| 2007.05.20 - 2007.06.12 »» 2/3 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
10. nap, 2007.05.29. , 7. napCsodálatos reggeli napfényre virradtunk, de most jobban örültünk volna egy kis szélnek, aminek híre hamva sem volt. Így csak az áramlattal sodródtunk észak felé, miközben hajat vágtunk és mostunk.
Sajnos az áramlás sem egyenletes itt, az Egyenlítő környékén, néha erre-arra elfordult.
Késöbb egy csapat delfin ugrált a hajó felé, mint megvadult vad a zavannákon. Messziről úgy tűnt többet vannak a víz fölött, mint benne. Amikor észrevettek, 90 fokban gyorsan fordultak és haladtak tovább elfele tőlünk, így nem sokáig láttuk ezt a csodálatos jelenséget.
Ebéd után fújdogált egy kis szellő pár órán keresztül, ezt kihasználtuk, de nem sokat haladtunk, mert ahogy ismét átléptük az egyenlítőt, a szél is legyengült. Áron már csak 62 mérföld. Ő is próbál felénk haladni, de nem sokat tud. Egyenlőre még nem indítunk motort, spórolunk.
Éjszaka a nyílt vízen dülöngéltünk, ismét teljes szélcsendben. Van egy konyhai óránk, 20 percenként ébreszt, ilyenkor körülnézünk: nem akar-e valaki nekünk jönni, vagy esetleg megjött-e a szél. 3 óra körül egy árbocfényt vettünk észre a messzeségben. Lassan közeledett. Hol a piros, hol a zöld fényeit láttuk: - Ez egyenesen felénk tart. 2 lehetőség volt. Vagy nem vett észre minket, és pont arra akar hajózni, ahol állunk, vagy észrevett minket és hozzánk jön.
Az első eshetőségre felkészülve kicsit arréb motoroztunk, hogy kikerüljünk előle, de a másik hajó is követett. Felkapcsoltuk a fedélzetvilágítást, így már biztosan látnia kellett. A helyi partiőrség állt mellénk, akik miután rádión megkérdezték a hajó nevét, elköszöntek és eltűntek a sötét éjszakában. Mi pedig csendesen dülöngéltünk tovább a nyílt vízen.
Napi pozíció:
09:00 0-32.00S 88-20.09W log= 18455.5
|
11. nap, 2007.05.30. , 8. napAz áramlatok tréfát űznek belőlünk. Ma egy erős délnyugati szembe áramlatba keveredtünk, ami jelentősen csökkentette a sebességünk az így is gyenge szellőben. Délelőtt alig bírtuk az 1 csomós átlagsebességet teljesíteni dagadó vitorlákkal. De ami nekünk korlátozó tényező, a velünk szemből közeledő Áronnak kedvező, ő jó tempóban délnek tudott haladni felénk.
Galapagosz áramlatairól már a régi tengerészek is históriákat zengtek. A szigeteket más néven Encantadas-nak (elvarázsoltnak) nevezték, mivel a vulkanikus szirtek körül erős és kiszámíthatatlan áramlatok örvénylenek. Azt mondták az egész olyan illúziót kelt, mintha a szigetek mozognának. Valóban, az áramlatok megzavarják az embert, és nehézzé teszik a vitorlázást, vagy akár egy erős sodrásban lehetetlenné teszik azt. Hiába nézegetjük az áramlástérképeket előtte, ez nem mindig segít. Talán két jó
szó van a vitorlázóknak, ha ilyen területre akadnak: türelem és kivárás.
Ilyen gyatra vitorlázás közepette is volt mit tenni. Áronnal való találkozás holnapra tervezhető, ezért összekészítettük a vontató köteleket, amit szükség esetén át fogunk dobni neki. A szükség esetén azt jelenti, hogy amíg tud, saját erőből fog haladni a közelünkben, de ha az áramlás kedvezőtlenné válik vagy bekerülünk szigetek közé, akkor vontára vesszük. A kötél egy 50 méteres kötél, megtoldva egy 20 méteres rögzítő kötéllel a mi oldalunkon, majd Áron a horgonyköteleivel rögzíti a másik oldalon.
A kötelet egy úgynevezett majom ököllel (általunk eszkábált rizs nehezék Rotor módra) tudjuk átdobni neki.
A nagy készülődés közben talált ránk az esti erősebb szél. Szinte hihetetlen, hogy 11 csomós szélben sem tudunk 3 csomónál gyorsabban haladni. Az ellenáramlás továbbra is szívósan tart alattunk.
Éjfélkor Áront hívtuk a VHF-en a megbeszéltek alapján. A távolságunk 10 mérföld körül lehet. Talán már hall minket... Majd Áron közelinek tűnő hangja beleszólt a rádióba...
Napi pozíciók:
10:00 0-04.00N 88-38.89W log= 18496.1
18:00 0-16.00N 88-34.76W log= 18508.8
|
12. nap, 2007.05.31. , 9. nap | | | Áron a Csendes-óceán Robinsonjaként tünt fel elöttünk | | | A képet Áron készítette a Rotorról | | | A képet Áron készítette a Rotorról |
Az éjszakai rádióösszeköttetés után megnyugodtunk. Áron megadott pozíciójából ítélve szépen tudott jönni felénk, de még északra volt tőlünk. Amióta felé haladunk, sikerült kikecmeregnie az ellenáramlásból és tud délkelet felé haladni. Fogorvos szindróma...
A Rotort parkoló pozícióba állítottuk az óceánon. Nem volt már értelme tovább északra menni ellenáramlásban, és összeütközni sem lett volna jó az éjszakában. Tudtuk, hogy Áronnak nagyon gyengék az akkumulátorai (a nap sem süt igazán, hogy töltsenek a napelemei) és nem égnek éjszaka a navigációs fényei. Ez a rádiózást is nehezebbé teszi, ezért mindig előre megbeszélt időpontokban hívjuk egymást rádión, majd a pozíciók megadása után Áron kikapcsol.
A következő rádióhívás reggel 6-kor volt. Déli szélben délkeletnek tudott haladni. Mi is örültünk, mert inkább vitorlázunk Áronnal együtt szép lassan, mint hogy több, mint 1
00 mérföldön át a motorral vontassuk.
Csökkentett vitorlázattal megindultunk keletnek, lassan közeledett a két hajó. Ha valaki kívülről nézi, olyan volt, mint egy hajós üldözés, ahol elébe akarunk kerülni a másik járműnek. Az előre megbeszélt déli rádiózás helyett fél 12-kor szólalt meg a rádió. - Géza! Látlak!
A távcsövet a szemünk elé kapva kémleltük az eget a zenit és a horizont között. Mi is megláttuk piciny vitorlájának a tetejét. Mikor közel érkeztünk egymáshoz mindkét hajón örömteli legénység ült. Mi örültünk, hogy végre megtaláltuk, ő pedig úgy tűnt, örült az első emberi lényeknek, akiket 37 napi folyamatos út után először meglátott.
Délután jól elszórakoztattuk egymást a fényképezőgépek és kamerák kereszttüzével, előztünk-lemaradtunk balról-jobbról-szemböl. Áron szavaival: elrepült az idő.
Miután megtudtuk, hogy élelme és itala még van bőven a hajón, jöhetett a navigáció. Megállapodtunk, hogy amit lehet, vitorlázunk, és csak ha bekerülünk az ellenáramlásba és Áron nem tud haladni, csak akkor vontázunk.
Még el kell jutni a szigetekig. A szigetektől jócskán északkeletre voltunk, de legalább mindenféle áramlás megszűnt, jó széllel tudtunk haladni és egy forduló után a kijelölt pont felé haladtunk. Árontól jobbra, kb. fél mérföldre, bereffelt vitorlákkal haladunk, kb. azonos irányba és sebességgel. Santa Cruz, Academy Bay még 134 mérföld.
Napi pozíciók:
00:00 0-26.30N 88-37.30W log= 18519.4
06:00 0-23.00N 88-37.00W log= 18522.7
18:00 0-13.70N 88-18.49W log= 18543.4
|
13. nap, 2007.06.01. , 10. nap | | | | | A képet Áron készítette a Rotorról | | | |
Éva és Géza írja:
Hajnalban újra éreztük az áramlást alattunk: délnyugati volt és erősödő. Mintha egy száguldó vonatra pattantunk volna fel, melynek nem jelzik előre a megállóit, és nem tudjuk, hol kell kiszállni úgy ragadott el az áramlat minket dél-nyugatra. Ezúttal engedtünk az áramlatnak, hiszen a szigetek pont délnyugati irányba estek tőlünk, így jó vonatra szálltunk. Vitorla nélkül is több mint egy csomóval haladtunk és voltak más utasok, delfinek is.
Áron is tudta tartani az irányt az áramlás ellenére a gyenge szélben. (Képzeljük el, hogy egy gyenge negyedszélben a 19 lábas hajó normális esetben megy 2 csomóval, majd egy 1,5-1,8 csomós nyugatra erősödő áramlat elkezdi elvinni.) De délután az erősödő szélben jól küzdötte le a kis vitorlás kishajó az áramlatot is és visszakapaszkodott szorítva a negyedszelet szinte az útvonal szerint. Az erősebb nyugati sodródás nem gond, mert a fordulópontokat biztonságos távolsággal jelöltük meg a szigetektől,
így egyelőre, ebben a szélben még pár fok eltéréssel is biztosan tudunk haladni.
Jóllehet tudtuk, hogy maradtak bőven étel tartalékok a Carinán is, azért gondoltuk, hogy egy kis friss gyümölcs, zöldség, tojás, virsli és kenyér (már amennyire 10 nap után friss lehet) jólesne 37 nap után nekünk is, ezért egy kis fehér hungarocell dobozban csomagot készítettünk, megcímeztük, felbélyegeztük előírások szerint, majd víre bocsátottuk Áron előtt, aki ügyesen kihalászta a tengerből.
Délután 4-kor megláttuk a San Cristobal sziget homályos vonalait. De mi Santa Cruz-ra tartunk, még 60 van hátra, és a szigetek közé beérve még nem tudjuk, milyen erős áramlatokra kell számítanunk és vajon lesz-e elég szél, hogy Áron hajója továbbra is megküzdjön velük.
A feljövő telihold izzó vörösen kelt fel, mintha nem is hold, hanem napkorong lenne az égbolton.
Érdekesség: Ahogy a jelen eseményei peregnek velünk, és Áron hajóját kémleljük. Tud-e haladni, jön-e utánunk stb. Többször belegondolunk, hogy egy másik hajót az óceánon megtalálni, ha nem tudjuk a koordinátáit, szinte lehetetlen, vagy csak a véletlen műve lehet. Az óceán oly hatalmas. Meglátni egy vitorlás hajót rajta kb. 4 mérföldről lehet jó esetben, de ha hullámzás van, vagy rosszak a látási viszonyok akkor ennél sokkal kevesebb. Mi a 19 lábas Carinát már 1 mérföldön túl nem látjuk szabad szemmel
a hullámzó óceánon.
Áron hangja a VHF rádión keresztül:
Jelenleg a Carinaváal vitorlázok a Rotor mögött kicsivel és a VHF rádión (72-es) csatorna diktálom ezeket a sorokat Gézának.
Hajnali 3-kor léptem át az egyenlítőt Carinával, Rotor megelőzőtt és már kettőkor átléptek. (Freddie tájékoztatott az egyenlítő átkelés hagyományairól. Az a régi tengerész szokás, hogy a tengerészt bekenik szurokkal, utána meghempereg tollban.) A távolságunk általában néhány mérföldön belül van. Az éjszaka nyugodtan telt, kellemesen vitorláztunk a teliholdban. Igaz, hajnalban az eső felébresztett a bóbiskolásból (általában a kokpitban alszom). Folyamatosan tartottuk a Rotorral a kapcsolatot a VHF
rádión, igaz, az árbócfényét is jól láttam.
Érdekes jelenség, hogy az egyenlítő környékén 23-25 fok van napközben és hideg szél fúj, ennek hideg áramlat az oka. Ezért reggel, amikor, felkelt a nap, egy kicsit átmelegedtem. Folyamatosan próbálom a Carinát gyorsítani: a hajó alját tisztítom, illetve a vitorlákat folyamatosan próbálom a legideálisabban beállítani. Sajnos 2-3 csomónál így sem megyek gyorsabban, mivel itt jellemzően gyenge szelek vannak: Beufort 1-2. Rotor emiatt reffelt génoával vitorlázik, hogy együtt tudjunk haladni. A fő problémám,
az, hogy mivel nem müködik a motorom és a gyenge szélben lassan tud a Carina haladni, így egy erősebb északnyugati áramlás könnyen elsodorhatja Carinát (a szigetek között az áramlat elérheti a 2.5-3.0 csomót is).
Én nagyon élvezem ezt az együtt vitorlázást Rotorral. Kicsit emlékeztet a balatoni regettákra és a balatoni közös turázásokra, amikor több hajó együtt vitorlázik és közben folyamatosan szórakoztatják egymást. Mivel 38 napja indultam el Panamából, egyedül, így nagyon örülök, hogy végre van egy jó kis társaságom, és bármikor tudok beszélni Rotorral. Igaz, minden este beszélgettek magyar rádióamatőrökkel a 21.373 frekvenciákon 23:00 UTC után amerikából és braziliából. Érdekes beszélgetés volt régi rádióamatőr
baráttal, Tibivel HA5APK-val magyarországról. Freddie (AA7UY) Gyuri, Laci, Robi, Pali minden nap átadják az otthoni üzeneteket.
Délelőtt a hajóval foglalkoztam kicsit, kimostam 1-2 konyharuhát... majd dél körül ismét Rotor mellett voltam néhány méterre, és így szórakoztattuk egymást.
Éva és Géza küldtek egy csomagot nekem, ami megmentette az életemet. Igaz, nem hideg sőr volt benne, hanem végre friss zöldség-gyümölcs,kenyér,tojás és virsli, aminek nagyon örültem. Hihetetlen ebédet és vacsorát kreáltam magamnak. Miközben végre magyar ujságot tudtam olvasni.
Mivel kiderült, hogy a fekete-fehér-igen-nem játékban abszolút béna vagyok, délután inkább sakkoztunk VHF rádión keresztül, Géza a táblát használta, én fejbe próbáltam papír segítségével. A lépéseket az oldalamon majd megnézheti bárki :-) Géza nem egy sakkmester - erre rájöttem - de szerencsére én sem vagyok az, így jó a játék.
Mivel az akkumulátorom nagyon lemerült, így a rádiamatőrökkel az esti beszélgetések a 21 megán nagyon lerövidültek. Az útóbbi napokban Géza segít a közvetítésben. Érdekes megoldás volt, amikor én VHF rádión beszéltem Gézával aki átjátszotta a HF rádióra így én csak 1 wattal adtam, és mégis halottak a rádióamatőrök.
Annyira lemerültek az akkumulátoraim, hogy éjszaka nem tudom használni a navigációs fényeket, belső világítást. Általában gyertyával világítok.
Nagyon érdekes esemény itt távol Európától itt a Csendes-óceánon 2 magyar vitorlás együtt... Együtt vitorláznak, együtt megyünk át az egyenlítőn...
Miután 6 napig nem tudtam dél felé (Galápagos felé) vitorlázni az erős észak-nyugati áramlás és a gyenge szél miatt, így már azon gondolkoztam, hogy nem fogom tudni elérni Galápagost és elkezdtem Marquesas-szigeteken gondolkozni. Bár a víz és lókészletem elég lett volna, a hajó állapota nem volt megfelelő egy ilyen hosszú úthoz.
Ezen gondolkoztam, amikor Éva és Géza felajánlotta a HF rádión keresztül 21 megán, hogy a segítségemre jönnek, és szükség esetén elvontatnak Galápagosra. Örömmel elfogadtam a segítségnyujtását és nagyon megkönnyebbültem, hogy végre, több mint 1 hónap után esetleg elérhetem Galápagost.
Miután Gézáék elindultak hozzám északra, lassan kikeveredtem az ellenáramlatból és lassan elindultam dél felé. Így igazából nem volt eddig szükség a Carina vontatására. Köszönöm Gézának és Évának, hogy feljöttek értem és hozták a jó szelet.
Napi pozíció:
20:00 0-15.49S 89-14.89W log= 18606.9
|
14. nap, 2007.06.02. , 11. napÉjszaka - szokás szerint - kicsit eltávolodtunk Árontól. Nincsenek navigációs fényei, nem szeretnénk összeütközni. VHF-en többszőr egyeztettük pozicióinkat, biztos, ami biztos. Hajnali kettőkor rossz hírt közölt az Áron. A Cristobal-sziget az áramlás északnyugat felé sodorja az áramlás a hajóját a gyenge szélben. Már 4 mérfölddel északra sodródott a kijelölt úttól. Amíg halljuk egymást VHF-en, addig nincs gond, és szélerősödést éreztünk. Az erősödő szélben már jobban tudott haladni és reggelre már
csak 2 mérföldes volt az eltérés. Délelőtt már láttuk egymást és üzengettünk egymásnak a körülöttünk lévő delfin és doráda tömegről. Szinte olaj tenger volt, kicsi széllel.
Délutánra a szél is megérkezett így próbáltunk befordulni a cél felé, lefelé, délnek haladni, de ez az északnyugati áramlásban nem volt könnyű. Próbálgattuk melyik csapáson tud Áron jobban haladni. Az egyik manőver után Áron a rádióban:
- Jó, jó, nézem, hogy tudok menni, csak közben eltört az egyik szálingom! Géza! Gondolom hogy nincs, de azért megkérdezem: nincs nálad véletlenül egy hegesztő apparát?
Végül Áron további kötelekkel rögzítette az árbocot:
- Nem gond! Hát a kalózon sincs száling. Ez meg majdnem akkora.
Azt már reggel tudtuk, hogy estére nem fogunk tudni kikötni. Éjszaka meg nem szeretnénk, ezért nem siettünk. A jó szél alábbhagyott, ezután már ha akartunk, se tudtunk volna sietni. Vitorláztunk délnek, de közben észak-nyugatra sodródtunk (észak-keletre voltunk Santa Cruztól). Kiszámoltuk, hogy hajnali 2-kor lehet leghamarabb megkezdeni a vontatást, mivel Santa Cruz melletti közeli szigethez nem akartunk sötétben érkezni. Addig a két kapitány hunyt, Éva meg mindkét hajót figyelte. Holnap talán partot
érünk!
Napi pozíció:
17:00 0-32.80S 89-48.00W log= 18644.2
|
15. nap, 2007.06.03. , 12. nap - Megerkezes | | Vontatás | | | Vontatás | | | A horgonyzóhely színei | | | Welcome drink | | | Rák | | | Barna pelikán |
Hajnali kettőkor ébredtek a kapitányok. Áron vitorlái valamikor az éjszaka keresztbe fordultak, és gyenge szélben nem ébredt fel a zajra. Csak sodrodott tovább északnyugatnak, megint vitte az áramlás. Nem szabad túlságosan nyugatra, Santa Cruz közelébe érnünk, mert a sziget körül levő északnyugati áramlás még erősebb lehet, és méginkább északra sodródhatunk benne.
Szél nincs, eljött az ideje a vontatásnak. Beindítottuk a motort és egyenesen Áronhoz indultunk. Amíg közelítettünk elemlámpával világított nekünk. Elértük a hajóját és átdobtuk a kikészített kötelet, amit Áron behúzott és rögzített a hajóján. Megindult a vontatás Santa Cruz déli öble felé.
Az öböl felé közeledve egy fóka dugta ki a fejét a vízböl a hajónk mellett, mintha üdvözölt volna minket a Galapagos-on. Milyen kedves volt töle...
Sokan tudjak, hogy Herman Melville volt a Moby Dick megalkotója. Azt talán kevesebben tudják, hogy eredetileg bálnavadász volt. És azt még kevesebben tudjak, hogy 1840-ben cikksorozatot indított Encantadas néven a Galapagos-szigetekről, ahol így jellemezte őket: Az Egyenlítő átszeli őket, tehát nem ismernek őszt és nem ismernek tavaszt; mivel már amúgy is kiégtek , akár egy tűzkatlan belseje, nemigen pusztulhatnak tovább. A záporok a sivatagokat is felfrissítik, csakhogy ezeken a szigeteken soha nem esik az eső. Akár a napon szikkadó, meghasadt lopótök, úgy repedeznek az örök aszályban, a perzselő égbolt alatt.
Nos, biztos van olyan időszak, amikor a szigetek ilyen szárazak, és valóban a part mente és a vulkánikus kopár sziklák is erre utalnak, ugyanakkor a mi érkezésünket szürke felhők és párás levegő fogadta. De végül a hosszú és kis kalandokkal megtüzdelt út után, dél körül szerencsésen lehorgonyoztunk (Carina és Rotor) Santa Cruzon az Academy-öbölben.
Áron a part közelében elengedte a vontató kötelet, horgonyt dobott, mi pedig elé álltunk. A horgonyzóhely teljesen nyitott az általaban délkeletről fújó szélnek és a hatalmas holthullámokank. Ráadasul tele van hajókkal. Mindenki 2 horgonnyal tartja magat, forgásra nincs hely, es a hajók folyamatosan emelkednek-süllyednek a meteres holthullámokon.
Dinghy-dock nincs, csak vizi taxival lehetett a partra jutni, szerencsére nem drága, fél dollár. Felkerestük a kapitányságot. Nem volt engedelyünk, hogy a Galapagos-szigeteken megálljunk. Ha egy hajó Equadorból indul, akkor csak Cruising Permittel lehet megállni. A permit több, mint 1000 dollár és 1 év az ügyintézési idő.
A trükk korábban az volt, hogy az erre jaró hajók vész miatti megállást deklaráltak (pld. kevés az üzemanyag) és így a kikötőkapitány a nemzetközi jog miatt 3 napra engedélyezte a megállást. Közben rájöttek, hogy az itt megalló hajók pénzt jelentenek a gazdaságnak, ezért ma már 20 napra bárki megállhat a szigeteknél, de csak a kijelölt kikötőkben tartózkodhat. Ha más öblöt is fel akarna keresni, akkor ahhoz cruising permit és egy helyi biológus (napi 100+ dollár) kell a fedélzetre.
Igy mi is minden probléma nélkül megkaptuk a 20 napos engedélyt. Elsétáltunk az immigrációhoz. Valahonnan előkerítettek a - vasárnap lévén - trottyos melegítőgatyában levő hivatalnokokat. Kicsit problemáztak, hogy ha Equadorból jöttünk, akkor miért jelentkeztünk ki az országból, amikor Galapagos is Equador, de végul ők is megadták a 20 nap tartózkodási engedélyt.
Már érkezésünk napján felfigyeltünk a körülöttünk levő állatvilág tarkaságára: madarak, iguanak, fókák (pl fókák ugrálnak a horgonyzó helyen a hajó körül), teknőcök stb. De azért vagyunk itt, hogy erről még részletesen írjunk.
Köszönetnyilvánítás:
Köszönjük az Amerikában élő magyar rádióamatőröknek, hogy segítettek az Áronnal való rádió összeköttetésben, nélkülük nem találtuk volna meg az Áront: Freddie, Gyuri, Laci, Pali, Pista és a többiek.
Napi pozíciók:
06:00 0-45.00S 90-09.00W log= 18668.5
10:00 0-45.00S 90-18.00W log= 18668.5
| | | | Tengeri iguána | Foto Foto | Tengeri iguána | | | | | Együtt | Színes madárka | Vizitaxi | | | | | | |
|
16. nap, 2007.06.04. , Darwin alapítvány | | Fóka koma | | | Darwin Kutató Állomás | | | Teknöc óvoda | | | Hím óriás teknös |
A Galapagos-szigeteket 1535-ben véletlenül fedezte fel Tomas de Berlanga amikor Panamából Peruba hajózott és elsodródott. (Valószínűnek tartják, hogy a szigetek létezéséről az indiánok már előtte is tudtak.) A több szigetből álló szigetcsoport az óriás Galápago-ról, vagyis teknősről kapta a nevét. A következő évszázadokban a helyet kalózok és bálnavadászok látogatták, hogy innen töltsék fel a hajójukat főleg tengeri teknősökkel a nagyobb utakra.
Charles Darwin 1835-ben a Beagle fedélzetén jutott el a szigetekre és bizonyítékokat gyűjtött evolúciós elméleteihez. Az élővilág itteni példányai másképp fejlődtek, mint a szárazföldi fajok.
Érdekesség, amit láttunk a szigeten, hogy itt a rossz kutyát a rossz fóka testesíti meg. A fókák úgy járnak a parton, mintha háziállatok lennének, még a hajókra is felmerészkednek. A fő utcai halpiacról is próbálták elkergetni az árusok (nem bántották csak egy kis vízzel megspriccelték). De mivel itt az állatok nem félnek az embertől nem nagyon tágított, és ami halmaradékot tudott azt ellopott, majd a pelikánokkal is megküzdött a halcafatokért. Cirkuszi jelenet volt.
Mi már tűkön ültünk, hogy kapjunk egy kis ízelítőt a szigetekből, ezért ellátogattunk Santa Cruz nemzeti parkjába. Itt a Darwin alapítványnak köszönhetően a kutató állomáson próbálják tanulmányozni és megmenteni az élővilág különleges példányait, amelyek jórészt az emberi pusztítás következtében a kihalás szélére sodródtak. Hiába nyilvánították védetté eme fajokat, a szigetekre folyamatosan hajókkal behozott állatok (rovarok, rágcsálók, kutyák, macskák, kecskék, malacok stb.) a helyi élővilág ellen fordultak és hatalmas pusztításba kezdtek az eddig ellenségtől mentes szigeteken. A dolgozók, például a veszélyeztetett teknősök (de nemcsak teknősökkel dolgoznak) tojásait begyűjtik a homokból, inkubátorba rakják, majd a kikelt bébi teknőcöket 2 éves korukig nevelik, 5 éves korukig szoktatják a természetes körülményekhez, majd egy chip-pel a bőrük alatt 5 éves korukban elengedik. Máskülönben ezek az állatok ma már nem érnék meg a kifejlett felnőtt ivarérett kort.
A parkban egyébként a környező szigetekről többféle óriás teknős (lehetnek 250 kilósok is és 150 évesek) és más állat pl tengeri (az egyetlen a világon, amelyik tengerjáró) és szárazföldi iguána is megtalálható. Az egyik iguána annyit evett, hogy meg sem bírt mozdulni. A teknősök szigetenkénti különbözősége leginkább a méretükön és a páncéljukon látszik. Az óriás teknősök fajának a szigeteken 14 alfaja (pl. Darwin óriás teknős) volt meg található, amelyből 3 már kipusztult. A teknősök megfigyelése volt az egyik alapja a Darwin-i evolúciós elméletnek is.
| | | | Hím és nösteny óriás teknös | Éva és a teknöc | Óriás teknös feje | | | | | Óriás teknös | Táplálkozás | Szárazföldi iguána | | | | | Tele vagyok... | Óriás teknös | Harmónia | | | | | | |
|
17. nap, 2007.06.05. , Geológia és áramlásokÉva tollából:
Ma délben ebédre hívtuk Áront és egy segítő ausztrál hajóst Cameron-t a Rotor fedélzetére.
Amíg Áron és Géza a Carina árbocát szerelték le és javították, illetve Áron vízbeejtett horgonyát keresték, addig gyűjtöttem pár sort arról, hogy mitől van a szigeteknek ilyen különleges élővilága.
A szigetek vulkanikus kreációk (ma is az egyik legaktívabbak), viszonylag fiatalok 4-5 millió évesek, soha nem kapcsolódtak szárazföldhöz, és elég messze esnek tőle kb. 1000 km-re. A helyi élővilág (madarak, iguánák, teknősök stb.) a szárazföldről népesült be és mivel a szigeteken nem volt ellenségük és a klíma is nagyon kedvező volt (júniustól decemberig 18-20 fok, januártól májusig 24-29 fok rövid záporokkal), itt maradtak és másképp fejlődtek, mint szárazföldi honfitársaik. Például, az itteni kormorán képtelen repülni. Valószínűleg egykor repülve érte el a szigeteket, de mára a ragadozók hiányában elveszítette ezt a képességét.
A legérdekesebb képet az áramlástérképek mutatják. A meleg és hideg áramlatok kavarognak a szigetek között. A Humboldt áramlás délről az Antarktiszról hideg áramlatot hoz, amely kedvez az itteni fókáknak és a Galápagosz pingvineknek. Más áramlatok pedig a trópusi élővilágnak kedveznek. Nyugatnak halad a dél-egyenlítői áramlás, délnyugatnak halad panamai-áramlás és északnyugatnak halad perui-áramlás. Mindezek a Galápagosz-szigeteknél találkoznak, mellyel egy változatos élővilág kialakításában nagyon fontos szerepet játszanak. Az El Nino néhány évente visszatérő természeti jelenség is befolyásolja az élővilágot. Ha El Nino év van az áramlatok a szokottnál melegebb vizeket hoznak, ilyenkor például a pingvinek szinte eltűnnek a szigetekről.
| | | | Árboc szerelés | Ebéd | Horgonyzóhely | | | | | | |
|
18. nap, 2007.06.06. , Túra a Santa Cruz-szigeten | | Los Gemelos kráter | | | El Chato Teknöc Rezervátum |
Mivel itt a szigeten belül nem igazán van busz közlekedés egy ilyen egyéni túrára egy taxist lehet befogni (10 dollár volt fejenként). A taxis először a Los Gemelos nevű iker kráterekhez vitt el minket, a Santa Rosa nevezetű településen keresztül, melyre azt mondta, hogy ez volt ezen a szigeten az első település. A kráterek scalesia erdővel vannak körülvéve és nem vulkánikus kráterek, hanem földomlás során alakultak így ki. Mindenesetre nagyon szabályosak. A scalesia fa őshonos a szigeten, vékony törzse van.
Ezután az El Chato teknős rezervátumba mentünk. Itt maracuya, gayaba, papaya, narancs, kávé cserje ültetvények voltak és a teknősök sok gyümölcsöt ezekből, a fű és falevél félék mellé táplálkozásuk alapjának választanak. Mivel a teknősöknek nincs foguk, csak a fölső és alsó állkapcsukkal (csőrükkel) roppantják össze a táplálékot, majd egybe nyelik le. A túra végén ki lehetett próbálni, hogy milyen a teknőc élet, elpusztult példányok teknőit magunkra öltve.
A túránk következő állomása a láva csövek voltak. Mivel a szigetek vulkánikus képződmények a lávafolyások érdekes föld alatti alagutakat hagytak maguk után. Amiben mi sétáltunk az kb. 1 km-es volt. Az alagutak a láva folyás külső rétegének megszilárdult képződményei. Amikor a kitörés abbamaradt a folyékony láva még kifolyt a kívülről megszilárdult üregből így egy barlangot hagyott maga után. Félúton a barlang úgy összeszűkült, hogy csak négykézláb tudtunk a barlangban továbbjutni. Érdekes élmény volt.
| | | | El Chato Teknöc Rezervátum | El Chato Teknöc Rezervátum | Kávé cserje | | | | | Papaya fa | Teknös élet | Scalesia fa | | | | | Vulkán csö | Lavacsö barlangászok | Lavacsö barlangászok | | | | | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
