Hajónapló: Marquesas-szigetek in English

     2007.07.11 - 2007.07.29                                   »»   2/3 oldal   »»

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

10. nap, 2007.07.20. , Hiva Oa

Hajnali 2-kor keltünk. Tagnap az előttünk álló hajó pont a horgonyunk fölött ringatózott. Hogy ne ma hajnalban kelljen őket felkelteni, már előző nap kijebb horgonyoztunk az öböl szájához 23 méteres vízmélységbe.
Felhúztuk a horgonyt majd rögtön az orrvitorlát is kitekertük és szépen kisettenkedtünk a többi hajó körül. Marquesas központi (második legnagyobb) szigete felé Hiva Oa-ra indultunk. Ez a sziget 45 mérföldre van Fatu Hiva-tól, ezért korán indultunk, hogy gyenge szélben is naplemente előtt odaérjünk. Fatu Hiva magas hegyei megtekerték, hol legyengítették, hol felerősítették a szelet. Volt hogy 2-3 csomóval csorogtunk majd hirtelen 35 csomós széllökés csapott le ránk és száguldottunk 7 csomóval.
Ahogy eltávolodtunk a szigettől a szél stabillá vált, 5-6 erősségű szűk negyedszéllől. Jó tempóval délre meg is érkeztünk Hiva Oára.
A sziget hegyei gyönyörkűek. A kikötőben ismét Martin Dingórol jött elénk segíteni, Hafskip kb 3 órával volt lemaradva mögöttünk. A kikötőben viszonylag szűk a hely és elég nyitott, beverődnek a hullámok. Ezért minden hajó orr és farrhorgonyon állt, egyrészt, hogy ne forogjanak egymásra, másrészt hogy a hajó orra szembeforduljon a hullámzással. Kinéztgünk egy alkalmas lyukat a hajók között, és mivel hátulról fújt a szél, előszőr kidobtuk a farrhorgonyt, majd a megfelelő helyen az orrhorgonyt és a
farkötéllel feszesre húztuk magunkat.
Hallottuk, hogy érkezésünk előtt nem volt túl kellemes a horgonyzás az öbölben, de mire megérkeztünk a víz is kisimult. A víz sem tűnik túl tisztának, az iszap folyamatosan felkeveredik, és állítólag a cápák is hemzsegnek a hajók körül. Itt nem tanácsos úszni.
Hiva Oa-ra azért is jöttünk, hogy bejelentkezzünk, de a hivatalok péntek déltől hétfő reggelig zárva vannak, így péntek lévén pár napot várnunk kell majd. Egy nagyon kedves feliratot helyezett el a rendőrség a turista információnál, hogy minden hajós legyen szíves bejelentkezni és a bejelentkezéshez a hajó papírokon kívül az útleveleket is elvinni.
Később megérkezett Hafskip is, és este Dingon közösen vacsoráztunk. Jó így együtt utazgatni és megosztani az élményeink.

Napi pozíciók:
02:00 10-27.89S 138-40.09W log= 21721.5
12:00 9-48.19S 139-01.80W log= 21766.5
12:00 9-48.19S 139-01.80W log= 21766.5


11. nap, 2007.07.21. , Atuona

Felfedezőútra indultunk hajóstársainkkal a szigeten. Atuona központja kb. 40 perc sétára van a kikötőtől egy domb túloldalán. A séta a dombon keresztől festői tájakon visz keresztül, de visszafele inkább az autóstoppot választottuk, egy pickup platóján zötyögtünk.
Ez a sziget nem olyan elszigetelt, mint Fatu Hiva. A lakók általános életszínvonala sokkal jobb, mint azt a Karib-tenger szigetein megismertük.
Mindenkinek újszerű autója, általában a Toyota vagy Nissan pickup-ja vagy Suzuki Jimmy terepjárója van. A halászcsónakok modern aluminium testűek újszerű, nagyteljesítményű külmotorokkal.
A városban egymás mellett 3 szupermarketet is találtunk, egy postát és pénzautomatát is.
Az üzletek meglepően jól felszereltek, és jó pénzért itt mindent lehet kapni. A mi vágyunk a francia bagett volt, amiből 4-et vettünk és 2-t egy ültében el is fogyasztottunk. A másik óhajunk is teljesült és tejfölt kaptunk.
Nézzük kicsit az árakat:
- Bagett jó áron: kb. 55 Ft
- Tejföl nagyon drága: kb. 1600 Ft
- Tojás (12 db): 1000 Ft
- Káposztafej: 1000 Ft
- Jégkrém: 560 Ft
- Mackósajt: 600 Ft
- Kis rúd kolbász: 1000 Ft.
- Internet 1 óra 2000 Ft a postán (lassú) vagy 4000 Ft a helyi hotelben (kevésbé lassú)
A kikötő mellett van egy benzinkút, ahol üzemanyag mellett még nagyon sok mindent lehet kapni és még az árai is meglepetésünkre olcsóbbak, mint a városi boltok. Tartanak zöldséget, gyümölcsöt, fagyasztott árut...
A mi készleteink még mindig kitartanak, így csak friss árut kell majd indulás előtt vennünk. A víz itt is ingyenes, mint Fatu Hiva-n.
Ezen a szigeten akárkit leszólítottunk egy kicsit beszélt angolul, aminek örültünk, mert a franciával még nehezen boldogulunk.
A hőmérsékletről: Fatu Hiván nagyon kellemes volt, nappal 27-29 fok, éjszaka 22-24 fok, kicsit szeles, borús, esős.
Hiva Oá-n védetebb helyen horgonyzunk, itt bizony, nappal 35 fokot is eléri a hőmérő higanyszála, de az esték elviselhetők a maguk 22-24 fokjával. Eső se nagyon esik errefelé. A meleghez már úgy hozzászoktunk, hogy olykor a 30 fokot hűvösnek érezzük.


12. nap, 2007.07.22.

Igen érdekes lehet Marquesas szigeteinek korai története, bár bevalljuk, nem sokat tudunk róla és a történészeknek sem könnyű sok mindent megmagyarázni. Mindenesetre, azt megtudtuk, hogy innen hódították meg a Húsvét-szigeteket i.sz. 500-ban és Hawaii-t i.sz. 700-ban. Hiva Oa szigete rejti a híres kőfejek elődeit a Húsvét-szigetekről. A szigeten több tiki-nek nevezett kőbe vésett szobrocska található. A leghíresebb és egyben legnagyobb az Puamau-i, amely azért mégsem lett olyan híres és monumentális,
mint a húsvét-szigeteki.
A reggelünk a szomszéd hajó, Hafskip horgonykeresésével kezdődött. Az éjszaka a hátsó horgonyuk kötelét egy kő vágta el, így reggelre teljesen befordult a hajójuk. De nem tudták pontosan, hova dobták le a horgonyt és mikorra már teljesen feladták a keresést - mert az ő bociból történő horgonyhúzó módszerükkel nem találták a horgonyt - és miután az alámerülős módszer teljesen csődöt mondott, mert a nem teljesen tiszta vízben fél méterre alig láttak el, akkor jöttünk mi. Szisztematikusan eveztünk a
feltételezetten ledobott horgonyra merőlegesen és húzgáltuk a boci horgonyát a fenéken, hátha valami mozdítható ráakad. A harmadik körnél meg is találtuk, így a mai napi jótéteményünket ki is pipálhattuk.
Jókedvűen indulhattunk túrázni. A Puamau-i tiki nekünk kicsit messze volt (30 km a horgonyzóhelytől), de itt Atuona-ban is van egy kiránduló hely, ami történelmi látványosságot rejt. A túra végén egy nagy korai kőbe vésett rajzot találtunk. Ez olyan lehet itt, mint nálunk az őskori barlang rajzok. Egy kicsit nehezebb megtalálni, mert csak az útvonal elejét táblázták ki, és arról nem szólt a fáma, hogy több elágazás is van út közben, és még egy patakon is át kell gázolni. Arról sem írtak, hogy ne
menjünk az erdei úton, ahol az egyik növény borotva éles levelei vagdalják az ember lábát, de végül megtaláltuk a történelmi követ és az út nagyon szép tájon vezetett keresztül.
Este nálunk vacsoráztak a szomszéd hajósok (Dingo és Hafskip). Finom pizzát készítettünk vendégeinknek. Hafskip-ék egy fürt banánt hoztak reggeli jótéteményünkért cserébe. Így ismét van banánunk! Jelenleg kb 40 banánt számlálunk rajta, de még nagyon zöld, nem ehető. Igazán hősies, ahogy szerezték, saját maguk másztak fel egy fára érte és a gyümölccsel együtt le is pottyantak a fáról, elbeszélésük alapján.


13. nap, 2007.07.23.

Reggel elindultunk bejelentkezni. A szó helyénvaló, tényleg csak elindultunk, mert sajnos nem sikerült. A hivatalnokok egyszerűen nem jelentek meg a munkahelyükön. Amikor 11-kor megtaláltuk őket, akkor nagyon kedvesen azt mondták, ma már túl vagyunk a bejelentkezési időn, jöjjünk vissza holnap reggel.
Érdekes itt a munkaidő: reggel 9-11 és délután 14-17-ig. Úgy tűnik, nem szakadnak meg a munkától.
Helyette megtekintettük a Gauguin Múzeumot (a múzeumban nincsenek eredeti képek csak másolatok, de a kiállítás nagyon érdekes, mert Gauguin életétől kezdve, levelezésein keresztül, a sziget történelméig sok mindent megtudtuttunk innen). Majd elsétáltunk a temetőbe, ahol Paul Gauguin festő és Jacques Brel francia énekes nyugszik. Gauguin Panama és Martinique után 1891-ben ment Tahiti-re, majd 10 évvel később 1901 szeptemberében Hiva Oa-ra érkezett, ide ahol mi vagyunk Atuona-ba. Itt birtokot vásárolt
és megépítette a Gyönyörök Házát (Maison Du Jouir), amely botrányairól volt híres. 1903. május 8-án itt halt meg a szigeten. Jacques Brel francia énekes szintén ezt a szigetet válosztatta örök nyugvó helyéül. Érdekes tudni, hogy a helyiek Jacques Brel-lel ellentétben Gauguin-t sosem szerették, jórészt botrányos élete miatt. Az is érdekes, hogy Gauguin festészete életében nem volt olyan elismert, mint halála után Franciaországban sem, hiába küldte festményeit hazai földre kiállításokra, mert stílusa
távol maradt az akkor dívó avante garde-tól, amelynek mindenki hódolt ebben az időben. De mivel Gauguin nem élt Franciaországban ez az irányzat nem jutott el hozzá. Tény, hogy Gauguin botrányos élete ellenére csodálatos festői alkotásokat hagyott ránk utazásaiból, és híressé tette Hiva Oa szigetét. A múzeumon kívül, szintén meglátogattuk a Gyönyörök Házának rekonstruált változatát, amely ma más festők képeinek ad otthont, és Jacques Brel kiállított repülőgépét is.
A horgonyzó helyen van egy strand, ahol többen szoktak fürdeni. Még egy helyi érdekesség, hogy a vulkánikus kőzet miatt a strand homokja itt fekete.


14. nap, 2007.07.24.

Ma sikerült bejelentkezni. Ezt már a Karibon is megfigyeltük, hogy a franciák, nem sokat teketóriáznak a hajósokkal. Mindent próbálnak a legegyszerűbben elintézni. Mindössze egy vámnyilatkozatot kellett kitölteni, de a hajóra nem akartak kijönni, és csak az útlevelet illetve a hajópapírt kérték. Nem kérték a Zarpe-t sem, amit Galapagos-on kaptunk. Mivel Magyarország EU tag lett, nem kellett letétbe helyeznünk 1-1 repülőjegy árát sem. Hurrá! Szegény amerikaiak, nekik nem ilyen egyszerű...
Az engedélyt Tahitire nekünk kellett postázni 65 polinéz frankért (kb 130 Ft). (Gondolják, majd a közértben úgyis levásároljuk a többit :-)) Ez így most nagyon jó, Bora-Bora-ig semmi mást nem kell hivatalosat intéznünk. Érdekes, hogy a regisztrációban láttuk, hogy milyen hajók érkeztek előttünk, így most azt is tudjuk, kik vannak itt korábbi hajós ismerőseink közül a szigeteken.


15. nap, 2007.07.25. , Tahuata

Miután néhány húsárut, bagetett és pomplemousses-t (ejtsd: pompemusz) vettünk (az utóbbit egy kertészetből a horgonyzó helytől nem messze), áthajóztunk Tahuata szigetére, amely csupán 9 mérföld Hiva Oa-tól. Pont jókor döntöttünk az indulásról, mert a kikötőben lévő mélyítési munkák miatt (egy korábbi hurrikán pusztításai okozta károk után), kérték a hajókat, hogy horgonyozzanak odébb. Így mi 9 mérfölddel horgonyoztunk odébb és egy kellemes, de kicsit squallos menetben igen gyorsan, csupán a fokvitorlát
felvonva érkeztünk meg Hapatoni öblébe. Itt egy csodálatos kókuszpálmás aranysárga strand lepett meg minket türkiz tiszta vízzel.
Váratlan volt a vulkánikus szirtek mellett. Még a horgonyt is tökéletesen lehetett látni a vízben, amikor leeresztettük. Az érdekes csak az volt, hogy több vitorlás horgonyzott itt, mint Hiva Oa-n a fő szigeten, kicsit zavarba is voltunk, nem számítottunk tömegjelenetre.
Az öbölről Yagoona írta, hogy a part tele van kókuszdióval, mangóval, citrommal.
Kieveztünk a parthoz. Erős törőhullámzás nehezítette a kikötést, így inkább horgonyt dobtunk és átúsztunk a hullámverésen. A parton aztán realizáltuk, hogy a hajósok már nem sok ép kókuszdiót vagy akár mangót hagytak számunkra, hiába jártunk bokorról bokorra a machete-vel (bozótvágó kés). Közben megtámadott egy falka szúnyog is. Külön élmény volt a bocihoz visszaúszni.
A nappali szúnyogok itt is, Hiva Oa-n és Fatu Hiván is veszélyesek lehetnek, mert az úgynevezett dongólázat terjesztik, mely egy igen magas lázzal járó vírusos betegség, de ebből gyógyszer nélkül is ki lehet gyógyulni. Ezért mindig, amikor túrázni indulunk, szúnyogriasztóval fújjuk magunk. Azt beszélik, hogy az északi sziget (Nuku Hiva) a nonoktól hírhedt (apró legyek, melyek harapnak, és 24 óra után jobban viszket a harapás helye, mint a szúnyogcsípés), ezért úgy döntöttünk, ide nem megyünk. Barátaink
a Do It! nevű hajóról, írták, hogy 42 harapás/fővel a testükön menekültek a szigetről.


16. nap, 2007.07.26.

Reggelre az öböl kiürült és családias hangulatban itt maradtunk Hafskip-pel, Dingo-val és még egy hajóval az öbölben. Így azért sokkal kellemesebb. A napot a hajón karbantartással töltöttük: ékszijakon húztunk, a radart
kalibráltuk és az egyik ablak szigetelését javítgattuk. A hajó körül hatalmas ráják (1,5-2 méteresek) lebegtek, vagy néha ugrottak ki a vízből.
Több mini trombita hal is itt úszkált körülöttünk. A radar kalibráció jelenleg igen fontos, mert pár nap múlva indulunk tovább Francia Polinézia egy másik részére, ahol nagyon hasznos lehet a radar..


17. nap, 2007.07.27.

Ma reggel boci találkozó volt a parton. Dingo-val és Hafskip-pel majdnem egyszerre érkeztünk a partra. A partra szállás ismét nem volt egyszerű a törőhullámok miatt, de végül mindenkinek sikerült megbírkózni vele. A part nemcsak arra alkalmas, hogy jókat lehessen fürdőzni, de arra is, hogy az ember kicsit gyümölcsöket is gyűjtsön a sziget belsejében, a rengetegben. Úgy tűnik ez a terület régebben egy gyümölcsöskert lehetett, de mára már teljesen elvadult. A kókuszpálmák még mindig csodálatosan teremnek,
de a banánfák termései miniatürizálódtak. Citrom itt is van szép számmal, a mangó szezonjának azonban vége. Mindenki előkapta a kését, baltáját, machette-jét, kinek mi jutott, és bevetettük magunkat a bozótba. A kókusznak volt a legnagyobb sikere és kókuszról szóló ismereteinket szívesen osztottuk meg a többiekkel. Meg is lepődtek, hogy a fáról szedett, még sárga kókuszoknak isteni a leve. A kókusz felnyitása azonban új feladat elé állította a vadon gyümölcsvadászait és ki-ki a saját módszerével
próbálkozott. Elég humoros volt szemlélni a különböző technikákat, de végül jókat iszogattunk kókuszléből és jópárat be is gyűjtöttünk belőle a hajó éléskamrájába.


18. nap, 2007.07.28.

Korán reggel Martin (Dingo kapitánya) érkezett a hajónkhoz és azt kérdezte, akarunk-e menni Tahuata-szigetének legnagyobb településéhez, amely néhány sziklával van csak odébb és, ahol élelmiszert is lehet vásárolni. Mivel kiváncsiak voltunk a településre és már a kenyerünk is kifogyóban volt csatlakoztunk Dingo-ékhoz egy délelőtti kirándulásra Vaitahu-ba, ugyanúgy, mint Hafskip.
Így ismét együtt volt a csapat ezúttal Dingo fedélzetén. Horgonyt dobva Vaitahu öblében kibociztunk a partra. Itt hatalmas hullámok verték a betonköveket, és rá a kiscsónakot, így partra húztuk a gumijárgányt. A település nagyon rendezett volt, kis virágoskertekkel, patakkal, templommal egy völgyben. A közértet is gyorsan megtaláltuk, hatalmas Coca-Cola felirattal az oldalán. A bagett már elfogyott de az utolsó cipókat még el tudtuk hozni. A bolt igencsak jól felszerelt volt, húsáruk, kenyér, fagylalt,
egyéb élelmiszer, friss zöldség mind volt. Hafskip vett egy jó nagy adag marhahúst és a mi hajón lévő csirkeszárnyainkkal délutánra BBQ-t terveztünk a horgonyzóhelyünkön. Minket a bolton kívül a mellette álló pomplemousses fa izgatott.
Megkérdeztük az árust, hogy kihez tartozik, és amikor kiderült, hogy hozzá, akkor, hogy mennyiért adja. Az árus elmosolyodott, hozott három zacskót, megpakolta és azt mondta, vigyük ingyen az egészet. Ez igazán jó üzlet volt, vettünk egy kis kenyeret, egy kis húst és ingyen gyümölcsöt kaptunk hozzá. Amikor egy másik háznál a bred-fruit után (egy másik gyümölcs) érdeklődtünk a házigazda, nagyon készségesen elmagyarázta, hogy kell elkészíteni és adott is két hatalmas kóstolni valót belőle, amit gondosan
háromfele osztottunk. Miután visszatértünk a kirándulásból a BBQ-hoz készültünk, majd találkoztunk az aranysárga homokos strandon az egykori kertészet előtt. Tüzifát hordtunk az elszáradt pálmaágakból a strandon, megraktuk a tüzet (volt egy kialakított hely neki) és kezdődhetett a BBQ.
Kókuszt is szedtünk, amit machette-vel felnyitottunk, és amelyből kókuszlevet iszogattunk. Igazán kellemesen telt a délután a szúnyogokat leszámítva. Jól belakmároztunk a marhából és a csirkéből, de a szúnyogok is belőlünk, mire leszállt az éjj, és ezúttal sötétben kellett a törőhullámokon keresztül a hajókhoz visszavergődnünk.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4855503