Hajónapló: Panama-csatorna in English

     2007.02.07 - 2007.02.26                                   ««   1/3 oldal   »»

Ugrás oldalra:123

 

2. nap, 2007.02.08. Csütörtök, Orange-Island

Az előző hosszú nap után hagytunk magunknak egy kis délelőtti pihenőt. Ezután bementünk Zsuzsival egy bevásárlásra Colónba, hogy teljes legyen a készlet. Beszerezzünk mindent, ami még kell az útra, mivel a következő pár napot a San Blas szigeteken töltjük a csatorna átkelés időpontjáig. Az ügynök szerint 15-e délután kell visszaérnünk San Blas-ról, hogy 17-én átkeljünk a csatornán.
Amíg mi bevásároltunk, Laci vigyázott a hajóra a kikötőben.
A marinánál sikerült ugyanazt a taxist elkapnunk, aki eddig minket is furikázott, és megint nagyon készséges volt. Amikor kértük, hogy a piacra szeretnénk menni, még oda is elvitt minket, egészen az árusig kísérve, pedig itt még a rendőrök is megállítottak, hogy ez egy nagyon veszélyes hely, nem turistának való.
Féltek, hogy itt kirabolhatnak minket. A taxis is kicsit ideges volt és lelkünkre kötötte, hogy ne maradjunk le tőle. Ettől függetlenül, mi nem éreztük annyira veszélyesnek a szituációt. Zsuzsinak még pár képet is sikerült készítenie, pedig ennek a helyiek nem annyira örültek.
A piaci kavalkád után szénsavas vizet (fröccs!) akartunk venni, így a taxis elvitt minket egy helyre, ahol végül is találtunk kis üveges szénsavas vizet, ezt végül Laci nagy örömére.
Ezután az El Rey európai szintű bevásárló-centrumba vitettük magunkat, ahol sikeresen végeztünk a bevásárlással. A vicces az, hogy végül itt is találtunk szénsavas ásványvizet, csak az üdítők között elrejtve.
A bevásárlás után felvontuk a horgonyt, Géza engedélyt kért a kihajózásra a kikötőből a VHF-en és elindultunk San Blas irányába.
A kikötő szájánál még egy nagy hajót elengedtünk, nehogy összetűzésbe keveredjünk vele. Hamar jött a naplemente, hosszú volt a nap, Colóntól 4 mérföldre található Narancs-szigetnél (a pilot könyv szerint: lovely bay) horgonyoztunk le magányosan egy szép naplemente előtt. Csobbantunk egyet, majd a messzi távolban láttunk egy tűzijátékot Colón irányából. Erről már lemaradtunk, de ott volt helyette a csendes öböl a Narancs-sziget mellett és egy jó kis pipi vacsora a bevásárló-centrumból.

Zsuzsi tollából:
Colon számomra 'Cuba szindróma' egy valamikor szebb napokat látott város gyönyörű házakkal totálisan leamortizálva. Az egyébként számunkra látogatásra sem ajánlott piacon, miközben a kinai kinézetű árús kedvesen kiszolgált bennünket a taxis őrizetében, a melletünk lévő standoknál hihetetelenül szép friss kinézetű féldisznókat cipeltek és bontottak fel. Az volt az eredeti elképzelésem, hogy süssünk egy szép darab egybesült husit fokhagymásan, amit hidegen -melegen is tudunk enni különféle köretekkel.
De miután igy megijesztettek bennünket, hogy ez nem nekünk való hely, közösen úgy döntöttünk, hogy a husi kényes dolog azt inkább mégiscsak egy européer bevasárlóhelyen vegyük meg. Sajnos azonban ott csak 'műanyaghusikat' árultak, értve ezalatt a gyönyörűen, hajszálvékony szeletekre felvagott fagyasztott különleges húsokat, semmi jó kis egybe tarja. Ezáltal sült husi törölve a menűből. Valamint bacont sem lehetett kapni, ami ugyancsak nagy szomorúsággal töltött el, ha a reggeli tojásrántottákra gondoltam. (Mint kiderült Éviék müzlit szoktak reggelizni, lehet hogy nekik annyira nem fog hiányozni?)


Napi pozíciók:
12:00 9-25.90N 79-57.08W log= 16892.7
16:00 9-33.24N 79-39.95W log= 16911.1


3. nap, 2007.02.09. Péntek, Portobelo

A délelőtt folyamán azzal voltunk elfoglalva, hogy a hatalmas, Panamából kijövő, illetve bemenő hajók között navigáltunk. Jó szelünk volt, kellemes hullámzás volt, így negyed széllel is jól haladtunk. Távolodva a csatornától ezek a nagy hajók is megritkultak, ezért ettől kezdve már csak a tájban kellett gyönyörködnünk.
Így érkeztünk Portobelo-ba. Az öbölbe befutva nem a város elé álltunk, hanem egy erőd elé, ahol a víz is tiszta volt, így fürdőzni is lehetett. Közeledve a tervezett horgonyzóhelyünkhöz megláttunk egy 30 láb körüli hajót és a zászlóját figyeltük. Piros-fehér-zöld? Vagy a zöld nem is zöld, hanem kék, csak a kék már kikopott? A hajó mellé érve láttuk, hogy egy címeres magyar lobogó leng a bal száling alatt, és a hajó neve Attila. Attila, a hun.
A hajó fedélzetén senki nem volt, így mi továbbra sem tértünk el tervünktől: fürdés, erőd-megmászás és városnézés.
A vízben - úgy láttuk - van egy-kettő kicsi medúza. Szerencsére senkit nem csíptek meg. Ezután kibociztunk az erődhöz, melynek a stégjét már megette az idő vas foga. Azért, találtunk még cölöpöt rajta, amihez hozzá tudtunk kötni. Itt már csak úgy hemzsegtek a medúzák. Gyorsan elhagyva a partot, felmásztunk az erődre.

Portobelo-t Columbus nevezte el 1502-ben Szép Kikötőnek (Puerto Bello-nak). A város 1597-ben nyerte el jelentőségét a gyarmati kereskedelem éves összejövetelének idetelepülésével. Összesen 4 erőd van a város környékén, de az egykor legnagyobból egy hullámtörő gátat építettek a Panama-csatorna építésének megkezdésekor. A San Felipe erődőt 1670-ben építették, amit mi is megtekintettünk. Az erőd tetején arra lettünk figyelmesek, hogy egy bociból az öbölben magyar szavakat hallunk. Nagyon jó volt az öböl akusztikája, így a hegytetőre is eljutottak a hangok. A magyar hajósok felfedezték, hogy mi is benn állunk az öbölben a hajójuk mellett. Lemásztunk a hegyről, és hozzájuk bociztunk.
Egy fiatal pár üdvözölt minket a fedélzeten és egy könnyű rum után elmesélték hajózásuk történetét.
Ezután a parti a Rotor-on folytatódott velük együtt, ahol Zsuzsi isteni paprikás csirkéje került asztalra, ami pótolta az elmaradt városnézést. Ilyen kicsi ez a világ…

Zsuzsi tollából:
Attila-akit egyébként Adriánnak hivnak- körülbelül olyan megszállott hajós mint a mi Gézánk. A beszélgetésük számukra hihetetlenül izgalmas volt, szemük csillogott megszünt a világ amikor a kötelekről, az árbócokról, navigációs rendszerekről és a többi rendkivül érdekes tapasztalatokról beszélgettek, amikből speciell én egy megveszekedett szót sem értettem.
Ahhoz képest, hogy Géza előtte éppen azt fejtegette, hogy nem is olyan nagy dolog körbevitorlázni a földet - minden hülye meg tudja csinálni- talán mégis ellentmondanék egy kicsit kapitányunknak. (Remélem ez még nem számit lázadásnak.) Igen nem olyan nagy dolog, ha az ember letesz néhány vizsgát, elolvas több száz könyvet, 1-2 évig hihetetlen eneregiával késziti fel a hajót, ezermester, megszállott, bátor és még néhány hasonló dolog alapfeltétel és utána tényleg hihetetlenül egyszerű.


Napi pozíciók:
06:00 9-33.80N 79-41.21W log= 16912.5
08:20 9-38.87N 79-32.88W log= 16922.2
17:00 9-35.21N 78-52.92W log= 16961.7


4. nap, 2007.02.10. Szombat, A cápa

Még sötét volt, amikor felszedtük a horgonyt és kinavigáltunk Portobelo öbléből. Mikor felkelt a nap is minden úgy kezdődött, mint egy megszokott nap általában a hajón. Kis reggeli, kis pihenés és sok-sok vitorlázás a kezdeti kora reggeli kis motorozás után, amit szembe széllel jöttünk, amíg nem fordultunk egyet.
A szélkormány végezte a dolgát, a legénység és a kapitány pihent a fedélzeten vagy a kabinban. A peca damilt is bedobtuk, amit Laci szorgosan ellenőrizgetett, vajon fogtunk-e valamit. És akkor egyszer csak elnehezedett a damil. Laci lelkesen húzta a zsinórt, de azt mondta nem túl nehéz. Mire kihúztuk a horgot láttuk, hogy egy darab sárga hínárba akadt bele és az lógott rajta büszkén. Ebből sem lesz vacsi.
A kis izgalom Gézát is kicsalta a kabinból és ezután jött a férfiúi ösztön, meg a többi horgász felszerelés. Egy damilra Laci és Géza rákötöttek egy nagyobb súlyt, majd egy fehér, kis mű polipot, ezután egy sárga-zöld libbenő farkú szilikon halat.
Ezeket még Colónban sikerült beszereznem, minden horgász ismeret nélkül, találomra. Amikor beengedték a vízbe, azon viccelődtünk, most pont úgy néz ki, mintha a kishal kergetné a polipot a vízben. Ezután mindenki visszatért csendes pihenőjére, hosszú volt a nap, késő délutánra terveztük az érkezést San Blas-ra.
Laci édes álmából kelt fel, amikor az ebédről kezdtünk beszélni, és akkor eszébe ötlött, hogy mi van a damillal. Majd elkiáltotta magát:
- Ez nehéz, fogtunk valamit!
Nagy izgalom tört ki a fedélzeten vajon mi akadt a jól megtervezett horogra. Laci húzta a zsineget, mi pedig tömörültünk körülötte már a lesre-töltött fényképezőgépekkel. A zsineget erősen tartotta valami, és messziről csak annyit láttunk, hogy áldozatunk pörög a zsineg végén. Laci csak húzta-húzta a zsineget és megpillantottuk a nagy őt rajta, ez bizony egy CÁPA. Igaz, hogy nem nagyobb, mint 1 méter, de mégis csak egy cápa. Mire kihúztuk a vízből, láttuk, hogy leharapta a szilikon hal felét.
Géza egy hatalmas kalapáccsal a fejére célozva elkábította a vadat. Még egy csepp vér sem csordult ki belőle, pedig a kalapács méretes volt. Ezután Laci a búvár tőrjével kiszabadította szájából a csalit. Ez sem volt könnyű művelet, mert olyan vastag bőre volt, hogy alig vitte a búvár kés. Micsoda csapat munka! Zsusival mi csak elhűlve lestük az eseményeket. De mellette nyugtáztuk, ebből már lehet valami vacsora is.
A következő nagy tanácstalanság ült ki a legénység arcán: vajon hogy kell egy cápát elkészíteni. Így érkeztünk meg Chichime Cays-hez, ahol ugyanott horgonyoztunk le, mint azelőtt (2 lakott sziget és egy pálmafás fürdőző sziget között).
Ahogy lehorgonyoztunk meg is érkeztek egy kuna kenuval és molát árultak. Laciék alkudtak és vásároltak tőlük egy-két szép darabot. De már fel is tűnt a következő kenu, amely már hiába versengett, elesett a nagy üzlettől.
Majd jött egy következő kenu, akik vizet kértek, és Géza megmondta nekik, hogy vizet cserélünk kókuszdióért. Természetesen, az üzlet azonnal meg is kötődött.
De még mindig ott volt a nagy kérdés, hogy készítsük el nagy fogásunkat, a cápát. Ekkor jött a nagy ötlet, kérdezzük meg a kunákat erről. A kunáknak megmutattuk a példányt, akik szívesen el is készítették nekünk a házukban (3 dollárért), és mindezt meg is nézhettük.
A családfő leültetett minket a konyha kunyhó előtt, amíg a felesége kókusz héjon füstölte a cápa husit. A kis kunyhó úgy megtelt füsttel, hogy nem is lehetett látni a környékén. Megkínáltak minket a vacsorájukból is, ami sült iguána tojás volt. Ekkor eleredt az eső, ezért hellyel kínáltak minket a konyha melletti másik kunyhóban a függőágyukon vagy a kis fa rönkökön. A gyerekek már alváshoz készültek, de még így is körülrajongtak bennünket.
Egy 4 éves kisfiú nagy érdeklődéssel lapozta az utazási magazint, amit adtunk neki. A kunyhóban még a kiskutyáknak is jutott függőágy és nagyon büszkék voltak egy kis elemes rádióra, amit bekapcsoltak, hogy szóljon a zene nekünk. A legidősebb fiú, beszélgetett velünk angolul is és mondta, hogy ő Fiji-re akar menni, tanulni.
A családfő pedig azt mesélte, hogy másfél órára van egy központ (mert itt még közel a szárazföld), ahova TV-t nézni ki szoktak járni, főleg a foci és boksz érdekli őket.
Így készült el a megfüstölt cápa hús, amely kiadós vacsorát biztosított mind a négyünknek.
Szolgálati közlemény:
Szívesen fogadjuk, ha valaki tud cápa elkészítéséről további receptet és elküldené.
Előre is köszönjük.

Zsuzsi tollából:
Lacival hajóztunk már néhány szép tengeren, de ilyen békés gyönyörű utunk kevés volt még.Mindig tudunk vitorlázni alig kell bekapcsolni a motort, ez csodálatos. Az első megálló a San Blas szigetcsoporton visszaigazolta mindazt, amit a hajónaplóból olvastunk eddig. Ez egy csoda hely.
A cápa gyönyörű szép volt, kicsit sajnáltuk, hogy meg kell ölnünk, de a husa nagyon finom volt. Az éjszakától egy kicsit tartottam, ugyanis amig a kunáknál voltunk és esett az eső a szalón ablakát nem sikerült becsukni és az én fekhelyem inkább vizágyhoz hasonlitott. De némi átrendezés után egy gyenge priznicben (állott vizes borogatás aki nem tudná) de remekül aludtam.


5. nap, 2007.02.11. Vasárnap, From Chichime to Hollandes Cays

Egy kis fürdőzést megengedtünk magunknak reggel indulás előtt, mivel az esti horgonyzóhelyünk kb. 3 órányira van Chichime-től.
A Hollandes Cays keleti részére úgy érkeztünk, ahogy terveztük. Út közben közel haladtunk a szigetekhez, így volt időnk szemügyre venni a víz változatos színeit és a horgonyzó hajókat a környéken. A vitorlásokon és a kunákon kívül itt teljesen eltűntek a civilizáció jelei.
Megérkezés után kellemes fürdőzés következett, majd hívni kezdtük az ismerős hajókat. A Sofia nevű hajó legénysége átjött, nekik vásároltunk be Colónban. A fedélzeten sztorizgattak kicsit, megtudtuk, hogy ingáznak San Blas és a saját anyaföldjük (Finnország) között.
Ezután hívtuk a Do It!-ot. Gondolom, aki rég óta követi a naplót annak ismerősen cseng a név. Bizony, Do It! (Ruth és Agnus) itt vannak a San Blas-on egy csodálatos kubai út után. Ami szintén meglepetés Aliana (Curacao-ról) is mellettük horgonyzott. A VHF-en keresztül megbeszéltünk mindkét hajóval egy közös sznorkelezést a következő napra. Mi tutira mentünk, és megkérdeztük Sofia-éktól, hogy hol van a legszebb hely. Ők már 2 éve itt vannak, nekik tudniuk kell.
Zsuzsi tollából:
Nem véletlen,hogy a Hollandes Cays-en nagy élet van, mert biztos hogy a világ legszebb helyei között toplistán van. De a nagy élet nem jelent tömegeket, hiszen ide csak az tud eljutni, akinek saját hajója van (vagy a barátainak). Többen a Panama csatornai átkelés egyik állomásaként érkeztek ide, de itt ragadtak. Meg tudom érteni. Szavakkal nehéz is leirni, amit itt látunk, talán a képek beszédesebbek lesznek. A vacsoránk Géza által készitett fantasztikus krumplispalacsinta volt tejföllel nagymama receptje alapján. Megnyaltuk a tiz ujjunkat utána (szó szerint is, mert egy kicsit zsiros lett tőle a kezünk) De tényleg nagyon finom volt.


Napi pozíció:
16:00 9-34.40N 78-40.35W log= 16974.2


6. nap, 2007.02.12. Hétfő, Ismét a Hollandes Cays nyugati részén

A sznorkelezést 11-re beszéltük meg Do It-tal és Aliana-val a reggeli VHF-körhíváson.
Kényelmesen megreggeliztünk, elmosogattunk, majd Laci ellenőrzése alá vonta a peca zsineget. És hoppá, ismét fogtunk valamit. A horogra ezúttal egy kisebb fajta tuna hal akadt. Itt már-már tobzódunk a tengeri herkentyűkben. Laci kihúzta a halat, Géza pedig kioperálta belső szerveit, a munkamegosztás ismét megvolt.
Zsuzsival ketten kamerára rögzítettük a nagy eseményt. A hal is tudta, pontosan mikor kell a horogra úszni, pontosan a reggeli után, kivárva napi teendőinket. Lefejezés után szépen becsomagoltuk és betettük a hűtőbe, ebből még készítünk később valamit (kb. két adagnak néz ki).
A hal fejét félre tettük csalinak.
Fél 11-kor elindultunk Rotorkával a megbeszélt szigethez sznorkelezni. Út közben egy kicsit orr-súlyosak voltunk, ezért egy kicsit folyt be a víz a bociba a svert helyén, amit elfelejtettünk kimerni, ezért egy kényszer-kikötést kellett végezni az egyik szigetnél. (Ez egy öngerjesztő folyamat volt, mert ahogy kicsit jött be a víz, úgy lettünk egyre nehezebbek, ezáltal a víz egyre gyorsabban kezdett befolyni.) A parthoz érve Laci ugrott ki elsőként a bociból és meglepetésünkre, combig elsüllyedt a homokban, vagy inkább a kis ingoványban, a mangrove környékén. De azért ki tudott evickélni belőle, csak egy kicsit mozgott a talaj körülötte és körülöttünk, amikor mi is partra léptünk.
Gyorsan kimertük a vizet a bociból, majd irányba vettük a szemben levő alig kikandikáló homok szigetet (zátony) a tenger közepén. Ez volt a hajósok által elnevezett Japán-kert sznorkelező hely. Mire odaértünk már Do It-ék és Aliana-ék is megérkeztek. A homokszigetet látva még kételkedtünk, de alámerülve, valóban egy csodálatos korall-kert tárult elénk. Szép komótosan, kb. 2 óra alatt körbe úsztuk a korall-zátonyt.
Jóllehet nem láttunk annyi halat, mint például Bonaire-n vagy Curacao-n azelőtt, de a korallok és halak változatos színei minden ilyen hiányt pótoltak.
Délután kirotorkáztunk Ricardo szigetére is, de Ricardó beszerzésre ment a városba feleségével és kisgyerekeivel. Egyedül nagylányával tudtunk beszélni. Oda adtuk neki a fényképeket, amiket velük készítettünk, és amit Colónban nyomtattunk ki nekik. A lány férje azt is megígérte, hogy másnapra szerez nekünk langusztát, mert ezzel gondoltuk a tuna hal sütést kiegészíteni.
Ezután besétáltunk a sziget melletti korallzátonyon eldőlt hajóroncshoz. Azt hallottuk, hogy ez a zátonyra futott hajó éjszaka akart benavigálni a zátonyok közé GPS alapján. Nem sikerült. A tulajdonos haza repült, a biztosítója kifizette, a hajót meg kifosztották.
Mivel hétfő van, este ismét szemétégetés és Pot-Luck party volt a Barbeque-szigeten. Ezúttal pattogatott kukoricát vittünk. Mindenki kint volt, Do It! és Aliana is.
Géza merészen szóbaelegyedett egy hölggyel, aki már nem teljesen egyenesen tartotta vörösboros poharát, Géza polójának kárára.
Szomorúan értesültünk Aliana-tól, hogy legalább másfél évre elszakadunk tőlük, mert San Blas oly annyira megtetszett nekik, hogy még egy évig a környéken akarnak maradni. Megértjük. Különleges hely ez, ahol a gyönyörű szigeteket és a tengert nem özönlötte el a turizmus, a civilizáció, az őslakosok ma is ragaszkodnak hagyományaikhoz, mindig süt a nap, kellemesen fúj a szél, nincsenek hurrikánok és 2 napi hajózásra, Colónban vagy Cartagénában kedvező árakon lehet feltölteni a hajót élelemmel.
A partin találkoztunk egy úrral is, aki elmesélte, hogy ő már 1998 óta itt él San Blas-on szinte ugyanazon a horgonyzóhelyen feleségével. Ő is a Panama-csatorna átkelését tervezte egykoron, de itt véget értek álmai, és úgy érezte ezen a helyen mindent, amit keresett, megtalált.
Este Laci felfűzte a tuna fejet a horogra csaliként és beeresztette a vízbe a hajó alá. A zsineget rákötötte a csörlőre, hogy jelezzen, ha ráakad valami.
Zsuzsi tollából:
Évinek azért mégiscsak sikerült érzékeltetni, hogy milyen ez a hely. Nem olyan hires, mint a Seychelles szigetek, de szerintem a Hollandes cay speciell szebb. A türkizkék különböző árnyalataitól a tintakékig változik a tenger szine a tucatnyi kisebb nagyobb sziget között. Van olyan sziget, ahol csak egy pálmafa van, egy másikon három pálmafa árnyékában egy kunyhó, a nagyobb szigeteken is cca.15-20 perc alatt körbe lehet sétálni. Azzal együtt, hogy valóban az öslakosok ragaszkodnak a hagyományaikhoz, azért számomra egyáltalán nem tünnek elmaradottaknak.


7. nap, 2007.02.13. Kedd, A három méteres

Hajnali kettő óra. A legénység az igazak álmát alussza, és mit sem sejtenek arról, mi történik eközben a tenger mélyén. Egyszer csak megszólal a csörlő hangja…
Laci, aki a hátsó kabinban aludt (és így ő volt legközelebb a szerkezethez), felriadt. Ismét kapás van! Kiugrott a kabinjából és el is kezdte feltekerni a zsineget, de ez igen nehéz volt. Tekerte, tekerte mire már a hajó összes lakója kimászott a cockpit-ba.
A legénység szavai közben:
- Ez nagyon nehéz!
- Mi lehet ez?
- Te jó ég, ez egy hatalmas cápa!
- Biztos, hogy cápa?
- Ha nem cápa, akkor egy idetévedt tengeralattjáró…
A halfej csalétket egy falánk cápa akarta magáévá tenni, de ráakadt a horgunkra és nem bírta elengedni. Laci addig húzta-vonta a zsineget, mígnem teljes egészében feltűnt a példány a hajó mellett. Jóllehet teljesen sötét volt kinn, megvilágítottuk egy elemlámpával, volt vagy három méteres, barnás vöröses bőrrel.
Eléggé meglepődtünk, mert itt a zátonyok között, közel a homokos partos szigetekhez, csak 10 méteres vizmélységben, nem számítottunk ilyen nagy kapásra. De úgy tűnik a halfej túl jó csalétekként szolgált. Ez a cápa meghaladta a Rotor konyha kapacitását (nincs ekkora lábosunk sem), így megsajnáltuk és útjára engedtük a zsineget elvágva.
Lassan tértünk ismét csendes nyugovóra, hiszen még mindig a totális izgalom hatása alatt voltunk. Ez eddig a horgászatunk csúcsa. Azt hiszem a Rotor férfi tagjait ezentúl nyugodtan átkeresztelhetjük Cápavadászoknak.

Reggel még az esti izgalmak hatása alatt kezdtük meg az összepakolást. A legénység ez alkalommal kétszer meggondolta, hogy csobbanjon-e egyet indulás előtt, de végül is győzött a meleg és búcsúzóul fürödtünk egyet. Kimentünk a beígért langusztánkért, de a kunák fejfájásra hivatkoztak, és így nem merültek aznap. Nekünk inkább, úgy tűnt, hogy amíg Ricardo, a család feje távol volt, nem ment olyan gőzerővel a munka.
Azért kicsit körbe néztünk a szigeten, hiszen a színek csodálatosak voltak.
Mivel erről a langusztáról lemaradtunk, visszatérve a hajóra felhívtuk az Attila nevű hajót és megkérdeztük őket, hogy van-e ott langusztát áruló kuna.
Szerencsénkre volt, így megkértük őket, hogy vegyenek 2 szép példányt számunkra, és akkor megyünk oda hozzájuk a Western Hollandes-re.
Ahogy megérkeztünk velünk együtt futott be egy molát áruló kuna kenu is. Korábban halottuk, hogy a kunák között akadnak albínók, akik a törzsben kiválasztottnak számítanak, és ezúttal láttunk is egy albínó kislányt a kenuban.
Az öbölbe lehorgonyozva megkaptuk a langusztáinkat, amit az Attila hajóról vettek nekünk és még a kunákat is kértük, hogy küldhetnek többet is, szóljanak a férfi halászoknak. Egy languszta ára itt a San Blas-on 1-5 dollár között van.
Két sziget előtt horgonyoztunk. Naplemente előtt kimentünk a partra, hogy fürödjünk egyet. A két sziget találkozásánál a víz híhetetlen kék és kristály-tiszta volt. A nyílt tengertől korall-zátonyok védték, éppen, hogy kicsit mozgott a felülete az áramlástól. Ez egész egy hatalmas medence volt, ellen-áramoltatással, így csak úsztunk, úsztunk és szinte egy helyben maradtunk.
Találtunk egy-két szép kagylót is a tengerparton, láttunk körülöttünk pelikánokat repülni, a homokban remeterákok vonszolták házukat…
Közben feltünt a horizonton egy kuna csónak. Mi is Rotorkába vetettük magunkat, és vettünk még három langusztát és Laci vezényletével csodálatos languszta és tuna vacsorát ütöttünk össze a meglevő készletekből. (Mi volt otthon? 5 languszta a kunáktól és egy tuna a hűtőben, amit korábban fogtunk).
Este vendégül láttuk az Attila nevű hajóról Adriánt és Adrient, majd gyorsan lefeküdtünk, mert hosszúnak tűnt a következő nap is.
Zsuzsi tollából:
Annyi hihetetlen esemény történik velünk folyamatosan, hogy már el sem akarjuk hinni. Viszont többet halfejjel nem pecázunk, mert ha ilyen tempóban nő a kihorgászott halak nagysága, a következő már egy bálna lesz.
A tengerben lépten nyomon gyönyörübbnél gyönyörübb hatalmas kagylókat látunk, a kuna gyerekek hatalmas kupacokat halmoznak fel belőlük a parton. Az albino kislány szegény nagyon csunyácska volt. Biztos azért találták ki, hogy ők- az albinok- különleges lények és nagy jövő vár rájuk, mert ilyen csunyán egyébként nagyon szomorú életük lett volna. A kunákban ugylátszik tényleg van szociális érzékenység.
Bár a fő cél, amiért idejöttünk Lacival a Panama csatornán való áthajózás ezek a szigetek lenyűgöztek bennünket és sajnáljuk, hogy ilyen gyorsan tovább kell mennünk.


Napi pozíció:
15:00 9-35.76N 78-46.55W log= 16980.4

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028833