Hajónapló: Lau szigetek és Észak-Fidzsi in English

     2013.07.22 - 2013.09.27                                   »»   6/8 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345678

 
...folytatás az előző oldalról

47. nap, 2013.09.06. Péntek, Ismerkedes Biu-val

Az egybefüggő felhő nem akar elvonulni, amelyet sajnálunk, mert a dombtetőről nagyon szép látvány nyílik az öbölre, ahol horgonyzunk. A látvány így is szép, csak a kamera nem tudja tökéletesen visszaadni azt.

Reggel Biu (a gondnok) megengedte, hogy Toni teraszán internetezzünk. Azt mondta utána látogassuk meg őket a településen, mert összekészített nekünk néhány gyümölcsöt. Tíz kilo gyümölcsöt kaptunk tőlük (papaját és kókuszt). Leírhatatlan az itteni emberek kedvessége, pedig ők még nem is ismernek minket, hiszen tegnap találkoztunk velük először. Az ember úgy érzi ezen a kis szigeten, hogy a világ nincs még teljesen elveszve, itt az emberek célja, hogy boldoggá akarják tenni egymást. Viszonzásul adtunk nekik egy kis kávát és egy napellenzős-sapkát és Joseph-nek, a kisfiúnak füzeteket és színesceruzát.


49. nap, 2013.09.08. Vasárnap, A gazdaság

A hétvégén végiglátogattuk a gazdaságot és végre a nap is kisütött a fényképezéshez. A falubeliek a vasárnapot csendes pihenővel töltik, így egy lélekkel sem találkoztunk. Azonban a gazdaság állatfarmja végig szemmel tartott minket. A bikák előtt óvatosan haladtunk el, de a fülük botját sem mozgatták. Lustán bámultak a napsütésben.

A horgonyzóhelytől nem messze megtaláltuk a homokos partot amelyről Joelli (Daliconi-ból) beszélt, ezért itt ki is nyújtóztattuk a lábunk. Itt intettünk búcsút Vanua Balavu-nak. Ezután szemetet égettünk es hajat mostunk a Yacht Club-nál.

Péntek este a Kalida nevű hajóra volt vacsorameghívásunk, melyet szombat este viszonoztunk a Rotoron. Mivel vasárnap egyenesen Savusavu-ra mennek, nekünk adták a maradék krumplit, hagymát, tojást, lisztet, gyömbért és sört.


50. nap, 2013.09.09. Hétfő, Viszlát Lau csoport!

Reggel áthajóztunk a Little Bay-be (Kis-öböl) a lagúnán belül. Ez volt az utolsó megállónk a Lau csoporton belül. Itt sznorkelezni lehetett volna, de a szél 18 csomóra nőtt és ráadásul sevusevu-t kellett volna csinálnunk a faluban. Az időjáráselőrejelzés azonban enyhén csökkenő szelet jósolt a következő napra, majd ismét erősödő szeleket a hét többi napjára (nem a Fiji Met Service, mert az csak azt mutatja, hogy erős szél van érvényben egész Fidzsin). A MOST INDULUNK mellett döntöttünk.

Egy gyors délutáni pihenő után felkaptuk a bocit és kivitorláztunk a lagúnából. Az utolsó Lau szigetet kerülve egy jókora tonhalat fogtunk (az ebéd biztosított a következő három napra). A Lau szigetcsoport utolsó ajándéka, hogy véletlenül se éhezzünk. Kellemes dél-keleti 15 csomóban vitorláztunk éjszaka egy genoával (hogy reggel érkezzünk meg). Az újhold 9-kor lement ezért csak a szigetek fényeit láttuk magunk körül. Ezt mi üdvözletként vettük a modernebb Fidzsitől. Észak-nyugatra Taveuni irányába hajózunk, első megállónk a Matagi (ejtsd: Matangi) sziget.


51. nap, 2013.09.10. Kedd, Matagi (Matangi) sziget

Egy éjszakai vitorlázással megérkeztünk Matangi-ra. Matangi egy U-alakú nyaraló sziget, egy resort. Az ausztrál Douglas család a tulajdonosa a szigetnek. Korán reggel érkeztünk és az internet kapcsolat már messziről működött a nyílt vízről. Behajóztunk a sziget egyik északi öblébe, de kiderült, hogy az öbölben mégsem olyan gyors a mobil internet. A horgonyzás itt kicsit nehézkes, mert rengeteg a korallfej, de nem lehetetlen. Mi kitettük a hátsóhorgonyt is, hogy rá ne forogjunk a zátonyokra. Ettől függetlenül újra kellett horgonyoznunk délután 5-kor mert túl közel voltunk egy zátonyhoz.

A szigetet dús növényzet takarja és nincs lagúna a sziget körül. Ahogy reggel lehorgonyoztunk, jött egy motorcsónak és nagy sürgés-forgás kezdődött a parton. Kimentünk, hogy megkérdezzük, hogy bánják-e ha sétálunk egyet a parton. Azt felelték, hogy délben jön egy turistacsoport, de kettőkor elmennek és akkor jöhetünk. Hozzátették, hogy érdemes sznorkelezni az öbölben, amit nem hagyhattunk ki. Valóban gyönyörű volt a korall-rózsakert az öbölben, pedig a konvergencia zóna ismét beárnyékolja a napot fölöttünk. A resort-ot innen nem lehet gyalog megközelíteni, ezért a csoportot is motorcsónakokkal hozták. De fidzsis közvetlenséggel a hajóhoz hozták a vendégeket köszönni.

Az éjszakai vitorlázás miatt egy kicsit kókadtak voltunk, ettől függeltlenül kibociztunk a partra, miután a csoport elment. Meglepetésünkre a személyzet még mindig a parton ült, feküdt és várták a szállítóhajót, hogy visszajöjjön értük. Beszélgetésbe elegyedtünk velük és gyorsan megtudtuk, hogy hármójukból ketten (Papas és Bibi) már 18 éve dolgoznak ezen a szigeten (és ők itt is laknak). Sala pedig a szomszédos szigetről jár ide minden nap 11 éve. Jóllehet ez egy resort, a fidzsi vendégszeretet ismét előrébb való volt, mint az üzlet (rövid távon, mert hosszú távon, lehet, hogy ez eredményezi az üzletet). Várakozva a szállítóhajóra banánsüteményt és üdítőt tálaltak elénk. Az jutott eszünkbe, hogy mi ingyen megkapjuk mindazt amit mások, akik befizettek itt egy hetes nyaralásért. (Persze venni kellett hozzá egy hajót.) Ráadásul meghívtak, hogy látogassuk meg őket a resort-ban is, mert állítólag onnan lehet túrázni. A szállítóhajós pedig nagy, kerek szemeket meresztett, amikor megérkezett és látta, hogy segítünk a személyzetnek bepakolni a hajóba. Biztos az járt a fejében, hogy honnan pottyantunk mi ide amikor a csoport már rég elment. A legviccesebb az, hogy amikor mindenki elhagyta az öblöt, megjelentek a kecskék a parton, hogy felpórszívózzák az utolsó maradékokat (pedig ők sem fizettek be a resort-ba), de ezt a szállítóhajós már nem láthatta.


52. nap, 2013.09.11. Szerda, Taveuni

A továbbra is erősödő szélben, úgy döntöttünk, folytatjuk keletre a vitorlásutunk Taveuni-hoz. (A resort öble a délies szélben nem nyújtott biztonságos horgonyzóhelyet, ezért a Matangi resort meghívással nem éltünk.)

Taveuni egy vulkanikus eredetű sziget és a harmadik legnagyobb sziget Fidzsin. Kert szigetnek is nevezik a helyiek, mert több mint 60%-át trópusi esőerdők borítják. Legmagasabb pontja 1241 méter (a második legmagasabb csúcs Fidzsin). A magas csúcs miatt az idő itt elég csapadékos és felhős.

Amikor megérkeztünk Taveuni nekünk is szeles, csapadékos arcát mutatta meg. Matangi-tól csak 10 mérföldet hajóztunk, de mindezt óceáni hullámzásban tettük meg (20-22 csomós szélben). Tavenui csúcsait szürke felhők borították. Tavenui északi öblébe Matei-hez horgonyoztunk egy kis lagúnán belül. Dagályban az óceáni hullámok átsiklanak a zátonyok felett, ezért a horgonyzóhely kicsit dülöngélős (hasonló a Minerva zátonyhoz). A szárazföld azonban jó fél mérföldre fekszik a hajótól. Tonhal steak-et készítettünk és figyeltük a vonuló felhőket.
(Az internet kicsit gyorsabb, mint a Matangi-n, de a skype videoval nem működött.)


53. nap, 2013.09.12. Csütörtök, A Kék Lagúna

A reggeli szél még mindig 20 csomó körül volt, melyben elég nehéz volt helyismeret nélkül a partra vergődni a csónakkal. A hullámok átmosták a bocit és közben kérdezősködnünk kellett, hogy hova köthetünk. Azt terveztük, hogy a 9.15-ös busszal elmegyünk kirándulni a sziget keleti esőerdőjébe és megnézzük a vízeséseket.
Amikor kikötöttük a bocit, egy taxis (Harry) kérdezte, hogy kérünk-e egy fuvart. Mondta, hogy diszkont áron elvisz a vízesésekhez és megvár minket, hogy visszahozzon. A vízesések túra legalább 3 órás, úgyhogy az ajánlatot elfogadtuk, mert úgysem értük volna el a visszafelé jövő buszt.

A keleti parton útközben taro és ananászültetvényeket láttunk. A farmerek, pedig lóháton közlekedtek a sáros úton. A Tavoro esőerdőparkba 15 fidzsi dollár volt a belépő per fő. A Tavoro vízesés, Ördög vízesést jelent fidzsiül. Az esőerdő csodálatos és lépten nyomon békákba, gyíkokba és rákokba akadtunk. Hasonlóan Vanua Balavu-hoz, itt is van ugató galamb.

Az alsó vízesés csak 10 perc séta és 20 méterről zubog alá. Itt forgatták a Visszatérés a kék lagúnába című film vízesés jeleneteit. Ezután 45 perc sétával elértük a vízesés következő szakaszát, melyet egy újabb fél órás bazaltköves mászással tetőztünk a felső szakaszhoz. Az út elég jól kiépített, de a sziklák csúszósak, a folyón átkelős szakaszon kötélkapaszkodókkal segítik a túrázókat. A végén csobbantunk egyet a lagúna hűs vízében. Jóllehet nincs túl meleg, az esőerdőben párás a levegő.

Visszatérve Matei-be felfedeztük a kisvárost. Itt van egy repülőtér, három bolt meg egy pékség. A kutyák olyan kiéhezettek, hogy amikor megláttak minket kijönni a boltból egy zacskóval, akkor szorosan követtek, hátha csurran-cseppen nekik is valami. Egy indiai lakos bekérlelt minket a kertjébe, hogy vegyünk egy kis gyümölcsöt tőle. Van turistaforgalom (láttunk 4-et is), sokan jönnek búvárkodni a környékre és a helyiek igyekeznek megragadni a turizmusban rejlő lehetőségeket.


54. nap, 2013.09.13. Péntek, Természetes vizicsúszda

Ma Taveuni nyugati partját fedeztük fel. Harry már várt minket a parton a taxijával, ahogy megbeszéltük, hogy ma is körbefuvarozzon. Harry itt született Taveuni-n és nagyon jól ismeri a terepet és szeret mesélni is.

Először egy kávéültetvény mellett haladtunk el (ma már nem működteti senki ezt az ültetvényt, csak áll önmagában). Útközben felvettünk egy búvárt. Ezután Somosomo falu után elérkeztünk egy kisvárosba, ahol mi zöldséget és gyümölcsöt vettünk a piacon, Harry pedig leszállította a búvárt (helyre és időre). Majd Harry megmutatta a katolikus templomot. Ezen a szigeten az emberek többsége katolikus nem metodista. Érdekes, hogy ebben a templomban fidzsisen a földön ülnek az emberek.

A templom után tettünk egy kitérőt a meridián táblához. Szintén érdekes, hogy a világon csak Szibériában, az Antarktiszon és Fidzsin halad keresztül a meridián vonal (a 180. hosszúsági vonal) a szárazföldön. Fidzsin, Taveuni-n kívül még két szigeten átvonul a meridián. A tábla helyszínét bemértük GPS-szel is.

A nap fénypontja a természetes vizicsúszda volt, ahol újra kicsit 8 évesek lehettünk. A vízesés olyan simává varázsolta a sziklákat, hogy a víz sodrásában lehet csúszdázni rajtuk. (Egy-két kék folt azért előfordulhat.) Itt újra találkoztunk Sala-val Matangi-ról, aki egy turistacsoportot vezetett. Együtt csúszkáltunk velük a vízesésben. Kicsi a világ!
A Visszatérés a kék lagúnába című film másik forgatási helye volt ez a csúszda. És a Taveuni börtön mellett halad az út a csúszdához.

Hazafelé még gyorsan bevásároltunk (kihasználtuk a fuvart) és láttunk néhány fán csüngő denevért is. Harry mesélte, hogy a szállodában próbálják őket elhesegetni, mert eléggé kellemetlen szaguk van, de ennek ellenére mindig visszajárnak a fára aludni.


55. nap, 2013.09.14. Szombat, Budd Reef

A korábbi dél-keleti szél keletire fordult és enyhült (15 csomóra). Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy Taveuni-tól északra meglátogassuk a zátonyokat, amelyek a Budd Reef nevet kapták. Egy könnyű félszeles vitorlázással, gyönyörű napsütésben érkeztünk Budd Reef-re (a két hetes esős felhős idő után már ideje volt, hogy kisüssön). Csak 17 mérföldet hajóztunk. Ha műholdas felvételen megnézzük, a lagúna zátonyai alig látszódnak, ezért az óceáni hullámzás eléggé erős, átsöpör a zátonyok felett. Négy nagyobbacska és több kicsi sziget add otthont a helyi falunak, akik jogot gyakorlnak ezen a területen. A falu az egyik nagyobbacska sziget dél-keleti részén fekszik ezért a passzát szél hullámai mossák az öböl partját amit a zátony sem véd.

Délután kettőkor érkeztünk, de nem tudtunk volna biztonsággal lehorgonyozni a méteres hullámokban a falu elé. Ezért megpróbáltuk a falu-t VHF rádión elérni.
A VHF hívásunkra valaki válaszolt a faluban (később kiderült, hogy Zac, Willy testvére volt). Mondtuk, neki, hogy szeretnénk sevusevu-t csinálni a faluban, de nem tudunk lehorgonyozni a falu elé az erős hullámzásban, ezért át kell állnunk a sziget nyugati oldalára. Mondták, hogy álljunk át és kijönnek a motorcsónakjukkal értünk.

A sziget nyugati oldalán sem tudtunk lehorgonyozni, mert az óceáni hullámzás itt is erős volt a két sziget között. Közben a falu motorcsónakjával megérkezett Willy, a törzsfőnök 35 éves fia. Azt mondta, mutat egy jó horgonyzóhelyet az utolsó sziget egy kis zugában, amelyet korábban már mi is kinéztünk magunknak, csak túl messze volt a falutól (2,8 mérföldre). Közben Willytől megtudtuk, hogy az egész falu túlélőket keres egy csütörtöki horgászcsónak baleset után. A halászok a szomszédos faluból, miután sevusevu-t csináltak a törzsfőnökénél, engedélyt kaptak a halászatra a Budd Reef-en. De a csónakjuk, amely nem volt túl stabil, felborult a zátonyokon belül és mindenki a vízbeesett (négyen voltak). A falubeliek pénteken találtak egy túlélőt az egyik szigeten (szerencsésen az áramlat délre sodorta a halászt a szigetre). Jóllehet már szombat van a keresés azóta is folytatódik és itt van a Vanua Levu-i partiőrség is akik szintén a többi esetleges túlélőt keresik (2 nap után már nagyon kicsi az esély a túlélésre). Azonnal mi is csatlakoztunk a kereséshez. Lehorgonyoztuk Willy csónakját a horgonyzóhelyre, amit ő mutatott nekünk és felhívtuk a Rotor fedélzetére. Willy felmászott az árboc létránkra egy távcsővel és a dél-keleti zátonyrészt fésültük át a vezetésével, messziről láttuk a partiőrséget is. Ha valaki a zátonyon belül akadt akkor van esélye, hogy megtaláljuk. Lassan a nap is leszállt, így visszatértünk a horgonyzóhelyre. Szomorúak voltunk, hogy nem találtunk több túlélőt.

Willy bevitt minket a faluba a 40 lóerős motorjával, ami zabálja a benzint (amit mi szolgáltattunk) és a fapados hosszúcsónakján, amely kirázza a leleket az emberből a nagy hullámokon. De Willy szeret száguldani. A faluban körülbelül 20 házban van 100 lakos. A faluban a baleset miatt a törzsfőnök is szomorúnak látszott és a sevusevu ceremónia nagyon gyorsan folyt le. A főnököt a családja körbeülte. A mi képviselőnk Willy lett, de nem volt törzsfőnök szóvivő jelen (a Turanga Ni Koro is a szomszédos szigeteken volt a baleset miatt). A káva átadása és a falubeli befogadásunk után rögtön a keresésről beszélgettünk. Amin mi csodálkoztunk, hogy a partiőrség nem adott le hivtalos keresést a 16-os csatornán, de lehet, hogy a környéken nem nagyon számítanak más hajókra és a baleset óta már két nap eltelt. A törzsfőnöktől megtudtuk, hogy idén csak 5 vitorlás látogatta meg a szigeteket (nem túl jók a körülmények a horgonyzáshoz és a jobb horgonyzőhelyek messze esnek a falutól).
Miközben szálltunk vissza a csónakba, Willy kiemelt a vizből egy nagy rákot amit mindjárt nekünk is adott. Miután visszaértünk a hajóra Willy mondta, hogy megvárja az apályt a halászattal. Addig meghívtuk egy vacsorára aminek elkészítése közben ő gitározott a fedélzeten.

Napi pozíció:
00:00 16-29.39S 179-42.00W log= 105582.1


56. nap, 2013.09.15. Vasárnap, Dinghy-boardozás

Vasárnap pihenőnap van a faluban. Ma dinghy-boardoztunk Willy-vel a 40 lóerős motorjával húztuk a board-ot (adtunk egy kis üzemanyagot neki). A motorja 20 liter üzemanyagot fogyaszt óránként. Körülbelül 100 fidzsi dollárba kerül neki Budd Reef – Taveuni oda és vissza. Egy kilo halat ad el 10 dollárért Taveuni-n, amely helyi viszonylatban nagyon jó ár. A Vanua Balavu-i szigeten 3,50-et kaptak a hal kilojáért (és 4 dollárt a Mago szigeten). Budd Reef-re nem jár szállítóhajó, mindenért Taveuni-ra kell menniük a helyieknek.

A faluban elfogyott az üzemeanyag a keresés miatt, ezért Willy egyik rokona megy Taveuni-ra üzemanyagért. A rendőrség lezárta a jegyzőkönyvet egy ember kivételével az összes halász eltűnt.

A naplementék csodálatosak, és a nap a Rabi sziget mögött bukik le..

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345678

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2884372