Hajónapló: RV5 I. Venezuelábol Colombiaba

in English

Éva:Ez volt az elő off-shore utunk Gézával. Ezt ünnepeltük egy gyönyörű napfelkeltével a Boca Chica csatorna előtt. Itt ugyanis a kikötői parancsnokságtól engedélyt kellett kérni a csatorna behajózásához. Miután megkaptuk az engedélyt, behajóztunk és a következőkre lettünk figyelmesek. A tenger színe a sötét kékről barnára változott és csomó növény úszkált körülöttünk. Mi ez? Mocsár vagy sártenger, mert kb. úgy nézett ki. Ki kellett ülnöm az orrba, hogy ki tudjuk kerülni a növényeket. Én irányítottam a kezemmel, Géza vezetett.
Majd a parti őrség hajója üldözőbe vett egy mellettünk levő motoros hajót, akit megállítottak és még a hajóra is felmentek. Lehet, hogy kerestek valamit? Ki tudja. Természetesen Colombia a kábítószer kereskedelem és csempészet egyik legnagyobb hazája. Mellettünk is elment egy parti őrség hajó, de mi nem nagyon érdekeltük őket. Biztos látták, hogy utazók vagyunk, mert az orrban persze a kamerával ültem kinn.
Ezután feltűntek Cartagena magas épületei, a kikötő és egy világítótorony is. A kikötőben több katonai cirkálót láttunk és egy szobrot a tengervízben az öböl közepén. Azt is mondják, hogy korábban Kolombiában nagyon sok kalózhajó garázdálkodott, de amióta a haditengerészet gőzerővel el kezdett tevékenykedni ellenük, azóta az egyik legbiztonságosabb terület lett a hajósok számára. A marinában ugyanakkor nagyon kell vigyázni a bocira, mert azt előszeretettel lopkodják a helyiek.
Amikor megérkeztünk, megtaláltuk az eltört sekklit a fokvitorláról. Nem semmi, hogy egy ilyen acél darab így el tud törni!

Éva tollából:
Előző este befutottak Petrushka-ék és hasonlóan kimerültnek tűntek a hajóút után, mint mi.

Az itteni bejelentkezés részleteiről érdemes egy-két szót ejteni. A bejelentkezést egy német ügynök végzi a marinában 60 dollárért. Ebben benne van az útlevélbe bepecsételés és a vámvizsgálat is. Érkezésünk napján nekünk nem sikerült mindezt elintézni a következők miatt:
1. Manfred, az ügynök csak kettőkor került elő tegnap délután és mindaddig természetesen a mobiltelefonját is kikapcsolva tartotta.
2. Amikor megérkezett, minden papírunkat (útlevél, hajópapír, előző kijelentkezés stb.) nála kellett hagynunk, és mondta, hogy a következő nap reggel hallgassuk a VHF rádiót, mert azon hívnak a vámosok, ha jönnek. - De egész délelőtt nem hívtak, pedig mi ott ültünk a rádió mellett. Rengeteg itt a német vendég, így már az sem meglepő, hogy VHF rádióban alkalmanként német beszélgetést hallunk.
3. Manfréd ma délután négyig nem került elő és a mobiltelefonja is ki volt kapcsolva.
4. Közben találkoztunk Petrushka-ékkal, akik mondták, hogy reggel találkoztak vele, be akartak jelentkezni nála, de nem tudtak, mert Manfred a mi bejelentkezésünket intézte. Azzal mentegetőzött, hogy a hivatalból azon problémáztak, hogy a magyaroknak vízum kell, nekünk pedig nincs ilyen. (Egyébként, mi indulás előtt ellenőriztünk minden országot, hogy hova kell vízum és ide nem kellett, no persze ez, azóta változhatott is, ami ugyan nem nagyon valószínű.)
5. Ezután Géza kb. 10 percenként hívta Manfrédet, aki még mindig ki volt kapcsolva.
6. Manfréd délután négykor megérkezett, és mosolyogva közölte, hogy minden ok, csak a hivatalban nem tudtak Magyarország létezéséről és meg kellett nézniük a Nagy Könyvet. Már, ugye egy nap eltelt azóta, hogy megérkeztünk. A vámosok, pedig úgy döntöttek reggel, hogy hagynak minket aludni, ezért nem jöttek ki.
7. Mindenesetre a hajópapírokat megkaptuk, és az igazolást a vám bejelentkezésről is, de az útlevelünket még nem kaphattuk meg, mert holnap még el kell menni a repülőtérre, ahol majd bepecsételnek.

Még egy jó sztori mára: Géza lezsírozta az itteni kikötőmesterrel (aki szintén német) a marinában, hogy beállhatunk a mólóra. Nem volt egyszerű, elég sokáig rágta a fülét - várólista van … talán egy hét múlva … Végül csak talált egy extra vékony helyet, ahova a szintén nem túl széles Rotor is beférne. Reggel azt láttuk, hogy egy másik hajó állt a beígért helyünkön. Érdeklődve kérdeztük a kikötőmestert, hogy mi történt, aki annyit válaszolt, hogy ez a hajó a tudtuk nélkül állt be a helyünkre, de nem mernek szólni neki, hogy menjen el, mert azt hiszi, hogy ez az ő helye. - Ez különös.
De egyébként, ne aggódjunk, mert holnap biztos elmegy. - Mindig csak ez a MANANA.

Éva tollából:

Sikeresen megfigyelő állásba helyezkedtünk a Rotorral, a marinai móló szájához horgonyoztunk és lestük, hogy mikor megy el a hajó, amelyik beállt a helyünkre. Ahogy kiállt, mi azonnal beálltunk az ő helyére, vagyis most már a miénkre. Kicsit kaotikus ez a marinai ki-be állás itt. Interneten foglalást nem fogadnak el, mert mindig tele van a marina. Amikor mi érkeztünk, azt mondták 10-en várnak a beállásra, tehát várólista van, és lehet, hogy több mint egy hét a várakozási idő. Ehhez képest, mi már a mai nap sikeresen beálltunk és a rekordot a tegnap este érkezett és már korán reggel a kikötőben álló Helen Luise tartja.
Ezt azért tudjuk pontosan, mert egy missziónk is volt itt ezzel a hajóval kapcsolatban. A Do It!-ról megtalálták a hajókulcsukat Curacao-on, a partra sodorva és odaadták nekünk, hogy hozzuk el nekik, mert tudták, hogy a következő megállójuk Cartagena. Így is tettünk, és cserébe megnézhettük a Amel Super Maramu tipusú hajójukat, amely a nagytestvére a mi hajónknak. Klasszul nézett ki nagyon.
Lehet, hogy annak a 10 hajónak, akik várólistán vannak nem szóltak, hogy van szabad hely? És mindaddig a várólistán vannak, amíg ők nem szólnak, hogy most már sürgősen szeretnének egy helyet a marinában, vagy amíg lesben nem állnak és akcióba nem lépnek, ha látnak egy üres helyet, amit elfoglalnak maguknak?

Már itt vagyunk két napja, de útlevelünk, még mindig nincs. Nem is baj, mert így kitűnő alkalom nyílik a marinai élet megfigyeléséhez, ha már, mást nem lehet csinálni a beléptetésig.
Itt a marinában az élet, mintha egy Rejtő Jenő könyvből rendeződött volna be. Itt van Fülig Jimmy, Piszkos Fred és a többiek, akik folyamatosan seftelnek, üzletelnek:
- A bárpultnál egy fiatal srác áll egy sörrel a kezében, aki mindent tud mindenkiről, még Manfred száma is benne van a telefonjában. Mindenkinek nagyon sármosan segít, és az összes vendéget ismeri név szerint (most már a miénket is), de Manfredot még ő sem tudja elérni. Lehet, hogy kikötői bomlásban szenved már a hajója?
- Egy asztalnál három német fickó ül. Az egyik idősebb, de ősz haja teljesen újhullámosan kakastaréjba van felfésülve. A legfiatalabb magas gyerek egy fekete, sztrecs nadrágban ül egy hózentrógerral és mellmagasságig felhúzott derékvédővel (amúgy a hajójának a farára egy chopper van feldrótozva). A felesége (Madonna Top és mini-farmer szoknya + egy csomó tetkó) néha odamegy hozzá, és a hónaljából egy szalvétával kitörli az izzadságot. A közép idős, a borostás szóvivő, aki úgy tűnik, az üzletek nagy részét learatja, természetesen megint beszélget két francia utazóval, akik Panamába szeretnének eljutni hajóval. Hát itt kérem, jó pénzért mindent lehet.
- Egy másik asztalnál egy európai származású fiatalember, izgatottan keresi Manfredot. Közben fűnek-fának magyarázza a problémáját, hogy sürgősen el kell hagynia az országot, de nem tudja. Vajon miért? Ezt is megtudtuk tőle, jóllehet ez a sztori, úgy gondolom nem publikus, ezért mi az Internetre nem tesszük fel.
- 2 szentképekkel, keresztekkel díszített, fekete ruhás, német misszionárius 1-1 sírkeresztre támaszkodva kedélyesen meséli, milyen nehéz errefelé a német rendszámú Mercedes kisbuszukkal közlekedni, mert 5 percenként pénzt követel valaki tőlük a továbbhaladásért.
- Egy kolumbiai hölgy érkezik, a fején egy hatalmas gyümölcstálat egyensúlyoz és az asztalok között kínálja a portékáját.
- Közben befut két másik utazó, akik szintén hajóra mennének legénységnek…
Ebbe a kompozícióba csak a hosszú asztalokon levő 15-20 kinyitott laptop és az előttük hunyorgó vitorlázók nem illenek bele. A Wifi népszerű errefelé. Egyesek fülhallgatóval és mikrofonnal a fejükön Skype-olnak, mások CD-ket és DVD-ket másolnak.
Így telik itt az élet.

Géza:
Délután Manfréd befutott az útlevelünkkel, és elintézte, hogy a reptérre sem kellett kimennünk. Köszönjük!

Vicces... a netet böngészva akadtam a hajozas.hu oldalra, ahol a Hong Kong Challenge sztori képét a hajóm képével dekorálták. Nem is tudtam, hogy a Rotor már járt a csendes óceánon... Itt a link..