Hajónapló: RV3 IV. Egykezes

in English

Pár hónappal ezelőtt a helyi újságban olvastam egy karibi hajós betegségről: Port Rot (latinul: Infectusnincsusvitorlazuscsakrothaduskikotobus, magyarul: kikötői-rothadás). Bár a cikk írója külön felhívta a figyelmet, hogy különösen fertőzés-veszélyes hely a Simpson Bay Lagoon St. Martinon (jelenlegi tanya-helyem), én mégis azt hittem, elkerülhetem a megbetegedést. Tévedtem.
Szerencsére az esetemben a betegség gyenge lefolyású, és nem jött ki rajtam minden klasszikus tünet, amelyek:
- sohat véget nem érő tennivalók-lista a kikötő elhagyása előtt, különösen, amikor jó idő van, és lehetne indulni
- amikor a tennivalók kezdenek elfogyni, hirtelen nagyobb beruházások után kezd érdeklődni a beteg, pld. új motor, új állókötélzet stb. Érdekes módon a hajó és a beteg megjelenése nincs arányban ezen beruházások költségével
- minimum 2 boci rákötve a hajóra, legalább az egyik fából készült
- rengeteg elektronikai kütyü és egyéb tárgy van a fedélzeten, amelyek látszólag semmilyen kapcsolatban nincsenek a vitorlázással
- a helyi hajósboltban keresztnéven szólítják a beteget
- a hajó vízvonalán zöld szakáll nő
A hajóstársak a betegre nem fordítanak különös figyelmet, de jó eséllyel megtudhatják tőlük, hogy
- Hol lehet a bocikat biztonságosan ingyen kikötni?
- Hol van ingyen Wifi Internet?
- Hol a legolcsóbb a sőr?
- Hol a legközelebbi hajósbolt?
- Hol vannak a helyi ingyenes kikötők és mennyi idő után zavarják el onnan az embert?
- Hol lehet azt az alkatrészt beszerezni, amit 5 éve nem sikerül sehol?
Szerencsére viszonylag hamar kigyógyítható a beteg egy motorozás mentes(!) vitorlázással.
A pár naposra tervezett St. Martin-i tartozkódásom lassan 1 hónapja tart. St. Martin vámmentes terület, és miután harmadik nap benéztem 1-2 nagyobb hajósboltba a tennivalók listája rendesen megnőtt. A hajóhoz hihetetlen alacsony árakon lehet bármit megvásárolni. Nagyon sok olyan dolog a polcról (nagyon sok? dehogy! minden!) levéve elérhető, amelyért kis hazánkban és annak környékén hetekig jártam utána, néha sikerrel, néha siker nélkül. És persze van, hogy félár alatti árakon. Ráadásul felfedeztem egy part menti bárt, ahonnan ingyen lehet Wifi (drótmentesen) Internetezni (ez különösen tetszett a $24/órás árak után). Eltelt 1-2 nap, és a Port Rot megfertőzött...
Március 10-én ránéztem a naptárra. Mikor is érkeztem? Február 10! Micsoda? Már ennyi idő eltelt? Előszedtem a fentebb említett újságot, és remegő kezekkel megkerestem, amit a Port Rot-ról írtak. Semmi kétség, megfertőződtem! Ki kell gyógyulnom... a következő hajós boltos látogatásnál már gyanakvással szemléltem a felfújható vizi-kajakot, a 6:1 áttételű csigasort, a Tuna-Witch műcsalit, a külső, 3 lépcsős feszültségszabályzót, a LED-del helyettesített izzókat, nem tudtak elcsábítani a szélgenerátorok...amikor megláttam egy Lewmar Bruce horgonyt... Teste daliásan kilógott a többi horgony közül. Hmmmm... 50 kg... a mostani 30 kg... és néha nem tartotta meg a hajót teljes hátramenetben... gyors kalkuláció, az ára nevetségesen olcsó, és az ügyes eladó még rákontráz 20% kedvezménnyel... hmmm... méretet vettem, elfér az orrveretben... a délután a horgonycserével telt el... majd... úristen!...visszaestem! Soha többet még 1 ilyet!
Komolyra fordítva a szót, a korábbi 30 kg-os horgonyom is nem kis csodálkozást okozott San Remo-i hajós-szomszédaim között. Az akkor mellettem álló egyedi építésű Beneteau 64-en ugyanekkora horgony volt. Amióta a nagy horgonyt használom, nem volt horgonyzási problémám. Egészen a karib-tengerig. Itt 1-2 helyen nagyon rossz a fenék, pld. vékony homokréteg korallon, sziklás fenék. Miután a horgonyt leengedtem és mindent elrendeztem, szép lassan el szoktam kezdeni húzni a horgonyt. Lassan emelem a fordulatszámot, közben figyelem a horgonyláncot. A rezdülésekből, mozgásából jól érezhető, mikor tart, mikor csúszik. Egészen 2600-as fordulatig szoktam a 75 (!) lóerős motort forgatni. Ha 3 percen keresztül tart a horgony, akkor átment a Géza-teszten. Fort D' France előtt és Marigot-ban St. Lucián azonban többszőri próbálkozás után is megbukott a hajó (hozzáértőknek: 6:1 lánccal). Persze ez a nagy fordulatszám lehetne túlzás is, 40-50 csomós szélben sincs ekkora terhelés a horgonyon. Én azonban horgonyzás tekintétetében (is) maximalista vagyok. Szeretek nyugodtan aludni, és szeretek nyugodtan kirándulni a szárazföld belsejében. Így döntöttem a 50 kg-os új horgony mellett. S hogy miért Bruce és miért ekkora? Ha nem érdekel a száraz szakszöveg, ugord át a következő részt.

Miért 50 kg Bruce

1995-ben az Amerikai Vitorlázó Szövetség részletes teszteket végzett a különbőző horgonyokkal különbőző tengerfenékeken. A tartóerő/horgonysúlyt figyelembe véve a teszgyőztes a Fortress (továbbfejlesztett Danforth) volt, utána a CQR következett. A kedvencem, a Bruce max. a CQR 50%-át tartotta, vagy még annyit sem. Ezek alapján főhorgonynak egy Fortress-t, második horgonynak egy CQR-t kellene választani. Ha valaki mindíg homokban és iszapban horgonyzik, akkor ez így jó is. De idegen helyekre merészkedve gyakran találkozhatunk kellemetlen (sziklás, korallos - mielőtt felszisszennétek, élő korálra nem horgonyzunk, de nagyon sok helyen a halott korált 2-10 centi homok borítja, ott szabad horgonyozni) tengerfenékkel. Az ilyen fenéken elvégzett kisérletekben a Bruce került ki győztesen, sőt, voltak olyan fenekek (hmmm), ahol csak a Bruce produkált elfogadható tartóerőt. Ezért választottam a Bruce-t. Mert nem kell horgonyt választanom a különbőző fenekekhez. Igaz, hogy homokban a CQR vagy a Fortress jobban tartana, de ezért nem az ajánlott 16 kg-os Bruce-t vettem meg, hanem a 30 kg-ost. Ezt cseréltem most 50 kg-ra. A méretben feljebb lépés jelentős (200% ill 300%-os) súlynövekedést jelenthetne - de ne feledjétek, a horgony az egész horgonyrendszer ben (horgony, lánc, csörlő, veret) csak kis súlyt képvisel.

Az elmúlt hetekről

A hajón elvégeztem az esedékes megelőző és karbantartó műveleteket. Ahol a legkisebb problémát találtam, azt kijavítottam.
A hátsó horgonyom (egy Guardian 37-es) gurtniját kicseréltem hagyományos kötélre. Az volt a gond a gurtnival, hogy úszott a víz tetején és lehetetlen volt csörlővel behúzni.
A honlapon több hibát kijavítottam, többen jeleztétek, hogy 1-1 napló nagyon hosszú, most oldalakra bontva lehet a naplót megtekinteni. Másik nagyobb fejlesztés a térkép. Ezen a térképen visszamenőlegesen meg tudjátok nézni a hajó útját, és a hajó aktuális helyzetét is nyomon követhetitek. Az egyes naplóbejegyzéseknél pedig mindíg szerepel egy kis térképen a hajó helyzete. A pozició adatokat közvetlenül GPS-ről veszi le egy kis programom, és küldi fel az internetes szervernek.
Felmértem az élelmiszerkészleteket, ami lejárt, kidobtam (nem volt sok), ami hamarosan le fog járni, azokat külön válogattam, ezeket kell előszőr megenni.
A víztartály (a 470 literes víztartály a tőkesúlyba van beépítve) tetején volt valahol egy rejtélyes szivárgás, eddig nem volt időm a sok tartály feletti rekeszt kipakolni. Most ez is megtörtént és már szivárgás sincs :-)
Az orrveret tehermentesítésére még Punatban felszereltem egy alsó vonószemet. Befejezni már nem volt időm. Most végre ez is kész lett. Eltartott egy darabig, mert a 2 db 6-os rozsdamentes lemezben a 20-as furatot kis körreszelővel 25-re kellett tágítanom (=2 nap reszelés reggeltől estig).
Az ingyenes Interneteléréshez beszereztem egy USB-s WIFI csatolót.
Mobilizáltam magam egy kerékpárral. Körbe is jártam vele az egész szigetet, sőt még a szomszédos Anguilla szigetországot is.
Ezek így nem tűnnek soknak, csak hát a hajón minden lassabban történik. Pld. vegyünk egy egyszerű esetet: elmegyek gyümölcsért.
1. Bezárom a hajót (minden ablak bezárása, elfüggönyzés, áramtalanítás, csapok elzárása) - 15 perc
2. Feltöltöm Rotorka motorját 5 perc
3. Kimotorozok a partra 15 perc (nem tévedés, messze van)
4. Kikötöm Rotorkát, az evezőket, a motort és magát a csónakot is leláncolom - 5 perc
4. Elsétálok a piacra 20 perc
5. Várárolok - változó. Sokat egyszerre nem tudok, hiszen gyalog vagyok (bár van egy kis széthajtható kocsim, ezt vinni szoktam magammal).
6. S ugyanez visszafele...
Most, hogy közeledik az indulás (remélem hamarosan meggyógyulok), 4-5x is fordulok - a francia oldalon egész kellemes a zöldség-gyümölcs ár.

Az egész napom elment a bevásárlással. Reggel elvittem a palackokat töltetni. Az egyik nagy hajós-áruház hetente egyszer összegyűjti a palackokat és elviszi megtöltetni. Délután 4-re igérték, de csak 5-re értek vele vissza, így a fél 5-ös hídnyitást lekéstem, nem tudtam kiállni a lagunából, így a hajótisztítás is elmaradt. Úgy néz ki még 1 napot csúszik Saba, ami nem is baj, mert a szél szokatlan módon alig fújdogál.
Miközben Rotorkával hol a francia, hol a holland oldalra szaladgáltam, feltűnt egy új Amel. Közelebb mentem, egy 54-lábas modell, új lehet, ilyen még nem láttam. A kapitány kint volt a fedélzeten és érdeklődésemet látva nagy örömmel körbevezetett a hajón. Valóban új modell, az övé a 7. darab. 2 év a várólista. Ő 700.000 euróért vette és most 900.000 euroért adja el. Jó kis befeketetés, nem mondom..

Rotor Rotorkáról	Mega-yachtok minden mennyiségben	Ezek a palackok megtöltődtek
A felnyíló hídnál jön ki egy kisebb megayacht	Meg egy vitorlás	A híd

Talán írtam már, ha nem, akkor most írom, hogy a parton van egy Shrympys nevű bár, amolyan találkozó-hely a vitorlázók számára. Számomra különleges jelentőségű, hogy ingyen Wifi Internetezni lehet, még fogyasztani sem kell hozzá. Legalább is, még nem szóltak rám, amikor néha órákat üldögélek náluk a számítógépemmel.
Tegnap este több dolgot is el kellett intéznem az Interneten. A laptopom dupla aksival, wifivel kb. 5 órát bír. Miután lemerült (az áramért fizetni kellene) 10 óra körül, visszamentem a hajóra, feltöltöttem, és még 2-től hajnali fél 6-ig dolgoztam. A báűr ilyenkor már zárva van, de rendes a tulaj és a Wifit bekapcsolva hagyja. A szabadtéren dolgoztam egy padon, miközben 2 paddal arrébb egy hajléktalan aludt, a szúnyogok meg - mint az éjszaka egyedüli célpontja - degeszre itták magukat belőlem. Kedves barátaim felhívták figyelmem az internetcalls.com-ra, ennek segítségével nagy örömmel beszéltem hosszan Magyarországgal - ingyen.
Reggel pár óra alvás után lekéstem a 9 órás hídnyitást. 11-kor nyitját másodszor. Felhúztam a horgonyt és a híd elé motoroztam. Éreztem, hogy valami van a propelleren, mert amikor gázt adtam, mintha zátonyon álltunk volna, olyan nehezen indult meg a hajó, és 2000-es fordulaton, ahol már 5-6 csomóval szoktunk haladni, csak 3 csomóval mentünk.
Kihajóztam az öbölből, és a tiszta vízű Simpson-Bay-ben dobtam horgonyt. Mintha börtönből szabadultam volna! Végre látni a tenger fenekét (a lagunában a 2.5 méteres vízben sem lehetett)! Mindjárt gorcső alá vettem a hajó alját. Huhhhh!!!! Úgy néz ki, az algagátló nem bírt megbírkózni a laguna növényzetben dús vízével. A hajó egész alját 3 centi vastag szőnyeg borította, a propellerről kb 30-40 centis ágak lógtak.
Élőszedtem a búvárfelszerelésem. A palackban sajnos már csak 80 bar nyomásom maradt, ami pont elég lett a propeller és a tőkesúly alsó fél méterének a tisztítására. A fennmaradt részt szabad tüdős merülésekkel tisztítottam. Az egész napom ráment, és csak 1 oldallal lettem kész. Miközben a szőnyeget felszedtem a hajó aljáról, a víz gyakran a lagunára emlékeztetett, olyan sűrűn lebegtek benne a lekapart növények, kis állatkák. Este, amikor kijöttem, gyorsan vissza is mentem - több száz apró rák-szerű állatka mozgott a neoprém ruhámra tapadva. Szegényeket leszedtem a hajó eljáról és most hozzám próbáltak ragaszkodni. Brrrrrr....

Reggel 6-kor kelltem, mindent alpakoltam, vitorlákat előkészítettem. Közbe a szél is megjött. Horgonyt felhúztam, teljes vitorlázatot húztam és kellemes 5-6 csomóval haladtam Saba felé a 10-12 csomós félszélben.
Saba 26 mérföld St. Martintól, ilyen tempóban a menetidő kevesebb, mint 5 óra.
Majdnem 1 hónapot töltöttem el St. Martinon. Ami tetszett:
- olcsó (ingyen) wifi Internet
- olcsó gyümölcsök a francia oldalon
- nagyon olcsók és nagy választékban kaphatók hajóalkatrészek
- klassz, ahogy a hatalmas repülők közel húznak el a fejünk felett
- sima a víz a Simpson Lagunában
Ami nem tetszett:
- nagyon turistás
- nagyon sok helyi kedvetlen, elfásult
- koszos és nagyon algás a víz a Simpson Lagunában
- nem íható és rossz ízű a csapvíz
- a túrautak nincsenek karbantartva
Visszatérve a hajómra, ma nagyon párás volt a levegő. Máskor St. Martinról jól látni Saba-t, most csak kb. 10 mérföldes távolságból lehetett kezdeni kivenni a körvonalait. Szembe jött egy amerikai parti őrség felíratú hajó nagy ágyúval. Mellém kanyarodtak és hívtak a rádión. Mindenféle adatokra voltak kiváncsiak, pld. a hajó és az én nevem, honnan jövök, hova megyek. Hmmm... holland felségvízeken egy amerikai coastguard? Ennek sem lenne nagyon joga itt lenni, és pláne nem egy magyar lobogójú hajót kérdezgetni. A nagy ágyú azonban meggyőző volt, úgyhogy nem kekeckedtem, inkább válaszoltam. Végül is nem nemzetbiztonsági titkokat árultam el... Megköszönték az információkat és elmentek. Hogy mire mennek ezekkel az adatokkal az számomra rejtély.
A pilotkönyvem Saba-ról azt írta, hogy ide inkább komppal vagy repülővel jönnek a hajósok, mert nincs védett kikötő, nehéz horgonyozni. Rajtam és a bizony nem fog kifogni! Érdekes módon a szigetnek nincs szél és hullámvédett oldala. Bár a szél észak-keletről fúj, a nyugati oldalon erős északi szelet és hullámzást, a déli oldalon erős keleti szelet és hullámzást találtam. 5-6 bója van elhelyezve a nyílt vízen a vitorlások számára, mind foglalt volt. A bójákon levő hajók jobbra balra tekeregtek, ahogy a szél tépázta őket, és közben nagyokat billegtek előre hátra a kb. méteres hullámokban.
Én kinéztem a sziget észak-nyugati csücskében Wells Bayt. Egy kicsit védve van a hullámzástól és nem vészes a mélység. Az orrban levő szörnyeteg (az új horgony) a vízbe csobbant és a hajó megállt a parttal párhuzamosan. Sajnos oldalról méteres döghullámok is jöttek, amik vészesen forgatni kezdtek a part felé. A partraszállást elkerülendő a hátsó horgonyom kiraktam oldalra, mostmár biztosan állok. Ráadásul jobb helyen is vagyok, mint a nyílt vízen horgonyzók. Nem is értem, miért nem ide rakták a bójákat.
Megpróbálom szavakkal leírni, hol állok, de nehéz lesz. Egyszerűen lélegzet-elállító. A parttól kb. 30 méterre horgonyzok kristálytiszta, sötétkék vízben (15 méter a mélység). A parton méteres sziklás söveny, majd több száz méter magas hegyoldalak következ. Az első 80-100 méter szinte függőleges sziklafal, feljebb kicsit lankásabb, egyre sűrűbb a növényzet, a hegycsúcson már dzsungelszerű erdőt látok, ködbe vész. Sem házat, sem embert nem látni a parton, viszont sokféle madarat megfigyeltem. Talán majd fényképről...
Összecsavaroztam Rotorkát, és elmotoroztam a déli parton levő kikötőbe (ja, hogy itt kikötő is van - igen, de vitorlással nem lehet beállni), és bejelentkeztem. Rendesek voltak, a bejelentkezéssel együtt elintézték a kijelentkezést is, majd közölték, addig maradhatok, amíg jólesik!
A kikötőben összesen 5-6 épület van, a kapitányság, egy ívóvíz gyár (tengervízből), egy áramgenerátor (zakatoló dízel-generátorokkal) és pár búvár-bázis meg egy bár.
Sabára a turisták nagyon kevesen jönnek, azok is főleg búvárkodni.