Hajónapló: RV3 IV. Egykezes in English

     2006.03.15 - 2006.04.30                                   »»   3/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 
...folytatás az előző oldalról

19. nap, 2006.04.02. Vasárnap, Áthajózás Montserratra

Reggel korán kelltem. Az erőrejelzésnek megfelelően megjött a szél! Csak éppen nem arról fúj, ahonnan vártam, hanem ahova megyek. Brrr. A kellemes félszél helyett most majd cirkálnom kell. Hosszú lesz ez a mai nap.
A szél mindenesetre egész erősen fújt. I. reffel + génoával kezdtem. Ahogy csökkent a szél, úgy növeltem a vitorla-felületet. 2 óra múlva már teljes vitorlázattal szaladtam fel-le a hullámokon. 2 óra múlva a teljes vitorlázat jobbra ballra csattogott. Elfogyott a szél... Közben hátrafele megyek, kb. 1 csómós a szembe áramlat. Jött egy kis szellő. A vitorlák elkezdtek húzni. Így mentem 0-val. Közdöttem még 1 órát, aztán leszereltem és motort indítottam.
Sötétedés után értem Montserrathoz. A szigeten nincs semmilyen navigációs fény, bója vagy ilyesmi, radarral azonosítottam be az öblököket. Szerencsére messziről kiszúrtam 2 jobbra-balra dölöngélő fényt - ott horgonyzott két vitorlás. Eddig a nyitott öblöket kikötőnek hívta a pilotkönyvem, Montserratról azonban azt írta, kikötő sincs. Védelem sincs. Van sekélyes rész, ahol lehet horgonyozni.
Hát ide nekem is sikerült lehorgonyoznom. Nem volt olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltem. Pont közben jött egy squall és bőríg áztam. Leengedéskor megszorult a horgonylánc, kalapács és dorni kellett a kiszabadításához. Valahogy minden összejött. Sötét - eső - szívás. Azért megoldottam.
Most, hogy a sorokat írom, a méteres holthullámzás szabadon szalad át alattam, és nagy robajlással törik meg a nem messze levő partokon. Most már az én árbócfényem is dölöngél. Nem baj, már hozzászoktam.


Montserrat

Ki van a bokorban?
Propaganda
RX-7 fenyezesre varva
Hmmmm.
Következik egy történeti bevezető:
A kicsiny szigetnek sikerült kilábalni a gazdasági hanyatlásból. Beindult a turizmus is. De 1995. július 18-án mindennek vége lett. A szigeti déli részén levő, 400 éve alvó vulkán kitőrt. A vulkán lábánál fekvő fővárost és környékét ki kellett üríteni, 11000 lakos lett hirtelen hajléktalan. Páran a sziget északi végébe költöztek, de a többség elvándorolt. 1997-ben újabb vad kitőrések következtek, a lakható terület felére csökkent.
A vulkán valamennyit hűlt azóta, de még mindíg hamut és gőzőket ereget magából. A sziget déli része a Megközelíthetetlen Zóna. Ha valaki ide belép és rajta kapják, súlyos pénzbírsággal és azonnali deportálással kell számolnia. A Megközelíthetetlen Zóna mellett van egy Nappali Zóna, ha nincs túl nagy vulkáni aktivitás, akkor ide reggel 6-tól este 6-ig be lehet menni.
A vulkánt folyamatosan műszerek figyelik, hogy egy esetleges újabb, súlyosabb kitörés esetén figyelmeztetni tudják a lakosságot. A legnagyobb veszélyt a pyroclastic kitörések jelentik - amik jellemzők a karib-tengeri vulkánokra - 1000 foknál forróbb mérgezú gázok és hamu áramolhat a vulkánból a tenger felé több, mint 160 km/h-s sebességgel. Egy ilyen kitörés pusztította el Martinique-on St. Pierret.
Reggel bejelentkeztem a vámosoknál és a határőrségnél. Stoppal és a helyi busszal, majd gyalog jutottam el egy dombtetőre, ahonnan jó volt a kilátás a vulkánra és a főváros maradványaira. Nagyon szomorú látvány volt. A várossal egy pyroclastic kitörés végzett - szerencsére előtte már kiürítették. A vulkán oldala is leszakadt, és egészen a tengerig ér a hatalmas kövekből és sárból álló, megszáradt vonulat, amely nem kimélte a házakat és a golfpályát sem.
Végig sétáltam a Nappali Zónán. Mintha egy kisértetvárosban lettem volna. Rengeteg gyönyörű ház, villa, mind magára hagyatottan áll. A növényzet megkezdte a birtokba vételüket. A legtöb ház nyitva. Benéztem 1-2-be: a falon 1997 februári naptár (ekkor kellett ezt a területet elhagyni), az ágyon félig becsomagolt bőrönd (vajon miért nem vitték el), poros berendezési tárgyak, hütő, székek. A padlón vastag sár és mindent puha hamu borít. És ez mind őrzés nélkül, szabadon. Rajtam kívül más nem járt errefelé. Nem sok turista látogat ide azóta.
A 20000 emberből összesen 5000-en maradtak itt. Nagyon kedvesek, készségesek. Az egyik helyi még körbe is furikázott kocsijával, mutatott érdekes házakat, környéket, hol milyen híresség lakik, mi mennyiért eladó.
Mellettem ismét a piros vashajó horgonyzott, fedélzetén Agnussal és Ruth-tal. Van honlapjuk is, itt a link. Ők is megismerkedtek egy helyi önjelölt idegenvezetővel. Egy italra el is hívták a hajójukra, én is csatlakoztam hozzájuk.

Napi pozíció:
19:45 16-48.00N 62-12.60W log= 7727.9
A vulkanAz elhagyott varosNo comment
No commentNo commentNo comment
No commentNo commentNo comment
No commentErdekes viragAz onkentes idegenvezetom
A tavolban Redonda-szigetA 2 hajo horgonyonA vulkan a masik oldalrol
Kozelebbrol


20. nap, 2006.04.03. Hétfő, Áthajózás Guadeloupe-ra

A mai napi vitorlázás Montserratról Guadeloupe-ra majdnem olyan volt, amilyennek minden vitorlázásnak lennie kellene. Nem kellett a motort járatni, nem csattogtak a kis szél-nagy hullám kombinációban a vitorlák. Azért csak majdnem, mert az 5 (!) db helyi vihart szívesen kihagytam volna - 5x reffelés, vitorlák le, elázás majd 5x vitorlák fel. Bár úgyis hiányzott a testedzés.
Reggel éppen fényképeztem a montserrati vulkánt, amikor előszőr kis csíkban fekete fűst kezdett szállíngózni, majd hírtelen nagyon magasra nagyon tömény fekete fűstöt és hamut lövelt. Elképesztő volt. Szerencsére a szél felőlem fújt a hegy felé.
Naplementére értem Deshaies öbölhöz, Guadeloupe-on. Ezzel lezárul a szélszorítós szakasz, végre visszakerültem az észak-dél írányú szigetekhez, remélhetőleg nem lesz több cikk-cakkozás.


21. nap, 2006.04.04. Kedd, A kikötő hősei - már megint, ugyanitt

Az uj bocim
Talán emlékeztek még, a Rotor Világ III. részének 2. fejezetének vége felé Deshaies kikötőben megmentettünk egy helyi vállalkozót azzal, hogy az elsodródó katamaránját elkaptuk. Most ugyanitt hasonló sztori történt.
A tegnapi hajózást kipihenve reggel vízre raktam Rotorkát, és összekészültem, hogy bejelentkezzek Guadeloupe-ra.
- Az előbb még nem horgonyzott balra az a hajó - gondoltam, miközben ki-be járkáltam. Figyelni kezdtem. Valóban. Annak a hajónak csúszhat a horgonya. A motorommal lepróbáltam a saját horgonyom, teljes gázon hátramenetben is tartott (én nem akartam hasonlóan járni). Rotorkán még nem volt motor, gyorsan rászereltem, és utolértem az addigra már az öböl száján túl járó hajót. Senki sem volt a fedélzeten. A horgony merőlegesen lógott a vízben, nagy nehezen felhúztam. A picuri horgonyon volt kb. 4 méter lánc és még 15 méter kötél kiengedve. Nem csodálkozom, hogy elengedett, ez még 3 méteres mélységhez is kevés. Itt meg inkább 8-14 méterek vannak.
Közben már elhagytuk a 20 méteres mélységvonalat is, valahogy vissza kellene jutni. Átgondoltam a lehetőségeim: várok, amíg elérjük a 12 mérföldes határt és akkor lesz egy hajóm ... hmmm ... nem ... én nem vagyok ilyen; visszamotorozok a kikötőbe - kulcsot nem találtam, ez a lehetőség kizárva; visszavitorlázok az öbölben - ez jó, de azért ebben a szituban, ismeretlen hajóval rizikós, ráadásul egész a sekélyesig ki kellene jutnom egy csomó hajó között, hogy legyen esély arra, hogy a horgony megtartsa; Rotorkával megpróbálom kivontatni - nem volt túl nagy szél. Az utóbbi megoldást választottam.
A fock-shot-ját elől kivezettem, Rotorkára kötöttem és elkezdtem vontatni. Egészen jó haladtunk, csak nehezen tudtam irányba tartani. Elértünk az utolsó hajókig. Visszamásztam a fedélzetre, leengedtem a horgonyát és az összes láncát, kötelét. A friss szélben nem tartotta meg. Lassan sodródtunk ismét a nyílt víz felé.
Közben odajött a közeli Que Barbara hajóról Bob. Megkértem, hogy vontasson a hajómhoz én meg közben kormányzok. Így már könnyű volt az irányítás. Amikor a Rotorhoz értünk, visszaugrottam Rotorkába és a Rotorhoz száguldottam. Milyen szerencse, hogy St. Martinon előkészítettem a hátsó horgonyom! No nem a horgonyt használtam most fel a szettből, hanem a horgonyt lecsatolva a gurigán levő kötéllel motoroztam minél gyorsabban vissza a közben ismét elsodródó hajóra. A kötél rákerült a bikára. Most már nem fog tudni elsodródni. Milyen szerencse, hogy az 50 kg-os Bruce horgonyt megvettem! 2 hajóval is könnyedén megbírkik. A fix pont a kikötőben! Tehát az öböl szájában állt a Rotor horgonyon 16 méteres vízmélységben, 60 méter lánccal, rajta lógott 30 méter kötéllel legújabb bocikám, egy 35 lábas Catania vitorlás.
Tettünk egy erőtlen kisérletet, hogy a Cataniát oldalról a Rotorra kössük, de a nagy szélben ehhez kevesek voltunk. Maradt a póráz, amit lerövidítettem, nehogy valaki közöttünk akarjon elhajózni. Reméltem, hogy hamarosan előkerülnek a gazdik. Bob és felesége pedig bementek a városba, hátha megtalálják a tulajt. A tulaj nem lett meg, csak egy fickó egy Hallberg Rassy-ról, aki ismeri őket. Végigjárták a város utcáit, de sehol nem találták őket. A furcsa az volt, hogy a bocijukat sem találták. Lehet, hogy elsodródtak? Ez a veszély az ilyen horgonyzóhelyeken fennáll. A tapasztalatlan (vagy hanyag) hajósok a kis csónakjukra rárakják a motort és már mennek is a part felé. De ha a motor leáll? Sem evező, sem horgony nincs náluk, a szél a nyílt víz felé fúj, menthetetlenül elsodródnak.
Sötétedéskor még mindíg nem kerültek elő. Én közben végig a hajómon maradtam, még bejelentkezni sem mertem a partra menni. Figyeltem a két hajóra, mert a szél néha forgott, és miután ilyenkor már én felelek mindkét hajóért, nem akartam másnak (meg magamnak sem) kárt okozni. Közben isméte előkerült Bob. Csatlakozott hozzán a szomszédos hajóról Axel is. Kettőjük 2 bocijával már biztonsággal tudtuk mozgatni a hajót. Lekötöttük a Rotorról is kivontattuk a sekélyes vízbe a környező hajók nem túl nagy örömére.
A főhorgonyát leraktuk keleti írányba (onnan szokott az erős szél fújni). Mivel keleti irányban közel voltak a moló sziklái és a szellő éppen nyugatról fújt, a második horgonyát kiraktuk nyugatra. Szél nem volt, hogy leellenőrizzük a horgonyt, tényleg tart-e, ezért a 2 boci együttes erejével húztuk meg a hajót. A fenébe! Csúszott a horgony. Egyszerűen nem volt képes megtartani a hajót.
Nem messze volt egy bója, megpróbáltuk arra is rákötni, hátha egy erősebb mooring leledzik alatta, de nem volt szerencsénk, simán elhúztuk.
Nem volt mit tenni, vissza mentem a Rotorra és a harmadik tartalék horgonyom elhoztam 10 méter lánccal. Ez egy Guardian 37-es, ha jól emlékszem, a katalógus 50 lábas hajóra ajánlotta. Ez tuti megtartja - gondoltam.
Vissza fel akartuk húzni a Catania első horgonyát (persze a második horgony meg tartott, nem engedte előre a hajót, hogy felhúzzuk az első horgonyt, - tettem rá egy bóját és a második horgony kötelét elengedtük - majd felszedjük később. Közben persze a Catania akkumulátora is lemerült, úgyhogy kézzel kellett a horgonyt húzni). A főhorgony láncára rácsatoltam az én láncom és horgonyom, majd Rotorkával egész messze elmotoroztam velük és bedobtam a vízbe. Leteszteltük. Hát persze, hogy tart!
Felszedtük az eldobott második horgonykötelet és azt is a hajóra kötöttük. Na ez a hajó jól megdolgoztatott. Bébi-szitterkedhettem mellette egész nap. De elégedett vagyok az eredménnyel. Remélem, ha egyszer netalán az én hajóm elszabadul, az ikertestvérem a közelben lesz. Mert azt nem is írtam, hogy reggel a többi hajós csak nézte, ahogy a Catania sodródik, nem indult segítségére senki sem. Brrrrrr.....
A nagy munka örömére Bob engem és Axelt is meghívott vacsorára a katamaránjukra. Finom spagettit és sőrt kaptunk. A sőrrel már évek óta küzdök, hogy megszeressem, de eddig nem sikerült. Most viszont a munka után a melegben kifejezetten jól esett. Lehet, hogy haladok? Ez nem feltétlen jó hír, mert a sőr drágább, mint a víz...
Bobnak és kedvesének, Barbarának van honlapja is, és nagyon jó vendéglátók voltak. 3 éve vásárolták 10 éves, 40 lábas katamaránjukat, évente 4-5 hónapot tudnak rajta hajózni. Másik segítőnk, Axel egy 45 lábas hajón egykezezik. Tavaly Grenadában az Iván nevű hurrikán nagy pusztítást végzett. A hajója, ami techinkailag nem is az ővé, a szárazon volt felbakolva. Eldőlt, árbóc letört, oldala kilyukadt. Axel megegyezett a tulajjal, hogy megjavítja és cserébe 3 évig használhatja. Most Venezuelába (délre) tart a hurrikán szezon idejére. Ennek ellenére következő utiállomása Antigua (északra).
Miközben Axellel elbúcsuztunk vendéglátóinktól, nagy csattanást hallottunk. Egy katamarán nekicsúszott Axel hajójának. Én nem messze horgonyzok Axeltól, úgy látszik ma szerencsém volt, mert ezek mindíg engem szoktak megtalálni. Odaszáguldottunk a bocikkal.
- Nekimentek a hajómnak! - kiabálta Axel a tovább sodródó katamaránosnak.
- Nem! Ő jött nekünk! - válaszolta a katamarános. Ez igen. És közben ő húzza fel a horgonyláncát. Axel készített róluk egy csomó fényképet. Holnap majd lehet tovább vitatkozni.
Amúgy ez a sodródó katamarán már gyanús volt, amikor délután lehorgonyzott egy nagyon szűk helyre. Leengedte a horgonyát és szinte ugyanott maradt. Valószínűleg nem mert sok láncot leengedni a többi hajó miatt.
Lefekvés előtt elrotorkáztam a Cataniához. Visszaért a gazdi! Hálásan szorongatta a kezemet, és megdobott egy üveg borral. Megígérte, holnap visszaadja a horgonyom. Kértem, hogy a motor kulcsát legközelebb hagyja a helyén. Én mindíg ott hagyom. Ha valaki el akarja lopni a hajót, anélkül is eltudja. De ha elsodródom és valaki vissza szeretne vele motorozni, annak szüksége lehet rá.
Holnap hajnalban akartam tovább indulni. Program storno. És még a múltkor megmentett katamarán gazdáját sem látogattam meg, aki igért egy vacsora meghívást. Hogy én mikor fogok innen elszabadulni?

Napi pozíciók:
08:10 16-51.00N 62-12.00W log= 7730.9
18:45 16-18.00N 61-47.39W log= 7771.5


22. nap, 2006.04.05. Szerda, Deshaies

Halász árulja a portékáját
A modern halászkikötő
Reggel ismét meglátogattam a Cataniát, elmeséltem az előző napi sztorit. A hajó gazdái viszonylag tapasztalatlan nyugdíjak házaspár. Antiguáról jöttek és ez volt az első nagy útjuk. A férj az Amerikai Légierőnél dolgozott, most műhold-megfigyeléssel foglalkozik (Antiguán). Meghívtak ebédre is egy kellemes parti étterembe. Rendesek és nagyon hálásak voltak. A horgonyom ugyan még nem adták vissza, mert erősen fújt a szél, és elmondásuk alapján - lemerültek megnézni - az én horgonyom tart, az ővék csak fekszik az oldalán (az ővék a messzebb levő, annak lett volna előbb esélye tartani).
Délután feltöltettem a búvárpalackom. Emlékeztek rám az üzletben - a fickó, aki megmentette a céget (az ővék volt a katamarán)! Úgyhogy pénzt nem fogadtak el és hívtak búvárkodni is - majd meglátjuk.
Estefelé visszakaptam a horgonyom, állítólag most sikerült az sajátjukat bekapatni. Közben megérkezett Angus és Berth is (ők voltak mellettem St. Kittsen, Nevisen és Montserraton). Már aggódtam, mert tegnap kellett volna megjönniük. El is indultak tegnap, csak pont szemből fújt a szél, úgyhogy előszőr Antiguára tudtak csak menni, onnan hajóztak át ma. Meghívtak holnap vacsorára, úgyhogy maradok még 1 napot Deshaiesben.
Közben elég sok hajó érkezett. Többeknek nagyon nem megy a horgonyzás. Olyan szűk helyekre próbálnak lehorgonyozni, hogy én bójára nem állnék közéjük, nem horgonyra. És ahogy képesek egy kupacban leengedi a láncot a horgony tetjére! Sosem tudom eldönteni, hogy megbántanám-e őket ilyenkor, ha átrotorkáznék és jó szándékkal segítenék nekik. Valószínű megsértődnének. Inkább maradok a fenekemen. Én most elég jó helyen vagyok, mert az öböl egyik legmélyebb pontján horgonyzom, a többiek a sekélyesben tömörülnek. Jó dolog ez. Mivel a part is messze, szúnyogok sincsenek.


23. nap, 2006.04.06. Csütörtök, Még egy nap Deshaiesben

Hamar eltelt a nap, leszervizeltem a csörlőket, pakoltam, takarítottam.
Este Agnus és Ruth vendégül látott vacsorára. Currys szója rizzsel volt a főétel, majd gyömbéres-yoghrut a desszert. Nagyon kellemesen telt az este. Többek között beszélgettünk a másnapi tervemről: északra felhajózók a korralzátonyokhoz és holnapután a hajnali hídnyítással lehajózók a fővároshoz, Pointe-A-Pitre-hez (ha nem emlékeznétek: Guadeloupe tulajdonképpen két sziget, középen a Salee folyó választja el. A folyó északi szájánál a mélység kb. 1.4-1.6 méter, ami kevesebb, mint a Rotor merülése. Ezért a folyóra behajózni csak dagálykor tudok. A hidakat, amelyek a folyó felett átívelnek csak hajnalban nyitják. Ezért bójákat helyeztek el a hidak előtt, így dagálykor be tudok hajózni a bójához, majd másnap hajnalban el tudok a folyó másik végéhez jutni. Érdekes, hogy folyónak hívják, mert tulajdonképpen nem az).
Ruthnak ekkor eszébe jutott, hogy az pont vasárnap reggel lesz. Tényleg! Vasárnap nem nyitják a hidakat! Ráadásul a múltkor a Barnával sem tudtunk lehajózni emiatt. Milyen jó, hogy beszéltünk róla.
Végül is a tervem maradt, csak csúszik egy napot. Legalább holnap nem kell sietni, hogy elérjem a dagályt.


24. nap, 2006.04.07. Péntek, Grand Cul de Sac Marin

Grand Cul de Sac Marin - ez a neve az északi korallzátonyos résznek.
Hosszú volt a mai nap. A tervezett útvonal szerint csak 24 mérföld távolságot kellett volna lehajóznom. Sajnos végig szembeszél, erős hullámzás és szembe áramlás nehezítettea haladást. Így a 24 mérföldből 39 mérföld lett. Legalább nem voltak squallok. A szél 20-35 csomó között ingadozott, a fővitorla I. reffig le volt engedve, elől az erős szeles génoa húzta a hajót.
Számítottam rá, hogy dölöngélős menet lesz, úgyhogy minden nagyon elpakoltam indulás előtt. Csak éppen a szekrényajtókat felejtettem el becsukni, úgyhogy hamar a padlón landolt a rizs, a liszt, az ultra derm kézmosó az elemek stb.
A korrallzátonyok közé keskeny, kanyargós csatorna vezet be, viszonylag jól ki van bójázva. Mivel már jártam itt, vettem a bátorságot, és vitorlákkal jöttem végig a kanyarulatokban. Jó érzés volt. A csatorna bejáratánál jobbra és balra is hatalmas dübörgéssel törtek meg mellettem a hullámok. A nap pont lement, mire a zátonyos rész közepére értem, mindjárt horgonyt is dobtam. A múltkor ezen a részen 5 napig hajózgattunk Barnával (elég nagy terület), és csak 1 átutazó hajóval találkoztunk. Most is csak 1-2 halászcsónakot láttam. Bezzeg Deshaies tele van. Valószínűleg a zátonyos részek, a nehezen navigálható folyó, a hidak és a lee-part melletti hajózás inkább a sziget szél-alatti részére tereli a hajókat.


25. nap, 2006.04.08. Szombat, Elcsúszás

Valahol elcsúsztam a napokkal. Hiszen 8-án hajóztam el Grand Marinhoz. Hmmm.... Holnaptól ismét jó lesz a dátum. Remélem...

Napi pozíciók:
09:00 16-18.00N 61-47.39W log= 7771.5
10:49 16-24.00N 61-49.20W log= 7777.7
11:25 16-23.40N 61-46.80W log= 7780.1
12:30 16-27.60N 61-48.00W log= 7784.5
14:00 16-24.00N 61-42.00W log= 7791.2
15:00 16-27.60N 61-42.00W log= 7794.8
15:00 16-27.60N 61-42.00W log= 7794.8
16:00 16-24.00N 61-36.00W log= 7801.6
18:00 16-17.40N 61-33.00W log= 7808.8
.


26. nap, 2006.04.09. Vasárnap, Salee-folyó

Itt fogok áthaladni
Nagy a vasárnapi hajóforgalom
Reggel láttam, hogy egy vitorlás már hajózik felfele a Salee-folyón. A híd előtt összesen 3 bója van, és lehet, hogy már tegnap is behajózott valaki.
- Nem kellene lemaradnom a szabad bójáról - gondoltam, és az árapály-táblázatokat kezdtem tanulmányozni. Elvileg már 10 centit emelkedett a vízszínt és még 20-at fog a következő 5 órában. Úgy döntöttem, nem várok tovább, legrosszabb esetben, ha elakadnák a sekélyes részeknél, az emelkedő vízszínt majd leemel.
A biztonság kedvéért viszonylag nagy sebességgel haladtam, hogyha sekélyesebb részbe akadnák, a hajóval lendületből át tudjam törni. Még mielőtt a hajóm épségéért és épelműségemért aggódnátok, tudnotok kell, hogy a fenék it viszonylag lágy iszap.
A kritikus helyen 1.9 métert mért a mélységmérőm, bőven elfértem. A 3 bójából csak 1 volt foglalt. A folyó elég erősen, 2-3 csomóval áramlott, a szél oldalról fújt. Elsőre nem sikerült a bóját felvennem, mentem még egy kört. Közben pont jött egy gumicsónakos kiránduló, rendes volt, segített befűzni a kötelet.
A legútóbb, amikor itt voltam, apálykor leért a hajó. A bóják a folyó közepén vannak, ahol 5-6 méter a vízmélység, csak a part felé ez rohamosan csökken. A múltkor a kormánylapát süllyedt az iszapba. Hogy most ne járjak így, a hajó farát kötöttem a bójához.
Látszott, hogy vasárnap volt. Egész nap motorcsónakok és jetskik hada száguldozott fel-alá a folyón. Elvileg a max. sebesség a folyón 5 csomó, de mintha a többiek ezt nem igazán tudnák. Mivel a hídnál álltam, itt, a hídlábak között mindenki lassított. Ennek az lett az eredménye, hogy a hajók mellettem nem siklásban mentek el, így hatalmas hullámokat kelltettek, én meg kapaszkodhattam.

Napi pozíció:
12:00 16-16.20N 61-32.39W log= 7810.2

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4365874