Hajónapló: Vanuatu második rész in English

     2014.07.09 - 2014.08.17                                   ««   1/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 

Ambrym vulkánja repülőről
Ambrym vulkánja repülőről
Vanuatu második részében Efate-től egészen Espiritu Santo-ig hajózunk. Vanuatun júliusban is vannak fesztiválok és megpróbálunk egy-kettőt elcsípni ezek közül. Egyedüli nehézség, hogy az időjárásra nagyon kell figyelni, mert a legtöbb horgonyzóhely nyitott és szélváltozás esetén lehet, hogy el kell hagynunk őket. A malária gyógyszert megint szedni fogjuk ezeken a szigeteken.

A középső szigetek kultúráslisan a legérdekesebbek, legalábbis az utikönyvek szerint. Jóllehet az előző részben már publikáltunk Pentecost szigetéről, Ambrym és Malekula is igazi kastom szigetek, ahol még az ősi kultúrák mind a mai napig élnek. Például a fekete mágia Ambym szigetén a hely szellemét idézi. A háromszögletű sziget közepén ékelődő hatalmas, ma is működő vulkán vonza a látogatókat. Malekula szigetén pedig a kis és nagy nambas-ok szokásaira vagyunk kiváncsiak 21. századi szemmel.


1. nap, 2014.07.09. Szerda, Nguna sziget

Gömbölyűfejű-delfin (kár, hogy nem dugta ki a fejét)
Nguna sziget
A Havannah kikötőből egy kis szoroson keresztül Efate északi részére érkeztünk. Utunkat gömbölyűfejű-delfinek (pilot whales angolul) kísérték egy darabig. Sajnos a láthatóság még mindig nagyon gyenge és szürke felhők takarják az eget körös-körül. Azt néztük, hogy az Efate sziget takarásában a hullámmentes részen és az erősödő szélben az elekromos autpilot milyen jól viszi a hajót. Egy idő után gondoltuk, hogy átkapcsolunk szélkormányra, amikor realizáltuk, hogy az autopilot nincs is bekapcsolva. Látszik, hogy a hajó ki volt egyensúlyozva, mert tökéletesen irányra haladtunk.

A Nguna szigethez érkezve (Efate-től északra fekvő kis sziget) a vulkáni kúp csábítólag hatott, hogy megmásszuk, de a jelen időjárási körülményekben, a rossz láthatóság miatt semmit nem látnánk a hegyről, ezért ez a program elmaradt. Néhány helyi arra kért minket, hogy ne ússzunk az öböl egy bizonyos részén, mert ezt védetté akarják nyilvánítani. De ebben az időben igazából sznorkelezni sem volt kedvünk, ezért csak pihentünk egyet a fedélzeten.

Napi pozíció:
00:00 17-36.30S 168-14.60E log= 128279.9


2. nap, 2014.07.10. Csütörtök, Emae sziget

Efate-től északra kezdődik a Shepherd szigetcsoport (Juhász szigetcsoport). A szigetek valóban úgy helyezkednek el, mintha egy nyáj lenne és drámai panorámát nyújtanak egy-egy vulkáni kúppal miközben hajózunk közöttük. A reggeli induláskor kissé váratlanul ért, hogy amikor kiértünk a Nguna vulkán takarásából, mekkora szél van. De a szélbefúvás csak rövid ideig tartott és a raumos hajózás ezután megkönnyítette a munkánk, mert nem kellett sokat a vitorlákat igazgatni.
Az esőfelhők elkezdtek felszakadozni és egy-két percre már a nap is felbukkant, így érkeztünk meg Emae szigetéhez. Itt miután horgonyt dobtunk velünk együtt három kétárbocos hajó állt egymás mellett. Ezen a szigeten kb 800 ember él, amely elég kevés a sziget nagyságához képest. A parton van egy iskola és a hajóról is hallani a gyerekek délutáni hancúrozását. Emae szigetétől nem messze van a Cook zátony, ahol sznorkelezni lehet, de még mindig nincs jó láthatóság a tengeren.

Napi pozíció:
00:00 17-25.60S 168-19.40E log= 128291.5
.


3. nap, 2014.07.11. Péntek, A mi állatkertünk

Emae szigete
A trapézon
A reggelinket egy szula-féle bolondos madár zavarta meg. Először a hátsóárbocon próbált egynsúlyozni, majd a kötéllétránkon akart lepihenni. Ez elég furcsán sikerült neki, mert a fejét a shotkötélbe akasztva lógott. Ilyen bolond madarat rég nem láttunk, de a mutatványa cirkuszi atrakcióként is elment volna. Mi mindenestre megtapsoltuk és le is fotóztuk.
Emae-n gyönyörű napsütésre ébredtünk és útközben örömvitorlázás volt gyengülő és ismét raumos szélben. A horgász csalinkat egy előző fenevad szétharapta, de azért még úszik a vízben és ezért bedobtuk, hátha akad valami a horogra. Vanuatun még nem sikerült eddig szép és ehető halat fognunk. De tizenegykor megfeszült a damil. Gondoltuk megjött az ebéd. Ekkor még nem sejtettük, hogy nemcsak az ebéd (sushi-t készítettünk belőle), de a vacsora is és még az elkövetkező néhány nap ebédje is megérkezett. A halat majd egy órán keresztül fárasztottuk, mire végre kihúztuk. Fogtunk egy 116 cm-es mahi-mahit dadá... Ez volt eddig a legnagyobb fogásunk.
Epi szigetéhez közeledve ismét beborult az ég, de az egyik kétárbocos hajóval újra egy helyen dobtunk horgonyt a sziget nyugati oldalán, miután elfogyott a szél. Ledobtuk a bocit és áteveztünk az új-zélandi hajóhoz egy kis mahi-mahi steak társaságában, melyet felajánlottunk a hajósoknak, akik cserébe meginvitáltak egy naplementés sörözésre.
A vacsoránk is mahi-mahi volt csak most a barbeque-n sütöttük meg. Még lesz egy-két ötletünk, hogy a maradékot, hogy fogyasszuk el. A hűtőnk tele van hússal és nehéz választani, hogy az organikus marhát vagy az általunk fogott bio halat fogyasszuk először. A marha legalább vákumcsomagolásban van.

Napi pozíció:
00:00 17-02.80S 168-22.30E log= 128314.5
A lengőkötélenÍgy is mutatósVégre a talajon?
116 cm-es mahi mahiEpi-n naplemente a sörkertbőlTelihold és a BBQ


4. nap, 2014.07.12. Szombat, Epi érkezés Lamen öbölbe

Reggel az új-zélandi kétárbocost követtük Epi szigete körül a Lamen öbölbe. A szél nagyon gyenge volt, de mivel a sziget takarásában vitorláztunk hullámok sem voltak, ezért a 3-8 csomós szélben is elég jól haladtunk (2.5-4.5 csomó között).

Két másik hajó már itt állt az öbölben az egyik a tengerbiológusok hajója volt, akikkel Efate-n a Mele öbölben találkoztunk. Mielőtt partra mentünk volna egy kiló halat adtunk nekik a tegnapi fogásból, aminek nagyon örültek (öten vannak a fedélzeten). Az új-zélandi hajótól (Tuarangi), pedig egy új digitális pilot könyvet kaptunk Vanuaturól. A part fekete homokos ebben az öbölben, de a víz kristálytiszta. Csak a partközelben vannak korálok, a hajó körül minden csupa homok és a tenger élővilága mégis olyan, mintha a National Geographic természetsorozatát néznénk. Teknősök legelnek a homokon, ráják száguldanak a hajók között, tintahalak lebegnek a horgonylánc körül és ami a legkülönlegesebb, hogy egy dugong (tengeri tehén) nevű állat porszívózza az aljazatot (ezzel az állattal szeretnénk egyet sznorkelezni).

Partot érve jobbra indultunk és összefutottunk Bennington-nal, aki egy nagyon kedves hölgy és egy helyi kis boltot vezet. Van egy kicsit nagyobb bolt is turistáknak, de ez sem egy szupermarket. Bennington megmutatta, hogy hol van a pékség. Itt a szigeten az egyik házban kemencében sütik a kenyeret és nem is bolti íze van a kenyérnek, hanem igazi ropogós kenyeret készítenek. Nem tudtuk megállni, és vettünk belőle egyet (100 vatu volt). A környéken egyébként 3 falu van és van általánosiskola (a szigettel szemközti szigeten) és szakközép is.
Visszafelé beköszöntünk a másik új-zélandi hajóra is, akik éppen egy falubeli teameghívásra készülődtek, ezért nem maradtunk sokáig, de egy gyors tea és süti még belefért az idejükbe velünk is.

Efate-től idáig az összes horgonyzóhelyen volt internet. Lamen öbölben a TVL net nem működik, mert az oszlopokat pont takarják a dombok. A Digicel net lassan ugyan, de működik.

Napi pozíció:
00:00 16-55.39S 168-15.30E log= 128324.4


5. nap, 2014.07.13. Vasárnap, Kirándulás Epi-n

Reggel Benningtonnal találkoztunk az előre megbeszélt időpontban. A sziget nyugati oldalára egy másik faluba (Rovo öböl) készülődtek a férjével együtt (Apia vagy másik nevén Kenneth), vasárnap révén először a templomba utána pedig egy megbeszélésre. Mi is elkísértük őket és kb egy órát sétáltunk velük. Meséltek a sziget történetéről és hogy egy francia kereskedő megmérgezte a szigetlakókat borba kevert méreggel, hogy földhöz jusson. Ma már csak a háza maradt fenn, mely romokban hever. A szigeten egyébként az európaiak érkezésével (az 1860-as években) a legdrámaibb népesség csökkenés ment végbe, akiket nem hurcoltak el rabszolgának azokat legyilkolták (pl. Carl incidens 1872-ben), több lakossal pedig a malária végzett. Többek között a malária miatt települtek át a lakosok az Epi-vel szemközti kis szigetre (a maláriát hordozó szúnyogok nem tudnak messze repülni), most pedig települnek vissza, mert nehézkes onnan felügyelni a földeket. A kis szigeten csak homok van ezzel szemben Epi löszös talaja nagyon kedvez a kertészetnek. Malária pedig 10 éve nem volt ezen a szigeten.

Érdekes volt látni, hogy egy széles utat építenek az éghajlat változás projekt keretében. Nem teljesen értettük, hogy miért éppen utat építenek, amikor építhetnének gátat hurrikán esetére is. Kókuszpálma ültetvények mellett haladtunk (jórészt az iskola tulajdona), mielőtt megérkeztünk a faluba. A faluban a vásárteret nézegettük, miközben egy ember citromot kínált nekünk. Kiderült, hogy a helyi rendőr (Daniel) volt az, aki ezután lelkesen megmutatta a rendőrséget a lefoglalt zsákmányokkal egyetemben. Az egész szigeten csak két rendőr van és a társa épp szabadságon volt. Amíg Benningtonék a templomban voltak, addig Daniel vezetett körbe minket a faluban. Panaszkodott, hogy nincs elég pénze a rendőrségnek és autójuk sincs. A szolgálat alatt nem mehet haza a családjához, akik a Shephard szigeteken laknak. A szigeten börtön sincs, a letartóztatottakat Efate-ra viszik, ő csak a bilincset teszi rájuk.

A csónakhoz érve láttuk, hogy kisgyerekek bújkálnak a bozótban, akik csínytevésként teleszórták kis rákokkal és csigákkal a csónakunkat. A hajóra visszatérve dél-nyugati szél volt, de szerencsére nem túl erős. Csak mi és Tuarangi maradt a horgonyzóhelyen. A hátsó horgonyt ki kellett tennünk, mert a döghullámzás pont a nyílt víz felől érkezett és nagyon billegett a hajó. Kétszer bukkant fel a dugong a felszínre, mi pedig bevetettük magunkat a vízbe, hogy lássuk ezt a fantasztikus lényt. Sajnos a döghullámzás úgy felkavarta a vizet, hogy nem volt jó a láthatóság és ezért nem találtuk meg a dugongot, csak a friss nyomok látszottak a tenfer fenekén a homokban.
Estére áthívtuk a hajósokat vacsorázni egy halas (maradék mahi-mahi) tésztára. A mahi-mahi fogásunkból összesen 20 étkezés jött ki, az elosztogatott darabokat is beleszámolva. Tényleg klassz halacska volt. Az éjszakai csodálatosan szép kerek holdat az is tetőzte, hogy eltűntek a felhők a környékről és Ambrym mindkét izzó krátere vöröslött Epi sziget északi pontja felett.


6. nap, 2014.07.14. Hétfő, Sznorkelezés a dugonggal (bondas)

Új-zélandi nyári hidegre ébredtünk. Csak húsz fok volt, de gyorsan melegedett a levegő. A dugongot hiába vártuk, csak nem akart felbukkanni. Közben nagy kiabálásokat hallottunk a partról, ment a FIFA döntő (Németország nyert Argentínával szemben).

Kicsónakáztunk a partra és gyümölcsöt és zöldséget rendeltünk Benningtontól. Amíg összekészítette, sétáltunk egyet a parton. Ezután a péktől is vettünk három ropogós kenyeret. Itt nem kezd korán a pék, mert a rendelt árut csak 12-kor tudtuk felvenni. Miközben visszaeveztünk a hajóra, a csónakunk mellett felbukkant a dugong egy nagy levegőért. Pontosan láttuk merre tart. Az ebédről is megfeletkeztünk és a hajóról gyorsan bevetettük magunk a vízbe. A láthatóság sokkal jobb volt, mint az előző nap, jóllehet a szél ismét befordult és a döghullámzás a nyílt vízről jött (Új-Zéland felett van egy vihar, mely megkavarja a szelet).

A dugong (tengeri tehén) kicsi fűszálakat legel, miközben érdekes nyomot hagy maga után a tenger mélyén a homokban. A szájával porszívózza az aljzatot és port kavar maga körül a tengerfenéken. Vanuatu a legkeletibb szigetcsoport ahol ez az emlős állat megtalálható (sajnos veszélyeztetett faj). Epi szigetén egy nagyon jámbor dugongot láttunk kb 2 méteres volt. Nem zavarta, hogy nézegetjük, miközben porszívózta a tengerfeneket, csak arra kellett vigyázni, hogy helyet biztosítsunk amikor felemelkedett a felszínre levegőt venni. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a szemünk elől a mocsaras- zavaros részben, mert éppen apály volt, de ezúttal sikerült végre lencsevégre kapnunk ezt a cuki porszívót.


7. nap, 2014.07.15. Kedd, Érkezés Ambrym szigetére

Lopevi vulkán napfelkeltében
Ambrym vulkánjai
Naplemente Ambrym szigeténél
Napfelkeltekor húztuk fel a horgonyokat (elsőt is, hátsót is). Dél-délkeleti szellőcske volt, de Vanuatun általában éjszaka gyengül a szél és a reggeli órákban mindig gyenge. Epi és a mellette fekvő kis korálsziget mellett 3 csomós áramlás volt, körülöttünk örvénylett a tenger. A napfelkeltében a Lopevi vulkán fantasztikus látvánnyal fogadott, mintha egy hatalmas piramis emelkedett volna ki a vízből. A távolban pedig Ambrym két iker vulkánja felett gomolygott a füst és a felhő.
Kb 9 óra tájban megjött a szél és mivel északra Ambrym szigete felé tartottunk, két génoával pillangóztunk hátszélben. Malekula és Ambrym szigetek között hajózva láttuk, hogy Malekula felől esőfelhők tornyosulnak, de ezek valahogy mégsem értek utol minket, mert mintha a két sziget között a felhőket elvágták volna és felettünk gyönyörűen kisütött a nap. Körülbelül 40 mérföldet hajóztunk, mikor megérkeztünk Ambrym sziget északi részéhez. A szél sajnos a falu elé fújta a vulkán füstjét és ezért inkább a jelölt horgonyzóhely előtt kerestünk helyet. Sajnos a térképen a mélységek nincsenek feltűntetve. Messze láttunk egy katamaránt, de elég sekélyes részben horgonyzott, a tőkesúllyal nem tudtuk annyira megközelíteni a partot. Tovább keresgéltünk, amíg találtunk egy kis zugot a sziget egyik kis öblénél. A behajózáskor, kis delfineket láttunk az öbölben. A horgonyzás kicsit munkás volt. Egyikünk a vízben nézte a mélységet a tőkesúlytól és jelezte a horgonyzóhelyet, másikunk pedig vezetett és dobta a horgonyt. Még szerencse, hogy a cockpitból, a kormányállásból is le tudjuk engedni a horgonyt. Nagyon szép naplementében volt részünk.


8. nap, 2014.07.16. Szerda, Ambrym szigetén belecsöppentünk egy esküvőbe

Füstös horgonyzóhely
Amikor felkeltünk szürke felhőket láttunk a tetőablakon keresztül. Kiderült, hogy nem felhő volt, hanem a vulkán füstje. Először arra gondoltunk, hogy előbb megreggelizünk, majd áthorgonyzunk a Ranon falu elé. Ez a terv rögtön meghiúsult mert csípni kezdte a szemünk a füst. Gyorsan áthorgonyoztunk. Az ott horgonyzó ameriaki hajóról szóltak, hogy nincs senki a faluban, mert a másik két faluban esküvő van, ezért a falubeliek ott ünnepelnek. A szigeti élet örömei, hogy csak akkor kell dolgozni, amikor kedvük van, egyébként mindig ünnepelnek.
Fordult a szél dél-délkeletiről északi parti szélre. Kibociztunk Ranvetlam faluhoz, ahonnan egy szép ösvény vezetett a faluhoz. A zenét már messziről lehetett hallani. Az esküvőkre napokon keresztül készülnek, disznót ölnek és főzőcskéznek. A nagy napon a templomi szertartás után a helyi szokások szerint folynak az események. Dupla esküvő volt két menyasszonnyal és két vőlegénnyel. Azt hallottuk, hogy az egyik aráért 240,000 vatut a másikért pedig 80,000 vatut adtak a jövendőbeli férjek a családnak. Ezen kívül a termés ajándékok (manióka, yam) ott sorakoztak felcímkézve a házak között. Tréfából valaki egy döglött kakast is berakott közéjük. Számon tartják a családok, hogy kitől mit kaptak, mert később viszonozniuk kell. A gratulációkat a párok ezután fogadták, ahol szintén ajándékokkal halmozták el őket a rokonok és a falubeliek. Érdekes volt megfigyelni az arcokat és a kifejezéseket. A párok és a családjaik arca teljesen mosolytalan volt, inkább olyan arcuk volt, mintha temetésre mentek volna az esküvő helyett. Az egyik ara édesanyja meg olyan keservesen sírt, hogy egy kendőt adtak neki, amivel törölgethette az arcát. Megkérdeztük, nem kényszerházasság volt, mely kb 60%-át teszi ki az itteni esküvőknek, hanem szerelmi házasság volt mind a kettő.
Az ajándékozók hosszú oszlopa osztotta a gratulációkat az ifjú pároknak, ahova mi is beálltunk egy kis ajándékkal. Legtöbben fonott szőnyeget vagy lavórt adtak ajándékba. A pároknak pedig rongyszövetet és virágkoszorút akasztottak a nyakukba és áldásként jól t akasztottak a nyakukba és áldásként jól behintőporozták vagy beparfümözték őket. A hintőporból az ajándékozók is kaptak a fejükre és a nyakukra, így mi is kaptunk egy adagot belőle.
Még egy érdekesség, hogy megismerkedtünk egy ameraikai hölggyel, aki misszionárius munkára jött a szigetre és azt a célt tűzte ki, hogy az egyik, legtöbbet beszélt helyi nyelvre (5000-en beszélik) lefordítja a bibliát. Ehhez meg kell tanulnia a nyelvet, majd írottá kell tennie, vagyis kitalálni rá egy fonetikus abc-t, mielőtt megkezdi a fordítást. A helyi nyelvnek a bislamán kívül nincs írott formája.

Megérkezett mellénk az új-zélandi hajó is és felhívtuk John-t aki a hajóskontakt a helyi fesztiválokhoz. Azt mondta, hogy még nem tudják, hogy elkezdődik-e a fesztivál holnap, mert eddig mindenki az esküvőkkel volt elfoglalva. Igen, ezt már ismerjük, itt is minden a szigeti idő szerint működik (island time). És hogy mi mit látunk éjszaka a horgonyzóhelyről? A két kráter tükröződését az égen.

Napi pozíció:
00:00 16-11.70S 168-02.70E log= 128369.8

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028812