| 2007.07.11 - 2007.07.29 «« 1/3 oldal »»
|
1. nap, 2007.07.11. , Első benyomásokA reggeli ébredés a hosszú út után kicsit nehézkes volt. De realizáltuk, hogy a hajó nem mozog és az ablakon keresztül zöldet látunk, így ezek érzékelése egy kicsit meggyorsította a kikászálódást az ágyból.
Miután kikapaszkodtunk a cockpitba már csak arra volt időnk, hogy a szánkat tátsuk. Itt horgonyzunk Hanavave-n Polinézia egyik legszebb horgonyzóhelyén.
A látvány igazi jutalom az óceánon töltött 26 és fél nap után. Megpróbáljuk szavakkal leírni, de nehéz lesz.
Az öböl, ahol horgonyzunk, V alakú. Két oldalt 5-600 méter magas meredek sziklafal határolja, rajta zöld növények, pálmafák. Szemben 1-2 házat látni, körülöttük 2-300 méter magas sziklaújjak merednek az ég felé. A háttérben ködbe vesző, zöldellő 1000 méter körüli hegyláncok húzódnak.
Reggel a Dingo nevű hajóról köszöntött minket a kapitány, Martin 14 hónapos kisfiával, Boaz-zal, aki előbb tanult meg külmotort kezelni, mint járni. Ezután egy helyi motorcsónak érkezett hajónkhoz, akik whisky-t kértek gyümölcsért cserébe. Nálunk csak bor volt, így ezt cseréltünk. Itt terem a popomus nevű, graipfruithoz hasonló óriás gyümölcs és az ízében a graipfruit, a lime és a szőlő íze keveredik.
Megvizsgáltuk a motort. Az üzemanyagszürő cseréje és légtelenítés után pöccre indul. Reméljük tényleg csak ennyi volt a probléma vele (Emlékeztetőül: előző éjjel horgonyzás közben állt le. A többiek mesélték is, hogy csodálkoztak, milyen hamar leállítottuk a motort).
Elraktuk a vitorlákat, összeraktuk Rotorkát, letisztítottuk az algát a szélkormányról...
A hajó oldaláról lakapartuk azt a több száz kanál formájú kagylót, ami a hajót fékezte az út során. A hajó aljához nem nyúltunk, állítólag az öbölben levő halak nagyon szeretik őket és hamarosan tisztává varázsolják a hajó alját.
Ezzel el is ment a nap, a partra nem jutottunk ki.
Fatu Hiván egyébként nincs rendőrség, vámhivatal, nem lehet bejelentkezni. A helyi állami rendőr (aki inkább biztonsági őr szerepet tölt be) azonban elnézi ha a hajók 1-1.5 hetet itt töltenek illegállisan.
Ha már a naptárunkban szerepel a partik szó, akkor legyen welcome parti. Este a fedélzetre hívtuk az összes ismerős hajót körölüttünk: Hafskip-ot, Yagoona-t és Dingo-t és mindenki elmesélte a saját óceán átkelés élményeit.
A képeket csak később fogunk feltölteni az óceán átkelésről, mert itt nincsenek Internet kávézók. :-) És előre elnézést kérünk, azért, hogy később megy fel a napló, de nagyon távol vagyunk az összes emailt átjátszó rádióállomástól és csak a jó szerencse segít minket abban, hogy néha felcsatlakozzunk valamelyikre és e-mail-eket küldjünk-fogadjunk.
Napi pozíciók:
02:00 10-27.89S 138-40.09W log= 21721.5
02:00 10-27.89S 138-40.09W log= 21721.5
|
2. nap, 2007.07.12. , A szigetrőlMa végre a szárazföldön is jártunk.
Fatu Hiva Marquesas legdélebbi szigete. Vadregényes és egyszerre misztikus. A falu egy kanyonban terül el, amit körös-körül érdekes sziklaképződmények öveznek, amelyeken kecskék legelésznek. Ahogy sétálunk a sziklák alatt, mindig olyan érzésünk támad, hogy bármikor a fejünkre pottyanhat egy kőképződmény. A sziget vulkánikus eredetű és nagyon fiatal. A hegyeket több helyen pálmafák tarkítják. A kanyonban minden reggel lassan szállnak fel a felhők, hogy a nap sugara bevilágíthassa a sziklák falait.
A hegyekből sűvítő szél hihetetlen erőre kap a völgyben és mindent kiseper az öbölből a nyílt vízre. A sziget patakokban gazdag és zölddel a sok esőtől, amit az óceán felöl érkező felhőkből kap. Esténként dobpergés hangzik fel a falu felől, amelyről még később írunk részletesen. Egy biztos, mindezt a csodát nehéz szavakkal leírni, így inkább arra vállalkozunk, hogy meséljünk arról milyen életet élnek a szigetlakók a polinézek. Erre azért is inkább vállalkozunk, mert a helyszínen összeismerkedtünk
egy kanadai antropológus lánnyal, aki erről a szigetről írja tanulmányait, egy helyi családdal él itt a szigeten már 2 hónapja.
A szigetet az anyaföld Franciaország nem hagyta magára, hanem mind a mai napig támogatja. Támogatást kapnak az élelmiszerre, támogatást kapnak az ünnepekre. Modern és takaros faházakban laknak és modern gépekkel művelik a földet, jóllehet tényleg csak pár házból és utcából áll ez a falu, úgy tűnik, a legszükségesebb dolgaik megvannak az élethez. Saját áramfejlesztőjük van, és bivaly erős motoros hajóik, amivel el tudnak jutni a következő faluig. Van egy kis templom és iskola, ahol a gyerekek csak
a francia nyelvet tanulják. Van saját nyelvük a marquesas-i nyelv, amely más mint a tahiti polinéz nyelv, de ezt az új generáció csak otthonról sajátíthatja el.
Elsősorban gyümölcs- és kopratermesztésből élnek. Segíti őket a Francia állam. Míg a kopra ára a nemzektözi kereskedelemben csak 25 dollár, addig ők 100 dollárt kapnak érte.
Gyümölcseik a citrom, a popomus (ez a helyi kedvencünk lett, hatalmas graphefruit szerű de kevésbé keserű, inkább édeskésen savanyú gyümölcs), a narancs és egy érdekes gyógygyümölcs, amit nagy mennyiségben exportálnak és rákellenes gyógyszer alapjáúl szolgál.
A citromjaik is különlegesen szaftosak, amelyből limonádét kezdtünk gyártani a fedélzeten.
A szigeten minden magántulajdonban van, de a gyümölcsfák az utcára teremnek. A helyiek szívesen megosztják gyümölcseiket a sziget látogatóival, így ha az ember szüretelni szeretne pár szemet, a családok beleegyezésével megteheti ezt.
A helyiek a pénznél jobban értékelik a nehezen, drágán beszerezhető dolgokat. Ilyenek az alkohol, a dohány és a különböző kozmetikum szerek. A hajósoktól ilyen dolgokat kérnek és gyümölccsöt ajánlanak cserébe.
A faluban egyetlen bolt van, ahol sok mindent árulnak (húst, bacont, tojást, üdítőket, kekszeket stb), csak kenyeret és sajtot nem. Minden nagyon drága, csak példaként, egy darab kis dobozos kóla 6 USA dollárba kerül. A támogatott élelmiszereknek kedvezőbb ára van a szigeten, a hús és a tészta nem drága.
A helyieknek nem ajánlott édességet adni, a gyerekeknek sem, legtöbbjük cukorbetegségben szenved.
Fatu Hiván ma is még készítenek tapát. Ehhez a fa belső kérgét vékonyra döngölik, majd egy gyömülcs levével több réteget egymásra préselnek. Az elkészült anyagot dekorláják. |
3. nap, 2007.07.13. Részletes leírás 15-én.. |
4. nap, 2007.07.14. Részletes leírás 15-én.. |
5. nap, 2007.07.15. , Bastilles Day Fiesta és Rotorka eltűnéseÁltalában nagyon jókor érkezünk a különböző helyekre. Teljesen véletlenül Martinique-re 1 nappal, Panamában 3 nappal a karnevál előtt érkeztünk. Most is szerencsénk volt.
Július 14-15-én a Bastille napot ünneplik a helyiek az anyafölddel együtt. Bár az ünnep francia, a helyiek polinéz szokások szerint ünneplik. Hana Vave faluban kevesen laknak, mégis 5 tánccsoport is alakult, hogy egymással versenyezzenek.
Minden este halatszott a dobpergés a szigetről, az ünnepségre készülődtek, állítógal 3 hónapon keresztül készülnek a mulatságra.
14-én a focipályán összegyűlt a falu apraja-nagyja, középen a zsürivel, a falu vezetőivel. Az öbölben horgonyzó fél tucat hajó legénysége is kiölötözött és megjelent.
A lányok színes ruháiban, a virág-költeményekben a hajakban, a polinéz csipő ringatásban és kézmozdulatokban gyönyörködhettünk. A férfiak harci táncát a Haka-t és érdekes öltözéküket figyelhettük meg. A néhány koreográfiát, amit megtanultak éjszakába nyúlóan járták. A tánccsoportok vezetőinek a helyi családok ajánlottak pénzt és ekkor a táncosoknak újra el kellett táncolniuk a műsort előlről. Egy kicsit családias volt a hangulat, mint mondjuk egy szalagavató bálon. A bakikon együtt lehetett nevetni
a helyiekkel és ettől még jobb volt a műsor, de ettől függetlenül, mi európai lányok bevalljuk, a lányok mozgását valószínűleg évekig kellene gyakorolnunk, hogy úgy csináljunk minden mozdulatot, ahogy ők.
14-én este
A franciák támogatják ezeket az ünnepeket, a vállalkozó táncosoknak fizetnek a közreműködésért.
Az ünnep második estéjén megérkezett a teherszállító hajó, ami hetente érkezik az öbölbe. Ellátmányt és új építőanyagokat hozott. A táncosok és a zsüri elment pakolni, félbemaradt a mulatság, és 2 óra kényszerszünet után folytatták a pergő dobokra a csipőlengetést és a táncolást.
Amikor visszatértünk a kis kikötőbe, nem láttuk Rotorkát.
- ELTŰNT ROTORKA!
Azonnal Hafskippel és Yagoonával a keresésére indultunk a korom sötétben. Az öböl szájánál megkérdeztük a nagy teherszállítót, nem láttak-e egy sodródó csónakot. Gesztikulálva mutatták, hogy jó 10 perce látták a hajójuk mellett. Kár, hogy nem kapták el, vagy esetleg VHF-en nem próbálták jelezni korábban.
Utána indultunk Hafskip kis csónakjában 4-en. Hiába volt nálunk elemlámpa, hiába kapcsolta fel a teherszállító a nagy keresőreflektorát, nem leltük Rotorkát. Már kiértünk a nyílt vízre, kezdtek nőni a hullámok, fogyni a külmotorból az üzemanyag.
Úgy döntöttünk, Rotor horgonyát felhúzzuk, és a nagy hajóval indulunk elszabadult báránykánt keresésre. Velünk tartott Joost (Hafskipről) is.
Keresőlámpákkal kutattuk az öböl szájánál a vízet, de elkeserítő volt a hatékonytalanságunk. Teljes sötétségbe borult a tenger, a hold sehol, ráadásul a nagyhajó fényei is zavartak minket. Az időjárás is ellenünk dolgozott, vékony köd borult a tengerre.
Felmértük, körülbelül merre sodródhatott a csónak a szél és áramlás hatására és cikk-cakkban keresésére indultunk. Annyira kicsi területet tudtunk bevilágítani a lámpákkal, hogy úgy döntöttünk leállunk és sodródunk mi is a hullámokkal napfelketéig, amihez már csak pár óra hiányzott. Próbaként vízre bocsátottunk egy vizesedényt, remélve, hogy az edény hasonlóan sodródik majd, mint Rotorka. |
6. nap, 2007.07.16. Napfelkeltekor azonban csalódottan kutattuk a tenger felszínét. A hullámok megnőttek és hiább láttunk messzire az árbóclétra tetejéről, Rotorkát sehol nem találtuk. Pár orát még kerestük azon a területen, ahol az áramlás- és szél miatt selytettük, de nem találtuk.
Szomorúan fordultunk vissza Fatu Hiva felé.
Rotorka odaveszett.
De mégsem. Rotorka nem elveszett, hanem elhajózott. Rotorka az Around Alone-t csinálja. Drukkolunk neki! Hajrá!
(Az Around Alone egy egyszemélyes földkerülő vitorlásverseny)
S hogyan sodródhatott el? Nem számít. Nem változtat a lényegen. Mi úgy emlékszünk, hogy jól köttöttük ki. Ugyanakkor arra az 1 bikára ahova ki lehet kötni, 6-7 boci volt kikötve. Lehet, hogy levette a kötelünk és rosszul tette vissza? Nem számit...
De azért pár tanulsága van a történetnek:
1. A boci kötelét mindíg alulra, a többi kötél alá kell tenni (így is szoktam általában...)
2. A bocira macskaszemeket kell körben ragasztani
Szerencsére nem maradtunk csónak nélkül. A hajó egyik rekeszének mélyéről egy müanyag sárga valamit bányásztunk elő.
Ezúttal bemutatjuk Rotorka Juniort (vagy rövidítve Rotorka J.) a régi (még a hajó előző tulajdonosa hagyományozta ránk), új felfújható gumibocink.
A szigeten van egy 16 méterről zubogó vízesés, amit meglátogattunk. A vizében fürdeni lehet, de nagyon sok a szúnyog ezen a helyen, ezért mi is riasztó spray-t vittünk magunkkal a helyszínre. Amikor először kerestük a vízesést, nem találtuk meg, mert azt az információt kaptuk, hogy egy út vezet a helyhez. Mi több utat találtunk és nem tudtuk, hogy a kereszteződésnél a második úton kell lefordulni, nem az elsőn. Másodszorra könnyebben ment és egy angolnát is láttunk a kis tóban a vízesés alatt. Ezután
felmentünk a hegyre, ahonnan messziről ismét lehet látni a vízesést, és csodálatos látvány nyílik az óceánra innen. Jóllehet egy kicsit felhős volt az ég ennek ellenére nem esett az eső, így egy egész napos kellemes kirándulást élvezhettünk. |
7. nap, 2007.07.17. , Pörölycápa!Az egyik reggel futótűzként terjedt a hír a hajósok között. Pöröly cápát (vagy más néven Kalapácsfejűt) láttak az öbölben. Innentől kezdve az amerikai hajókról nem mertek bemenni a vízbe, csak az európai hajósok voltak bátrak. A Pörölycápa a hajósok körében emberevő nevet is viseli, pedig tudhatnák, hogy ezek a cápák nem támadnak emberre ott, ahol sok a táplálék a vízben. Így meglepődve nézték, ahogy mentünk sznorkelezni. Mi pedig viccelődtünk velük, hogy megyünk a Pörölyt megnézni. Még Éva lábán
is ejtettünk egy sebet, hogy odacsalogassuk. Hehe. Csak vicceltünk. Pörölyt nem láttunk, pedig a Galapagoszon sok pénzt elkérnek egy pörölycápás búvárkodásért, azonban rengeteg csodálatos színes halat találtunk a sziklafalak mentén.
Délután meglátogattuk a Dingo nevű hajón Martinékat a kis Boaz-zal. Kész kis játszóteret alakítottak ki neki a hajó belsejében, így folyamatos felfedező úton van a bébi. |
8. nap, 2007.07.18. , Akkumulátorok - ismét!Az óceánátkelés alatt szépen töltöttek a napelemek, de azért szép lassan sikerült lemeríteni az akkumulátorokat, több energiát vettünk ki, mint amennyit beleraktunk.
Előkerült az egyik rekesz mélyéről a 20e Forintos kínai áramfejlesztő. Beüzemeltük és a 240V-os töltőn keresztül elkezdtük feltölteni az akkumulátorokat. A kínai motor jól bírja, csak néha egy kis vízpermettel kell segíteni lehűteni.
Meglepetésünkre a töltő pár óra múlva lekapcsolt. Az akkukapacításunk jelenleg kb. 500Ah, 25A-al töltöttünk. Még bizonyosan nincsenek feltöltve az akkumulátorok!
Ismét próbálkoztunk, de pár perc után megint lekapcsolt a töltő. Hm.. A problémát az okozta, hogy amint a töltési feszültség elérte a 13V-ot a töltő lekapcsolt.
Szetszereltük a töltőt, hátha valamit lehet állítani. A töltő belsejében komoly elektronika, 7 potméterrel.
Áthívtuk Jostot is Hafskipről, elvégre ő elektronikai műszerész. Mire átjött, sikerült úgy elállítanunk a belső potmétereket, hogy már tölteni sem volt hajlandó. Viszont szintentartó üzemmódban rá tudtuk venni, hogy töltsön 30A-ral. Josttal sokat bogarásztunk, kisérleteztünk, de nem sikerült életre kelteni a töltő áramkőrt. Annyira nem gond, mert szintentartó üzemmódban tudunk tölteni vele, csak figyelni kell, hogy ne töltsük túl az akkukat.
Ez a próbléma azonban valószínűleg Horvátország óta fennáll, csak nem vettük észre, mert eddig szinte kizárólag a napelemekkel illetve a főmotorral töltöttünk.
A nap további része töltéssel és a generátor hütésével telt, amíg el nem fogyott az üzemanyag. Phhhh.... Megnéztem a pilokönyvet. Üzemanyagról ezt írja: ne számítsunk rá, hogy a Marquesesen vagy a Tuamotuson üzemanyagot tudunk vételezni. Legalább egy hordóval kell megrendelni előre és a hetente erre járó szállítóhajó fogja hozni.
Ez van. Na mindegy. Egyenlőre nem töltöttünk tovább, legrosszabb esetben, meg majd cserélünk whiskeyre a halászokkal.
A töltőhöz ha valaki találna az Interneten leírást, megköszönnénk, ha elküldeni a rotorman@rotorman.hu email címre.
A töltő típusa: Quick APC 700d Dual 60A
Sajnos itt túl drága az Internet, hogy keresgéljünk... |
9. nap, 2007.07.19. Ez az a sziget, ahol az ember partra lép, és a helyiek készségesen megosztják a magukét a látogatókkal.
Amint partraszálltunk, egy kedves lakos mutatkozott be nekünk, készségesen megmutatta, a csapot, amelyből ivóvizet vehettünk.
Miután feltöltöttük az ivóvízkészletünk, gyümölcsszedésre indultunk a faluba.
Az egyik farmer megengedte, hogy citromot szedjünk a fájáról. A körénk gyült gyerekek nevetgéltek mellettünk és azt mondták ezt nem jó megenni, nagyon savanyú. Mi is együtt mosolyogtunk velük, mert ők meg azt nem tudják, hogy mi a citromot ismerjük, és ez nekünk nagyon jól jön a skorbut ellen az óceánon, limonádét készítünk belőle, teába tesszük, halhoz esszük, vagy főzünk vele. Találtunk egy családot, akiktől banánt is tudtunk venni. Ők a családi termésüket osztották meg velünk, így csak pár szemet
hoztunk el tőlük.
Este Hafskippéknél vacsoráztunk. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
