Hajónapló: Malajzia nyugati partja in English

     2018.02.12 - 2018.04.25                                   ««   1/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 

A hűtő tetejének cryogel szigetelése
A hűtő vezetékének kivezetése
Egyik reggel Géza ezzel ébresztett:
- Éva, kérsz -2 fokos cola-t? Ez az a teszt cola volt, amit betettünk a hűtőbe éjszakára. Hurrá működik az új hűtő és befejztük a hűtőprojektet!

Nagyjából befejeztük a nagyobb projektjeinket. A hűtő elkészült amit azóta használatba vettünk. Egy kis izgalommal járt a bekapcsolása az egyik délután, amikor a fedél is elkészült, mert hiába volt a mélyhűtőben -4 fok, a hűtőben mégsem akart igazán hűvös lenni, ezért folyamatosan kapcsolgattuk a termosztátot, mígnem jól fel nem csavartuk. Aztán gondoltuk, hogy adunk neki még egy esélyt, hogy hűljön az éjszaka folyamán. Kellett egy kis idő, míg ezt a megnagyobbított hűtődobozt lehűtötte a borda. Eddig úgy tapasztaljuk, hogy az 5-ös fokozaton tudjuk a legjobban használni, mert ekkor -2 és -5 között van a mélyhűtő és 0-3 fok a hűtő (egészen 7-es fokozatig lehet állítani). A mélyhűtő hőmérsékletét egy rádiós hőmérséklet mérővel látjuk. A jeladó a mélyhűtőben van a rádiós vevőegységgel pedig ennek hőmérsékletét látjuk a navigációs asztalon. Hát igen, fejlődik a technika.

Sajnos a főzőgázzal még problémáink vannak, nem tudtuk jól visszaszerelni (szét kellett vágnunk a rézcsövét amikor csináltuk a hűtőt), és amikor bekötöttük az új gázcsövet, akkor túl pici lett a nyomás. Nos, hűtőnk van, de a gáztűzhelyt nem tudjuk még funkcionálisan használni, csak ideiglenesen működik, amikor direktbe kötjük a palackot a tűzhellyel egy ideiglenes csővel, ami 9-es, de nekünk 8-as kellene.

Jóllehet február a kedvenc hónapunk Szingapúrban (ekkor nincs olyan meleg és nem csattognak a villámok sem a fejünk felett), azért haladni is szeretnénk, ezért elindulunk nyugat felé, végig Malajzia partjai mentjén. Utunk egy részéhez egy barátunk is becsatlakozik, akit Port Dickson-ban fogunk felvenni a hajóra.
Cryogel szigetelés a hűtő vezetékeinélA hűtő záró részének gumi szigeteléseKész lett a hűtő fedele is


1. nap, 2018.02.12. Hétfő, Kihajóztunk a One15 marinából

Impeller csere indulás előtt
Mellettünk jönnek-mennek a hajók
Naplemente
Csak 11-kor indultunk, mert úgy éreztük, annyi dolgunk van még. Malajziába, Port Dicksonba igyekszünk, ahol felvesszük a hajóra egy barátunkat.

Negyed, majd fél szelünk volt (12-19 csomó között változott) az első nap, mellyel 32 mérföldet vitorláztunk. Többször lúvolt a hajó a befúvásoknál, ennek ellenére a szállítóhajók elég közel merészkedtek hozzánk. Az autopilot jól bírta a kiképzést, csak kétszer kellett engedni kicsit a vitorlákon, egy-egy befúvásnál. A parton iparterületek mellett haladtunk, és rengeteg óriás hajó horgonyzott a közelben. A halászbóják is megjelentek, fehér műanyag úszó formájukban, melyek most még a forgalmas helyen, csak néha-néha bukkantak fel, hogy kerülgethessük őket. Kukut előtt akartunk lehorgonyozni és bejelentkezni, de a térképen feltűntetett 5.4 méteres vízmélység helyett a jelzőműszerünk 2-1.7 métert jelzett és nekünk 1.7 méter a merülésünk, ezért nem mertünk tovább menni a város elé (apálykor). Inkább a külső horgonyzóhelyen dobtunk horgonyt (4.5 méteren). A part felől rengeteg légy szállta meg a hajónkat vagy 30 darabot sikerült lecsapni (álítólag hal ételek vannak a parton).
A naplemente csodálatos volt, melyet a távolban igyekvő hajók és közeli delfin csapat dobott fel. Az éjszaka kissé billegős volt.


2. nap, 2018.02.13. Kedd, Pisang szigete

Mára csak egy 18 mérföldes távot terveztünk és a délelőttöt csak pihenéssel töltöttük. Délután kettőkor indultunk tovább Pisang szigetéhez. Miközben kimanővereztünk a horgonyzóhelyről, feltűnt néhány delfin a távolban. Elég gyenge szél volt, amit szembe kaptunk - szokatlanul északnyugati volt az erre az időszakra vonatkozó uralkodó széllel szemben, mely az északkeleti-, ezért csak motoroztunk. Útközben volt néhány teher és halászhajó is, de bójákat még nem nagyon láttunk. Korábban azt hallottuk a hajósoktól, hogy rengeteg halász bója és háló van ezen a partszakaszon. Nos, úgy tűnik még nem értük el azt a területet. Azzal is ijesztgettek minket, hogy a halászok direkt áthúzzák a hajók előtt a hálójukat, majd pénzt követelnek.
Éjszaka jött egy erős északkeleti szél. A horgonyunk jól tartott, csak azt éreztük, hogy a hajó bukdácsolt a hullámokon.


3. nap, 2018.02.14. Szerda, Besar (Nagy) sziget

Az előző napi laza menet után ma 73 mérföldet hajóztunk le (8-kor indultunk). Érdekesen alakult a napunk a szél szempontjából. Változó szelünk volt (8 és 15 csomó között és észak vagy északkeleti) ami mellé néha egy-egy pöff érkezett. A szél mellett az áramlás is változott, hol velünk, hol ellenünk volt, de csak 1 csomó körül lehetett. Ezért a motort a szél és áramlás szerint ki-be kapcsolgattuk. Hol teljes vitorlát bontottunk, hol a génoát be kellett húznunk a szembeszél miatt amikor például a térképen feltűntetett zátonyt kerültünk. Nem akartunk sötétben vitorlázni, mert éjszaka nem biztos, hogy lehet látni a halászhálókat, de nappal nem voltak. Igazából senkit sem láttunk a környéken, se nagy hajókat, se halászokat. Nagyon széles ez a Malaka-szoros, mely a Maláj-félsziget és az Indonéziához tartozó Szumátra közötti szoros. Szélessége 50 és 70 km közötti körülbelül 285 km hosszan, mely Szingapúrnál mindössze 2,8 km. Ezt a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalának titulálják. Számunkra meglepő volt, hogy ennyire nem láttunk hajókat, de mi a térkép szerinti in-shore traffic-ot követjük (part közeli útvonal), nem a nagy hajók útvonalát, melyek tőlünk távolabb szelik a szoros vizeit és a levegő is párás egy kicsit, ami miatt a messzi tárgyakat nem látjuk túl jól.

Este fél nyolckor egy nagyobb szigetnél dobtunk horgonyt (Pulau Besar), ahol a net nagyon nagyon lassú volt. Egy kis üdülő volt a szigeten és az áramot úgy hozták át a szárazföldről. Arról nem volt információnk, hogy a kábelek alatt mekkora lehet a magasság, ezért mi nem próbáltunk meg átmenni alattuk. A partközelben azonban csodálatos gránitsziklák állnak ki a vízből.


4. nap, 2018.02.15. Csütörtök, Érkezés Port Dickson-ba, bejelentkezés Malajziába

Már reggel negyed nyolckor felhúztuk a horgonyt (a nap csak fél nyolckor kel és fél nyolckor nyugszik). Port Dicksonig még több mint 40 mérföld volt előttünk és nem akartunk túl későn megérkezni, hogy még be is tudjunk jelentkezni. Erős szembeáramlásunk volt és 82%-os volt a levegő páratartalma. A szigetet elhagyva Malaka városa következett. A távolban hatalmas épületek meredtek az égbe. Elvitorláztunk Malaka előtt, ahol már voltak halászok, akik nagyon udvariasak voltak és messziről integettek. Sőt mutogatták, hogy hol mehetünk át két zászlóval megjelölt bója között, mert ezek között vagy csak nagyon mélyen mentek a hálók vagy nem is voltak összekötve. Innen már láthatóak voltak a kereskedelmi hajók is. Malaka egykor a fűszerkereskedelem központja volt és hatalmas élet lehetett itt amikor a kereskedő hajók megérkeztek a város elé. Kereskedelmi szempontból keletet kötötte össze nyugattal amikor a város a fénykorát élte. Azt, hogy végül Szingapúr foglalta el a helyét, részben a város körüli sekély vízmélységnek köszönheti, másrészt annak, hogy a gyarmatosítói monopolizálni akarták a kereskedelmet (vámokkal és adókkal), így végül sok kereskedő elfordult ettől a helytől.
Van egy városi hajó kikötő, amely pontonokon áll és nem épült védőfal köré. A gyakori nyugati viharokra a szumátra nevű szélre teljesen nyitott és egy ilyen vihar megjelenésekor előfordulhat, hogy megsérülnek a hajók ebben a kikötőben.

Még egy szót szeretnénk szólni a korábbi kalózkodásról a térségben. Mint minden forgalmas kereskedelmi területen, korábban itt is kalózok fenyegették a hajókat, azonban 2004-ben a szoros melletti országok haditengereszétei erőfeszítéseket tettek a kalózkodás megszűntetésére. A 2004 év végi tzunami a legtöbb kalózfészket kisöpörte a térségből, amely után a szorosoban 2005-ben 79, majd 2006-ban már csak 50 támadást jegyeztek fel. Mostanában nem jelentettek kalóz támadást a szorosban.

Malaka városa után fordult és csökkent a szél, be kellett indítanunk a motort, pedig egészen jól tudtunk vitorlázni addig. A szárazföld közelsége okozta a szélváltozást. Szerencsére az áramlás segítő volt, volt hogy a sebességünk 7.8-ra ugrott. Port Dickson előtt a víz színe teljesen megváltozott és kék-zöld-sárga színek keveredtek előttünk, és néhány örvény keletkezett az áramlástól. Ezek a színek csalókák, mert nem mindig a mélység különbséget jelentik, hanem az áramlások miatt is változhat a víz színe, mert ezek felkavarják a homokot ugyanúgy, mint azt korábban Ausztráliában is tapasztaltuk. Rossz érzés, hogy nem lehet belátni a víz alá és a térképekre kell hagyatkozni. Délután 2.30-kor értünk az Admiral Marinába Port Dicksonba. A marina nagyon csendesnek tűnt Szingapúr után. A kikötő nagyon meleg is volt, mert teljesen körbe van építve, és alig van szélmozgás.

Taxival mentünk bejelentkezni a városba, ahol végig jártuk a bevándorlási, vámhivatalt és a kikötő kapitányságot is. A vámosok 50 ringitet kértek a bejelentkezésért, amit kicsit furcsállottunk és számlát sem tudtak róla adni. Úgy könyörögtünk ki egy pecsétet és aláírást, hogy befizettük ezt a pénzt, melyet csak malájul adtak ki. A kikötő kapitányságon pedig nemcsak be, hanem ki is kívántunk jelentkezni, annak reményében, hogy jön a kínai új év (bezárnak a hivatalok) és mi a hétvégén szeretnénk továbbindulni. Itt az volt a probléma, hogy a vámosok vasárnapra (az indulásunk napjára) adták ki a papírt, de a kikötőkapitány csak 2 napra előre tudta kiadni a hajózási papírt. Csütörtök révén, kérték, hogy menjünk vissza pénteken a papírért, de mivel a hivatal nem lett volna nyitva (pénteken kezdődik az új év ünnepe), nekünk előre kellett volna egyeztetnünk a kapitánnyal, hogy bejöjjön a hivatalba a kedvünkért. Úgyhogy inkább visszamentünk a vámhivatalba és kértünk egy új papírt szombati indulással, melyre a kikötőkapitány kiadta az engedélyünket a következő kikötőig Penang-ig. Malajziában minden egyes kikötőnél, ahol megállunk be és ki kell jelentkezni a kapitányságon. A legénységi lista azonban, hogy ki van a hajón, azzal senki sem foglalkozik, csak fel és le lehet írni a személyeket róla. Ezért csak felírtuk rá a barátunk nevét és útlevél számát, mellyel az adminisztráció kész is volt.
Port Dickson-ban vettünk még egy telefon kártyát és benéztünk a bevásárló helyekre, melyek elég jól felszereltek a helyi termékekkel, de például mustárt nem lehetett kapni sehol, alkoholt azonban (bort és sört) igen. Van egy nagy bevásárló centrum is a Regina Mall, de várható volt, hogy ezek az új év ünnepe miatt nem lesznek végig nyitva, ezért vettünk néhány dolgot a hajóra. Találtunk egy utcai durian árust is nem messze tőle.


5. nap, 2018.02.16. Péntek, Megérkezett a barátunk a hajóra

Tomi barátunk déli órákban érkezett, ezért egy kis húslevessel fogadtuk a hajón -büszkén mondjuk, hogy a mélyhűtőnkből szedtük ki a szingapúri csirkét-, miután megmártóztunk a marina (szálloda is egyben) medencéjében. A medencében levő fürdőviselet elég korlátozott volt a táblák alapján (pl nőknek bikiniben nem lehetett bemenni).
Délután kimentünk a tengerpartra, ahol elszopogattunk egy-egy kókuszdiót. A kisebbek olyan ízletesek voltak, hogy rögtön megvettük az egész árut a hajóra, amivel persze vissza kellett szaladni a hajóra a szállodán keresztül. Voltak akik az új évet festékdobálással töltötték a parton. Bár ez vízre oldódó festék, mi csak óvatosan mertünk a közelükbe menni.
Este bevitettük magunkat Port Dicksonba a durian árushoz, majd haza felé egy tengerparti árusnál vacsoráztunk. A parton nagy élet volt árusokkal (igazi lido-nak tűnt) és többen kitelepedtek sátrakkal az új év kezdetére.

Összeismerkedtünk a vezetővel, aki itt ünneplte a családjával a kínai új évet (egyébként egy gyárban dolgzott) és közben bevállalt egy-két fuvart (grab-et vagy uber-t használtunk). Megbeszéltük, hogy a következő nap elvisz minket Malaka városba, korán reggel. Nehéz lett volna sofőrt találnunk az ünnepek miatt és a forgalom is nagyon nagy volt, ezért hálásak voltunk neki.

Sajnos, Tomi sem kapott 8-as gázcsövet, ezért a főzöcskézést csak horgonyon vagy nyugodt menetben tudjuk csinálni a hajón a végleges megoldásig, mert mindig direktbe kell kötnünk a palackot a tűzhellyel és a 9-es csövet, mely nem tökéletesen passzentos, kerülgetni kell a hajón.


6. nap, 2018.02.17. Szombat, Malaka (Melaka) városa

Melaka városát 2008-ban az UNESCO feltette a Világörökségünk listára. Nem véletlen, mert a város történelme nagyon izgalmas, főleg a hajósok szemével és az óvárost is szépen felújították. Egy szumátrai hindu herceg alapította, aki itt alapította meg a maláj szultánságot az egykori halászfalu helyén (egyike a legkorábbi maláj szultánátusoknak). Ennek persze a portugál gyarmatosítók véget vetettek 1511-ben. A város olyan jelentős kereskedelmi központ volt, hogy ezután a hollandok (1641-ben), majd az angolok (1826-ban) sem tudták figyelmen kívül hagyni a gyarmatosításaik során, sőt még a japánok is elfoglalták a második világháborúban. Melaka-ban találkozott a kelet a nyugattal és szinte minden kapható volt amit az egykori birodalmak (Kína, India, Indonézia, az arab és perzsa országok) értékesnek véltek például: porcelán, selyem, vas, lőszer Kínából, fűszerek Indiából és az indonéz szigetekről, más maláj természeti kincsek például kámfor, szantálfa, szárított halak és moszatok stb. A hajók a keletről (Kína, Ryukyu, Java és Maluku-ról az északkeleti monszúnt használták ki decembertől, azok a hajók, melyek az indiai partok felé, a Vörös tengeren és Kelet-Afrika felé vették az útjaikat, pedig a délnyugati monszúnt használták.

Reggel 6-ra jött a sofőr értünk és körülbelül másfél óra volt az út Malaka városába. Előre kinéztünk egy helyi reggeliző helyet (Dim Sum Garden), mely már 8-kor tömve volt. Tálcán kínálgattak minden félét amiből mi az asztalra tetettünk néhány gőz gombócot és édességet teával és kávéval. Ezután érdekes volt bevetni magunkat ebbe a történelmi városba, ahol rengeteg a látnivaló. Végig jártuk Malaka utcáit és még többet tanultunk a történelméről. Rengeteg múzeum van, melyből mi a számunkra érdekesebbeket például az emberi test kiállítást, a szultán palotát (itt a korabeli életet jelenítik meg és a korabeli viseleteket) a hajózási és tengerészeti múzeumot választottuk ki. De az óvárosban is akadt látnivaló például a főtér egy szökőkúttal, városházával, a Krisztus templommal és szélmalommal (itt van a turista hivatal is), régi templomok (a főtérről felsétáltunk egy dombra, ahol van egy több mint 500 éves templom maradvány is) és a Famosa erőd maradványai a domb túloldalán. Nem csodáltunk gyönyörködni a városban, amelynek a biciklis felvirágoztatott, zenélő riksák még érdekesebb hangulatot adtak.
Ebédre megkóstoltuk a madárfészek levest. A nap megkoronázásaként felültünk a Taming Sari torony liftjébe, ahonnan 80 méter magasból szép látvány nyílik a városra 360 fokban, mivel a lift forog a torony körül. A vacsoránkat egy kertben költöttük el, ahol házassági évforduló volt, így mi is kaptunk a szelet tortát az ünnepeltektől.

Volt egy feldatunk is. Egy régi ismerősünk nagybácsijával is akartunk találkozni, de az új év ünnepe miatt nem tudott találkozni velünk ezen a napon (ilyenkor az emberek a családjukat látogatják végig). De ellátogattunk az éttermébe ahol hagytunk számára egy kis édességet az új év alkalmából. Csak éjfél után értünk vissza a hajóra.


7. nap, 2018.02.18. Vasárnap, A csatorna mellett sikerült horgonyoznunk

Ma 8.45-kor indultunk tovább. Hosszú napnak néztünk elébe és eredetileg 70 mérföld körül terveztük a hajózást a következő horgonyzó helyig. Azonban a szél nagyon gyenge volt 2-8 csomó között, ezért a fővitorlát inkább csak támasztéknak húztuk fel. Ebéd után megkaptuk az 1-2 csomós szembeáramlást is, végül a tervezett 70-ből csak 57 mérföldet sikerült megtennünk. Négy körül Kuala Lumpur magasságában jártunk Klang-nál, ahol kijelölt csatornában jöttek-mentek a nagy hajók. A csatorna szélén próbáltunk maradni. Félelmetesek voltak a körénk magasodó hatalmas tengerjáró hajók, de ez inkább csak az érzésünk volt, mert különben láthatóan figyeltek ránk és ők is és mi is tartottuk a távolságot egymástól. A Klang-i kikötőnél nem álltunk meg, mert Tomi is és mi is jártunk már korábban Kuala Lumpurban. Az igazi szél csak 5 után érkezett meg (10-12 csomó). Ez már elég késő volt, és láttuk, hogy az eredeti uticélunk már nem tudjuk elérni, az erős áramlásban 1900-es fordulatszámon sem tudtunk 4.9-nél többel haladni. Ezért egy kis mangrovés területet kihasználva lehorgonyoztunk a kijelölt csatorna mellett. Miközben a vacsoránkat fogyasztottuk egy-két vontató hajó olyan erős hullámzást csinált, hogy azok szinte becsapódtak a Rotorba, ráadásul az áramlás keresztbe forgatta a hajót, ami miatt oldalba kaptuk. Mi fogtunk mindent az asztalon, hogy el ne szálljon, aztán a vacsora végeztével olyan gyorsan szedtük le az asztalt, ahogy tudtuk. Az éjszaka is billegős volt az elhaladó hajók miatt.


8. nap, 2018.02.19. Hétfő, Lalang sziget

Folytattuk az utunkat és mivel nem volt nyugodt éjszakánk, már 7 után felhúztuk a horgonyt. Minimális szél volt délig, de segítő áramlás, melyben 7-8 csomó között haladtunk. Összesen 77 mérföldet hajóztunk le a korai indulásnak köszönhetően, pedig a délután az áramlás ellenünk fordult. Valamivel 7 után érkeztünk Lalang szigetéhez, mely kicsit távolabb esik a szárazföldtől és nagyon erős volt az áramlás a szigetnél. Mi azért egy gyors úszást megejtettünk, de nem mertünk nagyon eltávoldni a hajólétrától. Olyan volt, mint egy ellenáramoltatásos medencében úszni, csak a barna alga volt extra a szolgáltatásban, ami a vízben úszott. Jó sűrű volt a víz. Hirtelen egy kisebb motoroshajó tűnt fel a távolból és egyenesen felénk tartott. Figyelmeztettek minket, hogy nem lehet a szigetre lépni, mert ez a sziget valamilyen méltósághoz tartozik, akik megtiltották. Láttuk, hogy van valamilyen tábla a parton, de a hajóról nem tudtuk elolvasni. Ezután több turista hajó érkezett, akik körülöttünk száguldoztak és a vizet nézegették. Egy idő után mi is realizáltuk, mit néznek. A világító plaktonok itt olyan erősek voltak, hogy amikor a halak cikáztak a vízben, hosszú tengeri kígyóknak tűntek fel, ahogy a víz világított mögöttük. Csodaszép látvány volt.
Vacsora után pont jött egy erős squall. Éjszaka az erős áramlás és a szél miatt a horgonylánc karistolta a talajt. Valószínűleg köveken horgonyoztunk.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2514045