| 2013.07.22 - 2013.09.27 »» 5/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
38. nap, 2013.08.28. , Barlangászás - Bay of Islands A Bay of Islands mészkőképződményei között rejtett barlangok húzódnak meg, amelyeket csak nehezen lehet megtalálni. Van amelyiknek a nyílása dagálykor a víz alatt van és be kell úszni alá vagy van olyan barlang is ahova csak be kell mászni. A barlangokban néhány cseppkőképződményt is láttunk. (Mi a saját emlékeztetésünkre felírjuk a pozicióját a vízalatti barlangnak, mert ezt csak vezetővel lehet megtalálni, a mi vezetőnk Ricky volt a Guava Jelly nevű hajóról: 17-10.400 S 179-01.221 W)
A Bay of Islands élővilága is különleges. Itt található az úgynevezett ugató galamb (Barking Imperial Piegon). Hiába horgonyzunk lakatlan helyen, fel-fel kapjuk a fejünket egy ilyen távolról jövő ugatásra, mintha egy megfázott kutya csaholna.
Van gyümölcsöket fogyasztó denevér is, melyet Fulaga-n is láttunk. Ezek nem a barlangokban, hanem a fákon csüngenek.
(Néhány képet más hajóstól kaptunk mert Minerván elromlott a vízalatti kameránk, de a videokamerával sikerült több jó barlangi és vízalatti képet készíteni amit sikerült a képeink közé beszerkeszteni. A denevéres képeket is Jason-től kaptuk a Bodhran kapitányától.)
|
39. nap, 2013.08.29. , Evezés és barlangászásA területet továbbra is próbáljuk felderíteni. Ma találtunk egy másik barlangot, ahova ugyancsak be kellett mászni és a belsejében egy csomó firkát találtunk.
Elbúcsúztunk az amerikai hajósoktól és a német hajósoktól is akik újonnan érkeztek és szerettek volna a mi horgonyzóhelyünkre átállni. Először csak kérdezgették, hogy sikerült beállnunk ennyi sziget közé. A titok egyszerű, jó láthatóság és polarizált szemüveg kell a behajózáshoz. Az elmúlt pár napban tényleg egy csúcs horgonyzóhelyet tudhattunk a magunkénak, de nekünk is Ricky mutatta meg a helyet az egyik amerikai hajóról. Visszahajóztunk a Daliconi falu elé és egy hatalmas füstre lettünk figyelmesek Lomaloma irányából. Biztos kigyulladt valami.
A következő 2 napra ismét esőt jósolnak, meglátjuk mi lesz belőle...
|
40. nap, 2013.08.30. , Daliconi faluIsmét itt állunk a Daliconi falu előtt és még nem jött meg az eső. Ezért úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk a ruhamosatás szervizt. Előtte már egyeztettünk Lakoval akinek van mosógépe a faluban. Azt mondta holnapra kész lesz a mosás. A házánál bemutatkoztunk édesanyjának is. Lako éppen halottas szőnyeget font édesanyjának pálmalevelekből. Azt mondta előre fel kell készülnie mindenre.
Visszafelé menet találkoztunk a törzsfőnökkel aki egy hatalmas banántönköt vágott le a fájáról és nekünk adta. Megérkezett a Tiger nevű motoros hajó is Fulaga-ról. Adtunk egy kis banánt nekik is belőle. . |
41. nap, 2013.08.31. , Megjött az esőÉjszaka megjött az eső, reggel 6-kor kiugrottunk az ágyból, hogy vizet gyűjtsünk és gyorsan kitakarítsunk (mert ilyenkor bőven van víz). A vízet dézsából öntötték az égből. A víz a túlfolyón jött ki. A tartályunk ismét megtelt.
Felhívtuk Lako-t hogy sikerült-e végeznie a mosással, de mondta, hogy a ruhák még nem száradtak meg a párás levegőben. Megegyeztünk vele, hogy csak holnap visszük el a ruhákat, a templomi öszejövetel után. . |
42. nap, 2013.09.01. , A Daliconi Templom Tízkor gyülekeztünk a templomnál, miután Sam-mel találkoztunk a parton. A templomban angolul üdvözöltek minket a szertartás alatt majd felkértek, hogy tartsunk egy röpke bemutatkozót amit meg is tettünk a Tiger nevű amerikai hajósokkal együtt. A szertartás azonban fidzsiül szólt. A templomban adományt gyűjtöttek. Érdekes volt, hogy a helyiek közül név szerint szólítottak fel mindenkit az adakozásra. Biztosra mentek.
Ezután Sam (a képviselőnk) és Eroni (a törzsfőnök szóvivője) meghívtak minket egy ebédre. A földre terített asztalon több hal sorakozott (Grouper, mélytengeri és partmenti Coral Trout), káposzta, taro levél és lovoban elkészített különböző gyökerek. Ebből útravalót is kaptunk. A faluba most már mindig felkészülve érkezünk és van nálunk valamilyen sütemény, az előző napi sütésből. Ha behívnak valahova ebédelni, legalább nem üres kézzel érkezünk. Itt minden étel egyszerre kerül az asztalra, így a sütiket is odatettük. A gyerekek azonban rögtön a süteménnyel kezdtek - nehogy ne maradjon nekik -, de azért figyelmesen néhány kockát a felnőtteknek is hagytak. A hölgyek a másik szobában várakoztak, amíg befejeztük az ebédet, majd ezután bevonultak és elnézést kértek, hogy kézzel szeretnek enni. Mondtuk nekik, hogy mi is erre az alkalomra várunk gyerekkorunk óta. Itt fidzsin az emberek szeretik, ha ugratják őket. Valaki azt mondta, hogy a fidzsi génkészletből hiányzik valami, mégpedig a düh. Valóban, bármi történik, mindig mosolyognak. De nehéz elképzelni, hogy régen mosolyogva ették meg az áldozataikat.
Az ebéd utáni beszélgetés közben kiderült, hogy Sam-et 1988-ban megharapta egy tigris cápa amikor vízalatti szigonyozáskor elkapott egy nagyobb halat. Büszkén mutogatta a harapás régi hegeit a combján, a többiek pedig ugratták, hogy végül ő is és a cápa is jól jártak. A törzsfőnök nem jött ma templomba. Sam azt mondta, hogy biztosan beteg, de valaki elsütötte, hogy csak fázik (jelenleg 25 fok van). Ebben a faluban kb 130-an laknak és nem tartanak külön közösségi munkanapokat, mindenki a saját ültetvényén dolgozik. Délután a falubeliek gyakorlati oktatása indultak egy másik faluba. Azt mondták a haltartósítást tanulják. A halakat a Mago szigeten jobb áron tudják eladni mint Suva-n, mivel Mel Gibson támogatja a szigeten lévő falut. De csak akkor mennek oda, ha a Mago szigetiek kifizetik az üzemanyagukat is, mert a Suva-ra eladott halaikat havonta egyszer a szállítóhajó viszi el.
A ruhák még mindig nem száradtak meg, mert nagyon párás a levegő. Lakoval megegyeztünk, hogy csak holnap visszük el.
|
43. nap, 2013.09.02. , Kirándulás a Vanua Balavu-i forrásokhoz Ha az ember kimondja a faluban amit szeretne, a falubeliek rögtön összefognak, hogy magvalósuljon a kívánsága. Az előző nap megemlítettük, hogy ma kirándulni megyünk a meleg forrásokhoz, amelyről írnak az utikönyvek. Az utikönyvek nem írják, hogy hol vannak ezek a források, azonkívül, hogy kérdezzük meg a helyiektől. Azt tudtuk, hogy a források Lomaloma-tól délre a Narocivo és a Nakama faluk között helyezkednek el valahol. Arra gondoltunk, hogy felpattanunk a reggeli 9 órás teherautójáratra Lomaloma-ba és egy kis kérdezgetéssel és útbaigazítással majd csak megtaláljuk a forrásokat valahogy.
Reggel 8 után értünk partot a bocival. Meglepetésünkre Eroni (a törzsfőnök szóvivője) várt minket a parton és kezünkbe nyomott egy levelet, melyet Jone Soko-nak címzett a Narocivo falu törzsfőnökének. Kiderült, hogy a Narocivo falu törzsfőnöke Eroni unokatestvére. Eroni azt mondta, hogy keressük meg unokatestvérét a faluban adjuk át a levelet és készüljünk fel egy sevusevu-ra, ezután el fognak vezetni minket a forrásokhoz. Azt is mondta, hogy kávát szerezhetünk Lomalomában a postahivatalban (mert kávával nem készültünk).
Ezután megérkezett Lako és azt mondta, hogy az egyik halász csónakján elvisz minket a Malaka faluba, mert oda közelebb van a teherautójárat. A szülőfalujába ellátogatott egy hölgy Savusavu-ról (aki az előző nap beszédet is mondott a templomban) és most éppen körbelátogatja a Malaka-i rokonságot ezért csatlakozhattunk hozzájuk. 9 óra előtt szálltunk partra a Malaka falu iszapos partján és a teherautó pontos volt. Fél órval később már a postamesternél érdeklődtünk a káváról Lomaloma-ban. Kávája nem volt, de adott két nevet, ahol árulhatnak kávát (Sekona Tovehi és Joeli Fonolahi). A feladat egy kicsit kezdett egy régi mászkálós számítógépjátékra hasonlítani (Space Quest). Házról házra érdeklődtünk először Sekona után, aki nem volt othhon, majd Joeli után, akit végül megtaláltunk. 10 dollárért sikerült 200 gram kávát vennünk tőle.
Ezután elgyalogoltunk (kb fél óra alatt) a Narocivo faluhoz. Itt egy kislány elvezetett minket Jone-hoz a törzsfőnökhöz, aki éppen égetett valamit. Mi el akartuk mondani neki, hogy miért jöttünk, de a levelet elolvasva azt mondta, hogy már mindent tud és a falujában Demo a földtulajdonosa a forrásokhoz vezető földnek. Jone nem akart külön sevusevu-t a kirándulásért, hanem bemutatott minket Demo-nak akivel hosszasan beszélgettünk a faluról és az is kiderült, hogy felesége a Yasawa-kon él.
Közben megérkezett Lui, Demo lánya, aki vállalkozott, hogy a vezetőnk lesz a túrán és a törzsfőnök fia, Joel is velünk tartott. Mivel apály volt a part mentén haladtunk. Meséltünk nekik a Fulaga-i barlangokról, és Lui mondta, hogy itt is vannak barlangok csontokkal. Gyorsan tettünk egy barlangkitérőt és a csontokat is megtaláltuk, jóllehet nem voltak olyan látványosak, mint a Fulaga-i. Azért lehetett látni, hogy páran ott hagyták a fogukat (szó szerint). A történetüket azonban Lui nem tudta elmesélni, túl fiatal volt hozzá és azt mondta, hogy vele ellentétben a falubeliek félnek idejönni.
Ezután a tengerparton forrósodtak a sziklák és kiderült, hogy amikor jön a dagály fürdeni lehet a tengervízzel keveredő feltörő forró forrásvízben (Új-Zélandon a Coromandel-en van hasonló forrás).
Végül néhány sziklát megmásztunk mire a forrást megtaláltuk, ahova óvatosan az éles sziklákon leereszkedtünk. Ebbe a barlangba is beszivárog a tengervíz, ezért a forrás kellemesen meleg volt. Itt piknikeztünk egyet a fiatalokkal a Lomaloma-bol hozott pékáruval. És a túra végén a hozott kávát odaadtuk Lui-nak a kirándulásért cserébe .
Visszafele falvakon keresztül gyalogoltunk, mert a helyi járat már 11-kor visszament Daliconi-ba. Szerencsénkre egy pickup felvett minket út közben egy darabon. Megismerkedtünk Joeli-vel aki az előző elnöke volt a Turisztikai Bizottságnak. A leváltása miatt még mindig kicsit kesergett, de azt mondta, legalább egy gonddal kevesebb. Azt is mondta, hogy a lagúna másik oldalán ő tulajdonolja a homokos tengerpartot, de idén még nem járt arra, így ha akarjuk, használjuk a területét, hogy kinyújtóztassuk a lábunkat, amennyiben arra járunk. A faluba menet megismerkedtünk egy kedves fiatalemberrel Tuta-val. Amikor megtudta honnan gyalogoltunk, bontott két kókuszdiót frissítőnek. Ezután elküldte a fiát, hogy adjon nekünk papaját. A papaján kívül a felesége még a kagylógyűjteményét is nekünk adta (este vittünk nekik füzeteket és fogkefét cserébe).
4 után érkeztünk vissza a faluba. Az asszonyok halászhálót készítettek amit az előző napi gyakorlati oktatáson tanúltak. Mi úgy gondoltuk, itt az ideje a búcsúzásnak a falutól. Elköszöntünk a törzsfőnöktől, Lakoéktól stb. Lako kérte hogy este menjünk vissza egy búcsúkávázásra és odaadta a tiszta ruhát. Tényleg szép tiszta lett, csak a több napos szárítás alatt kicsit füstös lett. Majd kiszellőztetjük
Este 7-kor már a fiaival együtt készült a gitárral és kávával kísért búcsúra és egy nagy fonott táskát kaptunk tőle ajándékba. Azt mondta, ma együtt búcsúzunk egymástól, holnap pedig újra káváznak, hogy ismét emlékezzenek ránk.
Érdekes, hogy a Lau csoporton belül a déli és az északi nyelv elég különböző, néhány kifejezést teljesen másképp használnak, így nem értették meg az elején amikor kis adag vagy nagy adag kávát kértünk, de úgy tetszett nekik a nyelv amit Fulaga-n tanultunk, hogy ők is megtanulták. Azt mondták, kávázás közben ha takara-t (nagy adag) vagy takari-t (kis adag) használnak ezentúl, ránk fognak gondolni. (Itt sinai-t és lalai-t használnak helyette.)
Turisztikai Bizottság ide vagy oda, mi soha nem éreztük magunkat turistának a szigeten, mert a falubeliek mindig úgy viselkedtek velünk, mintha a család része lennénk. Soha nem kértek semmiért pénzt, még a mosást is úgy kellett nekik kifizetni, hogy alig akarták elfogadni, pedig a generátort kellett járatniuk hozzá. Búcsúzóul is halat, kókuszt, papaját és tököt kaptunk tőlük ajándékba. Annyit kértek, hogy mondjuk meg a magyaroknak, hogy ide jöhetnek nyaralni és szeretnék, ha a mi képeink tanúskodnának az itteni vendégszeretetről.
|
44. nap, 2013.09.03. , Vissza a Bay of Islands-hez A változékony idő miatt nehéz pontos útvonaltervet készíteni, így már nem is próbálkozunk vele, csak rövidebb távokra tervezünk. Egy újabb ciklon miatt, amely a konvergencia zónán belül keletkezett, ismét heves, országos esőzés várható.
Ezért hiába hagytuk magunk mögött a falut csak a Bay of Islands-ig jutottunk és csak a meglévő saját útvonalunk alapján navigáltunk. A szigetek előtt megpróbáltunk megállni egy kisebb homokos parton, ahol egy indiai család lakik és akik hevesen integettek, hogy menjünk ki a partra, de a horgonyzóhely a növekvő szélben egyre jobban billegtette a hajót, ezért inkább folytattuk az utunk.
A fejünk felett már tornyosultak a felhők. A szigeteknél ismét összefutottunk Tuta-val (a Daliconi faluból), aki a falubeli férfiakkal halászott. Kaptunk tőle ajándékba egy nagy homárt.
|
45. nap, 2013.09.04. , Bavatu Harbour A reggeli napsütéses idő arra késztetett, hogy továbbinduljunk. Sikerült kinavigálni a szigetek közül. Tervünk az volt, hogy északról megkerüljük Vanua Balavu-t. A hajózási útvonalat póznákkal megjelölték, de van egy jelöletlen zátony az útvonal közepén, amelyet szerencsére észrevettünk. Sajnos a láthatóság ekkor már nem volt túl jó, és pont a legkritikusabb pontnál jött egy nagy eső. Az egyik ismerősünk ezt a zátonyt korábban eltalálta és már Savusavu-n felhívta rá a figyelmünk, ezért tudtuk, hogy itt nagyon kell figyelnünk. Az esőfelhőben eljutottunk arra a pontra, hogy most kell visszafordulnunk a saját útvonalunkon, amikor megláttuk a zátonyt és már azt is láttuk honnan kell kerülnünk, ezért folytathattuk az utunk. A fordulatszámmérőnk rakoncátlankodik, a motor még garanciális, ezért minél előbb be kell vinnünk egy Yanmar szervízbe. Amióta elindultunk, a vízalatti kamerát leszámítva, ez az első eset, hogy valami nem működik a hajón. A hajón eddig minden más működőképes, ezt most gyorsan lekopogjuk.
Ezeken a jelöletlen területeken az ember csak magára számíthat és nem lehet a térképekre vagy akár csak a jelölésekre hagyatkozni.
Megérkeztünk a Bavatu Harbour-ba a levegő párás, ködös volt. Korábban írtuk a Vanua Balavu-i yacht club történetét. A yacht club itt áll üresen és már csak egy gondnok foglalkozik vele. Este még az itt horgonyzó angol hajóval (Kalida) összefutottunk a yacht club teraszán egy Happy Hour-ra. Az internet csak úgy működött, hogy a parton álló zászlófelvonóra felhúztuk a mifi-t.
Az eső az esti órákban megérkezett.
|
46. nap, 2013.09.05. , A Bavatu Harbour gondnokaAz eső csak esik és esik. A déli órákra már kicsit kitisztult az ég és alábbhagyott az eső. A Kalida nevű hajó angol tulajdonosaival mentünk kirándulni, jóllehet egy egybefüggő szürke felhőtakaró itt ragadt felettünk. Körtúrát tettünk és ezért a csónakokat két különböző helyre parkoltuk, egy indulási és egy érkezési pontra.
Eljutottunk egy kisebb településhez kb 5-6 házzal. Itt lakik Biu a Bavatu Harbour gondnoka és aki irányítja az itteni gazdaságot. Toni a tulajdonosa a birtoknak (ő a Copra Shed és a Vuda Point Marina tulajdonosa is) és van egy háza a dombtetőn, de ő csak ritkán jön ide Suva-ról. A faluban Biu felesége Lendua üdvözölt minket és kérte, hogy írjunk be a vendégkönyvükbe. Biu az utat javította (kövekkel töltötte fel), amelyet elmondása alapján a disznók kapartak ki. A gazdaság fő tevékenysége a szűz kókuszolaj termelése és készítése. Ezen kívül tartanak tehenet, juhot és disznót is, hogy eladhassák a húst.
A településtől nem messze van egy kilátó a Bay of Islands-re.
A tulajdonos házánál fogható az internet, de ehhez fel kell mászni a dombtetőre, ahonnan szép a kilátás a horgonyzóhelyre.
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
