Hajónapló: Panamából Equadorba in English

     2007.04.01 - 2007.05.12                                   »»   3/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

19. nap, 2007.04.19. Csütörtök

Reggel az izmainkon éreztük a tegnapi kötélhuzogatás és kapaszkodás eredményét. Már rég nem láttunk másik hajót, amikor feltűnt egy hatalmas konténerszállító...

Guybrush Trephuid kapitány a reggeli kávéját iszogatta unottan az irányítópult előtt. A 4000 konténeres Robinreig motorjai kitartóan dübörögtek. Panama felé tartott, félúton Equador és Panamváros között. A kapitány álmosan kitekintett az ablakon, és a nem is olyan távolban fehér foltot vett észre a vízen. Leakasztta a falról az ütött kopott távcsövét és a szeméhez emelte.
- Aha! Egy vitorlás! - kiálltott fel hangtalanul, csak úgy magában. Egy kétárbocos, öreg vitorlás feszült neki a haboknak. Figyelmesen tanulmányozta a hajót - hmmm… olasz lobogó alatt hajózik, csak rosszul van fent a zászlaja…igen…ketten ülnek a vezetőülésben egymás mellett…mit csinálnak…fütyürésznek??? Nahát! Ezek az olaszok...

Az útvonalunkat nem tudtuk pontosan tartani, mert teljesen szemből fújt a szél. Negyedszélen haladtunk egész délelőtt. A hullámzás még mindig nagy volt, ezért néha keményen beleverődtünk a vízbe. Ráadásul belekerültünk a Humboldt-áramlásba is, ami egy, másfél csomóval lassított minket.
Délután a hullámok elcsitultak és az ég is kiderült.
Ez volt az első este, hogy kis sarló formában feljött a hold. Mennyivel kellemesebb így az éjszakai őrség, hogy megvilágítja a vizet mellettünk.

Napi pozíció:
11:30 3-30.60N 80-44.88W log= 17683.0


20. nap, 2007.04.20. Péntek

Borús az idő. Szinte egész nap esett az eső. Ha eső van olyankor szél nincs. Egy-egy ilyen zivatarnál a láthatóság jelentősen lecsökken, volt olyan, hogy körülbelül 5 hajóhosszra becsültük a látótávolságot. Jobban kell figyelni a környező hajókat, de szerencsére alig van hajóforgalom. A szél miatt már lecsúsztunk a 80. hosszúsági fokra, de ahelyett, hogy a hajót próbálnánk visszatuszkolni, az eredeti terven változtattunk, módosítottuk az útvonalat és azt mondtuk: nem baj, legalább közeledünk a szárazföld
felé. Csak egy dolgot kell figyelembe venni. A kolumbiai partot nem akarjuk megközelíteni biztonsági okokból, másrészt vigyázni kell a halászhálókkal.
Az éjszaka hihetetlenül nyugodt volt a víz. Semmi hullámzás, semmi áramlás, olajtenger és nulla szél. Álltunk egyhelyben. Még a hajó sem billeget. Mintha horgonyoztunk volna.

Napi pozíció:
07:30 2-27.00N 80-22.25W log= 17750.5


21. nap, 2007.04.21. Szombat

Eső, eső és eső… Lassan elérjük az egyenlítőt. A délután 7 órai szélességi poziciónk: 1 fok 04 perc észak (tehát közeledünk a nullához). A konvergencia zóna óta a levegő jelentősen lehűlt. A fürdőrucit felváltotta a melegítő és többször az esőkabát is.
Hajnalban 60 mérföldre a partoktól megjelent egy bivaly erős motorral felszerelt csónak, benne emberek figyeltek. Közelebb jöttek. A biztonság kedvéért az értékeket eldugdostuk. Sose lehet tudni, és hát itt vagyunk Kolumbiától nem messze.
Szerencsére nem kalózok voltak, hanem halászok, és mosolyogva integettek, hogy forduljunk jobbra, mert pont szembe velünk egy halászháló van! Kicsit még jöttek velünk, aztán mutogatták, hogy visszatérhetünk az eredeti útvonalra, majd nagy gázzal eltűntek a párás ködben.
Azért jöttünk 60 mérföldre a partoktól, hogy a hálókat elkerüljük. Úgy látszik, még ez is kevés.
Közben elállt a szél, motoroztunk 1 órát. A szél erősödött, a motort leállítottuk. Amikor a szélkormányt tettem a vízbe, akkor láttam, hogy egy kötelet húzunk magunk után. Megálltunk. Fürdőlétra le, búvárszemüveg fel. Egy 30 méter körüli zöld kötél volt felcsavarodva a propellerre. Most kaphattuk fel, mert csak párszor volt rátekeredve. Leszedtem és mentünk tovább. Micsoda szerencse, hogy pont leállítottam a motort!
Délutánra kisütött a nap. A hullámok hosszan elnyújtottak voltak és érkezett egy 12 csomós szél. Soha nem gondoltuk azelőtt, hogy egy jó szélnek így lehet örülni. A napsütésben csak úgy hemzsegtek a különböző fajta delfinek körülöttünk. Volt egy csoport, amely hatalmas példányokból állt és csak komótosan elúsztak mellettünk. Egy másik csoport kisebb példányai a szaltóművészetüket mutatták be nekünk.

Napi pozíció:
10:30 1-30.60N 80-27.29W log= 17807.1


22. nap, 2007.04.22. Vasárnap

Reggel rádióztunk Méder Áronnal, aki most kelt át a Panama-csatornán és pár nap múlva Galapagos fele veszi az irányt.
Délelőtt az ecuadori parti őrség jött a hajónkhoz nemzetközi vizeken. VHF rádión bejelentkeztek és kérdezték milyen zászló alatt futunk, honnan, hova tartunk stb. Megkérdezték még, hogy vannak-e hajózási papírjaink, és hogy minden rendben van-e. Ezután előhúzták fényképezőgépüket és elkezdtek fotózni minket messziről a hajójukról. Erre mi is reagáltunk és visszafotóztunk.
Ma háromnegyed kettőkor léptük át az egyenlítőt. Ezentúl sajnos, csak fejjel lefelé leszünk elérhetők :-). Az egyenlítőn megállítottuk a hajót levideóztuk a GPS-t a 0 szélességgel, és hajós szokások szerint csobbantunk egyet az óceánban a nyílt vizen, no meg egy kis gyomorfertőtlenítővel koccintottunk az eddigi sikerekre. Kellemes volt a víz, mellettünk messze egy teherszállító hajó haladt el.
Most már a déli féltekén hajózunk ragyogó napsütésben. Hiába pecázunk napok óta, nincs kapás. Bár olvastuk, hogy ezeket a vizeket szinte már teljesen lehalászták.

Napi pozíció:
13:50 0-00.00N 80-46.44W log= 17899.7


23. nap, 2007.04.23. Hétfő, Bahia de Caraquez előtt

Uticélunk, Bahia de Caraquez a Chone folyó torkolatánál fekszik. A város korábban Equador legfontosabb kikötője volt, azonban túl sok hordalékot hozott a folyó, folyamatosan töltötte fel a torkolatát, ezzel ellehetetlenítette a kereskedelmi hajózást. Ma már csak a halászok járnak erre, illetve az utóbbi években a vitorlázók fedezték fel maguknak a helyet.
A 3-6 méteres apály-dagály és az emiatt kialakuló erős áramlások és a folyamatosan változó, feltérképezetlen fenékmélységek nehézze teszik a felhajózást a folyón, ezért a város kikötőkapitánya előírta: csak pilottal lehet a behajtani! A vitorlások merülése miatt ráadásul csak dagálykor, ekkor legmagasabb a vízszint (van ahol apálykor csak fél méteres a víz) és ekkor a legkisebbek az áramlások.
Mi is úgy időzítettük az érkezésünk, hogy a reggeli dagályra érjünk a torkolathoz. Azonban éjszaka jó szél volt, és már hajnali 2-kor 9 mérföldre voltunk a célunktól. Parkolóállásba tettük a vitorlákat: reffelt orrvitorla beggelve, fő-, hátsó-vitorla reffelve, feszesre húzva, kormány szél felé teljesen kitekerve. Így a hajó kb 1 csomóval lassan sodródik, a hullámokhoz és szélhez képest kb. 60 fokban fekszik, és mivel a vitorlák támasztják a hajót, viszonylag elviselhető a mozgása.
Közben a szél tovább erősödött, ömlött az eső. Piknikeztünk a nyílt tengeren a 2 méteres hullámzásban. Ahhoz képest tényleg elviselhető volt. 15-20 percenként kidugtuk a fejünket, de nem járt felénk másik hajó.
Reggelre majdnem a kikötőig sodródtunk. Próbáltuk hívni a kikötő-kapitányságot, de csak 9-kor kerültek rádióközelbe, és addigra a dagály már tetőzött, elkéstünk. A következő dagály éjszaka lesz, amikor nem szabad behajózni, úgyhogy csak a rákövetkező dagályban, másnap reggelben tudtunk megállapodni.
Védett horgonyzóhely hiányában a napot a kikötő előtt pár mérfölddel jobbra-balra sodródva töltöttük. Kihasználtuk az időt, takarítottunk, TMK-áztunk, finomakat főztünk.
Este messzebb vitorláztunk a parttól és a rengeteg halászhálótól, és kint a nyílt vízen sodródgattunk tovább.

Napi pozíció:
09:20 0-35.51S 80-28.79W log= 17939.4


24. nap, 2007.04.24. Kedd, Bahia de Caraquaz

Hajnalban a vitorlákat átfordítottam parkoló állásból vitorlázó állásba, és visszavitorláztunk a folyó torkolatához. 8 órakor érkezett a pilot. Egy nagy csónakkal hozták, és majdnem lekaszálták a szélkormányunkat. Elindultunk befele, jobbra-balra kanyarogtunk a folyótorkolatban. Kétoldalt, a sekélyes részeken hatalmas törőhullámok dübörögtek. Az alattunk is csökkenő vízmélységen a hullámok megnőttek, megcsúsztak, volt, hogy 9 csomóval röpítettek a bejárat felé. Nem volt mély a víz, hullámtetőn 3
méter, hullámvölgyben 1.9. Amikor már majdnem kint voltunk a parton, akkor végre jelezte a pilot, hogy fordulhatunk. Innen már 4 méteres csatorna vezetett befele a sárgás vízben. A pilot 30 dollárral gazdagabban visszaszállt a csónakjába, mi pedig lehorgonyoztunk a bóján álló 10-15 vitorlás mellé.
Hamarosan megérkeztek a kikötő-kapitányságról, átnézték a hajót, leellenőrizték a papírokat, az oltási bizonyítványokat. Minden rendben volt. Kirotorokáztunk a partra. A dinghy dokkot és a bójákat Trip, egy kanadai üzemelteti, 3 éve érkezett vitorlással és itt ragadt. Szép hely, de nincs nagy forgalma.
Lefénymásoltattuk a hajópapírokat és elvittük a kapitányságra. Befizettük a hajó súlya után fizetendő 24 dollárt, utolsó erőnkből még sétáltunk egy kört, majd visszatértünk a hajóra, beestünk az ágyba, és mély álomba merültünk.
7 nap alatt értünk Coibáról Equadorba, 490 mérföld távolságra. Szerencsénk volt a széllel, az egész táv alatt összesen 22 órát motoroztunk. Ez soknak tűnhet, de ahhoz képest, hogy ez a terület a szélcsendekről hírhedt, és Do It! ugyanezen a szakaszon 65 órát, Bessék egy másik hajóról 120 órát motoroztak, nem is olyan sok.
Szolgálati közlemény: a hiányzó ápr. 14-15-i naplóbejegyzés most utólag felkerült.

Napi pozíció:
10:00 0-37.79S 80-25.13W log= 17943.7


25. nap, 2007.04.25. Szerda, Manta

Sajnos az Immigrationnak nincs irodája Bahia de Carqueznél, ezért Mantába kellett mennünk az útleveleket lepecsételtetni. A reggeli busszal indultunk. Körülbelül három és fél óráig tartott, mire odaértünk. Sajnos addigra a bevándorlási hivatal bezárt a délutáni sziesztára. Körülnéztünk a városban, mert a horgonycsörlőhöz kellett pár alkatrész. Az utolsó használatkor furcsa hangot adott, és amikor szétszedtük, láttuk, hogy a csapágy elkorrodált, eltörött benne.
Háromkor újra kinyitott a bevándorlási hivatal, elintéztük a bejelentkezést.
Manta Equadornak egyik legnagyobb és forgalmasabb kikötője Equadornak. Már a spanyolok előtti időben is fontos kikötő volt. Elsétáltunk a Tarqui parthoz, ahol még ma is a tengerparton építik a 20 méter körüli fa halászhajókat. Szerencsénk volt és azt is láthattuk, hogy a halászok, hogy végzik a part menti halászatot hatalmas hálóikkal a halpiac mellett. A hálót egy csónakkal viszik be, majd a partról több kötél segítségével húzzák ki végig vontatva a hálót a part mentén. Ezután a zsákmányukat autóra
dobálják és elviszik. A zsákmány ezúttal 3 teherautónyi pici hal és egy (stilszeruen) manta rája volt..


26. nap, 2007.04.26. Csütörtök, Szerelem...szerelem...

A hajón mindig akadnak váratlanul bekövetkező szerelni való dolgok. Ezúttal a horgonycsörlő került terítékre. Ahhoz képest mekkora munkának látszott egy nap alatt végeztünk vele, és hurrá működik!
Sajnos a szerelni való listánknak még nem értünk a végére, szerepel még rajta a fenékszivattyú automata kapcsolójának és a hütő javítása..


27. nap, 2007.04.27. Péntek, Készülődés a fővárosba

Equador fővárosa Quito. Aki ellátogat Equadorba annak feltétlenül látnia kell a fővárost, hiszen ez a világörökség része. Délután megvettük a buszjegyünket Quito-ba. A buszok éjszaka mennek és körülbelül 8 órás út innen a tengerpartról Equador hegyein keresztül.
Délután mexikói estet rendeztek a marinában, ahova a kanadai házigazda minket is meghívott. Mexikói ételek és margarita koktél volt terítéken. Az éjszakai buszozás előtt jól is jött ez a kis kiruccanás.
Rotort horgonyon hagytuk a folyón. Reméljük ott is marad.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   3111793