Hajónapló: Malajzia keleti partja in English

     2017.06.01 - 2017.06.28                                   ««   1/3 oldal   »»

Ugrás oldalra:123

 

Tioman sziget sárkány formája egy legendára vezethető vissza
A délnyugati monszún ellenére visszaindulunk a Tioman szigetről Malajzia déli részére Sebana Cove-hoz. A Maláj-félsziget keleti oldalán fogunk haladni és meglátogatjuk az utunkba eső szigeteket. Igazából ez az előző rész folytatása, mert ezek között a szigetek között is vannak csodaszépek. Mivel a Ramadán időszak alatt hajózunk, a turistás helyektől eltekintve igyekszünk csak 7 után kimenni étkezni. Ilyenkor már több helyen is megy a BBQ.
Mielőtt tovább indulunk ki kell jelentkezni a kikötőkapitányságon és a vámosoknál is, mert Tioman jóllehet Malajziához tartozik, vámmentes területnek minősül.


2. nap, 2017.06.02. Péntek, Kijelentkeztünk Tioman-ról

Mire az összes hivatalt (kikötőkapitány, bevándorlási- és vámhivatal) végigjártuk már dél idő volt. A tervünk az, hogy még néhány napig a környéken maradunk, de azért biztos, ami biztos, a papírok legyenek a kezünkben, ha mégis továbbindulnánk. Malajziában az a szabály, hogy hiába maradunk az országon belül, kikötőről kikötőre kell be- és kijelentkezni. (Ezt a szabályt most Indonézia is újra bevezette a CAIT eltörlésével.) A kínai étteremben sistergő marhát ebédeltünk kankunnal. Ezután bevásároltunk és megismerkedtünk egy fiatal hajóssal, aki ide horgonyzott elénk egy versenyhajóval. Ami még nagyon érdekes ezen a szigeten, hogy több bolt előtt is van egy-egy porlepte plüs tigris. Először érdekes dekorációnak találtuk, de aztán utánanéztünk, hogy a tigriseket a pimasz majmok ellen helyezték el. A majmok félnek tőle és így nem mászkálnak be a boltokba. Nem véletlenül olyan hírhedt itt a maláj tigris!
Este megkóstoltuk a murtabakot, melybe húst és tojást kevernek és ettünk egy hatalmas marha csonttal megfőzött levest. A helyiek is pont elkezdtek enni és a főnökasszony 10 perces főzés-kiszolgálás stoppot rendelt el még a vendéglőben is. Természetesen addigra a mi asztalunk már terítve volt. A Ramadán idején a legtöbb üzlet itt 6.30-8.30-ig zárva, mert ekkor jön el az evés ideje. Az egyik alkalmazott marok számra falta a rizst (kézzel esznek) mellettünk és csak egy pohár vizet fogyasztott hozzá. A murtabakos sütödés is látta ezt és egy kis szószt küldött neki mellé.
Meghosszabbítottuk a 12 voltos szivargyújtó adapterünket, melyre a szúnyogriasztót csatlakoztatni tudjuk, mert rengeteg szúnyog és homoki légy van Tioman-on és mi közel horgonyoztunk a parthoz egy farhorgonnyal.
A sok marha étek után egy kis csirkét és jeget vásároltunk magunknak a hétvégére.


3. nap, 2017.06.03. Szombat, Hétvégi kiruccanás a Pillangó szigetekhez

Fél kilenckor indultunk a Pillangó szigeteknek becézett, a Tekek-től 18 mérföldre levő lakatlan szigetcsoporthoz. Szelünk alig volt 2-5 csomó, de ahogy elhagytuk Tioman szigetét erős (1.5 csomós) északi áramlásba keveredtünk, melyet oldalról kaptunk. A Tioman sziget legendájára gondoltunk, amint elhagytuk a szigetet, mert olyan tiszta volt az ég, hogy a déli csúcsokat láttuk messziről és a sziget most valóban úgy festet, mint egy alvó sárkány. Mi pedig csendben haladtunk, hogy fel ne ébresszük. A legenda szerint egy sárkányhercegnő elindult szingapúri hercegéhez, de a sziget látványa rabul ejtette.
Mikor közelebb értünk a Pillangó szigetekhez, 2 tornyot láttunk rajta, de sajnos csak átjátszó tornyok voltak, mert nem volt internet a szigeten. A látszólagos szellőt 25-30 fokról kaptuk (eléggé szemből), ezért nem húztunk vitorlát. A sziget mellett már csak a halászhajók jöttek-mentek.

Ismét festői szigetekhez értünk és ezúttal az alkotójuk, nem sajnálta a színeket sem. A csodálatos kősziklák szemetkápráztatóan emelkednek ki a tengerből rózsaszín, narancs, vörös stb színekkel megáldott márgás közettel. A sziklák oldalában az északkeleti monszún által kimosott és megtépázott kőzetben benyúló barlangok helyezkednek el, egyikben még sznorkelezni is lehet. Amikor bemerészkedtünk a bocival, a halak hatalmasakat ugráltak a vízben, egyik-másik a csónakunkban landolt, ezért ki kellett menteni őket, mármint nem a vízből, hanem vissza a vízbe. A sziklás-üreges partok váltakoznak a fehér homokossal. Minket ez a táj kicsit Kelet-Fidzsire emlékeztetett. Nemcsak a barangok miatt, hanem mert a pillangó szárnyai között fekvő öbölben, ahova lehorgonyoztunk folyamatos szél van és ezért nagyon friss a levegő. Az öbölben pedig nem olyan tökéletes a láthatóság a mangrove miatt, mint az eddigi horgonyzóhelyeinken, de rengeteg a koráll és a hal és ráadásul van egy-kettő hatalmas példány pl barrakúda. Sőt még ráját is láttunk a sziklák között megbújva.


4. nap, 2017.06.04. Vasárnap, Sembilang és Seri Buat szigetek

A Pillangó szigetek között Tioman után hihetetlen nyugalom van, csak a halászhajók állnak mellénk néha egy-egy imádságra vagy pihenésre. Reggel beugrottunk a csónakba és mivel nem volt szél végig motoroztunk a sziget északkeleti oldalán. A hatalmas sziklák tövében megpillantottuk, hogy az egyik, erős képzelőerővel, vizi fenevadnak tűnő szikla tetején emberek vannak. Visszamentünk a hajóra, gyorsan összecsomagoltuk az ebédünk és már mentünk is a partra, ahol láttuk, hogy felvették őket csónakkal. Meglepetésünkre egy kitaposott út vezetett fel a hegyhátra és a meredekebb részeken még kifeszített kötelek is segítették a túrát, így kb 15-20 perc alatt fenn voltunk a csúcson, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az öbölre és a nyilt tengerre is. Ebéd után visszaereszkedtünk. A szép, napsütéses időt kihasználva folytattuk utunkat, hogy felfedezzük az átvezető tornyokhoz vezető utat. Már messziről kiszúrtuk, hogy oda is vezet valami útféle. Égett a bőrünk az erős napon, ezért többször is bekentük magunkat napkrémmel. A sziget déli oldalán találtuk meg az utat, mikor már majdnem feladtuk. De szerencsére alig lengedezett a szél délről, ezért még megnéztük mi rejtőzik a déli öbölben. És ott volt az út, de ezen kívül sehol, senki sem volt. Csak az látszott, hogy valaki jár ide vagy lakik itt. A tornyoknál sem volt senki, de a kapu nyitva volt, ezért körülnéztünk. Mikor visszaindultunk a csónakkal a mangrove részeknél felfedeztünk egy kis lagúnát, amin végig is bociztunk, aztán megint kilyukadtunk a tornyoknál anélkül, hogy a déli partokon kellett volna haladnunk. Innen még egy lagúna nyílt, mely több kilométeren keresztül vitt minket a mangrove sűrűjében. Tanakodtunk, hogy hova fogunk kilyukadni - mert a mangrovén túl semmit nem lehetett látni-, és vajon meddig tarthat a dagály, mert a vízszint nem volt túl magas. Utunkat egy kidőlt fa keresztezte, így nem tudtuk meg hova vezet az út és nem volt nálunk GPS sem, hogy betájoljuk magukat. Mindenesetre ezek a szigetek nagyon vadregényesek és kalandosak. Semmilyen leírást sem találtunk róla, ezért az egészet saját magunknak fedeztük fel.


5. nap, 2017.06.05. Hétfő, Kipróbáltuk a bliszter vitorlánk, visszahajóztunk Tioman-ra

Reggel kicsit felhős volt az ég, ezért hajó projektet terveztünk be. A csavartengely végén levő anódot kellett kicserélnünk. A forgalmazó álította, hogy nem lehet víz alatt. nekünk egyszer már sikerült (még Ausytraliaban), most ismét így csináltuk. Letisztítottuk a csavartengely menetét és egy pár pötty epoxy-val rögzítettük az anódot a tengely végére. Úgy tűnik ismét megtapadt. Olcsóbb mint ki- és visszatenni a hajót a vízbe. Utoljára 2011 év végén volt a hajó a parton.
Délután 3-kor felhúztuk a horgonyt és visszaindultunk Tioman szigetére. Mivel háromnegyedes gyenge szellő (5 csomó) volt és pici hullámzás, felszereltük és kiengedtük a bliszter vitorlát, mely a hajóval jött, ezért még a hajó korábbi nevével van ellátva. Az 5-6 csomós szélben haladtunk 2-3 csomóval vele, amíg nem jött a 1.5 csomós ellenáramlás. Sajnos így csak sötétedés után értünk volna a szigethez, ezért beindítottuk a motort is. Végül a blisztert lecseréltük a génoára, mely ugyancsak szépen segítette a hajót. Este 7-kor dobtunk horgonyt Tekek városa előtt ismét és már nem volt kedvünk partra menni, ezért csak összeraktuk a csónakot és készítettünk egy indiai vacsorát (köris csirke, salátával és papaja lassi-val, mert nem volt mangónk).


7. nap, 2017.06.07. Szerda, Tekek-től ismét Juara

Az egész Tioman sziget 20 km hosszú és 12 km széles de a nagy részét dzsungel borítja. Annyira jól esett a Tekek - Juara 7km-es túra az előző alkalommal, hogy elhatároztuk, hogy még egyszer végigsétáljuk. Tulajdonképpen, akár minden reggel felszaladhatnánk erre a hegyre, mert a csúcsra kicsit kevesebb, mint 1 óra alatt fel lehet érni, de Tekek-ből lehet északra, délre vagy akár erre is sétálni. Ahogy az ember emelkedik a dzsungelben, hiába emelkedik a nap is a levegő folyamatosan hűl a magasságtól. A dzsungel pedig folyamatosan változik. Az ember mindig többet és többet lát, más növényeket és állatokat figyelhet meg. Szeretjük, ha ezek az élmények minél mélyebben megmaradnak az emlékezetünkben, ezért szeretjük többször végigjárni ugyanazt az utat. Jóllehet az út ugyanaz az élmények mindig kicsit mások és mélyebbek a második alkalommal. Arról nem is beszélve, hogy a Tioman szigetnek különleges az állatvilága. Lehet például honos hosszúfarkú makákókat, óriás fekete mókusokat és vörös repülőmókusokat, pálma civet macskákat, tarajos sült, sétáló macskahalakat és lágyhéjú teknősöket látni.
Juara ezúttal kicsit másképp fogadott minket, mert a sima tenger ellenében most egy kicsit szörfhullámos volt a partközel, a szél erősebben délkeletiesedett, mint a korábbi napokban, de azért így is megmártóztunk a vízben. Másodszor is lefogalaltuk az elhagyatott turistaszállást, mely előtt még ott sorakoznak a kissé széttöredezett napozóágyak és műanyag székek. Az egyik étteremben megebédeltünk és bevásároltunk a Ramadánra készített édességekből is.
Összeismerkedtünk egy fiatal párral a kikötőben, akik meghívtak minket vacsorázni a kikötőben álló hajójukra.


8. nap, 2017.06.08. Csütörtök, Tekek és Air Batang

Elsétáltunk Air Batang-ig, mely a hátizsákos turisták üdülőövezete és északra fekszik Tekek-től. Kitiltották a városi motorkerékpárokat ebből az övezetből (csak a helyiek mehetnek), oszlopokkal lezárva a sétáló utat, hogy az üdülőben élvezni lehessen a nyugalmat. A legviccesebb élményünk a séta során az volt, amikor a makákók egy francia pár szállásához közel merészkedtek és egyszercsak ellopták a törülközőjüket. Lett is nagy kergetőzés, de már nem volt tiszta, hogy a pár kergeti a majmokat, vagy a majmok a párt, mert a majmok amikor észrevették, hogy ők vannak túlerőben, bizony megfordult a játék. Szerencsére volt nálunk egy kutyariasztó, melyet mi gyakran magunkkal viszünk a falvakba. Ez nem bántja az állatokat, csak olyan hangot ad ki, melyet csak ők hallanak. Meglepetésünkre a kutyariasztótól visszahőköltek a majmok és békén hagyták az üdülőket.
Azt mondják Tioman olyan most, mint Thaiföld lehetett kb 50 évvel ezelőtt, nekünk pedig az jutott eszünkbe, hogy Air Batang olyan, mint Gili Air (Lomboktól nem messze fekvő kis sziget) lehetett 10 évvel ezelőtt. Ezért szívesen hagyjuk magunkat elmélázgatni itt a naplementében egy-egy behűtött itallal a kezünkben.


9. nap, 2017.06.09. Péntek, Tekek-től Genting-ig

Van egy másik csodálatos túraútvonal, melyről az utikönyvek nem igazán írnak, ezért nekünk kellett felfedeznünk. Tekek-ből dél felé indulva az ember csodálatos homokos partok mentén majd egy kb fél órás dszungel emelkedővel jut el Paya-ig. Ez is egy kis település, ahol rengeteg szálláshely található. Innen még egy meredekebb dzsungeltúrával juthatunk el Genting-be. A túra második fele meseszép erdőn halad át, ahol többféle állatot is láthat az ember. Nekünk szerencsénk volt egy óriás feketemókushoz, és hiába kiáltottunk egymásnak, hogy most kapdd elő a fényképezőgépet, fürge mókust erdőben igen nehéz fotózni, még akkor is ha akkora példánya ez a mókusoknak, melyet mi még soha nem láttunk azelőtt. A túra egy irányba nekünk 2 óra 15 percig tartott. Genting pedig megint egy nyugodt üdülőövezet. A városi kerékpárokat itt a meredek hegyek tartják távol és persze azok a keskeny gránit szikla rések, melyen mi is éppen csak átfértünk. A hatalmas fák árnyékában a meleg sem zavarja annyira az embert. Gentingben megismerkedtünk egy maláj idegenvezetővel Malakából, aki pont egy csoportot vezetett. Olyan jól elbeszélgettük vele az utat, mert kiderült, hogy járt már Budapesten is. Megtanított minket láncot készíteni egy helyi növény leveléből. Visszafelé nem időztünk soká Gentingben, mert féltünk, hogy ránkesteledik gyorsan és a sötétben nehéz átmászni a hegyeken. De ismét gyönyörű volt a naplemente, melyet az elmúlt napokban is tapasztaltunk.
Visszafelé már elég éhesek voltunk, de csak egy bár volt útközben, mely Happy hour-t hírdetett, így három sört kaptunk kettő áráért cserébe. Mire megvacsoráztunk már volt vagy este 11 óra. Eszünkbe jutott az a mondás amit a minap hallottunk az egyik hajóstól. Miért siessünk egy másik szigetre, ha amin éppen vagyunk gyünyörű (ők egy évig tartozkodnak itt a Tioman szigetnél).


10. nap, 2017.06.10. Szombat, Sznorkelezés a Majom-öbölben

Reggel vagy 4 magánrepülőgép érkezett a szigetre és turistákat hoztak. Most indult be igazán a szezon, mely abból is látszik, hogy az összes helyen hemzsegnek a turisták. Míg korábban csak kisebb csónakokkal járták körbe a szigetet, most már látunk vagy száz fős búvárhajókat is. Sajnos ezek nem kis zajjal célozzák meg a természetvédelmi terület gyönyörű helyeit. Korábban említettük, hogy összeismerkedtünk egy fiatal párral a kikötőben. Kibociztunk velük a Majom-öbölbe (kb 40 perc a csónakkal), mely itt van északra és megmutatták a környék egyik legszebb sznorkelező helyét. Kristálytiszta vízben, gránit sziklák között bújócskázva, láttunk egy csomó élőlényt, köztük teknősöket, bébi cápákat (vagy 3-at), murénát, floureszkáló korállokat, óriás kagylókat stb. Egy igazi élmény volt és megfogadtuk, ahogy időnk engedi ide még egyszer kijövünk a hajóval, hogy élvezhessük ezt a pompás helyet.
Este a hajóra vártuk a fiatalokat egy igazi magyaros gulyásra. A gulyás kiválóan sikerült, de sajnos az egy hete meg sem rebbenő vizet egy távoli squall meredek döghullámai zavarták meg (a horgonyzóhelyen kb 1 méteres hullámzás dobálta a hajókat), így volt akinek sikerült a vacsora egy részét visszaadni a halaknak. Különben nagyon gyenge a szél (10 csomó alatt van) és inkább keleties, mint nyugatias a napokban.
Mint kiderült a slagból amit utoljára használtunk a híd mellett kezeletlen folyóvíz folyik, ezért a víz szerzés elég problémás a szigeten. Nem is mertünk azóta újabb adagot betölteni a tartályunkba, csak az összenyomható vízhordó zsákjainkba teszünk belőle fürdésre. Bízunk benne, hogy a helyiek is ezt isszák és nem betegednek meg tőle, de valószínűleg egy tartálytisztítást felveszünk a listánkra ezután.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2027780