| 2014.07.09 - 2014.08.17 »» 2/5 oldal »»
| | ...folytatás az elõzõ oldalról |
9. nap, 2014.07.17. , Másnapos a falu | | John és Géza ajándékot cserélnek |  | | John megmutatja, hogy kell játszani a bambuszfurulyán |  | | Ki tudja előbb megszólaltatni a hangszert? |  | | A horgonyzóhely (a Fanla falu előtt) |
Korán kimentünk a partra a Tuarangi legénységével, hogy ellátogassunk a Fanla faluba, mely kb 45 perc hegymászásnyira van a parttól. Kissé le is izzadtunk mire felértünk a faluhoz. Ez az első eset, hogy Vanuatun hegyi falut látogatunk, mert eddig az összes falu a tengerpart közelében volt. John és a törzsfőnök fia már vártak ránk és John, láthatóan, kissé sántított. A bemutatkozás után kiderült, hogy ma nem kezdődik el a fesztivál, mert az esküvőkre való készülődés kissé leterhelte a falut és a törzsfőnök sem érezte jól magát. De John azt ígérte, hogy holnap lezavarják az egész fesztivált egy nap alatt és így a belépő is félárú lesz (4000 vatu). Mivel kért 10-15 méter kötelet, még egy gyors sms-ben, mindkét hajóról kapott egyet. Cserébe helyi faragásokat adott egy maszkot Tuaranginak, egy faragott kissé szu rágta törzsfőnököt nekünk és két-két bambuszfurulyát. Amit ki is próbáltunk, de elég nehéz játszani rajta. Ezen kívül kaptunk zöldséget (hagymát és káposztát) és grapefruitot, mielőtt utunkra eresztett volna. Kiderült, hogy a térdsérülését, amiért sántított, az előző napi esküvő után szerezte, a dáridó kora hajnali 6-ig tartott. Ezért nem láttunk embereket a faluban. Megismertük Evelyn leányát is, aki megkérdezte, hogy egy törölközőt tudunk-e hozni neki. Megígértük, hogy holnap hozunk neki egyet a hajóról. Még jó hogy van néhány a készleten.
Miután visszaértünk a tengerpartra, egy sétára indultunk a Ranon falutól a Ranvetlam faluig. A két falu között disznót vágtak a tengerparton. Útközben mindenkinek illedelmesen bemutatkoztunk (Nem blong mi ... bislamául, jelentése: az én nevem...). Elbúcsúzáskor, pedig a tata-t vagy a lukim ju-t használtuk, mely annyit jelent, hogy viszlát. A Ranon és a Ranvetlam falvakban angol nyelvű iskolák vannak, a Fanla faluban pedig francia. De fantasztikus, hogy a helyiekre milyen gyorsan ragad az idegen nyelv.
A Ranvatlam faluban is másnaposak voltak az emberek. Akik nem a padnak dőlve aludtak, azokon is látszott, hogy szédelegnek. A káva és az alkohol keveredése rossz hatással van az emberekre. Úgy döntöttünk, a mai falu sétát feladjuk és helyette beköszönünk a misszionárius házba Lorához. A házban a testvére, az édesanyja és testvérének a gyermekei is otthon voltak. Igazi cement házat építettek maguknak. A helyiek közül csak azok építenek cement alapú házat akik külföldön dolgoztak már, a többiek a pálmaházaknál maradtak, mely nem igazán véd a hurrikánoktól, de könnyű újraépíteni. A cölöpön álló házak pedig a hegyről lezúduló víztől védenek és kb. 15 év az élettartalmuk (John szerint). Lora is óva intett, hogy jobb ha ma nem megyünk a faluba, mert a nagy ünnepek után a falusiak kicsit furcsán viselkednek. Megkínált egy érdekes alma féle gyümölccsel, amelynek mégsem volt alma íze, hanem egy kicsit édeskés-fanyar íze volt. Úgy nevezte, hogy malay alma (helyi nevén menmen, ha jól értettük).
Este a Tuarangi hajón vacsoráztunk, ahol mexikói estet tartottak, legalábbis az ételek tekintetében.
Napi pozíció:
00:00 16-08.50S 168-06.90E log= 128374.9
 |  |  | | Szünet alatt a suli mellett | Cölöpökön álló ház | Misszionárius ház |  |  |  | | A séta | Gyerekek nyalókát kérnek | Malay alma | | | | | | |
|
10. nap, 2014.07.18. , Rom tánc és varázslatIsmét a Fanla faluban találkoztunk John-nal az előre megbeszélt időben 9-kor. Kiderült, hogy a fesztivál helyett ismét esküvőt tartanak most egy másik faluban, de Fanla-ból is mindenki igyekszik az esküvőre. Így a két napos fesztivál helyett 2 órás Rom tánc bemutató, homokrajz, bambusz furulyázás és egy kis helyi varázslat lett.
A Rom táncot minden évben a yam gyökér elültetésének szentelik (a jó termés reményében) évente egyszer, melyet disznóvágás követ. Ebből, az évente egyszer megtörténő rituális ceremóniából a turizmus számára megmutatnak néhány dolgot a Fanla faluban, például néhány maszkot és magát a Rom táncot is. Az igazi rituális Rom tánc vagy disznóölő ceremónia azonban egy tabu. Csak férfiak készíthetik el a maszkokat. Azok a férfiak, akik részt akarnak venni rajta pénzt és disznót kell adniuk a főnöknek. A maszkokat titokban készítik, senki nem tudhatja meg, hogy készítik ezeket és aki ránéz egy készülő maszkra az egy tabut sért meg. Az igazi ceremónia végén a maszkokat megsemmisítik.
Mint minden szokásnak Vanuatun, a Rom táncnak is megvan a maga története. Elbeszélések alapján az első maszkot Ambrym nyugati részén egy édasanya készítette gyermekének játékszerként. Ez a maszk azonban megtetszett egy férfinak és ellopta azt, az édesanyát pedig megölte, hogy ne tudja megvádolni a lopással. Ezután a maszkot arra használta, hogy feleséget kerítsen magának. Úgy megijesztette a jövendőbelijét vele, hogy az elfelejtett hazaszaladni és véletlen a férfi házába szaladt menedékként helyette.
Ambrym-on a maszk készítés mindenhol elterjedt és északon készítették a legszebb maszkokat, mert itt volt vörös és zöld agyag a festékek kikeveréséhez. A Rom táncot az úgy nevezett kis nambas-ok járják itt.
Ha Ambrym-ról beszélünk, meg kell említenünk a fekete mágiát is. A falvakban az ősi kultúrának mind a mai napig hatása van az emberek hétköznapi életére. A falvakban a varázslókat (Man blong Majic) a legnagyobb tiszteletben tartják. A varázslatoktól a vanuatu-i emberek olyannyira félnek, hogy a legtöbb halál esetet vagy betegséget a varázslatoknak tulajdonítják. Az alakváltozások (pl ember cápává válik), a természet ereinek megváltoztatása az emberek elbeszéléseiben ma is élnek. Ambrym szigetét még a tanárok is elkerülik, mert félnek a fekete mágia erejétől és ezért a helyi iskolákba nehéz tanárt találni (ezt a misszionáriusoktól hallottuk). Fanla falu mágusa egy vizes varászlatot mutatott be nekünk. Egy bambuszból egy másik bambuszba töltött vizett és hopp, ezután teljesen eltűnt a víz.
Jóllehet ebédet is ígértek a fesztivál keretében, az ebédünket a hajón kellett végül elkészítenünk, mert akik készítették volna az ételt már el is tűntek és a kezdődő esküvőre mentek. |
11. nap, 2014.07.19. , Melegvízű forrás Ambrymon | | Be merjek ide menni? |  | | Megapod fészek |
Az előrejelzés szerint gyenge nyugati szélnek kellett volna lennie, mely ha beerősödött volna akkor el kellett volna hagynunk a horgonyzóhelyet. Ezzel szemben a szél teljesen elállt. Mivel az Ambrym vulkán mászást csak dél-keleti vagy keleti szélben (az északi oldalon lehet felmenni) lehet megtenni ezért kimotoroztunk az egy óra távolságban levő melegvízű forráshoz, ahova egy kis idő elteltével Tuarangi is követett minket. Amikor partot értünk, egy helyi pár bújt elő a bozótból. Szó nélkül - úgy tűnt ők nem beszélnek angolul- a kezünkbe nyomtak három hatalmas tojást. Mint kiderült ez a megapode tojása volt. Ez az ásótyúkfélék családjába tartozó madár és magyarul a talegallatyúk megnevezést találtuk rá. (Mi csak megapod-nak nevezzük, mert ha a helyieknek nincs iphone, ipod vagy ipad a birtokukban megapod-juk tuti van.) Ez a madár sajnos veszélyeztetett a csendes-óceáni térségben, de a helyiek ennek ellenére összegyűjtik a tojásaikat. A dugongot már nem fogyasztják és a teknősöket is csak nagyon ritkán vadásszák le (általában a törzsfőnök engedélye szükséges hozzá, ő pedig a halászati hivataltól kérhet engedélyt). Ha halat sem fognak akkor marad a bolti tonhal konzerv (Epi-n is ezt ették).
A megapod madár nem költi ki a tojásokat, hanem a forró homokba ássa őket (vagy a nap által felmelegített homokba vagy vulkáni földbe, ahol geotermikus energiát használ a kiköltésre). Miután kikelnek a fiókák a megapod visszamegy a fészekhez és az ott talált fiókákat megeszi, mondván, nem életképesek, ha nem tudják elhagyni a fészket. Így, tényleg csak a talpraesett fiókák maradnak életben. A tojásuk is érdekes, mert a sárgája 50-70%-a lehet az össztojás súlyának (ilyet még csak strucc tojáson láttunk).
A forrás tava kissé moszatos volt, de nagyon jó meleg és ráadásul a tengerparton is lehetett érezni, hogy egyes helyeken forró homok volt a talpunk alatt.  |  |  | | Ez jó meleg | Detto | Trutyis víz |  |  |  | | Nem esik csak tűz | Megapod vs csirke tojás | Lemenő napban | | | | | | |
|
12. nap, 2014.07.20. , Maskelyne sziget Mivel a szél dél- délnyugati volt és elég gyenge, szembeszélben átmotoroztunk Maskelyne szigetre. A Maskelyne sziget Malekula sziget délkeleti oldalán fekszik.
Útközben fogtunk egy barrakúdát, de a halmérgezés eshetősége miatt, bármilyen csábító is, ezt a halat mindig visszaengedjük a tengerbe (a helyiek szerint nem kellene visszaengedni, csak bizonyos hónapokban, de mi ennél óvatosabbak vagyunk, mert ha valaki ezt a mérget megeszi lehet, hogy élete végéig nem ehet többé halat, mivel a méreg nem ürül ki a szervezetből). A barrakúda pedig köztudottan egy falánk hal és ezért nagy az esély, hogy evett már mérgezett halat az élete folyamán. De ez csak óvatosság, mert a tengerbiológusok is szívesen megették a barrakúdát.
A sziget melletti csatornában erős áramlás volt és szembeszél (szél megnőtt 15 csomóra). Emiatt a hullámok nagyon meredekek lettek. A pangó víz kb ár-apály változás után 2 órával van. A sziget körül van egy korálzátony, ezért az atolba érdemes pangó víznél behajózni. A csatornában két összeszűkülő rész van, mely egy kicsit aggasztott minket. A láthatóság pedig nem volt a legjobb, de azért sikerült bejutnunk az atolba, mert a térkép elég pontos volt.
Már három óra volt mire partot értünk 30 mérföld hajózás után. A parton belefutottunk Ambong-ba aki az idegenvezetőnk lett a faluban. Három falu van egymás mellett (kb 1000-en laknak az egész szigeten) és mindhármat körbeszaladtuk. Ambong a helyi falubizottság egyik tagja és van kiadó turista bungallója (a helyiek a kiadó házat bungalow-nak mondják). Séta közben ismertette velünk a gyógyfákat és növényeket. Ez a három falu a legrendezettebb a falvak közül, melyeket Vanuatun eddig láttunk, csodaszép kertekkel, ösvényekkel és szabályos geometriai formát követő széles utakkal kiépítve. Megtanultuk a helyi köszönést (ivoj kiejtve).
Napi pozíció:
00:00 16-11.59S 168-01.90E log= 128380.6
|
13. nap, 2014.07.21. , A Maskelyne sziget projektjei | | Ambong-gal a hajón |  | | Halat pucolnak a parton |  | | Gyerekek követnek |  | | Felsorakoztak a fotózáshoz |  | | Banánleveleket cipelve |
Mint kiderült ez a sziget nemcsak nagyon tiszta és rendezett, hanem dinamikusan fejlődik és a különböző támogatásokat a közösség érdekeiben használják fel. Például Ambong szervezésével ellátogattunk a szappangyárba (Ambong átjött reggel egy kenuval a hajóra, mert elfogyott a keret a kártyájáról és nem tudott válszolni az sms-ünkre). Maskelyne szigeten nemcsak a koprát exportálják, hanem a kókuszból a helyi asszonyok előszőr kókuszolajat főznek, majd ebből szappant készítenek, melyet sokkal jobban el lehet adni, mióta a koprának leesett a piaci ára. A szappangyártást egy új-zélandi projekt keretében kezdték meg, mert a bioszappan kelendőbb, mint maga a kókusz nyersanyag. Akik szappant vesznek azokat feljegyzik e. Minket is feljegyeztek, mert szappant és kókuszolajat vettünk tőlük (egy szappan csak 100 vatu volt).
A kókuszon kívül kakaót (ezt is felhasználják a szappangyártáshoz), vaníliát és kávát is exportálnak a szigetről.
A vízprojekt keretében membrános édesvízkészítő berendezést működtetnek napenergiával. Igaz ugyan, hogy azt mondják, nem isszák meg ezt a vizet, mert az esővíz jobb ízű. De jeget készítenek belőle, amivel fagyasztva szállítani tudják a halat.
Van egy uniós pénzből támogatott ebédlője az iskolának. Az iskolába kb 260 gyerek jár (nemcsak a szigetről, hanem vannak bentlakásos gyerekek is) és 9 tanár van. Sőt, nem olyan régen nyitották meg az első óvodát a szigeten.
A mai napi sziget-sétánk közben összefutottunk Kalo-val, aki szintén a turizmus keretében bungallókat ad ki. Délután 4-re meghívott minket egy új kínai projekt megnyitójára. A kínaiak a tengeriuborka exportot kezdik meg a szigetről. Egy hónapja vannak a szigeten, eddig felépítettek egy házat maguknak és a mandarinon kívül semmilyen más nyelvet nem beszélnek. De a helyiek között van olyan aki kínaiul is beszél, tehát van tolmácsuk. Itt nem eszik a tengeriuborkát, de kínában igen, ezért egy szárító házat is építettek, hogy utána a szárított tengeriuborkákat elszállítsák innen. A megnyitón a törzsfőnök és a bizottság tagjai és a helyi földtulajdonos is személyesen vettek részt. A szalag vágás is megtörtént a terület megnyitásával, majd ezt a gratulációkon kívül a káva ivás követte (itt a helyi nők nem isznak kávát, de mindkettőnket, mint látogatókat, megkínáltak vele). Ezután bekapcsolták a zenegépet és vacsorát kínáltak (rizs, köri-s malac és hal volt a menü).
Volt egy temetés a mai nap a szigeten, amelybe a sétánk során belefutottunk. A férfiak a gyász lejártáig nem borotválkoznak. A szertartás keretében már kora reggel disznót vágtak és halat tisztítottak. A disznóból nekünk is adtak egy szeletet. (Még a hatvanas évek végén is engedélyezték azt a tradíciót, hogy a családtagok a halottaikat elfogyasszák.)
Két héttel ezelőtt egy hajó zátonyra csúszott itt az öbölben, mert a horgonya megcsúszott. A heyiek többször aggódva elmondják, hogy éjszaka is figyeljük a horgonyunkat. Egyébként ebben az öbölben is láttunk dugongot, itt hancúrozik a hajónk mellett.
Napi pozíció:
00:00 16-31.80S 167-49.80E log= 128403.9
 |  |  | | Ez is nehéznek tűnik | Kérsz malacot? | Eddie tetőt készít |  |  |  | | Eddie felesége szőnyeget készít | Pandanus levelekkel | Pandanus festése |  |  |  | | Kakaóbab | Édesvízkészítő az iskolaigazgatóval | Szappangyár |  |  |  | | Félig kész szappan | Temetés | Tengeriuborka projekt |  |  |  | | A kínaiak szállása | Tengeriuborka fajták | A kínai uborkázók |  |  |  | | Káva Kalo-val | Vacsi idő | Jami | | | | | | |
|
14. nap, 2014.07.22. , Az óriáskagylók védelmében | | Tanárok a Rotoron |  | | Mesterséges sziget |  | | Irány sznorkelezni |
Délelőtt ismét vendégeink érkeztek a hajóra. John és Richard evezett el hozzánk (két fiatal tanár az iskolából) és John a 3 éves kisfiát is magával hozta. Egy csomó grapefruitot és két kókuszdiót hoztak. Cserébe meghívtuk őket teázni és megmutattuk nekik a hajót. Port Vilában akarnak tovább tanulni a tanári pályájukat folytatva, de az egyetem fényképet kért tőlük a jelentkezési lappal. Csináltunk róluk egy igazolványkép-szerű fotót, de csak fekete-fehérben tudtuk kinyomtatni nekik. Azt mondták, így is jó a felvételi papírhoz.
Délután Ambong-gal találkoztunk a parton és elvitt minket az óriáskagyló telepre. Itt védik ezeket a kagylókat, hogy tudjanak szaporodni, mert ezek is táplálékul szolgálnak a csendes-óceáni térségben és ezért könnyedén kipusztulhatnak.
Jimmy és Ambong helyi kenuba ültettek minket és áteveztek velünk a mesterséges szigetre, melyet turistáknak építettek. Innen Jimmy-vel bevetettük magunkat a vízbe. Jimmy az óriáskagylókat igazgatta, hogy felfelé álljon a szájuk. A kagylóknak fényérzékeny szemük van, mely ha árnyékba kerül akkor védekezésként bezáródik a kagyló. Azt mondta, ha eldőlnek akkor belemegy a homok és akkor a természetes védekező mehanizmusuk nem működik tovább. Ekkor jönnek a halak, megeszik a belsejét és a kagyló elpusztul.
Mikor visszaértünk a csónakunkhoz néhány helyi kenu parkolt mellette. Géza evezőversenyre hívta Ambong-ot, melyre Ambong-nak is felcsillant a szeme. Az első menetet a kihívó nyerte Rotorka 2.5-lel a helyi kenuval szemben. A második versenyben Géza a kenuban és egy másik helyi srác (Jacob) Rotorkában. Ebben a hazaiak nyertek. Jól megy ez a Rotorka. Az utolsó versenyben Géza Rotorkában és a helyi srác a kenuban, de ekkor már Gézának lógott a nyelve. Ismét a hazaiak nyertek a hazai pályán. A gyerekekkel pedig a partról drukkoltunk.
Ambong megkért, hogy szereljük meg az inverterét. Sikerült! Annyi volt a baja, hogy rá kellett kötni az akkumulátorra. Odaadta a telefonját is, mert elfelejtette a kódját, hátha meg tudjuk csinálni. Csak reset-elni tudtuk a telefont, de így minden adata odaveszett.
Este Gézát elhívták a káva bárba. Összefutott Stewart-tal, aki a turisztikai bizottság elnöke és az utikalauzunk is ajánlotta. Lassan fogyott a káva, ahogy egymásnak fizették a köröket. Nem messze az asszonyok a holnapi halotti torhoz pakolták a húsokat a föld sütőbe, miközben az égen a Tejút ragyogott.
 |  |  | | Jimmy rendezgeti a kagylókat | Jimmy a guide | Színes óriáskagyló |  |  |  | | És egy másik kevésbé színes | Korál és uborka | korál |  |  |  | | A falut mutatja | Verseny | Gyerekek a parton |  |  |  | | Drukkolás a parton | A verseny folytatódik | Gyerekek egy kenuval | | | | | | |
|
15. nap, 2014.07.23. , Halotti tor Két napja temették el az idős hölgyet a faluban. Ha meghal valaki akkor 5 nap után egy gyásszertartást tartanak. Valamikor a temetés ezt a szertartást követi, a családtagok koporsóban viszik az elhalálozottat a temetőbe. (Egyes esetekben a temetés lehet a megtisztuló ceremónia után is.) Jóllehet a temetés hétfőn megtörtént, egy újabb, utolsó gyásszertartásra került sor a mai nap. A falu népe már korán reggel kinn volt a parton és a gyerekek előbb hazajöhettek az iskolából. A földsütőben készült a malac és laplap-ot készítettek az asszonyok. A lereszelt maniókát malaczsírral bekent banánlevélre terítették, majd feldarabolt malachúst szórtak rá, melyet végül még egy adag maniókával takartak be és egy újabb réteg banánlevéllel. Ezt is a földsütőbe tették. A férfiak három teknőst daraboltak fel, melyből leves készült. Stewart elmondta, hogy a teknősök vadászatára külön engedélyt kell kérniük a halászati hivataltól és csak a megengedett kvótát vadászhatják le, különben súlyos pénzbűntetést kell fizetniük. A vendégek hozzájárultak, rizzsel, cukorral a torhoz. Miután minden étel már fedő vagy banánlevél alatt rotyogott, megkezdődött a tisztulási ceremónia. Először a családtagok az elhúnyt idős hölgy háza körül vágták le a füvet (benzinmotoros fűnyíróval) majd összesöpörtek a ház körül. Ezután a férfiakat megborotválták és a nők is megmosakodtak. Ezt követte az ételek tálalása a földsütőből, minket is meghívtak egy tál ételre.
Miközben tartott a szertartás páran nézegetni kezdték a csónakunkat és elkezdték szétcsavarozni. Pár perc alatt mindenki odasereglett a csónak köré és hatalmas óváció fogadta, amikor a csónak eleje eltávolodott a hátuljától.
Jacob nekünk ajándékozott egy faragott karkötőt, melyet ő készített. |
Reklámfotók készítéseDélután reklámfotókat készítettünk Ambong bungallóinak kiadásához.
Ezeket a bungallókat 5000 vatuért adja ki egy éjszakára, teljes ellátással. Ha valaki nem egy turistás helyre vágyik, hanem valóban megakarja ismerni Vanuatun a falusiak hétköznapi életét ez a legjobb hely erre. A sziget tiszta, a falusiak nagyon meleg szívűek és eddig Vanuatun a Maskelyne szigeten fogadtak minket a leglelkesebben. Ambong egy nagyon jó idegenvezető és még a helyi ételekkel is szívesen megismerteti az utazókat. Nem egy luxus nyaralóra kell itt gondolni, hanem egy olyan helyre, ahol az ember a szigetiek életébe belekukkanhat, tanulhat a kultúrájukról és szokásaikról. Itt együtt élhetjük a szigeti életet a helyiekkel.
Ambong még azt is elmesélte, hogy kezdetben 1500 vatuval indította a vállakozását. Miután ezt az összeget felajánlotta a helyi sport klubnak, a tagok segítettek neki összeszedni a megfelelő fát a bungallók megépítéséhez.
Ha valaki foglalni szeretne nála szállást akkor a következő telefonszámon lehet Ambong Philip-et elérni: + 678-710-3474.
(Este brownies sütit készítettünk Miriammal (Ambong felesége) és Ambong nővérével, amíg a férfiak káváztak. Igazi kemecében sült meg a brownies. ) |
16. nap, 2014.07.24. , Gyereknap (Vanuatu nemzeti ünnep)A nemzeti ünnep alkalmából a gyerekek összesereglettek a három faluból. A főfalu a Pescarus, de az ünnepségnek a Lutes falu angol nyelvű iskolája adott otthont. Az ünnepség kicsit csúszott, mert a meghírdetett reggel 7 óra helyett, csak később érkeztek meg a gyerekek a többi faluból. Addig fánkos reggelire invitált Ambong (igazi fánkot sütnek az egyik házban és 20 vatuba kerül egy nayobb darab). Ezután a gyerekek már korán reggel megkezdték a masírozást. Ahogy körbementeltek a falvakon a szüleik salusalu-t adtak nekik. Egy megtisztelő virágfűzért akasztottak a nyakukba majd egy kis hintőporral is megszórták őket. Ambong megkérte Gézát, hogy a kisebbik fiának adjon ő salusalu-t. Ez meg is történt.
Mikor a gyerekek a menetelés után visszatértek az iskolába, zászló felvonás, majd hosszú beszédek következtek, melyet félig elmosott egy helyi zápor, de ez senkit nem zavart a gyerekek szerteszét-szaladtak és így is jól érezték magukat. Az egész falu ott volt az iskolaudvaron. Ezután egy zenekar játszott a színpadon, miközben a gyerekek ebédelni mentek a konyhába. Minket Ambong felesége (Miriam) és testvére (Lenas) kínáltak ebéddel (halat rizzsel és hagymás káposztasalátát tálaltak gyömbérrel), de ők nem ettek velünk és Ambong-nak is el kellett mennie, hogy a vendégeit felvegye. (Lamap-ban van repülőtér, ahonnan csónakkal hozza a vendégeit át a szigetre.) Egy sms-ben megkért minket, hogy nézzük meg az egyik bungit mert nem működött a világítás. A világtítást az előző nap szerelték be, de a kapcsolót úgy kötötték be, hogy a kapcsoló egyik oldalára a pozitívat, a másik oldalra a negatívat kötötték, így amikor felkapcsolták a villanyt rövidzár alakult ki, amit szerencsére a napelem szabályozó észlelet és leoldott, ezért elaludt a lámpa.
Délután még megnéztük a gyerekek, majd a tanárok versenyfutását a suliban, majd jólesően elfáradva visszatértünk a hajóra egy malachúsos vacsorára.
|
Folytatás a következõ oldalon... |
| | |
|
