17. nap, 2006.02.22. , Vége a 3. fejezetnekMa Barnának sajnos haza kellett utaznia. Hajnalban keltünk. A csomagokkal megraktuk Rotorkát és Marigotig motoroztunk. A turisták még aludtak, de a város már élt, a helyiek jöttek-mentek. Busszal akartunk eljutni a reptérig, a költségek csökkentése végett. Az egyik buszmegállóban megkérdeztünk egy helyit, melyik busszal lehet a reptérre kijutni.
- Ezzel - mutat rá egy éppen megálló mini-buszra. Nem ült benne senki. Leellenőrzöm a rendszámát (ugyanis a taxiknak taxi a rendszámuk), nem taxi, oké, felszálltunk. Furcsa, hogy csak mi voltunk az utasok.
- 10-10 dollár jó lesz? - kérdezte sofőrünk.
- ????? - A buszokon 1-1 dollárt szoktunk fizetni.
- 10-10 dollár jó lesz? - hát ez nem busz, hanem egy helyi, aki egy kis kereset-kiegészítésre hajt.
- 5 dollár - adjuk meg nagylelkű ajánlatunk.
- 10-10!
- Álljon meg, kiszállunk - s így is lett.
Kis útbaigazítással megtaláltuk a valódi buszmegállót, de majdnem 1 órán keresztül nem jött busz. A helyzet kezdet kritikus lenni.
A buszmegállótól nem messze megállt egy nagyob busz. Odarohantam, hátha elvisz minket.
- Nem-nem - csóválta a fejét a buszsofőr - de nézzetek oda - mutatott a megállóba, ahol egy fekete Kia Picantóbol integetett valaki. Na egy helyi megint próbálkozik. Ő már 5-5 dollárt kért volna.
- Oké, akkor én nem megyek - mondtam, Barna cuccait bepakoltuk. A helyi rájött, hogy csak 1 fő megy, 5 dollárnál többhöz nem jut. Nagylelkűen elvitt engem is.
Barna elrepült és pedig visszabuszoztam és rotokáztam a hajóhoz.
A RotorVilág 3. részének 3. epizódja ezennel véget ért. De ne menjetek messzire, mert hamarosan jön a következő rész. Ha nem akartok lemaradni az indulásról, regisztráljátok magatokat, és ha én sem felejtem el, kaptok levelet a folytatásról.
Sziasztok!
Géza
St. Martin - Simpson Lagoon |
