Hajónapló: Cyclades Challengers in English

     2001.07.11 - 2001.07.28                                   ««   1/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 

Az útvonal
Az Adrián már többször hajóztam, ezért úgy határoztunk, hogy a görög Kiklád-szigetcsoportot veszem legközelebb célba. Kíváncsiak voltunk, milyen errefele hajózni, és egyben kipróbáltunk egy vadonat új Beneteau Oceanis 393 vitorlást is. Eredetileg 6-an mentünk volna, de végül csak 4-en vettünk részt a túrán.
A görögök a hajóbérléshez előírták, hogy legalább 2 főnek kell megfelelő képesítéssel rendelkezni (200 mérföld). Szerencsére az utunk előtt egy pár hónappal Misinek és nekem is meglett a képesítésünk.

Miután kitaláltuk, hogy Görögországba fogunk hajózni, kértünk ajánlatot a Marenostrum chartercégtől. Indulási lehetőségek voltak: Athén, Lefkas vagy Sifnos. Sifnos-t választottuk, több okból is. Sifnos a Kikládok közepén helyezkedik el, és egy Athéni indulással ellentétben megspóroljuk az Athénból ki- és behajózást (2 nap). A másik ok az ott fellelhető hajó volt: 2001-es évjáratú Beneteau Oceanis 393. Befizettük az előleget, majd később a fennmaradó részt is. A Marenostrum szolgáltatásával maximálisan meg voltunk elégedve, mind ár, mind választék, mind az ügyintézés szempontjából. Több délutánt töltöttünk náluk és a Görögországi viszonyokról beszélgettünk. Megrendeltem tőlük a legújabb Imray pilotkönyvet is, ami utólag felesleges volt, mert a hajóhoz is adtak egyet.
Görögországban a hajóbérlésnek komoly állami előírásai vannak. A hajóbérleti szerződés 7 példányos, az állam által megszövegezett. Szerintem ez a hajóbérlőt is nagyban védi.


1. nap, 2001.07.11. Szerda, Elindulás

Este 8-kor elindultunk Budapestről..


2. nap, 2001.07.12. Csütörtök, Jugoszlávia - Bulgária - Görögország

A magyar határon mi voltunk az egyetlen autó. Útlevél vizsgálat után a vámosok kint sem voltak, csak a kis bodegájukból intettek, hogy menjünk. Elővigyázatosságból azonban bejelentettem a nálunk levő műszaki eszközöket (GPS, kamera stb.), hogyha esetleg gond lenne később Jugoszláviában vagy Bulgáriában, akkor legyen nálunk papír, hogy ezek az eszközök Magyarországról származnak. (Az elővigyázatosság később feleslegesnek bizonyult.)
Áthajtottunk a Jugoszláv határhoz. A határ előtt egy vizes szivacs volt az úton keresztben letéve. Az út mellett egy fehér köpenyes hölgy ült. Mikor mellé értünk, letekertem az ablakot:
- 150 dinárt kérek a fertőtlenítő tisztításért. - magyarázta a szívatást.
A határon egy kis utánjárással sikerült megtalálni a módját, hogy a nálunk levő valutát deklaráljuk. Érdekes módon a határon nem volt külön feltüntetve, hogy ezt meg kellene tennünk, csak egy iroda belsejében volt kiírva, hogy kifele menet max 1000 DEM-t lehet kivinni, kivéve, ha a határon bejelentettük, hogy több van. A bejelentéshez egyébként meg sem nézték, hogy tényleg nálunk van-e a pénz. Amikor a műszaki eszközöket akartuk bejelenteni, azt nem engedték, mondván, hogy nem szükséges.

Jugó-Bolgár határon
Bolgár-Görög határ
A Jugo-Bolgár határ már nem volt ilyen egyszerű. No nem minket szívattak, hanem hosszú volt a sor, nehezen engedték át az autókat. Átlépés előtt még megtankoltuk az autókat. Sok német rendszámú autóban utaztak török vendégmunkások, és az ő ellenőrzésük nehézkes volt. Váltogattuk a sorokat, és kb. 1 óra alatt sikerült átlépnünk a határt. A vámvizsgálaton itt sem nézték meg az autónk, a pénzdeklarálós papírunkat sem kérték. Viszont a Bolgároknál is kellett fizetnünk a gépkocsi keréktisztításért, úthasználatért, meg még valamiért (nem tudom mi volt az). Végül is emiatt haladt lassan a sor, mindenki végezte a munkáját, csak éppen mindenkinek sok munkája volt.
Bulgáriában nagy szegénységet láttunk. Nem álltunk meg sehol, csak keresztül hajtottunk rajta. Több helyen is ellenőrizték a sebességeket, de sasszemem nem hagyott cserben, és az összest kiszúrtam. Kb 3-4 óra alatt értünk a Bulgár-Görög határhoz.
A görög belépés viszonylag hosszadalmas volt. Beleírták az útlevelembe, hogy milyen autóval léptem be a határon.
Mivel mindeddig igen jó időt futottunk, úgy döntöttünk, hogy megyünk le Athénig, ahol egy szállodaszobában lepihentünk.


3. nap, 2001.07.13. Péntek, Athén

Az akropolisz
Délelőtt városnéztünk majd ebéd után busszal kimentünk Pireuszba megvenni a kompjegyeket. Egy emberre a jegy 4500 drahma, az autóra és az utánfutóra 18500 drahma. És ez az ár csak az ódaútra igaz, mert a visszaút már jobban beleesik a szezonba, és drágább volt.


4. nap, 2001.07.14. Szombat, Irány Síros és a hajó + Jet akció elkezdődik

A hajó
Navigációs asztal
A konyha
Szalon
A reggeli kompra szálltunk fel és 4 óra hajóút után megérkeztünk Sírosra. A Jet-Skit Misiék a hajóval akarták hozni. A hajót bérbe adó charter cég azonban erről hallani sem akart. Misiék terve az volt, hogy a Jetet lerakják egy közeli öbölbe, átvesszük a hajót, majd a hajóval elmegyünk a Jetért. A kikötőnkhöz viszonylag közel esett a Galissa beach, oda raktár le a Jetet az utánfutóval együtt, majd átmentünk Finikasba.
A mólón hajónkat hamar megtaláltuk és egy kis kérdezősködés után találkoztunk Letával is, akik a Cyclades Sailing munkatársa. Mondta, hogy hamarosan jön valaki, aki át fogja adni a hajót, de addig is nyugodtan kezdjük meg átnézni. Pár perc múlva meg is Érkezett egy hosszú hajú fazon, aki részletesen átadta a hajót. Kicsit még új volt neki is a hajó, több dolgot keresni kellett, hogy hol is van. Pont amikor a rádiót mutatta, akkor jött be egy mayday relay jelzés, de ő nem, hogy felírta volna, hanem lekapcsolta a rádiót. A mayday jelzést DSC-n is többször leküldték, de a fazon azt hitte, hogy elromlott a rádióvevő, és mindig ki akarta kapcsolni. Én próbáltam neki elmagyarázni, hogy DSC-n is leküldték a Mayday jelzést, ezt jelzi a rádió, de nehezen akarta megérteni. A hajó egyébként gyönyörűen ki volt takarítva, és szinte kifogástalan állapotban volt.
Miután átvettük a hajót, adtunk egy üveg italt ajándékba a hajót átadónak.
Leta feljött a fedélzetre, és átadott egy szép kis anyagot a hajózással kapcsolatban: fontos tudnivalók, utazási céljavaslatok, személyzeti jegyzék 14 példányban (ha esetleg a kikötő-parancsnokság kér belőle). Egyben átvette a letét értékét is, ami 2400 DEM volt. Leta is elment (ő is kapott egy üveg italt, amit nagyon megköszönt), mi pedig bepakoltuk azt a rengeteg cuccot, amit hoztunk.
Misi átment Pistivel a Galissa Beachre, hogy a Jet-et vízre tegyék. Már sötétedett, mikor kifutottunk a kikötőből és átmotoroztunk a másik öbölbe. Besötétedett. Világossá vált, hogy ott nem fogjuk tudni a Jetet felemelni a hajóra, és valószínűvé vált, hogy nem lennénk biztonságban a délnyugati irányba nyitott öbölben, mivel északnyugatról fújt a szél. Pistit megint otthagytuk a Jettel, és elindultunk visszafele. A GPS-ben kifele jövet eltárolt tracken jöttünk vissza.
Kikötés után Misi elment a Pistiért, aki közben a Galissa Beachen várt rá.


5. nap, 2001.07.15. Vasárnap, Finikas, Síros

Finikas öböl panorámája
Beláttuk, hogy a Jet-et nem fogjuk tudni magunkkal vinni. Ezt a napot ezért még Finikasnál töltjük, hogy azért kihasználjuk a Jet lehetőségeit és kipihenjük az utazás fáradalmait.
Éjszaka majd megettek a szúnyogok, egy csomót lecsaptunk, és sok Feninstilt felkenünk a csípésekre. Végül nem bírtuk tovább, és Off-al befújtuk magunkat.


6. nap, 2001.07.16. Hétfő, Irány Vathy öble!

Reggel rendeztük a hajótárolási díjat a kikötős srácnál. A díj 250 drahma (230 Ft) egy éjszakára + vízvételi díj (700 drahma). Kedvező széllel Syfnos szigete felé indultunk. A hullámzás hatására Istvánra rájött a tengeri betegség, és a hajó orrába vonult hányni.
Syfnos mellett jártunk, kb 25-csómos raumos szélben. Mindenki aludt, csak én kormányoztam. Mivel a szél a sziget felöl jött, ezért minimálisak voltak a hullámok. Volt, hogy 9,5 csomóval száguldottunk. Nagyon élveztem. Aztán egyszer csak jött egy erősebb befújás, és iszonyúan megdőlt a hajó. Éva benn aludt az ebédlőben, beesett az asztal alá. A többieknek is kipattant a szemük. Ahogy a szél belekapaszkodott a vitorlákba, a hajó orra a szél felé indult el, ezáltal megnőtt a látszólagos szél, aminek az eredménye az lett, hogy a hajó még jobban dőlt, egészen addig, míg a vitorlák a szembe jövő szél miatt be nem lobogtak. Ekkor a hajó is visszaállt eredeti helyzetébe. Reffelt vitorlázattal folytattuk utunkat.

Vathy-öböl
Vathy öbölben akartunk lehorgonyozni. Elég erős volt a szél, és már több hajó is horgonyzott az öbölben. Először két hajó közé akartunk lehorgonyozni, de nekik nem tetszett az ötlet. Közben éppen ment el egy motoros hajó, és jelzett nekünk, hogy álljunk a helyére. Úgy is tettünk. Jó sok láncot kiengedtünk. Mivel párhuzamosan álltunk a parttal, és egy esetleges szélirány fordulás esetén nem szerettem volna a partra sodródni, a második horgonyt is kirakattam Misiékkel. Hogy megjelöljük, hol a horgony, egy vékony zsineggel rákötöttünk egy bóját is. Csak később vettük észre, hogy a bója kötele túl rövid, és emiatt megemelte a horgonyt, amelyik szépen szántotta a talajt. Kicseréltük a kötelet egy hosszabbra.
Érdekes volt egyébként annak a problémának a megoldása, hogy a kidobott második horgony kötelét hogyan juttassuk vissza a hajóra.
Vathy öbölben egy-két ház, két taverna, egy görög templom és egy kis bolt volt. Este kimentünk sétálni a partra, de nem volt túl sok látnivaló.
Este végre nem voltak szúnyogok, nyugodtan tudtunk aludni.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028891