Hajónapló: Marquesas-szigetek in English

     2007.07.11 - 2007.07.29                                   ««   1/3 oldal   »»

Ugrás oldalra:123

 

1. nap, 2007.07.11. Szerda, Első benyomások

A reggeli ébredés a hosszú út után kicsit nehézkes volt. De realizáltuk, hogy a hajó nem mozog és az ablakon keresztül zöldet látunk, így ezek érzékelése egy kicsit meggyorsította a kikászálódást az ágyból.
Miután kikapaszkodtunk a cockpitba már csak arra volt időnk, hogy a szánkat tátsuk. Itt horgonyzunk Hanavave-n Polinézia egyik legszebb horgonyzóhelyén.
A látvány igazi jutalom az óceánon töltött 26 és fél nap után. Megpróbáljuk szavakkal leírni, de nehéz lesz.
Az öböl, ahol horgonyzunk, V alakú. Két oldalt 5-600 méter magas meredek sziklafal határolja, rajta zöld növények, pálmafák. Szemben 1-2 házat látni, körülöttük 2-300 méter magas sziklaújjak merednek az ég felé. A háttérben ködbe vesző, zöldellő 1000 méter körüli hegyláncok húzódnak.
Reggel a Dingo nevű hajóról köszöntött minket a kapitány, Martin 14 hónapos kisfiával, Boaz-zal, aki előbb tanult meg külmotort kezelni, mint járni. Ezután egy helyi motorcsónak érkezett hajónkhoz, akik whisky-t kértek gyümölcsért cserébe. Nálunk csak bor volt, így ezt cseréltünk. Itt terem a popomus nevű, graipfruithoz hasonló óriás gyümölcs és az ízében a graipfruit, a lime és a szőlő íze keveredik.
Megvizsgáltuk a motort. Az üzemanyagszürő cseréje és légtelenítés után pöccre indul. Reméljük tényleg csak ennyi volt a probléma vele (Emlékeztetőül: előző éjjel horgonyzás közben állt le. A többiek mesélték is, hogy csodálkoztak, milyen hamar leállítottuk a motort).
Elraktuk a vitorlákat, összeraktuk Rotorkát, letisztítottuk az algát a szélkormányról...
A hajó oldaláról lakapartuk azt a több száz kanál formájú kagylót, ami a hajót fékezte az út során. A hajó aljához nem nyúltunk, állítólag az öbölben levő halak nagyon szeretik őket és hamarosan tisztává varázsolják a hajó alját.
Ezzel el is ment a nap, a partra nem jutottunk ki.
Fatu Hiván egyébként nincs rendőrség, vámhivatal, nem lehet bejelentkezni. A helyi állami rendőr (aki inkább biztonsági őr szerepet tölt be) azonban elnézi ha a hajók 1-1.5 hetet itt töltenek illegállisan.

Ha már a naptárunkban szerepel a partik szó, akkor legyen welcome parti. Este a fedélzetre hívtuk az összes ismerős hajót körölüttünk: Hafskip-ot, Yagoona-t és Dingo-t és mindenki elmesélte a saját óceán átkelés élményeit.

A képeket csak később fogunk feltölteni az óceán átkelésről, mert itt nincsenek Internet kávézók. :-) És előre elnézést kérünk, azért, hogy később megy fel a napló, de nagyon távol vagyunk az összes emailt átjátszó rádióállomástól és csak a jó szerencse segít minket abban, hogy néha felcsatlakozzunk valamelyikre és e-mail-eket küldjünk-fogadjunk.

Napi pozíciók:
02:00 10-27.89S 138-40.09W log= 21721.5
02:00 10-27.89S 138-40.09W log= 21721.5


2. nap, 2007.07.12. Csütörtök, A szigetről

Ma végre a szárazföldön is jártunk.
Fatu Hiva Marquesas legdélebbi szigete. Vadregényes és egyszerre misztikus. A falu egy kanyonban terül el, amit körös-körül érdekes sziklaképződmények öveznek, amelyeken kecskék legelésznek. Ahogy sétálunk a sziklák alatt, mindig olyan érzésünk támad, hogy bármikor a fejünkre pottyanhat egy kőképződmény. A sziget vulkánikus eredetű és nagyon fiatal. A hegyeket több helyen pálmafák tarkítják. A kanyonban minden reggel lassan szállnak fel a felhők, hogy a nap sugara bevilágíthassa a sziklák falait.

A hegyekből sűvítő szél hihetetlen erőre kap a völgyben és mindent kiseper az öbölből a nyílt vízre. A sziget patakokban gazdag és zölddel a sok esőtől, amit az óceán felöl érkező felhőkből kap. Esténként dobpergés hangzik fel a falu felől, amelyről még később írunk részletesen. Egy biztos, mindezt a csodát nehéz szavakkal leírni, így inkább arra vállalkozunk, hogy meséljünk arról milyen életet élnek a szigetlakók a polinézek. Erre azért is inkább vállalkozunk, mert a helyszínen összeismerkedtünk
egy kanadai antropológus lánnyal, aki erről a szigetről írja tanulmányait, egy helyi családdal él itt a szigeten már 2 hónapja.
A szigetet az anyaföld Franciaország nem hagyta magára, hanem mind a mai napig támogatja. Támogatást kapnak az élelmiszerre, támogatást kapnak az ünnepekre. Modern és takaros faházakban laknak és modern gépekkel művelik a földet, jóllehet tényleg csak pár házból és utcából áll ez a falu, úgy tűnik, a legszükségesebb dolgaik megvannak az élethez. Saját áramfejlesztőjük van, és bivaly erős motoros hajóik, amivel el tudnak jutni a következő faluig. Van egy kis templom és iskola, ahol a gyerekek csak
a francia nyelvet tanulják. Van saját nyelvük a marquesas-i nyelv, amely más mint a tahiti polinéz nyelv, de ezt az új generáció csak otthonról sajátíthatja el.
Elsősorban gyümölcs- és kopratermesztésből élnek. Segíti őket a Francia állam. Míg a kopra ára a nemzektözi kereskedelemben csak 25 dollár, addig ők 100 dollárt kapnak érte.
Gyümölcseik a citrom, a popomus (ez a helyi kedvencünk lett, hatalmas graphefruit szerű de kevésbé keserű, inkább édeskésen savanyú gyümölcs), a narancs és egy érdekes gyógygyümölcs, amit nagy mennyiségben exportálnak és rákellenes gyógyszer alapjáúl szolgál.
A citromjaik is különlegesen szaftosak, amelyből limonádét kezdtünk gyártani a fedélzeten.
A szigeten minden magántulajdonban van, de a gyümölcsfák az utcára teremnek. A helyiek szívesen megosztják gyümölcseiket a sziget látogatóival, így ha az ember szüretelni szeretne pár szemet, a családok beleegyezésével megteheti ezt.
A helyiek a pénznél jobban értékelik a nehezen, drágán beszerezhető dolgokat. Ilyenek az alkohol, a dohány és a különböző kozmetikum szerek. A hajósoktól ilyen dolgokat kérnek és gyümölccsöt ajánlanak cserébe.
A faluban egyetlen bolt van, ahol sok mindent árulnak (húst, bacont, tojást, üdítőket, kekszeket stb), csak kenyeret és sajtot nem. Minden nagyon drága, csak példaként, egy darab kis dobozos kóla 6 USA dollárba kerül. A támogatott élelmiszereknek kedvezőbb ára van a szigeten, a hús és a tészta nem drága.
A helyieknek nem ajánlott édességet adni, a gyerekeknek sem, legtöbbjük cukorbetegségben szenved.
Fatu Hiván ma is még készítenek tapát. Ehhez a fa belső kérgét vékonyra döngölik, majd egy gyömülcs levével több réteget egymásra préselnek. Az elkészült anyagot dekorláják.


3. nap, 2007.07.13. Péntek

Részletes leírás 15-én..


4. nap, 2007.07.14. Szombat

Részletes leírás 15-én..


5. nap, 2007.07.15. Vasárnap, Bastilles Day Fiesta és Rotorka eltűnése

Általában nagyon jókor érkezünk a különböző helyekre. Teljesen véletlenül Martinique-re 1 nappal, Panamában 3 nappal a karnevál előtt érkeztünk. Most is szerencsénk volt.
Július 14-15-én a Bastille napot ünneplik a helyiek az anyafölddel együtt. Bár az ünnep francia, a helyiek polinéz szokások szerint ünneplik. Hana Vave faluban kevesen laknak, mégis 5 tánccsoport is alakult, hogy egymással versenyezzenek.
Minden este halatszott a dobpergés a szigetről, az ünnepségre készülődtek, állítógal 3 hónapon keresztül készülnek a mulatságra.
14-én a focipályán összegyűlt a falu apraja-nagyja, középen a zsürivel, a falu vezetőivel. Az öbölben horgonyzó fél tucat hajó legénysége is kiölötözött és megjelent.
A lányok színes ruháiban, a virág-költeményekben a hajakban, a polinéz csipő ringatásban és kézmozdulatokban gyönyörködhettünk. A férfiak harci táncát a Haka-t és érdekes öltözéküket figyelhettük meg. A néhány koreográfiát, amit megtanultak éjszakába nyúlóan járták. A tánccsoportok vezetőinek a helyi családok ajánlottak pénzt és ekkor a táncosoknak újra el kellett táncolniuk a műsort előlről. Egy kicsit családias volt a hangulat, mint mondjuk egy szalagavató bálon. A bakikon együtt lehetett nevetni
a helyiekkel és ettől még jobb volt a műsor, de ettől függetlenül, mi európai lányok bevalljuk, a lányok mozgását valószínűleg évekig kellene gyakorolnunk, hogy úgy csináljunk minden mozdulatot, ahogy ők.
14-én este
A franciák támogatják ezeket az ünnepeket, a vállalkozó táncosoknak fizetnek a közreműködésért.
Az ünnep második estéjén megérkezett a teherszállító hajó, ami hetente érkezik az öbölbe. Ellátmányt és új építőanyagokat hozott. A táncosok és a zsüri elment pakolni, félbemaradt a mulatság, és 2 óra kényszerszünet után folytatták a pergő dobokra a csipőlengetést és a táncolást.

Amikor visszatértünk a kis kikötőbe, nem láttuk Rotorkát.
- ELTŰNT ROTORKA!
Azonnal Hafskippel és Yagoonával a keresésére indultunk a korom sötétben. Az öböl szájánál megkérdeztük a nagy teherszállítót, nem láttak-e egy sodródó csónakot. Gesztikulálva mutatták, hogy jó 10 perce látták a hajójuk mellett. Kár, hogy nem kapták el, vagy esetleg VHF-en nem próbálták jelezni korábban.
Utána indultunk Hafskip kis csónakjában 4-en. Hiába volt nálunk elemlámpa, hiába kapcsolta fel a teherszállító a nagy keresőreflektorát, nem leltük Rotorkát. Már kiértünk a nyílt vízre, kezdtek nőni a hullámok, fogyni a külmotorból az üzemanyag.
Úgy döntöttünk, Rotor horgonyát felhúzzuk, és a nagy hajóval indulunk elszabadult báránykánt keresésre. Velünk tartott Joost (Hafskipről) is.
Keresőlámpákkal kutattuk az öböl szájánál a vízet, de elkeserítő volt a hatékonytalanságunk. Teljes sötétségbe borult a tenger, a hold sehol, ráadásul a nagyhajó fényei is zavartak minket. Az időjárás is ellenünk dolgozott, vékony köd borult a tengerre.
Felmértük, körülbelül merre sodródhatott a csónak a szél és áramlás hatására és cikk-cakkban keresésére indultunk. Annyira kicsi területet tudtunk bevilágítani a lámpákkal, hogy úgy döntöttünk leállunk és sodródunk mi is a hullámokkal napfelketéig, amihez már csak pár óra hiányzott. Próbaként vízre bocsátottunk egy vizesedényt, remélve, hogy az edény hasonlóan sodródik majd, mint Rotorka.


6. nap, 2007.07.16. Hétfő

Napfelkeltekor azonban csalódottan kutattuk a tenger felszínét. A hullámok megnőttek és hiább láttunk messzire az árbóclétra tetejéről, Rotorkát sehol nem találtuk. Pár orát még kerestük azon a területen, ahol az áramlás- és szél miatt selytettük, de nem találtuk.
Szomorúan fordultunk vissza Fatu Hiva felé.
Rotorka odaveszett.
De mégsem. Rotorka nem elveszett, hanem elhajózott. Rotorka az Around Alone-t csinálja. Drukkolunk neki! Hajrá!
(Az Around Alone egy egyszemélyes földkerülő vitorlásverseny)

S hogyan sodródhatott el? Nem számít. Nem változtat a lényegen. Mi úgy emlékszünk, hogy jól köttöttük ki. Ugyanakkor arra az 1 bikára ahova ki lehet kötni, 6-7 boci volt kikötve. Lehet, hogy levette a kötelünk és rosszul tette vissza? Nem számit...
De azért pár tanulsága van a történetnek:
1. A boci kötelét mindíg alulra, a többi kötél alá kell tenni (így is szoktam általában...)
2. A bocira macskaszemeket kell körben ragasztani

Szerencsére nem maradtunk csónak nélkül. A hajó egyik rekeszének mélyéről egy müanyag sárga valamit bányásztunk elő.
Ezúttal bemutatjuk Rotorka Juniort (vagy rövidítve Rotorka J.) a régi (még a hajó előző tulajdonosa hagyományozta ránk), új felfújható gumibocink.

A szigeten van egy 16 méterről zubogó vízesés, amit meglátogattunk. A vizében fürdeni lehet, de nagyon sok a szúnyog ezen a helyen, ezért mi is riasztó spray-t vittünk magunkkal a helyszínre. Amikor először kerestük a vízesést, nem találtuk meg, mert azt az információt kaptuk, hogy egy út vezet a helyhez. Mi több utat találtunk és nem tudtuk, hogy a kereszteződésnél a második úton kell lefordulni, nem az elsőn. Másodszorra könnyebben ment és egy angolnát is láttunk a kis tóban a vízesés alatt. Ezután
felmentünk a hegyre, ahonnan messziről ismét lehet látni a vízesést, és csodálatos látvány nyílik az óceánra innen. Jóllehet egy kicsit felhős volt az ég ennek ellenére nem esett az eső, így egy egész napos kellemes kirándulást élvezhettünk.


7. nap, 2007.07.17. Kedd, Pörölycápa!

Az egyik reggel futótűzként terjedt a hír a hajósok között. Pöröly cápát (vagy más néven Kalapácsfejűt) láttak az öbölben. Innentől kezdve az amerikai hajókról nem mertek bemenni a vízbe, csak az európai hajósok voltak bátrak. A Pörölycápa a hajósok körében emberevő nevet is viseli, pedig tudhatnák, hogy ezek a cápák nem támadnak emberre ott, ahol sok a táplálék a vízben. Így meglepődve nézték, ahogy mentünk sznorkelezni. Mi pedig viccelődtünk velük, hogy megyünk a Pörölyt megnézni. Még Éva lábán
is ejtettünk egy sebet, hogy odacsalogassuk. Hehe. Csak vicceltünk. Pörölyt nem láttunk, pedig a Galapagoszon sok pénzt elkérnek egy pörölycápás búvárkodásért, azonban rengeteg csodálatos színes halat találtunk a sziklafalak mentén.
Délután meglátogattuk a Dingo nevű hajón Martinékat a kis Boaz-zal. Kész kis játszóteret alakítottak ki neki a hajó belsejében, így folyamatos felfedező úton van a bébi.


8. nap, 2007.07.18. Szerda, Akkumulátorok - ismét!

Az óceánátkelés alatt szépen töltöttek a napelemek, de azért szép lassan sikerült lemeríteni az akkumulátorokat, több energiát vettünk ki, mint amennyit beleraktunk.
Előkerült az egyik rekesz mélyéről a 20e Forintos kínai áramfejlesztő. Beüzemeltük és a 240V-os töltőn keresztül elkezdtük feltölteni az akkumulátorokat. A kínai motor jól bírja, csak néha egy kis vízpermettel kell segíteni lehűteni.
Meglepetésünkre a töltő pár óra múlva lekapcsolt. Az akkukapacításunk jelenleg kb. 500Ah, 25A-al töltöttünk. Még bizonyosan nincsenek feltöltve az akkumulátorok!
Ismét próbálkoztunk, de pár perc után megint lekapcsolt a töltő. Hm.. A problémát az okozta, hogy amint a töltési feszültség elérte a 13V-ot a töltő lekapcsolt.
Szetszereltük a töltőt, hátha valamit lehet állítani. A töltő belsejében komoly elektronika, 7 potméterrel.
Áthívtuk Jostot is Hafskipről, elvégre ő elektronikai műszerész. Mire átjött, sikerült úgy elállítanunk a belső potmétereket, hogy már tölteni sem volt hajlandó. Viszont szintentartó üzemmódban rá tudtuk venni, hogy töltsön 30A-ral. Josttal sokat bogarásztunk, kisérleteztünk, de nem sikerült életre kelteni a töltő áramkőrt. Annyira nem gond, mert szintentartó üzemmódban tudunk tölteni vele, csak figyelni kell, hogy ne töltsük túl az akkukat.
Ez a próbléma azonban valószínűleg Horvátország óta fennáll, csak nem vettük észre, mert eddig szinte kizárólag a napelemekkel illetve a főmotorral töltöttünk.
A nap további része töltéssel és a generátor hütésével telt, amíg el nem fogyott az üzemanyag. Phhhh.... Megnéztem a pilokönyvet. Üzemanyagról ezt írja: ne számítsunk rá, hogy a Marquesesen vagy a Tuamotuson üzemanyagot tudunk vételezni. Legalább egy hordóval kell megrendelni előre és a hetente erre járó szállítóhajó fogja hozni.
Ez van. Na mindegy. Egyenlőre nem töltöttünk tovább, legrosszabb esetben, meg majd cserélünk whiskeyre a halászokkal.

A töltőhöz ha valaki találna az Interneten leírást, megköszönnénk, ha elküldeni a rotorman@rotorman.hu email címre.
A töltő típusa: Quick APC 700d Dual 60A
Sajnos itt túl drága az Internet, hogy keresgéljünk...


9. nap, 2007.07.19. Csütörtök

Ez az a sziget, ahol az ember partra lép, és a helyiek készségesen megosztják a magukét a látogatókkal.
Amint partraszálltunk, egy kedves lakos mutatkozott be nekünk, készségesen megmutatta, a csapot, amelyből ivóvizet vehettünk.
Miután feltöltöttük az ivóvízkészletünk, gyümölcsszedésre indultunk a faluba.
Az egyik farmer megengedte, hogy citromot szedjünk a fájáról. A körénk gyült gyerekek nevetgéltek mellettünk és azt mondták ezt nem jó megenni, nagyon savanyú. Mi is együtt mosolyogtunk velük, mert ők meg azt nem tudják, hogy mi a citromot ismerjük, és ez nekünk nagyon jól jön a skorbut ellen az óceánon, limonádét készítünk belőle, teába tesszük, halhoz esszük, vagy főzünk vele. Találtunk egy családot, akiktől banánt is tudtunk venni. Ők a családi termésüket osztották meg velünk, így csak pár szemet
hoztunk el tőlük.
Este Hafskippéknél vacsoráztunk.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028845