Hajónapló: Elzász in English

     2017.07.03 - 2017.07.13                                   ««   1/1 oldal   ««


1. nap, 2017.07.03. Hétfő, Érkezés Elzászba, Loutzelbourg

Egyenes járatot nem találtunk Strassburgba, Frankfurton keresztül érkeztünk meg. Amikor foglaltuk a jegyeket, kaptunk egy telefont a légitársaságtól, hogy észrevettük-e, hogy a repülőjegyek egyike szól csak repülőre, Budapest-Frankfurt között, onnan pedig egy buszra kell átszállnunk. Ez a busz nem egy Airbus volt, hanem egy valódi kerekeken zötykölődő távolsági busz - azért nem volt olyan zötykölődős, csak a repülőhöz képest-, melyet a légitársaság üzemeltet Frankfurt és Strassburg között. A buszállomást nem is volt olyan könnyű megtalálnunk, mert már körbeszaladtuk a repteret, mire végre sikerült útbaigazítást szereznünk, de ezután jól esett a rövid ebédszünet. A frankfurti nemzetközi gasztro konyháknak köszönhetően mindenki megtatálta a saját kedvérevaló falatot (curry wurst, sushi stb). Innen már csak két taxit kellett fognunk, amelyek a kibérelt hajóhoz vittek minket, hogy végre megtörténjen az átvétel és birtokba vehessük a Pénichette 1180FB típusú csatornahajót. Így egy kicsit körülményesen, de vidáman érkeztünk meg Loutzelburgba. A hajót, melynek elegáns francia neve Houillon volt, gyorsan sikerült átvennünk és ennél még gyorsabban sikerült elhelyezkednünk a 3 kabinban. A bevásárlási listán megrendelt árukkal előre feltöltötték a hajót, ezért már csak egy-két apróságot kellett beszereznünk. Felpattantunk a kerékpárokra (4 agyváltós kerékpárt kaptunk a hajóhoz), hogy felderítsük a környéket, utána pedig a kisvárosban vacsoráztunk. A városka tüneményes elzászi házikókkal, templommal és virágokkkal a csatorna mentén épült ki. De a csatona mellett nemcsak autóút, hanem kerékpárút és vasúti sin is van. A csodálatosan szép völgy felett, amelyben a csatorna fut egy várrom ágaskodik a város felé. Nekünk egy kicsit hűvös volt Malájzia után, mert a szép napsütéses 26 fokos nappali hőmérsékletet csak 13 fok éjszakai hőmérséklet kísérte. Mi be is öltöztünk, a társaság többi fele pedig csak mosolygott rajtunk. Egy hotel étterme volt csak nyitva, ahova beültünk és ahol franciául és németül is folyt a kiszolgálás. Történelméből adódóan mindkét nyelv jellemző a vidékre. Mi itt ettünk először csigát, érdekes mód utazásaink során még soha nem próbáltuk eme különlegességet, de mindig van valamiből először és a csiga minket most már ide köt Franciaországhoz.


2. nap, 2017.07.04. Kedd, Egy nem várt megállónk, Saverne

Már korán felébredt a csapat és friss pékárut reggeliztünk a helyi pékségnek köszönhetően. Az eredeti programunk szerint a 92 km-re fekvő Nancy városa felé kellett indulnunk és az első nap Bataville-be érkeznünk. De milyen unalmas is lenne az utazás ha minden a tervek szerint haladna. Az első három zsilippel nem is volt gond, automatikusan nyitódtak (miután az átadónk 8 után betelefonált, hogy Nancy irányába indul a hajónk) és a zsilipbe érkezve és a hajót rögzítve nekünk kellett indítani a zsilipelést egy kék vezérlővel. Az átadáskor a lelkünkre kötötték, hogy nehogy a pirosat húzzuk, mert azt csak vészhelyzet esetén szabad meghúzni. Ezután jött a liftnek nevezett zsilip, ahol egy zsilip medencébe kellett volna beállni, de amikor odaértünk, két kedves lány sajnálattal közölte, hogy ez a zsilip nem működik, mert eltört a sin és nem tudják pontosan mikor lesz kész. A hajó kupaktanács úgy döntött, hogy mivel nem szeretnénk akár napokig itt a zsilip előtt dekkolni, visszafordulunk Strassbourg irányába. Az első zsilipnél ezért egy kis ház mellett nekünk kellett betelefonálnunk hogy nyissák a zsilipet és hogy melyik irányba megyünk (ezekből a kis házakból a csatorna mentén üzemeltethető a zsilip is, csak a bakter ma már nem ül bennük, ezért kell a telefon a központi vezérléshez).
Volt is egy csomó zsilip amin átkeltünk (ezek 4-6 méteresek lehettek), miközben meg is ebédeltünk a hajón (bolognai spagettit, amely nem teljesen a hely szellemét tükrözi, de gyors és finom), így jutottunk el Saverne városába, melynek látványossága egy palota, a nagy hajókikötő és az elzászi sétáló utcák, a macskás étteremről nem is beszélve, ahol végül megvacsoráztunk. A kikötőben nehezen sikerült helyet, áramot és vizet szereznünk. A hely 15 euró volt egy éjszakára plusz 20 cent személyenként, mert feladtuk az eredeti 5 eurós helyünket, ahova behajózáskor először beálltunk, hogy eme becses szolgáltatásokhoz hozzájussunk. cserébe le kellett mondanunk a parti kilépés lehetőségéről, mert így egy másik hajón keresztül tudtunk csak ki-be közlekedni. De Saverne megint csak egy szép város és a hattyúk is házhoz jönnek, azaz hajóhoz.


3. nap, 2017.07.05. Szerda, Visszatérünk a rottára, a puszta

Még az előző napinál is korábban kelt a társaság, de azért egy jógát tartottunk a mólón. Mivel innen már csak Strassbourg lett volna a következő állomás, elindultunk Savernből visszafelé. Közben telefonáltunk, hogy szóljanak, ha elkészül a lift. Jött is a telefon délelőtt, hogy most már szabad az út. A zsilipelés már rutinosan végeztük és dél körül megint Loutzelburgban voltunk, ahol megint csak egy ebédre álltunk meg és egy becsületkasszás lekvár és kompót vételre. Még alig ültünk az asztalhoz, amikor a hajó magától elindult a csatornán. Az egyik cövek nem tartotta meg, mert itt a folyó szélén csak cövekekkel lehet kikötni, melyet kalapáccsal kell leverni, hogy ráköthessük a hajót. Szerencsére időben észleltük a hajó megindulását és újra kikötöttük. Ebédre ezúttal francia hagymalevest készítettünk egy kis csirkével, hogy autentikusabb legyen az ételválasztékunk is. A lifthez érve egy másik hajóval együtt zsilipeltünk be a medencébe. Az érdekessége az egésznek, hogy itt az egész medencét 44 m magasra emelik meg a hajóval együtt. A látvány persze csodálatos a liftezés közben az érzés meg leírhatatlan, mert a hajóval ekkor már messze a hegyekben jártunk. Ha-ha-ha.
Ezután a csoda után, amely meglepően ingyenes, még jött 2 alagút a hegyeken keresztül. Az egyik alagút kb fél a másik pedig 2.3 km volt. Hát ezt sem lehetett könnyű kivájni a huszadik század elején. De ezután már meg sem álltunk Bataville-ben, mely az eredeti ajánlott program volt, hanem hajtottuk tovább a hajót és már kevesebbet kellett zsilipelnünk. Körülbelül negyed nyolc lehetett amikor a nagy zsiliphez érkeztünk ahol megint meglepődtünk. A reggel 7-től este 7-ig tartó zsilip üzemeltetés már bőven lejárt, minket mégis átengedtek rajta fél nyolckor miután egy hajó zsilipelését végignéztük. Itt egy rádió kontrollert is a kezünkbe nyomtak, amelyet az ezutáni zsilipeknél kell majd használnunk. A hajónk 16 métert süllyedt egyhuzamban ennél a zsilipnél. Ezután a zsilipeket tényleg lezárták, mi két zsilip között egy szántóföld mellett ragadtunk örömünkre. Az esti vacsorát kis maradékokból (hús, tojás, saláta, lencse) ütöttük össze a fedélzeten, miközben őzek legelésztek mellettünk a szalmabálák között. A kis sétánk alatt egy csomó cicát láttunk és a csatorna régi ágát a lemenő napban. A rottánkat igyekeztünk behozni, mert holnapra az eredeti program szerint is Nancy-ba kell érnünk, de a hajó jól bírja az iramot (5-6 csomóval száguldunk), csak a fogyasztását nem látjuk.


4. nap, 2017.07.06. Csütörtök, Érkezés Nancy-ba

Reggel még mindenki a fedélzeten arról álmodott, hogy egyszer megérkezünk Nancy-ba. Előttünk ekkor még majd 65 km és 22 zsilip állt a Rhone folyón. Lehetséges-e hogy mégis eljutunk Nancy-ba? - tanakodtunk. A kapitány 7-kor már aktiváltatta a rádio kontrollert, hogy nyíljon ki az előttünk levő zsilip. A reggelit a legénység már összekészítette a fedélzeten, de egyesével reggeliztünk, mindenki akkor evett, amikor ideje volt. A korai órákban a fedélzeten még minden tiszta víz volt. A levegő hőmérséklete napról napra növekedett az indulásunk óta, már este sem fáztunk. A gyors ebédet (most francia kolbász jött ki a hajó konyhájából) további zsilipelgetések követték. Bár délutánra kicsit befelhősödött, a hőmérséklet mégis 32 fok körülire kúszhatott a napon, így közeledtünk Nancy felé szinte nyeltük a zsilipeket miközben hatalmas gyárak (só, sóder stb) tűntek fel előttünk. Loutzelburg és Nancy között összesen 26 zsilip van (ebben benne van a lift is) amit mi még megsokszoroztunk a Saverne-i kirándulásunkkal. Az utolsó zsilipünkhöz fél hatkor értünk, innen már szabad utunk volt a városhoz. Fél hétkor beparkoltunk Nancy kikötőjébe ahol furcsa mód két pufferrel hátul kellett kikötni a hajót két kikötőkötéllel a mólóhoz és elöl nem volt semmi rögzítése a hajóknak, tehát a hajó eleje semmivel nem volt rögzítve. Ilyet sem láttunk még! Bevetettük magunkat a városba, hogy megvcsorázzunk és megnézzük a központot, a Stanislas teret, ahol lézer show volt háromnegyed 11-kor. A nap körülbelül negyed 10-kor megy itt le.


5. nap, 2017.07.07. Péntek, Nancy és Varangeville

Elköltöttünk egy városi reggelit a Stanislas téren. Nem sok kávézó volt nyitva reggel 9-kor még, összesen kettőt láttunk a téren. Forró csoki és csokis croissant volt reggelire. Ezután egy 10-kor induló kisvasútra ültünk fel, amely többnyelvű automata idegenvezetéssel mutogatta meg a város nevezetességeit. A belváros középkorias hangulatot idézett és magunk elé képzeltük az egykori királyok és hercegek városát, csodálatos épületegyütteseivel és templomaival. Ebből az egyik legelragadóbb a Stanislas tér, melyet a világörökségünk részévé is nyilvánítottak. Az ódon épületeket aranyozott kovácsoltvas kerítések és lámpaoszlopok díszítik az diadalíves kapu mellett pedig Vénusz szobra áll egy-egy szökőkúttal. Ezután volt egy kis szabad séta a városban, majd délben bevásároltunk a piacon és egy kisebb Carrefour közértben, ahol megengedték, hogy a bevásárlókocsit a kikötőbe toljuk, így nem kellett taxit fognunk a nehéz zacskók miatt. Gondoskodtunk, hogy víz és sör mindenképpen legyen a kosárban, a többi pedig már sok apróság volt. Vettünk egy helyi desszertet is a Babas-t, hogy majd megkóstoljuk a hajón (ez valamilyen sütemény rumos lébe áztatva). A lányok egy órácskára megnézegették a helyi leértékeléseket a tonhalas ebéd előtt, majd elindultunk visszafelé. A kikötőkapitányság a délutáni sziesztája miatt csak 3-kor nyitott, ezért nem jutottunk messzire csak Varangeville-ig, vagyis 3 zsilippel odébb. De a 7-kor záró zsilipek miatt nem volt értelme továbbmenni, mert Varangeville után már a gyárak következtek, ezért inkább tettünk egy sétát ebben és a mellette fekvő korabeli kisvárosban ahol egy impozáns XVI. századi bazilika áll. Jeanne D Arc is idelátogatott és itt imádkozott a csatái előtt, melyet egy emléktábla is jelez a városházán. Jóllehet még a hét órás zárás előtt érkeztünk, a bazilika sajnálatunkra zárva volt. Azért körbenézegettük kicsit és lefotóztuk a tetején fészkelő gólyákat, melyekből amúgy is rengeteget látunk a környéken. Este a helyi pizzériába vonultunk egy nagy vacsorára.


6. nap, 2017.07.08. Szombat, Egy tókánál

Ma hajnalban volt a legmelegebb, már 7 előtt felkeltünk, hogy elinduljunk visszafele a csatornákon. A reggeli 7 órás nyitásról azonban a csatornaüzemeltetőt elfelejtették tájékoztatni, ezért 9-ig kellett várnunk a nyitásra, pedig mi be is telefonáltunk, hogy most mi a helyzet. Egy másik német hajós pedig a zsilip másik oldalán türelmetlenkedett, de mondtuk neki, hogy várnia kell 9-ig, azaz kicsivel utána, mert minket engedtek először át a zsilipen.
Egy kis nehezítésként most lentről fölfele zsilipeltünk. A nehézség csak az volt, hogy a falon nem mindenütt volt rögzítő a zsilipben, csak a zsilip tetején, a peremén. Ide kellett vagy fellasszózni a kötelet lentről vagy csáklyával felsegíteni. Egy idő után ez a művelet is rutinosan ment. Csak ebédelni álltunk meg de egyébként folyamatosan haladtunk a hajóval. Valahogy a fedélzeti ernyőnk is magasabb lett a csatonán visszamenet, mert néhányszor felakadt egy-egy hídon, de mindig az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk, mielőtt végleg lesodródhatott volna a fedélzetről. A nap tűzött továbbra is. Eső nem esett már amióta elindultunk. A vizünk gyorsabban fogy mint vártuk, de szerintünk azért mert kisebb a tartály, mint mondták, ezért kétnaponta tankolnunk kell.
A nap végére 18 csatornán keltünk át és az utolsó zsilippel 16 métert emelkedtünk, de a csatorna egyik balra forduló ágánál elfordultunk egy tavacska felé, melyet már Nancy-ba menet kinéztünk és egy kisebb marinánál kikötöttünk. Itt egy keves férfi német szóval segítségünkre sietett és mondta-mondta, hogy mit csináljunk, hogy kössünk ki. Először azt hittük, hogy egy erre túrázó hajós és nem értettük miért rendezgeti a hajónkat. Később kiderült róla, hogy a marinában dolgozik, pedig még friss bagettet is ígért a következő napra - így ki gondolta volna róla, hogy a marinához tartozik.
Kikötés után a strandot kerestük, de a strand a képzeletünket alulmúlta, mert két rövid köves partszakaszon tudtunk csak bemenni a tóba, ahol a hínáros növények szúrták a hasunkat. Azért a víz frissítő volt és elmondhatjuk, hogy fürdőztünk egyet az elzászi vizeken, melynek hőmérséklete egész meleg volt. A kártyapartink után tértünk nyugovóra.


7. nap, 2017.07.09. Vasárnap, Visszatértünk Loutzelburgba

Az útnak ezen a részén sokkal frisebb a levegő, mint a városoknál. Nemcsak a 2 hűs alagút miatt, melyeken ma keltünk át, hanem a minket körülvevő erdők miatt is. Egy megállót tartottunk egy kevésbé turistás kis településen, melynek nyelvtörő francia neve van, Xouaxange. Itt egy korabeli kis templomot látogattunk meg márvány és gránitköves temetőjével és kivételesen a templomba is bejutottunk, ahol egy lelket sem találtunk, ahogy a kis településen sem láttunk az utcákon sok embert. Mindenki a házában pihent vagy dolgozott valahol, de az utcák üresen pangtak a nyári melegben. Megtaláltuk a várromot is, melyet az egyik utikalaúzunk ajánlott. A rom igazán rom volt, mert egy növényzettel már benőtt negyed falra akadtunk csak. Ezután az éhes társaság nagy meglepetésére egy madagaszkári kis étteremre akadtunk, itt távol Afrikától. A tulajdonos hölgy valóban Madagaszkárról származott és ezért az ottani különlegességek is megtalálhatóak voltak az étlapján, ahogy az étlapot is saját kezével készítette el - ez egy igazi művészeti alkotás volt.
Folytatva utunkat elérkeztünk a lifthez, ahol most sorbanállás volt, mert kicsit nagyobb volt a hajóforgalom és három hajó várakozott előttünk. Eddig meglepő módon nem igazán volt nagyobb hajóforgalom és általában szabadok voltak a zsilipek. Szerencsére mindhárom hajó egszerre utazhatott előttünk, mire mi is sorrakerültünk, így az egész művelet bő egy órácskát tartott. A lift alján a kristálygyárat látogattuk meg és közel a 7 órához sajnos már a bobpályát is bezárták. Ezért az utolsó 3 zsilipen körülbelül negyven perc alatt haladtunk át, versenyt futva az idővel, mert tudtuk, hogy ezek zsilipek 7-kor zárnak. Loutzelburgba érkezve kihasználtuk utolsó esténk a hajón és a maradékokból elkészített fennséges vacsorát fogyasztottuk el, melyet a zsilipelések közben készítettünk. Ezután megmásztuk a várat (kb 20 perc volt a hajótól) melyhez a vasútállomást is útba ejtettük. Ez a várrom egészen jó állapotban volt, még néhány korabeli díszítőelem, boltíves kapuk és díszes ablakok is megmaradtak belőle és innen jól ráláttunk Loutzelburgra is. Itt kellemesen szitálni kezdett az eső, de azért a kerülőutat választottuk visszafelé a hajóhoz.


8. nap, 2017.07.10. Hétfő, Strasbourg

Reggel visszaadtuk a hajót és csak egy pufferünk sérült rajta, de azt mondták ez nem gond benne van az árban. Ez a puffer egyébként már átadáskor félkötéllel lógott a hajón. A taxik kicsit késtek, de megvárhattuk őket a hajón, mert aznap nem jött ra másik társaság. A következő két napot strasbourgi városnézéssel töltöttük és egy kicsit sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan vége lett a csatornahajókázásnak. De persze ekkor még nem tudtuk, hogy kalandjaink tovább fognak folytatódni a repülőtársaság jóvoltából, akik miatt lekéstük a frankfurti gépünket és ezért kompenzálniuk kellett egy csomó embert akik a buszukkal futottak be Frankfurt a.


89. nap, 2017.09.29. Péntek

....

Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2027786