| 2007.07.30 - 2007.08.30 »» 2/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
8. nap, 2007.08.06. Az eső egész nap kisebb megállásokkal zuhogott, ezért szomszédolni mentünk a tegnap érkezett másik vitorlásra a horgonyzóhelyen. Így ismerkedtünk meg az egyedül hajózó Lee-vel Izraelből, aki 42 lábas Hallberg Rassy típusú hajójával már megkerülte a földet: Angliából indult és 7 hónap alatt kikötés nélkül érkezett meg ismét angliába a Jóreménység- és a Horn-fok megkerülésével. Most sem követi a többi vitorlázót: Tahitiből Chilébe igyekszik.
Klassz kis hajó: generátor, légkondiciónáló, vízkészítő, mosógép, beépített PC 3-400 filmmel...
A motorcsónakok jöttek-mentek az öbölben, mert a helyiek a következő napi nagy Kon-Tiki ünnepségre készültek. A rendezvényt a lagúna több mérföldre levő átellenes oldalán készítették elő, ahova a Kon-Tiki egykor partravetődött. Ide szállították a kézzel, levelekből font sátrakat, élelmiszert stb. Sajnáltuk őket, ebben a cudar időben. |
9. nap, 2007.08.07. Reggel megérkeztek a repülőgépek Tahitiről. Több vendég (köztük Tahiti alelnökével), újságíró, fényképész érkezett, akiket a helyiek nagy motorcsónakokkal szállítottak a laguna másik oldalára, az ünnepség helyszínére. Minket Lee fuvarozott, az ő csónakmotorja 30 (yeeehhhhaaa!) lóerős. A 6 mérföldes út alatt pont jőtt egy squall, jól el is áztunk, de az ünnepségre gyönyörű napsütéses idő ígérkezett. Átszelve a lagunát egy motorcsónakot követtünk, mert nem tudtuk, merre lehetnek a zátonyok. Így kerülgettük
a koralfejeket a motorcsónak nyomában.
A szigetet gyönyörűen előkészítettek az ünnepségre. Pálmalevélből font sátrak, virágfűzéreket osztogató lányok és kókuszlevet osztogató fiúk fogadtak minket. A Heyerdahl unokákat beszédekkel, szívélyesen fogadták a szigeten és a fotóriporterek keresztüzébe kerültek. Mi is igyekeztünk minél többet fényképezni és videózni. Volt mit.
Az ünnepség viszonylag rövid volt. A vendégeket köszöntő beszédek után leleplezték az Oslo-i Kon-Tiki Múzeum által adományozott emléktáblát. Ezután beszédek, énekek és egy közös imádság hangzott fel, majd a sziget lakói adták át ajándékaikat az unokáknak.
A háttérben nagy földlapátolás kezdődött és mindenki kiváncsian várta mi lesz belőle. A helyiek az ételt előző nap parázsra tették és betemették a földbe, hogy megsüljön. Olyan ételeket készítettek, amelyeket korábban fogyasztottak a szigeten és ma már csak ünnepi alkalmakkor tesznek az asztalra. Volt itt sült hal, sült teknős, osztriga kókuszmártással, polip, és minden féle különlegesség, amit mi sem igazán ismertünk fel. A tányérokat is tradicionálisan készítették pálmalevélből. Az ebédhez halkan
szólt az élő zene a háttérben. A laguna türkiz vízében közben cápák úszkáltak, az ételmaradékokra vártak a part mentén, de nem bántottak senkit (még az alelnök is ott úszkált tőlük pár méterre).
Amikor eljött az idő elbúcsúztunk mindenkitől és a szervezőknek megköszöntük a meghívásuk. Le a kalappal a helyiek szervezése és gondos munkája előtt, hogy egy ilyen ünnepséget itt össze tudtak hozni. | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | Lee-vel | Heyerdahl testverekkel | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
|
10. nap, 2007.08.08. Éjszaka arra ébredtünk, hogy süvít a szél, rázkódik a hajó. Az atoll 6 mérföld széles, a horgonyzóhely a nyugati oldalán van, keletről nyitott. A passzát szél keletről fúj, azaz a szél 6 mérföldön keresztül korbácsolta a tengert. Bekapcsoltuk a szélmérőt, a szél 20-25 csomós, a hullámok 70-80 centire nőttek, a hajó előre hátra bukdácsolt. A horgonylánc viszont szinte függőlegesen lefele lógott. Hiába engedtük ki hosszan, az előző napok változékony szelei rácsavarták egy kisebb korallzátonyra. Ilyenkor
a horgonylánc nem tud együtt süllyedni-emelkedni a hullámokkal, feszes. Hogy a lánc ne szakítsa le a hajó orrát, egy vékony hosszú kötéllel tehermentesítettem. A vékony kötél nyúlt-lazult, rajta volt a terhelés. Sajnos nem tudtunk többet ráengedni a láncra, mert mögöttünk 2 méterre már korallzátonyok voltak.
A kis kézi GPS-t bekapcsoltuk, fejünk fölé lógattuk, ő őrizte álmunk és a horgonyt az éjszaka hátralevő részében.
A horgony persze tartott. Egész pontosan nem is a horgony tartott, hanem a lánc, ahogy rácsavarodott a korallzátonyra. Reggel beindítottuk a motort, letekertük magunkat a zátonyról és újra horgonyoztunk.
Miután éjszaka sem sikerült kipihenni a tegnapi partit egy dolgos nap következett. A bocink ezerrel ereszt több helyen. A szelepnél és egy korábbi ragasztásnál biztos. Ez a hátránya a gumi-bocinak (többek között), még egyel több, amire mindig figyelnünk kell. Kihúztuk a bocit a vízből és megkezdtük a javításokat. Sajnos a ragasztóink már eléggé beszáradtak, de egyet találtunk, amivel lehetett próbálkozni. Ezt tettük. Próbálkoztunk. A szerelés befejeztével 24 órát kell várni, hogy megszáradjon a ragasztó,
addig nem szállhatunk vízre.
Igazából ez nem is volt baj, mert olyan erős szél és hullámzás volt, hogy ebben nem lehetett normálisan evezni. Ennek a horgonyzóhelynek ez a hátránya. Persze át lehetne állni az atoll túloldalára is és ott Robinson Crusot játszani.
Bármilyen ételmaradék bekerül a vízbe, a környék halai azonnal ott teremnek és lakmároznak belőle. Tényleg mindenevők, még a krumpli héját sem vetik meg.
Dél körül behajózott Hafskip az öbölbe. Olyan vicces, hogy nem beszéltük meg előre, ki, melyik atollra megy, de ők is ezt a szigetet választották. Ezért Lee-t is (a szomszéd Girafa hajóról) és őket is meghívtuk egy esti babgulyásra. Oda voltak érte, háromszor szedtek, pedig mondtuk nekik, hogy nehéz étel, de ez nem zavarta őket. Azért reméltük, éjszaka nyitott ablaknál aludtak... |
11. nap, 2007.08.09. Ünnepi szünetnap.... |
12. nap, 2007.08.10. Reggel Lee kopogására ébredtünk. Egy méteres tonhalat fogott az atoll száján kívül. Bár az atollban a halak mérgezők, a kint úszkáló tonhalak nem.
- Megyek sushit reggelizni - vigyorgott.
1 óra múlva ismét Lee kopogott. Hozott egy filézett húsdarabot.
- Ebéd? - kérdezte.
- Oké! - örültünk meg a meghívásnak.
- Oké. De nektek kell elkészíteni, én nem vagyok nagy szakács.
- ...Oké...
Jóllehet a faluba indultunk volna, a boci vízretétel után bevállaltuk az ebéd elkészítését. Mivel jó nagy adag hal volt, őt is és Hafskip-ékat is ebédre hívtuk. Finom volt!
Ma megérkezett a copra-hajó begyűjteni a termést.. |
13. nap, 2007.08.11. Bepótoltuk az előző napi terveink és partra szálltunk. Megnéztük a települést az ünnepek után. Nagyon csendes volt. Kisétáltunk a körgyűrűre, ahol az óceán hullámai megtörnek. Csodálatos sziklák emelkedtek az atollon, amelyeknek a víz már félig kimosta a lábát. Ezután elsétáltunk az atoll széléig és teljesen meg voltunk lepődve azon, hogy kis busz van a szigeten, holott a sziget egyik végétől a másikig nincs egy órás sétaút. A reptér leszállópályát is megnézhettük közelről, mert a járat csak vasárnap
és hétfőn érkezik Tahitiről.
Mire visszaértünk a boci tele lett vízzel. Jól ki volt kötve egy kókuszpálmához, de a hullámok úgy beerősödtek, hogy belehordták a vizet. Nem tudtuk kihúzni, mert így vízzel telve nagyon nehéz volt. Ahogy mertük a vizet, úgy jöttek bele a hullámok, de végül győztünk és visszajutottunk a hajóra.. |
14. nap, 2007.08.12. Egy új atoll felderítésére indultunk. Ez a 130 mérföldre levő Tahanea volt. Egész nap 15-25 csomós hátszélben száguldottunk 5-7 csomókkal. A hullámok is megerősödtek, de a jó szélben tudtuk stabilizálni a hajót.
Napközben egész közel hajóztunk a Taenga atollhoz, éjfél körül pedig Makemot láttuk a radaron másfél mérföldre. Térképeink ismét pontosnak bizonyultak.
Holnap dél körülre tervezzük az érkezést, azidőtájt lehet majd a bejáraton behajózni.. |
15. nap, 2007.08.13. Délben érkeztünk meg Tahanea-hoz. Jól terveztünk, az atollba befele áramlott a víz a dagály miatt. Az atoll csak úgy szívott minket magába 3 csomós áramlással. Szinte gyerekjáték volt a bemenetel a széles bejáraton. Itt még zátnyok sincsenek a bejárat körül, így könnyű volt kifordulni a sodrásból, és célba venni a jobbra levő horgonyzóhelyet. Két francia hajó állt itt, akik üdvözöltek minket. Két óra múlva még egy hajó érkezett, amelyet már kicsit gyorsabban szívott a víz (szemmel láthatóan 11-12
csomóval száguldott befelé). Csak nem Lee volt az, a Girafa nevű hajóról? De igen, pedig úgy tudtuk, hogy egy nappal előttünk a Makemo atollhoz indult. Miután lehorgonyzott elmesélte, hogy ebben az erős szélben Makemo nyitott horgonyzóhelyén nem bírt egy éjszakánál tovább maradni, így Tahaneara jött ő is.
Itt teljesen védett a horgonyzóhely a keleti széltől a kókuszpálmák mögött.
Tahanea egy lakatlan atoll és az ember, mint igazi Robinson élhet a szigeten. Halászhat, kókuszt vagy rákokat gyűjthet. Azt mondják, ez az egyetlen sziget, ahol nincs halmérgezés, de azért mi nem próbáltuk ki, mert kórház az nincs a környéken.
Miután lement a nap languszta vadászatra indultunk Lee-vel. A Csendes-óceánon úgy is lehet langusztát fogni, hogy nem merülünk víz alá. Meg kell várni, amíg eltűnik a hold, és a languszták teljes sötétségben kimásznak a partközelbe. Ekkor egy erősebb elemlámpával felszerelve neki lehet vágni a part menti sekélyesnek. Ha az elemlámpával megvilágítjuk a langusztát, teljesen megdermed, így meg lehet fogni (azért egy kesztyű nem árt hozzá). Az éjszakai feltételek tökéletesek, a hold sehol, teljes sötétség
volt. Sokáig keresgéltünk, végül a langusztákat az atoll külső oldalán találtuk meg, bokáig érő vízben. Sikeres volt a vadászat.
Napi pozíciók:
01:00 16-22.20S 144-01.30W log= 22284.0
12:00 16-50.39S 144-42.00W log= 22332.2
|
16. nap, 2007.08.14. Tahanea atollt azért választottuk, mert azt mondják itt nagyon jó sznorkelezni. Reggel a két francia hajó elhajózott, így csak Lee-vel maradtunk a szigeten. Lee reggel két óriás (több mint egy méteres) grouper-t (fűrészes sügér) hozott. A bocijából fogta az atollban és nekünk akarta adni. De mi tartva a halmérgezéstől nem fogadtuk el, pedig csábító két példány volt, és élve visszaengedtük őket a vízbe.
Délutáni sznorkelező túránk több részből állt. Egyszer feleveztünk a bocival széllel szemben, majd a vízbe dugva a fejünket a bociból visszaengedtük magunkat a sodrással, miközben a part menti korall fejekben gyönyörködtünk. A legszebb példányok hófehér korallokat mutattak, türkiz és fekete halakkal közöttük. Ha leúsztunk hozzájuk, akkor a halak megijedtek és elrejtőztek a korall formában. Ezután az atoll szája meletti csendes vizekre eveztünk, ahol alámerültünk. Itt hatalmas és színes papagájhalakat
találtunk. Találtunk egy csodálatos kagylót is, amelyet egy fénykép erejéig kihalásztunk, majd élve visszaengedtük a vízbe.
Ezután Lee bocijával bemotoroztunk az atoll szájába és drift-sznorkeleztünk. Ez annyit jelentett, hogy a dagállyal szembe motoroztunk az atoll bejáratánál, majd beugrottunk a vízbe és a beáramló vízzel hagytuk magunkat besodródni. A korallok fantasztikus látványt nyújtottak körülöttünk, a víz csodálatosan tiszta volt, azonban a halak nem hemzsegtek a vízben. A korallok körül voltak kisebbek, és több óriás grouper-t láttunk a mélyben. Természetesen a cápák is kiváncsiak voltak mit csinálunk, hiszen
a felség vizeikre léptünk. Két hatalmas szürke korall cápát láttunk (nagyobbak voltak, mint 2 méter), és az egyik utánunk is fordult és követett minket egy darabig. De csupán csak kiváncsi volt ránk, ahogy mi is rá. Ezen kívül több fekete uszonyos korall cápát láttunk, de ezek kicsik kb. 1 méteresek lehettek. Ezek általában a bocit is követik, de ha beugrunk a vízbe közéjük, megijednek és elúsznak. Azért vigyázni kell velük, és legalább szemmel kell őket tartani. A szigonyozás nem igazán javallott,
ha a közelben vannak, mert ha vért éreznek, akkor támadhatnak is.
Igaz, hogy a trópusokon vagyunk, mégis jól jön egy neoprén ruha, ha órákat áztatjuk magunkat a vízben. A kinti hőmérséklet is nagyon kellemes. Napközben 30-31 fok van, éjszaka 24 fokra lehűl a levegő. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
