| 2001.07.11 - 2001.07.28 »» 2/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
7. nap, 2001.07.17. , Áthajózás MilosraReggel tengeri szokásomhoz híven 6-kor keltem. Nagyon kellemes volt az idő. Évával együtt elindultunk, hogy felszedjük a horgonyt.
Reggeli dolgaink elrendezése után célba vettük Milos szigetét. Hol motoroztunk, hol vitorláztunk.
A délután közepén értünk Adamis város kikötőjébe, ahol a móló még majdnem végig szabad volt. Leengedtük a horgonyt, majd a hajó fenekét kikötöttük a mólóhoz. Volt lehetőség víz vételére is, igaz, hogy csap tekerője nem volt a helyén, de hát ezért voltak nálunk szerszámok.
Később kicsit arrébb mellénk kötött egy francia hajó, majd kettőnk közé egy ciprusi motoros jacht.
Bejártuk a várost is, egy finom jégkrémmel feltöltődve felmentünk a domb tetején levő templomba.
Este beültünk egy étterembe, és ettünk egy girost.
Az Adamisban levő kikötő egy esetben nem biztonságos, ha délről fúj a szél. Ennek oka az, hogy a kikötő egy nagy öböl (szerintem több, mint 5 km) északi részén fekszik, és dél fele teljesen nyitott. Nem gondoltuk, hogy ez túl nagy probléma, mivel a Kikládoknál általában mindig északról fúj a szél ebben az időszakban. Nem volt szerencsénk. Ez volt az egyetlen egy este, hogy délről, egész pontosan délnyugatról kezdett fújni a szél. Először csak 6-7 csomóval, de az éjszaka során voltak 26 csomós befújások is. A horgonyunt szilárdan tartotta a hajónk, nem úgy a mellettünk levő motorosé.
A bocink a hajó mögé volt kötve, és nagyokat dülöngélt. Pistinek mondtuk, hogy másszon bele, és lefilmezzük. Így is tett, de a boci annyira vadul mozgott, hogy a végén beleesett ruhástul, pénztárcástul a vízbe. Nagyon megijedt, teljesen rémült volt az arca. Persze könnyedén kihúztuk a vízből a fürdőlépcső segítségével.
Ahogy a motoros mellettünk dülöngélt, olyan volt, mintha egyre jobban ránk akarna dőlni. Egyszer csak Évát hallottam, ahogy kiabált, hogy nekünk jön a motoros. Rohantam ki a fedélzetre, és kiabáltam a többieknek is, hogy keljenek fel. Ami pufferünk volt, vittük át a jobb oldalra, hogy nehogy nekünk verődjön a motoros. Majdnem hozzánk is ért, volt kettőnk között kb. 2 cm. Ekkor még nem tudtuk, hogy a motoros mellett levő hatalmas francia jacht nyomódott először rá a motorosra, és valószínűleg ennek hatására nyomódott a motoros ránk. A horgonylánca teljesen laza volt, és a vad hullámzásban előre hátra és jobbra balra billegett. Csak azért nem verődött a hajó a móló falának, mert egy Davits-on mögötte lógott a motorcsónakja, és az nem engedte neki menni. Miközben a puffereket rendezgettük, szóltam is emberünknek, hogy laza a horgonya, figyeljen. Húzott kicsit a horgonyláncán, és ez stabilizálta a hajóját. A mi hajónk is dülöngélt, de elviselhető módon. Bezzeg az övéké! Kemping székkel és asztalokkal kiültek a mólóra, és ott fogyasztották el a vacsorájukat. Gondolom a hajón nem bírták volna ki. Megkértek, hogy egy kicsit húzzuk arrébb a hajónk fenekét, amit meg is tettünk. A hajón egy egész család utazott, gyerekekkel együtt.
Hogy tudjam, hogy a mi hajónk mennyire sodródik a móló fejé, a lépcsőnkre kötöttem egy lábost: ha a hajó hátrafele esetleg megcsúszik, akkor a lábos bele fog verni a mólóba, és ez fog minket figyelmeztetni. Mivel a szél percről percre erősödött, úgy döntöttem, hogy horgonyőrséget tartunk. Évával kezdtük ketten. |
8. nap, 2001.07.18. Miután körbebociztunk és fürdőztünk elindultunk. Közepes hátszelünk volt, azonban nem haladtunk vele elég gyorsan, ezért motorral rásegítettünk.
Folegandros sziget kikötőjében akartunk kikötni. A kikötés módja: elöl horgony le, majd farkötelek parthoz kötése. Igen erős oldalszél volt, és többször megtörtént, hogy leengedtük a horgonyt, de nem tudtunk egyenesen hátrafele megindulni, mivel indulásnál a hajó fenekét a felpörgő propeller balra tolta. Rájöttem azonban mi a megoldás. Először is megállás előtt a hajó farát kicsit jobbra kell vinni, úgy kell betenni rükvercbe, és ha ezt jól csináltam, akkor pont annyit haladunk balra, amennyit a hajó jobbra megindult. A másik dolog, amire rájöttem, hogy a horgonyt ilyenkor már csak akkor szabad elkezdeni leengedni, amikor már halad a hajó rükvercbe, mivel mozgás közben már könnyedén lehet kormányozni, és a hajó is csak abban a tempóban halad hátrafele, amennyire a horgony engedi.
Az első épületes kikötési manőverünk azonban így is kudarcot vallott, mert hiába volt 77 méter láncunk, a partfaltól kb 15 méterre elfogyott. Újból horgony fel, újabb horgonydobás, tolatás. Most már volt elég láncunk, és egy igen szűk helyre bepréseltük magunkat. Sikerült a kikötés.
Mellettünk egy hatalmas (kb 20 méteres) motoros jacht állt, a tulajdonost malájnak tűnő személyzet szolgálta ki.
A parton már vált a kikötő-parancsnokságról egy ember, hogy menjen ellenőrzésre az irodájába, de ő is csak a hatalmas kikötői díjtól (kb. 280 Ft) akart megszabadítani.
Sétáltunk egyet a városban, de nem volt túl sok látnivaló.
Vacsorára nagyon finom konzerv virslit nyomattunk, majd utána készítettem vaníliás gofrit. Fincsi volt.
Az éjszakánk nyugodt alvással telt. | | Mivel nem volt túl nagy szél, motorral kezdtük meg a Milos sziget megkerülését, mégpedig az óramutató járásával ellentétes irányba. Nagyon érdekes és szép sziklákat láttunk, majd a sziget délnyugati csücskét megkerülve egy nagyon érdekes, védett öbölre bukkantunk. Az öbölben horgonyzott egy katamarán, amelyiket már Adamis kikötőjében is láttuk, illetve egy másik vitorlás. Mi is horgonyoztunk, másodikra sikerült is beakasztani horgonyunk. Mivel az öböl elég szűk volt, ezért az öböl száján kívül dobtuk le a horgonyt. Ezáltal oldalirányból egy gyenge döghullámzás jobbra-balra döntötte a hajót, viszont az északnyugati szél, amelyik az öböl felől fújt szépen irányban tartott minket, megakadályozva, hogy a hajó melletti szikláknak sodródjunk. Mivel a hajó a természet erőivel szemben védtelen helyzetben volt, ezért úgy döntöttünk, hogy felváltva látogatjuk meg a környező sziklákat a bocival. |
Milos körbehajózása és elindulás San Torini feléKettő óra meglazult a láncunk, kicsit beljebb húztuk a horgonyt. Ezután már megint megfelelően állt a hajó. Misi vállalta, hogy átveszi a horgonyőrséget, úgyhogy Évával elmentünk aludni.
5 óra körül arra ébredtem, hogy a lábos megint verődik a falnak. Misi persze kint aludt a kokpitban. Állítottam a láboson, majd a szalonba ledőltem, hogy jobban halljam, ha megint verődne a lábos. Azonban az idő javult, és a hajnal hátralevő részét sikerült alvással töltenem.
Reggel elmentünk vásárolni, meg a közeli postán feladtunk egy pár levelet. Jeget is vettünk, ugyanis a hűtőt csak akkor tudtuk használni, ha ment a motor, és mivel sokat vitorláztunk, ezért jéggel tartottuk hidegen a belsejét.
Miközben a kikötő partján sétáltunk, láttuk, hogy többen is azzal keresik a kenyerüket, hogy hajókirándulásokat szerveznek Milos körül. Milos szigeten több nagyon szép strandot, érdekes sziklát feltételeztünk a fotók alapján, úgyhogy a hajózási térképet magamhoz véve bejelöltem rajta azokat a helyeket, ahova a kirándulókat is viszik. Az egyik standon ott volt a hajó tulajdonosa is. Látta nálam a hajózási térképet, tudta, miről van szó, de nem szólt semmit. |
9. nap, 2001.07.19. , Megérkezünk San Torinire | | Thira előtt egy 4 árbócos | | | Flying Dolphin |
Reggel 7 óra körül indultunk. Vitorlával kezdtünk, de ahogy egy kicsit eltávolodtunk a szigettől, belekerültünk a szigetet övező légörvénylésbe, és folyamatosan váltogatta magát a szélirány. Vitorlákat lehúztuk, és motorral haladtunk egy darabig. A szél újból megerősödött, visszaálltunk vitorla-hajtásra.
Misiék egy könnyű reggeli (babapiskóta) után újból aludni mentek, én pedig nekiálltam, hogy egyedül felrakjam a spinakker bummot a fokvitorlára. Sokáig tartott, és nem is lett tökéletes, azonban világossá vált, hogy egyedül is meg tudom csinálni. Ebéd körül értünk Thira-hoz.
Ez egy hatalmas vulkán volt, amely azonban felrobbant, és ezáltal egy sarló szerű sziget lett belőle. A régi vulkánkráterből azonban folyamatosan a láva egy újabb, kisebb szigetet alakított ki magának a régi vulkánba beömlő tengerbe.
Hol motorral, hol vitorlával haladtunk. Elbűvölt, a félelmetes fekete sziklafal tetejére épült csinos fehér házacskák. Thira központja Thira város, amely előtt több nagyhajó is horgonyzott. Az egyik előtt, közvetlenül előtte vitorláztunk el. Mivel nem volt túl nagy szél, ez elég sokáig tartott, ő azonban már indult volna. Miattunk kellett várnia kb. fél órát, amíg el nem távolodtunk kicsit tőle, és megkezdhette hosszú horgonyláncát felhúzni (a mélység azon a helyen 100 méter felett volt).
Thira déli partjára kerültünk, ahol Vlychada kikötőben akartunk kikötni, Az volt csak az érdekes, hogy a kikötő nem volt benne az Imray féle pilótkönyvbe, pedig elég friss kiadás. A térképen illetve a charter cégtől kapott útmutatóban volt csak benne. A magas árbócok miatt már messziről észrevettem. A térkép szerint csak egy irányból lehet behajtani a kikötőbe a környező zátonyok miatt. Azonban hiába hajóztunk el a kikötő előtt, egyszerűen nem lehetett látni, hogy hol van a bejárat. | Nagyon kellett figyelnem, hogy észrevegyem, hogy az, ami egy folyamatos töltésnek látszik, valójában két, egymás alatt levő töltés, és hogy ott van a bejárat. Sikeresen kikötöttünk egy újnak tűnő aranyos kis kikötőbe. Kikötőparancsnoknak sem nyoma, sem irodája nem volt, nem is zargatott minket.
Kajáztunk, majd összeszedelődzködtünk, hogy a közeli strandon megmártózzunk a tengerben. Mint említettem Thira, vagy ahogy a magyarok nevezik San Torini vulkánikus eredetű. A strandján is fekete a homok, illetve a kőzet. A part mentén az erős szél eredményeként jelentős hullámtörés alakult ki, nagyon nehéz volt a hullámok között ki- és bemászni a tengerbe. Pancsolás után a strand felett elhelyezett bárba mentünk, ittunk egy shake-t. Miután a pultos megtudta, hogy magyarok vagyunk, a kocsijából kihozott egy papírt. Egy kutyának volt az anyakönyvi bizonyítványa, amelyiken fel volt sorolva, hogy kik voltak a szülei, nagyszülei stb. Kiderült, hogy a srácnak egy magyar származású argentin puma-vadász kutyája van.
A bárpultos srác segítségével Misiék béreltek két robogót mi Évával busszal szándékoztunk este Thirába bemenni. Közben készített nekünk egy kávé-italkülönlegességet, amely alkohol tartalmú és igen finom volt.
Miközben készülődtünk a kikötőben egy kisebb (Ford Transit) tartálykocsiról megtankoltam a gázolaj tartályt. Megkérdeztem a tartálykocsi vezetőjét, hogy hol van a buszmegálló. Mondta, hogy szálljunk be a kocsijába, elvisz oda. Kirakott egy kereszteződésben, és mondta, hogy két irányból is jöhet busz, és mind a kettő jó nekünk. Pár perc után meg is érkezett egy tömött, legalább 25 éves Merci busz. | | A buszra felpréseltük magunkat. A busz nagyon össze vissza kacskaringózott, de végül is megérkezett a fővárosba. San Torini tulajdonképpen nem más, mint egy lapos bevásárlóközpont: üzlet üzlet hátán. Az egyik utazási irodába befizettünk egy másnak délutáni vulkán túrára. Ettünk egy girost, bejártuk a környéket, majd elindultunk vissza. Fogtunk egy taxit, aki 3000 drahmáért elvitt minket. |
10. nap, 2001.07.20. , Thira felfedezéseÚgy döntöttünk, hogy ezt a napot Thirán töltjük. Reggel béreltünk egy autót és elindultunk.
San Torini van egy kiterjedt ásatási terület, ide autóztunk először. Meglepetésünkre azonban éppen sztrájk volt, ezért a régészeti leleteket nem tudtuk megtekinteni.
Ezután Thirába vettük utunk. Kajáltunk, meg vettünk vizet a vulkántúrára. Kb. 40 perccel indulás előtt elindultunk Thira régi kikötőjébe lefele, amely a város alatt helyezkedik el. A meredek lépcső tele volt szamarakkal, amelyek igénybevételével lehetett volna le vagy fel menni a lépcsőn. Nagyon sajnáltuk az álatokat, hogy ott kinn a melegben kellett várniuk. Az állandó szamárforgalomnak azonban az az eredménye, hogy a lépcső tele van pisivel és szarral. Nagyon brutális volt lemenni azon a lépcsőn. 40 perc alatt éppen, hogy leértünk, és közben folyamatosan figyelnünk kellett, nehogy szaron csússzunk el. A hajónkat viszont éppen elértük, amely pár perc késéssel indult. | | | Megérkeztünk a vulkánra | | | Mögöttünk Thira | | | Ia naplemente |
Egyenesen megcélozta a szemben levő vulkáni mini kúpot, és egy eldugott kikötőben kötöttünk ki. Mondták, hogy ott az út, mehetünk, fél négyre érjünk vissza.
Kemény volt abban a nagy melegben a fekete sziklák között caplatni, de megérte. Ugyan vulkáni krátert nem találtunk, azonban néhány helyen kénes füst szivárgott a sziklák közül, és nagyon jó képeket és felvételeket lehetett készíteni.
Mi időben értünk vissza, bár ezt a kirándulást szervezők nem úgy találták, dudáltak nekünk a hajóval. Pedig még utánunk is jöttek, de őket otthagytuk (szerintem a szervezők nem vették észre). Az utaskísérő lánynak annyi esze volt, hogy megszámolt minket, amikor leszálltunk a hajóról, de annyi már nem volt, hogy ezt beszálláskor is megtette volna.
A vulkán után átvittek minket egy meleg forráshoz, ahol a mélyből feltörő - színe alapján vasban gazdag - melegvíz a tengerbe áramlott. Nekem nem volt túl nagy gusztusom megfürdeni benne, de végül is kipróbáltam.A forrás után visszamentünk a vulkánhoz és felvettük azt a házaspárt, akiket korábban ottfelejtettünk.
A hajóval visszavittek minket Thira városhoz. Mivel nem volt kedvünk a nagy melegben szart kerülgetve megmászni a vulkánt, ezért libegővel vitettük fel magunkat. Autóba ültünk, és átmentünk Ia-ba, ahonnan végignéztük a gyönyörű naplementét.
Késő este visszahajtottunk abba a városba, ahol az autót béreltük. Sétáltunk egy nagyot a parton a mulatók között, megettünk egy girost, majd visszavittük az autót. Megkértük őket, hogy dobjanak el a kikötőbe, amit szívesen meg is tettek. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
