Hajónapló: Vanuatu második rész in English

     2014.07.09 - 2014.08.17                                   »»   5/5 oldal   ««

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

36. nap, 2014.08.13. Szerda, Dinghy-boardozás

A reggeli órákban alig volt szél, ezért kibontottuk a szörfdeszkát az UV-csomagolásából és a csónak után kötöttünk egy kötelet. Még mindig egyedül vagyunk a horgonyzóhelyen, ezért csak a Rotort kellett kerülgetni a dinghy-boardozás közben. Mivel már amúgy is vizesek voltunk ezután sznorkelezni indultunk a hajótól nem messze. A korálok itt is élnek. Miközben a tenger élővilágában gyönyörködtünk, hátulról egy nagy árnyék vetődött a fenékre. Először azt hittük, hogy cápa, de a helyiek szerint csak kicsi szirticápák fordulnak elő az öbölben. Meglepetésünkre egy dugong (tengeritehén) úszott utánunk érdeklődve. Amikor lemerültünk hozzá (megvakarni a hasát), akkor megijedt és gyorsan elúszott a mélybe.

Délután Willy-hez indultunk a faluba az Uri szigetre, hogy megnézzük a generátorát. Sajnos a behúzórugó tört el. Sikerült a régi rugót átalakítani és berántani a generátort, de az üzemeanyag nem volt elég, ezért a generátor ismét leállt. A következő behúzásra megint eltört a rugó, mert már az évek alatt teljesen elkorrodálódott. Mondtuk Willy-nek és a fiának, hogy egy új rugót kell szerezniük. Egy 8-as kulcsot hagytunk nekik ajándékba, arra az esetre, ha újra szét akarják szerelni a generátort. Legalább már tudják, hogy milyen alakatrész kell hozzá és hogy kell szét- és összeszerelni. Willy hozott cserébe néhány grapefruitot és meghívott minket a vasárnapi templomot követő laplap készítésre és evésre.


37. nap, 2014.08.14. Csütörtök, Malekula: Nagy Nambas törzs

Teherszállító
Benzin
Rosalinda
A bocit mindig a Litzlitz falunál tesszük le, de azért érdekes megnézni mi történik a molón, ha befut egy hajó (teher- vagy személyszállító a Big Sista). A reggeli hajót már láttuk Port Vilaban és Epi szigetén is és most itt kötött ki a molónál. A benzint hozta meg, amelyeket hordókban görgettek le róla. A helyi benzinkutaknál meg azt láttuk, hogy átlátszó üvegben árulják. Érdekes...

A tengertől 1 km-re fekszik egy Mae nevezetű falu. A közösségben kb 500-an élnek, melyből kb 120-an iskolások. A közösséget a Nagy Nambas törzs alakotja. A Nagy Nambas törzsek szokásai szigorúak. Ezekről a szokásokról már írtunk korábban pl. a nők nem ihatnak kávát, a házas asszonyok fejkendővel járnak (olyan, mint nálunk a gyűrű), a helyi ünnepeket kastom táncok kísérik stb. Régen nem lehetett házasodniuk más törzsekkel, ma már ezt nem veszik szigorúan, de ha gyerek születik például egy Kis- és Nagy Nambas házasságból, a gyerek az apa törzsi címét veszi fel. Régen, ha a férj nagyon meg volt elégedve a feleségével, akkor jutalmul a feleségnek kiverették a két első fogát. Ez jutalomnak számított (az idősebb feleségeknél még ma is lehet látni ennek a szokásnak a nyomát, mert egy kicsit foghíjasak). Azt is hallottuk, hogy Malekulán a nambasok nem engedik, hogy férfi olyan hajó alá merüljön, amelyen nő tartózkodik - erről magunk nem tudtunk meggyőződni, mert csak nagyon ritkán látunk helyieket a hajónk körül. Vannak olyan szigetek, ahol a nők és a férfiak külön utakon járhatnak csak pl. Vao-n Malekula északi részén.

A törzs táncai az idegenek üdvözlésével kezdődik, majd bemutatják a körülmetélési ceremónia, yam gyökér rituális üdvözlésének és az új főnök beavatásának szertatási táncait. A nők a ruháikat pandanus levélből készítik és a hegyekből hozzák a természetes, növényi festékanyagot hozzá. A nők készítik a férfiak pénisztokját is. A pici gyerekek úgy félnek a fehér embertől mint a tűztől, ezért a szülők, jelenlétünkben a törzsfőnök próbálta valamilyen humorral elütni a gyermek félelmét. A szigorú szokásaik ellenére jó a humorérzékük (lásd utolsó kép).
Rosalinda-val (Nagy Nambas) és Fiona-val (Kis Nambas)


38. nap, 2014.08.15. Péntek, Malekula: Kirándulás a Losinwei vízesésekhez

Litzlitz falu előtt
Száradnak a sziget ruhák
Szúnyogok ellen felszerelkezve
Mielőtt 1886-ban a Mt Tarawera vulkán kitört volna Új-Zélandon, Rotorua mellett, a csodájára jártak a fehér és rózsaszínű teraszos vízeséseknek. Jóllehet a vanuatui vízesések nem annyira mutatósak, mint az egykori új-zélandi teraszok, a vulkánikus és a mészköves talaj kombinációjaként (egykor óceán volt, de kiemelkedett a hegy), itt is teraszokon keresztül zubog alá a Losinwei vízesésrendszer. Túravezetőnk a tulajdonosa ennek a földterületnek, aki két fiával kísért minket a közel másfél órás túraszakaszon fel a vízesésekhez. Az útvonalat is jómaga alakította ki a bozótvágóval és tartja karban. Amikor megemlítettük neki, hogy Malekula déli részén volt alkalmunk megismerni a nanggalat csípő hatását, ő rögtön megtanított minket, hogy kell kezelni ennek a növénynek a csípését. A növény levelei csípnek alul és a szélein, de az ellenszérumot ugyanez a növény produkálja, mely a szárában van. Ha valakit megcsíp a növény akkor rögtön ki kell hasítani a növény szárából egy darabot és a nedüt, amely a szárban van, bele kell dörzsölni a bőrbe. A találkozás a nanggalattal élmény még mindig tart. Az égő érzés két nap után elmúlt, de amikor víz éri a bőrfelületet, még mindig enyhén sajog (kb 2 hét alatt múlik csak el, az emberi bőrsejtek lecserélődésével).

A vízesés teraszai kitűnő lehetőséget nyújtanak a fürdőzéshez, de azért a víz elég hűvös volt. Ráadásul sziklákon és magán a folyón kellett többszörösen átvágni, mire feljutottunk a tetejére. Ezt pedig mi még nehezítettük is egy szakadt papuccsal, ezért a túracipőt váltogattuk a mezítlábbal a különböző szakaszokon. Ugyanakkor panaszra nincs okunk, mert a túravezetőink az egész utat mezítláb szaladták végig egy zsák gyümölccsel, melyet a vízesés tetején bontottunk ki.
A túráról visszatérve a túravezetőnk mosolygós felesége varázsolt elénk egy nagy ebédet (hal, rizs, paprikasaláta és banános chips).
Sajnos a túra végére a fényképezőgépük kicsit nedves lett, ezért most hibaüzenetet produkál. Próbáljuk kiszárítani.

Érdekesség, hogy amikor a helyiek köszönnek, akkor felvonják a szemöldökük. Már mi is kezdjük ezt a szokást átvenni, annak reményében, hogy később ezt le tudjuk majd vetkőzni.
Még egy átkelésNe érj hozzá! - nanggalatVízesésrendszer
ZubogóTiszta a vízMegint kerülni kell
Most pedig mászni kellA vízesésFelértünk a vízesés tetejére
FürdőkádIlyen a kilátásFürdőkád cseppkőcsempével


39. nap, 2014.08.16. Szombat, Malekula: Kis Nambas törzs

Ellátogattunk a Kis Nambas törzshöz is Malekulán. A falu neve Rano és kb 3000-en lakják, a falu törzsfőnöke pedig Amedee. A Kis Nambas törzset összehasonlítva a Nagy Nambas törzzsel a következőket figyeltük meg vagy tudtuk meg pl. a pénisztokuk kisebb (férfiak maguknak készítik), a nők nem hordanak fejkendőt, helyette tollakat tesznek a hajukba, kávát ma már a nők is ihatnak, nem ütötték ki a nők fogát jutalomból, az öltözködésük, a táncaik és maguk a szokások is különböznek. A Kis Nambas törzs a homokrajzokat kommunikációra használta. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a törzsi nyelveknek nincs írott formája Vanuatun, ezért amikor néhányan elmentek a faluból halászni, akkor rajzokban fejezték ki a cselekedeteiket és így hagytak üzenetet az othonmaradottak számára. A Kis Nambas törzsnél még nagyon fontos a sas, mint jelkép. Ezt táncaikban is és a homokrajzokban is kifejezik. A sas hozza a baljós híreket számukra pl. a Malekula és Ambrym közötti törzsháborúkban az elesett harcosok hírét vitte Malekulára a történeteik szerint.
Öt táncot láttunk a törzstől (1. Orodeigdeig, 2. Virág tánc, 3. Nmau Tur, 4. Közösségi tánc, 5. Nyílvános tánc). A táncok a törzsfőnöki kinevezésről (ez is disznóöléssel történik) és korábbi történetek elbeszéléséről szóltak.
Érdekesség, hogy most először láttunk Vanuatun bambuszban készült laplap-ot (a bambuszban sült ételeket először Fidzsin láttuk). A yam gyökeret lereszelik, pálmalevélbe tekerik, majd begyömöszölik a bambuszcsőbe. Amikor megsül, a yamot kókusztejjel ízesítik. A tradicionális ételeknél nem használnak fűszereket. Több ház körül láttunk vaníliát dísznövényként, melyet nem használnak fűszerként.
Amikor megkérdeztük, hogy van-e pék a faluban, aki szombaton kenyeret süt, Veronique (a túravezetőnk a faluban, nagyon szervezettek voltak) vezetésével átvittek minket egy közeli faluba, ahol volt kenyér (ráadásul a péntek munkaszüneti nap volt, amikor általában az egész falu kávázik, a következő nap meg kidől).

Ezután egy új túravezető és unokahúga csatlakozott hozzánk, aki megmutatta a közeli Kis Nambas kannibál helyet. A túrához a testvére és annak felesége is csatlakozott, akik éppen a közelben művelték a kertjeiket. Megnéztük a nasara-t, ahol a kőpadok jelezték, hol ült a törzsfőnök és a szóvivője. A halottat úgy vitték, hogy virágot tettek az övébe. Ezután megnéztük a Nakamal-t, amely a törzsfőnök szent helye volt. Az elmondások alapján a halottat kettéosztották, mert a törzsfőnök részéből más nem ehetett (megették az elhúnyt családtagjaikat is és az ellenségüket is). Hitték, hogy a halott ereje átszáll a saját testükbe. Korábbi hiedelmeik szerint a halottak elfogyasztása után néhány napig nem vakarózhattak a saját végtagjaikkal, csak pálmalevéllel, mert különben a lelkek kísértették őket.
Nem messze a temető körül kőrakásokkal vették körbe az elhúnyt tőrzsfőnökök koponyáit. A kőrakások mellé krumpli nagyságú köveket tettek le. Azt mondják, hogy a kövek mozognak, amely szerintük jelzi a lelkek vándorlását. A falubeliek nem is jönnek erre a helyre, mert túl sok lélek vándorol erre, csak a leszármazott családtagok jöhetnek ide, meg persze a turisták. A hely mindenesetre elég nyomasztó volt, omladozó kövekkel, csontokkal és koponyákkal.

A hajóra visszatérve, az időjárástérképek folyamatos szélgyengülést jeleztek. Még mielőtt teljes szélcsend jön, mi továbbállunk. Egy helyi kenuval üzenetet küldtünk Willy-nek, hogy a holnapi meghívásnak sajnos nem tudunk eleget tenni, mert korán reggel indulunk tovább Santo-ra (de lehet, hogy inkább homokrajzolni kellett volna a falu elé). Egy gyors szemétégetést még beütemeztünk a naplementekor. Hajóval azóta sem találkoztunk ezen a horgonyzóhelyen, de lehet, hogy mindenki a fesztiválok irányába igyekszik.


40. nap, 2014.08.17. Vasárnap, Érkezés Espiritu Santo-ra (Santo)

Ronda egy hal
Örömvitorlázás
Körülbelül 40 mérföld félszeles-raumos örömvitorlázás után érkeztünk meg Espiritu Santo szigetére. A szél napközben is érezhetően gyengült, pedig a passzátszél délutánra szokott általában beerősödni, a reggeli órákban és este gyengébb. Sajnos ismét csak egy barrakuda akadt a horgunkra. Általában ezeken a vizeken a hajósok megeszik, de mivel a barrakuda a szirti halakat fogyasztja, mi inkább nem kockáztatjuk meg. Egyébként is ritka ronda egy hal, kiálló fogakkal.

Kora délután értünk Santo-ra és felvettünk egy bóját az Aore Resort (üdülő) előtt. A bójáért 1500 vatut kérnek éjszakánként, de van iható forrásvíz a parton. Mivel ez az üdülő egy szigeten van, körbevéve kókuszpálma-ültetvényekkel, komp jár az üdülő és Luganville (a nagyváros) között. A város előtt is láttunk horgonyzó hajókat, de az a horgonyzóhely elég dülöngélős és egy-két hajó az üdülő mellé menekült éjszakára. A szemét lerakás elég drága (1000 vatu per zsák), ezért mi égetjük az égethető szemetet. Nagyon sokat gondoltunk arra is, hogy a helyi falvakban úgy főznek, hogy semmilyen szemetet nem termelnek és a föld itt igazán organikus, mert a helyiek nem használnak vegyszereket a kertészetben. Jó lenne ezt a példát követni vagy legalább kipróbálni.

Igazán csodálatos helyeken jártunk Vanuatun egészen Santo-ig. Igazából még így is nagyon sok hely felfedezetlen maradt számunkra, de sajnos a hónapok gyorsan telnek és a 83 szigetet lehetetlen bejárni. Mi inkább elidőzünk egy-egy helyen, mert a helyiek életét így lehet jobban megismerni. A követező részben dél fele vesszük az irányt és kis kitérővel a keleti szigeteken keresztül fogunk hajózni. Néhány, korábban érintett szigetre újra beköszönünk és Santo-t is egy kicsit jobban szertnénk megismerni.
A hajó az Aore Resort-bólAore ResortNaplemente Santo-n

Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2908483