| 2006.04.28 - 2006.05.28 «« 1/1 oldal ««
1. nap, 2006.04.28. , KészülődésMiután szüleim elrepültek, benéztem a reptér melletti Internetkávézóba. Nem tudtam, kell-e vízum Venezuelába. Ha kell, akkor első uticélom Grenada, ahol van venezuelai nagykövetség. Szerencsére nem kell, így kitérőt sem kell tennem.
Rotorkát felvettem a fedélzetre és mindent összekészítettem a holnap reggeli indulásra.. |
2. nap, 2006.04.29. , Ismét nyílt vízenA hajó egész éjszaka dülöngélt. A kikötőt védő zátony felett átbuktak a hullámok, ezek okozták a hajó mozgását.
Hajnalban felhúztam a horgonyt. Motorral kellett felszakítanom, az elmúlt napok heves széllőkései (és a horgonyzási manőverem hehe) mélyen beásták az iszapba. Ilyenkor a láncot lazán behúzom, tehermentesítem a csörlőt egy kötéllel és elindulok előre. Miután felszakadt a horgony, megállok és felhúzom.
Kellemes, bő félszélben haladtam egész nap. Mire a nap lement, már csak Grenada csúcsait láttam a messzeségbe. Összesen két teherhajóval találkoztam, ők is jó messze mentek el tőlem.
Elbúcsúztam a karib-szigetektől...
Jó ismét a nyílt tengeren haladni. A holdból csak egy keskeny csík látszik, felhők nincsenek, gyönyürű csillagos az ég. A vízben zölden világítanak a kis állatok, a hajó kitartóan tart dél felé...
Napi pozíciók:
12:00 12-26.40N 61-47.39W log= 8067.7
15:30 12-18.96N 62-04.07W log= 8085.6
19:15 12-06.17N 62-19.92W log= 8105.7
|
3. nap, 2006.04.30. , Los Testigos | | Madarak | | | A falu | | | Pirogue - helyi halászladik 150 lóeróvel | | | A Rotor a beach előtt | | | A Beach a Rotorról |
Az éjszaka beálltával elővettem a 20 perces alvástechnikám, amit már az óceánátkelés alatt is gyakoroltam. 20 perc alvás, ébresztő körbe nézés, vitorlázat ellenőrzés, majd ismét alvás.
Egy nagy teherhajó jelent meg 2 óra körül a horizonton. 25 perc után valoszínűsítettem, hogy ütközni fogunk. Újabb 20 perc után már biztos voltam benne. Próbáltam hívni rádión, de nem felelt. A kitérési szabályzat szerint az útjogos hajónak tartani kell a sebességét és az irányát. Ha esetleg módosítom és pont akkor tér ki a másik fél, előfordulhat, hogy ismét összeütköző vonalakon fogunk haladni. A hajó már másfél mérföldön belül volt, még mindíg nem adta jelét, hogy ki akarna térni.
Fordultam egyet, de a fokot nem húztam át, hagytam a rossz oldalon. A hajót ilyenkor a fővitorla előre, a fock hátra tolja. Eredőként oldalvást megálltunk a hullámoknak, mozgásunk lelassult, sebességünk szinte nulla ... lett volna, ha nem lett volna erős áramlás. 2.5 csomó!
Miután a teherhajó elhaladt, óvatosan meghalzoltam és a hajó folytatta útját. Szeretem ezt a manővert! A vitorlákhoz hozzá sem kellett nyúlni. Így szoktam reffelni vagy ha valami gond van és stabilizálni kell a hajót, így szoktam viharban megállni.
4 óra körül egész közel kerültem a venezuelai Testigos szigetekhez. Meg akartam várni a világosságot, ezért csökkentettem a vitorla felületet, de a lecsökkent sebességem miatt az áramlás kezdett elvinni a szigetek mellett. Egész élesen kellett haladnom, hogy ne távolodjak. A hajnali pirkadatkor ismét teljes vitorlázattal haladtam. Vicces volt, hogy az erős áramlás miatt messze a szigetek elé kellett céloznom, hogy mögéjük érkezzek.
A szigetről egyszer csak felemelkedett a fogadó bizottság. Több száz, de talán több ezer madár kellt fel a nappal egyidőben. Szinte elsötétült az ég. Amerre eláttam, mindenütt madarak köröztek a víz fölött, zuhanó repülésben lebuktak, belecsapódtak a vízbe, majd elejtve zsákmányukat vissza fel emelkedtek. A légi bemutatóhoz hamarosan csatlakozott több száz delfin. Hihetetlen volt! A hajó körül folyamatosan pezsgett, sziszegett és sipolt a víz, annyian voltak! A kamerám meg pont lemerült.
Egy képeslapra is túl szép homokos strandon előtt dobtam horgonyt 2 német és 2 francia hajó társaságában. Ez a terület már kívül esik a charter hajók hatósugarán. Rotorka összeállítása után megismerkedtem a szomszédokkal. A legérdekesebb hajó Hansé, 12 méter körüli vas vitorlás. 13 évig építette gazdája munka után és hétvégeken. Az árbóca a legérdekesebb, nem aluminium profil, hanem úgy néz ki, mint egy vasúti híd felállítva. Rácsos tartószerkezet. A vékony aluminium elemek között átlátni az árbócon. Hihetetlen...
Elmentem bejelentkezni a közeli faluba. A pár házból álló településen hatalmas katonai kaszárnya sok katonával, gépfegyverrel. Nagyon kedvesek voltak. Személyesen Jesus Rodrigez intézte a papírmunkát. Spanyolol kommunikáltam, pedig nem is beszélem a nyelvet. Nem tudom, hol ragadt rám, de egész jól megértettem őket és ők is engem.
Ez csak egy előretolt helyőrség, a beléptetésem csak ideiglenes. A következő nagyobb kikötőben rendesen is be kell majd jelentkeznem. (Meg ki is. Ugyanis itt minden kikötőből be- és ki kell majd jelentkezni). Holnapig maradhatok.
Los Testigos szigeteknek összesen 160 lakosa van. Halászatból élnek. Nincs repülőtér, nincs kompjárat. A legközelebbi szárazföld 40 mérföld. Az egyedüli látogatók a hajósok, akiknek kényelmes megálló a sziget Grenada és Venezuela többi része között.
Azért van egy iskola és egy templom. A helyiek akárhol építhetnek maguknak házat. A ház gyakran túlzó kifejezés, láttam 1-2 igazi robinzoni kunyhót is. De minden rendezett, nincs szemét szanaszét, az emberek kedvesek, mosolygósak.
Napi pozíció:
08:00 11-23.10N 63-08.16W log= 8169.6
|
4. nap, 2006.05.01. , Áthajózás MargharitáraHajnalban indultam tovább Margharita felé. Kellemes háromnegyedszélben haladtam egész nap. Eddig két sziget között 1000 méteres vízmélységek voltak, itt csak 20-40 méter.
Egész más színe van a víznek. Zöldes.
Sötétedés előtt dobtab horgonyt a nyűzsgő part előtt. Velem szemben kis kikötő, benne egy félig elsüllyedt 70 láb körüli vitorlás. Gyerekek ugráltak róla a vízbe. Furcsa látvány, hogy kis házak helyett 5-10 emeletes épületek tornyosulnak fölém. Elszoktam a látványuktól.
Mivel reggel indulok tovább, és a bonyolult venezuelai szabályozás szerint itt is be- és ki kéne jelentkeznem 100 dollárért, inkább maradok a hajón. Majd kikötök visszafelé.
Itt azért nem árt az óvatósság. 8 hónap útán előszőr zárkózom be éjszakára a hajóba.
Napi pozíciók:
11:00 11-12.30N 63-25.49W log= 8189.7
18:00 10-57.00N 63-49.79W log= 8218.1
. | | | | Pampatar előtti szikla | Tele madarakkal | Hotel Concord | | | | | Valami a parton | Porlamar 1 | Porlamar 2 | | | | | | |
|
5. nap, 2006.05.02. , Megérkezés Cumanába | | Komp mellettem | | | Hajóforgalom |
Hajnalban horgonyt húztam és szél hiányában motorral haladtam egész nap. Sem szél, sem döghullámzás nem volt - ilyen sima vízet is rég láttam. Mint Adrián a szigetek között nyáron.
Napközben néha azért volt egy kis szellő, max. 5 csomó.
Célom Cumana mellett a Navimca hajótároló üzem. A part mellett 1 mérföld széles sekélyes, iszapos rész húzódik. Egy keskeny csatornát kotornak ki időnként, hogy be lehessen jutni a kikötőbe. A gond csak az, hogy a csatorna eleje nincs bójázva, csak egy GPS pontok vannak megadva, ami nem elég pontos.
Mélységmérővel próbáltam a csatornában maradni. Előszőr lassan mentem, ha esetleg belefutok az iszapba, hátramenetben ki tudjak menni.
Azonban amikor már a bójás részeken jöttem, a mélységmérő gyakran 1.2 métert jelzett (ami kb. 1.4-nek felel meg, hajó merülése 1.65), úgyhogy inkább nagy gázra kapcsoltam és ezeket a részeket lendületből áttőrtem, így mégis jobb, mint beleragadni...
A kikötőbe is éppen beférek, a mélység 1.7-1.8 méter. A kikötő tulajdonképpen egy négyzetes terület, amit körben elkerítettek. Nincs partfal, nincsenek pontonok stb. Csak egy helyen van kibetonozva, ahol a hajókat emelik ki-be. Rádión próbáltam hívni őket, de nem reagáltak. Nem maradt más, lehorgonyoztam (rajtam kívül még 1 hajó horgonyik itt), ismét összeraktam Rotorkát (reméltem, hogy ezt megúszom), és kieveztem a partra.
Az irodában megbeszéltem a részleteket, holnap reggel veszik ki a hajót a vízből. Nincs szerencsém. Május 1-én megemelték áraikat 33%-kal. Azért az nem semmi. Így lassan elérik az adriai árszintet.
A parton megismerkedtem 1-2 veteránnal, van köztük, aki már 9 éve itt tölti a hurrikán-szezont. Lopás utoljára 3 éve volt, azóta jobban ügyelnek a biztonságra, így az útóbbi 2 évben nem volt gond. Azért ajánlott mindent leszerelni a hajóról.
Napi pozíciók:
08:00 10-51.00N 64-00.60W log= 8230.3
12:00 10-40.38N 64-18.96W log= 8251.2
14:40 10-30.00N 64-13.80W log= 8262.7
15:40 10-28.50N 64-08.40W log= 8268.3
| | | | Minden halászhajó ilyesmi | Az Araya félsziget | Cumana a távolból | | | | | | |
|
6. nap, 2006.05.03. , Parton | | A hajóüzem és tároló a vízről | | | Hegyek, hmmm... | | | Oda kerül majd a Rotor is | | | A kikötő feletti domboldal házai |
Reggel 8 órára volt ütemezve Rotor kiemelése. Ehelyett 10-kor érkeztek meg a munkások a travellift-tel.
Felhúztam a horgonyt (Kezd unalmas lenni, hogy minden nap elején felhúzom?), és kiálltam a medencébe.
A főnök vezette a travelliftet, befűzte vele a súlyos gurtnikat a hajó alá, majd érdeklődött, hogy szerintem jó helyen vannak-e.
A sűrű vízben nem látta a hajó alját, de rajtam látta a bizonytalanságot. Lekapta a ruháját és beleugrott a vízbe. Hagy ejtsek 1-2 szót a vízről. Tegnap, amikor Rotorkával kijöttem a partra, kénytelen voltam belelépni (mivel a moló félig a vízbe volt szakadva és a másik fele sem volt túl bizalomgerjesztő). Nem vagyok egy finnyás típus, de a víz színe és szaga gyors szappanos lábmosást ütemezett elő. Este, amikor a hajóWC-t lehúztam, az öblítő tengervíz büdösebb volt, mint a korábbi tartalom. Pfffühhh...
Szóval a fönők lubickolt a pöcevízben. Szemüveg, minden nélkül alábukott. Eltelt 1 perc. Főnök sehol. Értelemszerűen nem láttuk, hol uszkál, hiszen a parti 10 centis vízben sem látni a tenger fenekét.
Eltelik még 1 perc, még mindíg smemi. A kollégák közben a tájat bámulják, nézelődnek. Senkinek sem hiányzik vezetője. Én már azon kezdtem gondolkodni, hogy talán a felhevült testével nem volt olyan jó ötlet a vízbe ugorni. Azonban pár pillanat után felúszott a felszínre. Hurrá!
Kimászott, igazgatott kicsit a gurtnikon, majd kikapta a hajót a vízből. Le a kalappal! Horvátországban ilyet még nem láttam. Ott is kérdezgettek, szerintem jó helyen van-e a gurtni, de ott sem tudtam eldönteni. Hát kiemelték, ahogy sikerült (amúgy sikerült). Megnézném a környező arcokat, ha ott a fönök fogná magát és beugorna a vízbe, hogy ugyan jó helyen emeljük-e azt a hajót...
A tőkesúly alá tettek két fát keresztbe, majd mindkét oldalt 3-3 helyen megtámasztották a testet. Ennyi. A travellift elment. A hajó nem dőlt el. Előszőr óvatosan járkáltam, mindíg kicsit jobban a szélére léptem. Azóta sem dőlt el.
Jobb szomszédom egy lealapozott vashajó legénység nélkül, balra egy dél-afrikai vitorlás, mama, papa és nagykorú fiúk készülnek a közelgő vízretételre.
Miután útlevelem elvitték a bejelentkezéshez és errefele gyakori az igazoltatás, csak a közeli italdiszkontba ugrottam ki, vettem egy karton sőrt a dolgozóknak.
A vásárláshoz a pénzt az irodában váltottam. Érdekesek itt az árfolyamok. Pénzük a Bolivár. 1 USA dollár kb. 2100 Bolivár. Hivatalosan. Feketén 2500. Az irodában 2300-ért váltották.
A kikötő és hajóüzem magas fallal, vasajtóval van bezárva. Mint egy erőd. Kint csak keveset voltam, de megérintett amit láttam. Bár Mexikóban még nem voltam, hasonló lehet.
A mai napom a hajó leszerelésével telt el. Ami mozdítható, azt elzártam a kabinba. A végén jöttem rá, hogy rosszul csináltam. Hiszen a hajóról leszerelni sokkal hosszabb idő, mint a bezárt kabint feltőrni és mindent felkapni. Hogy meggyőzzem magam arról, nem dolgoztam hiába, eszembe juttattam az UV sugárzást. Persze! Azért szedtem le mindent, hogy ne szívja a nap!
A hajó teljesen olyan lett, mint egy megkopasztott csirke. | | | | A medencében | Az 50 és 30 kg-os Bruce egymás alatt | Jön a travellift | | | | | A tőkesúly elejéről az iszap lehozta az algát | Megyünk a helyünkre | Felbakolva | | | | | | |
| | |
|
