón levő kevés whiskeyt gyomorfertőtlenítésre szoktuk használni, harmadmásrészt a vámosok lecsatolhatnak érte később. A gyöngyök vásárlása ilyen körülmények között illegális.
A fiatalok közül az egyik beszélt angolul, aki eligazított minket, hogy a helyi bolt 5 órakor nyit. Ezt meg is vártuk, igaz, hogy körülbelül 5:40 lett belőle. Vettünk bagettet és fagyit és a boltos hölgyet kérdezgettük, meg tudjuk-e nézni a férje gyöngykagyló farmját. Ha jól értettük a franciául beszélő hölgyet, talán hétfőn elérhető lesz a férje.
Napi pozíciók:
06:00 15-57.30S 145-11.89W log= 22392.5
08:00 15-51.59S 145-06.70W log= 22400.1
|
21. nap, 2007.08.19. A vasárnap reggeli mise 8 órakor kezdődött, mi is csatlakoztunk a helyiekhez. Meglepetésünkre 9 pap, 1 apáca és 2 papnövendék volt jelen ebben a kis közösségben. A mise végig tahiti nyelven folyt nem franciául, helyi énekekkel és zenével kiegészítve. A kézfogásnak a helyiek fontos szerepet tulajdonítanak. Ha idegent látnak az utcán, gyakran kezet ráznak vele, úgyanígy egymással. A kézfogás a szertartás alatt is fontos szerepet játszott és a mise befejezése a kezek összekapcsolódásával és közös énekléssel
végződött. A templom egyszerű, de színes volt, zászlókkal díszített falakkal, kagylókból készített lámpákkal és az asztalon virágfűzérekkel. A mise után hittanórát tartottak a fiataloknak a templom melletti kis teremben.
Mi annak a férfinak a felkeresésére indultunk, aki tegnap a halat adta. Könnyű dolgunk volt, gyorsan megtaláltuk a kis faluban. Miután sokat gondolkodtunk azon, hogy tudnánk viszonozni a kedvességét, úgy döntöttünk, hogy valószínűleg a friss citromnak biztosan örülne. Gyümölcs nem terem a szigeten, csak kókusz. Ezért vittünk neki egy zacskó citromot, amelyet még Marquesas-en szereztünk. A férfi a citrom láttán valóban nagyon elérzékenyült és mivel éppen kész lett a süteménye, amit sütött, nekünk
adta a felét. Ebédre is marasztalni akart minket, de ennyi kedvességtől már mi is zavarba jöttünk. Így mondtuk neki, fogyassza csak a citromot egészséggel, jó lesz a sok halhoz, amit fogott.
A közért vasárnap ellenére délig nyitva volt, ezért 5 csirkecombot vásároltunk (500 polinéz frank, kb 1000 Ft volt). Mire visszaértünk a hajóhoz, Hafskip is megérkezett.Hagytunk őket pihenni, mert azt mondták rázós és fárasztó menetük volt Raroia-ról. Rajtuk kívül még egy román hajó áll a horgonyzóhelyen.
A délutáni ténykedésünk a hajó aljára összpontosult. Már annyi zöld moszat lógott le róla, hogy meg kellett tőle szabadulnunk, mert ezek nagyon lassítják a hajót. |
22. nap, 2007.08.20. Hiába kerestük reggel a gyöngy-farm tulajdonosát még nem tért vissza a szigetre. A feleségétől megtudtuk, hogy dolga van más atollokon is.
hogy kihasználjuk az időt, a hajót kezdtük a további utazásra felkészíteni. Géza felmászott a fő- és a hátsóárbócra. Leellenöriztünk minden seklit, kötelet, csatlakozást, csavart, biztosítószeget, navigációs fényeket stb. Mindent rendben találtunk.
Este Hafskip-ék hívtak át minket vacsorázni a hajójukra, és azt tervezzük, hogy az egyik nap áthajózunk a déli részére az atollnak, ahol megpróbálunk közösen rákászni.. |
23. nap, 2007.08.21. Az előző boci ragasztás nem bizonyult túl tartósnak, a ragasztó elengedett. Hafskiptől sikerült egy másik ragasztót szerezni, amivel újra próbálkoztunk. A száradásig, kb 24 órán keresztül nem tudjuk a bocit használni, nem tudunk kimenni a partra. Nem számít, van mit csinálni a fedélzeten is.
Új hírek a gyöngy farmokról. Hafskip-ék találtak egy másik gyöngy farm tulajdonost is a szigeten, aki felajánlotta, hogy szerdán a farmján, és megmutatja, hogy megy a gyöngy ipar. |
24. nap, 2007.08.22. | | Gyongyfarm | | | Gyongykagylo | | | Gyongykagylo | | | Tulajdonos |
Ma meglátogattunk egy gyöngyfarmot Kauehin. A bocival motoroztunk el a nem messze levő türkiszkék vízben, cölöpökön álló házhoz. Meglepetésünkre, a gyöngyfarmok a lagúnában messzebb található, a vízen levő házat csak azért bérlik, mert nincs part menti területük. A kis fatákolmányban van budi, kis konyha és elkülönítva az egyes műveleteket páran szorgoskodtak. A tulajdonos örömmel mesélt a gyöngytermesztésről. Több gyöngyfarmja van, más atollokon is, és a területért, amit elfoglal díjat kell fizetnie.
Az első kereskedelmi farm a Manihi atollon nyílt (1968-ban), de a gyöngy üzlet igazából később a 80-as években indult be. A fehér japán gyöngyökkel szemben a Tuamotu-n lévő kultúrák feketék (sötét szürke), amelyet az itt honos feketeszájú osztriga (Pinctada margaritifera) képes előállítani.
Korábban a gyöngyhalászok 40 méterre is lemerültek, hogy gyöngykagylókat találjanak, és ekkor még csak a szerencsének köszönhették, hogy találtak egyet-egyet. Ma már a gyöngyfarmászat üzlet, és csak a kultúra megkezdéséhez keresnek példányokat. Körülbelül 3 évbe telik, amíg egy gyöngy egy kagylóból kifejlődik. Az első évben még a kagyló nagyon fiatal, ezért csak ezután emelik ki a vízből, hogy a Mississipi folyóból egy legömbölyített kagylódarab oltványt beleültessenek egy kis aktivátorral. Az aktivátort
arra használják, hogy lerövidítse a fejlődési ciklus időtartalmát pl 1 évről 10 hónapra. A második év után ellenőrzik a gyöngykagylókat. Ha a kagyló gömbölyű gyöngyöket termelt az egy jó példány, így abba ismét oltványt raknak, vagy hagyják a régit tovább nőni benne. Egy kagyló maximum 3 gyöngyöt képes kitermelni. Utána megeszik.
Miután beleültetik az oltványt, a kagylók egy műanyag hálóba kerülnek, amely védi őket a ragadozó halaktól, és így összegöngyölve beengedik őket a vízbe egy zsinóron. A tulajdonos elmesélte, hogy kb 6 méter mélyre engedik őket és figyelik, mert a víz hőmérséklettől függően változtatják a mélységet.
A gyöngy minősége több dologtól függ. Az első, hogy milyen vastag a gyöngyház héj rajta, amelyet csak a röntgen tud kimutatni, a második az alakja (a gömbölyű ér a legtöbbet), harmadik a színe (preferálják a zöldes vagy lilás árnyalatokat a piacon).
A farmon amit meglátogattunk a tulajdonos lánya éppen az oltványokat helyezte a gyöngyökbe. Mintha egy fogorvost láttunk volna dolgozni! Ebben a családban a gyöngyhalászat családi tradició, a tudást egymásnak adják át. Utána sznorkelezzünk egy kicsit a farm körül, egy pár gyöngyöleget láttunk is.
Estére átvitorláztunk a déli az atoll déli, latakatlan részére, ahol kis szigetekt 20-40 centi mély csatornák választanak el egymástól. Szűz területen jártunk, a térképen csak egy nagy fehér folt volt egy megjegyzéssel: sok korallzátony, feltérképezetlen. A délutáni fényben jól láttuk a zátonyokat, 1-2 alattomos volt csak. A vízmélység 20 méter körüli volt, de 1-2 korallfej - kb. 30x30 centiméter alapterülető - 1 méteres mélységig felnőtt.
Végre védett vízeken vitorláztunk, nagyon élveztük. | | | | Kagylo a Mississipi folyobol | Belseje a kagylonak | Oltas | | | | | Felnyitas | Oltas | Halora helyezes | | | | | Gyongyfarm | Gyongyfarm | Gyongyfarm | | | | | Fekete gyongyok | A tulajjal | Vizalatti kagylo tenyeszet | | | | | A horgony felhuzasa | Menetben | Deli resze Kauehi-nek | | | | | | |
|
25. nap, 2007.08.23. A rákász projekt elindítottuk a sziget déli részén Hafskip-ékkal.
Kauehi szigetein sokkal nagyobb az aktivitás, mint az eddig meglátogatott atollokon. A kókuszpálmákat is leszüretelték már, és úgy tűnik kókusz rákok sem hemzsegnek már a szigeteken. A kókuszrákok színe kékes és állítólag isteni a húsuk. Mi egyet sem találtunk, pedig kerestük őket naplemente után és holdlemente után is hajnali 3-kor. De sehol sem találtunk ehető rákot. Még csapdát is állítottunk a rákoknak, úgy hogy megkerestünk egy-két földalatti vájatot, ami ráknyomokra utalt és egy félbe vágott
kókuszdiót tettünk le nem messze tőle. Majd kicsit magárahagytuk miközben vártunk, és azt gondoltuk, ha visszamegyünk, ott lesznek a rákok. De nem így történt, vagy nem voltak rákok, vagy ehetetlen rákot találtunk. Azért nem feküdtünk le éhesen, mert este Hafskip-ék ütöttek össze egy kis vacsorát a fedélzetükön. Igaz a rák helyett marhahús volt.
Érdekes, hogy a vízben a láthatóság nem túl jó ezen az atollon, ezért a sznorkelezés sem ideális annyira, mint az eddig meglátogatott atollokon. Ennek is van előnye, mert a cápákat addig sem látjuk.
Mindenesetre a gyöngyfarmászat, az emberek kedvessége és a festői fényképek miatt megérte, hogy ide is ellátogattunk. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
