| 2006.05.07 - 2006.07.20 »» 3/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról | A gyenge szélben kihasználva a hajó kíváló képességeit vitorlákkal haladtunk, a 6 csomós szélben 6.6 csomóval jöttünk. Körülöttünk a többi hajó mind motorozott. Ők is jönnek Európába.
A szél előrejelzés szerint 1-2 nap múlva erős északi, északkeleti szélbe kerülünk, ezért most mi is északabbra tartunk, mint ahogy Gibraltárba kellene jutnunk. Magasságot próbálunk nyerni, hogy amikor a szél, majd dél felé sodor, ne Marokkóba, hanem a Gibraltári-szoroshoz érkezzünk.
Vacsorára a Padrón megsütötte a húst, amit még Hortán vettünk. Degeszre ettük magunkat.
Napi pozíciók:
06:30 38-30.66N 28-42.12W log= 11134.1
06:30 38-32.00N 28-37.43W log= 11138.0
. |
20. nap, 2006.05.26. , Vízi szafariA gyengülő szélben egy darabig még vitorláztunk, majd motort indítottunk.
Az egyre símább vízen nem messze tőlünk élőlényt fedeztem fel. Odamotoroztunk egy cápa úszkált a víz tetjén, a hátúszója kilógott a vízből. Nem volt túl nagy példány, kb. másfél méter hosszú.
Pár perc múlva hatalmas fekete test emelkedett ki a vízből előttünk.
- Bálna! - kiabáltam be a kabinba Andrásnak.
Kb. 10 bálna haladt velünk egyírányba. Levegőért csak ritkán jöttek fel, de amerre a víz alatt hajtották magukat hatalmas farúszónyaikkal, a víz felettünk kisimult. Mi meg lesben álltunk, hogy mikor bukkan fel. Készítettünk egy csomó bálnás képet. S hogy milyen bálna volt? Tengerbiológiai ismereteim messze nem elegendőek ennek eldöntésére. Az én szavaimmal ez egy nagy, kb. 10 méter hosszú, fekete, háta 2/3-nál kicsi hátúszós bálna volt.
Több radarreflektorral ellátott bója mellett is elhaladtunk, napközben. Időjárás-jelző bójának tippelem. Azért vicces, hogy a 2000 méteres mélységbe is raknak bójákat. Az már kevésbé vicces, hogy akinek nincs vagy van, de nem kapcsolja be a radarját, az símán nekik megy.
Napi pozíciók:
06:48 38-29.43N 26-00.00W log= 11261.2
21:37 38-42.96N 24-00.00W log= 11356.0
|
21. nap, 2006.05.27. , Elértük a szélzónátHajnalban beindult az északkeleti szél. A szélelőrejelzés szerint pár napig meg is fog maradni. Nekünk keleti írányba kellett haladnunk, így erősen szorítjuk a szelet, hogy minél kevésbé sodródjunk délnek.
Egyenlőre tudjuk tartani az írányt.
Az élet kezd nehézkessé válni a hajón. Nagyon hideg van, a hajó folyamatosan 25-30 fokban dől. A 2-4 méteres hullámokra felszaladunk, a hullám mögötti résbe beszakadunk, a hajó hatalmasat csapódik, az egész hajótest beleremeg.
Legalább jól haladunk, 7-9 csomóval közeledünk Gibraltár felé.
Napi pozíció:
06:00 38-37.81N 22-58.24W log= 11404.5
. |
22. nap, 2006.05.28. , Élet a 30 fokos dőlésbenMég mindíg picire reffelt vitorlákkal szorítjuk az erős szelet, a hajó táncol a hullámokon, folyamatosan tőrjük át, győzzük le a szemben érkező hatalmas hullámokat. Hajót az Azori-szigetek óta nem láttunk.
A kényelmetlenségtől eltekinte a hajó és a legénység is kitünő forámban várja a partot érést. Gibraltár mád csak 600 mérföld, és onnan már csak 65 mérföld Banalmaméda. |
Élet a 30 fokos dőlésbenA délelőtt folyamán elkezdett enyhűlni a szél, csökkentek a hullámok, a hajó belsejében elviselhetőbb lett az állapot. Sajnos nem csak az ereje csökkent a szélnek, hanem az íránya is - keletivé vált. Pont arról fújt, ahova menni szeretnénk.
Szívesen negyedszelezgetnénk ráérősen, de sajnos szorítanak minket az előre megvásárolt repülőjegyek. Úgyhogy motorral verettük a hullámokat pár órán keresztül. Minden szürke - de legalább az eső nem esett.
Estefelé a szél visszaállt észak-keletire, motort leállítottuk, vitorlákat felvontuk, és egész éjszaka 8-9 csomóval száguldottunk.
Az éjszakai őrségre hiába öltözünk be minden rendelkezésre álló ruhaneművel, ha nem mozgunk fázunk. 14 fokra lehűl a levegő és a sűvítő szél még fokozza a hideg-érzetet.
Az eget sűrű felhő borította, nem látszódott sem a hold, sem a csillagok. Nagy volt a sötétség. Éjfél körül, oldalsó írányból két valami villámgyorsan közeledett a hajó felé. Ösztönösen megkapaszkodtam - lehet, hogy torpedó?
Hát nem torpedó volt, hanem delfinek, csak ahogy a sötét tengeren úsztak, őket nem, de a körülöttük felvillanó planktonokat lehetett látni. Csodálatos volt.
Amióta folyamatosan negyedszelen jövünk, a szélgenerátorunk nagy hatékonysággal pótolja az elfogyasztott energiát. Fő fogyasztóink az automata kormány, a hütő és az árbócfény.
Sebő Kornél kérésére most rövid összefoglaló következik a Chris fedélzetén elérhető kommunikációról és a PC-s navigációról.
Az email rendszer teljesen megegyezik a Rotor rendszerével: van egy nagyteljesítményű RH rádió (ICOM M802), és egy modem a rádió és a PC közé (SCS PTC IIex). A számítógépen megszerkesztjük az emaileket, majd keresünk egy olyan átjátszó rádióállomást, amellyel az adott napszakben jó eséllyel tudunk kommunikálni. A rádióállomásnak Pactor III protokollal küldjük el az emaileket, illetve az átjátszó is továbbítja számunkra a bejővő maileket. Az átjátszó a beérkezett emialeket az Interneten továbbítja a címzetteknek. 2 rendszert használunk, üzleti levelezésre a fizetős Sailmail-t, egyéb levelezésre a rádióamatőrők részére ingyenes Winlink rendszert.
Ezen kívül van a hajón műholdas telefon és műholdas vészjelző bója (EPIRB).
A Chris-en a PC-s navigáció a Garmin Mapsource programjával történik, ami nem kifejezetten navigációs program, de azért használható. Az útvonalak meghatározásához pedig az AirMail program GRBView modulját használjuk. Az Airmail program a rádiós email rendszer Outlook-ja. A GRBView modull pedig az Internetről letölthető szél- és nyomás-előrejelző fájlok megjelenítését végzi.
Napi pozíció:
05:30 38-02.92N 19-58.15W log= 11550.0
|
24. nap, 2006.05.30. Kihasználva a hajó kítűnő képességeit, egész nap 8-9 csomóval vitorláztunk a 9-10 csomós szélben. Hihetetlen egyhangú az utazásunk az elmúlt napokban. A szél egyenletesen, ugyanabból az írányból jön, a vitorlákhoz nem is kell nyúlni. Az eget sűrű szürke felhők borítják, a tenger is szürke. Sehol senki rajtunk kívül, hajókat nem láttunk. Az egyedüli változatosságot a naponta többszőr megjelenő delfinek jelentik. Jó lenne már megérkezni.
Késő este lelassultunk 5 csomóra. Június 1-én 35 csomós szembeszél várható a Girbaltári-szorosban, előtte még be kellene csúszannunk a Földközi-tengerre. Hogy ne veszítsünk időt, a vászonvitorlákat a vasgenakkerre cseréltük és mmmmmoooootooorrrooozzzzuuunnkkkk....
Napi pozíció:
07:30 36-40.00N 13-09.92W log= 11885.3
|
25. nap, 2006.05.31. , Különös éjszaka |
Padron folytatja:
Na, hol is folytassam...,ja igen, szóval leszált a súlyos Óceáni éjszaka.
Se egy csillag, se egy
hold az égen nincsen,
csak Gejza van és
én vagyok mint régen.
Jéé... olvassátok, hát ez rímelt! Tán lehet, hogy egyszer kőltő lesz belőlem? Hát, sztorim az van bőven, de a helyesírás, meg főleg ez a gépelés, ez valahogy mindíg elveszi a kedvem az írástól.
De ne kalandozzunk el, mert igen érdekes történetet mesélek el Nektek, az elmúlt éjszakáról.
Szóval, leszált a súlyos Óceáni éjszaka, minden csurgott a nedvességtől, mintha csak a hajó is megérezte volna, félve nyikorgott itt-ott, néha-néha egyet. Gejza készülődött a szokásos éjjeli ügyeletre, én éppen ágyamba bújtam fogvacogva, amikor kiszóltam neki, csak úgy tréfásan, hogy jobb kedvre derítsem e nem éppen barátságos ügyelet előtt.
- Hé... Gejza, aztán ha éjjel sellők támadnának meg, kiálts, jövök azonnal - mire ő:
- Tudod, hogy hűséges típus vagyok, szeretem a feleségemet. Meg aztán ha tényleg jönnének, kötözz csak bátran az árbóchoz, de úgy, hogy mindent jól láthassak - válaszolta. Fene az erkölcsökbe! Ha Hűséges vagy, minek a kötél! Voajörködni azt persze lehet! Fene a Gejza gusztusát, de hát Ő tudja mi van Neki otthonról megengedve.
Valahogy így szenderethettem el, amikor is hallom, igen határozottan hallom, hogy nevemen szólóngatnak:
- Andris, András, Andráskám... - hát ennek fele sem tréfa, ez a hang csodálatosan bársonyos női hang, és engem hív. Csak úgy, a legkedvesebb háromnegyedes bosszer gatyámban, csizmába bújok, igen, és csak úgy, az álom és valóság ingatag mesgyéjén, elkezdek kifelé botorkálni a sötét cocpit felé. Arcomat megcsapja a párás Óceán tengerszagú lehellete.
- Igen - gondoltam - ébren vagyok!
A hang, most mintha a tenger felől szólított volna, így hát megkapaszkodva a korlátban lenéztem a habokba. A lábaim a csizmáimba gyökereztek! Előttem a vizen két Sellő úszott szélsebesen a hajóval párhuzamosan. Gyönyörű pikkelyes testük sziporkázott az alattuk örvénylő foszforeszkálós állatkák milliárdjainak, sejtelmes, földöntúli zöld fényében. Szőke hajúk sörényként lobogott utánnuk,kiemelvén csodálatosan szépen ívelt arcukat.
Integetni kezdtek, és újra és újra engem hívtak. Félve körbe néztem. A Gejza sehol. Csak nem esett bele a tengerbe? Aggódva keresni kezdtem tekintetemmel, amikor is az árbóchoz kötözve megpillantottam. Feje a mellére csuklott. Szája sarkában egy bájos mosolyt véltem eltünni. Minden jel szerint aludt.
Kissé felbátorodva a dolgok ilyetén állásán, intettem a sellőknek, hogy inkább Ök jöjjenek hozzám, lévén hogy a tenger csak 15 fokos, ami ugyebár nem tesz jót a férfiúi libidónak.
Szinte nem is tudom már, hogyan csinálták, de melletem űltek mind a ketten. Jobbról és balról. Átőleltek, hófehér bársonyos karjaikkal simogatva, cirógatva csókjaikkal elhamozva becézgettek. Ahogy formásan telt, ringó melleikel szánkázták acélosan izmos testemet éreztem, hogy bűverejüktől nincs menekvés.
Itt helyt kell állni, de becsületesen! A Gejza az aludjon csak! Én vagyok a kapitány! Nekem kell megvédenem a hajó becsületét! Meg aztán ezektől a sellőktől még az is kitellik, hogy elveszejtik a hajót, ha nem kapják meg azt, amiért jöttek. Így, hát elkezdtem keresni, lázas remegő kezekkel a zippzárat, ezen a csinos kis pikkelyes sellőrucin. Nem tudom, hogy voltatok e már ilyen helyzetben, de én ezeket a nyavajás zippzárakat nem találtam! Nem baj, villant át a még megmaradt agyamon a gondolat . Fahéjas csókjuk elbóditott, s már emlekezni sem tudok másra csak arra, hogy, hogy valahová messze repített a főldöntúli kéj, valahová a tudatlanságon túlra, a beteljesületlen vágyak országába oda ahol mindég csak egy lépésnyire vagy a vágy beteljesülésétől.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte hirtelen Gejza tölem. Olyan gyorsan ébredtem,hogy szinte válaszolni sem tudtam azonnal.
- Csak kijöttem... izé, szóval, dobok egy pisit aztán megyek is vissza aludni - motyogtam alig érthetően. Hogy a francba kerül ide a Gejza mikor neki az árbócnál kellene kikötözve lennie?
- Nem láttál itt két sellő lányt? - kérdeztem elbizonytalanodva
- Épp az előbb mentek le a szobádba - válaszolta nem kis gúnnyal a hangjában. Hu... égő mi? Fázossan visszamásztam az ágyamra és próbáltam újra magam elé képzelni a sellőket, de már ők túl voltak a képzelet határain, én meg itt feküdtem a valóságban. Sellő, sellő, velem se lő, meg a Gejzával sem lő!
Hiába no, már egy hónapja úton vagyok! Megártott a sok hullám! Nektek meg azt ajánlom 18 éven aluli olvasók, hogy ezeket a részeket, csak szülői felügyelet mellett olvassátok! Ja, és még valmi, ha néha túloztam volna, az csak és kizárolagosan a fantáziám szüleménye. Akkor is ha igaz! Mert ugyebár mi is a fantázia? A Fantázia a múlt mozaikköveinek jövőbe való helyezése! Olvassatok hát minnél több könyvet, éljétek meg az összes kalandot az életben, és jó eséllyel fogtok indulni a Fantázia országban!
A képzelet, ha találkozik az akarattal és a kitartással meglássátok, valósággá fog válni!
Én már csak tudom.
Kövesdán András a Padron. | Éppen az ebéd fáradalmait pihentük ki, amikor a motor fordulatszáma elkezdett csökkeni. Elfogyott az üzemanyag! Leállítottuk a dadogó erőforrást.
Szerencsére kannákban hoztunk magunkkal 88 liter tartalék gázolajat. Miközben a kannákból a hajót itattuk, gyors fejszámolást végeztünk - ezzel a 88 literrel kb. 170 mérföldre tudunk eljutni.
Hosszan tanulmányoztuk a térképet, s végül kapitányunk Gibraltár előtt 40 mérfölddel fekvő Cadiz városát jelölte meg uticélnak. A város 120 mérföldre van előttünk.
A kitérő miatt már biztos, hogy a Gibraltári-szorosba nem fogunk tudni a keleti vihar előtt behajózni. Az előrejelzések szerint több napig fog tartani az erős szembeszél. Ilyenkor kemények arrafelé a körülmények: ha dagály van, az segíti a haladásunk, de mivel a 3 csomós dagállyal szembe fúj a szél, veszélyes tőrőhullámzás alakulhat ki. Ha apály van, akkor nem elég, hogy szembe fúj a szél, még a 3 csomós áramlás is lassít minket.
Ha muszáj lenne, bemehetnénk, de minek kockáztassunk, minek feszítsük a hajót?
Mivel harmadikára már megvan a repülőjegyem Budapestre, ez azt is jelenti, hogy Cadizban kihajózok a Chrisről.
Most éjjel 10 óra van, szélcsendben motorozunk a kikötő felé. ETA (várható megérkezésünk) = 07:00. Körülöttünk hatalmas teherszállító hajók haladnak jobbról-balról. Folyamatosan figyelni kell a radart és a jelzőfényeket.
Az utolsó éjszakánk nagyon kellemes, végre nincs sűrű felhőtakaró, szépen világítanak a csillagok, nincs túl hideg. Napközben sem volt - még fürödtem is a fedélzeten!
Napi pozíciók:
06:00 36-36.18N 9-55.92W log= 12041.0
14:30 36-24.95N 7-42.00W log= 12149.2
|
26. nap, 2006.06.01. , Cadiz- Hihetetlen finom ez a kenyér - állapítottuk meg a kapitánnyal, miközben a friss salátához az étterem saját apró cipókenyerét majszoltuk. Kint ültünk a szabadban az étterem előtti téren.
A lábunkban jól eső fáradság - elszoktunk a gyaloglástól. A kikötőtől a belvárosig tartó 5 km sétát maratoni terhelésnek éreztük.
A szánk a fülig ért - igen, megérkeztünk!
Kocintunk a finom borral, szívjuk magunkba a lüktető város életét, miközben az tér közepén egy fiatal srác kis sámlin ülve teljesen átszellemülten, behúnyt szemmel az egész testével együtt élt a gitárjával. A muzsika tekeregve szállt a magasba az évszázados házak felé.
Szokjuk a sétáló emberek látványát, 21 napon át csak egymást láttuk...
A ködös hajnalból előszőr egy anyhajó tűnt elő... majd csatahajó jobbról... egy másik balról...
- Elénk jönnek?
Aztán feltűnt a város is. Az óceán megilyedt:
- Fiúk, ne menjetek még el! Olyan jó volt alattatok! - hívott minket vissza a nyílt víz felé. Látta, hogy határozottak vagyunk. Nagy levegőt vett és 20-25 csomós szélfújással próbált visszatéríteni a csupa víz, csupa szél, csupa szürke világába.
Azért sem hagytuk magunkat, visszavettük a viharruhákat és keményen tartottunk a cadizi kikötő felé.
Reggel 8 órakor kötöttünk ki a Marina Puerto America töltőállomása elé.
- András! Nem mozog a föld! - kiabálltam ugrándozva a parton. Örömömet azért fékeztem, és az anyaföldet érintő csókról lemontam.
Megitattuk a hajót, majd átálltunk egy kikötőhelyre. Ez a 7 szó így egyszerűnek hangzik, de a 25-30 csomós ráfújó szélben nem volt olyan egyszerű. Persze 2 ilyen tapasztalt tengeri fókának (?) nem okozhatott gondot, höhö.
- Honnan jöttek? - nézte a sóvert vitorlásunk 3 másik vitorlázó.
- Antiguából érkeztünk.
- Hány nap volt?
- 22.
- Csak ketten?
- Igen.
22 nap - 3540 tengeri mérföld - 1 óceán. Ez gyors menet volt!
Alig vártuk, hogy a városi levegőt szívhassuk - gyorsan leöblítettük a sót a hajóról. Közben mellettünk a kikötőben 50-60 határőr, vámos és katona jelent meg.
- Hűha! - izgalmunk nem tartott sokáig. Hajónk helyett egy 80 láb körüli kétárbócos vitorlást leptek el. Futótűzként terjedt a hír a kikötőben - 3 tonna (!) kokaint találtak. Közben a maradék helyet ellepte a TV stábok és újságírok hada.
Zuhany, friss ruha - írány a város!
(még folytatjuk...) |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
