| 2017.06.01 - 2017.06.28 »» 2/3 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
12. nap, 2017.06.12. , Sznorkelezés a cápákkal Paya-nA napok lassan egybefolynak számunkra. Repül az idő a szigeteken. Több hajóssal is ismerkedünk közben és esti partik vannak a kikötőben a mólón, ahol mindenki elmeséli a történetét és kóstolgatjuk a hajósok által készített gyömbérsört. Közben élvezzük a tiszta vizet és a sznorkelező helyeket. Renggis nagyobb cápáit gyakran látogatjuk meg, mert nagy élmény számunkra ezekkel az állatokkal úszni, még akkor is ha gyorsak, mint a villám és csak egy-egy pillantra bukkannak elő. Ezúttal azonban Paya-t céloztuk a csónakunkkal, mivel a Renggis szigetnél nem láttunk cápát. Paya sziklái mellett azonban megint egy csomó korállt, tűhalakat és cápákat láttunk. Az egyik még kiváncsiságból körözött is egyet körülöttünk. Ezek a feketevégű cápák itt a sziklás részek között szeretnek bújkálni és csak kicsit kell várni, hogy az ember megpillantson egyet. A láthatóság azonban itt nem volt olyan jó, mint a Majom-öbölben.
Mire visszaérünk a hajóra a sznorizás után mindig megéhezünk. A Ramadán idején azonban házisütésű édességeket is kínálnak az utcán elvitelre, ezeket az ételeket is kóstolgatjuk néha és a sznori után egy kis helyi édesség mindig jól esik, főleg, ha nem kerül többe, mint 3 ringit az egész elvitelre készített csomag. |
14. nap, 2017.06.14. , A terveink ellenére nem álltunk ki a Majom-öbölbeSzerettünk volna kiállni a hajóval a Majom-öbölbe, de eléggé nagy hullámzás volt ezen a partszakaszon, ezért nem láttuk értelmét a sznorkelezésnek. Az ég is felhős volt, bár eső hetek óta nem esett egy szem sem. Csodálatos időnk van, néha kis felhősödés, néha napsütés. A nap végére gyönyörű napsütés és naplemente volt ABC-n.. |
15. nap, 2017.06.15. , Soyak sznorkelezés és parti-partiMa már reggel sima volt a tenger ezért beszálltunk a csónakba és meg sem álltunk Soyak gránit sziklájáig, ahol a kora órákban egy búvárhajó sem zavarta meg nyugalmunkat a halakkal. A halak azonban nagyon csípkelődösek voltak, látszik, hogy itt is etetik őket a tiltótáblá ellenére. Mindenesetre mi körbe sznorkeleztük Soyak szikláját, majd a Majom-öblöt még egyszer. Délután zöldséget-gyümölcsöt vásároltunk, szerencsére volt az üzletben minden. Ide csak kb 2 naponta jön a szállítóhajó és akkor gyorsan el is fogy az áru. A legjobb, előre a boltban megkérdezni, hogy mikor érkezik a következő szállítmány. Elfáradtunk a sok sétában a boltok között, de este megint a hajósokkal partiztunk. Most mindenki a saját főztjét osztotta meg másokkal. Az egyik hajón a kikötőben 11-en gyűltünk össze és elhangzottak a legszórakoztatóbb és legfélelmetesebb hajós történetek is. Közelebbről megismerkedtünk azzal a hölggyel akiket kb 3 éve a Fülöp-szigeteken kalózok raboltak el és tartottak fogságban fél évig. Jóllehet az ő fogvatartóit nem is olyan rég elkapták, a Fülöp-szigetek déli részén azóta is csak a rally-val szabad hajózni, ahol fegyveres őrők vigyázzák a hajósokat.
Éjfél után jöttünk el, bár korai indulást terveztünk.
Számunkra Tioman ideális sziget volt, mert lehetett rajta túrázni, sznorkelezni, talán csak a gyümölcsválasztékát tartottuk szegényesnek. |
16. nap, 2017.06.16. , Mutuk sárkánya felfedte magátReggel 8-kor indítottuk a motort, mert a következő sziget, melyről legendákat zengenek az erre járó hajósok, 36 mérföldre volt. Ez a sziget Aur szigete és az uralkodó széllel pont szembe kellett volna haladnunk, ha nem várjuk ki a szélcsendes időt. De mi kivártuk. Tioman szigetét kerültük -mikor utoljára erre jártunk, több mint egy méteres hullámok voltak-, most azonban teljesen nyugodt volt a tenger. De a hegy felett, ahol a legendás sárkány alszik, jöttek-mentek a felhők, ahogy erre szoktak. És amikor már kezdtünk távolodni a szigettől, egyszeriben egy kis szünet támadt a felhők között, ezért úgy döntöttünk, hogy visszafordítjuk Mutuk felé a hajó orrát egy kis kitérőre, hátha megvillannak az iker csúcsok (vagyis a sárkány szarvai). És ekkor, mint ahogy az a mesében szokott, valóban megmutatkoztak a csúcsok. Az egész nem tartott tovább, mint másfél percig. De ott volt tisztán láthatóan mindkettő szarvacska. Ezeket a csúcsokat a sűrű felhőképződés miatt csak ritkán lehet tisztán látni.
Az utunk olyan volt, ahogy elkezdődött, csodálatosan szép időben a tenger felszíne alig rezgett egy pici szellőtől, de leginkább olajtengeren siklott a hajónk, így érkeztünk meg Aur szigetére, ahol aztán valóban leesett az állunk.
|
17. nap, 2017.06.17. , Aur szigeteAz előző napi sétánk után csak azt tudjuk mondani, hogy Aur szigete (vagy inkább szigetek, mert 3 van belőlük), olyan, mintha idefestették volna. De magát a Paradicsomot ennek a szigetnek a mintájára tudnánk leginkább megjeleníteni. Aur egy leírhatatlanul álomszép sziget és talán ilyen festőien látványos és szemetkápráztatóan szép szigetet még életünkben nem is láttunk. A gránitsziklák, a pálmafák és a tenger tökéletes harmóniában állnak előttünk, vagyis horgonyzunk közöttük. A horgonyzóhely mély, 20 méter van alattunk, de van olyan hajós is, aki inkább a bóját veszi fel a sziget előtt. A szigeten nincsenek motorok vagy autók, de több üdülőt is idetelepítettek. Azonban ezek közül láthatóan csak egy üzemel. A többi az összeomlás határán áll, mint a gránitsziklákon áthidaló deszka utak is melyek ezekhez vezetnek. igazán kár értük, de turista ide csak hétvégén érkezik, és sokan csak jetski-vel ugranak át a szomszédos szigetről.
Az áramlás erős volt a szigetek között (kb 2 csomó), ezért drift sznorkeleztünk a csónakkal. Nagy drop off (árok) van a két sziget között, melyek között mi is állunk és az erős áramlás rengeteg látnivalót vonzott számunkra. Cápákat, vagy 6 teknőst, murénát, dudoros fejű papagájhalakat és más állatokat is láttunk. Hatalmas halak úszkáltak előttünk, de ez is természetvédelmi terület, ezért nem lehet halászni. A vízben jó volt a láthatóság. |
19. nap, 2017.06.19. , Utolsó napunk Aur szigeténAz előző éjszaka kicsit olyan érzésünk volt, mintha folyamatosan menetben lett volna a hajó. A délnyugati szél megélénkült (egy squall 27-30 csomót hozott), de szerencsére a szél mára alábbhagyott, ezért folytathattuk a sznorkelezést. Egyszerűen órákat a vízben vagyunk és az áramlással folyamatos a látnivaló: cápák, teknősök, gyönyörű korallok stb.
Délután kicsónakáztunk az üdülőbe, de a konyhája zárva volt és azt mondták, hogy ma nem is nyit ki. Átmentünk a másik szigtere, ahol az iskola van -mert Aur-on van egy hatalmas iskola, mely nagyobbnak tűnik, mint a helyi lakosok lélekszáma-, de a Ramadán miatt itt csak később nyitott az étterem. Megkérdeztük, vehetnénk-e halat tőlük. Nem is kellett kétszer kérdeznünk, már adták is. A probléma csak az volt, hogy nekünk csak kettő kellett vacsorára, ők pedig kilóját mérték 7 ringitért. Mondtuk nekik, hogy nem tudjuk hűteni, mert rossz a hűtőnk, de szívesen fizetünk érte pár ringitet akkor. Erre odaadták a két halat és nem fogadtak el pénzt érte. Hát így lett Aur-on az utolsó este egy csodás halas vacsoránk.
A Maxis kártyánk elég megbízhatatlan itt a szigeten, hol működik, hol nem. A hajósok az iskola wifi kódját szokták elkérni, de ahhoz több időt kellett volna itt töltenünk a szigeten. |
20. nap, 2017.06.20. , Tinggi szigeteEgy újabb 26 mérföldet tettünk ma meg gyenge széllel szemben (látszólagos szél kb 30 fokról) és keleti, majd északi 1-2 csomós ellenáramlásban. A genoát ki-be húzgáltuk, hogy gyorsítsuk és stabilizáljuk a hajót a délnyugati 1-5 csomós szélben. Elég nagy volt a kereskedelmi hajóforgalom és láttunk egy hatalmas albatroszt is elsuhanni felettünk. Ahogy negyed négykor ledobtuk a horgonyt dagályban (5.5 méteres vízben miközben a dagály 1.8 métert változik), már ugrottunk is ki az egyik szigethez, hogy lehűtsük magunkat egy kis sznorival. Meglepetésünkre jó volt a láthatóság és épek voltak a korallok. Amikor végeztünk, átkirándultunk a másik homokszigethez is (Tinggi körül is vannak kisebb szigetek), ahol több kb 15 cm-es bébi cápa úszkált a vízben, de ekkor már tornyosultak előttünk a vészjelző viharfelhők. Amikor visszaértünk a hajóra már csuktunk is be mindent, eleredt az eső és nagy robajjal csapkodni kezdtek a villámok körülöttünk. Mikor elült a vihar, jelképesen kimásztunk az asztal alól és a lemenő nap igyekezett elkápráztatni bennünket narancsos fényeivel. Sikerült is neki, így hamar feledtük a vihart. Tinggi már elég közel van a maláj szárazföldhöz, hogy ezek a viharok itt gyakran lesújtsanak. |
21. nap, 2017.06.21. , Tinggi szigete is csodálatosEzek a szigetek kényeztetik a hajósokat, mert nem kell sokat hajózni, mégis változatos és egyedi minden sziget Malajzia keleti oldalán. De ez az út nem része a földkerülők útjának, mert rajta kívül esik és ezért kevesen jönnek erre. Tinggi-ről, ahogy Aur-ról se találtunk sok leírást, de egy túrát terveztünk a szigeten. Mivel semmi információnk nem volt már fél kilenckor kinn voltunk a parton és kérdezgettük az emeberktől, hogy fel lehet-e jutni a hegyre. Meglepetésünkre senki nem beszélt angolul, ezért malájul próbáltuk (azaz mi indonézül, de itt az ugyanaz) megértetni magunkat. Mindenki azt mondta, hogy nem lehet felmenni a hegycsúcsra, mert nincs járható út. Ráakadtunk egy recepcióra a Shaz üdülőben, ahol végre valaki beszélt angolul és kiderült, hogy fel lehet jutni a csúcsra, de csak egy vezető kíséretében, mert nincs úgymond kitaposott út. Ekkor már tíz óra volt és úgy számoltuk, hogy a hegycsúcs 3-4 óra lehet a rezortból, ezért inkább nekivágtunk egy másik kis erdős útnak a hegyre, amely a falu végén volt és járható volt. Nem láttunk egy autót sem a szigeten, de az agyagos erdei úton volt keréknyom. Egy óra alatt be is fejeztük a körtúránk, jó kilátás azonban sehol sem nyílt az öbölre a hegyről. Az egész falu gyönyörűen rendezett, kertes-virágos és több rezort is van, vendég pedig egysem. Csodálkoztunk is hogy tartják fenn ezeket vendégek nélkül, de a hétvégék biztosan forgalmasabbak. Ebédet sem tudtak sehol adni, mert azt mondták a személyzet, vagyis a szakács csak ideiglenesen jár be, de próbálkozzunk meg este 8 körül (ez a Ramadán alatt az étkezés időpontja, mert ez egy maláj étterem volt).
A csónakba visszaülve átmotoroztunk a következő öbölbe nyugat fele, ahol a tenger felett cölöpökön építkezés folyt. Utólag kiderült, hogy egy előkelőség palotája épül Tinggi-re. Ebben az öbölben is volt egy üdülő és itt nyitva volt a kínai étterem. El is fogyasztottuk az ebédünket miközben összeismerkedtünk a sziget egyetlen jelenlegi szállóvendégeivel Szingapúrból, akik említették hogy van itt nem messze egy pici kis vízesés, melyhez egy hídon átkelve köteleken felhúzódzkodva majd leereszkedve juthatunk el. El is határoztuk, hogy nekivágunk a túrának ebéd után. De ekkor az égen megint megkezdődött a felhősödés, majd végkép elborult az ég. Ilyenkor drámai színek látszódnak a vizen. Az egész háttér szinte fekete, miközben a nap még egy-egy sugarával megvillan a mólón, a hajókon és más tárgyakon. Megérkezett a délutáni vihar, kicsit korábban, mint előző nap, de legalább olyan hévvel. A szigetet most valahogy elkerülte a nagy eső és a villámlás, ezeket csak a távolban láttuk, a szelét azonban mi is megkaptuk a viharnak, amit mi az étteremből figyeltünk (az étteremnek nem volt fala csak teteje).
Amikor elvonult a vihar, újra kisütött a nap, mintha mi sem történt volna. Ezért nekivágtunk a túránknak. Az erdőben, majd a tengerparton haladtunk, vízesést azonban nem találtunk, két nagyobb pomelo-t (helyi grapefruit) azonban igen. De a túra így is nagyon jól esett.
A túra után visszabociztunk a hajóra és beugrottunk egyet sznorkelezni a hajó mellett levő kis szigeten, hogy lemossuk magunkról a bio rovarriasztót, melyet a szúnyogok figyelmen kívül hagyva is csíptek. A vihar után már nem volt jó a láthatóság a vízben.
Az internet nagyon jó a szigeten, amin nem csodálkozunk, mert senki sem használja, csak mi és a vendégek, akik nincsenek most a szigeten. |
22. nap, 2017.06.22. , Sibu szigete és Jason öbölAz előző nap egy plakátot látva meglepődtünk, hogy itt is van dugong (tengeri tehén). Eme ritka állatot utoljára Vanuatun láttuk. A térkép a dugongokat vagy manatuszokat két helyen jelölte. Tinggi nyugati oldalán és Sibu szigetén. Mivel úton voltunk Sebana-ba, Tinggi nyugati oldala kiesett számunkra. De ezért szeretünk hosszabb időt tölteni egy-egy helyen, hogy jobban feltérképezhessük. Sibu szigete azonban pont Tinggi és Jason öböl közé esett csak egy kis kitérővel és egy kis bökkenővel, hogy itt nem tudtuk melyik részen lehetnek ezek a csodálatos élőlények. Mivel enyhe 4 csomós délnyugati szél volt, a sziget keleti oldalán próbálkoztunk az egyik homokos öbölben. Korábbi tapasztalatunk alapján a tengeri tehenek olyan partszakasznál szeretnek lenni, ahol tengeri fű van a homokon és látható nyomokat hagynak benne. Hát ezeket a jeleket kerestük, de nem találtuk. Sajnos a láthatóság sem volt jó ezen a partszakaszon, annak ellenére, hogy a sziklák mellett itt is tele van korallokkal és halakkal. A parton egy rezort, de egy lélek sem mozgott a parton, ez a hely is eléggé elhagyatottnak tűnt.
Ezután a szél még nem erősödött be, ezért a szigetet északról kerülve áthajóztunk a nyugati partra. Itt nagyon sekélyes volt a víz, kb 5 méteres vízben közeledtünk a parthoz, majd nem messze egy rezorttól horgonyt dobtunk. Amikor leállítottuk a motort, hatalmas lélegzettel fújtatott valami mellettünk. Nem tudjuk, hogy a dugong volt-e vagy teknősök, de több kis örvény is volt körülöttünk. Beugrottunk a vízbe, de nem sokat láttunk megint, szerintünk csak homok volt alattunk, de az élőlényeket nem láttuk. Azért jó érzés volt tudni, hogy ezek a ritka élőlények ezen a környéken is megtalálhatók. Szingapúriasan felhős volt az ég nem volt hullámzás és előttünk volt még 22 mérföld Jason öbölig, ezért a csónakot fel sem véve nekivágtunk az útnak és az ebédet is menetben készítettük el.
Egy kicsit bántuk, hogy nem vettük fel a bocit, mert a szél a várható 8 csomó után is erősödött kicsit, mi pedig ezt szemből kaptuk, mert a délnyugati helyett délkeleti volt. Ráadásul a sziget után valamivel csak 12 méter volt a vízmélység ami miatt pedig csúcsosodtak a hullámok. A boci jól bírta a vontát, de a szemünk folyamatosan rajta volt. Jason öbölhöz közeledve már képződtek is a délutáni viharfelhők, szerencsére csak mögöttünk súlytottak le. Azért volt alkalmunk megfigyelni egy víztölcsér kialakulását, majd gyors eltűnését is távolban az égen (mire elővettük a fényképezőgépet már eltűnőben volt), de fantasztikusan felpörgette a vizet maga alatt. Nem volt hosszú életű, csak néhány másodpercig tartott, de így is fantasztikus látvány volt.
Későn értünk Jason öbölhöz, mely egy eléggé kiterjedt öböl. Mivel a boci lenn volt, gyorsan belepattantunk, hogy a naplementében kicsit körülnézzünk. Nagyon elhagyatottnak tűnt ez a rész is a parton. Egy folyón is felmotoroztunk, ahol mindenki pecázott. Közben érkezett egy másik hajó mellénk, vitorlást pedig Aur-on láttunk utoljára néhány nappal ezelőtt. Éjszakára felvettük a bocit, mert holnapra 50 mérföld hajózást tervezünk. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
