23. nap, 2006.02.05. , Gond a motorralTegnapi napból kimaradt a következő történet. Említettem, hogy hajónk elég sűrű horgonyzóhelyen állt. Ráadásul egy alattomos áramlás össze-vissza forgatta a hajókat a széltől függetlenül. Az elmúlt napokban sikeresen elkerültünk minden összekoccanást a szomszédokkal, de nem ritkán pár méteren múlt csak a találkozás.
Tegnap egy charter hajó egy hatalmas osztrák lobogóval mellénk horgonyzott. Hihetetlen, hogy azt képzelte, hogy az 51 lábas hajójával erre a szűk helyre még be fogja tudni préselni magát. Kedvesen köszöntöttem, hiszen szomszédokról van szó, több értelemben is. Volt a fedélzeten egy lány, aki kicsit tudott magyarul. Elmagyaráztam nekik a széllökéseket és az alattomos áramlást, kifejtettem nekik, hogy szerintem túl közel vannak és előbb-utóbb nekünk fognak jönni.
Nem nagyon hatotta meg őket a beszédem. Közben angol ismerősöm, Peter átjött tanácsot kérni napelemekkel kapcsolatban. Ő már a Kanári-szigeten is meg volt arról győződve, hogy engem szeretnek a hajósok: ott is mindíg hozzám közel horgonyoztak. Tanácsolta, hogy van mögötte egy szabad mooring, egy Oyster 52 tulajdona, de a hajó éppen a parton van javítás alatt. Nem kellett 2x mondani, motor indult, felhúztuk a horgonyt és átálltunk.
Az osztrák hajó összes legénysége felugrott, amikor a horgony felhúzáskor hajónk az ő hajójuk mellé állt, a két hajó között mindössze 1 méter volt. Rosszak az idegeik...
Átálltunk az új helyünkre, ahol sokkal szelőssebben álltak a hajók.
Kis idő elteltével láttuk, hogy az osztrák hajó besodródott több másik hajó közé, talán össze is értek. Mindenesetre jobbnak látták, ha tényleg elhúznak onnan. Szerencsétlenségemre mellém álltak, és elkezdték leengedni a horgonyt! Hihetetlen, hogy ebben a hatalmas kikötőben megint minket találtak meg!
- Géza, ezek nagyon szeretnek téged! - kiabállt át Peter a hajójáról.
Kis győzködés után sikerült rávennem őket hogy ha már előző helyemről kitúrtak, nem kellene megint 5 méterre tőlem horgonyozniuk. Szerencsére megértettek.
Közben lassan az egész kikötő rémülten leste, hogy hova indulnak most... szerencsére találtak egy üres mooringot, és inkább arra kötöttek ki. Szegény kapitányuk, nem lettem volna a helyében, biztosan leizzadt párszor. De hát valahogy el kell kezdeni!
Végül is rosszul csináltam, mert eleve nekik kellett volna a szabad mooringot felajánlani, és akkor mi is maradhattunk volna eredeti helyünkön.
Ma hajnalban keltünk és egyből indultunk a sziget keleti partjához. A szél pont szemből fújt, és mivel nem volt messze a célunk, szépen motoroztunk irányba. A szokásos motorellenőrzéskor azonban komoly gondot fedeztem fel, a motorolaj-hütőből folyt az olaj! A motort egyből leállítottuk, vitorlát bontottunk és elindultunk vissza Falmouthba (Falmouthban tömörül a sziget hajó-ipara). Közben ellenőriztem az olajszintet, szerencsére hamar észrevettem a hibát, és alig hiányzott még olaj. Szintre töltöttem, a motort a horgonyzáshoz még fogjuk tudni használni.
Falmouthban horgonyt is dobtunk egy szép, homokos-pálmafás strand mellett. Nekiálltam kiszerelni az olajhütőt. Volvo módra - sajnos - az utolsó tartócsavart úgy sikerült elhelyezniük, hogy vehettem ki az inditómotort is. Az olajhütő elkorrodált, az oldalán jött ki az olaj, ezt sajnos cserélni kell. Ma vasránap van, minden zárva, holnap megkezdjük a keresést (illetve már ma is kértem 6-7 környező szigetről ajánlatot).
Délután Barnával elúsztunk egy nem túl közeli zátonyhoz. A térképünkön ott volt, a hajóval ki is kerültük, a vízben mégsem találtuk. Csalódottan úsztunk visszafelé, amikor egy hatalmas ráját vettem észre alattunk. Ő is észrevett minket és felénk indult. Nem vagyok egy félős típusok, de ahogy a másfél méter hosszú hatalmas állatt felénk körözött, gondolkodóba estünk...és gyorsan tempoztunk a hajó felé, miközben bőszen hátrafele tekingettünk. Persze a rája nem bántja az embert, csak még nem szoktuk meg, hogy velünk egyméretű állatokkal együtt fürödjünk... mindenesetre nagy élmény volt!
A Rotor Vilag 3. reszenek II. epizodja ezzel veget ert, de mar kezdodik is a III. epizod! |
