Hajónapló: Lutter Tours in English

     2001.05.06 - 2001.06.19                                   »»   2/2 oldal   ««

Ugrás oldalra:12

 
...folytatás az előző oldalról

9. nap, 2001.05.14. Hétfő, indulás Korfura

Nagyon vártam a reggeli indulásunkat, mert már nagyon ki szerettem volna próbálni, hogy milyen érzés, amikor az ember napokig csak a tengert látja. Örültem és sajnáltam is, hogy Korfut útba ejtjük.
Lutter Ervint kivittük a légikikötőbe és hazarepült. Ezzel a Lutter Tours teljesítette küldetését és feloszlott.
A kikötőben az üzemanyagot áruló hajó mellé kötöttünk és felöltöttük a tartályokat.
Tibor az elektronikus navigációs rendszereket kikapcsolta, kizárólag a csillagok állása alapján navigálhattunk. Az út alatt mindenkinek el kell végeznie 10 csillagászati mérést a szextáns és helyzetszámítást, és ezen dokumentumokat a Közlekedési Felügyeleten kell majd leadni a vizsga előtt.
Szél nem sok volt, úgyhogy motoroztunk..

TankolunkViszlát Málta!Hol a térerő?


10. nap, 2001.05.15. Kedd, Nyílt vízen

Messze minden parttól egyszer csak egy kis madár kezdett körözni a hajónk körül. Nagyon fáradtan verdesett, majd tucat kör megtétele után rászállt a génoa shotkötelére. A kötél hol megfeszült, hol elernyedt, és a madár minden rántás után ijedten felszállt, repült még egy kört, majd újból leszállt. Tizedik próbálkozás után nagyvitorla preventerét választotta, és mivel ez a kötél feszesen tartott, végre megpihenhetett.
Nagyon szép idő volt, 4-5-ös széllel, úgyhogy a vasgénoát lecseréltük a vászonra.
Napközben bőszen méricskéltünk és számoltunk..

Megpihenő vándorHomo calculus


11. nap, 2001.05.16. Szerda, Korfu

Korfu város
Éjféltől voltam Misivel őrségben, és egy jót szórakoztunk az előző őrségen (bocsi), mivel azon vitatkoztak, hogy hol vagyunk a térképen. Az ég felhős és sötét volt, utoljára a poziciónkat kb. 20 órája tudtuk meghatározni, azóta előreszámítással jöttünk.
Reggel 6-kor pillantottuk meg Korfu partjait.
Megkerültük a déli fokot és végighajóztunk Korfu és Albánia között. Északon a főváros kikötőjében kidobtuk a horgonyt és rátolattunk a partfalra. Megtankoltunk majd 3 óra szabadprogram (városnézés következett).
Mellettünk egy Bavaria 42 középkokpitos hajó állt. Nézem, nézem... az Adrián egyszer mellettünk kötött ki egy angol középkorú úr. Beszédbe elegyedtem vele, és kiderült, hogy egy új Bavaria 42-est rendelt, amit a jövő héten fog átvenni majd Athénbe fog vele lehajózni. Ez a hajó volt az. Steve-t is megláttam és üdvözöltem. Váltottunk néhány szót. Elmesélte, hogy amint kihajóztad Dubrovnikból összeütköztek valamivel és ezért nem tudták a motort használni. Egészen Korfuig vitorlával jöttek, és csak lassan tudtak haladni, mert nem túl sok szél fújt.
Később Tibi mesélte, hogy a földön megtalálta Steve útlevelét, és nagyon panaszolta, hogy bár visszaadta neki, mégsem kapott érte semmit inni.
Még később (mármint a hajóút után) e-mailen mesélte Steve, hogy csak felcsavarodott valami a csavartengelyre.
Ebédidő után elhagytuk Korfu városát és áthajóztunk a Sidari-sziklákhoz. Fürdőztünk, páran kiúsztak a partra gofriért.
Elindultunk Dubrovnik irányába. Egyszer csak halljuk a rádió DSC üzenetjelző hangját: vészjelzést továbbitott a Korfui rádió. Tegnap éjszaka egy hajóról kiesett egy ember, 22-kor látták utoljára és csak másnap 1-kor vették észre, hogy nincs meg. Mi is módosítottuk az útirányunk, hogy hátha megtaláljuk az illetőt.
Éjszaka szembeszelet kaptunk, úgyhogy mmmmmmmotorrrrrozzzzzzztunnnnk tovább.
Töltjük a dino-dzsúztSidariTenger


12. nap, 2001.05.17. Csütörtök, Dubrovnik

A vészjelzés után 24 órával lefújták a keresést, a vízbeesett embert nem találták meg (mi sem). Délután érkeztünk Dubrovnikba. Elintéztük a bejelentkezést a Customs feliratú partfalnál majd pár száz méterrel arrébb álltunk a városi kikötőfalhoz. Busszal bementünk a belső városrészbe. A horvátok választásokra készülődtek, és díszöltözetben zenekarok járták az utcákat. Nagyon hangulatos volt. Este megvacsoráztunk egy /"Slow-Food/" étterembe. Visszabuszoztunk a hajóhoz és útnak indultunk..

Megpillantjuk DubrovnikotFelvonulásBe happy!


13. nap, 2001.05.18. Péntek, Korcula

Reggel 6-ra értünk Korculára. Kicsit ledőltünk aludni, majd rövid városnézés következett.
30 csomós hátszélben vitorláztunk egész nap 1 és másfél méteres hullámok között. Nagyon klassz volt. Többször ki- és beraktuk a spi-bummot a géoára, és többször átraktuk balról jobbra vagy jobbról balra.
Az erős hátszélben félő volt, hogy a hajó kifordul valamelyik oldalra, ezért többször Tibi személyesen vezette a hajót, és volt olyan szakasz, ahol hosszú kikötőkötelet vontattunk, hogy a hajó fenekét egyenesben tartsuk..

Az Albatrosz Korcula kikötőjébenJó szél van!Most a főnök kormányoz


14. nap, 2001.05.19. Szombat, Bora Punat előtt

7-es Bora (videó 336kbyte)
Szokás szerint éjféltől voltunk őrségben. Messze előttünk villámlott az ég. Próbáltam a fényképezőgéppel kattintgatni, de csak egy felhőközi villámot sikerült lefotóznom.
Elektromos viharba majd valódi viharba kerültünk, és ugyanabban a pillanatban mondta fel a szolgálatot az automata kormány, a beépített GPS, a külső GPS, a radar, a széljelző, a log és a számítógép. Tibort felkeltettem, miközben a tájoló alapján kézzel kormányoztunk tovább. Ráadásul pont bent voltunk több sziget között. Tibi közben lekapcsolt minden rendszert majd visszakapcsolta őket. A belső GPS és a számítógép elindult az automata kormány nem.
A hajónkon utazó Pisti csak utasként vett részt a túrán. Bátyját, Misit kísérte el. Mivel azonban nem ment az automatikus kormány, éjszaka neki is kormányozni kellett. A sötétben nem voltak tájékozódási pontok, és szegény Pisti még nem tudta szinkronizálni a tájoló mozgását a kormánytekeréssel ezért volt, hogy háromszor is körbe-körbe mentünk.
Homokos tengerparton figyeltem a hullámokat, miközben lágy szél simogatta az arcomat. Belekortyoltam a jéghideg koktélomba és hagytam, hogy a nap meleg átforrósítsa az arcomat. Egyszer csak megemelkedtem a levegőbe, majd valaki nyakon öntött egy vödör vízzel. Felébredtem! A kabinomban fekszem és minden csurom víz. A tető levő vízhatlan szellőzőn keresztül jött be a tengervíz. Ide-oda verődtem, miközben magamra ráncigáltam a vízhatlan ruhám és a gumicsizmám. Kint állt a bál.
Mint később a többiektől megtudtam, a Raab-sziget takarásában haladtunk 7 csomós sebességel motorral. A Bora 20-22 csomóval fújt. Ahogy kiértünk a takarásból és kormányosunk /"jobbra fordult/" szembe kaptunk egy hatalmas hullámot. A hajó orra megemelkedett, majd annyira belecsapódott a vízbe, hogy az egész első fedélzet víz alá került és így történhetett meg, hogy a vízhatlannak mondott szellőzőn bejutott a víz.
Nagyon éveztem a vihart. A tengernek egészen érdekes a világos és sötétkékben váltakozó színe lett. A hullámok tetejéről a szél felkapta a vizet és vitte a végig a felszín felett.
Csak búvárszemüvegben lehetett a kokpitban megmaradni. Tibi kihozta a kézi szélmérőjét, és 42 csomót mért a kokpitban!
Végigdöcögtük az utat Krk városig, megtankoltunk, majd immár a sziget által nyújtott menedékben behajóztunk a Punati kikötőbe. Tibor mindenkinek átnyújtott egy oklevelet, még Pisti is kapott egy /"oklevél-előleg/"-et.
Utunk végéhez értünk.


Epilogus

A csapat
Köszönöm Tibornak, hogy ez alatt a két hét alatt ennyi élménnyel gazdagított. Úgy érzem, ezek után Budapesten majd a felhőkre nézek, egészen mást fogok érezni, mint korábban.
Lehunyom a szemem és érzem a szél süvítését, látom a végtelen tenger víztükrét és arra gondolok majd, hogy igen, én nem is olyan rég még ott kint jártam. Micsoda különbség!
Ez az út győzött meg arról, hogy hajót keressek magamnak, olyat, amellyel nem csak Zadarból Visig tudok eljutni, hanem a képzeletem határáig.

Ugrás oldalra:12

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   3598503