| 2005.09.20 - 2005.11.15 »» 5/8 oldal »» | ...folytatás az előző oldalról | Cala Bodellanal álltunk meg, egy bójára kötöttünk rá. A víz tele volt körölöttünk meduzákkal, úgyhogy nem volt túl nagy kedvünk fürdeni. Összeszereltük Rotorkát és kimentünk a partra. Ez egy kicsike kis öböl 2-3 szállodával, étteremmel, homokos stranddal, kevéske turistával.
Bevásároltunk, Tomi fürdőzőtt egy elkerített strandrészen, majd elhagytuk a kikötőt. Kedvező szélben hajózunk a spanyol partok irányába. Helyzetünk 19.07-kor 38-51N 1-07E. | 18. nap, 2005.10.07. 12.35 A délelőtt végre fel tudtuk húzni a vitorlákat, kellemes félszélben 5 csomó körül szeljük a habokat. 11 órakor észrevettem, hogy mögöttünk kiugrott egy hal a vízből. Kapás van! Behúztam a damilt és a végén egy szép méretes - 3 főre rendelt - makrélát találtam. Tomival kiemeltük, leütöttem egy kalapáccsal, majd kibeleztem. Bedobtuk a hütőbe 1 órára, és mostanra már szépen pirul a sütőben. Nyám-nyám - ismét friss hal, ingyen!
Ugyanolyan makréla, mint amit előszőr fogtunk, csak még hosszabb, kb. 60 cm!
Eddig kimaradt a naplóból, hogy még a Menorca előtti viharban megdöntöttük a Rotor sebességi rekordját, 15.5 csomóval mentünk! Persze ezt akkor nem vettük észre, csak utána néztem a GPS-ben. Azért ez több mint 28 km/h!
Na megyek, mert Oszi már veszi ki a halat a sütőből. Nektek is jó étvágyat!
12.40-kor poziciónk: 37-59N 0-02W Most nézem! W! Akkor ez volt az a döccenés. Éreztem egy félórája. Ezek szerint átléptünk a keleti szélességről a nyugatira.. | | | A harmadik halunk (latjatok a kalapacsot?) | Nyam-nyam | Hmmm... hukk... ez jo volt | | | | | | |
| Motorozunk a spanyol kontinens feléMost nem sok értelme volt benéznetek az online naplóba, mert semmi különös nem történik, szépen haladunk a kontinens felé. Poziciónk 10.16-kor 38-05N 0-10E.. | Oszi tollából:
Hát hol is kezdjem? (háttal nem kezdünk mondatot, ezért szemben ülök a géppel) Siesta idö van, a horkolásból ez ki is derülne, de sajnos én vagyok szoliban, ezért jobb híján vetek pár sort. Olvasóink is kifogásolták, hogy hova lett a tollam!? Gézától kellenne megkérdezni, mert pár napja a kézirádióm tünt el nyomtalanul, ma pedig a kedvenc tollamat nem találom. Félek hogy UFOK járnak errefelé, mert a Géza akinél mindig utoljára vannak ezek a dolgok, mindent tagad. Most remélem megálmodja, hova lettek a cuccaim.
Először is megemlíteném, hogy GMT 11:20-kor (hajóidő: 12:20) átértünk simán a nyugati féltekére majdnem kereken a 38. magasságon (Északi), én semmi különöset nem éreztem, mert a hallal voltam elfoglalva, de mostantól majd jobban vigyázok, mert itt a vadnyugatom más szabályok érvényesek úgy tudom. Egyébként majdnem 5 csomóval haladunk a spanyol partok felé raumban, az előbb mentünk el egy halászhajó mögött 300 méterrel, aki hátramenetben erősen tekerte valószínüleg felfelé a hálóját, mi meg reméltük, hogy elég mélyen van és nem akadunk rá. Azt meg elfelejtettük, hogy nekünk is kint van a pecánk és nehogy ő akadjon fel! Mert akkor mivel fognánk a napi betevőnket? A mai fogás is remekül sikerült, bár nem értem hogy lehet konyhakészre pucolt halat szerezni 40 mérföldre a partoktól, mindenestre hárman sem tudtuk mind megenni a látszólag nem is óriás halat. Csalóka a dolog, mert ezeknek a halaknak alig van belsőségük és csupa tömzsi húsból van a testük. A sütőben egy kis oliva olajjal meglocsolva, sózva, fűszerezve 15- 20 perc alatt készre sül, alig van vele meló. Meg is köszöntük a Nagy Főnöknek egy kis rummal, remélem továbbra is kegyes lesz hozzánk! Megyek is megnézem akadt-e már valami reá... Nem fogjátok elhinni(pedig tanum van rá), minden eddiginél nagyobb makrela akadt a horogra, de 15 méterre a hajótól-miközben alig tudtam bevonszolni- ugrott egy nagyot és elment. Úgy látszik valaki vigyáz az alakunkra, pedig ez nem is hizlalna annyira mint más húsok. Sebaj, majd a következő már remélem rendesen felakad, ugyanis kicseréltem egy 3 ágú horogra, de ezt tényleg csak egy méretes hal tudja bekapni olyan nagy.
Most bánatomban fejhallgatóval zenét hallgatok, de azért nem adom fel a reményt, végül is az hal meg utoljára! Tegnap tök jó buli volt a bevásárlás, miután Géza a partra evezte Rotorkát, uriasan száraz lábbal kiszáltunk a homokos strandon (többen homokosak voltak, de csak azért, mert ez egy homokos strand volna és lányokat is láttunk sajna, ők is kicsit homokosan, de azért egyre vonzóbbak tudnak lenni a hajóidő függvényében), szóval meglátok egy táblát: Spar Marcato 1 Km. Nosza gyerünk, az nekünk nem távolság, csak azt felejtettem el, hogy spanyolországban az 1 Óra múlva jövök az azt jelenti, hogy talán holnap; az 1 Km pedig még légvonalban sem igaz, nemhogy hegyre fel szerpentinen. Na mindegy, felcaplattunk, akkor kiderült, hogy az eddiekkel ellentétben ez nem du. 4-kor nyit, hanem talán 5-kor. Addig még egy óra, mi legyen? Azt tanácsoltam a fiúknak, hogy nincs értelme hárman várnunk, ezért ők visszaindultak annak reményében, hogy valaki felveszi őket. Na de ki vesz fel két 180 cm-nél magasabb vállas atlétát? Az a nő nem járt arra tegnap. Bezzeg én! Miután a fiúk elsétáltak lefelé, beültem a helyi felnőttmegőrző (Úgy hívják Restaurante) teraszára és viszonylag boldogan kivártam a nyitás pillanatát, ami meglepő módon pontos volt annak ellenére hogy itt a világ vége 2. szám alatt rajtam kívül senki nem akart friss kenyeret venni du ötkor. Na azért kihasználva az árak szinvonalát -alacsonyabb mint a kisboltokban szokás és van akciós sör- bevásároltam, de nagy felindulásomban még egy 6-os buborékos vizet is vettem, meg egy kiló krumplit, aztán elkezdtem vakarni a fejem, hogyan cipelem le ezt a rengeteg holmit 2-3 Km-re, még ha lefelé kell is menni?! Ahogy kicipekedtem az út szélére, hogy stoppoljak, éppen akkor fordult vissza egy helyi melós aki felugrott cigiért a boltba. Na ez az én emberem, turista úgysem fog felvenni-gondoltam magamban és igazam is lett- úgy álltam elé, hogy kikerülni se tudott volna. Mosolyogva kértem, hogy vigyen le a beachre, nem ellenkezett, még a csomagtartót is segített kinyitni és elpakolta a min egy éve halmozódó cuccait az első ülésről. Így öt perc alatt lent voltam a 20 éves passat combival a Rotorkánál, csak a Géza és a Tamás sehol! Mint kiderült, meg voltak győződve, hogy naplemente előtt le nem érek, ezért kényelembe helyezték magukat a parton. Kishitűek! Szerencsére feltűnt nekik, hogy egy fehér pólós ember ácsorog a Rotorkánál (ez én voltam) és előkerültek. Bepakoltunk és elindultunk a naplemente irányába, eltávolodva Ibizától célba vettük a spanyol partokat. Az éjszaka eseménytelenül telt, unalmamban bámultam a csillagokat és a foszforeszkáló valamiket a vízben. Aztán egy csodálatos napfelkeltében volt részünk, még a Tamást is felkeltettem, mert ezt látnia kellett! Most pedig nemsokára naplemente lesz, az se semmi! Kár, hogy éjszaka csak 1 hét múlva lesz hold, most ugyanis újhold után vagyunk pár nappal. Na megyek megnézem a pecát, ilyenkor jó a kapás!? Pillanatnyi poz.: 37-46,0 N 000-20,5 W Elnézést a múltkori elírásért, a naplóban azért helyesen írtam, de az éjszakai sötétben kicsit mellé csaptam a hullámzásban. Üdv. a Rotorról! | Este 9-kor átadtam az őrséget Oszinak, majd lefeküdtem. A gyengülő szélben, de nem csökkenő hullámzásban azonban mindíg belobbantak a vitorlák. Ahogy a szélet hátulról fogtuk, a hullámok elkezdték billegtetni a hajót, a szél nem tudta megtölteni a vitorlákat ezért azok összeomlottak, majd nagy csattanással vissza kinyíltak.
- Ez így nem lesz jó - gondoltam, vissza felkeltem, és a következő 3 órában 5-6 variációba is átreneztem a teljes vitorlázatot, ami különbőző preventerek, feszítőkötelek fel-, lekötéséből, reffelésekből és írányváltoztatáskoból állt. Oszi közben végtelen türelemmel kormányzott, bár a sötétben, támpont nélkül ő sem nagyon találta az írányt. Mennyivel szebben tud nálunk éjszaka a szélkormány írányt tartani! De nem adtam fel, mert az óceánon is hasonló körülményekre is számítok, itt a lehetőség a próbálgatásokra. A motorral persze könnyen segíthettünk volna, de úgy a motorra úgy tekintek, hogy nincs, vitorlával kell megoldani a helyzetet.
Végül az alábbi konfigurációval viszonylag stabilan tudtunk haladni szűk háromnegyedszélben: fővitorla első reffig lehúzva, albával teljesen kifeszítve, preventerrel előre kötve + génoa I 15%-ban bereffelve, vége a bumm végéhez feszítve (vitorlás szöveg vége). Mire ezzel végeztünk, teljesen elfáradtam, de jött az éjfél, és elvileg ekkor kellett volna átvennem az őrséget. Oszi szíve megesett azonban rajtam, és vállalta, hogy még 1 órát fent marad, hogy tudjak kicsit pihenni.
Napi pozicióink:
16.00 37-48N 0-16W
21.00 37-34N 0-32W
24.00 37-25N 0-37W | Oszi tollából:
00:30 Már megint az éjszakai őrségben... Végre megint egy kicsit nyugi van, mivel az történt, hogy az előbb éjszakai tornaórát tartottunk a Gézával miközben a Tamás békésen aludt. Ugyanis nem tudtuk kitalálni, hogy az egyre gyengülő szélben hogyan mehetnék hátszélben úgy, hogy ne csörömpöljön minden lábos veszettül a billegés miatt, amit a rossz irányból érkező hullámzás okozott. 4-5 variációt is kipróbáltunk, mivel hasonló szitu lesz majd az óceánon is, de nem akart összejönni a dolog sehogysem. A kevés szél miatt állandóan belobbantak a vitorlák, ha túl leejtettünk, hiába kötöttük ki preventerrel még a fokot is a bumm végéhez. Aztán annyira délre kezdtünk menni, hogy tanácsoltam halzoljunk egyet, így most nagyjából jó irányba megyünk Cartagena felé, csak az érkezési időpontunk tolódott el kissé. Ráadásul ahogy most érzékelem, még az a kevés szél is elfogy, így pedig csak billegünk 15 mérföldre a tervezett kikötő előtt. Most éppen valaki szükségét érzi, hogy a 16-os csatornán a nemzeti himnuszát hallgassuk, úgy látszik nála most van éjfél. Sötét egy ember az biztos. Mario is előkerült ma, már hiányoltam. Akik nem tudnák, egyes emberek unalmukban a rádió vészfrekvenciáján- amit mi is bekapcsolva tartunk- mindenféle adást kezdeményeznek, ma már volt sex, de a legnépszerűbb, hogy 100-szor egymás után bemondja azt hogy: Maaaaariooooo. Nem tudom az eredetét, aki tudja írja meg! A három ágú horgom egyenlőre nem jött be, lehet hogy nincs olyan nagy hülye hal, aki bekapná. Na megyek aludni, a Géza felkelt. | Csodálatos élményben volt részem éjszaka, megpróbálom szavakba önteni. A tenger tele van apró, láthatatlan planktonokkal, miniatűr élőlényekkel. Azt tudnotok kell, hogy miközben hajónk szeli a hullámokat a planktonok zöldes fluoreszkálós fénnyel felvillannak, és még jó pár másodpercig fényt bocsátanak ki, megvilágítva az útvonalunkat. Ma éjszaka nem volt fent a hold és a csillagok fényét sem láttam a felhők miatt. Fújtató hangokra lettem figyelmes - ismét delfinek látogatták meg a Rotort. A teljes sötétségben meresztettem a szemem a víz felé, és ekkor hihetetlen gyönyörű látványt tárult elém: a delfínek a víz alatt úsztak és körülöttük - mintha varázslat lenne - százával villantak fel és aludtak ki a planktonok, pontosan kirajzolva alakjukat a sötétben. Az állatok nem is látszottak csak a felvillanó kis zöld foltok, amik aztán az örvénylésből kikerülve lassan kialudtak. Mintha egy animációs filmet néztem volna, ahol a delfinek a varázspálcák és folyamatosan csillagokat szórnak. Hihetetlen... | 19. nap, 2005.10.08. | Oszi tollából:
10:30 Reggel 6-ra megérkeztünk Cartagenába, aztán kisebb bolyongás után hozzákötöttük magunkat egy helyi halászbárkához, azt mondták csak du 3-kor mennek ki. Mi vagyunk a negyedik hajó a parttól és pont szemben vagyunk a halpiaccal. Először gondolkodtunk egy hajnali városnézésen, de mindenki hulla fáradt volt, ezért ledőltünk 1-2 órára. Ez még most is tart a fiuknak, csak itt olyan kiabálás van körülöttünk (egyszerűen beszélgetnek), hogy én felkeltem megnézni mi történik. Semmi különös, a halászkikötő éli a szokásos hétköznapi életét, kellemes illatok, tisztának nem nevezhető víz, egyszerű halászemberek jönnek-mennek, szóval kicsit idegen nekem ez a világ. Érdekes, hogy itt is még Bp-i időszámítás van, ezért az itteni toronyóra szerint 8-kor kezd világosodni, pedig akkor már javában zajlik az élet, jönnek- mennnek az autók. Úgy látom a fiúkat ágyúval kell felébreszteni, ezért megyek és keresek egy ágyúboltot.
19:27 Motorlázunk Cartagenatól délnyugat felé. Nagy esemény történt! Miután kikötéskor elfelejtettük behúzni a pecát, oda lett a háromágú horgom, nyilván beakadt a sekély vízben és leszakadt. Ezért feltettem egy új, nagy horgot, ami meg is hozta az eredményt: naplementekor halljuk a Tomival, hogy leugrik a ruhaszárítócsipesz-ami kapásjelzőnek van kinevezve- és baromi nehéz a zsinór húzása. Megint egy Makréla! Hossza kb. 60 cm, kora ismeretlen. De már mindegy, mert bent vacog a proszekturán (hűtőben) és várja, hogy mi megegyük. Csak azt nem tudom, mi a fenét csinálok a csirkéből, amit ma vettünk?! Na majd kitalálok valamit, végül is több nap mint hal(fogás)? A bőség zavara kezd eluralkodni rajtam, és a Tomi még az alapanyagok csökkentésével akart engem kínos helyzetbe hozni. Ha lenne egy kis leveszöldségem, főznék egy pipilevest, de azt a pár nyamvadt kis répát is megettük már, hogy szépen tudjunk fütyülni. Pozíciónk 19:48-kor: 37-15,3N 001-23,0W
Tomi tollából:
Üdv Mindenkinek!
Megkertek a fiuk, hogy irjak en is egy kis elmenybeszamolot! (Az ékezetekkel még küzdök, bocs.)
Úgy érzem, tényleg egy jó kis csapat tagja lehetek, és lehetősegeimhezt mérten probálok integrálódni, és kivenni részemet a munkából. (Zozót uygan nem ismerem: nagyon köszönöm a kedves bíztatást! Jól esett.)
Már túl vagyok a tengeribetegség első megrázkódtatásain. Úgy látszik ez már csak ilyen: az ember az első viharos éjszakán megeteti a halakat, aztán már nem kérnek többet. Most pedig lekopogom.
Ugyan alapvetően nagyvárosi ember vagyok, a nomád körülmények nem állnak messze tőlem, viszonylag hamar megtalálom a napi rendszerességet az életemben. A fürdés vödörrel a fedélzeten elég sokáig várattatott magára.
Oszi szakácskölteményei nélkül életünk nagyon sivár lenne. Főként tekintve azt nem elhanyagolható tényt, hogy életem (és nem csak az enyém) sarkalatos pontja az evés. Külön örömömre szolgált a friss hal fogásának ténye. És a gyorséttermi tempó, ahogy az ebédnél felszolgálásra került. Szerintem meg kellene próbálni Oszit zavarba hozni az alapanygok számának csökkentésével. Gyanítom, ez egy meglehetősen nehéz feladat! :-)
Cartagená-ban kora délután ébredtünk. Végül Gézával kettesben mentünk városnézésre. Sikerült mindezt a siesta idején megtennünk. Hál' Istennek találtunk nyitva boltokat is, így készleteinket friss kenyérrel, némi péksüteménnyel és csirkehússal gyarapítottuk.
A város nevezetességei egytől-egyig zárva voltak, de azért kívülről láthattunk egy római színházat, és feleslegesen az erődhöz is felcaplathattunk. Cartagena egy meglehetősen szegény város benyomását keltette szűk kis sikátorokkal és romos házaival. Az utcák kihaltak voltak, túristák elvétve. Az útikönyv szerint Cartagena néhány évtizeddel ezelőtt jobb napokat is látott. Akkoriban a NATO 6. flottája tartózkodott itt, és ez azért komoly bevételi forrást jelentett a városnak. Az egész kikötő olyan, mint valami eődrendszer. Még hadihajókat és sziklába vájt bunkereket is látni. A kikötő előtt a parton egy nagy tengeralattjáró is ki van állítva, amely 19. század végén épült. Állítólag akkoriban nem tulajdonítottak nagy jelenséget a találmánynak. Pech. | Napi poziciók:
02.00 37-27N 000-46W
12.00 37-35N 000-58W
18.00 37-23N 001-14W
24.00 38-56N 001-44W. | Folytatás a következő oldalon... | | | |
|