| 2006.02.06 - 2006.10.06 »» 2/3 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
Antiguáról | | Randevu bay | | | Ide felmasztam | | | Mirabella V es a tobbi hajo |
Az eddigi karib-tengeri szigetek nem teljesen az utazási prospektusokban bereklámozott arcukat mutatátták. Szerencsére. A gyönyörű, homokos tengerpartok mindeddig ritkaság számba mentek. Antigua más - gondoltuk utazási kézikönyvünk alapján:
- Nálunk az év minden napjára jut 1 strand, mert 365 strandunk van - hirdeti büszkén a turisztikai hivatal. Bár vannak csodálatos tengerpartok, Antiguán, ahogy az útlevelünkbe pecsételt vízumon is szerepel: The beach is only the beginning - A tengerpart csak a kezdet.
Aki a szállodákkal, infrastruktúrával telezsúfolt turista-partot keresi, az északi Dickenson-bay-ben megtalálja. A turisták nagy része ide érkezik. A sziget többi részén azonban nagyon sok alig kihasznált, magányos strandok vannak.
A karib szigetek közül ezen a szigeten található a legtöbb történelmi épület, a gyarmatosítás idejéből fennmaradt, erődök, leshelyek, szélmalmok. Nem véleltlen. A XVIII. században az angoloknak ez volt a legbiztonságosabb támaszpontjuk a környéken. Virágzott a cukor piac, az afrikából behurcolt rabszolgák nagy gazdaságokban termelték a cukorrépát. Az 1800-as években a cukorpiac telítődött, 1834-ben a rabszolgákat felszabadították. A többi szigettől eltérően itt a rabszolgák között nem osztották szét a földet, így a feketék nagy része nyomornegyedekbe kényszerült. A XX. században fejlődésnek indult turizmus ugyan lendített a gazdaságon, de ahogy St. John külvárosában tett séták során mi is láthattuk, sok ember még nem tudott élni a lehetőséggel.
Antigua 1981-ben lett Angliától független.
Az átlag hőmérséklet télen 22-27 fok, nyáron 25-30 fok. Mivel a sziget viszonylag lapos, jóval kevesebb az eső, mint a környező szigeteken. De azért naponta 3-4 szer elered az eső. Hol kicsi, hol nagy intenzitással esik, de sosem tart pár percnél hosszabb ideig.
Antiguához tartozik Barbuda, ahol mindössze a lakosság 2%-a lakik. Amióta a helyi légitársaságok kicsit nagyobb repülőket vettek, Barbuda repterei már nem tudják őket fogadni, ez tovább növelte a sziget elszigeteltségét. Ha végre jó lesz a motorunk, ez a sziget lesz az első uticélunk. | | | | Deep Bay a regi erod tetejerol | Az erod | Je, itt horgonyzik Peter | | | | | Kozelebbrol | | |
|
9. nap, 2006.02.14. , Megérkezett az olajhütőDélután 5-re érkezett meg az olajhütő. Bár az alkatrész használt, jó állapotban volt. Azért szédszedtem a belsejét, nehogy úgy járjak vele, mint a régivel. Nagyon óvatosan lehet csak szétszedni, könnyű a belsejét eltörni. Ez történhetett a régi hütőmmel is, szétszerelték (valószínűleg eltömődött), és eltörték a belső vékonyfalú rézbetétet. Tömitőanyaggal összeragasztották. Bár az olajat és a vízet el tudták egymástól szigetelni, sajnos a rezet és az aluminiumot nem. Mivel a tengervíz mindkét fémet érte, a rendszer galvánelemet képezett, megindult az eletromos áram a két fém között, az aluminium atomok elkezdtek a rézhez áramolni.
Este 11-re lettem kész a beszereléssel, teszt holnap reggel! |
10. nap, 2006.02.15. , Végre ismét vitorlázunkReggel beindítottam a motort. Szépen járt, sehol semmilyen szivárgás. Más gond adódott: melegszik!!! Mindent ellenőrzök, úgy tűnik, minden jó. Lehet, hogy nincs olajnyomás - ellenőrzöm - rendben. Lehet, hogy pont most ment tönkre a termosztát?
Szétszedtem, gyanús volt, felette a víz csak kézmeleg. Megpiszkáltam, mire kinyitott, alóla kiáramlott a levegő. Mivel az olajütőhöz (amit amúgy a tengervíz hűt) az édesvíz kört is meg kellett bontanom, valószínűleg beragadt. Mindent összeraktam, újabb teszt, juhé! minden ok. Azért pár kört mentünk a kikötőben is a biztonság kedvéért, de minden rendben.
Barna vett egy helyi sőrt: Wadabi. Meglepetésünkre a cimkén a következő felirat olvasható: Budapest 1998! Talán valami díjat nyert nálunk?
Közben érdekesen alakult a kikötőben a hullámzás. Délről a bejáratot egy korallzátony védi, de akkora hullámok jöttek át rajta, hogy a kikötőben 1 méteres hullámok hömpolyögtek végig. Ha hozzávesszük, hogy 3 méter a vízmélység, akkor már nem is olyan vicces a dolog.
Szerencsére mi kijelentkeztünk a határőrségnél, összepakoltunk és kifutottunk a kikötőből.
Most egy hosszabb menettel egyenesen Virgin Gorda szigetre megyünk, a Brit Virgin Szigetek egyik tagjához. A távolsága 180 mérföld, kellemes hátszél-félszél várható, becsült érkezésünk holnap után hajnal.
Jó újra a hullámokat szelni.
Napi pozíciók:
17:00 17-00.10N 61-45.19W log= 7357.7
19:00 17-00.00N 61-54.70W log= 7366.8
|
11. nap, 2006.02.16. , Átkelés a BVI-raÉjszaka egy vitorlás meg akart minket torpedózni. Pont szembe jött. Ahogy tértünk ki előle jobbra, úgy fordult ránk. Végül felkapcsoltam az összes fedélzetvilágítást ill. reflektorral rájuk világítottam. Ez hatott, visszavillantottak majd kitértek balra.
Hajnalban elhajóztunk St. Martin mellett. Napközben 15-20 csomós hátszélben, 2-3 méteres hullámok között vitorláztunk, majd estefele kezdett észak-felé fordulni a szél, bő félszéllel közelítettük meg a Brit Virgin Szigeteket. Anguilla és a BVI közötti Anegada átjáró hírhedt a zűrös hullámzásáról, amit mi is megtapasztaltunk. A hajózás visszafele sokkal kellemetlenebb lesz, mert ugyanitt cirkálva fogunk majd haladni.
A pilotkönyv szerint éjszaka ne próbálkozzunk a szigetek közé behajózni a navigációs segédletek (bóják, jelzőfények) hiánya és megbizhatatlansága miatt. Hajnali 1-re értünk a szigetekhez. A Kerek-Szikla átjáró viszonylag széles, a mellette levő dombon müködött a villanófény. Radarral szépen bevitorláztunk, majd negyedszelen a főváros elé hajóztunk. Horgonyt dobtunk majd mély álomba zuhantunk. Azaz egyenlőre a naplót írom (írtam), de mindjárt zuhanok.
Napi pozíció:
02:00 17-52.50N 63-12.19W log= 7457.5
|
12. nap, 2006.02.17. , The Baths | | Devil`s Bay | | | Barna a vizben |
A hajnali érkezés után kicsit sokáig aludtunk, délre sikerült kiérni a parta és felkeresni a vám- és bevándorlási hivatalt.
- Szeretnénk egyből ki is jelentkezni, lehet? - kérdeztem.
- Oké. - kaptunk 7 nyomtatványt. Pár perc múlva beadtam őket az ablakon.
- Mikor értkeztek?
- Hajnali 2-kor.
- És holnap indulnak el?
- Igen, éjszaka.
- Antiguáról jövet hol álltak meg?
- Sehol.
- Tehát egyenesen átjöttek Antiguáról és holnap visszamennek St. Martinra?
- Igen.
- Miért?
- A barátom a Baths-t szerette volna megnézni, és 22-én indul a repülője haza Martinique-ról.
Hátradőlt a székében.
- Hát, fiúk, ezt nem veszem be.
- ???
- Ez így nem jó. Ez így nem okés. - hívta a főnökét, átadta neki az összes papírt - álljatok félre a sorból.
A fönöke kicsit később hívatott. Egy csomó hülyeséget kérdezett, hol jártunk, mennyi ideig, hányszor voltunk már itt stb. Nem akarták elhinni, hogy csak 2 napra jöttünk. Aztán hosszú huza-vona után kifizethettük a helyi adókat (25 US$), és beléphettünk a BVI-ra.
Első és egyetlen utunk a Baths-hoz vezetett. Hatalmas gránitsziklákat egymásra dobált valami óriás a tengerparton, kialakítva ezzel ösvények, vízmosások, strandok szövevényes labirintusát.
- It's paradise! - ismerte el Barnus. Órákig nem tudtunk betelni a látvánnyal, végül a naplemente elindított visszafelé.
Visszafele átsétáltunk Charlestone városon. Bár a BVI-on rengeteg a túrista, Virgin Gorda sziget (ahol járunk) megőrízte nyugat-indiai karakterét, a Baths-t leszámítva más turistákkal nem nagyon találkoztunk. A péntek este a helyiek az utcákon, a házak előtt szocializálódnak. Szól a zene, beszélgetnek, kiabálnak. Sok helyen sütik a barbeque-t, mi is egy ilyen helyen vacsoráztunk.
Napi pozíciók:
00:00 18-25.20N 64-26.69W log= 7535.5
02:00 18-29.30N 64-26.10W log= 7539.6
| | | | Barna a sziklan | Tombok | Kozelgo squall | | | | | Az oltozo szekrenyek | | |
|
13. nap, 2006.02.18. , Virgin Gorda | | A part Rotorkabol | | | 1 orat vartunk, hogy ez a kep elkeszulhessen | | | Kovek mindenutt | | | Gorda Soundban horgonyzunk |
Reggel a kikötői vásárló árkádot jártuk, Barni vásárolt szuveníreket és Interneten foglaltunk neki repülőjegyet St. Martinról Martinique-ra (1 óra Internet 24 US$!).
Az egyik boltban felfedeztem Doyle Virgin Islandról szoló hajózási pilotkönyvét. Érdeklődéssel lapoztam át. A legjobban a hajózási szabályzat tetszett, amit most megpróbálok visszaidézni: Alapvető szabály, hogy mindenkinek elsőbbséget kell adni. Persze előfordulhat, hogy ez nem megoldható. Ekkor a motorosnak kell a vitorlás elől kitérnie. Éjszaka nem szabad hajózni. Idézet vége. Érdekes... akkor itt a Virgin szigeteken szabadon hajókázhatok, és mindenki ki fog előlem térni? Többek között lehet, hogy az éjszakai behajózásunkon is el volt hűlve a vámos?
Persze valahol érthető. A Virgin-szigetek az óceántól és annak hullámaitól elzárják a Sir Francis Drake csatornát, a passzát szél ezen a szélességen kisebb erővel fúj. Ideálisak tehát a viszonyok: nincsenek hullámok, megbízhatóan fúj a 10-15 csomós passzát szél, sok a sziget rengeteg öböllel. A víz kristálytiszta, a partokon finom homok van. A politikai rendszer stabil, egyik fele Nagy Britániához, másik fele az USÁ-hoz tartozik.
Jönnek is a charteresek tömegesen. A könnyű vitorlázás reményében rengeteg kezdő vitorlázó itt próbálkozik előszőr. A vitorlázással nincs is baj, a horgonyzást azonban nem bizzák rájuk: szinte mindenütt bóják vannak letéve, amelyekhez 25-35 dollár (egy éjszakára) fejében hozzá lehet kötni. A charteresek még örülnek is neki, hiszen megszabadulnak egy izzasztó manővertől és nem kell aggódniuk, hogy a hajójukat a helyén találják-e majd, ha visszatérnek a partól. Mikor idejövet a rengeteg bójákról olvastunk, aggódtunk, hogy vége az aranyéletnek és itt nem tudunk majd ingyen horgonyozni. Szerencsére tévedtünk. A bóják mellett pár hajónak mindenütt van hely. És mivel a charteresek a bójákra kötnek még csak félnünk sem kell, hogy egy charteres ránk fog csúsni vagy túl közel horgonyzik. Mert - ahogy egy helyi újságban olvastam: a legfélelmetesebb látvány a karib tengeren, amikor egy öbölben felénk közelit egy charterhajó, miközben a horgonya belelóg a vízbe. Tisztelet a kivételeknek, de ez tényleg félelmetes látvány.
Eddig azt hittük, hogy Antigua drága sziget. Erre sikerült a Virgin szigeteknek ráduplázni: kenyér 5 US$, 1.5 liter víz 5 US$, 6 csirkeszárny 16 US$, 1 alma 1$...huhh... Ráadásul az olcsó kanári-szigeteki készleteink kimerülőben vannak. Sajnos és szerencsére nem maradunk sokáig.
Este felhajóztunk az északi Gorda öbölbe, összekészültünk a holnapi visszainduláshoz. Most szemben fogunk haladni a passzát-széllel, utunkat 0.5-1.5 csomós áramlás fogja lassítani. Az előrejelzés szerint szerencsére nem várható túl erős szél, remélhetőleg nem 3-5 méteres hullámokat kell majd szemben legyűrnünk. St. Martin kb. 85 mérföld, ha cirkálnunk kell, akár a táv dupláját is le kell majd hajóznunk. |
14. nap, 2006.02.19. , Anegada passage a rossz iránybólÉjfélkor keltünk, mindent, ami a nagy hullámzásban elszabadulhat elpakoltunk, lekötöztünk és fél 1-kor már hajóztunk is ki a Gorda Sound öbölből. Átmotoroztunk a Necker-sziget és Virgon Gorda között. A Necker sziget Sir Richard Branson magán-szigete. Ő a Virgin cégek mindenható atyja.
Kiértünk a nyílt vízre. Szerencsénk volt, a szél csak 12-15 csomó, az 5 méteres hullámok helyett csak 1-2 méteres hullámok vannak. A szélírány már nem volt ilyen kedvező, induláskor máris 25 fok eltéréssel tudtuk csak a menetírányt tartani.
Ráadásul szembe jött velünk a tengeráramlás, kb. 1.5-2 csomóval. Így volt, hogy olyan helyzet állt elő, hogy hiába haladtunk a vízhez képest 2 csomóval, a GPS szerinti sebességünk nulla volt. Így elég lassan, 3-4 csomóval evickéltünk St. Martin felé. De ez még mindíg kellemesebb volt, mintha a nagy hullámzásban kellene az erős szelet szorítanunk.
Az éjszaka folyamán 1 helyi vihart kifogtunk: gyors vitorlalevétel, 5 perc orkán erejű szél, majd ismét gyenge szellőben teljes vitorlázat.
Dél körül északiasodott a szél, és innentől szinte a rottával párhuzamosan, attól kb. 8 mérföldre tudtunk haladni. Éjfélkor még mindíg 20 mérföldre voltunk St. Martintól.
Napi pozíció:
01:00 18-30.50N 64-19.19W log= 7546.3
|
15. nap, 2006.02.20. , Zátonyon pihentünk egy kicsitNaponta 6x nyitják a holland oldalon levő hidat, ami a lagúnába vezet. 3x kifelé lehet jönni, 3x befelé. Mi a fél 10-es nyitással hajóztunk be, és egyből a tegnap kinézett töltőállomáshoz indultunk - édesvíztartályunk már kiszáradt, a gázolaj is fogytán volt. A laguna keleti részében 3 marina és 2 töltőállomás is van. Elég szűk a hely mindenütt, és ráadásul homokpadok is vannak, amelyek között keskeny kijelölt csatornák vezetnek. A csatornákat zöld és piros bolyák jelölik. Sajnos a lagunában a bójáknak formában és méretben elég nagy a szórásuk, és 1-2 bója nincs a helyén vagy nem értelmezhető (pld. 3 zöld között egy eltévedt piros).
Azért sajnos, mert annyira sikerült engem megkeverniük, hogy 2 párhuzamos csatorna között sikerült a kettő közötti általam odaképzelt csatornába navigálnom. A hajó döccent, majd lassulni kezdett, a mélységmérő sipolt: 1,5...1,2 méter. Rámentünk egy zátonyra! Azonnal teljes gázzal hátra-menetbe raktam a motort, de az erős szél és a homokpad győzőtt, a hajó elfordult 90 fokkal majd tehetetlenül megállt. Lassan sikerült a motorral abba az irányba forgatnom, ahonnan jöttünk, de megmoccani többet nem tudtunk. Közben a szél lassan nyomott még sekélyesebb víz felé. A mélységmérő már a hihetetlen 1 méteres mélységen állt. Körülöttünk a víz feketélett a felkavart iszaptól. Miután a fenék iszapos, nem köves, komoly bajunk nem lehet - gondoltam. Gyors ellenőrzés az árapály programban: hűha, most van dagály, este 20-ig folyamatosan csökken a víz, kb. 30 centivel. A hajó közben kb. 15 fokban megdőlt jobbra.
- Jéééé! A többi hajó egy csatornával arrébb megy, és ők nem akadnak fel. Hogy tévedhettem ekkorát??
Mentségemre legyen mondva, nagyon lehetetlen helyen volt ez a zátony: 2 marina között, mindkét marinában hatalmas hajók állnak. Ráadásul a bójázás sem volt 100%-ban egyértelmű. Persze én követtem el a hibát, amikor nem tanulmányoztam eleget a térképeket behajózás előtt.
Legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy Rotorkával kivisszük a mély vízbe a horgonyunkat és a horgonycsörlővel kivontatjuk magunkat. Nem volt egyszerű a kis bocival kivinni a horgonyt: a nehéz horgonyláncot nem tudta túl messzire elhúzni a csónakom, csak álltam 1 helyben, a külmotor max. fordulaton forgott, a horgonylánc meg nem jött. Nekifutással kezdtem próbálkozni, hagytam, hogy a csónak a hajóig visszasodródjon, majd max. gázzal elindultam, és így 3-4 métereket tudtam húzni a láncon. A horgonyt végül bedobtam a mélyvízbe, majd visszamásztam a hajóra.
A horgonycsörlő elkezdte vissza-húzni a láncot, közben a motort max. fordulatszámon előre-menetben hajtottuk. A lánc megfeszült, majd a hajó érezhetően megmozdult, és pár pillanat múlva a mély vízű csatornában boldogan hajóztunk a töltőállomás felé. Phuhh! Korán reggel ilyen kalandok!!!
A manőver közben a körülöttünk száguldozó marinai alkalmazottak sokat mondóan mosolyogtak: nem mi voltunk itt az elsők...
A töltőállomás előtt majdnem 1 órát kellett a szűk csatornában és 25 csomós szélben 1 helyben maradnunk, míg sorra kerültünk.
A 2 centivel mélyebb vizvonalú, jóllakott hajóval lehorgonyoztunk a lagunában, és végre kifújtuk magunkat.
Délután helyi buszjárattal (1$/fő/út) elkirándultunk a holland fővárosba, Philipsburg-ba. A városban szoktak kikötni a nagy cruise-shipek. Most 4 hajó is bent állt a kikötőben. A hajók gyomraiból a város utcáira özömlött több 1000 turista, a boltosok meg dörzsölték a markukat. A 4 párhuzamos utca, amiből a város áll egy hatalmas bevásároló negyed. Kapható itt minden, amit egy alkalomra váró turista csak kivánhat: párizsi divat, sportcipők, elektronikai kütyük stb. Mindenütt nagy táblák hirdetik: duty free. Árak szinte sehol nincsenek, azok pofára mennek. Alkudni azonban sokat lehet.
Találkoztunk egy magyar párral az egyik cruise-hajóról, panaszkodtak:
- Minden sziget tök egyforma!
Sajnos ahol ezek a nagy hajók kikötnek, azok a részek az üzlet reményében átalakulnak bevásárló negyedeké. Ezt tapasztaltuk mi is. De nem kell messzire menni, hogy az ember a valódibb nyugat-indiai környezetet megtalálja. Csak el kell távolodni a kikötőtől. Az utasoknak erre nincs túl sok idejük. A hajó hamarosan tovább megy, meg aztán vissza is kell menni vacsorázni...
Felkerestük a sziget szivében levő 2 hatalmas élelmiszer áruházat is. Itt ért a hidegzuhany. 1-2 termék árát leszámítva mintha a többi szigeten lennénk. Átverés lenne a könyvek által beharangzott olcsó élelmiszer? A többi szigettől nem az árak, hanem a kinálat tér el.
Azért vásároltunk ezt-azt. A hivatalos fizetőeszköz a Holland Antillai Florin (HAF), de az árak mindenütt dollárban vannak kiírva. A pénztárgépek HAF-ban számolnak, majd a végösszeget adják meg dollárban. Előszőr nagyon meglepődtünk, amikor a 89 centes kenyerünket 1.50-be számolták. Aztán rájöttünk a trükkre. Így azonban lehetetlen a pénztárnál az árakat emlékezetből ellenőrizni.
A holland oldal többi része sűrített amerikai jellegű, egymást érik a gyors és kevésbé gyors éttermek, boltok, szállodák, internetező helyek. A többi szigethez képest itt egész elfogadható az internet 3 US$/óra. A turizmus körül forog minden, rengetek a külföldi. A helyiek kicsit fáradtnak, elfásultnak tűntek, hiányzott belőlük az a jókedv és kedvesség (tisztelet a kivételeknek), amit a többi szigeten mindenütt tapasztaltunk. |
Sint. Marteen | | Valamelyik hurrikan nyoma | | | Erdekes hajotarolas |
4 óra körül fordultunk egyet, majd 3-4 fordulóval megközelítettük a szigetet. Közben felhúztam a sárga lobogót, majd bemotoroztunk a Simpson öbölbe, horgonyt dobtunk és ismét mély álomba merültünk. Előútte még láttuk, ahogy felkel a nap...
Pár óra alvás után vízre tettük Rotorkát és felkerestük a bevándorlási hivatalt. Sint Marteen Hollandiához tartozik, de szabadkikötő státuszú, így vámvizsgálat most nem volt.
Saint Martin (ahogy a franciák hívják), ill. Sint Marteen (ahogy a hollandok hívják) a világ legkisebb olyan szigete, amelyet 2 ország birtokol. Ez a sziget a karib-tenger legturistásabb szigete is, évi 540000 turistával. A sziget vonzereje gyönyörű strandok, az olcsó áruk és a 2 nagyban különbőző kultúra. A két ország között nincs határ, szabad az átjárás.
A keleti részen egy hatalmas laguna található, teljesen zárt, a francia és a holland oldalon is felnyíló hidak teszik lehetővé a ki- és behajózást. Korábban azt gondolták, hogy a laguna hurrikán biztos, de aztán 1995-ben a Luis és 1999-ben a Lenny hurrikán is bebizonyította, hogy rosszul gondolják. Utóbbi hurrikánnál 1200 hajó bizott a védelemben, nagy részük hiába. A lagunában még most is van 1-2 partra vetett hajó, a közeli hajótelepen pedig kb. 30 sérült hajót számoltam. Érdekes a tárolásuk, a hajókat nem a tőkesúlyukra helyezik és alátámasztják, hanem ásnak egy hosszúkás gödröt, a szélét kipárnázzák használt gumiabroncsokkal és ebbe helyezik a hajókat. Így a hajók sokkal alacsonyabban vannak, és talán egy következő hurrikánt is jobban bírnak.
Első napunkon a francia Marigot városkát néztük meg. Vámmentes boltok jobbra balra, silány és igényes árukkal vegyesen. Betértünk egy nagyobb élelmiszer áruházba is: itt végre elfogadhatóbb áron lehet élelmhez jutni. Már ideje volt, mert az 1 US$ alma elég elriasztó (itt 1 kg alma 1.2 EUR).
Este nézegettem a Navtex üzeneteket, találtam egy érdekest: a mexikói öbölben találtak egy kivilágítatlan és sodródó olajfuró tornyot (28-09N 92-47W). A hajósokat kérik, hogy nagyon óvatosan hajózannak a területen. És várják a tulajdonos jelentkezését (az utolsó mondat csak poén).
Napi pozíciók:
02:00 18-00.50N 63-11.50W log= 7617.2
05:00 18-02.20N 63-05.89W log= 7622.8
| | | | Marigot felulrol | A kikoto, hatterben a laguna | Hajok a pusztulasra itelve | | | | | Nem zavarjak a szomszedok | A labunagaban | Naplemente | | | | | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
