| 2006.10.10 - 2006.12.05 «« 1/7 oldal »»
| Fél év szünet után visszatértem Venezuelába, hogy folytassam az utazásom.. |
1. nap, 2006.10.10. , Caracas | | Útmenti házak | | | A leszakadt híd |
Éva tollából
Caracas-ban délután szállt le a repülő. A reptér kijáratánál a taxisok megrohamoztak bennünket, de mi tudtuk, hogy itt csak a hivatalos, reptéri, Ford terepjárós taxisok igazán biztonságosak.
A taxiban ülő sofőr nagyon barátságos és bőbeszédű volt és még az sem zavarta, hogy nem teljesen értjük, amit spanyolul beszél. A repülőtérről Caracas felé vezető úton egy híd le volt szakadva, ezért itt csak lépésben haladtunk az úton. A helyiek itt árulták a portékájukat, például üdítőket, gyümölcsöket és más harapni valót, sapkát, reklám pólókat stb. Úgy tűnt, hogy mindegyikük állami engedéllyel rendelkezett, mert számozott póló volt rajtuk. A taxisofőr elmondása alapján a híd körülbelül egy éve szakadt le és még mindig nem fejezték be az új híd építését. Nem is tűnt úgy, hogy nagyon sietnének, mert az autók közötti piac jó alapot ad a pénzszerzésre. Jóllehet az út mentén láttunk néhány mérgelődő embert is, akiknek az autójában felforrt a vize. Rengeteg régi amerikai autót láttunk az úton, amelyek még a gazdasági fellendülés idejéről maradtak meg. Azóta az országban folyamatosan növekszik a szegénység és a társadalmi különbség gazdagok és szegények között. Az ország az olajár-zuhanás óta lobbizik az olaj árak magason tartása mellett, mivel az állami bevételek legnagyobb részét az olaj export adja.
Caracasban átautóztunk 1-2 szegény negyeden, ahol a rozoga házakat fa cölöpökkel támasztották ki, és üzleti területeken is, ahol nagyobb üveg paloták emelkedtek. Leginkább arra törekedtünk, hogy a csomagokat a legnagyobb biztonságba juttassuk el a hajóhoz, ezért siettünk a busz pályaudvarra, ahonnan Cumaná-ba akartunk indulni. Caracas nem éppen híres a közbiztonságról, és gyakoriak az utcai megmozdulások is.
Géza tollából
Kora délután érkeztünk meg a buszpályaudvarra. Venezuelában sok busztársaság működik. Vannak 20-30 éves csotrogányokkal araszoló vállalkozások és vannak akik legmodernebb luxusbuszokon utaskisérővel, több fogásos étkezésekkel várják az utazni vágyókat. A drágább szolgáltatók sem drágák (emlékeztek - 1 liter gázolaj = 0,08 dollár), úgyhogy mi is ilyet választottunk. A pályaudvarnak csak egy szűk bejárata volt, amire 2 fegyveres őr vigyázott.
Bár este 8-kor is indult busz Cumanába, mi mégis inkább a éjszakai 10.30-ra vettünk jegyet, hogy ne éjszaka, hanem már világosba érkezzünk.
A csomagokat a repüléshez hasonlóan külön kellett becsekkolni. Indulás előtt pár perccel hívták az utasokat a hangosbemondón. Az őrség mindenkit megvizsgálat egy fémdetektorral. Már kezdtem volna kipakolni a kabátom, amiben a fényképezőgépek össze-vissza csipogtak, de a barátságos őr csak intett, hogy menjek, nem gond. Biztos nem feltételezte rólam, hogy fegyverrel buszt akarok eltéríteni...
Ettől eltekintve a biztonságra nagyon figyelnek, az utasokkal utazik egy biztonsági őr is, az utastér a sofőrtől szeparált. Bár az életünkre figyelnek, az egészségünkre kevésbé - végig maximumon üzemelt a klíma berendezés, ennek megfelelően - a helyiekhez hasonlóan - pulloverben, kabátban és sapkában utaztuk végig a kb. 6,5 órás utat. |
2. nap, 2006.10.11. , Megérkezés a kikötőbe | | Jön a Rotor kifele | | | Ez lesz a helye a következő pár héten | | | UV kár |
Pirkadat után érkeztünk Cumanába. Megkaptuk a csomagokat, majd leintettem egy 40 év körüli hatalmas amerikai autót, (egy taxi matrica volt rajta) és elautóztunk a hajóüzemhez.
Reggel 6-kor bejöttünk a Navimca hajóüzem bejáratán. Látni lehetett a fejlődést, a hatalmas vaskapu frissen mázolva. Az udvaron kb. 50-60 hajó parkolt. Rendesen megszoksorosodott a számuk, amíg távol voltam.
A Rotor bent parkolt a belső udvaron, ahova még az őrnek sincs kulcsa. Fő a biztonság. A belső udvart 3 éve alakították ki. Előző évben majdnem minden hajót kiraboltak, akkor az őr is benne volt a balhéban.
A kerítésen kívülről vizsgálgattam a hajóm. A hátsó horgony megvan, szélkormány megvan, első horgony megvan... leltároztam a szememmel a fedélzetet. A hátsó ruhaszáríton egy törülkőző és alsónadrág lebegett - én felejtettem volna kint? Kivülről úgy tűnt, minden rendben.
A munkaidő kezdetekor áthozták a hajót a külső udvarra, 10 órára már birtokba is vehettük. Jó érzés volt ismét a fedélzetre lépni...
Gyors számvetés után mindent rendben találtunk. A trópusi nap és a hőség azonban megtette a hatását. Az egyik gázolajkannára már nem jutott ponyva, szürkéből átment sötét vörösbe a színe. Több régi polómnak megsárgult az anyaga. Még az ébresztő óra fehér számlapja is sárgává vált. Az alsóneműk gumijai szétporladtak. Pedig a nap sem érte őket. Nem semmi meleg lehetett... Lehetett? ... Van! Árnyékban 36 fok!
Bepakolás után rögtön hozzá is láttunk a hajó felkészítésének - takarítás, rendrakás, TMK stb.
Az egyik ananász konzervnek perforált az oldala, a leve kifolyt a hajó aljába, jó penészes, büdi.
A liszt - ahogy várható volt - tele lett kukacokkal, ahogy a fűszerek és a rizs nagyrésze is.
Összefoglalva nem sok kár történt az elmúlt fél évben - a helyzet lehetett volna sokkal rosszabb is.
|
3. nap, 2006.10.12. , ZacskókA sok selejtezésben, rendrakásban vészesen fogynak a szemetesként használt nejlonzacskók. Kicsit nosztalgikus így a rendrakás, a zacskókkal együtt tőrnek elő az emlékek - a kartagenai ABC zacskója, a dinós zacskó Las Palmasból, vagy a martinique-i Carre Four zacskója.
A venezuelaik eddig kedves arcukat mutatják. Kicsit nehéz a kommunikáció, mivel mindenki csak spanyolul beszél, így egy spanyol nyelvkönnyvvel mászkálunk. Mindenütt rengeteg a szemét, és érdekes a higénia. Az útszélen egy darab deszkán húst árulnak a 38 fokos déli hőségban, 2 szemét kupac mellett. Ugyanakkor nagy a kontraszt is, az egyik házban egy nagy szemétkupac közepén mama éli életét 3 porontyával, szomszédja polirozott rézrácsos kerítés mögött elegáns teraszon sziesztázik a luxus terepjárója mellett. Rácsok… minden ház minden nyilása rácsos. Mintha 1-1 börtöncella lenne…
|
4. nap, 2006.10.13. , Moszkítók3 barátunk van per pillanat. A 12 voltról müködő VAPE párologtatós szúnyogriasztónk, a Fenistil Gélünk (ha mégis megcsipett egy szúnyog ahova a VAPE nem ér el) és a malária elleni tablettáink. A malária elleni tablettákat azért kellett elkezdeni szedni, mert tervezünk egy túrát pár napon belül az Orinico folyó túloldalára, és a megelőző gyógyszert a fertőző területre érkezés előtt 1 héttel kell elkezdeni szedni.
Rengeteg a szúnyog. Egy zuhanyzás a fürdőben felér egy túlélő-túrával.
. |
5. nap, 2006.10.14. , CumanaBebuszoztunk Cumana belvárosába és meglepődve láttuk, hogy a város utcáin hatalmas kirakodó vásár van. Az utcákon minden talpalatnyi helyet elfoglalnak az árusok, úgy kellett magunkat keresztül verekedni rajtuk.
Nagy a kontraszt a belső városrész és a kikötő környéke között. Eddig azt hittük, Venezuela egy szegény, szürke ország. Nem láttuk a másik oldalát, a kozmopolita Venezuelát, ahol mindenki a legújabb mobiltelefonokkal villog, divatos cuccokban jár, Versace pólókat és QuickSilver-es ruhákat hord. Mindenütt mindent kapni, potom áron, kétes eredetiségben. Hiába van forróság, a legtöbb ember hosszú farmert visel.
Csak a szemétre jobban figyelnének. Teljesen természetes dolog, hogy a szemetet szana szét dobálják az utcán, ami ott is marad, míg az enyészet szét nem porlassza.
A városban egyébként van egy két múzeum és egy katedrális is a Fehér téren. A mi kirándulásunk célja azonban most nem kultúrális jellegű volt, algagátlót kerestünk - meg is találtuk a boltot, de sajnos szombaton zárva volt. Legalább tudjuk, hova kell hétfőn jönni.
|
6. nap, 2006.10.15. , ProjektekMár tavasszal elkorhadt és eltőrt a fürdőszobában egy padlófedél - teljesen újat gyártottunk megosztva a munkát egymás között – fúrás - faragás és festés - ragasztás.
Sajnos az algagátló nem bírta ki a forró venezuelai nyarat, megrepedezett, pereg. Sok a munka vele.
Végre kitakarítottuk a fenék-tárolókat, az ananász konzerv leve messzire elért…
. |
7. nap, 2006.10.16. , Dolgozunk tovabb... | | Kaparok | | | Ezt látjuk este a fedélzetről |
Haladunk. Amig elviselheto volt az ido, kapartam a regi algagatlot a hajofenekrol. Kozben Eva lecsiszolta es lefestette a gazpalackokat. Meg meg elkeszult egy csomo aprosag.
Delutan ismet a belvarosba buszoztunk, algagatlo festekert. A bolt is nyitva volt, de mikozben bent nezelodtunk, megerkezett a katonasag gepfegyverekkel. Kitereltek minket vevoket es eladokat, lehuzattak a redonyt es leplombaltak a zarakat. Ki is tettek egy matricat, ahogy kivettuk a feliratbol, a bolt valami rossz fat tett a tuzre ezert 2 napra bezarjak.
Most sem sikerult algagatlot venni...
Kesobb a kozpontban tobb hasonloan leplombalt boltot lattunk.
|
9. nap, 2006.10.18. , Utazas Ciunad BolivarbaHajnalban irany a buszpalyaudvar! Ciunad Bolivar nevu varosba indultunk, ebbol a varosbol indulnak turista-utak a vilag egyik termeszeti csodajahoz, a legmagasabb vizeseshez, az Angel Fallshoz.
Eloszor Puerto La Cruzba kellett eljutnunk, ez kb. 60 km - masfel ora gyujtotaxival. A gyujtotaxi olyan 30 ev koruli oreg amerikai auto, ami egy adott utvonalon kozlekedik - esetunkben Cumana es Puerto La Cruz kozott, es akkor indul, ha 5 utas megtolti az autot. Volt feelingje a 36 fokban bent preselodni...
Puerto La Cruzbol busszal jottunk at Ciunad Bolivarba. A tavolsagi buszok itt nagy luxusbuszok, klimajuk 18 fokra beallitva (vissza is sirtuk a gyujtotaxit), teljes sotetites. Persze vannak kulonbsegek, van amelyiken hatalmas fekvo fotelek vannak, van ahol szuk a hely, bogaras, lehet DVD-t nezni, van ahol meg szenyat is adnak.
Keso delutan erkeztunk meg az Orinoco folyo partjan fekvo varosba. Azert itt mar egesz maskepp erzi magat az ember, kisebbek a keritesek, erezhetoen jobb a kozbiztonsag. | | | | Iránytaxik | A buszunk kivülről | Belülről | | | | | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
