Hajónapló: Malajzia nyugati partja in English

     2018.02.12 - 2018.04.25                                   »»   3/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

19. nap, 2018.03.02. Péntek, A kínai új év utolsó napja

A Kígyó templom kertjében
A kínai új év ünnepe 15 napig tart és a 15. nap az úgynevezett kínai Valentín nap, amikor a lányok narancsba csomagolják a nevüket és beledobálják a tengerbe a narancsot, annak reményében, hogy egy legény megtalálja és kihalássza azt, majd megkeresi a leányt, akivel majd boldogan élhet.

Reggel a kikötőkapitányságra indultunk, hogy elintézzük a kijelentkezést (Lady Ann-nel), mert vasárnapi továbbindulást tervezünk. Ezután bevásároltunk a Tesco-ban (mert itt is van), kipakoltunk a hajón, majd a vámosokhoz vittük be a papírjankat, akik zöld utat adtak Langkawi-ra - említettük korábban, hogy Malajziában minden kikötőbe be- és ki kell jelentkezni. Ezután még eltaxiztunk Penang déli részére a reptér mellé, ahol a Kígyó templomot néztük meg és mivel már záróra volt a kobrákhoz már nem juthattunk be, ezért a mellette levő hindu templomban is sétáltunk egyet.
Este besétáltunk a városba (kb 1 óra a horgonyzó helyről), ahol részt vettünk a kínai új év ünnepségén az Esplanade parknál, ahol a narancsdobálás mellett színvonalas műsor volt és tűzijáték. Olyan tömeg volt a műsor után, hogy több utcát le kellett sétálnunk, hogy sofőrt találjunk a hajóra vissza.
Kígyó templomCsatorna menténCsatorna mentén
A kínai új év lampionjai, utca díszítésMűsor Char Kway Teow-t készítenek (híres maláj étel)
LampionokkalMűsorZáró tűzijáték


20. nap, 2018.03.03. Szombat, Még több hajós találkozó

Labarque-n
Hajósokkal
Az egyik hajós egy hajósdélutánt szervezett a horgonyzóhelyen és Malajziában itt ragadt hajósoknak. Jó buli volt. Ezután a Red Garden-be mentünk a 2015-ös Sail Indonesia korábbi résztvevővievel. Ezen a környéken főleg olyan hajósokkal találkozunk, akik már évek óta (ez lehet tíz év is) ezen a környéken hajóznak. Ez részben annak köszönhető, hogy Malajzia elég nyitott, hogy évekre valaki itt lehessen a hajóval (más országokban van egy limit a hajó tárolására vagy nehezebb a papírmunka). Másrészt itt nyugodt a tenger, könnyen elérhetők a szigetek és könnyen át lehet jutni a közeli országokba (Thaiföld, Indonézia és Szingapúr is itt van a sarkon), és ezen kívül hátizsákos túrákat is lehet tenni a kicsit távolabbi országokban például, Vietnám, Kambodia vagy Laos. Ezeken a nyugodt vízeken az ember elkényelmesedik és az indiai-óceánnak nem mindenki veselkedik neki ezután, hacsak nem célja a földkerülés.

Arról még nem írtunk, hogy George Town-nál a vízitaxit leszámítva, csak a törött mólót tudtuk használni (ez az egykori marina maradványából van) és sajnos a vízitaxi telihold környékén (ami most is van) nem tud közlekedni, mert olyan alacsony a vízszint. Azt hallottuk, hogy építenek egy új marinát is.
És még arról sem írtunk, hogy itt gyorsan csökkenhet az ingatlanok értéke, mert az épületeket nem tartják karban, ezért egy új lakóépület gyorsan elhanyagolttá válhat.
Rotorka a töredék mólón dagályban LakóházKi lakhat itt?
LakóházakA 348-as blokkMég ez is művészi


21. nap, 2018.03.04. Vasárnap, A tervek szerint elindultunk Langakwi felé

Távolodik Penang szigete
A távolban Penang épületei
Lady Ann hajózik előttünk
Pulau Bidan
Ahogy terveztük, elindultunk Langkawi felé. A Malaka-szorost lassan elhagyva az Andaman tenger felé vesszük az irányt, Langkawi pont az Andaman határán van. Lady Ann-ék valamivel előttünk indultak, mert nekünk még fel kellett venni a bocit a fedélzetre és le kellett vágnunk a halász damilt a horgony láncról, ami rá volt tekeredve. Éjszakára nem tettük fel a bocit a fedélzetre, mert akkor nem takarja az orrkabin tető nyílását, és jobban áramlik a levegő a hajóban. Készítettünk néhány képet Lady Ann-ek hajójáról, majd megelőztük őket. Amióta az új motort beépítettük Új-Zélandon, gyorsabban motorozgatunk, mint a hajósok többsége. Ezen a részen pedig sokat kell motorozni, mert általában a szél túl gyenge és az áramlás túl erős (most pont úgy megy, hogy nappal sokat kapjuk szembe). A vitorlákat segítségnek húzzúk ki, de csak kicsit gyorsítanak.
Kerülgettük a halászhajókat és a hálókat és nagyon erős volt az áramlás. Útban Langkawi felé van 4 szigetecske, amit kinéztünk megállónak. Meg is álltunk az elsőnél (Pulau Bidan) két okból. Az áramlás erős volt és a térkép szerint ez a hely csak 4 mérfölddel van meszebb Langkawi-tól, mint a távolabbi 10 mérfölddel odébb fekvő szigettől, ahova Lady Ann ment, másrészt a propellerünket úgy benőtték a kagylók Penang-nál, hogy érezhetően lasabban haladtunk, mint máskor. Ezért neki álltunk a propellert és a hajó alját letisztítani. Itt a szigetnél már jobb volt a láthatóság, mint Penang környékén, amikor az áramlás északról jött (amikor délről, akkor megint tele volt barna algával). A sziget amúgy is az első igazán trópusinak kinéző sziget volt itt a Malaka szorosban, pálmafákkal és szép homokos parttal. A szigetre külöben nem mentünk ki, mert itt egy kertészet van, de láthatóan volt élet a parton.
Az esti naplementét a fedélzetről néztük meg. Nagyon érdekesen alakultak a felhők, szinte tölcsér vagy korál szerűen képződtek, majd szétestek. Este a tintahal halász hajók zölden világítanak. Amikor egy csoportba érkeznek, a távolból úgy néz ki, mintha nulladik típusú találkozónak lennénk szemtanúi.
Az éjszaka nem volt olyan nyugalmas, mert jött egy vihar és az eső is esett, ezért a hajó úgy mozgott, mintha menetben lett volna. Lehet, hogy a távolabbi sziget horgonyzóhelye jobban védett volna ettől a vihartól. De ez a típusú mozgás még mindig kellemesebb annál, mint amikor oldalra dülöngél a hajó, csak ilyenkor az orrkabinból néha kiköltözünk a nappaliba.
Egy trópusi sziget a Malaka-szorosbanEgy természetvédelmi terület szemben a szárazföldönTölcsér felhők
Naplemente, mogyi, sör


22. nap, 2018.03.05. Hétfő, Érkezés Langkawi-ra, Bass kikötő (Kuah város előtti horgonyzóhely)

A halászhajón még egy repülő modell is felszállásra készül
Halászok
Halászhajó kiterítte hálóját, mint egy Alien anyakirálynő
Napközben csak a távolban sejtettük Lady Ann-t, mert messziről úgy tűnt, halad sréhen mögöttünk egy vitorlás. Közben figyeltük a halász hajókat és bójákat. Többször a halászhálókat póznák közé feszítik ki, ezek kivilágítatlanok, és mint a tüskék, úgy állnak ki a tengerből. Közeledtünk Langkawi-hoz és az egyik külső szigetet el is értük, de ez a sziget természetvédelmi terület, nem lehet horgonyozni mellette és csak este lehet bójára kötni, ezért most nem álltunk meg. A halász hajók is tartották ettől a szigettől a távolságot, majd Langkawi előtt mintha sorfalat álltak volna, annyi volt belőlük. Nem is értjük, hogy maradhat még hal a tengerben ezek után. És a vegákat is tejesen megértjük, mert még nekünk is elszorul a szívünk ennek láttán, pedig mi imádjuk a halat.
Langkawi-ra behajózva, olyan érzésünk volt, mintha megint a Bay of Islands területén járnánk, körülbelül 100 szigetből áll (attól függ melyik statisztika alapján, mert vannak kis szikla-szigetek is). Dús, zöld szigetek, egyik-másik csúcsokként magasodik ki a tengerből. Itt lesz mit bejárni és felfedezni - gondoltuk.
Egy kicsit kószáltunk a hegyek között, aztán úgy döntöttünk, hogy a Bass kikötőhöz állunk, Kuah városa elé, mert el kell intéznünk a bejelentkezést holnap. Itt van egy marina is, amit mi hanyagoltunk, mert amúgy sincs védőgátja. A gyors kompok akkora hullámot csináltak körülöttünk, hogy be kellett csuknunk a kabin ablakokat, mert a hullámzásban be-befröccsent a víz tőlük.

A Bass kikötő-ben van egy rész ahol nem tart a horgony, mert építési törmeléket szórtak a vízbe. Korábban betiltották, hogy a hajók ebbe a kikötőbe álljanak, mert egyszer egy nagyobb vitorlást itt hagytak horgonyon, mely elsüllyedt, és a tulajdonos magára hagyta a hajót, hogy ne kelljen a hajó eltakarítási költségét viselnie. Azóta már újra itt állhatnak a hajók. Délután van egy kis szél a horgonyzóhelyen, mely minket Új-Kaledónia horgonyzóhelyére emlékeztetett, az Ausztrál szomszédunk pedig arra figyelmeztetett minket, hogy itt a szumátra nevű szél is erősen érezhető, mert viszonylag nyitott a hely nyugatra (vihar, mely Szumátra fölött keletkezik és erős nyugati szelet hoz néhány óráig).
Halászhálók, mint tüskék merednek ki a tengerből Közeledünk Langkawi-hozkomp
Kuah előtt horgonyzunk


23. nap, 2018.03.06. Kedd, Langkawi bejelentkezés a Jetty Point-nál

Hopp egy fogás!
Kuah
Sas tér felé menet
Reggel eldöngettek mellettünk a kirándulóhajók. Kieveztünk a csónak kikötőbe, mely létezése egész luxusnak számít Penang után. A rendezett Legenda parkon áthaladva eljutottunk a Jetty Point-hoz, mely mellett van egy hatalmas bevásárló centrum is. Egy kicsit a hely minket Fidzsi Denarau-szigetére emlékeztet, mely szintén elég turistás és nyugatias - de ez Malajzia és csak mi hasonlítgatunk, vagy néha beugrik egy-egy korábbi hely a látottak alapján. Holott itt az utcák elég üresek napközben, talán a meleg miatt, vagy azért mert a turisták a hotelekben vannak, ezért Kuah városa elég relaxáltnak tűnik első látásra.
A kikötő kapitányságon mondták, hogy végig kell vennünk a bevándorlási és a vám hivatalt is mielőtt bejelentkezünk hozzájuk. Ezért sorra jártuk ezeket a hivatalokat. Nagyjából egy blokkban vannak a Sas térnél. A bevándorlási hivatalban elvették a legénységi listát és ellenőrizték az útlevelet, de nem kaptunk semmilyen papírt. Itt az is kiderüt, hogy Penang-ban a bevándorlási hivataltól is ki kellett volna jelentkeznünk, de nem tudtuk, mert ott senki nem mondta nekünk. Nem csináltak belőle nagy ügyet, hogy nem jelentkeztünk ki (információ sem volt róla, lehet, hogy új dolog). A vámosok csak elvették a hajózási engedélyünket (port clearance-t) - még szerencse, hogy csináltunk róla egy fotót - és itt sem kaptunk semmit cserébe. A kikötő kapitányságon ki kellett töltenünk egy papírt, és már be is voltunk jelentkezve. Langkawi ugyanúgy, mint a keleti partszakaszon a Tioman sziget, egy vámmentes terület, olcsó a csoki, az alkohol stb (például a sör harmad annyiba kerül, mint máshol Malajziában, jelenleg nincs 2 ringit kb 100 Ft körül van egy dobozos), valószínűleg ezért kellett minden hivatalt végigjárnunk.

Kaptunk egy email-t egy finn hajós barátunktól, hogy holnap ellátogatna hozzánk a Rotorra a Rebak marinából. Úgy megörültünk neki, hogy felajánlottuk, hogy nálunk is aludhat, így nem kell aznap visszamotoroznia.

Este volt egy kis eső, miközben figyeltük a távoli fényeket a sziget mögött. A tintahal halászok világítása zöldre festik az eget a hagyek fölött.
Sas térKikötő kapitányságSas tér (kikötő kapitányság előtt)
Fő út, Kuah


24. nap, 2018.03.07. Szerda, Vízfeltöltés, mosás

Helyi csónak
Vízfeltöltés
Reggel kaptunk egy újabb emailt, hogy a barátunk csak holnap érkezik, ezért a vízfeltöltéssel akartuk kezdeni a napot, még mielőtt felmelegszik a levegő. De a hajós élet olyan, hogy az ember hiába tervez, valami mindig történik, ezért rugalmasnak kell lenni. Lady Ann-ék futottak be a hajónkra, és mivel már régóta tervezetük a velük való beszélgetést, az egész délelőttünk elment. Elég sok tippet kaptunk tőlük, mivel ők már évek óta ebben a térségben hajóznak. Ezután meghordtuk a vizet (már majdnem üres volt a tartály, mert Port Dickson-ban töltöttük fel utoljára, amikor még hárman voltunk a fedélzeten). A vizet a boci kikötőből hoztuk és 5 ringitet kért érte valaki, aki nem a kikötőmester volt. Ezután valaki más is akart érte pénzt kérni, de mondtuk, hogy mi már fizettünk, és így rendben is voltunk. Közben egy Amel hajóssal (Mr Amel-nek készült egyárbocos prototípus) is összefutottunk aki, azt mondta, hogy a marinában ingyen fel lehet tölteni a vizet (ezek a vizek elég klórosak), ivóvíznek pedig az átellenes horgonyzóhelyen levő vizet használják a hajósok a forrásnál. Mindig tanul az ember valami újat... A hajós hívott minket BBQ-ra a forráshoz, de mivel vendéget vártunk a hajóra, nem tudtunk csatlakozni hozzájuk.
Amikor betöltöttük a vizet a lábpumpa nem bírta felkapni. Cserélnünk kellett, szerencsére volt egy másik a fedélzeten velünk.
Egy gyors ebéd után kivittük a szennyest a Captain Laundry-ba, mert utoljára Szingapúrban mostunk. Kicsit kikerekedett a szemük az adag láttán, de azt mondták 2 óra múlva kész lesz (itt moshat magának is az ember, de gondoltuk közben kicsit körülnézünk). Valóban nagyon csendes Langkawi központja.
Kuah nagy területen fekszik, kicsit szétszórtan, lábon nem könnyen bejárható. A parkos és bevásárlós részek mellett megtalálhatók a helyi étkezdék és kisebb kávézók is.
Csónak kikötőVízfeltöltésÉrthetetlen, hogy került el minket ez az eső!


25. nap, 2018.03.08. Csütörtök, Aktiválódott az EPIRB-ünk miközben vendégünk volt a hajón

Megérkezett Johanna a hajóra. Egy indiai ebéd után azt a programot találtuk ki, hogy feltesszük a 8 lovas motort a csónakunkra és átkirándulunk a Tuba szigetre, mely innen kicsit távolabb látszik az öbölben. Végig haladtunk a szigetecskék között, aztán találtunk egy homokos partot, ahol egy egykori halászfarm romjai voltak (gerendái és hordói). Amikor meghúztuk a vízes palackot egy makákó termett mögöttünk, váratlan vendég formájában. Elég nyugodtnak látszott, csak a víz reményében jött elő a bozótból, de mi már haladtunk is tovább a következő szigethez.
Tuba sziget homokos partjához értünk, ahol külföldi (spanyol és portugál) önkéntesek takarították az üdülő partját. Rendeltünk 3 kókuszt, ami itt drága volt (15 ringitet kértek egy kókuszért, közben Kuah-n 5 ringit egy kókusz). De sört nem kértünk, mert az olcsó sör benne volt a hűtőtáskánkban, csak azt az üdülőben mégsem vehettük elő. Legalább a kókusz friss volt, mert előttünk a pálmafáról szedték le.
Folytattuk az utunkat a Tuba sziget melletti kis tengernyúlványon. Meglepetésünkre az egész egy mangrovés területbe torkollott bele (mely kilométereken keresztül halad a hegyek között), ahol kisebb halászfaluk voltak.

A hajóra visszatérve váratlan üzenetet kaptunk. A hajónk EPIRB-je vészhívó jeleket adott le, miközben távol voltunk. Pontosabban, mint azt később megtudtuk 2 jelet adott le összesen, amit csak az indiai felkutatási központ (Marine Rescue Co-ordination Centre) vett és továbbított az új-zélandi felkutatási központnak. Felhívtuk a felkutatási központot Wellingtonban, akik már barátunk segítségével mindent tudtak rólunk, aki látta a naplóból (új-zélandi idő szerint hajnali kettőkor), hogy Langkawin vagyunk biztonságban, és szerencsére ezért nem indították meg a felkutatásunkat. Az egyik jel alapján 78 mérföldre becsülték a poziciónkat Langkawitól, a másik jel alapján pedig 700 mérföldre. Az EPIRB regisztrálásakor több személyt meg lehet adni, akit vész esetén felhívnak, hogy valóban azon a helyen járunk-e, ahonnan a riasztás történt. A fő célja ennek, hogy elkerüljék a téves riasztás miatti felesleges mentést.
A hajón 2 EPIRB-ünk van. Abban biztosak voltunk, hogy a falon levő nem ad le jeleket, mert azt látnánk. A felkutatási központ visszaigazolta, hogy a másik EPIRB-ünk aktiválódott valamiért. Nos, ez nekünk a mentőtutajunkban van, ami magyarázza azt is, hogy csak két gyenge jelet adott le. Nekünk az a gyanúnk, hogy beázott a mentőtutaj- amit nem értünk, hogy lehet-, mert más különben, hogy aktiválódhatott volna benne az EPIRB. De ez a feltételezés a következő szerviznél ki fog derülni. A felkutatási centrumban azt javasolták, hogy tegyünk alufóliát a mentőtutajra, amíg nem tudjuk leszervizeltetni.
Este sült csirkét készítettünk, míg Johanna segített bealufóliázni a mentőtutajunkat.


26. nap, 2018.03.09. Péntek, Odébb horgonyoztunk a Bass öbölben

Miután a vendégünk elment, egy kicsit arrébb horgonyoztunk a Bass öbölben egy rámpához, mert megjött a jó szél egy kis kite-ozáshoz. A kite-ot a rámpánál engedtük fel, majd követtük egymást a bocival, mert különben a part elég köves.
Ezután tettünk egy bevásárlókört, mert dagályban itt fel lehet hajózni a bevásárlócentrum parkolójához, ahol a bevásárlókocsit kigördítve, mindent könnyen be tudtunk pakolni a bociba. Micsoda luxus! Már értjük, miért szeretnek itt állni a krúzerek.

Éjszaka 25-28 csomós volt az északkeleti szél (a dél-kínai tengeren erős a monszún), de most nem aggódtunk, hogy valaki ránk csúszik, mert távolabb voltunk a horgonyzó hajóktól. A horgonyunk úgy tartott, mint a beton..


27. nap, 2018.03.10. Szombat, Langkawi fjordja (Fjord land)

Fjord Land felé
Térképek összehasonlítása
A horgonyunk és a lánca olajos iszappal van megkenve, ahányszor felhúzzuk. Ez tapadós is és nehéz eltávolítani. Ma kihajóztunk a körülbelül 10 mérföldre levő fjordok földjére. Ez egy nagyon szép kis terület Langkawi déli részén, védett horgonyzóhelyekkel, csivitelő madarakkal és szépen szálló sasokkal. Csak a jet-skisek bontják meg ezt a nyugalmat, meg az erre száguldó turista hajók, de ők is a részévé válnak a tájnak és néha sokkal izgalmasabb lefotózni egy sziklát egy arra járó hajóval, mint nélküle.
A rész nagyon sekélyes, emiatt érdekes fehéres-türkizes színe van, de a láthatóság itt sem volt több, mint körülbelül 3 méter. Úsztunk egyet a vízben, bár elég sok volt a medúza, de mi búvárszemüveggel néztük, hogy tiszta-e a terep. Kellemes langyos volt a víz. A tőlünk kicsit messzebb levő német charter hajósok nem mertek bemenni a vízbe, mert doboz medúzákat véltek látni a hajójuk mellett. Mi ezekből egyet sem láttunk, bár voltak hosszú nyúlványú medúzák, amit lehet, hogy összetévesztettek vele. Az igaz, hogy korábban Langkawin is jelentettek doboz medúzákat, de ezek időszakosak a vízben. Azt mondják védőruhán keresztül nem csípnek.

Szuper nyugodt éjszaka, csak gyenge az internet ezen a helyen a körénk magasodó hegyektől.
Iszapos a láncVontatjuk a bocitFjord Land
A horgonyzó helyünk

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2514040