| 2013.07.22 - 2013.09.27 »» 2/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
9. nap, 2013.07.30. , Roti főzőtanfolyamJóllehet, ezt a napot pihenőnapnak írtuk be a naptárba, és az eső is kitaróan esett (délre húzodott a konvergencia zóna), rájöttünk, hogy amíg a falu mellett állunk nem lesz pihenőnap. Ebédfőzéshez készültünk amikor az angol hajóról kopogtattak be hozzánk. A faluból, Joji tanárúr felesége (Ma) fog ma roti (kenyér) készítést tanítani a hajósoknak. Az angolok hajóján a spanyolokkal egyutt keszítettuk el a rotit amit utána meg is ettünk.
A roti vekony palacsintaszerű kenyer amibe kulönböző töltelékeket lehet rakni. Ma tettünk bele padlizsánt, tonhalat, gyombért, körit, krumplit, fokhagymát, tésztát és még pár dolgot.
3-kor az iskola végeztével a tanár úr és kisfia Junior is csatlakozott hozzánk.
Azt is megtudtuk, hogy helyi szokás, hogy ha idegent látnak eves közben akkor mindig meghívják. Erre azonban udvariasan lehet nemet is válaszolni, mert nem sértődősek, de azért kár kihagyni.
|
10. nap, 2013.07.31. , További kirándulgatások a szigetenTöbb mint 100 pici szigetecske van a lagúnában, legtöbbjük egy gombafejhez hasonlító természet alkotta műalkotás. Az öböl a türkiz színét a mészkövektől kapja. A sziget lélekszáma összesen 400 körül van de ebbe a Suva-n lakókat is beleszámolják.
Tai reggel 10-kor már várt minket a parton és most egy másik sziklát másztunk meg a spanyol és belga hajósokkal együtt. Innen csodálatos látvány nyilt a gombaszerű szigetecskékre, de kár, hogy egy kicsit felhős volt az ég. Amikor visszatértünk a faluba, láttuk, hogy egy csoport férfi együtt kávázik. Kiderült, hogy egy falubeli meghalt Suva-n és ez a gyásszertartás része. Nem akartuk zavarni a szertartást ezért visszatértünk a hajóra.
A szigeten nincs repülőtér és ezért nincs turizmus. A szállitó hajó havonta csak egyszer jön. Ugyanakkor a helyiek sokat tudnak a külvilágról, mert sokan Suva-n tanultak és többeknek is Suva-n élnek a rokonai. Itt természetes, hogy egy családon belül a gyerekeket nem a szülők nevelik, hanem a rokonságból valaki más Suva-n. Számunkra nagyon meglepő, hogy itt a cigaretta aranyat ér, mert a helyi halászok homárt például csak azért hajlandók adni (6 db cigi = 1 homár). Az alkoholnak nincs akkora értéke, és csak egy-két ember fogyasztja szívesen a faluban. A helyieknek nem illik különben alkoholt ajánlani, de úgy tűnik a cigaretta rendben van, mert kávázás közben szeretnek rágyújtani.
Egy német fogorvos érkezett a szigetre. Hajóján komplett berendezett fogorvosi rendelő van. Nagy öröm ez a falubelieknek, mert ha valakinek itt rossz a foga akkor hajóval kell Suva-ra mennie, amely 1-2 hónapos program lehet. Örömük korai volt, mert kiderült, hogy az orvosnak fiji engedélyt kellett kérnie hogy bárkit kezelhessen, addig nem nyúlhat a fogakhoz. A falubeliek ezt nehezen tudják megérteni. Van itt egy masszőr hölgy is, egy másik, kanadai hajón, aki pedig a törzsfőnöknek adott egy kezelést. A törzsfőnök jelenleg éppen gyengélkedik. A masszőrágyat mi segítettünk nekik kivinni a faluba, mert a parttól a faluig 20 perces az út. Nagyon jó idő van (28 fok körül) és gyengül a szél, egyre inkább gyülekeznek a hajók az öbölben.
Este a spanyol hajón pizzáztunk. A spanonyolok egyébként beindították a mosás üzletágat a faluban. Mondták a falubelieknek, hogy a másik faluban 10 fiji dollárért vállalnak mosást. Azóta itt is.
|
11. nap, 2013.08.01. , Főzöcskézés és kávázás a helyiekkelÉva tollából:
Vinaka vakalevu na kana = Nagyon köszönöm az ételt (ezt a mondatot érdemes megtanulni, ha Fiji keleti részére jön az ember).
A mai nap beváltottuk az ígéretünk és a spanyol hajóról Virginiával főztünk a falubeli lányoknak, asszonyoknak. Jose segített kicipelni az alapanyagokat. Jóllehet csak a fonodabelieknek ígértünk ebédet, valahogy sejtettük, hogy ennek a szenzációnak gyorsan híre megy a faluban. Amikor megérkeztünk már több mint 10 hölgy ülte körbe az udvaron megrakott tüzet és Tai is közöttük volt. A meglepődésünket látva gyorsan virágfűzért akasztottak a nyakunkba. Végül vagy húsz adagot terítettünk a főztünkből ami nagyon gyorsan elfogyott.
Néhány tápanyaghoz ritkán jutnak hozzá a falubeliek, ezért szerettünk volna olyan ételt főzni, amelyben ezek a tápanyagok megtalálhatóak. Halat nagyon sokat esznek (azt mondják, itt nincs mérgező hal a lagúnában), de amikor nincs hal akkor nem nagyon jutnak proteinhez. A malacot csak inkább ünnepi ételnek tálalják például esküvőkön. Csirke van a faluban, de elsősorban a tojás miatt tartják. A löncshús volt a legegyszerűbb megoldás ennyi emberre. A felét magyaros pörköltösen készítettük el tésztával, a másik felét paradicsomszósszal és rízzsel tálaltuk. Amikor a Tai és Jose magunkra hagytak a főzésben, a hölgyek beindították a fiji slágereket és a kevésbé szégyenlősek táncoltak is mások csak pálmalevélből készítettek könyvjelzőket. A buli jól alakult. Közben a legidősebb hölgy a csoportból jó közel ült a lábosokhoz, és kérdezgette, hogy mit és miért teszünk bele. Néha pedig kóstólgatott. Délben mindenki megérkezett Gézát is beleértve. Bár bekapott valamit a hajón mielőtt jött, az ebédet nem tudta ő sem visszautasítani. Egy ilyen út alatt szűkösek a hajó készletei (lehet, hogy egy hónapig nem lesz bolt a közelben), ezért jó volt látni, hogy pont elég lett mindenkinek. Természetsen cassava-t is tálaltunk hozzá, melyet már az előző nap megbeszéltem az asszonyokkal arra az estere ha nem jutna elég étel.
Az ebéd végeztével Salote a fonodablei asszonyok egyik hangadója, félrehívott és megkérdezete, hogy iszom-e grog-ot. A falubeliek nem isznak alkoholt (egy-két férfit kivéve), ezért gondoltam, hogy a kávára gondol. Mondtam, hogy még sosem ittam életemben. Salote ettől felbuzdulva elcipelt a házához és kértünk a férjétől (Minitől aki egyben a falu kézművese) 10 fiji dollárt. Ezután Mika és Mata házához vezetett az utunk és kérte, hogy ismételjem: Au via voli rua na drau na yaqona (200 gramm kávát kérek). Megtudtam, hogy Mika a falu kávabeszerzője és Suva-ról hozza a kávagyökereket. A 10 dollár ellenébe megkaptuk a 200 gramm kávát. Igy megy a faluban a biznisz.
Visszasiettünk a buliba és Salote kérte, hogy hívjak férfiakat. Egy falubeli fiút, Gézát és Jose-t sikerült kikönyörögni a tömegből. A kávagyökeret félbehajtva egy hengerbe gyömöszöltük, majd hatalmas csattanásokkal egy vasrúddal zúzták össze. Ez igazán férfi munka volt. Kész volt a kávapor. Ezután elővették a tanoa-t. Ez a kávatál, amely általában vesi fából készül és amelyben a kávaport összekeverik vízzel. Mivel ez egy női buli volt, és alig volt néhány férfi a körünkben a kávázást Sera vezette le. Azt hallottuk, hogy van olyan falu, ahol a n?k nem isznak kávát, de ebben a faluban a nők is részt vesznek a ceremóniákon. A kávaport egy rongyzsákba tette, többször esővízbe áztatva kifacsarta majd a bilo-val kevergette. A bilo egy fél kókuszhéjból készült ivó edény. Nekem a tanoa-val szembe kellett ülnöm törökülésben. Ez a megtiszteltetés jár a vendégnek. Miután egy kicsit állni hagyták a sárnak tűnő levet valaki elkiáltotta magát, hogy Taki. Ez azt jelentette, hogy igyunk már. A kávaceremóniára, annak aki még nem próbálta, egy kicsit lélekben is készülnie kell. Mivel ezen a napon csak egy ünnepség volt, nem volt olyan hivatalos. De a kávaceremónia, lehet a sevusevu része is és ilyenkor a törzsfőnök előtt illik tudni, hogy kell viselkedni. Amikor a bilo-t nyújtják vagy azt kell mondani, hogy Bula, vagy tapsolni kell egyet (öblösen). A kávát egyszerre kell kiinni és nem illik kortyolgatni, hiszen, lehet, hogy egy falunyi ember vár ugyanarra a bilo-ra. Mindenki közös bilo-ból iszik (itt jön a lélekben felkészülés, mert csak a törzsfőnöknek lehet saját bilo-ja). Amikor elfogyott a bilo-ból a káva két kézzel kell visszanyújtani és utána hármat kell taposlni (ismét öblösen). A 200 gramm kávát háromszor-négyszer újra kifacsarják a tanoa-ban. Ha körbeülik a tanoa-t nem szabad az emberek mögött mászkálni. Ha már elfogyott a káva a tano-ból és újrakevereik, akkor nem illik elhagyni a partit. Akkor illik udvariasan távozni, amikor még éppen egy pici marad a tanoa alján. Ja igen, és régen a gyökeret megrágták mielőtt elkészítették, ahelyett, hogy zúzták volna. Szerencsére ezzel a szokásukkal már felhagytak.
A kávától egy kicsit elzsibbad az ember szája és nyelve. Minket főleg álmosított. A falubeliek megtanították nekünk, hogy kell kis-vagy nagy adagot kérni. Ha kicsit kér az ember azt kell mondani, hogy takari, ha nagyot, akkor takara, lehet passzolni is a pasi (ejtsd: paszi) szóval. Azt mondják, hogy a fiji káva nem olyan erős, mint például Vanuatu-n, de nekünk nincs összehasonlítási alapunk.
A parti és egy gyors közös fényképezkedés után még egy kisütött halat is becsomagoltak nekünk, hogy véletlenül se éhezzünk a hajón. Ennyi kedvességet már tényleg nehéz meghálálni, de azért több falubeli főzést már nem tudnánk bevállalni. Tai a nap végén megkért minket hogy hozassunk a falunak cigit, mert szeretnek kávázás közben dohányozni. Kiderült, hogy szinte mindenki dohányzik a faluban (kivéve a gyerekek), de kifogyott a készletük. Ennek a kérésének annyira nem örültünk, de azért egy ismerős hajónak sikerült írnunk aki pont idetart Savusavu-ból.
Elköszöntünk a falubeliektől: Sota tale! (A holnapi viszontlátásig!) Holnapra ismét egy ebédre és kávázásra vagyunk hivatalosak az igazgatóhelyettes házába.
Géza tollából:
A sztorihoz még annyit tennék hozzá, hogy kávázás közben egyszer csak megjelent 2 hajós napszemüvegben, sapkában ami nagy illetlenség a faluban. Most érkeztek egy 90 lábas hajóval. A kapitány (aki alkalmazott) egy zacskóból előhúzott egy 10 dolláros kávát (kb 150 gram, az elvárt mennység 3-400 gram), belevágta a bal kezébe.
- Na hol van az a törzsfőnök? – kérdezte flegmán.
Tai fölállt, a kapitány a kezébe akarta nyomni a kávát.
- Nem-nem. Nem én vagyok a főnök, én csak elviszlek hozzá.
Kiderült, hogy a hajó tulajdonosa kedden érkezik hidroplánon.
- Meg tudná kérni a pilótát, hogy tegyen egy pár kört a falu felett? –kérdezte Tai – A falubeliek nagyon örülnének.
A kapitány homlokát ráncolva válaszolt.
- Izé, megpróbálom...
Miközben a három alak távolodott a főnök háza felé, láttuk, hogy Tai kedvesen leveteti a sapkát és a szemüveget. A helyiek már hozzá vannak edződve ahhoz, hogy nem mindenki ismeri a helyi szokásokat. Kiváncsi lennék, hogy zajlottak hasonló szituációk az első idelátogató hajókkal. (Kb 60 hajó járt eddig itt összesen, abból 50 az elmúlt két évben).
Később Tai panaszkodott, ekkora hajó és ilyen kicsi káva? (Azért a törzsfőnök elfogadta úgyhogy maradhattak).
|
12. nap, 2013.08.02. , A helyi iskola és kávázásAz iskola igazgatóhelyettes és tanár Joji látott ma vendégül minket és a spanyol hajósokat egy ebédre és egy délutáni kávázásra. Ezt még a számítógép szerelésnél ígérte. Délben találkoztunk vele, feleségével és Junior-ral (kisfiával) a házában. Ma (ez a feleségének a neve) ismét rotit készített és a láncfűzér sem maradt el. Mi magyar palacsintát vittünk, felét lekvárral, másik felét pedig kakaóval megtöltve. A kakaósnak nagyon nagy sikere volt és Joji alig tudott egy pár palacsintát kimenteni a kávázáshoz. Ha étel van és híre megy akkor úgy tűnik egy csomó ember megjelenik a faluból, de legtöbbször ugyanazokat az arcokat látjuk. Joji a helyi szokásoktól eltérően asztalhoz ültetett minket és nem földre, de akik később érkeztek a faluból azok a földre ültek. A palacsintát csak egyszer kellett kínálni. Lakomai, kana! – mondjuk most már mi is fidzsiül (Gyere, étel!).
Ebéd után Joji egy sétára invitált az iskolába. Megnéztük a diákokat. Az osztályokba belépve egy-egy dalt hallotunk a gyerekektől. Az osztályokban elmeséltük, hogy honnan jöttünk. Ezután minden gyerek elmondta, hogy mi szeretne lenni. Volt pilóta, tanár, rendőr, nővér stb. Tomasi gyerekei már messziről megismertek minket. Mivel péntek délután volt a tanítás véget ért, a gyerekeket az udvarra küldték sportolni. Rugby-t játszottak. Beírtunk az iskola látogató könyvébe (azt is beírtuk, hogy szokjanak le a dohányzásról). Megnéztük a könyvtárat, ahol a könyvek rendetlenül álltak a polcon és elég rossz állapotban voltak.
Hétközben, amikor iskola van, mindhárom falu diákjaira főznek a fő faluban. A gyerekek iskoláztatását az állam fizeti, beleértve a füzeteket, könyveket, étkeztetést és az üzemanyagot amikor a szigetek között kell utazniuk csónakokkal. A bentlakásos iskolában 26 diák van a környező falvakból, de az általános iskola elég nagy körülbelül 70 diákkal és 5 tanárral (két férfi és két nő plussz egy hölgy aki az előkészítőt vezeti a hat év alatti gyerekeknek). A 26 bentlakásos diákra minden héten új felügyelő családot jelölnek ki, akik egy hétre családostúl beköltöznek az iskolába, hogy vigyázni tudjanak a gyerekekre, tehát ez nem a tanárok, hanem a faluközösség feladata.
A délutáni kávázás ismét vidáman alakult, bár a férfiak nem szívesen táncolnak. John (Koro férje) vezette a kávázást. Közben egy-két filmet felmásoltunk a számítógépükre. Valahogy megint volt rajta vírus. Azt mondják, hogy a fiji emebreknek káva folyik vér helyett az ereikben, erről mi is meggyőződtünk. Ez már a harmadik nap, hogy láttuk a falubelieket együtt kávázni. A falubeliek jókedvükben vagy rosszkedvükben is káváznak, ez itt egy közösségi program. Érdekesség, hogy amikor nagyon jól érzik magukat akkor a vendégek arcára hintőport kennek. Kérdeztük, hogy ennek pontosan mi a jelentése, de nem tudták elmondani és az is lehet, hogy csak jókat kacagnak rajta. Az egyik tanárnő vásárolni volt a szomszédos szigeteken és hozott egy pár doboz cigit a falunak.
Salote és Jasmine egy kisebb pálmából készült szőnyeget készítettek. A Rotor feliratból, már könnyű kitalálni, hogy nekünk készül. A Rotorra készült vesi fafaragást is megkaptuk a mestertől, Mini-től. A Rotor nevét is belevéste a faragásba, amelyet már el is helyeztünk a falon.
Már napok óta csökken a szél. Ma szinte megállt és a szúnyogok megvesztek. Hiába fújjuk be magunkat a szúnyogok szét marnak minket. A gyerekeknek is tiszta seb volt a karjuk és a lábuk az iskolában és nem tudnak elbújni előlük. A falubeliek azt mondják, hogy nyáron a nedves évszakban még több van. Nekünk legalább a hajó szúnyog mentes, mert van hálónk és riasztónk. De amikor megérkezünk a hajóra vagy ezer szúnyog érkezik velünk együtt a bocival, hiába próbáljuk kicselezni őket.
|
13. nap, 2013.08.03. , Sznorkelezés és evezés(Reggel 12 hajót számoltunk össze az öbölben.)
Az ár-apály különbség másfél méter es a viz csak a lagúna bejáratán át tud ki- es beáramlani. Miközben csökken a vizszint kifele aramlik a viz, amikor emelkedik akkor befele. A csatornában áramló viz kedvező feltételeket teremt a tengeri elővilágnak, ezeért itt általában nagy az élet, érdemes sznorkelezni. Kiálltunk a lagúna bejáratához, megvártuk amig lelassul a kifele menő áramlás majd a dingibe kapaszkodva sodródtunk ki a nyilt tenger fele. Mire kiértünk megfordult az áramlás és sodródtunk vissza. Ez körulbelül másfél órás menet volt. Úszni nem kellett, csak úgy vitt az áramlás. Rengeteg hal volt, nehany cápa, élő korall. A végére az áramlás már elérte a 2-3 csomót, száguldottunk.
A körülmények ideálisak voltak: enyhe szél, apály dél körül (jó a láthatóság). A levegő végre meleg, 30-31 fok van. Az óceáni víz elég hűvös ezért kell a neoprén ruha.
Délután a spanyolokkal kirándultunk. Ők jöttek a mi evezős deszkáinkkal, mi meg jöttünk a kajakjukkal. Az angol hajóhoz versenyeztünk velük, amely kb 1,5 mérföld volt pici széllel szemben. Jól elfáradtak a spanyolok, ezért az angol hajó frissítőt szolgált fel a fedélzeten, mielőtt visszaeveztünk most már visszacserélve az eszközöket. Az angol hajót egyébként már Új-Zélandon is láttuk a Rugby világbajnokság után (2012-ben), és Savusavu-n megismerkedtünk velük. Nekik is Amel típusú hajójuk van csak egy nagyobb mint a miénk.
Este a spanyoloknál vacsoráztunk. Mi vittük a krumplipalacsintát, ők pedig megsütötték a halat a reggeli sznorkelezésből. Lehet, hogy nincs halmérgezés a faluban, de mi azért mindig tartunk a lagúnában ejtett halaktól. Előételnek homárlevest tálaltak.
|
14. nap, 2013.08.04. , Sznorkelezés folytatódikAmíg a falubeliek káváznak addig mi inkább sznorkelezünk és evezünk. Továbbra is gyülekeznek a hajók és ismerősök is akadnak Savusavu-ból. A spanyolok olasz barátai is megérkeztek. Az érkező hajósok sorra prezentálják a sevusevu-t a faluban, majd azonnal kiállnak a faluból mert senki nem bírja a szúnyogokat. Már senki sem áll a falu előtt. Jóllehet a szúnyogok által ejtett sebeink már gyógyulnak de a szemétégetés közben a parton kaptunk egy-két ráadás csipést. A lemenő nap csodálatos.
Ma kimerészkedtünk a bocival a lagúnán kívül, mert kicsit tovább tartott a pangó víz. A zátony külsejénél rengeteg nagy hal van és a barrakúdák csoportrosan vadásznak. Ezúttal az olasz hajósok lőtték ki a vacsorát (ők is szeretnek szigonyozni), amely 6 emberre volt bőven elég. A halvacsora a spanyol hajón készült el.
|
15. nap, 2013.08.05. , A közleményA faluban minden hétfőn közösségi nap van, amikor a falubeliek közösen mennek földet művelni vagy fonni. Szombaton általában közös halászat van, hogy a vasárnapi gyülekezet utáni ebédre elég hal legyen. A többi napot a falubeliek kedvük szerint tölthetik például saját kertjüket művelik, vagy más üzleti tevékenységet folytatnak.
A cassava-n, a taro-n és az édes krumplin kívül nem nagyon termelnek zöldséget (egy-két falubeli kivételével akinek van padlizsán is a kertjében). A faluban megtermelt zöldségek nagyon igénytelenek. Ahhoz, hogy paradicsomot vagy más kultúrnövényt termeljenek, egy kicsit több gondosságra lenne szükség, ezért ezeket inkább nem termelik. Amikor megkérdeztük tőlük, hogy miért nem ültetnek más zöldséget, azt mondták, hogy nem lehetséges. De a fiatalabbak elárulják, hogy lehetséges, csak sokat kellene vele foglalkozni és ebben az időszakban alig van eső, itt pedig vizet csak esőből nyernek.
Úgy tűnik a falubeliek unatkoznak, miután a hajósok elálltak a falu elől. Az egyik hajót megkérték, hogy az összes hajónak adjanak le egy közleményt. A falu az összes hajót meghívja egy szerdai kirándulásra és egy ebéddel egybekötött kávázásra. Azt kérték, hogy mindenki vigyen egy kis kávát (kezd a falu kifogyni belőle, amelyen mi már nem csodálkozunk) és a hölgyek valamilyen kis ajándékot, mert a falubeli hölgyek is készülnek valamivel.
A lagúna trükkös bejáratát már említettük korábban (van egy koralfej a bejáratban). A hajósok emailt küldenek az idetartó hajóknak arról, hogy lehet bejönni. De ma egy olasz hajó mégis zátonyra futott ráadásul kétszer egymás után. Néhány ismerősünk pont a bejáratnál búvárkodott, amikor azt látták, hogy a hajó 90 fokban fordult meg a tengelye körül, amikor fönnakadt a zátonyon. A felhős ég miatt nem volt jó a láthatóság és nem vették észre a zátonyt. A hajót sikerült leszabadítaniuk, a sérülésekről nem tudtunk meg többet, mert a hajó rögtön el is távozott.
|
16. nap, 2013.08.06. , A hidroplán érkezése és parti a RotoronMa megérkezett az olasz megahajó tulajdonosa. Ahogy a falubeliek kérték a hidroplánnal tiszteletkört írt le a falu felett. A falubeliek később panaszkodtak, hogy mégsem látták, mert nem tudták, hogy mikor érkezik. A tulajdonos azonban sosem ment be a faluba.
Közben megérkezett Ding is Chiquita nevű hajójan (ismerjuk Savusavuból). Este a két angol hajót láttuk vendégül a Rotoron. Az eseményre kókuszdiókat gyűjtöttünk a homokos parton, ahova átálltunk a hajóval és rumos koktélt készítettünk egy jó kis magyaros babgulyással egybekötve.. |
17. nap, 2013.08.07. , A koponyák történetének leleplezéseNem álltunk vissza a falu elé a hajóval, hanem bociztunk (1,3 mérföld légvonalban). Majdnem lekéstük a meghírdetett túrát, mert a gombaszigetek között próbáltuk megtalálni a faluhoz vezető utat. Igazi labirintus volt, zátonyokkal és zsákutcákkal.
A faluban találtunk valakit aki megmutatta az utat, így utolértük a csoportot. Egy barlangot már korábban láttunk, de kiderült, hogy van még ezenkívül két barlang a szigeten, ahol akadnak emberi csontok. Idegenvezetőnk ezúttal egy Suva-ról érkezett egyetemet végzett ifjú volt (Bis).
Bis elmesélte, hogy régen a falu fenn volt a hegyen (most a lagúna és a hegy között terül el). Innen látták, amikor az ellenséges polinéz hajósok megérkeztek a lagúnához. A melanézek gyorsan megtámadták őket (néhány koponyán látszik, hogy be van törve) és a barlangokba rejtették őket a kenuikkal együtt, hogy a követő polinéz hajósok ne tudják meg, hogy a falubeliekk ölték meg őket. A hittérítők azonban elég alapos munkát végeztek azóta, hogy a falubeliek ne beszéljenek többet a kanibalizmusról, ezért erről azóta sem beszélnek és viccelődni sem lehet velük erről. Érthetően a barlangokat és a csontmaradványok nem tekintik szent helynek. Szerették volna, ha a mészkőbarlangba mi is felírnánk, hogy itt jártunk. Elmagyaráztunk nekik, hogy a természeti és történelmi örökségeket Európában óvják, ezért mi csak megnézni szertnénk ezeket.
A faluban már várt ránk a földre terített asztal, amelyen kagylót, káposztás halat, köris rízst stb tálaltak. A papaja kompót volt a legsikeresebb, aminek elkértük a receptjét. A kávát odaadtuk a falubelieknek, majd a kávaszertartásra igyekeztünk. Gitároztak, daloltak, majd azt kérték, hogy táncoljunk nekik, mert azt szeretik nézni. A faluban a férfiak nem igazán mernek táncolni. A nők ajándékokat cseréltek, ki amit hozott. A falubeli hölgyek pálmalevélből készült táskákkal készültek. A hajósok pólót és kozmetikumokat adtak a falubelieknek.
A buli után Sera megmutatta a házi teknősét, amelyet néha megúsztat a tengerben.
Este az angol hajón tartottak szülinapi bulit, amelyre mi is hivatalosak voltunk. Ezzel zárult ez a hihetetlenül sok eseménnyel teli nap.
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
