Hajónapló: Lau szigetek és Észak-Fidzsi in English

     2013.07.22 - 2013.09.27                                   ««   1/8 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345678

 

132. nap, -0001.11.30. Hétfő, Lau szigetek, Fiji

A Lau szigetcsoportot 2-3 évvel ezelőttig nem látogathatták sem a hajósok sem a turisták. A szigeteken tradicionálisan élő lakosokat óvták a külső behatásoktól. Amióta azonban feloldották a zárlatot nagyon sokan keresik itt a hagyományos Fijit. Mi is ide igyekszünk, sietni kell, mert a hírek szerint a sok látogató már formálja a helyi lakosságot. Nagyon nagy az első látogatók felelőssége, ne rontsuk el őket!

A hajózási térképeket még az 1800-as években készítették és nem nagyon frissitették őket azóta. A GPS-re nem szabad hagyatkozni, vissza kell térni a hagyományos navigációhoz a tájolóhoz, az irányvonalakhoz stb. GPS-hez a legmegbízhatóbb forrásnak a korábban ott járt hajósok Internetre feltöltött útvonala tűnik. Meglátjuk...


1. nap, 2013.07.22. Hétfő, Előzmények

Meleg forrás (csak főzésre)
Kikötő
Kikötő
Az egy hét Savusavu-n nagyon gyorsan eltelt. A bejelentkezésen kívül intézni kellett a hajózási engedélyünket (cruising permit) a szigetekhez. Ez ma már érvényes a Lau szigetcsoportra is (korábban ide csak külön engedéllyel lehetett jönni). Szerencsére a Copra Shed marina mindenben segítségünkre volt. Az utolsó nap megkértük a parti-menti kihajózási engedélyt (coastal clearance) a vámhivataltól. Innentől kezdve elhagyhatjuk Savusavu-t és látogathatjuk Fiji szigeteit, azzal a feltétellel, hogy minden héten a poziciónkat jelentenünk kell a vámhivatalnak email-ben. Ez nagy egyszerűsítés, mert korábban minden területen külön ki és be kellett jelentkezni.

A készletek ismételt feltöltése mellett azért egy kis kirándulásra is volt idő a helyi hegyekben, annak ellenére, hogy a helyiek azt mondták, hogy most éppen 8 napos eső periódus van. A levegő hőmérséklete általában 30 fok alatt volt.
Savusavu különben nagyon belopta magát a szívünkbe. Mindenki hihetetlenül kedves volt velünk a marina alkalmazottaival kezdve a piaci kofáig. Az utcán az emberek Bula-val köszöntik egymást és mosolyognak egymásra. Nagy az élet az utcán, a lakosság kb fele-fele arányban fiji és indiai. A városban több étteremben (fiji, indiai, kínai) is jól főznek és ha az ember akar akkor jó áron minden finomságot megtalál, még akkor is ha a helyiek nem fogyasztják. Például tejfölt a Savusavu-i italboltban (Savusavu Wine and Spirits) lehet kapni, amelyet egy napi keresgélés után találtunk meg. A helyi ételek viszonylag olcsók. Három bank is van a városban, amely egy fő utcából áll és a mindenes kisboltok versengenek egymással. Meglepően sok a video kölcsönző. A nap egyik fénypontja, amikor reggel 8-kor a VHF-en Curly köszönti a hajósokat. Curly patronálja a hajósokat és tanfolyamokat nyújt a fiji navigációról. Az itt eltöltött egy hét alatt mi is rengeteg információt szereztünk Fiji kultúrájáról, szokásokról és a navigációról. Reméljük hasznát vesszük a hajózás alatt. Megvettük a káva gyökereket a piacon, melyet majd a falvakban kell prezentálni és az úgynevezett sulu-t, amely eltakarja a lábszárat, hogy ne lógjunk ki az öltözékünkkel sem.
KikötőLusta kutyaKocsi
SavusavuVillanypóznaSavusavu öböl
Savusavu öbölSavusavu öbölKirándulás, Savusavu
Kirándulás, SavusavuKirándulás, SavusavuVegetáció, Savusavu
Savusavu öbölVegetáció, SavusavuVegetáció, Savusavu
Motor tengervízszűrő - habkövekZöldségFeltankolva
Savusavu öbölLovo (Fiji étel)Gyöngyfarm
Savusavu, FijiSavusavu, FijiSavusavu, Fiji
Savusavu, FijiSavusavu, FijiBevásároltunk az induláshoz
Krumpli tisztításZöldség, gyümiKava (gyökér)
BevásároltunkFiji sör próbaSavusavu étterem
Sör üveg kollekcióPizzaTutaj
Boci parkoló


2. nap, 2013.07.23. Kedd, Indulás a Lau szigetekhez

Egy hihehetetlenül kedvező időt használtunk ki, hogy elinduljunk a Lau szigetcsopothoz. Legtöbbször a passzát szél uralja ezt a területet, ezért a szél keleti, dél-keleti es eros (Beaufort 5-6). Savusavu egy megfelelő indulópont, hogy a keleti szigetcsoportot bejárjuk, mert az északi szigetek mindig nyújtanak valamilyen védelmet, hogy a szembeszéllel csak rövid távon kelljen harcolni és hogy fokozatosan hajózzunk át a keleti szigetekhez. Ezúttal azonban egy ciklon alakult ki a Minerván, amely hatással van a helyi időjárásra és gyenge déli, dél-nyugati szelet eredményez. Ezt a kedvező időt kihasználva egyenesen elindultunk a déli Lau szigetcsoporthoz, pont arra amerrol jöttünk. Ha a Lau szigeteknél be lehetett volna jelentkezni megspóroltunk volna 4 nap hajózást. A passzát széllel együtt fogunk visszajönni, szigetről szigetre észak-nyugati irányba. Jóllehet a Koro tengeren hajózunk a hajózás óceáni körülmények között történik, mert ezek a szigetek messze esnek egymástól. A déli Lau 2 napnyi hajózásra van az előrejelzett gyenge szélben.

Savusavu-i tartózkodásunk alatt sok hajóssal megismerkedtünk, közöttük Andrással is aki egy Magyarországról származó hajós és évek óta járja a vizeket. A nem túl korai indulás előtt, búcsúzóul, tettünk még egy kört a hajójánál. A Savusavu csatorna bejárat elott bójákat kerülgettünk, melyek jelöletlenek voltak a térképen és kivilágítatlanok. Az első napunk a időjárás-előrejelzés szerint alakult (a Beaufort-skálán 3-as volt a legerosebb szél, általában 10 csomó körül). Keső délután lekértünk egy friss előrejelzést a Fiji Meteorologiai Központtól meg egy GFS grib fajlt (globális szél előrejelzés model Fijire eső részét). A FijiMet már nem a kedvező szelet jósolta holnapra, hanem 15-20 csomós délkeletit. A GFS 7 csomós dél nyugatit. Gondoltuk inkabb a helyi meteorológusoknak hiszünk, igy probáltunk magasságot nyerni, a Koro sziget takarásában elmotoroztunk délre, majd ezután vitorláztunk irányra. Ezt egy csapat delfin megünnepelte velünk. Éjszaka egyébként telihold van és végre pont váltják egymást az égitestek (naplemente: 17.46, holdfelkelte: 18.25, holdlemente 6.24 és napfelkelte 6.34). Csodálatos a láthatóság még éjszaka is, a hold reflektorként világít.


3. nap, 2013.07.24. Szerda, Útban a Lau szigetekhez

GFS vs FijiMet = 1:0. Éjszaka a szél elcsendesedett. Nem messze alattunk egy ciklon tombol es meglepően meredek és hatalmas (2-4 meteres) döghullámok jönnek. Kirázzák azt a kis maradek szelet a vitorlákból ami megmaradt. Ilyenkor a legtehetetlenebb az ember. Vitorlázni nem tud mert csattognak a vitorlák a dülöngálás miatt. Csak a motorozás hoz egy kis enyhülést, a menetsebesség valamennyire stabilizálja a hajót. Ma hajnalban ismét áthaladtunk a meridiánon nyugati irányba. Vacsorára pedig egy tonhal akadt a horogra. Az óceáni hullámokat továbbra is igen billegtetik a hajót, úgyhogy a nyilt tengerről inkább behajtottunk a szigetek közé. A hold tökéletes láthatóságot biztosít ehhez. És mi is jobban tudunk pihenni.
A káva gyökereket újságpapirba csomagolva áruljak. Curly tanacsara az eredeti ujságpapirt lecseréltuk a legfrissebre, mert a helyiek ezt szeretik olvasgatni. Azt mondják a friss újságot, mindenki elolvassa a faluban.


4. nap, 2013.07.25. Csütörtök, Fulaga (Vulaga, Fulanga)

Hajnalban érkeztünk meg a Fulaga (ejtsd: Fulanga) nevű szigethez. Mivel a szigetet koralzátony veszi körül és csak egy szűkebb bejárata van (kb 55 méter széles), megfelelő láthatóság, pangó víz , polarizált szemüveg kell stb. a bemenetelhez. Ezért reggelig sodródtunk a sziget mellett. Az apály-dagály táblázatot indulás előtt letöltöttük a Moala nevű szigethez és körülbelül saccoltuk, hogy az apály-dagály itt valamivel a Moala sziget után változik. Fél 9-kor megpróbáltuk a bemenetelt és a bejárat ott volt, ahol a SeaMap térkép mutatta (2008-as). A Garmin térképünk (szinten 2008-as) 360 métert tévedett. A bejáratnál azonban szokás szerint szemgolyóval kellett navigálni, ráadásul egy koralfej volt a bejárat végén és ezért balra, egy a vízből kitüremkedő sziklához közel kellett behajóznunk. Az internetről letöltött más hajósok útvonala pontos volt. A lagúna belseje azonban teljesen más volt mint a SeaMap térképen, a Garmin azonban a kisebb szigeteket jelzi a lagúnában, de a koralfejeket nem. A hajósok által megjelölt déli horgonyzóhelyen álltunk meg. Ledobtuk a bocit és a fő falu, Muanaicake (3 falu van) ösvényéhez bociztunk amely 1 mérföldre volt innen. A lagúna türkiz víze és a gombafej módjára kinövő kisebb koral szigetecskék, mint szobrok, csodálatos látványt nyújtanak.Ilyet még sehol sem láttunk (nem igazán pálmafás fijis, inkább olyan mint a thai képeslapokon). Egy kisebb csónakház volt a parton amely mellett egy erdős ösvény (kb 20 perces) vezettet a faluhoz, amely nem látszik a lagúnából. Nagyon sok volt a szúnyog. Igyekeztünk mert még ebéd idő előtt akartunk a faluhoz érni. A falu nagyon csendes volt, az első háznál egy asszony teregetett. Mondtuk neki, hogy a Turaga ni koro-t (ejtsd: turanga ni koro, a főember vagy képviselő) keressük. De kiderült, hogy itt egy hajós reprezentatív van aki külön foglalkozik a hajósokkal. Angolul szóba elegyedtünk, egy falubeli férfival aki a törzsfőnök házához vezettet és leültetett minket egy padra, hogy várjunk. Közben megérkezett Tai, a hajós reprezentatív, aki egy párral volt elfoglalva egy másik hajóról. Utóbb kiderült, hogy ?k az el?z? nap érkeztek. Tai a bemutatkozás után mindenkit bevezetett a törzsf?nök házába, hogy a sevusevu ceremóniát együtt csináljuk (ez egy bemutatkozó és kötelez? ceremónia a törzsi falvakban). Tai megmutatta hova üljünk. A törzsf?nök széken ült, mindenki más a sz?tt sz?nyegen el?tte. A megfelel? öltözék a sevusevu-hoz a sulu amely a férfiaknak takarja a térdét törökülésben, a n?knek az egész lábát bokáig (a n?k oldalra d?lve összezárt lábbal ülnek). A vállakat el kell takarni, sapkát és napszemüveget illetlenség felvenni és a cip?t le kell venni miel?tt belépünk a törzsf?n?k házába. A mi öltözénkünket megdícsérték és a sulu is nagyon tetszett nekik.
Fiji-n az állam tulajdonolja az óceánt és a forrásait, de a fiji lakosok jogot kaptak arra, hogy halásszanak a számukra kijelölt területeken. Minden terület tartozik valakihez (ezt iQoliqoli jognak nevezik). He egy hajó egy ilyen területre érkezik, engedélyt kell kérni az ott tartózkodásra, hiszen ezt úgy kell elképzelni, hogy valakinek az otthonába érkeztünk. Az engedélyt úgy mondják, hogy prezentálni kell a sevusevu-t.
Elkezdődött a sevusevu ceremónia. Az újságpapírba csomagolt káva gyökereket átnyújtottuk Tai-nak a mi szóvivőnknek. Ő elkérte a part menti hajózási engedélyünket (coastal clearance). Azt mondta, hogy itt 50 fiji dollárt kérnek minden hajóstól, amely az egész közösségnek megy (a 3 falunak). Mindenkit bemutatott a törzsfőnöknek és elmesélte, hogy a hajósok honnan jöttek. Hármat tapsoltak, amely azt jelenti, hogy mindenki más hallgasson, majd mondott egy beszédet (a saját nyelvükön), miközben a törzsfőnök bólogatott. A törzsfőnök szóvivője pedig elfogadta az érkezésünket és a káva ajándékunk amit a mi szóvivőnk átnyújtott neki. Majd ismét hármat tapsoltak és most a törzsfőnök szóvivője beszélt (a saját nyelvükön), amelyet újabb három taps zárt le. Ez a taps kerekített tennyérrel történik, öblös hangja van és cobo-nak hívják. A sevusevu ceremónia után mindenki kezet fogott a törzsfőnökkel és köszönetet mondott. A káva elfogadásával befogadtak minket a törzsbe, hivatalosan VIP-k lettünk a Fulaga településeken örökre. Ez azt jelenti, hogy akármi történik mostantól, családtagjukként kezelnek minket, mindent megosztanak velünk a vizeiket, halaikat és a területüket és mindenben segítenek. A hajó nevét bejegyeztették velünk egy füzetbe és láttuk, hogy idén már 26 hajó volt itt. Most a jó időben rajtunk kívül még 2 hajó érkezett. A ceremónia után meghívást kaptunk a vasárnapi templomi összejövetelre és az azt követő étkezésre (azt mondták lovo lesz).
Ha a káva gyökeret nem fogadták volna el, akkor el kellett volna hagynunk Fulaga-t. Erre csak ritkán van példa. (Például hallottuk, hogy korábban egy csupa férfiból álló hajó molesztálta a helyi lányokat.) A sevusevu egyébként falvanként kicsit másképp zajlik, valahol a kávából készült sárnak tűnő folyadékot is meg kell kóstolni. A káva (yaqona) italt egy bors fa gyökeréből készítik, amely enyhén nyugtató és érzéstelenítő hatású anyagokat tartalmaz.
Az 50 fiji dollárt nem a falubeliek találták ki, hanem Tai, a hajós reprezentatív, aki a Musket Cove marinában dolgozott előtte és innen vette az ötletet, hogy pénzt kérjen a hajósoktól. Jóllehet a hajósok kifizetik ezt az összeget, ha az összes falu elkezdi a pénz szedést mindenféle szolgáltatás nélkül, akkor a hajósok egy idő múlva nem fognak erre a területre jönni (hozzá kell tenni, hogy utunk során a Fiji-re való belépés volt a legdrágább). A tradíciók ellenére már itt is a pénz beszél.

Napi pozíció:
00:00 18-46.60S 178-49.19W log= 105385.2


5. nap, 2013.07.26. Péntek, Tomasi bekopog

Egyszer volt, hol nem volt egy halász. Ez a halász, aki a Nairidamu faluban lakik Fulaga-n egy nap, méghozzá a mai nap, bekopogtatott a Rotorra: a nevem Tomasi (az angol nevek mögé tesznek egy i betűt). Mi is illendően bemutatkoztunk és beszédbe elegyedtünk vele. Jól beszélt angolul. Ütött-kopott csónakjában öreg, kusza háló. Durva faevezők, egy-egy spárgával rögzitve.
- Van halatok? – kérdezte.
- Nincsen.
- Oh. Elnézést hogy ma nem fogtam és nem tudok adni. – sütötte le a szemét. Kis szünet után...
- Homár van a lagunában? – kérdeztük tőle.
Felcsillant a szeme:
- Van. Fogok és hozok holnap, jó?
- Az jó lenne. Esetleg mi is csatlakozhatnánk a nagy fogáshoz?
- Az nagyon jó lenne. Mi lenne akkor, ha holnap elmennénk piknikezni együtt és közben fognánk egy pár homárt.
- Nagyon jó ötlet. Szivesen jönnénk.
- Akkor holnap a faluban találkozzunk 9 körül. Az enyém az utolsó ház a parton.
Nézzük a falut a messzeségbe...
- A kis csónakunkkal az egy kicsit messze van, és nincs túl sok üzemanyagunk. Mi lenne ha a vitorlásunkkal jönnénk?
- Keverék kell a csónakhoz?
- Igen.
- Talán tudok adni egy kicsit.
Most jutott eszünkbe hogy vigyázni kell, mit mondunk Fijin mert az emberek ha látják hogy valamire valakinek szüksége van, azonnal adják, még akkor is ha nem engedhetik meg maguknak. Biztosak voltunk benne hogy üzemanyag szükösen van a szigeten.
- Köszönjük, azért annyi, ami kell az van, de ha lehet akkor inkább a vitorlással közlekedünk - láthatóan megkönnyebbült.
- Akkor holnapi viszontlátásra.
- Viszontlátásra!

Napi pozíció:
00:00 19-08.29S 178-34.80W log= 105410.8


6. nap, 2013.07.27. Szombat, A piknik

Reggel felkerekedtünk, hogy átálljunk a Nairidamu faluhoz. Sajnos a szél folyamatosan erősödött és 15-22 csomós lett. Ez a falu a lagúna nyugati oldalán fekszik. Az erősödő szélben törő hullámzás alakult ki a parton és a hullámoktól nem lehetett látni a zátonyokat. Nem sikerült a bocival a partra jutni. Hiába örültek a gyerekek a parton. Vártunk egy kicsit, de miután semmilyen csónak mozgást nem észleltünk a part felől, lassan felhúztuk a horgonyt. Úgy tűnt, hogy ma mégsem megyünk halászni. Gondoltuk, majd visszajövünk egy csendesebb időben. Elindítottuk a motort amikor nagy kiabálást hallottunk a part felől. Egy halászcsónak volt a nyomuknban egy csomó gyerekkel. És kiabálták, hogy álljunk meg. Amikor közel értek láttuk, hogy Tomasi is benne ül a csónakban. Egy kicsit megijedtünk, mert a csónakban 3 felnőtt és 6 gyerek ült, ha mindenki a hajóra akar jönni egyszerre akkor leszorulunk a hajóról. De végül csak Tomasi az unokatestvérével és két gyermekével jöttek fel a hajóra a többiek csak segítettek nekik a nagy üvegszálas csónakkal, erős motorral, hogy utolérjenek minket. A gyerekek először ültek vitorláson. Elindultunk piknikezni. Először furcsa volt, mert a banános, kókuszos maszlagon kívül, aminek rögtön neki is estünk a gyerekekkel csak egy nagy bozótvágó kés volt náluk meg egy kis víz. Gondoltuk, érdekes egy piknik lesz, ezért még egy kést, egy csomag nápolyit és gyümölcsöt hozzádobtunk a csomaghoz. Tomasi azonban határozottan a hajó orrába állt és mutatta az irányt. Mi követtük. Csak Tomasira és a saját szemünkre hagyatkozhattunk, mert a térképünk pontatlan volt és más hajósoktól sem volt útvonalunk erre a szakaszra. Északra egy koralzátony mellé navigált minket, ahol gyönyörőű türkiz volt a víz. Majd a parti házakra mutatott, hogy ide jöttünk.

Éva tollából:
Miután lehorgonyoztunk, Tomasival és a két gyerekkel (Peri-8 éves fiúcska és Tare-11 éves leány) a partra siettünk. A partmenti 2 ház elhagyatott volt. A két gyerek azonnal nekilátott és kiseperték őket. Mint utóbb megtudtuk, a házak gazdái idősebbek lettek és Suva-ra költöztek. Az általuk megálmodott új falú felépítése sosem valósult meg.
Tomasi eltűnt a bozótvágóval. Ezután Peri nekilátott, hogy gödröt ásson a lovo-hoz. A lovo földben készített étel (olyan mint az umu Polinéziában). Az útjába kerülő köveket szakszerűen kiválogatta. Tare addig összegyűjtötte az elhullott kókuszdiókat, majd felmászott egy pálmafára, hogy néhány friss termést is begyűjtsön.
Tomasi visszaérkezett a cassave-val (egy zöldlevelű növény hosszúkás gyökere és megkaparva rózsaszín a gyökér burka, van piros levelű is fehér burokkal, de azt reszelve kell főzni) és befejezte a földben elkészített sütőt. Száraz gallyakat, kókusz hajat tett a kiválogatott kövekre majd begyújtotta. Tare ismét munkához látott és lehámozta a cassave-t. Peri sem tétovázott, lehámozta a kókuszdiókat egy darab földből kiálló hegyes cölöppel. Szinte az egész súlyát ránehezítette, hogy megszabaduljon a vastag kókusz héjtól. Amikor a kövek kifehéredtek a földben, friss pálmalevéllel borkulták be a cassave-t és beletették a földsütőbe majd betakarták földdel. Mialatt várakoztunk Tomasi a faluról mesélt és egy pálmából font kosarat készített. Tomasi falujában kb 50 ember él. A gyerekek bentlakásos általános iskolába járnak a szomszédos fő faluba (1 óra séta) és csak a hétvégét töltik otthon. Aki tovább akar tanulni annak Suva-ra kell költöznie, mert itt a szigeten csak általános iskola van. Az idősek nagy része is elhagyja a falut, mert nincs kórház vagy doktor, csak egy nővér van. Valaki egy szállodát akart ideépíteni, de ez sem valósult meg. Szigeteket akartak híddal összekötni, melyre ráépítették volna a bungallókat, de a jelenlegi szigetlakók nem járultak hozzá ehhez az ötlethez, hiszen akkor el kellett volna hagyniuk a lakóhelyüket. Tare elemsélte, hogy az iskolában matematikát, angolt és tudományokat (ezt nem fejtette ki bővebben) tanulnak. Minden óra angolul folyik. (Ne felejtsük el, hogy az ország fele hindu, akik nem beszélnek fijiül, az angol a közös nyelv.) Ezért beszélnek olyan jól angolul még a gyerekek is. Tomasi sajnálkozott, hogy jövőre nekik is el kell hagyniuk a falut, mert szeretnék, ha Tare tovább tanulna, amit itt nem lehet. Szerinte a faluban az élet sokkal jobb mert itt mindent megosztanak egymással. A városban nagyon drága az élet és a boltok indiai tulajdonban vannak. Azt mondta, hogy itt a faluban még a törzsfőnök is műveli a földet. Mindenki felelős a közösségért és annak a jólétéért.
Tomasi és a gyerekek rövid idő alatt a semmiből egy lakomát dobtak össze. Mire a homárvadászok megérkeztek zsákmányukkal, addigra a fonott szőnyegen terülj-terülj asztalkám várta őket. Sült cassava (más néven yuca, tápióka, manióka), kókuszreszelékkel, melyet kagylóval lehettett kikanalazni. Kókuszital a fáról frissen szedett kókuszokból és pawpaws (ejtsd: popos vagy papaja) ágból készült szívószállal. Tomasi panaszolta, hogy ezt eszik amikor kifogynak a bolti élelmiszerből (rízsből, lisztből és cukorból), mert az ellátó hajó csak egyszer jön egy hónapban. A csirkéket csak Peri kergette, de végül nem vadásztuk le őket. Miközben Tomasi mesélt, úgy éreztem ezek az emberek hiába szegények, szívükben gazdagok és a közösség szempontjából mindenképpen egy emberközpontúbb világban élnek közel a természethez. Hagyományaik apáról fiúra szállnak és ezeket gyakorolják, hogy el ne felejtsék (mint például a kosárkészítést), hiszen enélkül úgy járhatnak mint mi, akik megveszik a tealevelet a boltban, ahelyett, hogy a citromfa levelét áztatnák ki a forróvízben.

Géza tollából:
Mialatt Éváék a parton a lakomát készitették elő, Tomasi unokatesójával homárra indultunk vadászni a gumicsónakkal. Végiglátogattuk a könyező szigetek melletti korallzátonyokat, bekukkantgattunk (hu, micsoda szót találtam) a mélyedésekbe es szigonnyal 2 méretes homárt lőttünk. Elég érdekes a tenger, a korall nem mindenütt halott, van cápa, papagájhal meg még sok más egyéb hal is.


7. nap, 2013.07.28. Vasárnap, A templomi összejövetel

A metodista vallás David Cargill és William Cross hittérítőkkel terjedt el amikor 1835 október 12-én megérkeztek a déli-Lau szigetcsoportra (Lakeba-ba). Minden vasárnap reggel 10-kor kezdődik az összejövetel a fő Muana-i-Cake faluban a metodista templomban. A pap ezen a napon Káin és Ábel történetét mesélte el a falubelieknek. Jóllehet a beszéd fijiül hangzott el, az elején minden egyes hajóst (jelenleg 3 hajó van) angolul és név szerint köszöntött Tai. A Géza névvel még van egy kis problémájuk. A kórus is szépen énekelt. Ezután ebéd következett Tai házában. A földre a fonott szőnyegre egy terítőt terítettek le és ételeket tálaltak rajta. Mi körbeültük törökülésben. Volt többféle hal, polip, hallal összekevert káposzta (más a levele, mint az európainak), kókusszal összefőzött cassave (piros a levele és megkaparva fehér a gyökér burka) és kókuszital. Kérdeztük, hogy mi a titkuk, mert a polip hihetetlenül puha volt (nem olyan mint az éttermi kicsit rágós polipnak). Kiderült, hogy miután kifogják 15-20 percig csapkodják egy fához (mintha kikloffolnák), majd 3 órán keresztül főzik. Az érdekes az, hogy a faluban minden házban ugyanazt az ételt tálalták fel, mert itt egybe főznek az egész falura (kb 80 ember jelenleg, mert sokan Suva-n vannak). Az is nagyon érdekes, hogy a nők addig nem nyúlnak az ételhez, amíg a férfiak és a vendégek be nem fejezik az étkezést. Tai azt mondta, hogy az ő kúltúrájukban ezzel adnak tiszeletet a vendégnek akit meghívtak az asztalukhoz. Mi azért egy kicsit furcsán éreztük magunkat tőle és igyekeztünk minél előbb befejezni az evést, hiába unszoltak, hogy együnk még. Ez a hihetetlen kedvesség teljesen természetesen számukra és folyamatosan adni akarnak és mindent megosztani velünk.


8. nap, 2013.07.29. Hétfő, A koponyák földjén

A falubeliekkel egyre jobban összeismerkedünk. Ami nem nehéz mert nagyon nyitottak, még az európai humorra is. Egyre inkább úgy éreztük, hogy nekünk is kellene adni valamit nekik. Mivel az előző napi ebédnél mesélték hogy vasárnap este mozizás van a faluban, úgy gondoltuk , hogy egy két jó filmet adunk nekik DVD-n (ugyanis mindig ugyanazokat a filmeket nézik). Tai és rokona Akwila is úgy érezték, hogy itt az ideje, hogy megmutassák nekünk a falu titkait. Akwila és Ledua lettek az idegenvezetőink a napra. Egy meredek hegyet másztunk meg velük és a spanyol hajósokkal a falu mögötti kis ösvényen. Majd eljutottunk egy barlanghoz, melynek nem volt bejárata, csak két ablaka. Bekukucskáltunk és elhűlve láttuk, hogy emberi koponyák és csontok vannak egy rakáson a barlangban. A sziget lakói mind melanézek, és mind a földbe temetkeznek, tehát nem barlangba. Próbáltuk faggatni a helyieket a csontokról, de annak ellenére, hogy megmutatták nekünk a csontokat a történetét nagyon diszkréten kezelték, ezért nem tudtunk meg róla sokat. Tai mesélt valamit a polinéz melanéz harcokról a szigeteken, de hogy kinek a csontjai lehetnek ezek? Lehet, hogy pár száz éves csontokról beszélünk, amikor a szigetlakók megették az elenségüket, majd a csontjaikat barlangba tették totemnek? Érdekes, hogy eddig még senki nem vizsgálta be ezeket a csontokat, de gondoljuk nem sokan tudnak róla. Ezek a csontok biztosan sokat mesélnének a melanézek történelméről. A melanéz különben görög szóból ered és feketét jelent, amely a melanézek sötét bőrére utal, sötétebb, mint a polinézeké. A polinézektől ugyanakkor kicsit vékonyabb csontozatúak.
A barlangvizit után egy még meredekebb sziklát másztunk meg ahonnan csodálatos kilátás nyílt a falura és a lagúnára. A helyiek kérték, hogy valahogy jutassuk el nekik a készített képeinket. Ezután visszamentünk a faluba. A faluba tilos sapkát és napszemüveget hordani, ezért erre mindig külön ügyelnünk kell. Egy kézművest látogattunk meg aki épp az angol hajónak készített egy tálat. A faragott fának narancsos színe volt és vesi-nek, vagy magyarra fordítva vasfának hívják (azt mondták, hogy nagyon kemény fa). Fulaga egyébként híres a fafaragásairól a polinéz kenukról. A mester megígérte, hogy készít nekünk egy piciri képet a Rotor falára emlékbe. Mondtuk neki, hogy tényleg piciri kép legyen, mert nincs sok helyünk jelenleg a hajón.
Ezután egy házhoz érkeztünk, ahova csak hölgyek léphettek be. Közben a férfiaknak is sürgős dolguk akadt.

Éva tollából:
A hölgyek a házban szőnyeget fontak szárított pálmalevelekből és nekünk hajósoknak nagyon szívesen mutogatták és tanították, hogy kell a szőnyeget elkészíteni. A leveleket kifőzik, kiszárítják, fésüskagylóval kiegyenesítik, felgöngyölik, majd fonják. A fonást ki is próbáltuk. Géza később viccelődött, hogy rendel egyet, de mondtam neki, hogy ne ilyen hangosan mondja, mert végül tényleg kapunk egyet. Ezek a hatalmas szőnyegek nem férnének be a hajóra. A fonás közben dalokat énekeltünk, helyit, spanyolt majd magyart is. Sőt a kevésbé szégyenlőseket még táncra is perdítettük. Ebéd időben szó nélkül hoztak egy terítőt, és elénk tették a fiji levest a dahl-t, amely hagymából, lencséből és kariból (curry) készül, majd a cassava-t és a köris tököt rízzsel. Az utóbbit egy arra járó fiatalember kezéből vették ki, azzal az indokkal, hogy ez most a vendégeké lesz. Mi a spanyol hajós lánnyal elég kitartóak voltunk, hogy rávegyük őket arra, - ha már csak így lányok magunk között vagyunk- hogy egyszerre együnk, nem külön-külön. (Megint addig akartak várni, amíg mi befejezzük az evést.) Elég könnyedén belementek ebbe a játékba is, sőt fokozták azzal, hogy ki bír nagyobb kanalat betenni a szájába. Ebben a versenyben nem az európaiak győztek. Ezután megkérdezték, hogy mi lenne ha az egyik nap mi főznénk rájuk. Mi összenéztünk a spanyol lánnyal és mondtuk nekik, hogy rendben van, de csak a 10 hölgyet vállajuk a fonodában, mert a hajó készletei kicsit szűkösek ahhoz, hogy az egész falut megetessük. Csütörtökre le is fixáltuk velük az időpontot.
A hölgyek neveit azonban szorgalmasan tanuljuk, azt mondták, hogy a következő napra mindenkinek kell tudnunk a nevét a fonodában (Salote, Koro, Rebbek, Penina, Tagato, Mata, Biu, Asena, Wati, Sera). Azért amikor megjelent Géza, mi is leteszteltük őket, de Géza nevét még mindig nem tudják kimondani. Mindig nagy nevetésbe fullad a próbálkozásuk.
A falubeli vendégeskedés lassan hízókúrába fordul. Ráadásul amikor távozunk egy csomó banánt is adnak, hogy a hajón se éhezzünk. Lehet, hogy felhízlalnak minket, hogy utána megegyenek és később barlangi díszként mutogassanak minket?

Géza tollából:
Amig a lányok fonni tanultak engem az iskolába cipeltek el es elém rakták a falu egyetlen laptopját, hogy virusos, csinaljak vele valamit. Bár nem volt nálam semmilyen virusirtó, szerencsém volt és sikerult manuálisan megtisztitani a gépet. Közben megjelent az iskola egyik tanara (azt hiszem 4 van) es elmagyaraztam neki hogy mire kell vigyazni ha egy hajós példaul USB kulcsot hoz. Kozben ebédidő lett úgyhogy kérdezte Joji (a tanar), hogy kérek-e ebédet, amit nem utasistottam el (ez nálunk alapszabaly), de mondtam, hogy a feleségem valahol a faluban van. Mondták ne aggódjak, ő már eszik. Hát jó. Mint kesőbb kiderült hasonló étel volt, mint amit Éváék ettek. Unszolásomra Joji is nekikezdett enni velem együtt (meg akarta várni, amig befejezem). A ház hölgytagjai addig nem ültek az asztalhoz amig mi be nem fejeztük az evést.
Nagyon megörültek amikor kiderult hogy jó a számitógép úgyhogy mindjárt meghivtak ebédre majd kava ivásra.

Akwila es Ledua visszakisértek a hajóhoz és megkérdezték, hogy feljöhetnenek-e a fedélzetre. Meghivtük őket egy kis teára, keksszel és megmutogattuk nekik hogyan elünk. Nagyon megilletődöttek voltak.

Amúgy nincs túl meleg, 24-26 fok körül ingadozik a hőmérséklet, süt a nap, 15-20 csomós szél fúj. Éjszaka 2(!) takaró is elkel a lepedő felett.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345678

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2086976