Hajónapló: RV3 IV. Egykezes in English

     2006.03.15 - 2006.04.30                                   ««   1/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 

1. nap, 2006.03.15. Szerda, Port Rot

Pár hónappal ezelőtt a helyi újságban olvastam egy karibi hajós betegségről: Port Rot (latinul: Infectusnincsusvitorlazuscsakrothaduskikotobus, magyarul: kikötői-rothadás). Bár a cikk írója külön felhívta a figyelmet, hogy különösen fertőzés-veszélyes hely a Simpson Bay Lagoon St. Martinon (jelenlegi tanya-helyem), én mégis azt hittem, elkerülhetem a megbetegedést. Tévedtem.
Szerencsére az esetemben a betegség gyenge lefolyású, és nem jött ki rajtam minden klasszikus tünet, amelyek:
- sohat véget nem érő tennivalók-lista a kikötő elhagyása előtt, különösen, amikor jó idő van, és lehetne indulni
- amikor a tennivalók kezdenek elfogyni, hirtelen nagyobb beruházások után kezd érdeklődni a beteg, pld. új motor, új állókötélzet stb. Érdekes módon a hajó és a beteg megjelenése nincs arányban ezen beruházások költségével
- minimum 2 boci rákötve a hajóra, legalább az egyik fából készült
- rengeteg elektronikai kütyü és egyéb tárgy van a fedélzeten, amelyek látszólag semmilyen kapcsolatban nincsenek a vitorlázással
- a helyi hajósboltban keresztnéven szólítják a beteget
- a hajó vízvonalán zöld szakáll nő
A hajóstársak a betegre nem fordítanak különös figyelmet, de jó eséllyel megtudhatják tőlük, hogy
- Hol lehet a bocikat biztonságosan ingyen kikötni?
- Hol van ingyen Wifi Internet?
- Hol a legolcsóbb a sőr?
- Hol a legközelebbi hajósbolt?
- Hol vannak a helyi ingyenes kikötők és mennyi idő után zavarják el onnan az embert?
- Hol lehet azt az alkatrészt beszerezni, amit 5 éve nem sikerül sehol?
Szerencsére viszonylag hamar kigyógyítható a beteg egy motorozás mentes(!) vitorlázással.
A pár naposra tervezett St. Martin-i tartozkódásom lassan 1 hónapja tart. St. Martin vámmentes terület, és miután harmadik nap benéztem 1-2 nagyobb hajósboltba a tennivalók listája rendesen megnőtt. A hajóhoz hihetetlen alacsony árakon lehet bármit megvásárolni. Nagyon sok olyan dolog a polcról (nagyon sok? dehogy! minden!) levéve elérhető, amelyért kis hazánkban és annak környékén hetekig jártam utána, néha sikerrel, néha siker nélkül. És persze van, hogy félár alatti árakon. Ráadásul felfedeztem egy part menti bárt, ahonnan ingyen lehet Wifi (drótmentesen) Internetezni (ez különösen tetszett a $24/órás árak után). Eltelt 1-2 nap, és a Port Rot megfertőzött...
Március 10-én ránéztem a naptárra. Mikor is érkeztem? Február 10! Micsoda? Már ennyi idő eltelt? Előszedtem a fentebb említett újságot, és remegő kezekkel megkerestem, amit a Port Rot-ról írtak. Semmi kétség, megfertőződtem! Ki kell gyógyulnom... a következő hajós boltos látogatásnál már gyanakvással szemléltem a felfújható vizi-kajakot, a 6:1 áttételű csigasort, a Tuna-Witch műcsalit, a külső, 3 lépcsős feszültségszabályzót, a LED-del helyettesített izzókat, nem tudtak elcsábítani a szélgenerátorok...amikor megláttam egy Lewmar Bruce horgonyt... Teste daliásan kilógott a többi horgony közül. Hmmmm... 50 kg... a mostani 30 kg... és néha nem tartotta meg a hajót teljes hátramenetben... gyors kalkuláció, az ára nevetségesen olcsó, és az ügyes eladó még rákontráz 20% kedvezménnyel... hmmm... méretet vettem, elfér az orrveretben... a délután a horgonycserével telt el... majd... úristen!...visszaestem! Soha többet még 1 ilyet!
Komolyra fordítva a szót, a korábbi 30 kg-os horgonyom is nem kis csodálkozást okozott San Remo-i hajós-szomszédaim között. Az akkor mellettem álló egyedi építésű Beneteau 64-en ugyanekkora horgony volt. Amióta a nagy horgonyt használom, nem volt horgonyzási problémám. Egészen a karib-tengerig. Itt 1-2 helyen nagyon rossz a fenék, pld. vékony homokréteg korallon, sziklás fenék. Miután a horgonyt leengedtem és mindent elrendeztem, szép lassan el szoktam kezdeni húzni a horgonyt. Lassan emelem a fordulatszámot, közben figyelem a horgonyláncot. A rezdülésekből, mozgásából jól érezhető, mikor tart, mikor csúszik. Egészen 2600-as fordulatig szoktam a 75 (!) lóerős motort forgatni. Ha 3 percen keresztül tart a horgony, akkor átment a Géza-teszten. Fort D' France előtt és Marigot-ban St. Lucián azonban többszőri próbálkozás után is megbukott a hajó (hozzáértőknek: 6:1 lánccal). Persze ez a nagy fordulatszám lehetne túlzás is, 40-50 csomós szélben sincs ekkora terhelés a horgonyon. Én azonban horgonyzás tekintétetében (is) maximalista vagyok. Szeretek nyugodtan aludni, és szeretek nyugodtan kirándulni a szárazföld belsejében. Így döntöttem a 50 kg-os új horgony mellett. S hogy miért Bruce és miért ekkora? Ha nem érdekel a száraz szakszöveg, ugord át a következő részt.

Miért 50 kg Bruce

1995-ben az Amerikai Vitorlázó Szövetség részletes teszteket végzett a különbőző horgonyokkal különbőző tengerfenékeken. A tartóerő/horgonysúlyt figyelembe véve a teszgyőztes a Fortress (továbbfejlesztett Danforth) volt, utána a CQR következett. A kedvencem, a Bruce max. a CQR 50%-át tartotta, vagy még annyit sem. Ezek alapján főhorgonynak egy Fortress-t, második horgonynak egy CQR-t kellene választani. Ha valaki mindíg homokban és iszapban horgonyzik, akkor ez így jó is. De idegen helyekre merészkedve gyakran találkozhatunk kellemetlen (sziklás, korallos - mielőtt felszisszennétek, élő korálra nem horgonyzunk, de nagyon sok helyen a halott korált 2-10 centi homok borítja, ott szabad horgonyozni) tengerfenékkel. Az ilyen fenéken elvégzett kisérletekben a Bruce került ki győztesen, sőt, voltak olyan fenekek (hmmm), ahol csak a Bruce produkált elfogadható tartóerőt. Ezért választottam a Bruce-t. Mert nem kell horgonyt választanom a különbőző fenekekhez. Igaz, hogy homokban a CQR vagy a Fortress jobban tartana, de ezért nem az ajánlott 16 kg-os Bruce-t vettem meg, hanem a 30 kg-ost. Ezt cseréltem most 50 kg-ra. A méretben feljebb lépés jelentős (200% ill 300%-os) súlynövekedést jelenthetne - de ne feledjétek, a horgony az egész horgonyrendszer ben (horgony, lánc, csörlő, veret) csak kis súlyt képvisel.

Az elmúlt hetekről

A hajón elvégeztem az esedékes megelőző és karbantartó műveleteket. Ahol a legkisebb problémát találtam, azt kijavítottam.
A hátsó horgonyom (egy Guardian 37-es) gurtniját kicseréltem hagyományos kötélre. Az volt a gond a gurtnival, hogy úszott a víz tetején és lehetetlen volt csörlővel behúzni.
A honlapon több hibát kijavítottam, többen jeleztétek, hogy 1-1 napló nagyon hosszú, most oldalakra bontva lehet a naplót megtekinteni. Másik nagyobb fejlesztés a térkép. Ezen a térképen visszamenőlegesen meg tudjátok nézni a hajó útját, és a hajó aktuális helyzetét is nyomon követhetitek. Az egyes naplóbejegyzéseknél pedig mindíg szerepel egy kis térképen a hajó helyzete. A pozició adatokat közvetlenül GPS-ről veszi le egy kis programom, és küldi fel az internetes szervernek.
Felmértem az élelmiszerkészleteket, ami lejárt, kidobtam (nem volt sok), ami hamarosan le fog járni, azokat külön válogattam, ezeket kell előszőr megenni.
A víztartály (a 470 literes víztartály a tőkesúlyba van beépítve) tetején volt valahol egy rejtélyes szivárgás, eddig nem volt időm a sok tartály feletti rekeszt kipakolni. Most ez is megtörtént és már szivárgás sincs :-)
Az orrveret tehermentesítésére még Punatban felszereltem egy alsó vonószemet. Befejezni már nem volt időm. Most végre ez is kész lett. Eltartott egy darabig, mert a 2 db 6-os rozsdamentes lemezben a 20-as furatot kis körreszelővel 25-re kellett tágítanom (=2 nap reszelés reggeltől estig).
Az ingyenes Interneteléréshez beszereztem egy USB-s WIFI csatolót.
Mobilizáltam magam egy kerékpárral. Körbe is jártam vele az egész szigetet, sőt még a szomszédos Anguilla szigetországot is.
Ezek így nem tűnnek soknak, csak hát a hajón minden lassabban történik. Pld. vegyünk egy egyszerű esetet: elmegyek gyümölcsért.
1. Bezárom a hajót (minden ablak bezárása, elfüggönyzés, áramtalanítás, csapok elzárása) - 15 perc
2. Feltöltöm Rotorka motorját 5 perc
3. Kimotorozok a partra 15 perc (nem tévedés, messze van)
4. Kikötöm Rotorkát, az evezőket, a motort és magát a csónakot is leláncolom - 5 perc
4. Elsétálok a piacra 20 perc
5. Várárolok - változó. Sokat egyszerre nem tudok, hiszen gyalog vagyok (bár van egy kis széthajtható kocsim, ezt vinni szoktam magammal).
6. S ugyanez visszafele...
Most, hogy közeledik az indulás (remélem hamarosan meggyógyulok), 4-5x is fordulok - a francia oldalon egész kellemes a zöldség-gyümölcs ár.


3. nap, 2006.03.17. Péntek, Még mindíg St. Martinon

Hát ez ide sem fog beférni...
Ma reggel lehetetlen feladat elé kerültem. Az eddigi főhorgonyom kellene valahova elraknom. Elvileg fel tudom rakni az orrveretre, de ezt szerettem volna elkerülni, nem kell oda plusz súly.
Minden reggel fél 8-kor az URH rádión jelentkezik Mike, beolvassa az időjárás jelentést, bemutatkoznak azok a hajók, akik most érkeztek, illetve most távoznak, és itt van lehetőség meghírdetni eladásra szánt vagy áhított tárgyainkat. Én is eladásra kináltam a horgonyom, hátha visszajön valami az új horgony árából. Volt is 2 érdeklődő rá, de még nem döntöttek.
Ha nem veszi meg senki, valahova el kell rakni. Az egész hajón végigcipeltem a nehéz dögöt. Volt 1-2 gyenge próbálkozásom, pld. a szalonban az ülés alatti rekesz, de semmi sem jött be. Nem maradt más, amig nem tudom elpasszolni, marad az orrveret 2. helye.
Délután a hátsó vitorla reffrendszerén dolgoztam. Ezt még nem volt időm befejezni, eddigi utunk során vagy felhúztuk vagy leengedtük a hátsó vitorlát, reffelni nem tudtuk. De nem akarlak Titeket ilyen unalmas technikai részletekkel untatni, inkább írok a pár nappal ezelőtti Anguilla-i kirándulásomról.
Hátsó boci-kiemelőHátsó horgonyMódosított fockroller


Anguilláról

Utcakép
Hmm...
Ennyien vannak a beachen
Összehasonlításképpen: Oriental-Bay, St. Martin
Az expediciós jármű
A helyi raszta bár
Egy tipikus jobb módú ház
Egy jobb+ modú ház
Az expediciós jármű mégegyszer
A partot korallzátonyok védik
Sajnos szemét itt is van
Anguilla St. Martintól pár mérföldre helyezkedik el. Reggel korán keltem, hogy még az első kompot elérjem. A szigeten nincsenek buszjáratok, csak taxikkal lehet közlekedni, úgyhogy a biciklim is bekerült Rotorkába. Átpöfögtem a francia oldalra, Marigotba (ez amúgy kb. fél órás utazás), majd eltekertem a kompállomásra.
- Szeretnék a komppal Anguillára menni - jeleztem a regisztrációs pultnál.
- Útlevelet kérek - nézegette az útlevelem, láttam, hogy nem bírzt rájönni, honnan vagyok.
- Hongrie, hungrie - próbálom franciásan kiejteni, nem nagyon sikerül. A nagydarab fekete elkezdett böngészni egy országlistát. Persze nem találta.
- Hungary - próbálkoztam angolul, errefelé a francia területeken is a legtöbben beszélnek angolul.
- Hol van az? Dél-amerika?
- Nem - nem, az EU tagja vagyunk.
- Oké, megvan - vissza adta az útlevelem - Önnek sajnos vízum kell - közben hívta a határőrséget (a kompállomás egyben határátkelő is, hiszen más országba utazunk) - az úrnak vízum kell Anguillába.
- Megnézted a listában?
- Igen.
- Akkor minek szólongatsz? Ha vízum kell, akkor vízum kell!
- Biztosak benne, hogy egy magyarnak vízum kell? - próbálkoztam.
- Magyarnak nem kell vízum - mondta meglepetten a határőr, majd odafordult a nagydarabhoz - nézd meg!
- Haiti?
- Nem, Hongrie!!!
- Tényleg nem kell.
- Köszönöm. - biccentettem a határőrnek. Megkaptam a beszállókártyám, egy menet kikötői illetékkel együtt US$15.
A komp egy kb. 30 személy befogadására alkalmas motoros hajó volt. Teljesen bezárkóztunk a belsejébe és ezerrel küldte a kapitányunk. Ahogy kiértünk a Marigot-i öböl takarásából, kb. 45 fokban megkaptuk a 2-3 méteres óceáni hullámokat. A hullámok tetejéről katapultáltunk, majd beszakadtunk a következő hullámba. Az egész hajót elöntötte kívülről a víz. A hajó folyamatosan recsegett, ropogott, valami sípoló figyelmeztető hang percenként ki- bekapcsolt. Ahogy körülöttem az utasokat figyeltem (szinte tele volt a hajó), láttam, hogy kezdenek zöldülni az emberek. Szerencse, hogy csak fél órás az út, mert ha hosszabb lenne, itt tömeges róka várható. Reméltem, a róka-lőtávolságban levő szomszédaim kibírják a fél-órát. Én már szerencsére hozzá edződtem a hajózáshoz, úgyhogy az utikönyvem kezdtem böngészni.
Anguilla 16 mérföld hosszú, 3 mérföld széles, legmagasabb pontja 64 méter. Kellemes lesz biciklivel bejárni. A lakosság 12 ezer fő, főleg feketék. Évente 120 ezer turista érkezik, ezek közül csak 40 ezer marad éjszakára is. Fő attrakciója a kitünő tengerpart, a hosszú strandokon könnyű elveszni.
A sziget angol gyarmat volt, majd 1969-től lazult a kötődés az anyaországgal, és bár még mindíg Angol Függőségű terület, van saját alkotmánya, kornánya stb.
Érdekes módon 1980-ig senkinek sem jutott eszébe, hogy a halászás helyett a turizmusból is meg lehetne élni. Azóta jelentek csak meg a tengerparti szállodák, nyaraló-helyek. Szerencsére a St. Martinon tapasztalt futószalag-szerű turizmus ide még nem ért el, a sziget megőrizte eredeti karibi karakterét. Sajnos ezzel együtt jár az utca menti, a nem strandnak kialakított tengerpartok összeszemetelése is.
Közben megérkezett a komp. A vámos mosolyogva, a taxisok bosszankodva figyeltek, ahogy a biciklimmel elhaladtam előttük. Szegényektől elvettem jópár dollárt.
Bejártam majdnem az egész szigetet. Voltam a Shoal Baybe, mely az utikönyvem szerint a legjobb karibi strand. Szép-szép, de azért lehet szebbett is találni. Attól függetlenül, hogy vannak szálodák és turisták, viszonylag elég kevesen voltak, eloszlott a tömeg.
St. Martin nyűzsgése után kellemes volt ismét a laza karibi életbe visszacsöppeni. Míg St. Martinon vigyázni kell a lopások és bűnözés miatt, addig
Anguilláról ezt írja az utikönyvem: annyira nincs bűnözés, hogy nem szükséges megelőző intézkedés. A biciklin sem bénáztam a lakattal, nem is bántotta senki. (Nem úgy a boci-motorról az üzemanyagsapkát. Este, mikor jöttem vissza hiányzott.)
Angol gyarmatnak megfelelően a járművek az út bal oldalán haladnak, ez bennem is tudatosult, amikor kerékpároztam szembe a forgalommal. Érdekes módon azonban az autók többsége bal-kormányos. A bérautók is. Jó lehet így vezetni. Szerencsére nem nagyok a távolságok, az utak meglepően jó minőségűek voltak.
Élelmet most nem hoztam magammal, a helyi boltok kinálatára támaszkodtam. Tudni kell itt is vásárolni. A helyi néni péksége nevű boltban 1 EC$-ért (kb. 80 Ft) kaptam ugyanazt a kókuszos sütit, mint amit pár mérfölddel arréb 3 EC$-ért kínáltak (EC$ = East Caribbean Dollar = Kelet-karibi dollár).
Az emberek mosolygósak, mindenki köszön, akivel találkoztam, mindenki nagyon segítőkész. Ez nagyon hiányzott St. Martinon. Nagyon lazák, a mozgásuk mint a lassított felvétel. Érdekes módon nagy több nagy szupermarket is van az út mentén. Többszőr megálltam vízet venni (a tekerésben kiizzadja az ember), és ezekben a hatalmas boltokban gyakran az 1 pénztáros lányon meg a hátsó irodában tévéző nagyin kívül más nem-igen tartózkodott. A kicsi forgalomnak megfelelően frissárú szinte nincs, konzervek, szárazáruk és fagyasztott áruk a kinálat.
A strandokat (amik tényleg szuperek) és a környező éttermeket leszámítva Anguilla nem tud mit felmutatni a látogatóknak. A sziget közepén levő, (csak jóindulattal nevezhető) fővárosban van pár ház, 3-4 bolt, 2-3 kormányzói épület, meg egy iskola.
Az utikönyvem egész izgalomba hozott a The Fountain - hatalmas föld alatti barlang - részletes leírásával, majd a sorok végén jött a hidegzuhany: nem törődnek vele, nem látogatható...
A strandok mellett felüdülés volt az Island Harbour nevű halászfalu. Az öblében szerteszét színes csónakok pihentek, a parton napernyők helyett halászhálók száradtak. Azért ezt a helyet sem kerülheti el a végzete. Az öböl közepén levő Scilly-szigeten étterem létesült, ha enni szeretnénk, ki kell állni a falu molójának a végére és a karunkkal integetni a sziget felé. Perceken belül motorcsónak érkezik értünk és a pénztárcánk tartalmáért.
Bár én csak a fő szigetet jártam körbe, Anguillához több közeli apró sziget, korallzátony tartozik, ahova állítólag érdemes búvárkodni, pipázni menni.
Az utolsó előtti komppal jutottam vissza St. Martinra. Most kellemesebb volt kicsit a menet, a hullámokkal majdnem azonos irányba haladtunk.
Ez volt Anguilla.


4. nap, 2006.03.18. Szombat, Rotorka-szerviz

Szőrös az alja
Itt repedt meg
Több hónap késéssel, ma végre felkerült Rotorkára az oldalvédő. Eddig a festék, majd később a fa dörzsléc kopott, ha olyan helyen parkoltam, ahol a csónak falhoz verődik. Bár az ilyen helyekre szoktam egy kicsi horgonyt vinni magammal, és eltartatom vele Rotorkát a faltól, azért vannak kivételek.
Mentségemre legyen szólva, hogy már több változatban készült oldalvédő, de egyik sem volt sikeres megoldás. A mostani probálkozás jónak tűnik, vastag gurtnit ragasztottam rá. Tisztítás, csiszolás, portalanítás - elment vele az idő, be sem sikerült teljesen fejezni. Holnapra maradt az csónak első hajótestének a javítása is, még Guadeloupon, egy lépcső alá szorulva repedt el kb. 30 centi hosszan. A sérülés ellenére lehetett használni, mert olyan szerencsés helyen nyílt szét, hogy nem folyt be a víz, és az ép részek elegendő merevséget adtak.
A felujításhoz az első fedélzetre emeltem Rotorkát (egy felhuzó kötél és csörlő segítségével). A csónak alján hihetetlen élővilág telepedett meg az elmúlt 3 hét alatt. Mi lehet a hajó propellerén? Tegnap, mikor újra-horgonyoztam éreztem, hogy gázadásra csak lassan reagált a hajó. Tovább nőt a teendő-lista: :-( propellert tisztítani. Néztem a hajó mellett a vízet, (a Simpson Bayben vagyok) ebbe bele nem mászok, olyan koszos. Majd valami kinti, tiszta öbölben. Addig csak eldöcögök.
Ma napi programom volt még: a hátsó vitorla preventer-megoldását újragondoltam és kiviteleztem; a fockrollert szervizeltem, illetve egy zörgést és hibaforrást megszűntettem; a hátsó árupakoló árbócon a csigásort átalakítottam nagyobb áttételre, hogy a bocimotort könnyedén ki tudjam vele emelni Rotorkábol.
Már nem sok kell, hogy indulhassak. Hogy telnek a napok!


5. nap, 2006.03.19. Vasárnap, Rotorka elkészült

A hátsó kabint lassan garázsnak kell hívni
A mű
Nem a szépség a fontos...
Befejeztem a csónak javítását. Nosztalgiáztam... csiszoltam, fúrtam, faragtam, epoxy kevertem, tiszítottam, epoxyt csiszoltam stb.
Egész jó lett Rotorka. Ha már úgy is nagyjavítás van, beleturbóztam, tettem rá 1-2 helyre koptatót, ahol dörzsölődött (pld. a fedélzeten tárolásnál), kapott 2 hátsó bikát, egy kötélfogót a vitorla felhúzáshoz, egy puffertartót. Végre az evezők is nem csak be vannak dobálva, hanem szépen van nekik a rögzített hely kialakítva.
A kokpit-ládákat teljesen kipakoltam, átrendeztem. Egy helyre kerültek azok a kötelek, amiknek valamilyen funkciója van menet közben (pld. reffkötelek, kormány távírányító kötelek stb.) Azt hittem, nagy feladatom lesz a biciklinek helyet keresni. Elég reménytelennek tűnt, mert már tényleg minden centiméter ki van használva a hajón. Hihetetlen szerencsmre azonban a hátsó kabinba pont befért. Még csak nem is tud dölöngélni. Hogy mi mindenre nem gondoltak a hajó tervezői!
A régi, meghírdetett horgonyomra jött egy jelentkező, 75 dollárt ajánlott érte. Szegény horgony, meg is sértődött. Később visszajött egy 125 dolláros ajánlattal, de én kötöttem magam 150 dollárhoz. Ha ennyit nem kapok érte megtartom. De lehet, hogy egyébként is. Lehet, hogy horgony-függőségem van?
Most már akár menet-kész is lehetnék. Holnap még bevásárlók, gázpalackot töltetetk, lepucolom a hajó alját és kijelentkezek Hollandiából. Remélem ez a holnapba belefér. Ha igen, akkor holnap után hajnalban írány Saba!


6. nap, 2006.03.20. Hétfő, Készülődés

Az egész napom elment a bevásárlással. Reggel elvittem a palackokat töltetni. Az egyik nagy hajós-áruház hetente egyszer összegyűjti a palackokat és elviszi megtöltetni. Délután 4-re igérték, de csak 5-re értek vele vissza, így a fél 5-ös hídnyitást lekéstem, nem tudtam kiállni a lagunából, így a hajótisztítás is elmaradt. Úgy néz ki még 1 napot csúszik Saba, ami nem is baj, mert a szél szokatlan módon alig fújdogál.
Miközben Rotorkával hol a francia, hol a holland oldalra szaladgáltam, feltűnt egy új Amel. Közelebb mentem, egy 54-lábas modell, új lehet, ilyen még nem láttam. A kapitány kint volt a fedélzeten és érdeklődésemet látva nagy örömmel körbevezetett a hajón. Valóban új modell, az övé a 7. darab. 2 év a várólista. Ő 700.000 euróért vette és most 900.000 euroért adja el. Jó kis befeketetés, nem mondom..

Rotor RotorkárólMega-yachtok minden mennyiségbenEzek a palackok megtöltődtek
A felnyíló hídnál jön ki egy kisebb megayachtMeg egy vitorlásA híd


7. nap, 2006.03.21. Kedd, Szőnyeg a hajó alján!

Talán írtam már, ha nem, akkor most írom, hogy a parton van egy Shrympys nevű bár, amolyan találkozó-hely a vitorlázók számára. Számomra különleges jelentőségű, hogy ingyen Wifi Internetezni lehet, még fogyasztani sem kell hozzá. Legalább is, még nem szóltak rám, amikor néha órákat üldögélek náluk a számítógépemmel.
Tegnap este több dolgot is el kellett intéznem az Interneten. A laptopom dupla aksival, wifivel kb. 5 órát bír. Miután lemerült (az áramért fizetni kellene) 10 óra körül, visszamentem a hajóra, feltöltöttem, és még 2-től hajnali fél 6-ig dolgoztam. A báűr ilyenkor már zárva van, de rendes a tulaj és a Wifit bekapcsolva hagyja. A szabadtéren dolgoztam egy padon, miközben 2 paddal arrébb egy hajléktalan aludt, a szúnyogok meg - mint az éjszaka egyedüli célpontja - degeszre itták magukat belőlem. Kedves barátaim felhívták figyelmem az internetcalls.com-ra, ennek segítségével nagy örömmel beszéltem hosszan Magyarországgal - ingyen.
Reggel pár óra alvás után lekéstem a 9 órás hídnyitást. 11-kor nyitját másodszor. Felhúztam a horgonyt és a híd elé motoroztam. Éreztem, hogy valami van a propelleren, mert amikor gázt adtam, mintha zátonyon álltunk volna, olyan nehezen indult meg a hajó, és 2000-es fordulaton, ahol már 5-6 csomóval szoktunk haladni, csak 3 csomóval mentünk.
Kihajóztam az öbölből, és a tiszta vízű Simpson-Bay-ben dobtam horgonyt. Mintha börtönből szabadultam volna! Végre látni a tenger fenekét (a lagunában a 2.5 méteres vízben sem lehetett)! Mindjárt gorcső alá vettem a hajó alját. Huhhhh!!!! Úgy néz ki, az algagátló nem bírt megbírkózni a laguna növényzetben dús vízével. A hajó egész alját 3 centi vastag szőnyeg borította, a propellerről kb 30-40 centis ágak lógtak.
Élőszedtem a búvárfelszerelésem. A palackban sajnos már csak 80 bar nyomásom maradt, ami pont elég lett a propeller és a tőkesúly alsó fél méterének a tisztítására. A fennmaradt részt szabad tüdős merülésekkel tisztítottam. Az egész napom ráment, és csak 1 oldallal lettem kész. Miközben a szőnyeget felszedtem a hajó aljáról, a víz gyakran a lagunára emlékeztetett, olyan sűrűn lebegtek benne a lekapart növények, kis állatkák. Este, amikor kijöttem, gyorsan vissza is mentem - több száz apró rák-szerű állatka mozgott a neoprém ruhámra tapadva. Szegényeket leszedtem a hajó eljáról és most hozzám próbáltak ragaszkodni. Brrrrrr....


8. nap, 2006.03.22. Szerda, Indulásra készen

Délelőtt befejeztem a hajó aljának a tisztítását. Azt hiszem vége az algagátlónak, mostantól a következő kiemelésig folyamatosan tisztogathatom majd. Nem baj, úgy is mozgáshiányom volt.
Szolgálati közlemény: ha 21-én vagy 22-én írtál nekem emailt, vagy üzenetet küldtél, küldd el újra, mert ezek az emailek elvesztek.
Délután megpróbáltam a búvárpalackom feltöltetni, de nem jártam sikerrel, európai szabványú adaptere nem volt senkinek. Még egy utolsót ingyen Wifi-ztem, majd kifizettem az 1 hónapra a horgonyzási díjat (11 US$) és kijelentkeztem.
Rotorkát a fedélzetre vettem, mindent elpakoltam, indulás holnap reggel. Remélem lesz szél, mert az előrejelzés nem sok jóval kecsegtete.

Napi pozíciók:
10:27 17-50.70N 63-10.79W log= 7635.2
14:32 17-38.40N 63-15.59W log= 7648.4


9. nap, 2006.03.23. Csütörtök, Viszlát St. Martin, Üdv Saba!

Reggel 6-kor kelltem, mindent alpakoltam, vitorlákat előkészítettem. Közbe a szél is megjött. Horgonyt felhúztam, teljes vitorlázatot húztam és kellemes 5-6 csomóval haladtam Saba felé a 10-12 csomós félszélben.
Saba 26 mérföld St. Martintól, ilyen tempóban a menetidő kevesebb, mint 5 óra.
Majdnem 1 hónapot töltöttem el St. Martinon. Ami tetszett:
- olcsó (ingyen) wifi Internet
- olcsó gyümölcsök a francia oldalon
- nagyon olcsók és nagy választékban kaphatók hajóalkatrészek
- klassz, ahogy a hatalmas repülők közel húznak el a fejünk felett
- sima a víz a Simpson Lagunában
Ami nem tetszett:
- nagyon turistás
- nagyon sok helyi kedvetlen, elfásult
- koszos és nagyon algás a víz a Simpson Lagunában
- nem íható és rossz ízű a csapvíz
- a túrautak nincsenek karbantartva
Visszatérve a hajómra, ma nagyon párás volt a levegő. Máskor St. Martinról jól látni Saba-t, most csak kb. 10 mérföldes távolságból lehetett kezdeni kivenni a körvonalait. Szembe jött egy amerikai parti őrség felíratú hajó nagy ágyúval. Mellém kanyarodtak és hívtak a rádión. Mindenféle adatokra voltak kiváncsiak, pld. a hajó és az én nevem, honnan jövök, hova megyek. Hmmm... holland felségvízeken egy amerikai coastguard? Ennek sem lenne nagyon joga itt lenni, és pláne nem egy magyar lobogójú hajót kérdezgetni. A nagy ágyú azonban meggyőző volt, úgyhogy nem kekeckedtem, inkább válaszoltam. Végül is nem nemzetbiztonsági titkokat árultam el... Megköszönték az információkat és elmentek. Hogy mire mennek ezekkel az adatokkal az számomra rejtély.
A pilotkönyvem Saba-ról azt írta, hogy ide inkább komppal vagy repülővel jönnek a hajósok, mert nincs védett kikötő, nehéz horgonyozni. Rajtam és a bizony nem fog kifogni! Érdekes módon a szigetnek nincs szél és hullámvédett oldala. Bár a szél észak-keletről fúj, a nyugati oldalon erős északi szelet és hullámzást, a déli oldalon erős keleti szelet és hullámzást találtam. 5-6 bója van elhelyezve a nyílt vízen a vitorlások számára, mind foglalt volt. A bójákon levő hajók jobbra balra tekeregtek, ahogy a szél tépázta őket, és közben nagyokat billegtek előre hátra a kb. méteres hullámokban.
Én kinéztem a sziget észak-nyugati csücskében Wells Bayt. Egy kicsit védve van a hullámzástól és nem vészes a mélység. Az orrban levő szörnyeteg (az új horgony) a vízbe csobbant és a hajó megállt a parttal párhuzamosan. Sajnos oldalról méteres döghullámok is jöttek, amik vészesen forgatni kezdtek a part felé. A partraszállást elkerülendő a hátsó horgonyom kiraktam oldalra, mostmár biztosan állok. Ráadásul jobb helyen is vagyok, mint a nyílt vízen horgonyzók. Nem is értem, miért nem ide rakták a bójákat.
Megpróbálom szavakkal leírni, hol állok, de nehéz lesz. Egyszerűen lélegzet-elállító. A parttól kb. 30 méterre horgonyzok kristálytiszta, sötétkék vízben (15 méter a mélység). A parton méteres sziklás söveny, majd több száz méter magas hegyoldalak következ. Az első 80-100 méter szinte függőleges sziklafal, feljebb kicsit lankásabb, egyre sűrűbb a növényzet, a hegycsúcson már dzsungelszerű erdőt látok, ködbe vész. Sem házat, sem embert nem látni a parton, viszont sokféle madarat megfigyeltem. Talán majd fényképről...
Összecsavaroztam Rotorkát, és elmotoroztam a déli parton levő kikötőbe (ja, hogy itt kikötő is van - igen, de vitorlással nem lehet beállni), és bejelentkeztem. Rendesek voltak, a bejelentkezéssel együtt elintézték a kijelentkezést is, majd közölték, addig maradhatok, amíg jólesik!
A kikötőben összesen 5-6 épület van, a kapitányság, egy ívóvíz gyár (tengervízből), egy áramgenerátor (zakatoló dízel-generátorokkal) és pár búvár-bázis meg egy bár.
Sabára a turisták nagyon kevesen jönnek, azok is főleg búvárkodni.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028806