| 2007.04.01 - 2007.05.12 »» 5/5 oldal ««
| | ...folytatás az előző oldalról |
37. nap, 2007.05.07. , A quechua-k földjén (Quilotoa-tó)Ismét az indiánok földjén kalandozunk, ezúttal az őshonos quechuák lakta Quilotoa környékén.
Az első kisvárosban, ahol megálltunk Pujili (ejtsd: Puhili) van Equador egyik legrégebbi temploma. Itt kóstoltuk meg az acho tillo nevű gyümölcsöt (piros és szőrös, le kell hámozni, nem sok hús van a nagy magján, de ízletes) és itt találkoztunk először azzal szokással, hogy tengerimalacot tartanak fogyasztásra. Azt mondják a tengerimalac és a chicha (helyi pálinkaszerű ital) együtt isteni.
De kalandozzunk vissza Quilota-hoz. A quetchuák földje kb. 4000 méter magasan főleg egy kráterben kialakult tó miatt vonzza a látogatókat. Egy csodálatos hegyi út vezet a településhez. Szemünk nem győzött betelni a váltakozásán a kietlen zöldellő tájnak és a kis hegyi falvak mozgalmasságának. A hegy hosszú fűszálait paja-nak (ejtsd: paha) hívják. Az indiánok mind a mai napig ezzel burkolják kis házaikat, mert összekötegelve vízhatlan záró réteget képez.
Nem szeretik, ha fényképezik őket ismeretlenek, mindig engedélyt kellet tőlük kérnünk.
A quechua-k földművelésből (főleg krumpli és takarmány a hegyekben) és állattartásból (marha, disznó, juh, láma) élnek (rengeteg nyájat őrző kutya van, melyekkel vigyázni kell). Egyesek próbálkoznak a turizmussal, de ez nem számottevő. Nagyon zárt közösségben élnek, nem engednek be maguk közé telepedni idegeneket és megvannak a saját szabályaik, amit belépve egy ilyen településre ismerni kell:
Ama Shugua! Ama Quilla! Ama Sucta ! (quechua nyelven) - Ne ölj! Ne lopj! Ne hazudj!
Egyszerű és magától értetődő szabályok, de ha valaki nem tartja be, azt bizony a falu szó szerint meg is égetheti.
Az egykori spanyol és mai misszionáriusok, úgy tűnik, jó munkát végeztek, a lakosság mára katolikus vagy evangélikus. A régi vallásukat az anyaföld (Pachamama - quechua nyelven) imádatát mára már csak kevesen tartották meg.
És hogyan élnek? Erre legjobb egy helyi kis házikóba bepillantani. Utunk során szerencsénk volt és találkoztunk azzal a helyi családdal is akik pár centért szívesen beengedtek a házukba körülnézni és szívesen meséltek az életükről. Egy másik háznál (akik már kicsit a turizmus felé fordultak) ebédre invitáltak minket.
A legnagyobb probléma ezen a vidéken a víz hiánya. A terület körül magasodó hegyek felisszák az esővizet. Ami eljut esővíz a tájra azt szorgalmasan gyűjtik tárolókban. Az ivóvizet venniük kell.
Házukat a hegyekből kifejtett agyagos földből készítik. A földet megvizezik, majd összedöngölik tégla formára. Tetejére a fenn említett paja kerül (ma már lehet cserép vagy más is). Legjobban úgy lehet elképzelni ezeket a kis házakat, mintha valaki hazai tájon pl. Zalában jár, és egy falumúzeumban megnéz egy szalmatetős agyagházat. A quechua-k nagyon kicsi emberek ezért a házaikon a bejárat is nagyon pici. A pici bejárat és ablak egyben a meleg megtartását is szolgálja. Amit mi láttunk házat, ott külön volt az alvóhelyiség (tetején tyúklétrával a tyúklak) és a konyha. Ezen kívül, volt egy pöttömnyi fürdőhelyiség és az ól. No és a kisfiú kis festőműhelye.
Elnézést, hogy a naplónk elég hosszúra nyúlt, de még egy dologról mesélünk. A Quilotoa-tó legendáját. A Quilo (tavat jelent quechua nyelven) a Toa egy egykori hercegnő nevét. A quechua-k azt mondják Toa hercegnő a tóba rejtette aranyait, ezért olyan zöldes-sárga a tó színe. Mások szerint csak a kén és más ásványok miatt van érdekes színe. Nem tudni, hogy töltődött fel, nem táplálja semmi, és folyamatosan apad (jelenleg kb 250 méter mély).
A quechua-k ma is féltve őrzik aranyukat a tó mélyén és feltárásokat sem engedélyeznek a környékén.
Sajnos csak miután leértünk a hegyekből, hallottunk Juan Móricz elméletéről, miszerint a magyarok dél-amerikából származnak, aminek - szerinte - egyik bizonyítéka a magyar és quetchua nyelv rokonsága (www.goldlibrary.com). Jó lett volna visszamenni és hosszan beszélgetni az indiánokkal, kicsit felfedezőt játszani, de mennünk kell tovább.
|
38. nap, 2007.05.08. , Az equadori buszkozlekedesAzt gondoltuk, hogy az equadori buszkozlekedes egy kulon miset meger.
Az orszagban a buszkozlekedes jol szervezett, jollehet az utak hagynak kivanni valot maguk utan. Volt olyan utunk (joreszt a hegyekben), amikor ugy ereztuk magunkat mint egy bologato kutya a hatso ulesen, a busz ki ra-ra-razta belolunk a lelket.
A buszokon mindig van egy kisero, aki osszeszedi az utasokat es fizetteti a viteldijat. A kisero folyamatosan kiabal a buszpalyaudvarokon, hogy hova megy a busz es probal minel tobb utast osszeszedni. A kiabalast meg akkor is folytatja, amikor a busz kifordul a palyaudvarrol es meg marad szabad hely rajta. Ezert ugy tunik az utcan mindenhol fel lehet szallni ra, ahol nem tilos megallni. Elofordult olyan is, hogy ket busz versengett az utasokert. Az egyik megallt es varta, hogy felszalljanak ra, a masik buszkisero pedig lerohant es szo szerint elrabolta az utasokat, hogy ne arra a buszra szalljanak, amelyik eloszor megallt nekik. Ezt mi itt ugy hivjuk buszkapitalizmus.
A masik ami nagyon erdekes, hogy barmely arus az orszagban leintheti a buszt, hogy portekajat korbe kinalja rajta. Es lass csodat! A buszvezetok mindig meg is allnak nekik. Es a hazhozjovo luxus vasarlas meg cask most kovetkezik. Ha az utas erzi, hogy a busz az utcan kicsit tovabb fog allni, mondjuk, utasokat keres. Akkor kiintegethet az utcai arusnak, hogy mutassa meg mit arul, vagy az ablakon keresztul az ebedjet is megrendelheti, mikozben nem hagyja el a buszt egy pillanatra sem.
Sajnos a szemet az ablakon keresztul mindig az utcan landol.
|
39. nap, 2007.05.09. , LatacungaVisszakanyarodva Latacungara ez az a hely ahonnan kivalo kirandulasok szervezhetok fel a hegyekbe vagy egy kozeli indian piacra. A varos latvanyos foteren es temploman kivul nincs igazan jelentos turisztikai latvanyossaga. Ugy tunik azonban, hogy a helyi utazasszervezok jo ismerettel rendelkeznek a kornyezo indian falvakrol.
A varos inkabb esti fenyeben latvanyos, mert a templomot es a parkot is kivilagitjak. |
40. nap, 2007.05.10. , Etkezesi szokasokErdemes egy-ket szot szolnunk az orszag etkezesi szokasairol.
Ahogy mar korabban is emlitettuk itt divik a tengerimalac fogyasztasa. Mig mi otthon csak kis hazi kedvenckent tartjuk az indianok es igy a mai equadori ember szivesen fogyasztja a kis allatot, foleg unnepnapokon. A sult tengerimalacot cuy-nak hivjak es az utcakon a sult csirke mellett ez is gyakran nyarsra kerul. Az ize leginkabb a sult csirke es a nyul izeire emlekezteti az embert. Azt hisszuk europai szemmel egy kicsit ilyeszto ahogy a sult husnak kikandikalnak kis eloreallo fogai.
A masik etel ami nagyon inycsiklando es mar szinten emlitettuk Banos-i kirandulasunk alkalmaval a melcocha vagy ahogy mi inkabb ismerjuk a nevet a toffee. Ezt a cukornadbol keszult edesseget a bolt ajtokban egy darab fan nyujtjak es puhitjak, majd keverik bele az izeket es osszedolgozzak.
A lehantolt cukornadat nyersen is meg lehet vasarolni es csocsalni egy-egy kirandulas alkalmaval. A cukornadbol kiszivott lenek jo cukros az ize.
A hegyekben kivalo a marha hus es azt hiszem elmondhatjuk, hogy ilyen puhara sult marhat meg sehol a vilagon nem ettunk (elnezest a vegetarianusoktol).
A hegyekben a reggeli kavehoz vagy teahoz igazi frissen lefejt tejet hordanak, lehet latni reggelente, ahogy vodorrel szallitjak egy-egy boltba.
A hal etelek is igazan valtozaosak a cheviche (savanyitott tengeri herkentyuk) mellett a tengeri es folyofizi halak (pl pisztrang foleg a hegyekben) is kaphatok. |
41. nap, 2007.05.11. , A hegyeket elhagyvaA hegyeket elhagyva lassan szarazfoldi kirandulasunk veget er. Meg egy utolso pillantast vetettunk azokra a hegyekre es volgyekre, amelyek az Amazonas-medencet valasztjak el tolunk. Sajnos ez alkalommal az Amazonas-medencere nem jutott ido, de majd egyszer meg biztosan visszajovunk, hogy tovabb kalandozzunk azokon a teruleteken is.
Meg egyszer megerintettuk az ut menti vizeseseket, neztuk a tavolodo folyokat es elveztuk a hegyi levegot. Innen mar csak par ora es ismet tengerszinten leszunk. A novenyzet a hegyrol lefele menetben mevaltozik, az agavekat a bananultetvenyek valtjak fel. Az uvegablakos hazakat pedig az uvegablak nelkuli jol szellozo fahazak. Az utunk kis poros utcaju varosokon vezet keresztul a levego fokozatosan melegszik ahogy leerkezunk. Par oraja meg tobb ezer meteres hegyekben lepkedtunk, mara mindez egy emlek. . |
42. nap, 2007.05.12. , OsszefoglaloEquador kis teruletebol ez alatt a ket het alatt, csak egy kis reszt sikerult bejarnunk. Sokan mondjak az orszagra 2 honap is keves, mivel a taj valtozatos es sok a latnivalo. Ugyanakkor, ezalatt az ido alatt sok mindent megismertunk az orszag kulturajabol es tobbszor racsodalkoztunk termeszeti szepsegere. Equadort a helyiek negy tajegysegre bontjak (nyugati tengerpart, az Andok hegyei, az Amazonas-medence es Galapagos), amelyeket mind kulon-kulon be lehet barangolni.
Itt nemcsak a taj valtozatos, hanem kulturalisan is sokszinu az orszag. Tobbfele indian torzs lakja ezeket a teruleteket. Az indianok a spanyol hoditasok idejen a termeszeti adottsagokat kihasznalva vagy felmenekultek a hegyekbe vagy az Amazonas nyujtott nekik jo rejtekhelyet, ezert sokan mind a mai napig megoriztek korabbi szokasaikat. Peldaul az Amazonas-medenceben elnek olyan torzsek amelyek csak par eve hagytak fel ritualis szokasaikkal az emberaldozatok bemutatasaval es az emberi totemek keszitesevel, amelyet ma mar csak a muzeumok mutogatnak.
Sokat lattunk a kulonleges noveny- es allatvilagbol (pl a 9 meteres anakondabol amelynek kiteritett boret az egyik muzeumban pillantottuk meg utunk soran) es muveszeti ertekeibol (festmenyeibol, korai keramia targyaibol es fafaragasaibol). Ez az orszag magaval ragado es turak szempontjabol oriasinak tunik.
A hegyek utan mi a Galapagos-szigetek fele vesszuk tovabbi utiranyunk es par napon belul megkezdjuk az ocean atkeleset a Rotorral, miutan a hajot felkeszitettuk es kijelentkeztunk. | | | | Puma | Kiallitas | Go Trabi go! | | | | | | |
|
| | |
|
