| 2007.03.04 - 2007.03.22 »» 2/3 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
9. nap, 2007.03.12. Korán reggel indultunk a 30 mérföldre fekvő Las Perlas szigetcsoporthoz. Nem sok szelet mutatott az időjárás-előrejelzés. Kicsit motoroztunk, majd a kis szellőben vitorlát bontottunk. 1.5-2 csomóval csorogtunk. Genakker time! Felhúztuk a hatalmas kék-fehér genakkerünk, és mindjárt 2.5-3.0 csomóval haladtunk. Később az erősődő szélben aztán visszatértünk az alapvitorlázathoz, így is 5-6 csomóval haladtunk.
Bedobtuk a csalit is, biztos, ami biztos, hátha fogunk valamit. Jóllehet azt mondják ezen a környéken nem olyan gazdag a víz halakban az intenzív halászat miatt, a vetődő pelikánok mégis arra utaltak, hogy sok hal lehet a vízben. Egy csapat delfin is jelezte a tonhalak sokaságát, de ekkor kihúztuk a horgot a vízből, nehogy véletlenül ráakadjanak a delfinek.
Így telt az idő egy jó kis zöldségleves jegyében.
Délután már láttuk a Perlas-i szigeteket, amikor megcsörrent a zene-füleinknek csörlő. Úgy tűnik, ismét kapás van. Ezúttal egy 60 centis tonhal akadt a horogra. Horgász múltunknak nem a legnagyobb kapása, de a hal jó tömzsi volt, így nem is tudtuk 4-en elfogyasztani az egész jól átsütött adagot.
Anikó:
A horgászkaland számomra nagy izgalom volt, ilyesmiben nem (sem) volt még részünk. Elámultunk ahogy Géza húzta be a halat és láthatóvá vált nagysága. Hatalmas, kövér, csillogó testű tonhal volt. Gyorsan biztonságos helyet kellett részére csinálni, Géza hirtelen kiürítette a fedélzeten levő köteleket, horgonyokat és egyéb kütyüket tartalmazó ládának a tartalmát és a fickándozó halat abba tette. Finom vacsora készült belőle platanassal - sütnivaló banánnal.
Egyébként a Pachache-sziget előtt terveztünk horgonyt vetni, ami híres a madárvilágáról. Közeledve tényleg rengeteg sirályt, barna pelikánt és egyéb ismeretlen madarat láttunk. Tervünket azonban a szigetről áradó szag keresztülhúzta, szinte kibírhatatlan guanó illat terjengett a levegőben. Ez a sziget iparának a nyersanyaga, mert itt található a Gaunó-gyár. Inkább továbbvitorláztunk az 1 órányira levő Contadora-szigethez.
Napi pozíció:
17:00 8-37.26N 79-02.26W log= 17147.1
|
10. nap, 2007.03.13. , ContadoraAnikó:
Contadora 1,2 km2 területű szigetecske, 300 lakosa van, a gazdagok lakóhelye. Neve azt jelenti Számolóház. Ezen a szigeten gyüjtötték össze és számlálták meg az igazgyöngyöket, melyeket a környező szigeteken halásztak.
Védhetősége miatt itt szoktak állami, nemzetközi találkozókat lebonyolítani és Reza Pahlavi is ezt a szigetet választotta lakhelyül, amikor Khomeini elűzte Iránból.
Egy nagyon szép, homokos part előtt horgonyoztunk le. Gyönyörű villák, hatalmas fényvédő üveges homlokzatok jelezték, hogy nem a legszegényebbek laknak errefele. A szigetnek repülőtere, klinikája, iskolája, temploma, és ami nélkülözhetetlen golfpályája is van. Megfigyeltük a lakók mozgását, fél tízkor jött két repülő, az elvitte őket Panama City-be dolgozni, majd 4 óra felé tértek vissza.
Mivel a part erős hullámzásúnak tünt a hajóról, Géza egyedül indult Rotorkával felderíteni a partraszállás lehetőségét. Megegyeztünk, hogy két részletben megyünk ki, minimálisra csökkentve a borulás eshetőségét. Először mi, lányok értünk szerencsésen földet. Az erős hullámzás miatt gyorsan kellett kiugrani a bociból, illetve, ahogy itt hívják dingiből. Második fuvarban érkeztek a fiúk, akik azért megízlelték a kiszálláskor a sós víz ízét.
Géza:
A messzi déli viharokból jővő döghullámok, amiket az 5-8 méteres mélységű vízben észre sem lehet venni, haragos tőrőhullámként érnek partot a mélyülő strandon. Ráadásul a tenger felől nagyon nehéz felmérni, hogy mekkora a hullámzás. Hosszú köröket róttam Rotorkával a parttal párhuzamosan, figyeltem, hogyan következnek a nagyobb, kisebb hullámok, hány másodperc telik el közöttük. Az első partraszállással nem is volt gond. A második körben azonban 2 hullám alattomosan közel tőrt meg, a második elkapott
minket, nekivágott a partnak, beboroltunk. Szerencsére sérülés nem történt, és a bociba minden bele volt kötözve.
Anikó:
Partra húztuk Rotorkát és elindultunk felfedezni a szigetet. Már az első épület azonban megállásra kényszerített, ugyanis a Romantica hotel és étterem bejárata előtt magyar lobogót is lengetett a szél, a panamai és osztrák zászló mellett. Hüha, ilyen kedves fogadtatás, biztos a tiszteletünkre húzták fel-gondoltuk, ezért betértünk megköszönni és egy italt elfogyasztani.
A nagyon elegáns, teraszos étteremben fekete börű személyzetétől megtudtuk, hogy a hotel tulajdonosa osztrák és magyar és svájci és Panama városban él. A recepción található vendégkönyvbe beírtunk pár mondatot magyarul és a felszolgáló lelkére kötöttük, hogy mutassa meg a fönökének. Ő elég értetlenül nézett ránk - Géza szerint azt hitte, hogy panaszunk van és azt írtuk be -. Mindenesetre az elfogyasztott sárgadinnye koktél, amit a szemünk előtt készített valódi dinnyéből isteni volt. A hotel sziget
felőli bejáratához érve láttuk, hogy az objektum eladó.Ha valakit érdekel megnézheti a www.coldwellbroker.com-on.
A perzselő hőségben jól kiépített utakon sétáltunk a sziget túloldalára. Útba ejtettük a templomot, ami egy körbezárt épület, egyik felében van az iskola. Az egy tanteremből álló iskolában kb. tíz egyenruhába öltözött gyerek meg egy tanítónő tanult-tanított. A terem mindkét oldalán tárva hagyták a teraszajtókat, hogy valamicske levegőáramlás legyen.
Az iskola mellett kiszáradt füvű futballpálya árválkodott. Az egész növényzeten látszott, hogy rég volt eső errefele.
Érdekes módon amikor egy völgybe értünk megváltozott ez a kép. Sürű, zöld agavék, pálmák élénkítették a képet. Az út mentén rendezett villák sorakoztak és több építkezést is láttunk, ami elég körülményes, hiszen az építőanyagot komppal lehet csak idehozatni. A sziget forgalmát pár terepjáró, golfpályaautó -amit lehet kölcsönözni is- és teherautó bonyolítja.
Turistát nem sokat láttunk. A sziget túlsó végén a reptér kifutópályája mellett érdekes szoborkompoziciót fedeztünk fel, többszáz kőből kifaragott delfin diszítette a domboldalt.
Könnyű ebéd után visszatértünk kiindulópontunkra és birtokba vettük a homokos tengerpartot. Jó, nagy pancsolást rendeztünk, majd fölös energiánkat homokvár építésbe fektettük. A helyi nagyságok -úgy tünik nem használják ki a partot - jelenlétükkel nem tiszteltek meg bennünket.
|
11. nap, 2007.03.14. Anikó:
A Las Perlas szigeteket kettőszáztíz kisebb-nagyobb sziget alkotja. A név Gyöngyöt jelent, mert ez volt a gyöngyhalászat egyik központja. Itt találták a világ legnagyobb gyöngyét is, amelyet a spanyol, angol, francia uralkodók után jelenleg Elisabeth Taylor birtokol. Már az indiánok is gyűjtötték itt a gyöngyöket, amit a spanyol hódítók természetesen elvettek tőlük, sőt kiírtották népüket, majd rabszolgákat hoztak helyettük. A most itt élők ezeknek leszármazottjai.
Ezeknek a szigeteknek a felfedezésére indultunk. Egyes szigeteket lagunák választják el egymástól. Hajózás szempontjából veszélyes terület, sok zátony és egész alacsony vízmélység nehezíti az áthaladást. Figyelni kell az apály és dagály mozgására. A rendelkezésre álló pilotkönyvek is nagyon hiányosak ennek a területnek az adataival, úgyhogy lépésben haladtunk előre.
Szerencsésen átjutottunk több zátonyos részen, volt ahol 1,6 m volt csak a vízmélység, a Rotor merülése 1,65.
Ez a táj teljesen eltért a már megszokott oceáni képtől. A hullámzás megszünt, enyhe áramlása volt a sötétzöld színű víznek.
Megtaláltuk a kalózók régi búvóhelyét egy keskeny, zátonyokkal védett csatornában, Casayeta-sziget mellett. Mi is ide rejtőztünk. A parton a víz fölé hajló fák, zöld bokrok Duna parti képet varázsoltak elénk. Itt nem voltak pálmafák, homokos partok mégis meghitt hangulat ült a tájon. Távcsővel meggyőződtünk róla, hogy krokodil nincs a környéken és nagyot csobbantunk a simogató vízben.
Egész nap magunkban hajóztunk, nem sokan járnak errefelé. |
12. nap, 2007.03.15. Aniko:
Ma ellátogattunk Casayeta szigetére. Ez az a sziget, ahol a világ legnagyobb, 31 karátos gyöngyét találták. Az utikönyv a turisták figyelmébe ajánlja ezt a szigetet.
Partra szálltunk. Már a kikötésnél gyanúsak voltak a körülmények. A part közelében pár régi halászbárka, a parton iszonyú bűz, romló hal szaga csapta meg orrunkat. Kikötésünket néhány sötétbörű figyelte az árnyékból. Nem úgy néztek ránk, mintha megszokott lenne a turistaforgalom. Géza vezetésével elindultunk a faluba. Az úton mindenkinek köszöntünk, ők vissza. Kicsi komfort nélküli kőházak sorakoztak az út kétoldalán. Az emberek kint ültek a teraszon, vagy függőágyban aludtak. Szegénység, piszok
mindenütt.
A falu kb. 30 házból állt. Volt egy kis bolt is, pár polcon pár konzervvel. Az út a templomocskához vezetett, ami egy tiszta, kövezett helyiség egyszerű márványoltárral, kis Máriaszoborral és egy-két szentképpel diszítve. Tanácstalanul álltunk továbbhaladásunkat illetően, amikor egy sötétbörű tíz év körüli gyerek jött hozzánk és megvételre ajánlott egy-két kagylóból kifaragott tárgyat. Öt dollárt kért egy kis medálért, ami horribilisan magas ár tekintettel az itteni ár-érték viszonyokra. Végül szociális
helyzetére tekintettel megadtuk neki az árat. Gondolom elújságolta otthon és egy kis kereskedői oktatást kapva újra odajött, hogy vegyünk még kettőt ugyanannyiért. Ez a városlátogatásunk tartott a legrövidebb ideig és mi nem ajánljuk a turisták figyelmébe.
Ebéd után Casayeta-val szemközti lakatlan sziget felfedezésére indultunk, amit már a partól nagyon vonzónak találtunk. Volt ott pálmafás, aranyhomokos part, sziklás, madarakkal zsúfolt partszakasz és mindezek mögött őserdő. A partra érkezve előszőr az tünt fel, hogy ezernyi csiga rohangál a parton. Ha közelebb értünk azonnal megálltak, holtnak tetetve magukat, közben kikandikált lábuk a kinőtt csigaházból. Remeterákok voltak, akik elhagyott csigaházakba bujva szaladgáltak dolguk után. Vicces volt,
ahogy a parányi rák cipeli saját súlyának többszörést. Később nagyobbakat is láttunk, ahogy nőnek, úgy cserélnek nagyobb házat. Jó ízlésük van, valahányszor Évivel megláttunk egy szép, ép csigát a gyüjteményünkbe, mindig foglalt volt.
Meglátogattuk a madarak lakóhelyét. A sirályok, albatroszok, pelikánok nem fogadtak szívesen, közeledtünkre elszálltak. A kövek között viszont gyönyörű kagylókat és érdekes, medálformáju köveket gyűjtöttünk. Vivere sziget mellett éjszakáztunk, amit az utikönyv lakatlannak írt. Ehhez képes egyszercsak nagy robajjal egy kisrepülő szállt le felettünk a szigetre, majd egy terepjáró jött és távcsővel figyeltük egymást.
Géza:
A szélviszonyok minden nap azonosak. Reggel 1-2 csomó lengedez északról, délután megerősödik 5-10 csomóra, éjszaka elején 15 csomó, majd éjféltől szélcsend. Mintha óramű irányítaná. Napi távolságok, amiket vitorlázunk, 6-7 mérföld. Nem sietünk, pár csomóval csordogálunk erre-arra.
Készítjük a Rotor-konyha új receptjeit. Ma például helyi zöldségből, a Chayote-ből készült főzelék, majd alapanyagokból tökös-mákos rétes. Hmmm! Bár nem tartozik az igazán egyszerűen készíthető ételek közé, azért finom volt. |
13. nap, 2007.03.16. A reggelt frissen sült tejfölös, sajtos lángossal kezdtük. Nyami-nyami.
Don Pedro-szigeten néztünk ki képeslapra illő partot, pálmafák, homokos part. A sziget csücskében kis cölöpökön álló házikó. Más hajó is volt az öbölben, akik a parton töltötték a napot halsütéssel, piknikezéssel. Sajnos az étkezésből származó szemetet maguk mögött hagyták. Sajnos a szigetet az idelátogató turisták gyakran használják szeméttelepnek és mindent szétdobálnak: ócska farmer, cipő, szandi stb., ezért a víz sem volt olyan tiszta, hogy csábított volna a fürdésre. Az utikönyvünk nyomatékosítja:
ne is próbáljunk rászólni a helyiekre, hogy ne szemeteljenek. Hozzá tartozik a kultúrájukhoz. Borzasztó...
A parton rengeteg ép, fehér kagylót gyűjtögettünk és ráadásként még két kókuszt a gyűjteményünkhöz csatoltunk. Hibiszkuszokkal fényképeszkedtünk.
Jól szórakoztunk azon is, hogy a szigetlakóknak hoztunk kis édességet, amit a letetünk a házuk elé, mivel sehol nem láttunk senkit. Mikor távolabb kerültünk a cölöpökön álló háztól egy asszony sétált ki ellenőrizni a napon szárított halait. Amikor visszasétált a házhoz, megtalálta az édességes csomagot, amit odatettünk nekik. Csodálkozva nézegetett vissza, kik és mifélék készítettek meglepetés csomagot nekik. Majd eltűnt a cölöpházban az édességes csomaggal együtt.
Don Pedro-szigetről áthajóztunk esti horgonyzóhelyünkre, miközben két rájára lettünk figyelmesek, melyek kecsesen úsztak el a hajó mellett. Az apály és a mangrove együttes hatása miatt itt is elég habos volt víz, de mivel elég későn érkeztünk, a kagylógyűjtögetést a következő napra hagytuk. |
14. nap, 2007.03.17. Reggel körberotorkáztuk a területet a csodálatos kőképződményeivel, madaraival és magrove-ivel. Néha az evezőlapátot is elő kellett venni, hogy ne akadjunk meg az apály miatt a sziklákon vagy a homokos parton. Végül a leghosszabb homokos parton kikötöttünk egy fürdőzésre, ahol lila, rózsaszín, fehér és más kagylókat is gyűjtöttünk. Egyik másik képződmény viccesen egy fogszabályzóra hasonlított, vagy fantáziától függően mást is ki lehetett belőle hozni. A színek mindenképpen lenyűgözők voltak: bíbor,
piros, narancs, citrancs stb.
Visszahajóztunk Contadora-szigetre, hogy egy utolsó hétvégét itt eltöltsünk. A változás igen nagy volt előző látogatásunkhoz képest, hétvégére megtelt a környék, a strand előtt több hajó is horgonyzott, némelyikből a zene is bömbölt, ettől függetlenül nyugodtan tudtunk aludni. |
15. nap, 2007.03.18. Reggel kirotorkáztunk a Contadora-szigetre és érdeklődtünk az üvegaljú hajó felől, hogy mikor visz turistákat. Azt mondták a korábbi szolgáltatás már nem üzemel. Ennek ellenére, amikor tovább mentünk a sziget keleti csücskébe egy tengerparti hotel mellett egy fiatal helyi srác felajánlotta üvegaljú hajóját. Ezzel mentünk egy kört a Contadora és a többi közelben lévő sziget körül.
Az érdekes az volt, hogy a szigetekről meséltek nekünk, meg arról, honnan szedik a gyöngyöket ki. De halakat nem nagyon mutogattak a bárka üvegalján keresztül. Ezt sérelmeztük is, ezért helyi vendéglátóink úgy döntöttek, kitesznek magukért és az egy órás túrára még egy órát ráhúztak és köves sziklás korallos részekre vittek minket ahol sikerült végre halakat is látni. Az egyik szigeten láttunk cabana-kat is. Ezek kis cölöpökön álló faházak turistáknak és állítólag a hotelhez tartotak. Más nem is
volt a szigeten.
Az ebédünket egy kellemes bárban költöttük el, ahol fantasztikusan jól főztek és mindezt normális áron. Visszafelé betértünk a Romantica szállodába, ahol ittunk egy gyümölcslét. Itt végre megtudtuk a magyar zászló jelentését is. Ha emlékeztek, ez volt az a hely, ahol Panama zászlaja mellett egy magyar és egy osztrák lobogó is lebegett. Ezúttal a tulaj is jelen volt, akivel megismerkedtünk. Először az osztrák tulaj barátját szólítottuk meg és kérdeztük, miért lebeg itt a magyar zászló is. Azt mondta
ez nem magyar, hanem olasz zászló. Amikor elmeséltük neki a különbségeket a magyar és olasz zászló között, berohant barátjához, hogy felelősségre vonja, hogy becsapta és ez nem olasz zászló. A tulaj jót mosolygott rajta, hogy ezzel az olaszokat akarták egy kicsit felvidítani és becsalogatni, de eddig egyikük sem tette szóvá nekik. Nem is tehették, hiszen nem az ő zászlójuk lobogott kinn. Mi magyarok, természetesen szóvá tettük és össze is barátkoztunk az osztrák tulajdonossal, akinél ezután egy mini
golf és egy sakk partit is lejátszottunk. Azt is mondták, nyugodtan használjuk a strand nyugágyait is. Kár, hogy holnap tovább kell indulni. |
16. nap, 2007.03.19. Korán reggel visszaindultunk Panama-város felé. A horgot jó korán kidobtuk, amire kb. fél óra múlva fel is akadt áldozatunk, egy újabb tonhal, ezúttal kb. fél méteres. Az új tisztítási technikánkkal megtartottuk a husit, és a maradék mehetett is vissza a vízbe.
Éppen hogy elhagytuk a Perlas-i szigeteket, amikor érdekes jelenségnek voltunk szemtanúi. A következőket lehetett látni, egy-két fújtatás a távolban, jó magas, mint egy szökőkút, majd egy hosszú hát és egy hatalmas farok, amit a természetfilmekben is lehet látni.
Bálna a láthatáron!
Nem is egy, hanem több is. Elöl is, mögöttünk is mindenhol körülöttünk. Egy bálna mezőn taposunk, vagyis haladunk. Egy másfél órás természet adta program következett, bálna les címmel. Mindenki tágra nyílt szemekkel követte a felbukkanásuk. Legalább 7-8 bálnát láttunk és a híres farok jelentet, amellyel eltűnnek a vízben. Hihetetlen élmény volt ezekkel a hatalmas, békésnek tűnő állatokkal találkozni, melyek a Humbold áramlással úsznak el évről évre ismétlődő útvonalukon a Las Perlas-szigetek felé.
A szél egész nap 15-17 csomóval fújt, így nagyon jól haladtunk.
Taboga szigetén túlhaladva ismét megjelentek a nagy teherszállító hajók, melyek a csatornát kívánják átszelni. Az egyik hajón a konténerek kissé összedűlve feküdtek, az is megszokott, hogy egy-két konténer az út során a tengerekben elveszik.
Napi pozíció:
16:00 8-54.63N 79-31.50W log= 17180.9
|
17. nap, 2007.03.20. Anikó:
Ma korán keltünk, mert hosszú kirándulásra indultunk fel a hegyekbe, El Valley kis falu meglátogatására. A falu ezer méter magasan fekszik egy vulkán kráterében. Három millió évvel ezelőtt tört ki a vulkán és a kráterében először egy tó alakult ki, majd valaki kihúzta a dugót és leapadt a tó vize. Utána indult meg ott az élet. A település nagyon elzárt volt, nehezen megközelíthető, csak 1997-ben létesült aszfalt út. Ma idegenforgalmi látványosság. Nagyon szépen mutat a falu, hatalmas, csipkézett
hegyekkel körülvéve, amik a vulkán kráterének szélei. Kellemes az éghajlata és ez a növényzeten is érződik. Uralkodik a lila bougainvellea mindenütt. Kerítés gyanánt is használják. Éppen, amikor érkeztünk, akkor ért véget háromnapos ünnepük, aminek már csak utóhatását, jó pár magatehetetlen, részeget, eldobált szemetet és félig lebontott vásárosbodékat észleltük. A környéken három indiántörzs él, ők bejárnak a faluba kézműves termékeiket eladni. Megtekintettük egyszerű, kis templomukat, majd függőhidakon
megközelítettünk egy vízesést.
A falu közepén idegenvezetőnek ajánlkozott egy tíz év körüli kisfiú. 2 dollárt kért szolgáltatásáért. Kiváncsiak voltunk, mit fog mondani így felfogadtuk. A hegyen, az erdőben egy hatalmas sziklához vezetett bennünket, amely a fizika törvényeinek ellentmondva fejünk fölé hajolt, hogy bármely pillanatban azt érezhettük le fog dőlni. Jonathán, így hívták vezetőnket, nagyon komolyan vette feladatát és elmesélte a sziklába vésett, kétezer éves rajzok történetét, amely az indiánoktól származik és a környék
térképét ábrázolja. A hegy másik ösvényén egyenruhába öltözött gyerekek jelentek meg, akikről kiderült, hogy iskolába mennek és a félórás hegyi útat mindennap megteszik otthonuk és az iskola között.
A vulkáni tevékenység egyik maradványa a melegvízes fürdő, ahova szintén ellátogattunk. Itt a meleg víz folyamatosan jön a csövekből minden technikai segítség nélkül. Kipróbálhattuk az iszapos pakolás jótékony hatását arcunkon és lehetőség volt fürdeni is a sárga vízű medencékben. A fürdő területén volt egy lápos, mocsaras rész, ahol derékig lehet süllyedni.
Don Pepénél ebédeltünk, halat panamai szószokkal. Meg kell hagyni, idáig mindenütt nagyon finomat ettünk és soha nem lettünk betegek ételtől.
Ebéd után a híres panama őshonos aranybékát néztük meg a helyi állat- és botanikuskertben.
Visszaútban megálltunk egy jó kis capuccionóra és egy mezőgazadsági üzletben Géza vásárolt egy kötelező férfitartozékot, egy machettát, amelynek használatát a kókuszdió feltörésében Ramon, a sofőrünk bemutatta. Korábban egy kókuszdió feltörés elég körülményes volt, kés, fűrész, kalapács és egyéb harci eszköz bevetésével.
Hazatérőben betértünk a zöldség-gyümölcs piacra, ahol nagyban árulnak. Ananászhegyek, dinnyehegyek, kokuszdombok és százféle különleges zöldség és gyümölcs áll a vásárlók rendelkezésére éjjel-nappal. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
