Hajónapló: RV5 II. Kolumbiából Panamába in English

     2007.01.15 - 2007.02.07                                   ««   1/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 

1. nap, 2007.01.15. Hétfő

Talán kicsit tovább tartott a felkészülés az újabb kalandokhoz, mint gondoltuk. Ez két dologgal is magyarázható, egy kisebb gyengélkedéssel, részemről, illetve a Rotor újabb felkészítésével. A szilveszter itt nagyon látványosan zajlott, tűzijátékokat rendeztek szerte a városban. Pár napra az újév beköszöntével is ismételték ezeket a játékokat, ha esetleg valaki lemaradt volna róla az alkohol hatása miatt, (általában hajnali fél négykor, tehát nem a TV maci nézőinek szánták ezeket).

Bizony, ezalatt a bő egy hónap alatt a köteleinket belepték a tengeri kagylók, moszatok, melynek eltávolítása nem kis feladatot ró ránk indulás előtt. Géza, egyik nap a navigációs fényeink hiányosságait vélte felfedezni a Rotoron, ezért ismét ráfanyalodott az árbocrúd megmászására. Sajnos, a tricolor lámpát tönkretették a napsugarak, amely immár 1979 óta szolgálta a Rotort. A petróleumot is pótolnunk kellett a lámpából, mint kötelező felszerelését a hajónak, ráadásul egyik benzinkannák sem bírta ki a meleget, így ez is lecserélésre várt. A korábban említett motor leállító bowdent is sikerült rendbe tenni, jóllehet az akkumulátorok ellenőrzése még mindig várat magára. Gézát pár napra lekötötte a törött szélkormány-kar javítása.
Sajnos, a fényképezőgépünk sem remekelt az elmúlt pár napban, így néhány jó képet elveszítettünk, de ezeket azért igyekszünk majd pótolni, ezen most jobb nem is szomorkodni.

Géza tollából:
A hajókarbantartás és pihenés mellett Cartagénával is megismerkedtünk. Apropó. Bár mi magyarok Kolumbiának hívjuk az országot, a helyiek ezt rossz néven veszik, mert az ország neve: Colombia. Egy Columbia van valahol északra az USÁ-ban.
A várost venezuelával összehasonlítva több dolog is szembeötlött:
1) Kolumbiában a kerítések átlag másfél méterrel alacsonyabbak
2) Az élelmiszer-higéniára nagyon odafigyelnek
3) Délután még be lehet menni a kisebb közértekbe, nem csak a vasrácson át vásárolni
4) Nagyobb a tisztaság, a kutyáknak külön illemhelyek vannak
5) Több a turista, emiatt több a kéregető is
6) 25x drágább az üzemanyag (de még így is csak kb. 120 Ft 1 liter gázolaj)


2. nap, 2007.01.16. Kedd

Itt kondicionaljuk magunkat
A marinában továbbra is érdekesen folytatódik az élet, minden vasárnap barbeque parti és dominó csata van, ahol új ismeretségek köthetők. Mi is megismerkedtünk egy-két hajóssal a helyszínen. Ezen kívül van jóga óra és salsa tánctanulási lehetőség is.
Hogy a kondíciónkat fenntartsuk, mi is edzeni kezdtünk (a helyi Bodytech konditeremben) és járunk futni is.
A spanyol nyelvtanulással nagyon jól haladunk, vannak nyelvoktató lemezeink, napi minimum 1-2 órát gyakorolunk, és a a helyiekkel is próbálunk szót érteni. Venezuela után meglepően sokan beszélnek a városban angolul.
Az időjárás szempontjából, talán a legfontosabb megemlíteni, hogy a nagy meleg mellett beköszöntött a karácsonyi passzát szél, amely kb. március végéig tart. Napközben fütyülnek a kötelek, és a San Blas szigetekre induló hajók közül többen visszafordultak a napokban. A szél lehet 20-30 csomós is. Az induláshoz készülődő hajósok között a fő téma a várható időjárás, mikor lesz enyhülés, mikor érdemes indulni.
A mellettünk álló hajó is visszafordult, de nem a szél miatt, hanem mert összeütközött egy hatalmas teherszállító hajóval.
Szerencsére csak súrolták egymást oldalról, de a vitorlásnak az ütéstől ledőlt az árbóca.
Cartagenában ismeretlen az utcai telefonfülke, ezért sokan abból élnek, hogy a mobiltelefonjukat adják kölcsön 1-1 hívás erejéig. 3 mobil-szolgáltató van, így a 3 telefonjuk közül mindig azt adják, amelyiken olcsóbb a hívás. 1 percért 25 Forintnyi Pesot kérnek.
Az orrveretben a forestay stift sasszege eltort
Club Nautico dinghy dock


3. nap, 2007.01.17. Szerda

Mint említettük, Cartagena egy gyönyörű, történelmi emlékművekkel megáldott város. Egy hatalmas városfal veszi körül az óvárost, amit a spanyolok építettek majdnem 100 év alatt, mivel Cartagena fontos bázisa volt a birodalomnak. Ezt a falat ma körbe kirándultuk (kb. 8 mérföld). Meglátogattuk a Tengerészeti Múzeumot is, ahol egy kicsit részletezik a várostörténetet is. Ami igazán izgalmas volt a faltúra alatt, hogy a várost felülről meg lehetett nézni és egyszerre láttuk, hogy mi történik a város egyik, illetve másik oldalán: egy busz ablaka tisztításra vágyik, egy árus árulja portékáit, a forgalom kezd bedugulni, egy kite-os kb. 8 méter magasra kiemelkedik a tengervízből a viharos erejű szélben stb.
A túránk egy gyönyörű naplementével ért véget.


4. nap, 2007.01.18. Csütörtök

Éva tollából:

Természetesen itt is van látnivaló Cartagenan kívül is. Erre a napra egyik hajóstársunk szervezett egy túrát egy vulkánhoz (Tortuva vagy ilyesmi neve van), ahol lehet a vulkán iszapjában fürdőzni. Ezen a túrán mi is részt vettünk.

Mikor megérkeztünk meglepődve láttuk, hogy ez a vulkán, vagy vulkanikus képződmény körülbelül 21-22 méter magas lehet. Egy lépcső vezet fel a kráterhez, ahol bele lehet huppanni az iszapba, majd egy masszőr gondoskodik róla, hogy az iszappakolás minden vendégnél rendben legyen. A kráter iszapja, azt mondják, több száz méterről jön fel, mégis meglepő, hogy sűrűsége miatt nem merülhetünk el (felhajtóerő). Csak lebegtünk a felszínen. Ha mindez kész, az egymáson való kacagás után, már csak a gondos fürdető kezekre bízhatod magad a vulkán melletti mocsár vízben. Ezért természetesen várják a jattot a helyiek. Hazafelé még betértünk egy helyi étterembe, hogy ne csak a külsőnket hűtsük le.


5. nap, 2007.01.19. Péntek

Még nem írtunk arról, miért is töltünk több napot Cartagenaban, mint korábban ezt terveztük.
Pár napja éppen a helyi internetkávézóban töltöttem fel a rotorman.hu-ra a képeket, amikor Éva rohant be a bejáraton:
- Géza, gyere gyorsan, kinyílt a mentőtutaj!
Kikaptam az USB kulcsot, és rohantam vissza a hajóhoz. Dán szomszédunk éppen a vízből halászgatja a pelyhüdt tutajt. Együtt kihúztuk a molóra. Hát ez nem semmi!
Éva folytatja:
Bent voltam a hajókabinban, amikor egyszer csak egy hatalmas csattanást hallok kintről és valami hangos süvítést. Első gondolatom az volt, hogy valaki nekünk jött, betört a hátsó kabin és jön be a víz. De nem ez történt. Rohantam ki, és akkor láttam, hogy az életmentő tutajunk nyílt ki. Nem sérült meg senki. Aktiválódott valahogy, Kiszakadt a műanyag burkolatából, kitörte a rozsdamentes acél tartót,és ezerrel fújódik fel a szomszéd és a mi hajónk között.
Ekkor már a szomszéd dán is segítségemre sietett délutáni pihenőjéből, úgyhogy mondtam neki csináljon valamit, addig rohanok Gézáért. Megjegyzem a dán értett a tutajhoz, mert a Csendes-óceánon 3 napig hajózott benne, miután leszakadt a tőkesúly a hajójáról. Állítólag nagyon gyenge építésű versenyhajó volt, kikönnyítve stb.
Géza:
A mentőtutaj egy rozsdamentes keretben volt a korlátra felszerelve. A kinyiló tutaj, mintha csak hurkapálcikák lennének, úgy szakította és törte el a 23 mm-es acélcsöveket. Sajnos a csövek megsértődtek, bosszút álltak, és megvágták a tutajt.
Hát ez nem hiányzott.
Telefonon sikerült a gyártóval beszélnem, nagyon pozitív volt a huzzáállásuk. A fő kérdésünkre a válasz igenlő volt: Igen, biztonsággal visszacsomagolható. Felajánlották, hogy akár küldenek egy újat is, ha nem tudjuk visszacsomagoltatni.
Most a helyi mentőtutaj-karbantartó-állomáson várja a tutajunk, hogy a tesztek rendben lezajlanak. A szakadásokat megjavították, a tutajt felfújták és most több napig tesztelik a levegő-palackkal egyetemben, hogy nem ereszt-e le szép lassan. A rakétákat, vízet cseréltetni kell, mert hamarosan lejárnak.
Ha minden jól megy, kedden visszakapjuk, ezután tudunk tovább indulni. Addig is nagyszüleink is szüleink étel receptjeit próbálgatjuk a hajón megvalósítani.

19-re
Ma este hivatalosak voltunk a Lady Jane III nevű hajóra. Jim és Jane együtt építették saját katamaránjukat 6 évig (ebből 1 évig nem volt sok idejük foglalkozni vele) saját ír hajóüzemükben sajátkezüleg, ezt mutatták meg nekünk. A katamarán hosszra nem sokkal nagyobb mint a mienk, de szélessége (7 méter) óriási a mi 3.2 méterünkhöz képest.


6. nap, 2007.01.20. Szombat

Éva tollából:
Már annyit meséltünk arról, hogy milyen szép a város, hogy úgy gondoltuk egy-két képet mutatunk a belvárosról és a tengerpartról is.
A mentőtutaj-állomáson azt mondták, a tutajtesztelést keddre befejezik, úgyhogy addig is a Rotor-t készítjük, hogy kész legyen az indulásra. Ha minden jól megy, szerdán indulhatunk tovább, azért még ellenőrizzük az időjárást is. Ez kezd izgi lenni..


7. nap, 2007.01.21. Vasárnap

Éva tollából:
Még egy-két simítás és a Rotor indulhat, hogy teljesítse a következő szakaszt, amit kitűztünk neki.
Este visszahívtuk Jane-t és Jim-et a katamaránról a megszokott csirkepörköltünkre. Még mellé készítettem hazai gyümölcskenyeret Géza nagymamájának receptje alapján. A gyümölcskenyér jól sikerült azt leszámítva, hogy egy kicsit túlsütöttük, de a Rotor sütőjét még ki kell tapasztalni.
Jim egyébként elbűvölt minket gitártudományával az este és tanítgatott pár dolgot Gézának rajta (Géza gitárján). Jane pedig énekelt hozzá.
Én pedig rettentően örültem új szerzeményemnek a szilikon sütőedénynek. A Rotor konyhája elég jól felszerelt, de a sütés azért nem megszokott a fedélzeten, még csak egy-két dolgot próbáltunk ki. Nem kell kikenni és nem kell sütőpapír sem hozzá, hiszen nem tapad hozzá semmi; a sütemény alakját felveszi, mert rugalmas, mint egy gumi; a meleget 300 fokig bírja; és ez tuti nem rozsdásodik. Ezennel tényleg mehet a sütés a Rotoron is..


8. nap, 2007.01.22. Hétfő

Éva tollából:

Reggel egy jó kis izzasztó kalandra ébredtünk. Dán szomszédunk indulni készült és kérték Gézát, hogy segítsen a kiállásban a kikötőből. Jó hajósok módjára elkezdték megbeszélni, ki, mit csinál, amikor azt hallom a kabinból, Géza kiabál menjek ki. Még el sem indultak, de Géza már látta, hogy ez a kiállás nem lesz egyszerű, hiszen a kapitány nem egészen tudja még, hogy fog kiállni és jelenlegi tervei szerint az orrával le fog minket kaszálni. Mire kiértem a kapitány már egy új, ígéretes tervet fontolgatott, amivel el is indultak a kikötőből. Nagyon egyszerű kiállás lett volna, hátra egyenesen, majd a hajó orrát befordítani és ki a kikötőből. Amíg ott álltunk és tartottuk a köteleit ment is szépen a hátra egyenesen, de amikor bedobtuk a távolodó hajó köteleit, jó ég tudja miért, elkezdtek hátrafele jobbra-balra kacsázni, ahelyett, hogy ráfordultak volna a kikötő kijáratára. Közben a szél fújta be őket a kikötőbe a hajók közé. Már olyan mélyen sikerült keresztben besodródni, hogy a kifordulás lehetetlenné vált, csak befele tudott fordulni, mert be volt szorulva a hajók közé. A hajó orrát nagy nehezen a kikötő mélyére fordították. Innen gondoltuk, már egyszerű a kiállás, hátra egyenes rükverc. A motorok már teljes gázzal pörögtek szerencsétlen hajón, amikor megindult hátrafelé. És megtörtént, amit senki nem várt. A hátrafele száguldó hajó hirtelen ránk fordult a fenekével és a hajónk orrának tartott teljes gázzal a kikötőből (valószínűleg a sebesség kitekerte a kapitány kezéből a kormányt). Mi üvöltöttünk a kapitánynak, hogy nézzen hátra felé, miközben hátrafele száguld, és így egy kis korrekcióval csak a horgony láncunknak ment neki, amibe beleakadt a kormány lapátja. Ezután se be, se ki. Géza gyorsan beindította a Rotort arra az esetre, ha a horgonyláncunk elszakadna. Minket majdnem letépett a mólóról miközben túráztatta a motorját és próbált leszabadulni. A hátsó, mólóra akasztott köteleink már szakadtak le a mólóról, mire érezte, hogy ennyi, és leállította bika motorját. A horgony láncunkról csak a helyi búvár tudta kiszabadítani, amíg Géza meg én tartottuk el a hajóját a hajónktól, hogy ne verődjünk össze a hullámokban. Néha ráengedtünk a láncra, amikor a búvár intett, hogy lazítsunk rajta egyet. De minden jó, ha jó a vége, végül ezt a kalandot is teljes épségben úszták meg a hajóink.
Ma felhívtuk újra a mentőtutaj-állomást, hogy kész lesz-e a tutaj keddig. Azt mondták, mehetünk érte kedden. Felhívtuk Manfredot az ügynököt is, hogy szeretnénk kijelentkezni.


9. nap, 2007.01.23. Kedd

Éva tollából:
Reggel 9-re mentünk a mentőtutaj állomásra. Együtt csomagoltuk be a tutajt a kis ládikájába. A papírjainkat pedig Manfreddal hagytuk, aki elintézte a kijelentkezésünk..

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028798