Hajónapló: Panama-csatorna in English

     2007.02.07 - 2007.02.26                                   »»   3/3 oldal   ««

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

13. nap, 2007.02.19. Hétfő

Itt vagyunk a Csendes-óceánon! Ami nekünk legelőször feltűnt:
a víz sokkal hidegebb, mint a másik oldalon volt (Humbold áramlás)
az éjszakák sokkal hűvösebbek, nagyobb a hőmérséklet ingadozás a nappalok és éjszakák között
az apály-dagály szintkülönbség óriási (itt 4 méter, a másik oldalon fél méter volt)
fordítva vannak a bóják a csatornánál(piros-zöld) :-)
Colónhoz képest Panama város egy gyors ütemben fejlődő város felhőkarcolókkal és a biztonság is megfelelő, lehet az utcákon sétálni
állítólag itt több a cápa, de nekünk már eddig is elég volt belőlük.

Egy kiadós reggeli után városnézésre indultunk egy helyi taxis segítségével. Elhaladtunk szegényebb és gazdagabb negyedeken, láttunk gyönyörűen helyre állított épületeket és olyanokat is, amelyek még helyre állításra várnak. Hihetetlen, hogy micsoda különbség van a csatorna egyik (Colón) és másik oldala (Panama város) között.
Itt nyugodtan ki lehet menni sétálni és az utcák is többnyire rendezettek. Ez nem jelenti azt, hogy itt nincsenek szegényebb negyedek. Ez egy igazi kozmopolita város vidám emberekkel.
Az árak még a földön járnak, így sikerült mindenkinek pár dolgot a helyi üzletben beszerezni (pl. vettem egy rövidnadrágot 1,99 dollárért, tényleg nem volt szívem ott hagyni).
Késő délutáni ebédünk egy helyi étteremben költöttük el, ahol jó választék volt és igen kiadósat ettünk. Megünnepeltük Zsuzsi névnapját is.
Amikor megérkeztünk Panama városba pont egy 4 napos karneválba csöppentünk, amelynek fénypontja a holnap délutáni nagy felvonulás a város egyik fő utcáján. De azért, mi ma sem tudtuk megállni, hogy legalább a színfalak mögé be ne tekintsünk. Így láttuk, hogy a felvonuló autókat hogy díszítik, illetve, hogy a karnevál királynőket hogyan tuszkolják fel az autók tetejére. A szegényebb negyedekben, meglepő módon, gumi medencéket tettek ki az utcákra, ahol gyerekek és felnőttek reggeltől estig strandolnak és locsolják a közeledő autókat a munkaszüneti napok alatt.
Találkoztunk egy közös ismerős lévén egy magyar-panamai párral. A panamai úr nagyon jól beszél magyarul, egykor Magyarországon tanult. Az estét velük töltöttük egy helyi étteremben, ahonnan jó kilátás nyílt az éjszakai tűzijátékra is.
Az idő úgy elszaladt, hogy hajnali egyre értünk vissza a kikötőbe, ahol meglepődve láttuk, hogy a kapu le van lakatolva. A területhez tartozó őrt sehol nem láttuk, így kénytelenek voltunk a kerítés alatti kis résen átmászni. Egy kicsit koszos lett a nadrágunk, de így is megérte az éjszakai kalandozás.


14. nap, 2007.02.20. Kedd

A délelőtti csendes pihenő után bevetettük magunkat a városba, hiszen a karnevált nem hagyhattuk ki.
Egy megbeszélt helyen találkoztunk panamai ismerőseinkkel és megindultunk a karnevál utcáján lefelé. A felvonulás már ment, de igazán naplemente előtt kezdtek sokan lenni az utcákon.
Az emberekre konfettit és borotva habot fújtak, ezt néha a szánkba is betömködték. Szólt a ritmus, pörögtek a dobok és volt tánc is.
A felvonulók igazán kitettek magukért, jól lehet ez egy kisebb fajta karnevál volt, nem brazil méretű.
Mi is kisétáltuk magunkat és jólesett újra estére egy étterembe betérni. Éjszaka az előző napi kerítés átmászást is megismételtük.


15. nap, 2007.02.21. Szerda

A következő napokban felkészítjük Rotort a további utazáshoz, majd pár napon belül folytatjuk a Rotor Világ következő epizódjával, és lehet hogy ismét 2 új utassal a Rotor fedélzetén. Ne menjetek messzire!

Sziasztok

Éva és Géza.

Zsuzsi tollából:
Lustaságomnak köszönhetően az én bejegyzéseim elmaradtak az utóbbi napokban, de teljesen magukkal ragadtak az események bennünket. A csatorna áthajózás izgalmai, sokszor az éjszakák és a nappalok összetorlódása mellett Évi és Géza energiája és kötelességtudata kellett ahhoz, hogy továbbra is részletes beszámolók készüljenek az eseményekről. A második hét teljesen más jellegű élményekkel szolgált, mint az első, de semmivel sem kevésbé izgalmasakkal és életreszolóakkal, mint az előzőek. A csatorna-áthajózás
élménye megérte a hoszú utat, amit megtettünk érte. Panama City pedig nagyon kellemes meglepetést okozott különösen Colon és Portobelo után. Egy hihetetlenűl fejlődő metropolis. Amikor megérkeztünk, akkor az volt az érzésünk Colon Cuba szindrómája után, hogy ez itt tiszta Amerika, de amikor egy kicsit jobban megismertük, azt kell mondani, hogy még annál is több. Ugy nőnek ki az uj városrészek, mint a gombák, miközben a régieket is hatalmas ütemben renoválják. Köszönhetően a másik Zsuzsi és Julio
lelkes idegenvezetésének keresztül kasul jártuk a várost és rengeteg érdekes információt hallottunk Tőlük. (Istenem, hol tarthatna Budapest, ha ilyen fejlődés lehetne nálunk is.) Az emberek kedvesek, vidámak, közvetlenek, többen odaköszöntek nekünk: Wellcome to Panama!. Ugyancsak Julionak köszönhetően sikerült megismerkednünk a panamai konyhával is, ami sajnálatos módon egyébként sem kevés kilóim számát tovább növelte. Sajnos azonban a mi időnk lejárt, eltelt a két hét, igy mi kénytelenek vagyunk
hazatérni. Életreszoló élményekkel lettünk gazdagabbak. Évának és Gézának nagyon köszönünk mindent, azt az élményt is amit az ő társaságuk jelentett. Csodélatos volt nézni két embert aki telve van az egymás és a világ iránti szeretettel, odafigyeléssel, toleranciával. Akik a hajónaplót olvassák, biztos nagyon irigykednek, de nem szabad elfelejteni, hogy mennyi kisebb nagyobb probléma adódik naponta, amit meg kell oldaniuk egy idegen világban . Szép, de nagyon kemény dolog is ez. Talán nem is megy
ez máskĂ©pp mint ahogy ők csinálják: szorosan fogják egymás kezét és mosolyogva azt mondják, semmi baj, megoldjuk. És tényleg megoldják. Gratulálunk. Igy egészen biztos, hogy további csodálatos kalandokban lesz részük, amit azonban mi már csak a hajónaplóból tudunk követni. Sok szerencsét és jó szelet hozzá!
Zsuzsi és Laci


105. nap, 2007.05.22. Kedd

.

Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2886596