Hajónapló: RV3 IV. Egykezes in English

     2006.03.15 - 2006.04.30                                   »»   2/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 
...folytatás az előző oldalról

10. nap, 2006.03.24. Péntek, Saba

A pilotkönyvem szerint pontosan Saba egyetlen strandja előtt horgonyzok. A strand kb 80 méter x 3 méteres sziklás partszakasz, mögötte magas sziklafallal. Homok helyett is kövek vannak. Mivel a tenger felöl semmilyen védelme nincs, a hullámok dübörögve tőrnek meg, mielőtt partot érnek. Hogy valaki ide jönne fürdeni??? (Gondoltam tévesen, mert késő délután többen is próbálkoztak - kevés sikerrel).
Reggel Rotorkával és egy mélységmérő ólommal végig-pásztáztam a partot-menti vízeket, hátha valahol a hullámtőrésen kívül le tudom horgonyozni a csónakot és száraz felsőtesttel ki tudok gyalogolni. Hiába, mert a víz nagyon hírtelen mélyül, már szinte a tőrőhullámokon csónakáztam és még mindíg 2 méteres mélységet mértem.
Kénytelen voltam ismét elmotorozni a déli kikötőbe, kb. fél óra kell a 2 mérföldes távhoz.
A szárazföldön stoppal próbálkoztam, 5 próbálkozásból 6x vettek fel. Az egyik nagyobb településen találtam turista-infót, magamhoz vettem egy túra-térképet, átstoppoztam a sziget túloldalára majd egy 4 órás túraútvonalon hegyen-völgyön át visszagyalogoltam a kikötő melletti településhez. Az ösvény a tengerparton, sziklaoldalon és esőerdőn át vezetett. Érintett egy elhagyott kénbányát is, a föld alatti labirintust elemlámpával bárki végigjárhatja. Rengeteg madárral, gyíkkal és kigyóval találkoztam.
Estére mellém horgonyzott egy Deerfoot vitorlás. Aki nem ismerné ezt a típust: kifejezetten nyilt-tengeri vitorlázásra tervezett, Steve Dashew nevével fémjelzett 55-60 láb körüli vitorlás, (Steve az Offshore Cruising Enciklopédia, Practical Seamanship, Mariners Weather Handbook, Surviving the Storm - szerintem kitűnő - könyvek szerzője). Megismerkedtem a tulajdonossal és feleségével: Európába tartanak egy 3 éves vakációra. És milyen különös véletlen, egy horvát házaspár viseli gondját a hajónak, amikor nem kettesben vitorlázgatnak. Többek között ők is fogják az Azori-szigetekig a hajót elvinni, mert a gazdi nem ér rá.
Miközben beszélgettünk, érdekes dolog tőrtént: az egyik hajóról a part közelébe bocizott a legénység egy tagja egy kutyával. A kutya kiugrott a csónakból, kiúszott a partra, elvégezte a dolgát, visszaúszott és bemászott a csónakba! Mindezt a hullámtőrésen át a gazdi legkisebb segítsége nélkül.

Napi pozíciók:
16:00 17-28.80N 62-59.27W log= 7666.6
16:00 17-16.80N 62-42.60W log= 7686.6


11. nap, 2006.03.25. Szombat, Áthajózás Statiára

A reggeli időjárásjelentés kis aggodalomra adott okot. Florida magasságában erős viharok várhatók. Persze a vihar ide, délre nem ér el. A gond az, hogy a felkorbácsolt tengeren hatalmas hullámok indulnak felénk, és mire ide érnek még mindíg akár 2-3 méteresek is lehetnek. Lapos, nyújtott döghullámokról van szó, amik a sekélyes part közelében megtőrnek. És ez okozhat problémát. A tőrőhullámok a parttól egészen messze, 5-10 méteres mélységben is kialakulhatnak, nagyon kell vigyázni, nehogy ott álljon hajó horgonyon. Mivel a legtöbb horgonyzóhely nyitott, ezért a döghullámok akadálymentesen jutnak a hajók közé.
A megoldás ilyenkor, hogy mélyebb vízben kell horgonyozni, vagy védettebb kikötőt kell keresni.
Sabán a kikötő teljesen nyitott. A közeli Statia kikötője sem védett. Menetírányomban legközelebb St. Kitts-szigeten van biztonságos kikötő. Úgy döntöttem, nem maradok tovább Sabán, elindulok St. Kitts írányába. Rotorkát szétszedtem, mindent elpakoltam. A horgonyzóhelyen 15-25 csomós széllökések voltak, ezért a biztonság kedvéért a fővitorlába bekészítettem az I. reffet.
Kimotoroztam sziget mögül, és vitorlákat bontottam. A szél 15 csomó körül volt, reffet kiengedtem, még a hátsó vitorlát is felhúztam. Viszonylag jól haladtam, amíg a szélre rásegített a sziget közelsége, de a nyílt vízen lelassultam, már csak 8-10 csomós szél volt. A tenger azonban 2 méteres hullámokat görgetett, kirázva ezt a pici szelet a vitorlákból. Ilyen körülmények között csak csapdosnak a vitorlák, lehetetlen normálisan haladni. Azért próbálkoztam egy kicsit, majd a csattanásokat megunva átváltottam a vasgenakkerre és átmotoroztam a közeli Statiára (kb. 18 mérföld).
Ismerős hajó mellett horgonyoztam le. Ők is tegnap előtt jöttek Sabára pont velem egyidőben, de nem mertek a nagy szélben lehorgonyozni, és még aznap átjöttek Statiara.
Alig pihentem le egy kicsit a kokpitba, megjelent a helyi Marina Park képviselője és beszedett 10 dollár (!) horgonyzási díjat. Ennyit még sehol nem fizettem horgonyzásért. És ez ráadásul napidíj! Holnap gyorsan körülnézek és már megyek is tovább.


12. nap, 2006.03.26. Vasárnap, Megérkezés St. Kittsre

Statia gyarmati időkben virágzó kereskedelmi központ volt, itt cseréltek árut az európai kereskedők az észak-, délamerikai és karibi hajókkal. Akár heti 100 hajó is megforult a kikötőben, tucatszám hozták a rabszolgákat, európai árukat, vitték az cukort, a dohányt stb. A szigetre a franciáknak, angoloknak és hollandoknak is nagyon fájt a foguk. Hiába tett meg mindent az éppen birtokló állam a védelem megerősítésére, valaki más mindíg elfoglalta. Az Amerikai Függetlenségi Háborúban Statia kihúzta a gyufát az angoloknál, elsőnek köszöntött ágyútűzzel egy amerikai lobógós hajót, és rajta keresztül jutott a felkelő állam fegyverhez, áruhoz. Az angolok Statiat elfoglalták, felgyújtották és később hiába került vissza holland tulajdonba, már nem tudta visszavenni központi szerepét. A 10.000 lakosból a századfordulóra csak 2.000 maradt és azóta is csökken, jelenleg kb. 1.500-an lakják. A lakosok nagyrésze nyugdíjas, gyerek vagy az állam vagy az itteni orvosi-főiskola foglalkoztatja.
Hibába a rengeteg történelmi emlék, hiába építették újra, eredeti állapotára a főváros erődjét, turisták alig érkeznek. Akik jönnek vagy hajósok (akiket a magas horgonyzási díj hamar elkerget - lásd Rotor), vagy búvárok. Az emberek nagyon kedvesek, barátságosak, mosolygósak.
Reggel integetve motorozott felém egy szakállas fazon:
- Hahó! Magyarok?
Felhívtam fedélzetre. Sajnos a nevére nem emlékszem, de Philadelphiába szakadt hazánk fiával akasztott össze a sors. Minden évben 1 hónapot vitorlázik a Karib-tengeren - charter hajón. Ha valaki esetleg nézi a Fox TV-t, akkor ő az autós műsorban a CarMan.
A reggeli városnézés és múzeumlátogatás után összepakoltam Rotorkát, és a gyenge szellőben átmotoroztam St. Kittsre.
A fővárosban horgonyoztam le a part őrség előtt. (Most, hogy a sorokat írom - este 8 óra körül - a parti őrség hajóján üvöltözve vitatkoznak valamin). Mellettem egy amerikai vitorlás horgonyzott. Áteveztem hozzájuk érdeklődni a bejelentkezés viszontagságai felől, mert a pilotkönyven sok jóval - sok hivatallal, engedéllyel és papírmunkával kecsegtetett. Egy pohár bor mellett megtudtam, hogy ők már 1 napja csak a papírokat intézik. Idősebb házaspár öregecske hajóval 2 kamasz gyerekkel. Év elején indultak Virginiából. Bermuda, Azóri-szigetek, Spanyolország, Kanári-szigetek, Zöld-foki-szigetek és a Karib-tenger érintésével a világot próbálják meg a gyerekeknek más szemszögből megmutatni. Most igyekeznek hazafele, a gyerekek ősztől továbbtanulnak.
A papa rendes volt, elvitt a vámhivatalhoz, ahol meglepő módon nekem sokkal egyszerűbben sikerült majdnem mindent elintéznem:
- bejelentkezés
- hajózási engedély St. Kitts öbleihez (7 nap)
- áthajózási engedély Nevis államba
- hajózási engedély Nevis öbleihez (7 nap)
És ez az egész csak $12 volt! Jöhetne Statia ide tanulni.
Nekem már csak holnap a rendőrségen kell útlevél kezelést kérnem. Az amcsi még más papírokat is kapott elintézni, úgy látszik ez attól is függ, ki az ügyeletes tiszt. Nekem szerencsém volt.


13. nap, 2006.03.27. Hétfő, Ismerkedések napja

Úgy néz ki, a mai napom az ismerkedések napja lett. Reggel mellém horgonyzott egy cseh hajó, a reggelt velük töltöttem. Másfél éve indultak Európából, a tavalyi hurrikán szezont St. Martinon töltötték, és hogy az esetleges hurrikánoktól ne legyen gondjuk, az árbócokat levették a hajóról. Idén Kubába igyekeznek, majd a Panama csatornán Új-zélandra tartanak.
Rotorkával elmotoroztak a város yachtkikötőjébe (kb. negyedóra), kifizettem a drága boci-kikötői díjat. Mert itt ilyen is van! $US 5! Rövid keresgélés után megtaláltam a rendőrséget, ahol hamar bebélyegeztek az útlevelembe. Szigorúak voltak, csak április 1-ig maradhatok.
Egy helyi busszal meglátogattam a Brinstone Hill Fortresst. Nagyon büszkék erre az erődre, az Unesco által is világörökség részének tekintett épület-együttest szép állapotban mutogatják a túristáknak.
Az erőd parkjában fogyasztottam el az ebédem - kenyér és felvágott a közeli közértből. A mellettem levő asztalhoz telepedett egy 3 fős társaság, ők is ebédeltek. Hamarosan áthívtak az asztalukhoz. Megkóstoltatták a helyi italt, cukornádból készített pálinka szerű nedű, amit rögtön kókuszdió tejjel kell leöblíteni. Finom! A rangidős közöttük Barnett volt, aki rövid beszélgetés után meghívott szerdára vacsorára hozzájuk. Örömmel beleegyeztem! Barnett amúgy buszsofőr, úgyhogy mindjárt a mini-buszával vissza is vitt a városba. Közben megálltunk egy elkerített háznál, ahol az illegálisan előállított cukornád-pálinkát árusítják, vettünk belőle 3 litert (1 liter kb. 800 ft). Később megálltunk Barnett autófényező barátjánál. Adtunk neki fél liter pálinkát, mire ő kókuszdiót vett elő a hütőjéből, és a már fent említett módon ivott pár kőrt. Én maradtam a tiszta kókuszdió-tejnél. Vettünk még egy utcai árusnál halat, majd megálltunk a felesége munkahelyén, ahol mindjárt be is mutatott - anyjuk, itt ez a magyar, szerdán jön vacsorára!
Miután elváltunk körbe sétáltam a belvárosban, A kikötőben ismerősökbe botlottam, még Staitan találkoztam egy texasi-új zélandi párral, úgy látszik egyfele haladunk. Rotorral áthajóztam a sziget déli csücskébe, ahol több kellemes öblöt jelölt a térképem. Két angol hajó mellé horgonyoztam, és hamarosan a fedélzetükön találtam magam. Az egyik pár egy 32 lábas hajóval tavaly indult Angliából, az ő hajójukon voltunk ma este. Kicsi nekik a hajó, nincs elég komfortjuk, visszafele tartanak a kontinensre. A másik párnál a férfi volt angol vadászrepülő pilota, aki a botkormány helyett inkább a köteleket húzagtja. Holnap meglátogatom az ő hajójukat is, kiváncsi vagyok, a vitorla-varrógéptől kezdve a mini eszterga padig mindenfélével fel vannak szerelve.
Amíg a hajón voltunk, nagyon furcsa szagot éreztem. Azt hittem a hajójuk büdös, de kiderült, hogy a strand túloldalán sós-tavak vannak, és azok bűzlenek. Mostmár a Rotor is büdös. Huhhh.....


14. nap, 2006.03.28. Kedd, Amanda és Brendon története

Amanda es Brendon az Alliage fedelzeten
Hajom a White Hause Bayben
Amanda és Brendon fiatal, szimpatikus pár. Londonban dolgoztak pénzügyi területen. Úgy érezték, ez nem nekik való. Mit csináljanak? Ekkor jött az ötlet: menjük el vitorlázni! A gyors gondolatot még gyorsabb megvalósítás követte: novemberben elvégeztek egy vitorlás tanfolyamot, áprilisban vettek egy olcsó, öreg, erős 32 lábas hajót. 3 hónap kemény munka után már úton voltak a Kanári-szigetekre.
A hajójuk bár erős, a part menti vitorlázásra felkészített, nincs radarjuk, középhullámú rádiójuk, szélkormányuk, többféle vitorlájuk stb. Nincs elég energiájuk, ami kicsi van, azt az autopilot el is fogyasztja, még a navigációs fényeket sem kapcsolják fel éjszaka.
Nem olvasták el a temérdek irodalmat, nem tudják mi az SSB, weatherfax, radar biztonsági zóna, hogyan kell a szextánst használni, apránként csipegetik össze az információ-morzsákat a többi vitorlázótól. November végén átkeltek az Atlanti-óceánon. Igen gyorsan megtanultak jól vitorlázni - muszáj volt nekik. A helyi viharokban csak hagyták magukat sodorni. Volt, hogy hosszú köteleket vontattak, hogy lelassítsák a hajót az erős szélben.
Bejárták St. Luciát és a tőle délre levő szigeteket. Több, mint 1 hónapot töltöttek Venezuelában, majd észak felé indultak. St. Kittsnél találkoztak a Rotor nevű vitorlással is, aminek a fedélzetén egy finom vacsorát költöttek el a hajó magyar kapitányával.
Júniusban ismét átkellnek az Atlanti-óceánon, vitorláznak vissza Angliába. Minimális költségvetésből bejárták az Atlanti-óceánt. Mertek belevágni.
Masik oldalrolJ0n az esteIlyen majmok vannak a parton
Keszul a kaja


15. nap, 2006.03.29. Szerda, Vendégségben a Browne családnál

Rotorka a parton
Ma közelebbről megismerkedhettem egy karibi-családdal. Bernette Browne, egy csupaszív mackó búszsofőr hívott meg hozzájuk vacsorára. Fél 5-kor még ment egy kőrt, utána felvett a buszállomáson. Velünk volt 2 barátja is, négyen érkeztünk meg a főúttól jóval beljebb eső tipikus karibi faluba.
Szűk utca, apró faházak, szemét szanaszét. A díszlet pont megfelelt egy amerikai kríminek, amikor a főhőst becsalják a zűrös fekete negyedbe, hogy kicsinálják. Persze én már tudtam, hogy a látszat itt is csal. Bernette háza kicsit jobbmódunak mondható mint a többieké, de semmi extra, kb. 60 m2, konyha, nagyszoba egy légtér. Azért a konyhában jobban körbe néztem, és ott nagy tisztaságot találtam.
Bemutatott a gyerekeinek, 10 gyereke van! Az idősebben már kirepültek, most 8-an laknak egy fedél alatt. Előszőr nagyon félénken beszélgettek velem a csöppségek (a kisebbek 4, 7, 9 és 11 évesek), de amint elővettem a fényképezőgépem, megállíthatatlanul pózolni kezdtek és nagy sikere volt hogy a képeket mindjárt vissza tudták nézni. Kérték, engedjem őket is fényképezni. Kicsit aggódtam a gép épségéért, de mint később kiderült, fölöslegesen, nagyon vigyáztak rá.
Vendéglátóm és a többiek nem bent a házban telepedtek le, hanem a szomszéd lakatlan, romos épület verandáján. Itt a családi élet is az utcán folyik! Megismerkedtem a szomszéd idősebb srácokkal is, a fűvet udvariasan visszautasítottam. Közben a kicsit sikeresen megörökítették a géppel, ahogy a nagyok a joint-ot sodorják és szívják. Kicsit idegesek is lettek, szerencsére a képek törlése után megnyugodtak.
A házigazdám felesége és nagylánya a nagyon finom kagylólevest is a szomszéd verandáján szolgálta fel. Megpróbálom leírni, hogyan néztünk ki. Bernette a lépcső szélén ült. Egyik barátja részegen elterülve a lépcső másik oldalán feküdt, és úgy próbálta kevés sikerrel bekanalazni a levest. Sargeant és én a verandán a földön ültünk és fasámlira helyezve a tányérunkat ettünk. Bernette negyedik barátja pedig az utca közepén ült egy másik fasámlin. Az asszonyok és gyerekek nem csatlakoztak hozzánk.
Beszélgettünk erről-arról. A karibi-angolom már egész jó, csak a részegest nem értettem soha. A többiek megnyugtattak, hogy ők sem.
Bernette mindenkinek elmesélte megismerkedésünk történetét: miközben én a parizerem a kenyeremmel majszoltam Brinstone Hillben és ők elmentek mellettem, bicentettem és köszöntem (itt a helyiek ilyen párbeszéddel köszönnek egymásnak: - Allright? - Yes man, allright? - Yeah! Vagy csak egyszerűen: - Allright? - Allright! (allright = rendben) Mióta Antiguán Barnával ezt jól kitapasztaltuk, mi is mindenkinek így szoktunk köszönni, és egy kicsit helyinek szoktuk tőle magunkat érezni. Talán a helyiek is kevésbé gondolnak turistának). Visszakanyarodva a megismerkedéshez: Bernette és csapata letelepedtek enni, és összenéztek, hogy itt vagyok egyedül és milyen korrektül, helyi módon köszöntem nekik. Próbaképp áthívtak az asztalukhoz, és meglepetésükre azonnal áttelepedtem. Beszélgettünk kicsit, túl jó benyomást tettem rájuk és barátjuknak fogadtak. Mert amúgy nem szoktak túristákat felszedegetni.
Bernette és Anna felesége mindent megtett annak érdekében, hogy jól érezzem maguk nálunk. Kitárta a hatalmas szívét, csomagolt az útra kagylólevest és még a nagyobbik fiát is beszervezte, hogy fuvarozzon vissza a hajóhoz. Mindketten nagyon sajnáltuk, hogy a helyi Bevándorlási Hivatal miatt hamarosan el kell hagynom az országot. Címet cseréltünk és kölcsönösen megígértük, hogyha egymás országát felkeressük, feltétlen ismét találkozunk.
Úgy érzem, kivételesen szerencsés vagyok, hogy mindez megtörtént velem. Kevés turistának adatik meg, hogy mindezt átélje.


16. nap, 2006.03.30. Csütörtök, Még 1 nap St. Kittsen

St. Kitts nem enged magától. Bár a cruising permitem tegnap lejárt, még mindíg itt vagyok. Remélem nem jön a parti őrség ellenőrizni.
A délről jővő holthullámzás szinte megszűnt, nagyon kellemes itt a Fehér-Ház öbölben. Tulajdonképpen nem értem, miért hívják így, hiszen fehér épületet legközelebb az főúton a város felé sétálva láttam kb. 2 kilométerre, az is csak egy kapcsolószekrényt védett az esőtől.
Nem messze a hajómtól egy motoros roncsa van a víz alatt. Érdekes volt körbeúszkálni. Közben találkoztam 5-6 db 30-40 centis tintahallal. Első találkozásom ilyen állatokkal. Felém kezdtek úszni, de amikor én is mozogni kezdtem, felismerték méreteim és elfordultak.
St. Kitts kuriózuma a zöld majom, amit a kolónizáció idején még a franciák hoztak a szigetre. A majmok felsőbbrendű ragadozó hiányában elszaporodtak. A héten még a Majom-hegyre is elmentem, hátha látok belőlük 1-2 példányt sikertelenül. Ma elkirándultam a Teknős-strandra (nem is írtam, hogy az öbölben van teknős is, és itt szokott úszkálni a hajó körül), állítólag ott sok a majom. Hát én egyet sem találtam. Visszafele felvett egy helyi buszsofőr (nem a Bernette), pedig nem is stoppoltam. Beszélgettünk. Kiderült, hogy ő nem a kijelölt járatokon hajt, hanem megrendelésre visz turistákat erre-arra. Pld. holnap vulkántúrára, és engem elvinne ingyen. Úgy látszik valamiért én nagyon szimpatikus vagyok a helyieknek. Azonnal igent mondtam. Kit érdekel ilyenkor a parti őrség és a bevándorlási hivatal! Fél 8-ra beszéltük meg a találkozót Basse Terre városban egy élelmiszer bolt előtt. A találkozóra az eljutásom kétséges, mert errefelé nincs buszjárat, a város több, mint 10 kilométerre van. Remélem lesz ilyen korán valaki, aki felvesz egy szimpatikus stoppost.


17. nap, 2006.03.31. Péntek, Elmaradt vulkántúra, áthajózás Nevishez

Reggel fél 7-kor már kint álltam az útszélén. Sehol egy lélek. Ki is járna erre ilyenkor? Azt út a fővárost köti össze a Teknős-stranddal. Ott 1-2 helyin kívül csak a turisták vannak. Ők meg nem fél 7-kor kellnek. Aki meg dolgozni jön, az pont ellenkező írányba megy, mint amerre én szeretnék.
A várakozásért viszont kárpótoltak a majmok. Egész sokan futkároztak erre-arra. Nem értem, miért zöld majmoknak hívják őket, szerintem szürkék. Nagyon hosszú farkuk van. Hátsó.
7 körül jött egy fehér autó. Meg is állt, de csak hogy nevetve közölje a bent ülő 5 fős öregecske turista, hogy nem férek be hozzájuk. Nekem a csomagtartó is megfelelt volna, nekik nem.
7.10-kor kezdett esélytelenné válni a találkozó. Ám ekkor egy fehér terepjáróban egy még fehérebb bőrű idős hölgy állt meg mellettem, és el is vitt Basse Terre-ig. Gazdag amerikai nyugdíjas - itt tölti nyugdíjas éveit. Örültem neki. Bár nem volt dolga a belvárosban, egészen a bent zajló forgalmi dugó széléig elvitt. Innen is köszönöm!
Hiába futottam tovább az élelmiszerbolthoz, 7.38-kor már nem volt ott a csapat. Ezt sajnos lekéstem. Nagyon sajnáltam. Nektek viszont nem kell sajnálni, mert helyette elmentem egy Internet-kávézóba és feltöltöttem az elmúlt nap képeit.
Visszastoppoltam a hajóhoz. Érdekes módon megint a Teknőc-strand tulajának a fia vett fel (korábban is egyszer már ő hozott be). Jó ismerősként köszöntött és miután az öbölhöz értünk, egész elsétált velem Rotorkáig.
Bár az Áthajózási Engedélyem már lejárt, azért áthajóztam Nevis-re. St. Kitts és Nevis - korábbi gyarmatok - most 1, közös országot képeznek. St. Kittsen ismerkedtem meg egy ex vadászgép berepülő pilótával és feleségével. Jellegzetes a hajójuk - piros, vasból van és az árbóc túlságosan hátrafele dől. Mellettük dobtam horgonyt a sziget fővárosa előtt. Hamarosan fel is tűntek bocijukkal. Kis vitatkozás után megállapodtunk, hogy ma este ki vacsoráztat meg kit (én nyertem ... vagy vesztettem? öööö nem is tudom).
Körbe néztem a városban. Hát... ha St. Kitts vidéknek számít, akkor Nevis ... nem is tudom ... nagyon vidék.

Napi pozíció:
12:00 17-07.80N 62-37.80W log= 7696.7


18. nap, 2006.04.01. Szombat, Létra

Rotor a vulkan elott
A szomszedos Do It!
Szívem szerint ma továbbhajóztam volna a következő szigetre, Montserratra, de több dolog is meggyőzőtt arról, hogy ez nem jó ötlet. Megnéztem a szélelőrejelzést, változó 5-6 csomós szelek várhatók. Hát ez nem sok. Pilóta szomszédom is felvetett egy fontos körülményt: ma szombat van. Ha ma vagy holnap jelentekezem be Montserratra, akkor munkaidőn túli költségként +100 EC$ (8000 Ft) számolnak fel. Maradtam.
Már 2 éve készítem az árbóclétrám, mindig, amikor éppen nincs mást csinálni. A lépcsőfokok az oldalsó alsó árbócmerevitő kötelekre kerülnek: 1 fa 2 kötél 1 fa 2 kötél... A fán jó állni, a kötélnek viszont kisebb a légellenálása. Eddig fent van 1 fa 2 kötél 1 fa. Elég lassan haladtam, mert egy tradicionális könyv instrukciói alapján készítem, és sokat kell fuxolni, kötözgetni. Viszont az eredmény lenyügőző. Ma felkerült még 2 fa lépcsőfok és 2 kötél. Már egész magasra fel lehet menni (kb. 4 m)! Sajnos az egyik kötél túl hosszú lett, újra kell majd gyártanom. Ja, hogy miért kell a létra? Felülről jobban látni a tengerfeneket, amikor horgonyzom vagy korallzátonyok között navigálok. Ha véletlenül egy felhúzó kötél felszalad, a létrával hamar el lehet érni. És ha fel kell menni az árbóc tetejére, akkor csak a keresztmerevitőtől kell felhúzni a szerencsést.
Délelőtt elintéztem a kijelentkezést a rendőrségen és a vámhivatalban. 10 EC$-t kértek.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4365688