Hajónapló: RV5 I. Venezuelábol Colombiaba in English

     2006.10.10 - 2006.12.05                                   »»   4/7 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234567

 
...folytatás az előző oldalról

28. nap, 2006.11.06. Hétfő, Irány Bonaire

Reggel nem túl korán indultunk. Várnunk kellett, míg a nap felemelkedik a horizontról, hogy lássuk a zátonyokat. Olyan szűk átjárókon jöttünk keresztül, hogy itt nem lehetett a GPS TrackBack funkcióját használni. Laikusoknak: a TrackBack a GPS olyan funkciója, amely visszavezet ugyanazon az útvonalon, ahol előtte bejöttünk. Pontossága 5-15 méter a GPS méréshibájának megfelelően.
Majdnem fél évig volt otthona Rotornak Cumana, és mi is majdnem 1 hónapot töltöttünk ebben a kontrasztos országban. Eljött az ideje, hogy búcsút intsünk Venezuelának és összegezzünk, kiemeljünk fontos és lényegtelen dolgokat meg ami éppen az eszünkbe jut:
Ami tetszett:
- az emberek kedvessége
- 4 forintos gázolaj (és az általános alacsony árszinvonal)
- Bomba nevezetű vaniliával dúsan megtöltött fánk
- finom gépsonka
- fehér, homokos tengerpartok az offshore szigeteken
- Angel Falls és környéke
- öreg, hatalmas, félig szétesett amerikai limuzinok - taxik
- kevés túrista
- Chavez elnök választási propagandája
- és még sok minden...
Ami nem tetszett:
- szemét mindenütt, és gátlástalanul mindenki szemetel
- rengeteg szúnyog, patkány és csótány a kikötőben
- csonttöréses láz
Veszteségeink:
- 1 pár papucs (hajó mellől ellopva)
- 1 pár szandál (hajó mellől ellopva) - pedig úgy szerettemm...

A nyílt vízen elég gyenguska volt a szél, de szerencsére 1-2 csomós áramlás segítette utunkat. Már kezdett úgy kinézni, hogy csak reggelre érünk Bonaire-re, amikor beindult a szél, és éjfél előtt bójára kötöttünk Bonaire mellett.


29. nap, 2006.11.07. Kedd, Bonaire

Éva tollából:
És itt is vagyunk a Holland-Antillákon. Bonaire az első sziget az ABC szigetek közül. A szigetre özönlenek a turisták főleg azok, akik a búvárkodásnak hódolnak. Van egy hatalmas sóbánya is. A sziget különösen tiszta és nagyon odafigyelnek a környezetvédelemre. Horgonyozni sem lehet, mert élő korallok vannak és napi 10 dollár a bója. Mivel a vámhivatal zárva volt, amikor megérkeztünk a rendőrségen jelentkeztünk be. Hallottuk hírét, hogy ha 7 napon vagy 4 heten túl (ez attól függ melyik site-ról olvassuk) jelentkezett ki valaki Venezuelából akkor nem lehet 24 óránál tovább Bonaire-en maradni. Nekünk erről itt egy szót sem szóltak, ezért nem tudjuk megerősíteni vagy cáfolni ezeket a híreket. Minden esetre a szigony puskát és a riasztópisztolyt le kellett adni távozásig megőrzésre.

Azt hiszem, Gézának nem dongó láza volt, mert megfertőzött valami vírussal. Két napig lázas voltam, most pedig regenerálódok.


30. nap, 2006.11.08. Szerda

Éva tollából:
Egy kicsit jobban vagyok, de még mindig pihenek.
.


31. nap, 2006.11.09. Csütörtök, Kralendijk

Éva tollából:
Kralendijk, Bonaire fővárosa. Az utcái szó szerint nagyon színesek több üzlettel, bárokkal. Géza szerint tiszta Disney Land, egyébként pedig az utcák rendezettsége és színei, tényleg egy játék városra emlékeztetik az embert.
.


32. nap, 2006.11.10. Péntek

Éva tollából:
Hajónkat Kralendijk-ben hagytuk (Bonaire fővárosa)és autót béreltünk, hogy a sziget déli részét felderítsük. Itt hatalmas üzemben megy a tengerből a só kitermelés, külön kristályosító és gyűjtő tavak vannak erre felkészítve. A sókristályt pedig hatalmas kúpokban hagyják kiszáradni. A következő állomásunk a Lac-öböl volt, amely otthont ad a védett zöld teknősöknek. Úgy tudom ezeket a kipusztulás fenyegeti ezért ezek fokozottan védettek. Mi nem láttunk ez alkalommal egyet sem belőlük.
.


33. nap, 2006.11.11. Szombat, Washington Park

Éva tollából:
Bonaire egy búvár paradicsom, ezért ezt a napot a víz alatti élővilágnak szenteltük. A Washington parkban vettük egy belépőbérletet, sajnos csak éveset lehetett venni, de csak 10 dolcsi volt. A parkban egyébként egyéb látnivaló is volt: őskövületek a tengerből, fennsíkok, dűnék, egy csomó kaktusz és tóparton állomásozó gyönyörű rózsaszín flamingók (ugyanis itt költenek és etetik kicsinyeiket az anyamadarak).
A bejáratnál egy múzeumból megismertük Bonaire történelmét és élővilágát is.
Amikor egy-egy helyen megálltunk rengetek gyík (köztük iguána is)körülvett minket és lesték, kik vagyunk és mit csinálunk. Még akkor is érdeklődtek amikor lemerültünk a víz alá és a parton hagytuk a ruháinkat. A zátony csodaszép volt sokszínű és tele hallal. Még lapos halakat is láttunk és az is érdekes volt, hogy bármily sekély volt a víz ezek a színes halak szokatlanul nagyok voltak.

A szigeten egyébként nagyon jól néz ki, hogy a kerítéseket a helyi gyertya kaktuszból (a Yatu-ból)készítik. Valószínűleg a kecskéket akarják távol tartani a háztáji kertektől. Ezek a kerítések és a rengeteg kaktusz határozza meg egyébként a sziget jellegét. Láttunk még sárga vállú papagájokat (nem tudom miért így hívták, amikor az egész feje sárga volt a tolla pedig mindenhol máshol zöld). Ezek a papagájok itt a szigeten őshonosak. Ami még érdekes, hogy a sziget nem létezett a dinoszauroszok kihalása idején, így az egész élővilág jellegzetes, még akkor is, ha 1499 Amerigo Vespucci felfedezésével több európai állatott bevittek a szigetre. Egyébként először az őshonos indiánokat az Arawak indiánok rohanták le először Venezuelából.


34. nap, 2006.11.12. Vasárnap

Éva tollából:
Még az előző nap este kijelentkeztünk Bonaire-ről. Őszintén mondjuk, a marinában a plussz egy éjszaka horgonyzó helyet is ki akartuk fizetni (ugyanis 11-e estét nem fizettük még ki), de zárva voltak már jó korán, így egy napi horgonydíjat veszítettek velünk.
Jó korán indultunk Curacao-ra. Jóllehet a távolság nem túl nagy a két sziget között, de ha az időjárás-előrejelzésnek lehet hinni, akkor nem túl nagy szél várható nap közben. Fel sem vettük Rotorkát és már 7 órakor elhagytuk a szigetet. Jól is döntöttünk a korai indulással, mert szél, az tényleg nem igazán volt. Dülöngéltünk jobbra-balra, néha egy-egy hullámon még Rotorka is beelőzött (jó hosszú kötélre volt engedve). 10 órakor a következő rádióhívást kaptuk a VHF-en.
- 3xSailing Vessel on my port side. Do you read me?
Bizony, egy hatalmas vasaló szólongatott minket a rádión, amely épp keresztezni kívánta utunkat, de nem volt benne biztos, hogy el fog férni előttünk. Megadtuk neki hogy merre tartunk, illetve megnyugtattuk, hogy bőven elmegy előttünk, folytassa csak az útját. Valóban jó messze hajtott át előttünk, így zavartalanul folytattuk dülöngélős utunkat. Naplemente előtt érkeztünk meg Curacao-ra, a Spanyol Vizeknek nevezett hosszú öbölbe. A szerepeket felcserélve, most én néztem a zátonyokat, Géza kormányzott. Csak ez alkalommal nem nagyon voltak zátonyok az öbölben.J Egyébként ez volt az első olyan éjszakánk, amikor nem voltak szúnyogok.

Kicsit sokkoló volt Spanish Waterhez behajtani. Az elmúlt időszakban hozzászoktunk, hogy rajtunk kívül max 1-2 csendes hajó vesz körül minket. Most viszont felpezsdült az élet körölöttünk! Jobbról balról jet-skik, motorcsónakok száguldoztak körülöttünk. Mindenhonnan hangos zene szólt, a parton több százan fürödtek napoztak. Brrrr! Hozzá kell ismét szoknunk ehhez.
Spanish Water egy hatalmas zárt öböl-rendszer. Kicsit St. Martinra emlékeztet, bár annál azért sokkal kisebb. Viszont St. Martint frekventált helyen fekszik, míg Curacao a charter flottáktól távol, a Karib-tenger gyomrában. Azért érdekes az elhelyezkedése, mert ha valaki igáig eljött, mögötte a passzát-széllel, akkor itt 3 választási lehetősége maradt. Vagy visszaevickél a passzát széllel szemben valahoval St. Vincent és környékére. Ez nem egy egyszerű feladat szemben a széllel és áramlással több száz mérföldön át. Másik lehetőség északra indulni, és a Karib-tengert átszellve valahova St. Kitts környékére megérkezni 1 hetes negyedszelezés után. A 3-ig lehetőség követni a napot és a szelet, és Kolumbia mellett Panama felé haladni tovább.
Körülöttünk csupa agyon-felszerelt kicsit ütött kopott vitorlás áll, a legtöbben Panama irányába tartanak.


35. nap, 2006.11.13. Hétfő, Bon Bini Curacao

Éva tollából:
Bon Bini Curacao
Ha röviden akarom jellemezni Curacao-t, akkor azt mondom, hogy egy tipikus holland városra hasonlít.
Reggel a mellettünk levő hajót kérdeztük meg, hogy kell itt bejelentkezni. Nagyon rendes volt a német hajótulajdonos, még a pilot könyvét is odaadta, hogy könnyen eligazodjunk. Mivel a városba tartó reggeli buszt pont lekéstük, stoppolni kezdtünk, és a legnagyobb meglepetésünkre az első autó meg is állt. Azaz csak az én meglepetésemre, mert Géza szinte biztos volt benne, hogy ez fog történni. A következő meglepetés akkor ért, amikor közölte, ha a városba (Willemstadt-ba) akarunk jutni, akkor nem ezen az úton kell stoppolnunk, mert ez az út nem oda megy. Így baktattunk át a másik, most már helyes útra. És itt is megállt az első autó, most már a buszmegállóban ácsorgó emberek meglepetésére is.
Egy munkába (börtönőr) igyekvő helyi lakos vett fel minket, aki kb 10 perc alatt kipakolta nekünk, hogy milyen jó lenne, ha sziget 2007-ben elnyerné a függetlenségét, mert a hollandok úgy elnyomják őket. Ettől függetlenül, ő korábban dolgozott Hollandiában. Azért amikor beértünk a városközpontba ennek az ellenkezőjét is láttuk. Mert az elnyomás mellett azért olyan infrastruktúra van a szigeten, akár magában Hollandiában járnánk és a nyitható híd is európai pénzekből került felújításra a tábla szerint. Az iskolákban is eleve 3 nyelvet tanulnak a gyerekek a hollandot, spanyolt és angolt a helyi saját dialektusuk (Papiamento - spanyol, portugál, holland, angol, francia, Arawak indián és Afrikában használt nyelvek keveréke) mellett.
Igen, talán a város egyik legnagyobb látványossága amellett, hogy nagyon rendezett és kis színes házak vannak egymás mellett (európai tetőcserepekkel),az oldalra nyitható Emma Királynő nevű hídja. A hajóforgalom esetén a híd egy motorral kis úszókon egy operátor segítségével, a parttal párhuzamosan navigál.
A bejelentkezéshez nekünk is át kellett menni az egyik oldalról a másikra, mert a vám ellenőrzés és a tényleges bejelentkezés a város két átellenes oldalán volt, átjutni pedig csak a hídon vagy egy komppal lehet. Jóllehet ez eltartott pár órát, teljesen ingyenes volt.


36. nap, 2006.11.14. Kedd

Éva tollából:
Curacao annak idején a rabszolga-kereskedelem egyik bázisa volt és itt van az a múzeum, amelyik a Karibon a legnagyobb afrikai műemlék tárgyak kollekciójával rendelkezik. Ez a Kura Hulanda múzeum minket is érdekelt, így elmentünk megnézni. Rengeteget tanultunk az afrikai kultúráról és rabszolga-kereskedelem történetéről.

Minden nap 10 órakor a sziget egyik hatalmas bevásárlóközpontja ingyenes buszjáratot biztosít Spanish Water és az áruház között. Ellátogattam felmérni a lehetőségeket. Határtalanok... azaz ... csak a pénz szab határt. Minden kapható, de az árak a gazdag pénztárcájú amerikai turistákhoz mértek. A többi cruiser adta a tippet, a manager gyakran ad 10% kedvezményt készleteket feltöltő vitorlázóknak, és a megvásárolt árut Spanish Waterbe el is szállítják. Hmmm...
Vásároltam kostólót a különbőző, számomra ismeretlen márkájú termékekből. Megkostólgatjuk, aztán meglátjuk.
Közben kaptam egy tippet, hogy Panama olcsóbb és a választék is nagyobb. Akkor most a vásárlást a legszükségesebbekre redukáljuk.
Ahogy megyünk bele a télbe, egyre hamarabb sötétedik. Már 6 óra körül lemegy a nap.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234567

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2884176