Hajónapló: RV3 V. Szülők a Karibon in English

     2006.04.10 - 2006.04.28                                   »»   2/3 oldal   »»

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

9. nap, 2006.04.18. Kedd, Roseau

Anikó tollából:
Reggel továbbindultunk Roseau felé. Nagyszerű szélben indultunk, 5-6 csomóval haladtunk, de azután lassan elállt a szél és motorláznunk kellett. Dél körül érkeztünk meg.
Nagyon meleg volt, a hajón maradtunk. Főzés, evés, kártyaparti, fürdés. A fürdéskor a vízben négyszemű medúzákat észleltünk, - amik a birodalmi vadászgép (Tie Fighter) hasonlítottak (Géza szerint), ezért Géza búvárszemüveggel írányított, hogy merre úszhatok, hogy el kerüljem őket. Öt óra körül partra szálltunk, hogy felfedezzük a várost. Az út szélén állva felszálltunk egy menetrend szerinti búszra, hogy bevigyen minket a városba. Útközben Géza megalkudott vele, hogy letér a járatáról (rajtunk kívül nem volt más utas a fedélzeten), és elvitt a Trafalgár vízeséshez. Csak kapaszkodjunk - figyelmeztetett - nem hiába. Szédületes sebességel száguldottunk a 15 személyes dízel Nissan kisbusszal hegyen, völgyön, településeken keresztül, hogy még világosban odaérjünk. Az utakat már ecseteltem. Hát, itt sem voltak mások. Kb. fél óra rohanás után odaértünk. A vízesés gyönyörű és a szürkületben madarak csivitelése kisért bennünket.
Fotó és sietés vissza a kocsihoz, mert záróra van. Visszafele hatalmas vizíerőművet érintettünk, ami felhasználja a vizesés vízenergiáját. Ennek ellenére a városkában áramszünet volt, minden illetve majdnem minden sötét volt - sok helyen saját generátorral pótolták az áramot - úgy látszik gyakori lehet. Így városnézés helyett egy kis koktéllal kárpótoltuk magunkat.

Géza kiegészítése:
Éjszakára ismét Pancho-tól béreltünk mooringot. Mióta nála jártunk - mesélte - több magyar legénységű hajó is érkezett. Talán lehet, hogy a honlapomnak is köszönhető? Erről próbáltam meggyőzni Panchot - sikerrel. Felajánlotta, hogy 1 éjszakát nála akármikor maradhatunk. Úgyhogy továbbra is őt ajánlom. Íme a honlapja: www.pancho-services.com. Rotorkát is meg akarta vásárolni a gyerekének, de nem adtam. A mooringért cserébe megelégedett volna egy kis kétütemű motorolajjal is - sajnos nekem sem volt.

Napi pozíció:
14:00 15-16.80N 61-21.59W log= 7872.1


10. nap, 2006.04.19. Szerda

Reggel Pancho háza előtt lehorgonyoztunk. Pancho hozott egy hosszú kötelet, amivel a kertjében levő fához kötöztük a hajó végét, majd egy nagyon hosszú slaggal a kerti csapról vízet vételeztünk.
Anikó tollából:
Pancho egy jópofa vidám fickó, fekete bőr, rasztás haj, napszemüveg és motorcsónakján száguldozik. Nagyon tetszett neki Rotorka, meg akarta venni a fiának, de amikor meghallotta, hogy mennyibe van lemondott róla.
Mi pedig elindultunk Martinique irányába. Kellemes szélben indultunk, ismét öt-hat csomóval haladtunk, de később gyengült a szél és motorláznunk kellett. A távolság kb 30 mérföld. Nekünk talán ez volt az első leghosszabb hajóút egyfolytában. Élveztük a hullámzást, a szelet, a napsütést. Kezdjük megszokni a hajó mozgását, már egész otthonosan mozgunk a fedélzeten. Sötétedés előtt érkeztünk Saint Pierre kikötőjébe.
Vacsorára pizzát terveztünk, ezért partra eveztünk, hogy pizzázót keressünk. Kihalt utcákat, bezárt üzleteket találtunk. Többszöri kérdezősködésünk eredményeként megtaláltuk a városka Pizzériáját, de ott csak egy tábla fogadott, hogy szabadság miatt 24-ig zárva. Visszatértünk a kikötőbe és egy hangulatos, helyi kisvendéglőben megvacsoráztunk.
Madras menüt választottunk, ami előételből: salátaágyon kis hurkák, főételből:sült csirkecomb valami banános körettel, meg breadfruittal és goyavés süteményből állt.


Napi pozíció:
18:30 14-43.80N 61-10.79W log= 7906.8


11. nap, 2006.04.20. Csütörtök, St. Pierre

Anikó írja:
Mielőtt felfedeztük volna Saint Pierre városkát, betértünk a kikötő meletti piacra, ahol elég sok időt eltöltöttünk a különféle egzotikus gyümölcsök megtekintésével. Vásároltunk friss ananászt, Géza már ismerte az árust, aki kocsijáról árulta az illatos gyümölcsöt, vettünk breadfruit-ot, egy nagy, kb 20 cm átmérőjű barackot, tüskés cossole-t (ezt lehet, hogy nem így kell írni) és biztos, ami biztos banánt. Az árusok nagyon kedvesek volt, az idős hölgy megpucolta és felszeletelte a breadfruit-ot.
Géza visszaszaladt a csomagokkal a hajóra, mi pedig elsétáltunk a kis turistavonathoz, hogy körbevigyen bennünket a városon. Útólag rájöttünk, hogy felesleges volt, hiszen a városka olyan piciny, hogy gyalog hamarabb megnézhetttük, volna, mint így, mert a szószátyár idegenvezető aki mindenképp meg akart dolgozni a pénzéért és nem törödött vele, hogy a csoport mindjárt összeesik a melegtől sok időnket elvett.
Azért, hogy a lényegről is beszéljek, bár Géza már korábban írt erről a városkáról. Saint Pierre Martinique, amit természetsem Kolumbusz fedezett fel legnagyobb városa, keresekdelmi, kulturális központja volt 1902 májusáig. 30 ezer fős volt a lakosság. A városka fölött húzodó Peleé vulkán november óta büzölgött, füstölgött, de nem vették komolyan a veszedelmet. Május 4-én azután olyan forró mérges gázok törtek fel a vulkánból, hogy a lakosság elpusztult és a város leégett. Géza is említette, hogy egy Cyprián nevezetű fogoly élte csak túl a katasztrófát, akit azután cirkuszban mutogattak. A tragédia után húsz évig nem tértek vissza emberek erre a helyre. Mai nap 6 ezer lakosa van a városnak. A szörnyű pusztítás nyomait a színházépület maradványain, egy-egy mementonak meghagyott épületen mai is lehet látni.A pusztítást a hirosimai atomrobbanáshoz hasonlítják.
Megtekintettük a megmenekült fogoly celláját, ami egy boltíves, vastag falú kőépület. A helyi múzeumben megnéztük a városka képét a kitörés előtt és után. A templom harangja laposra olvadva, egymásba rakott porcelántányérok összeolvadva, üvegpoharakat a hőtől eldeformálódva tanúskodnak a drámáról. Egy netkávézóban intéztük a hivatalos formaságokat, közben finom bagettos sült csirkés szendvicset majszoltunk miközben lobogott a hajunk a nagy ventillátortól, ami a hőséget volt hivatva csökkenteni. Gézával még betértünk egy hagyományos öltözéket kináló üzletbe,ahopl csodaszép, romantikus, áttört csipkével díszített ruhákat láttunk és fotóztunk.
A meleg egyre kibírhatatlanabb lett, a hajónk ráadásúl olyan döghullámzásban állt, hogy alig tudtunk felszállni rá, úgyhogy pánikszerúen elhagytuk Szent Péter városát. Kiálláskor még találkoztunk Barbarával és férjével, akik tiszta magyarsággal tudják kiabálni, hogy GÉZAAA..,és akik csalódottan vették tudomásul, hogy ma este sem tudjuk elfogadni italmeghívásukat. (Ők azok a hajósok, akik segítettek Gézának megmenteni egyí másik hajót).
Útra keltünk, hogy még estére elérjük Forte de France várost, Martiniqiue mai fővárosát. Sötétedés előtt érkeztünk és a ma is erődként működő kaszárnya alatt dobtunk horgonyt. Természetesen, amikor azt írom, hogy kikötöttünk, meg horgonyt dobtunk meg ilyesmi, az azt jelenti, hogy Géza csinálta. Mi csak asszisztálunk, vagy inasi minőségben alá vetjük magunkat kapitányi parancsainak. De azért, már tudunk egy-két csomót kötni, kormányozni, evezni, sőt motorcsónakkal jetski-zni, meg még egyéb apróságot.
Vacsorára gyömbéres, mandulás csirkét főzött a kapitány, ami isteni volt.


Napi pozíciók:
16:00 14-34.80N 61-06.59W log= 7916.6
18:00 14-34.80N 61-03.00W log= 7916.6


12. nap, 2006.04.21. Péntek, Fort D France

Anikó tollából:
Martinique, mint sok Karib tengeri szigettársa az angolok és franciák küzdelmeinek színhelye volt. Ma Franciaország része. Forte de France úgy néz ki, mintha egy karibi leányzót párizsi divat szerint öltöztetnének fel. A Karibi kis faépületekben megtalálni mindent, amit a párizsi üzletekben. Még a Lafayette Galérie is képviselteti magát. A szük kis utcák tiszták, zsúfolva jól öltözött, csinos, jól ápolt karibi és fehér nőkkel. Egyébként még a dominikai szegény emberek is, különösen a nők, tisztán, rendesen járnak dacára annak, hogy fürdőszobájuk nincs és a környezetükre nem túl igényesek.
Híres szülöttje a városnak Bonaparte Napoleon első felesége, Josephine, akinek szobrát a Szavanna parkban állították fel. A helyiek nem nagyon kedvelhetik, mert a szobor fejét letörték, alakját piros festékkel lelocsolták és még nevét is kikapargatták a márványtáblából ismeretlen kezek. Hiába, senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Megtekintettúk a Schoelcher könyvtárat, anelynek csodaszép festett faragványai vannak, majd az Igazság palotát néztük meg. A téren található Schoelcher szobra, aki nagyon kedvelt személyiség a szigeten, nevéhez fúződik a rabszolgafelszabadítás.
A városka Szent Lajosról elnevezett székesegyházában megpihentünk egy rövid időre. Ez a templom sokszor megsemmisült, hol túz, hol hurrikán, hol földrengés rongálta meg. Mai formáját 1895-ben nyerte el, a vasszerkezet fölrengésbiztos. Csodaszép nagy, szines ólomüvegein Szent Lajos életéből vett események illetve helyi egyházi vezetők alakjai vannak megörökítve.
Kijelentkezésünket egy hajósboltban tehettük meg, majd egy kávézó emeleti teraszáról jó hideg koktél mellett nézegettük egy darabig a város forgalmát és az embereket.
A városlátogatás után áthajóztunk az Anse Mitanba. Útközben Rotorka rendetlenkedett és leszakadt rólunk, mert csak vontattuk. Még szerencse, hogy Géza hátranézett és meglátta a sodrodó kis csibészt. Azonnal hátraarc és megcsíptük a renitenst.

Anse Mitan

A pihenésre vágyó turisták paradicsoma ez a hely, hófehér puha homokos part, pálmafák, éttermek, üzletek. Lehorgonyoztunk, nagyokat uszkáltunk a meleg tengerben, majd Rotorkára felszerelte Géza a motort és kicsit gyakoroltunk az öbölben. Sötétedésig nagy kártyacsatát vívtunk, tökmagban játszottunk, miután nem volt aprónk. Sajnos a fiúk az utolsó tökmagomat is elnyerték.
Este pedig Rotorkával kimotoroztunk a nyüzsgő partra és elfogyasztottuk régen áhított pizzánkat.


Napi pozíció:
13:00 14-33.00N 61-03.00W log= 7918.4


13. nap, 2006.04.22. Szombat, Áthajózás St. Luciára

Anikó írja:
Irány Santa Lucia. Mai penzum 31 mérföld?.
Kellemes szélben haladtunk, a tenger 2-3 méteres hullámokat vetett, álltam a kokpitban és mintha hajóhintában ülnék, felvettem a hajó mozgását, élveztem az imbolygást, vágtát. Gyönyörködtünk a repülőhalak röpködésében, a sirályok röptében. Sajnos később bekövetkezett, amitől már otthon is féltem, tengeri beteg lettem, miután a kabinban meglátogattam a mellékhelyiséget és kijövet már nem állt helyre gyomrom rendje. Mi tagadás, megtörtént, aminek meg kellett történnie.
Most már totálisan fel vagyok avatva tengerésznek.ű
Santa Lucia önálló állam 26 éve.
Délután érkeztünk meg a Rodney öbölbe. Ahogy megláttam, megszerettem ezt a kis szigetet. A puha homokos föveny, a tiszta víz fürdésre csábított. A víz meleg volt és jó hosszú idegig dagonyáztunk a sekély részen, amíg a nap le nem szaladt a látóhatárról. A naplemente minden nap egy program számunkra, azonkívül, hogy gyönyörű itt él egy legenda valmi zöld felvillanó fényről, ami a naplementét követi és ezt a pillanatot is szeretnénk megragadni. (Ídáig nem sikerült észlelnünk ezt a jelenséget.)
Vacsora után berotorkáztunk a helyi belső kikötőbe, ami egy keskeny kis csatornával van összekötve a tengerrel. Nem volt nagy élet fagylaltozás után visszatértünk hajónkra.


Napi pozíciók:
08:00 14-30.60N 61-06.00W log= 7922.2
14:00 14-03.96N 60-57.60W log= 7950.1


14. nap, 2006.04.23. Vasárnap, St. Lucia

Anikó tollából:
Ma rövidebb útra indultunk a sziget déli részét céloztuk meg, a Piton öbölt.
A viszonylag síma tengeren, hajónk könnyedén haladt, 5-6 csomóval. Az út felétől én kormányoztam. Elég sok időbe tellett, hogy a hajót egyenesben tudjam tartani. A GPS-t figyelve, hol jobbra, hol balra kellett korrigálni, de mire visszahúztam a kormányt már megint túlmentem. Egy idő után azonban elég jól belejöttem és élvezettel tekergettem a kormánykereket. Géza bekapcsolhatta volna ugyan a szélkormányt is, de akkor mivel játszánának a gyerekek?
A kilátásba helyezett sör pedig megtette a hatását, helyenként 7,2 csomós sebességet is elértünk. Útközben egy rövid zápor (squall) is elkapott bennünket, úgyhogy szép új esőkabátunkat is felavathattuk.
Délután értünk a Piton öbölhöz, amely Santa Lucia jelképe, két hatalmas süvegcukor formájú hegy lábánál fekszik. Ebben az öbölben csak bojára szabad kikötni, mert védett a vízivilága. A hajóról is le lehetett látni a fenekére. Érkezésünkre díszfogadást rendeztek a karibok. Gyerekek surfdeszkán egyensúlyozva kéregettek édességet. Géza nekik adta Nutella készletét, egy kis kekszet, amelyet egy közeli sziklán azonnal el is fogyasztottak.
A felnőttek tanácsot akartak osztani, hogy hova kössünk ki, mások gyümülcsöt árultak. Vettünk is grapefruit-ot és Papayát, meg persze banánt.
Géza búvárkodott, a hajó fenekéről kapirgálta a rárakodott moszatokat és előlényeket, miközben készült a vacsora, csirke Stroganoff módra Rotoros átiratban. A csirkét még reggel vette Géza kikötőben, amikor kijelentkezett.
Vacsora után snapszereztünk, nem tökmagban, csak írtuk a pontokat. Végre nem én lettem az utolsó! Kártyázásunkat a tenger állatvilága zavarta meg. A kiválgított hajónk mellett hemzsegtek a halak, őrájuk pedig denevérek vadásztak. Egy darabig elszórakoztunk velük, azután nyugovóra tértünk, hiszen holnap hosszú út vár ránk 37 mérföld.


Napi pozíció:
16:00 13-51.00N 61-04.20W log= 7964.5


15. nap, 2006.04.24. Hétfő, Megérkezés St. Vincent-re

Anikó tollából:
Reggel fél nyolckor indultunk, hogy az előttünk levő 37 mérföldet megtegyük Saint Vincent-re. Kellemes félszélben vitorláztunk, a szél sebessége 15-20 csomó körül volt, mi sebességünk átlag 5 és 6 csomó között mozgott, de egyszer elértük a 8,2 csomót is.
Géza Édesapja kormányzott egész uton és Géza sört igért, ha eléri a 8 csomót. Nagy széles hullámzásban haladtunk. Útközben delfinecsapattal taláűlkoztunk és repülőhalak repdesték szerteszét, miután hajónk mgezavarta nyugalmukat.
Saint Vincent raffinált sziget, már azt hiszed ott vagy és még mindig hajózhatsz vagy három órát. Végül is késő délután megérkeztünk Wallibou-ba. ebben az öbölben forgatták a Karib tenger kalózai című filmet és a díszletek nagy része megmaradt és az itteniek ezeket használják, vámhivatal, étterem stb. céljára. Az öbölben rajtunk kívül még két hajó vesztegelt.
Ez a sziget turistamentes, nincs nemzetközi repülőtere, túl sok látnivalója sem, bár a táj elvarázsolóan gyönyörű. Megérkezésünk élénk érdeklődést váltott ki a helyiek között. Ki-ki csónakján, surfdeszkáján körénk sereglett és mindent el akart nekünk adni, vagy a kikötésben segédkezni. Géza ismerve a helyi adottságokat, miután elől a horgonyt leeresztette, belevetette magát a tengerbe egy kötél végével, partra úszott és kikötötte hajónk hátulját is. A karibi segítők egy része csalódottan távozott. A többiektől végül is gyümölcsöt vásároltunk, goyavét, mert azt még igazit nem láttunk, csak koktélt és lekvárt, és mangót. Kókuszt ráadásul kaptuk. Az egyik árus, Garfield elég borsos árat mondott, de végül is Gézával kiegyeztek, még kapott két csomag előfözött rizst, a gyerekeinek pedig Géza elküldte az utolsó Nutella krémes üvegjét.
A tegnapi vacsorát kissé feltúrbozva, sajttal megszórva és a sütőben megsütve, hozzá karibi (burgonyához hasonló) zöldséget főztünk és jóízűen megvacsoráztunk. Előtte még Géza bejelentkezett az egyik díszletházból kialakított vámhavatalban, ahova naponta 5 és 6 között jön a tisztviselő a városból.
Vacsora után partraszálltunk, sétáltunk a helyi faluban. Itt egész szép házakat is lehet már látni. Sétáló kedvünknek egy részeg, kötekedő helyi vetett véget, aki sérelmezte, hogy lefényképeztem egy házat és ő ezért pénzt akart kérni. Egy darabig győzködtük, azután otthagytuk és a parti szálloda teraszán elfogyasztottuk a megnyert söröket. Ma magyon elfáradhatott a kapitány és a kormányos, mert míg ezeket a sorokat írom, mindketten az igazak álmát alusszák. Az is igaz, hogy előző éjszaka az áramlás állandóan a hajó oldalához verte a kikötő boját és ettől többször felébredtünk.


Napi pozíciók:
17:00 13-14.40N 61-16.20W log= 8002.9
17:00 13-14.40N 61-16.20W log= 8002.9


16. nap, 2006.04.25. Kedd, Bequia

Továbbra is Anikó írja:
Reggel Géza odarotorkázott az étteremhez, hogy igénybevegye az internetet. Előző este szerette volna, de a tulaj nem volt otthon, a gép pedig a lakásán van. Most is várnia kellett egy csomót (nem tengerit), mire megjött. Felvitte Gézát az emeleti lakásába és ott hagyta.
Géza a repülőjegyeinket intézte, mert sajnos utazásunk vége felé közeledik. Union szigetről repülünk majd Martinique-ra, onnan Párizson át Budapestre. Internetezés után vizet vételeztünk. Az étterem előtti mooringra átálltunk és egy hosszú csövet húzott Géza az étteremből a hajóhoz. Elég sokáig tartott az itatás tekintettel az alacsony víznyomásra. Míg várakoztunk szörfdeszkáján újabb árus érkezett. Halat kinált, tele volt a deszkája. Majd hajónk aljának tisztaságát kifogásolta és ajánlkozott, hogy ő majd megtísztítja a rátapadt algáktól és csigáktól és egyéb élőlényektől. Ezt a feladatot persze Géza ki nem adná a kezéből. Valahányszor lehorgonyzunk és úszunk egyett a hajó körül ő fogja a vakaróját és szedegeti le a nem kívánatos potyautasokat. Azok meg vadul kapaszkodnak és pár perc múlva újra visszamásznak.
Fél tizenegy körűl indultunk el Becquia felé. A megszokott félszélben, jó tempóban haladtunk. A sziget közelébe érve egy motorcsónakból egy fotós fényképezett bennünket vadul. Remélem nem trafipax volt. (Másnap reggel hozta a képeket, amelyeket borsos áron akart nekünk eladni.)
Saint Vincent és a Grenadinok egy állam, több szigetből áll. Ezek egyike Bequia, amit Beckway-nek ejtenek tekintettel, hogy az angol-francia acsarkodásból az angolok kerültek ki győztesen.
Ez a sziget már elsősorban a turizmusra épül. Csodaszép öblében hihetetlenül türkizzöld a víz, a hegyoldalakon lábakon álló vidám színűre festett teraszos házikók sorakoznak. Utcái a partra merőlegesek, szinte hihetetlen, hogy tudnak ilyen meredeken az autók felmenni. Persze elég ritka a havas, jeges időszak. Rengeteg vitorlás, komp és egyéb hajó ringatózott a kikötőben. Strandja fehér homokos, pálmafás. Bár megtalálható nem is kis számban a veszélyes manchineel fa is, amelynek mérgező a termése és a leveléről lecsöpögő víz is felmarja az ember bőrét. Táblákkal jelzik is a veszélyt. Nem is mentünk alá, hanem gyorsan be a vízbe. Pár perc után olyan érzésem volt, mintha valami megcsípett volna, majd mégegy, majd még egy. Ezt már nem hagytam szó nélkül. Kiderült a többieket is csípi valami. Valószínűleg apró medúzák lehetett, úgyhogy gyorsan elhagytuk a helyszínt. Egy kicsit felhólyagosodott a csípés nyoma.
Fürdés után berotorkáztunk a városba, ahol egymást érték a vendéglők, éttermek, bárok. Gézával csak egy kis lightos yoghurtos vacsorára vágytunk, meg is vettük egy kis boltban, amikor sült hal szag csapta meg az orrunkat. Géza kinyomozta, hogy egy közeli lakókocsiban, a környék leglepukkantabb helyén sütik, amelynek környezete inkább a helyiek igényének felel meg. De, mi szeretjük az autentikus helyeket is. Azt is kiderítette, hogy cápát sütnek. Na ugrott a yoghurt, és jól bevacsoráztunk a cápából.


Napi pozíció:
16:00 13-00.00N 61-14.40W log= 8017.4


17. nap, 2006.04.26. Szerda, Canouan

Anikó folytatja:
Következő állomásunk Canouan 17 mérföldre van Bequia-tól. A sok kis sziget, ami a Grenadinokat alkotja igencsak megzavarja a tenger hullámzását és a szél írányát. Ennek ellenére 5 csomó körüli sebességgel haladtunk bő félszéllel. (Ezeket a szakszövegeket Gézától lestem el).
Csendes, viszonylag nyitott öbölbe,a Charlestown-i öbölbe érkeztünk. Itt is hasonló kép fogadott, mint Bequián. Türkizzöld víz, a domboldalakon takaros házacskák. A kikötő azonban jóformán üres, pár hajó volt rajtunk kivül, meg egy charter társaság hajói.
Késői ebédünk elfogyasztása után partra szálltunk és elindultunk felfedezni a szigetet, amelyről könyvünk azt írta, hogy a 90-es években kezdett előteljesebben fejlődni, amikor befektetők szállodákat, golfpályát, repülőteret építettek és megindult a turizmus, abból is a gazdagabbak turizmusa.
Felugrottunk a korábbról már ismert helyi járatra, ami egy mikrobusz amiben 15 ülés van vezetővel együtt, hogy megnézzük a golfpályát és a szigetet. Úgy látszik ezek a karibi sofőrök nem tudnak lassan hajtani, kapaszkodtunk, de közben élveztük a tempót.
A golfpályára végül is nem mentünk be, mert a 240 USA dollárt nem tartottuk méltányosnak. Inkább felpattantunk a következő járatra és végig robogtuk a sziget többi részét. Ezen a vidéken érezhetően jobban élhetnek az emberek. Házaik, környezetük is többnyire rendezett. Vidám, kedves emberek.
Esténket egy partmenti szálloda kerthelyiségében fejeztük be, ahol koktélt rendeltünk. Meglepődtünk amikor a felszolgáló mindenből kettőt hozott, ráadásul mindenkinek egy kis tányér rántott csirkeszárnyat. Happy Hours volt.


Napi pozíció:
15:00 12-42.00N 61-19.20W log= 8036.0

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2884189