| 2014.07.09 - 2014.08.17 »» 4/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
27. nap, 2014.08.04. , Ki korán kel...Ki korán kel, aranyat lel - mondják. A kora reggeli futás után az egyik hajós szólt, hogy a parton a hölgyek a hétfői piacra igyekeznek és zöldség-gyümölcsöt árulnak miközben várnak a teherautóra. Biztos örültek, hogy áruiknak egy része gyorsan el is kelt a hajósok között, még mielőtt a piacra értek volna.
Ezután négy grapefruitot kaptunk az egyik hajóstól, melyet kókusszal viszonoztunk. Beszaladtunk a helyi hajós klubba is, hogy a káposztát felvegyük, amit megrendeltünk. Kenyeret nem vettünk, mert az előző napi falubeli kenyérszerzeményünk sokkal finomabb volt. Visszafele egy Otilia nevű hölggyel futottunk össze, aki egy másik hajónak hozott gyümölcsöt, de mi vettük meg tőle árut, mert elkésett a szállítmánnyal (péntek helyett hétfőn hozta). Azért továbbadtuk a mellettünk álló német hajónak, mert eredetileg ők rendelték.
Egy gyors ebéd után összeszereltük Rotorka vitorlázatát és elvitorláztunk az öbölbeli hajóroncshoz. Ez a roncs valaha egy gőzhajó volt (legalább 100 éve állhat itt). Visszavitorlázva az Elan nevű német hajónak köszöntünk be (őket még Fidzsiről ismerjük).
Este pedig pizzára invitáltak egy francia hajóra, ahol kockajátékkal szórakoztattuk magunk. |
28. nap, 2014.08.05. , Könnyen jött házi lekvárA reggeli közben német szomszédaink hoztak egy üveg hajólag (házilag) készített grapefruit lekvárt. Nem is gondoltuk, hogy a grapefruit kesernyés íze jól megy a banános süteményünkkel (eddig csak passion fruit habbal próbálkoztunk, mely szintén nagyon finom volt). Egyébként lógott az eső lába, ezért felszereltük az esőgyűjtő ponyvánk, de nem sikerült túl sok vizet gyűjteni. Már csak 150 liter víz van a tartályunkban.
A fesztivál után lassan a hajók odébbállnak a kikötőből.. |
29. nap, 2014.08.06. , Rock szülinapi bulijaMiután kenyeret vettünk a yacht klubban, Rock (klub tulajdonos) felesége minket is meghívott Rock délután 3-kor tartandó szülinapi bulijára. Rock kereken 60 éves lett. Ezután folytattuk utunk a Levis boltba. A boltra ki van írva, hogy hétköznap egész nap nyitva, de amikor odaértünk, mégis csak nekünk nyitották ki a boltot. Nem lehet túl nagy a forgalma. Négy liter vizet (ez volt az utolsó) és egy margarint sikerült venni. A bolt még egy pár konzervet és ruhát árult.
A felvitorlázott Rotorkával nagy Port Sandwich öböl túrára indultunk. Három folyó van az öbölben és a bejárataikat keresgéltük a mangrovés öbölben. Azt tervezzük, hogy az egyik nap felevezünk legalább az egyik folyón.
A délutáni szülinapi partira pontosan érkeztünk. Mivel csak reggel szóltak a buliról, nem tudtunk sokat készülni, csokis karikát és egy szerény ajándékot vittünk magunkkal. Az asztal szépen meg volt terítve. Az egyik német hajó készítette a tortát és házilag készített ananász cider-t is hoztak magukkal. A buli csendesen zajlott, nagyon jót beszélgettünk a házigazdával az egész csendes-óceáni térség benépesedéséről, melyről Rock nagyon szeret olvasni. A yacht klubhoz könyvtár is tartozik, cserélhető könyvekkel. Amikor megkérdeztük, hogy kezdték el a yacht klub kialakítását akkor a házigazda azt felelte, hogy nem ő kezdte, hanem a hajósok kezdték el és egyszer csak yacht klubnak kezdték hívni a házigazda otthonát. A pékségen és a könyveken kívül van egy csap is a kertben, de a vizet csak vízszűrővel lehet vételezni, mert egy kicsit homokos. Számunkra marad az eső, reméljük hamarosan megjön. |
30. nap, 2014.08.07. , Végre esik | | Itt már a moci sem segít | | | Folyó menti házikó |
A reggeli futás után végre jött egy kis eső és kb 30 liter vizet sikerült gyűjtenünk. Egész nap be volt borulva, de délután, miután elállt az eső, elrotorkáztunk az öböl első folyójának a bejáratához és feleveztünk rajta. Kicsit húzgálnunk kellett az ágakat, hogy egy-két helyen át tudjunk bújni a mangrovés-bokros részeken, de azért jó buli volt sok szúnyoggal, léggyel, pókhálókkal, sáros gallyakkal stb... Rock azt mondta, igazi kalandoros út felevezni a folyókon, miután délután meglátogattuk. A feleségétől kaptunk egy hatalmas uborkát (jó lesz tzatziki salátához).
Az Estét az új-zélandi alapítvány hajó legénységével töltöttük a Rotoron (akikkel Maskelyne-n ismerkedtünk meg). Pizzát készítettünk az utolsó szalámiból. Lassan végére járunk a hűtött áruknak. Szerencsére, itt a szigeteken a gyümölcsöt és a zöldséget könnyen beszerezzük, már csak halat kellene fogni.
Megváltoztatták a kijelentkezést Vanuatun. Miután Efate-n vagy Santo-n kijelentkezett valaki, engedéllyel megállhat a többi szigeten is, mielőtt kilép az országból. Ez nagy könnyítés a hajósoknak, mert bármelyik előre meghatározott szigetről elhagyhatják az országot. |
31. nap, 2014.08.08. , Kirándulás az Areuv és Murder folyókhoz | | A lobogónk | | | Mordor előtt | | | Murder folyó fagyűjtő | | | Fagyűjtő | | | Favágó | | | Murder folyó beton híd |
Port Sandwich hatalmas öblének felfedezése kellemes időtöltés. A dús bokros-mangrovés zöldnövényzet között 3 folyó bújik meg. A horgonyzóhelyhez legkölezebbi folyót tegnap már bejártuk, de még mindig maradt számunkra két felfedezetlen folyó. A Murder folyó a második, amely egy lépcsős vízesésben végződik (a tenger felől nézve), azaz kezdődik. A reggeli futás után elbúcsúztunk Rock-tól, feleségétől (Noella) és kislányától (Maya). Búcsúzóul írtunk pár sort a vendégkönyvükbe és odaadtuk a széttépődött magyar lobogónk egy felirattal arról, hogy merre járt ez a lobogó (Új-Zéland - Fidzsi és Új-Zéland - Vanuatu között). Már jó volt lecserélni a tartalékkal, mert lassan felismerhetetlenné vált a széltépett lobogó. Noella banánt, soursop-ot (fanyarkás fehérhúsú gyümölcs-hűtve olyan mint a gyümölcsfagyi) és passionfruit-ot adott ajándékba. Tito-t, aki a túrákat szervezi, nem tudtuk telefonon elérni, ezért egyedül vágtunk neki a felfedezőútnak. Szakaszokban szakadt az eső, de azért párás meleg volt a levegő. A bocival elszáguldottunk a második, Murder nevű folyóhoz. Még apályban eveztünk fel a folyó zeg-zugos mangrovés részén, amig el nem értünk egy betonhídhoz. Itt letettük a bocit. Út közben férfiak vágtak fát egy ház felépítéséhez. Nem volt térképünk a lépcsős vízeséshez, de először megpróbáltuk követni a folyót. Nagyon nehéz volt és zsákutcába ütköztünk, ahol az út egy meredek lejtőben végződött egyenesen a folyóba. Ezért mondták, hogy fogadjunk túravezető. Visszamentünk az útra és elindultunk balra az úton (a tenger felől balra). Egy kis kitaposott utat vettünk észre, mely a folyó mentén haladt és hatalmas futó és egyéb növényzettel volt belepve. Ezen próbáltunk végig menni. De ennek az útnak is végeszakadt, jóllehet ekkor már a távolból halottuk a víz zubogását, ezért a zubogás felé indultunk, míg a folyóhoz nem értünk. Itt a folyómederben is kellett egy kicsit sziklákon és köveken átmászni, de végül megtaláltuk a lépcsős vízesést (fürdeni is lehet, nagyon tiszta a víz). Nem vágytunk fürdőzni, mert ekkor már eléggé eláztunk alul is és felül is, de azért a pikniket megtartottuk.
Nincsenek veszélyes állatok, de visszafelé sikerült megtapasztalnunk a veszélyes növények egyikét (bislamául nanggalat-nak hívják). Ez egy csalánozó bokorszerű növény, hosszúkás nagy levelekkel. Amikor az ember bőréhez ér, égő fájdalmat lehet érezni, és jóllehet alig ért Éva lábához, a leveleinek tüskéi nyomot hagytak a bőrön. Meg is fogadtuk, hogy ilyen bozótos kirándulásra, legközelebb csak hosszú nadrágban megyünk (még melegben is). Próbálkoztunk enyhíteni a fájdalmat vizelettel, duct tape-pel stb, de nem nagyon sikerült. Meglátjuk meddig marad a lüktető-égő érzés, szerencsére csak egy nagyon pici területet érintett, de a leírások alapján több napig is eltarthat.
Van egy vicces szóbeszéd, hogy miért lett a sziget neve Malakula (Malekula). Egy francia sürgős dolga végeztével, a nanggalat levelét használta. Ezután azt kiabálta franciául, hogy mal a cul (fájdalom az alsórészen).
A sikeres kirándulás után még feleveztünk az Areuv folyón is. A mangrovés-mocsaras vidék Mordor-ra emlékezteti az embert a Gyűrük Urából. Egy részen bambusz nő, melyet a helyiek használnak a kertek és házfal építésénél. A dagály után a folyón engedik le a kivágott bambuszt, mely hihetetlenül nehéz nedves állapotban. A folyóban gyermekek fürdőznek és asszonyok mosnak (a folyó felett van egy acélhíd is). Visszafelé a dagály után alig kellett evezni, mert a folyó kivitte a bocit a tengerre.
Az esős időnek köszönhetően, hurrá, van 210 liter víz a tartályunkban! | | | | Bocit leraktuk | Ez egy keksz vagy egy pók? | Zöldséges | | | | | Bokáig gázolunk a vízben | Végre a vízesés | Mászunk | | | | | Vegetáció | Areuv folyó - Bambusz | Areuv folyó híd | | | | | Areuv folyón evezünk | Fürdőzés a Areuv folyón | Fürdetés az Areuv folyón | | | | | | |
|
32. nap, 2014.08.09. , Malekula északi részeSzakadó esőben egy hatalmas szivárvánnyal hagytuk magunk mögött Port Sandwich-et reggel 7-kor. A szél folyamatosan erősödött 21-ről 28 csomóra keleti-délkeleti irányból. Mivel a szél hátulról jött, elég volt csak egy génoát kihúznunk, így is irányra repültünk. Egy helyen a térképek erős ármalást jeleztek, itt meg is emelkedtek a hullámok. Fél egykor ráfordultunk Port Stanley-re, ekkor a szélműszer már 30 csomót mutatott. Ezt teljesen szemből kaptuk, ezért egy nagy zátonyt kerülve bemotoroztunk a lagúnába. Két katamarán és az Amel Supermaramu (Port Sandwich-ből ismerjük őket) is az egyik öbölben horgonyzott, de mi egy öböllel arrébb kötöttünk, és házi burgerrel ünnepeltük a házassági évfordulónk a Rotoron, miközben süvített a szél. |
33. nap, 2014.08.10. , ÁthorgonyoztunkA napsütés és jó láthatóság arra ösztönzött minket, hogy áthorgonyozzunk abba az öbölbe, ahol a másik három hajó állt. Megkerülve egy zátonyt, horgonyt dobtunk a Suaro sziget előtt horgonyzó francia katamaránok mellett. Elindultunk, hogy felfedezzük a Suaro szigetet, mely előtt jó sok korál van, de elakadtunk az egyik katamaránnal, ahol a kávéra való meghívásnak nem tudtuk ellenállni. A Suaro sziget partja szinte teljesen eltűnik dagálykor, ezért nem tudtuk igazán körbejárni a szigetet, de úgy tűnt, hogy néha használják a helyiek valamilyen gyülekezetre, mert egy hatalmas kereszt áll a szigeten.
A szél továbbra is kitart és csak holnapra várható enyhülés.
A palacsinta estre mindkét katamarán legénysége velünk tartott, mely után az Aranyásók kártyapakli került az asztalra.
Napi pozíció:
00:00 16-06.79S 167-27.50E log= 128437.1
|
34. nap, 2014.08.11. , Lakatoro és Norsup városok Miután az összes hajó elment, egyedül maradtunk az egész öbölben. Malekula északi részén helyezkednek el Lakatoro (angol) és Norsup (francia) városok. Elindultunk kenyeret és ivóvizet keresni. Egy kicsit gondban voltunk a molónál, mert nem tudtuk a két sűllyedő hajó mellé kötni a bocit. Ehelyett partra bociztunk a Litslits falunál, ahol két fiatalember megengedte, hogy letegyük a csónakot a házuk elé és segítettek is kicipelni, mert éppen apály volt. Kisteherautóra szálltunk, hogy bemenjünk Lakatoro-ba. A város főútján találtunk néhány kisközértet, melyek egykor virágozhattak (mikor az angolok itt voltak), de mára az üzletek 80%-a teljesen üresen pangott. A piacon egy-két asszony árult zöldséget és gyümölcsöt. Kenyeret és palackozott vizet a Consumer Store-ban találtunk csak, de ez az üzlet sem a főúton volt és csak kérdezősködve találtuk meg. Lakatoro után ismét pickup-ra szálltunk és Norsup-ban is körülnéztünk, de itt még üzletet sem találtunk, nemhogy pékséget, ezzel szemben van egy kórház. Ezen a vidéken rengeteg a kókuszültetvény. A koprát és a kakaóbabot Lakatoro-ban veszik át. Nagyon szép húsárut sikerült venni a hal és hentesárú üzletben. Egy emléktábla jelezte, hogy az üzletet a japánok indították be. Mielőtt a piacot is összepakolták volna, még gyorsan lecsaptunk néhány grapefruitra és papajára. Az eladóhölgy nagyon hálás volt, amiért ezeket már nem kellett hazavinnie.
Mire visszaértünk a csónakhoz, már a fiatalok készítették a kávát. Adtunk egy kis kekszet nekik kávakísérőnek, amiért vigyáztak a bocira.
Napi pozíció:
00:00 16-06.79S 167-27.50E log= 128437.1
| | | | Tolnak a csirkék | Pickup | Lakatoro üzletek | | | | | Pangó üzletek | Templom | Norsup bádogházak | | | | | Egy kicsit nyomja a hátunk | Csak féloldalasan lehet ülni | Suli | | | | | Egy kicsit elfáradt | Ültetvény | Tábla | | | | | | |
|
35. nap, 2014.08.12. , Uri sziget (Malekula északi része)Végre enyhült a szél és a falubeliek is előmerészkedtek a kenuikkal halászni. Arról nem is beszélve, hogy az öbölben a delfinek is vadászatra indultak. Azonban az idő eléggé felhős (SPCZ) és tőlünk északra pedig esik az eső.
Délelőtt egy Evelen nevű hölgy kopogtatott a hajó oldalán a kenujából és megkérdezte, hogy szeretnénk-e gyümölcsöt. Erre nem szoktunk nemet mondani. Azt kérte, hogy hozzunk nekik valamilyen pólót cserébe. Oké, a csereberét meg már megszoktuk. Kérdeztük, hogy az ő csaladjáé-e a Suaro sziget, ami mellett horgonyzunk. Azt mondta igen.
Délután kettőkor összeszedtük a sznorkelező cuccunk és bepattantunk a bociba. A Suaro sziget mellett három hölgy volt, akik örömmel mutatták az általuk fogott polipot. Megkérdeztük tőlük, hogy kié ez a sziget. Azt mondták, az övék. Hoppá, már túl sokan mondják, hogy az övék a sziget. Mindenestre vagy nem értik mit kérdezünk, vagy az egész falu használja a szigetet (az utóbbi a valószínűbb).
Az Uri sziget felé irányítottuk a bocit. A víz pont emelkedőben volt, így csak lehorgonyoztuk a bocit az éppen sekélyesben. Willy, egy úr halászott a parton a fiával, Minty-vel. Kértük, hogy vezessen minket a törzsfőnökhöz, mert meg szeretnénk nézni a természetvédelmi területet az óriáskagylókkal. A főnök azt mondta, hogy fejenként 500 vatuért nézhető meg, ezért befizettük az összeget. Ezután Evelen-nel megcsináltuk a poló vs gyümölcs cserét. Közben Willy előszedett egy rossz generátort és kérte, hogy javítsuk meg vagy vigyük őt el Santo-ba, ahol meg tudja csináltatni. Mondtuk neki, hogy a legénységi listát a Vanuatuba belépéskor leadtuk és ő nem szerepel rajta, de a generátorára szívesen ránézünk holnap. Ennek örült és a fiát (Minty-t) elküldte velünk, hogy mutassa meg a természetvédelmi területet. Sajnáltuk a 15 éves Minty-t, mert a helyiek télen hidegnek érzik a tengert, ezért Minty nagyon reszketett a vízben. Barátja (Oraka) visszavitte egy kenuval a faluba, miután befejeztük az úszkálást. A vízalatti korál kert lenyűgöző volt, fantasztikus színekkel és igazi élő korálokkal. Hasonlót Fidzsin láttunk utoljára. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
